Magyar Szó, 2017. augusztus (74. évfolyam, 176-202. szám)

2017-08-14 / 187. szám

2017. augusztus 14., hétfő A sóvirág szívósságával Falunapot tartottak Kanizsamonostoron A hét végén alkalmi művelő­dési műsor keretében emlékeztek meg a feketetói helyi közösséghez tartozó Kanizsamonostoron a falu napjáról és a Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület megalakulásának 69. évfordulójáról. A kevesebb, mint száz lelket számláló észak­bánáti kis falu kitartó lakói és a csókai önkormányzat képviselői a művelődési ház udvarán gyülekez­tek. Őket elsőként Barna Károly, a csókai képviselő-testület tagja köszöntötte, aki elmondta, hogy már bolt sincs a faluban, a tejért és a mezőgazdasági terményekért kevesebbet kapnak a földjükből megélni próbáló helybeliek, de a bánáti ember nem hátrál meg a kihívások előtt, a nehézségek elle­nére kitartanak. A csókai önkormányzat nem feledkezik meg a község kis telepü­léseiről sem - emelte ki Kormányos László tartományi képviseő. Két éve kiaszfaltozták Kanizsamonostor fő utcáját és újabb beruházásokra is van kilátás. Az új út a sóvirág szívós­ságával kitartó és helyben maradó, valamint a faluba visszatérők számá­ra is készült. A falunapi művelődési műsor keretében fellépett a csókai Pannó­nia férfikórus, Pásztor Dáni­el (szavalat) színművészhallgató, Bálint Rebeka (citera) hetedikes és Mészáros Kiss Krisztina (vers) harmadikos tanuló. A kultúrmű­sor után Barna Erzsébet, a Petőfi Sándor ME elnöke és Oláh Tibor, 2. a csókai kht elnöke megkoszo­­rú­rázta Petőfi Sándor mellszobrát.­­ A helybeli polgárok és meghívott vendégek részvételével a művelődési ház udvarán Hajdú Sándor csókai plébános tábor misét celebrált A falunapon és évfordulós ünnepségen részt vett a csókai község elnöke, Gyömbér Szana asszony is, Kiss Tóth Erika, a VMMSZ alelnöke és Aleksandar Dudás Károly, a VMMSZ tiszte­letbeli elnöke kiemelte, hogy Kani­zsamonostor és befogadó lakossága otthont ad a néptánc táboroknak, élet van a faluban. A művelődé­si ház és környéke hamarosan megújul, köszönhetően egy sikeres határon átnyúló európai uniós IPA Bogdanovic, a feketetói helyi közös­pályázatnak még elnöke is. ■ ger .: Barna Erzsébet és Oláh Tibor megkoszorúzta Petőfi mellszobrát A HÉTVÉGÉN MAGYARITTABÉN Megnőtt a lakosság száma Falunapot ünnepelt a báná­ti Magyarittabé. Prosperitati Családi Napot tartottak, műve­lődési műsort mutattak be, volt horgászverseny, sporttalálkozó, főzőverseny. Erre az alkalomra sok elszármazott is hazajött. Megpezsdült az élet a hétvégén Magyarittabén, ahol háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelték sorrendben XII. alkalommal a Falu-napot Hogy az ilyen rendezvény­ere szükség van, azt a nagyszámú láto­gató is megmutatta. A határ menti falunak a legutóbbi népszámlálás­kor 1100 lakosa volt Napjainkban ennél már kevesebben vannak. Az elvándorlás pedig folytatódik. Mint ahogy Kerekes József polgármes­tertől hallottuk az elmúlt két év alatt 120 ember hagyta­­ a felüt, többnyire fiatal­­ családostól. Ez a legnagyobb gondja a falunak. Ilyenkor, amikor Falunapot ünnepelnek, sok elván­dorolt is hazajön Pár napra „megnő” a falu Deák József ötven éve költözött Németországba. Családot alapított, ott születtek a gyerekei, az unokák, akiknek nincs kötődése Magyarit­­tabéhez. Ő azonban hazajár, hogy találkozzon a rokonokkal, iskolatár­sakkal, barátokkal, ismerőseivel. A magyarittabeiek többsége - más munkalehetőség híján - mező­­gazdaságból él. Vagy gazdálkodó vagy pedig a két mezőgazdasági szövetkezet valamelyikében dolgo­zik Az aszály következményeit itt is látni. Más gondok is vannak állami földet már szinte nem lehet bérel­ni Petes Béla gazdálkodó szerint az állam már szétosztotta a bérlési jogo­kat a nagy földbirtokosok körében, úgyhogy a magántermelők nem igen tudnak földhöz jutni­­ Mindenki munkálkodik a saját birtokán. Ameddig bírja Sajnos sok példa van rá, hogy feladják az embe­rek és kimennek külföldre, mondja Petes Béla A magyarországi Békés és Magyarittabé testvértelepülések. Kapcsolatuk a múlt századra vezet­hető vissza ugyanis Magyarittabére Békésről és környékéről telepítettek földműveseket, akik hozták maguk­kal a békési hagyományokat, a refor­mátus hitüket Mint ahogy Izsó Gábor, Békés Város polgármestere mondja a rendszerváltás óta a két település együttműködése folyama­tos és felfelé ívelő. Magyarittabének a romániai Gyergyószentmiklóssal viszont nincs hivatalos testvértelepülési kapcsolata de immár egy évtizede részt vesznek egymás rendezvényein. A kisebbségi sors hozta őket össze. Mint ahogy a gyergyószentmiklósi Sándor István mondja a közös sorsból fakadóan, a két település lakóinak szellemi, érzel­mi kapcsolataik vannak A rendezvény vasárnap kira­kodóvásárral, horgászversennyel, motoros találkozóval és sportvetél­kedőkkel zárult ■ K.­­ A műsorban a tordai néptáncosok is fölléptek Kecskés István Falunap volt Bácsgyulafalván Szombaton falunapot tartottak Bácsgyulafalván (Telecska). A program reggel nyolckor kezdődött a piactéren fölállított egészségügyi sátorban, ingyenes vércukorszint- és vérnyomásméréssel. Egy órára rá térzene hangzott föl, és ekkor nyílott a játszósátor is a gyerekeknek, később pedig lovas és fiákeres felvo­nulásra került sor. Délután négy órától lehetett elfoglalni a bogrács­főző helyeket, majd a tűzgyújtás következett. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület 17 órától szabad­térre tervezett műsorát már a művelődési házban mutatta be, ugyanis eleredt az eső. Ez a meteorológi­ai esemény egyébként vissza-visszatér a falunapon, és a település másik jeles rendezvényén, a Karóünnepen is. A vacsora a tervezett utcabál helyett a művelődési házban este hét órától kezdődött, a rendezvény alatt a Bakos és Csányi duó muzsikált, a közönség kiváló üszőpörkölt mellett mulatozott. Akik nem fizettek be a közös vacsorára, maguk bográcsoztak és batyubálhoz hasonlatosan maguk készítettek finomságokat az aszta­lukra. A szombati tapasztalatok szerint a külföldön élő telecskaiak nem csupán a Karóünnepre (amivel a tele­pes falu telkeinek kimérésére emlékeznek), a külföldön vagy más településeken élő telecskaiak a falunapra is ellátogatnak. A rendezvényt a helyi önkormányzat szervezte. Tapasztalásunk szerint rutinosan. ■ JJ Azout­ó kozelet@magyarszo.rs KÖZÉLET SZENTELEKY-LESKOVAC MŰFORDÍTÓTÁBOR, KISHEGYES Fordítógenerációk találkozása Vasárnap délelőtt fejeződött be Kishegyesen a 2. Szenteleky- Leskovac Műfordítótábor, amely­nek keretein belül csütörtök óta több előadáson, műhelymunkán, beszélgetésen vehettek részt kezdő és tapasztalt fordítók egyaránt. A szombati program több műhely­munkát foglalt magába, amelynek helyszíne a Kátai Vendégház volt. Patak Márta, Marko Cudic és Orovec Krisz­tina vezényletével több fordítói problémára keresték a megoldást a résztvevők. Cudic emellett egy előadást is tartott, amely a pihe­nés fontosságára muta­tott rá egy-egy fordító esetében, hisz a megfe­szített tempójú munka nem eredményezhet minőségi fordítást, ami viszont alapkövetelmény kellene, hogy legyen. A délutáni programban először Faragó Korné­lia egyetemi tanár beszélt a tábor névadója, Szenteleky Kornél és Mladen Leskovac kapcsolatáról, különös hangsúllyal a levelezé­sükre, amelynek sajnos csak az egyik oldala marad meg, ugyan­is Szenteleky hagyatékának ezen része teljes egészében elveszett a második világháború idején. Ezt követően Faragó beszélt az Új Symposion első nemzedéké­nek fordítói tevékenységéről, ami azért is bír nagy jelentőséggel, hisz számos nyugat-európai és ameri­kai szerző első magyar fordításai a folyóirat hasábjain jelentek meg, és a symposok sokat foglalkoztak ezen irodalmakkal. Az esti programok helyszíne a Dombos Pince volt, ahol először Faragó Kornélia beszélt a legfia­talabb fordítógenerációról, a Híd folyóirat és a Híd Kör köré csopor­tosuló fiatal műfordítókról, illet­ve az E-szerelem című antológiá­ról, amely egy válogatást közölt a kortárs szerb prózairodalomból. Faragóval Rajsli Emese beszélge­tett, és az említettek mellett szó esett a fordításkritika hiányáról is. A rendezvény záróprogramja Tolnai Ottó Nagyon fáj című, az idén megjelent verseskötetének bemutatója volt. A mű az ismert szerző 2011 és 2017 között szüle­tett verseit tartalmazza. Tolnaival Bakos Petra beszélgetett. A prog­ramban közreműködött Nagy József. A beszélgetés során a szer­ző szót ejtett arról, hogy milyen is egy élő kép, mekkora a súlya egy fának, egy versnek vagy éppen egy pár cipőnek, hogy hogyan borot­válkozott Pilinszky, milyenek Claude Simon abszolút halványkék falai, hogyan kapcsolódik egymás­hoz az áhitat és a vasgolyó, és hogy ő maga hogyan barátkozott meg a német nyelvvel a szalonnán és a hangyán keresztül. ■ B­em Nagy József, Tolnai Ottó és Bakos Petra Lakatos János A jó krumplipaprikás titka Krumplifesztivállal zárult az Élő Tájház elnevezésű rendezvénysorozat Topolyán Krumplihámozás A Szent György napi és Szent Iván napi rendez­vény, valamint a Krumplifesztivál az a három, hagyo­mányossá vált rendezvény, amely az Élő Tájház rendezvénysorozatot alkotja. Ezen rendezvények szervezője a topolyai Művelődési Ház, helyszínül pedig a tájház szolgál minden évben. Az Élő Tájház elnevezésű rendezvénysorozat záró rendezvényét, a hatodik alkalommal megren­dezett Krumplifesztivált augusztus 12-én tartották meg a topolyai tájházban. A rendezvény 10 órakor vette kezdetét. A négy benevezett csapat különböző versenyszámokban vett részt, melynek első eleme a krumplihámozó verseny volt. Ezt követte a zenei kvíz, melyben az adai Pendergő zenekar közremű­ködött, akik a rendezvény alatt végig jó hangulatot biztosítottak. Hangszerfelismerés, népdal és nótafel­ismerés, zenei kakukktojás alkotta az említett kvízt. Közben a krumplipaprikás főzése is elkezdődött, ami a harmadik versenyszám volt. Míg a felnőttek a saját versenyszámaikban igyekeztek teljesíteni, addig a legkisebbek számára egyéni játékos vetélke­dők zajlottak, amelyek természetesen a krumpli köré csoportosultak. A gyermekfoglalkozásokat Fekete Edit óvónő koordinálta. A felnőttek versenyében első helyezést ért el a Nefelejcs Kézimunka Egyesület csapata. Őket követi második helyen az Unikornis nevű csapat, a dobo­gó harmadik fokán pedig a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat csapata állt. A Tolerancia B. T. elnevezésű csapat különdíjban részesült. A résztvevők állítják, hogy a jó krumplipaprikás titka a jó alapanyagokban rejlik, valamint a hagyomá­nyos fűszerekben. Ennek megfelelően a burgonya és a kolbász mellett őrölt paprika, só, bors, friss paprika, kevés paradicsom, és természetesen vöröshagyma és fokhagyma adta meg a bográcsokban rotyogó papri­kás igazi, autentikus ízét. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. címén a Szekeres László Alapítvány támogatta. ■ S-s Sihelnik Ágnes

Next