Magyar Szó, 2017. augusztus (74. évfolyam, 176-202. szám)

2017-08-16 / 189. szám

2017. augusztus 16., szerda vita&­ tisza@magyarszo.rs TISZAVIDÉK 11 Gulyás a gulyát várók között A zentai Borsos István nyugdíjas farag és méhészkedik Az észak-bánáti Kanizsamonostoron az elmúlt hét végén falunapot tartottak, ame­lyen megemlékeztek a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület megalakulásának 69. évfordulójáról. Ebből az alkalomból meg­koszorúzták a művelődési ház előtt Petőfi fából faragott mellszobrát, amelyet a zentai Borsos István nyugdíjas készített néhány év­vel ezelőtt. Az ő keze munkáját dicséri a falu központjában nemrégiben felállított, öreg gulyást ábrázoló, egész alakos, fából faragott szobor is. ■ Egy zentai nyugdíjas molnár és mé­hész hogy kerül Kanizsamonostorra? - Otthon a családunkban gyerekként nagyapámtól megtanultam a méhészkedés alapjait. A malomban dolgoztam három vál­tásban, és munka után szaladtam a méhekhez. Hét éve vagyok nyugdíjas, és azóta két kedv­telésemnek, a méheknek és a fafaragásnak élek. A méheknek köszönhetően van lehető­ségem hódolni az utazási szenvedélyemnek is. Minden évben elutazom valahová világot látni, Kubától Afrikáig sokfelé jártam már. Idén ősszel, amikor már kevesebb a munka a méhekkel, Japánba készülök egy kéthetes körútra. Kanizsamonostoron, a legelőkkel körülvett nyugodt falusi környezetben ideális helyet ta­láltam a száz kaptárból álló méhállományom­­nak. Ebben a kis bánáti faluban vettem házat, ennek udvarán állítottam fel a kaptárokat, és itt pörgetem ki a mézet is. Tavasztól őszig van velük a legtöbb munka. A falu körül minden évben annyi mézet, 3-4 tonnát gyűjtenek a méhcsaládok, amennyibe került 15 éve a monostori ház. Mostanság még olcsóbbak a házak Monostoron, nem kellenek senkinek, mennek el innen az emberek. ■ Mikor kezdtél fafaragással foglalkozni? - A méhészet mellett, ami szabadidőm ma­rad, azt fafaragással töltöm. Már a katonaságnál elkezdtem faricskálni, autodidakta módon ké­peztem magam. Később fafaragótáborokban is részt vettem. Komolyabban 1998-ban fogtam bele a fafaragásba, volt Zentán egy nagyszabású, a méhészetet bemutató kiállítás. A méhészek vé­dőszentje Szent Ambrus, viszont nem találtunk a kiállításra alkalmas szobrot róla, hát faragtam egyet. Az eltelt két évtizedben több egész alakos szobrot, domborműveket stb. készítettem. A monostori, hagyományos módon berendezett parasztházban is van jó néhány alkotásom. Időnként rendelnek is tőlem szobrokat, de a fafaragást továbbra is inkább csak saját szórako­zásra művelem. Mivel feleségemmel elég sokat tartózkodunk Monostoron, úgy gondoltam, megajándékozom a falut egy ide illő szoborral. A helybeliek főleg mezőgazdaságból, jószágtartásból élnek, ezért faragtam ki egy öreg gulyást ábrázoló egész ala­kos szobrot. A gulyás kifaragásához a szintén zentai Szekeres István adta a fát, neki is volt háza Monostoron, de már eladta. A tőle kapott akáctörzsből véstem, faragtam ki a gulyás szob­rát, amelyet egybeépítve állítottunk fel azzal a paddal, amelyen esténként a helybeliek szoktak ücsörögni, amikor várják a legelőről hazatérő gulyát - mondta Borsos István. É ger Gergely József Borsos István és alkotása, a gulyás a gulyaváró padon Nemezelés a sóvirágok földjén A tiszaszentmiklósi kézművestáborban jártunk Az elmúlt héten kisebb-nagyobb gyerme­kek zsongásától volt hangos a Tiszaszentmik­­lós Magyar Kultúrkör udvara, ugyanis az idén Zentáról, Adáról, Csókáról, Szabadkáról és a környező településekről harmincöt gyermek vett részt a már hagyományos kézművestá­borban. - Nem tudjuk, mi ennek az oka, de az idén meglepően sokan jelentkeztek - nyilatkozta ottjártunkkor Tóth Lívia táborvezető, s hoz­záfűzte, először történt meg, hogy fájó szívvel ugyan, de valakinek azt kellett mondaniuk, betelt a létszám. A táborvezető szerint évről évre terjed a kicsiny észak-bánáti faluban nyaranta zajló tábor híre, mert azok a gyer­mekek, akik korábban is részt vettek a foglal­kozásokban, a rá következő évben elhozzák a barátaikat is. Az augusztus második hetében megrendezett tábor ideje alatt a gyermekek a nemezelés mellett más kézműves-foglalkozá­sok fortélyait is elsajátíthatták. Foglalkoztak többek között tűnemezeléssel is. Ez teljesen eltér a hagyományos nemezeléstől, ugyanis száraz gyapjúból készítették a kis képecské­iket. Ennek a rejtelmeibe Szügyi Zsuzsanna és Balla Borbála, a zentai Rozetta Kézműves­társaság tagjai vezették be a táborlakókat. A csókái Csorba Lászlótól a korongozás forté­lyait leshették el a gyermekek, akik ezenkívül süthető gyurmából készítettek csecsebecséket, illetve különböző tárgyakat, továbbá gyöngyöt fűztek, és batikolással is foglalkoztak.­­ Azt is szeretnénk tudatosítani a részt­vevőkben, hogy olyan dolgokat készítse­nek, amelyeket otthon is használni tudnak. Szeretnénk, ha az itt készített tárgyakat a tábor után nem dobnák be a szekrényük mé­lyére, hanem használnák őket. Szeretnénk számukra rávilágítani arra, hogy ezeket a darabokat ügyesen lehet kombinálni a mo­dern dolgaikkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag nemezben vagy más kézzel készített viseletben kellene járni, de érde­mes próbálgatni a kiegészítőket. Egy egyedi mobiltartót vagy tolltartót például bármikor használhatnak. Tóth Lívia azt is elmondta, hogy a 23. alka­lommal megtartott táborba bevonták korábbi táborok érettebb résztvevőit is, egy-egy foglal­kozás megtartását bízták rájuk.­­ Ezzel nem titkolt célunk az, hogy után­pótlást, vagyis újabb oktatókat neveljünk ki a tábornak - ecsetelte beszélgetőtársunk, s elmondta, hogy így Winter Barbara és Rózsa Róbert a gyógynövényekről tartott előadást, amelyeket később megpróbáltak megkeresni a Tiszaszentmiklós és Pádé között elterülő szikes pusztán, továbbá Csizmadia Molli, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákja vezetésével újrahasznosított anyagok­ból készítettek képeket arra a témára, hogy mit jelent az ittlévőknek a tábor. Tóth Lívia meglátása szerint az oktatók újabb nemzedékét sikerül kinevelniük, mert ezek a fiatalok maguk jelentkeztek, hogy szí­vesen részt vennének a tábor munkájában, s a témákat is maguk ajánlották fel. A gyerme­kek szabadidejükben Csipak Levente és Bíró Mónika játékmesterek vezetésével különböző tréfás, ügyességi csapatjátékokban is részt vet­tek. Az ötletek kimeríthetetlenek voltak, de a rekkenő hőség miatt a vizes játékok bizonyul­tak a legnépszerűbbnek. A táborlakóknál egy este az adai Jancsi Bo­hóc Bábszínháza vendégeskedett, egyik nap pedig a résztvevők a pádéi Sövényházi László miniállatkertjében is jártak, ahová egy traktor pótkocsiján, földes utakon utazva jutottak el. - Érdekes volt a bánáti szikesen megtett sétánk is, ahol sóvirágot is szedtünk - ma­gyarázta Lívia, s elmondta azt is, hogy a gye­rekek közül nagyon sokan nem tudták, hogy ez a növény Bánátnak kizárólag ezen a részén terem meg, és hogy a sóvirág a bánáti népet jelképezi, minden évben gyűjtenek belőle egy csokrot, és ezzel dekorálják a táborzáró kiál­lítást. Szombaton este a tábor záróműsorán a résztvevők szülei is megtekinthették a kéz­műves-foglalkozásokon készített tárgyakat és alkotásokat, ezenkívül Csizmadia Molli saját képeit is kiállították. ■ Hhzs Horváth Zsolt A táborban használati tárgyak készültek RÖVIDEN ZENTA Házává­ró buli a város szívében Hatodik alkalommal rendezik meg az I Love Zenta fesztivált Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete a zentai önkor­mányzattal karöltve az idén is megrendezi az I Love Zenta fesztivált, amelynek fókuszában elsősorban azok a hely­béliek állnak, akik évekkel vagy akár évtizedekkel ezelőtt elhagyták otthonuk melegét, ettől függetlenül évről évre nyaranta hazajárnak, hogy a türkizkék vizű, homokos fövenyű tenger helyett a szőke Tisza partján pihenjék ki munkájuk fáradalmait. A hétvégén, vagyis augusztus 18- án és 19-én megrendezésre kerülő „hazaváró fesztivált” a szervezők ez évben először a város szívében, a Fő téren rendezik meg, ahogyan az egyik szervező napilapunknak megjegyezte, hogy az ide látogatók magukhoz közel érez­zék a város szívének a dobogását. A rendezvény első napján, péntek este fél kilenctől a zentaiak és a messzi idegenből hazatérő városlakók a Joker zenekar utcabálján bulizhatják ki magukat, szom­baton 17 órától pedig a fesztivál helyszínét a legkisebbek veszik birtokukba, akik számára a zentai civil szerveze­tek különböző foglalkozásokat és mókás vetélkedőket tartanak. 18­30-tól Tari László és Petar Terzic hely­­történeti kutatók tartanak előadást, amelynek központi témája a 320 évvel ezelőtt, 1697. szeptember 11-én lezaj­lott zentai csata lesz. Őket a szabadkai Night Clusiers Band koncertje követi. A többéves múltra visszatekintő zenekar Európa-szerte rendezvények, bálok, bemuta­tók, esküvők és céges partik sikeres fellépője volt már. A repertoárján a komoly jazz-zenétől az örökzöld dalla­mokon, a táncdalokon, a magyar és külföldi slágereken át a 60-as, 70-es és 80-as évek sikerszámain keresztül a rock- és napjaink modern zenéjéig minden megtalálható, de az együttes szívesen játszik temperamentumos latin dallamokat is. Őket a vajdasági és németországi tagokból verbuválódott Woodstock Project rockzenekar koncert­ je követi. Az együttes évről évre visszatér Zentára, hogy nyaranta legalább egyszer fellépjen a Mojo klubban, most pedig a fesztivál színpadán lesznek majd hallha­tók. Szombaton este és egyben a fesztivál lezárásaként a DJ Sven Tjurson lemezlovas által kevert funky, retró, 90- es évekbeli és reggae-zenére bulizhatnak a fiatalok és a kevésbé fiatalok. ■ Hhzs. ADA Könyvbemutató a Boxban Bíró Tímea költő mutatja be A pusztítás reggelei című első verseskötetét szerdán 19 órától Adán a sétányon található The Box House kávézóban. A verseskötet az idén jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó gondo­zásában. A könyvbemutató szervezője a Szarvas Gábor Könyvtár és a The Box House. ■ csm­ MOSOLYGÓ BÁNÁT „Aszondják" leves A hódegyházi Lőrincz Ferenc juhász annak idején tavasztól őszig kinn volt a juhokkal a legelőn, kuny­hóban aludt, ide hordta ki neki az ételt a felesége hetente több alkalommal. Akkoriban jött divatba a Vegeta-leves, amit Hódegyháza népe nemes egyszerű­séggel csak „aszondják” levesnek titulált. Egyik alkalommal, amikor Feri bácsi felesége először főzött „aszondják” levest, a férj gyanakodva kérdezte: - Milyen leves ez, asszony? - kérdezte fenyegetően Feri bácsi a megszeppent Annus nénit, aki gyakran szorult a hirtelen haragú urától. - Hát, milyen vóna, olyan aszondják leves - válaszolta félénken az asszony. - Micsoda? Aszondják leves? Ülj le, és mögöszöd, ha nem halsz meg, én is mögöszöm - mondta ki a szen­tenciát Feri bácsi. ■ ger

Next