Magyar Szó, 2018. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2018-01-06 / 4. szám

KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.rs M­KKUfió Megőrizni, továbbadni az ősi örökséget Hangulatos évzáró Maradékon, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Szanyó Tóth Gizella Vidám hangulatban, népvise­letben búcsúztatták az óesztendőt december végén a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai a szerémségi Maradékon. Megem­lékezve egyúttal a kisjubileumi évükről is, hiszen tavaly múlt húsz éve, hogy újra bejegyezték az eredetileg 1950-ben megalakult (negyed század után megszűnt), neves költőnkről elnevezett művelődési egyesületüket. Az akkori néptáncosok, színjátszók az ének- és zenekarral együtt igyekeztek megőrizni, tovább­adni őseik örökségét, egészen a hetvenes évek derekáig... - A Petőfi idősebb tagjai még szerepeltek népszínművekben, táncoltak, énekeltek vagy zenél­tek - idézte fel a régi időket a maradékiak népszerű legendá­ja, Berta Géza, a Petőfi Sándor ME elnöke. Azok, akik még tehe­tik, aktívan részt vesznek ma is a kultúregyesület munkájában, és oszlopos tagjai a vegyes kórus­nak, amely minden évben fellép a Durindón. Jórészt nekik köszön­hetően sikerült 1997-ben, a bács­feketehegyi Feketics Művelődési Egyesület vezetőségének támo­gatásával újraszervezni a műve­lődési életet a magyarok körében Maradékon. Elismerően szólt az eredményeikről évzáró összefog­lalójában Berta Zoltán, a Petőfi elnökségi tagja: - Negyedszer szervezzük meg ezt az év végi, immár hagyomá­nyosnak nevezhető találkozón­kat. Az elsőt is karácsony után, újév előtt tartottuk, és ezt a szép szokásunkat a jövőben is meg szeretnénk tartani. Jó alkalom ez arra, hogy oldottabb hangu­latban társalogjunk, beszélges­sünk, emlékezzünk mindarra, ami szép volt, hogy még bizakodóbban várjuk az új évet. A Petőfi vezető­sége nevében szeretettel köszöntök minden maradékit, külön is a haza­járókat, vagyis temerini barátain­kat: a Nagy Ábel fivéreket, Bencét és Gergőt, Darázs Imrét, Boros Miklós zeneoktatót, a tamburaze­nekar oszlopos tagját. Velünk van népviseleti ruháinknak a megter­­vezője és varrónője a Marta Aneta varrodából Budiszaváról (Tiszakál­­mánfalváról). Örömmel köszönt­jük Szabó Nórát, a Petőfi Program ösztöndíjasát, aki megszakítva a karácsonyi-újévi szünetét, szülő­városából, Szekszárdról csak erre az alkalomra jött vissza. A szomszédos faluból, Latrin­­cáról is átjött a nemrégiben újra­alakult Petőfi Sándor Művelődési Egyesület néhány tagja, Zdenyák Katica elnök vezetésével. Here­tek György Németországból jött haza a karácsonyi ünnepekre, és sohasem kerüli el a Petőfit. A szívéhez nőtt, hiszen ő volt a néptáncosok első koreográfusa. Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy a kultúregyesületünkhöz tartozik, de ő is így érzi, hiszen rendelt egy népviseleti öltözéket. Szeretném ezúttal is köszönteni a Magyar Szó munkatársait, akik szintén hazajárónak számítanak. Dávid Csilla fotós készít is majd egy szép csoportképet, a 2018- as naptárunkat és a Petőfi falait díszíti majd. Úgy érzem, hogy eredményes és sikeres volt az óév minden téren. A vegyes kórusunk, a tamburazenekarunk, a néptán­cosaink felléptek a XLI. Durin­dón és az LIV. Gyöngyösbokrétán Bácskossuthfalván, valamint más rendezvényeken. Március 15-én megemlékeztünk az 1848-as szabadságharc 169. évfordulójá­ról. Helyi programokat, műso­ros estet, bált szerveztünk. Részt vettünk a Maradéki Ősz elnevezé­sű falunapi rendezvényen, Latrin­­cán a Libanapon, Mitrovicán a Szerémség Magyar Művelődési Egyesület évzáró koncertjén is felléptünk, a temerini baráta­inkkal együtt szerveztük meg a táncházat. Ezúton is köszönetet szeret­nék mondani a Magyar Nemze­ti Tanácsnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatá­si és Nemzeti Kisebbségi - Nemze­ti Közösségi Titkárságnak és Indija községnek a támogatásért. Megköszönöm a maradékiaknak is az önzetlen segítséget, hiszen a szeretetvendégségről ők gondos­kodnak minden alkalommal. A Petőfi évzáró találkozójá­nak napján kapták meg a helyi Branko Radicevic Általános Iskola diákjai a félévi bizonyít­ványukat. Szabó Nóra Pető­­fi-ösztöndíjas főleg a magyar tagozatosok napközis foglalko­zásában vesz részt. Az elmúlt félévben tapasztaltakat össze­foglalva mondta: - A programom főleg Szerémségre koncentrálódott. Itt is lakom a református paró­kia egyik vendégszobájában. Maradékon kívül Latrincára és Nyékincére járok néptáncot taníta­ni. Nyékincén annyival nehezebb, hogy szinte nem is értenek magya­rul a fiatalok. 2016-hoz viszonyít­va újdonságot jelent számomra a néptáncoktatás Latrincán és Nyékincén. Tavalyelőtt Újvidéken laktam az Európa Kollégiumban, akkor több időm elment az utazás­ra. Most, hogy itt lakom Maradé­kon, sokkal könnyebb, és többet tudok a gyerekekkel foglalkozni. Fél év után máris érzem a minősé­gi különbséget. Jobban be tudtam kapcsolódni a falu mindennapi életébe. Ilyen szempontból össze­hasonlíthatatlan a változás. Újvi­dékről csak hetente néhányszor jöttem ki Maradékra, most meg a hét napból ötöt itt vagyok. Telje­sen más megélni a faluval együtt a hétköznapokat. A magyar elsősökkel való foglalkozásról a következőket mondta Nóra: - Az első félévben csak a napkö­ziben foglalkoztam a kisdiákok­kal. A tavalyi tanévhez viszonyít­va jelentős a változás, hiszen külön tanító néni tanítja az elsősöket, így az összevont (3-4.) osztályo­kat teljes egészében Bárdos Lívia, az elsősöket pedig Halász Hargi­ta tanítja. A napköziben nyelvi fejlesztő és kézműves órákat szok­tam tartani. Másfél éves rálátás után mondhatom, hogy érzek válto­zást. Az elmúlt tanévben például volt, akivel nem igazán tudtam beszélni magyarul. A mostani elsősökkel minden külső segítség nélkül meg tudtuk érteni egymást. Olykor „kézzel, lábbal” mutogatás­sal, de eredményesen. Elindult egy folyamat, és ez érződik Nem nagy változásra kell gondolni, ahhoz hosszú időre, türelmes, szeretet­teljes foglalkozásra van szükség. Elmozdulást viszont látok, és ez már óriási lépés. • Hasonlót tapasztaltam a bizo­nyítványosztáskor, és szembetűnt az is, hogy tisztán, helyesen ejtik ki a gyerekek a megtanult szava­kat. Véleményed szerint hogyan hat az elsősökre, hogy a néhány éves magyar óvoda után szerb iskola­előkészítőbe mennek, mivel hivata­losan mindeddig nem engedélyez­ték a magyar óvoda működését? - Egy év kiesés óriási idő a nyelvtanulás, -gyakorlás szem­pontjából. Amit az óvodában 2-3 év alatt felépít az óvónő, az egy év alatt „leomolhat”. Sokat felejtenek ez idő alatt a pici gyerekek, hiszen otthon alig vagy egyáltalán nem hallanak magyar szót. Egyébként is olyan közegben vannak, ahol a többségi társadalom szerbül beszél. Sok függ(ene) a családok viszonyu­lásától is, ha jobban szorgalmaznák a magyar nyelvet, akkor talán nem érződne ennyire a visszaesés az egy év kihagyás után. A magyar óvoda akkreditálásá­ra mielőbb nagy szükség lenne. Kell egy olyan magyar iskola-előkészítés az óvodásoknak, hogy ne indul­janak szinte nulláról a magyar első osztályba. Az alapokat az óvodában kapják meg a majda­ni kisdiákok. Csak támogatni tudom azokat az indítványokat, hogy már ősztől, a következő tanévtől megoldódjon a magyar nyelvű iskola­ előkészítő kérdése. Enélkül Szerémségben sem lehet érdemben a magyar oktatás szük­ségességéről beszélni. Latrincán tíz év után tavaly áprilisban újították fel a Pető­fi Sándor ME tevékenységét. Zdenyák Katica elnök szerint nagy az érdeklődés, főleg a fiata­lok körében. A néptánccsopor­tot 20 taggal már meg is alapí­tották, próbákat is tartanak heti rendszerességgel. - Egyedül a kórusunk volt aktív a korábbi években is. Ők is bekapcsolódtak a Petőfi prog­ramjába. Örülünk, hogy minden támogatást megkapunk a mara­déki Petőfi kultúregyesülettől. Először is a népviseletet szeret­nénk megvarratni a táncosaink­nak, utána a kultúrotthont kelle­ne felújítani. Terveink vannak, a faluban is kitartásra biztatnak. Annak is örülünk, hogy ősztől van anyanyelvápolás az iskolá­ban. Amikor Latrincán iskolába jártam, két évig tanultam magya­rul. Annak köszönhetően tanul­tam meg írni és olvasni. Azóta, hogy megválasztottak a Pető­fi elnökének, igyekszem többet beszélni magyarul, mert otthon a család inkább szerbül beszél. Az egyesületben mindenki támogat, ott főleg magyarul beszélünk. A maradéki petőfisek a tambu­­razenekar kíséretében koccintás­sal köszöntötték az új évet. A petőfisek Kovács Andrej, Ipacs Dávid és Ipacs Iván Berta Lívia, Berta Áron és Tasi Annabella Dávid Csilla TARGYSORSJATEK Konyhai aprító a nyeremény Nyereményjátékunk - amely­ben partnerünk a szabadkai Olcsóbolt - negyedik forduló­ja befejeződött. Kedves olva­sóinknak csupán az a dolguk, hogy a négy szelvényt (az ünne­pek miatt csak ennyi jelenhetett meg) az adatszelvénnyel együtt egy borítékban január 10-ig, Olcsóbolt megjelöléssel, beküld­­jék szerkesztőségünk címére (Magyar Szó, 21000 Novi Sad, Vojvoda Misic utca 1.). A mostani, ötödik forduló­ban elektromos konyhai aprító­darálót sorsolunk ki. Ha játszik a Magyar Szóval, csak nyerhet. Jövő szerdán jelentetjük meg a forduló utolsó szelvényét és az adatszelvényt. Minden héten három érté­kes ajándékot sorsolunk ki. Az önök dolga csupán annyi, hogy megvegyék az újságot, össze­­gyűjtsék a szelvényeket, majd hetente beküldjék a címünkre. Az Olcsóbolt, mint korábban is, igen értékes ajándékokkal jutalmazza meg a Magyar Szó olvasóit, egyebek mellett autós porszívóval, polírozókészlettel - ezt is használhatják az autósok -, de lesz gőztisztító, gyümölcs­aszaló, konyhai robotgép... www.olcsobolt.com TÁRGYSORSJÁTEK 3. SZELVÉNY ! www.olcsobolt.com 2018. január 6- 7., 8., szombat-hétfő

Next