Magyar Szó, 2018. április (75. évfolyam, 75-98. szám)

2018-04-10 / 81. szám

8 MuraSió MŰVELŐDÉS kult@magyarszo.rs „A néptánc az életem, a hivatásom” Néptáncot oktatni szívvel-lélekkel - vallja Szakács Tamás Seregély Orsolya Nemrégiben osztotta ki Tehetség-díjait a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács. Több kategóriában és korosztályban voltak tehetséges jelöltek és díjazottak. Az egyetemisták kategóriájában Kiváló Tehetség-díjban hárman részesültek, egyikük Szakács Tamás, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület tagja. Összesen négy településen oktat gyermekeket néptáncra és hagyományápolásra. - A szabadkai Talentum egyesület jelölt a díjra. Közép­iskola óta foglalkozom néptánc oktatásával, folyamato­san foglalkozom gyermekekkel. Emellett az egyetemi tanulmá­nyaimat is igyekszem sikeresen folytatni. Megtisztelő számom­ra, hogy kitüntettek ezzel az elismeréssel, és a továbbiakban is azon fogok dolgozni, hogy méltó legyek erre a címre, ugyan­ilyen szeretettel fogom végezni a hivatásomat. ■ Hogyan kezdtél el néptáncolni? - Viszonylag későn kezdtem el a néptáncot, bár soha nem késő elkezdeni. Számomra a néptánc több, mint egy évtizede kezdő­dött, amikor általános iskola harmadik osztályába jártam. Egy kislány miatt mentem el az első próbámra, ahol Brezovszki Roland megkérdezte édesanyá­mat, hogy eddig hol táncoltam, mivel már az első próbán látszó­­dott, hogy van érzékem hozzá, tehetséges vagyok. Azóta a néptánc az életem, és mára már a hivatásom is. ■ Te miben látod a néptánc és a népi hagyományok átadá­sának fontosságát? - Úgy gondolom, az a hiva­tásom, hogy a néptáncot ne csak koreográfiaként adjam át a gyerekeknek, hanem oktató jelleggel. Szeretném felelevení­teni számukra a régi, falusi, táji hagyományokat, mivel szerin­tem a magyar népnek van a legszebb és leggazdagabb hagyo­mánya, amire büszke vagyok. Szeretném úgy tanítani a gyere­keket, hogy ezt ők is tudják, ők is büszkék legyenek a magyarsá­gukra és a hagyományaikra. ■ A néptánc egy nagy közös­ség is. A gyerekekre ez a közös­ségi lét hogyan hat? - Amióta oktatom, látom, hogy sok gyerek összejár a csoportjaimban, együtt töltik a szabadidejüket és együtt jönnek próbára. Szorosabb baráti viszony alakul ki, én is fiatal koromban azért maradtam a néptáncnál, mert sok bará­tom lett, később pedig a hivatásommá vált. Ezt látom a mostani gyerekeken is. ■ A jövőben is ezzel szeretnél foglalkozni? - Mindenképp. Elsődleges célom és tervem a néptánc oktatása, és hogy továbbra is foglalkozhassak gyerekekkel. Ha emellett iskolában is tudnék tanítani a tanulmányaim végeztével, esténként pedig a néptánccal foglalkozhatok, akkor boldog ember leszek. ■ A Talentum Egyesületben mindig zajlik az élet. Mire készültök a jövőben? - Legutóbb az 5. születésnapunkat ünnepeltük egy jubiláris műsorral. Következő rendezvényünk május 27- én lesz, és a Palicsi Sokadalom nevet viseli. Itt fellépnek az egyesületünk tagjai és csoportjai, valamint azok az együt­tesek és egyesületek, amelyekkel együtt dolgozunk. Mivel a Talentumban nemcsak tanítok és táncolok, hanem szervezési feladatokat is ellátok, így minden fellépést, rendezvényt az egyesület másik négy tagjával beszélünk meg. Ebben az ötös fogatban, akikkel folyamatosan együtt dolgozunk és segítjük egymást, Brezovszki Roland és Tamara, Baranyi Annamária és Kovács Viola, valamint jómagam vagyunk benne, és minden rendezvényt, sőt magát a néptáncot is így tudjuk eljuttatni a térségünk különböző részeire. Kéketánc Várják a jelentkezéseket az énekes A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének népzenei szakosztálya huszonkettedik alkalommal hirdeti meg az általános iskolások énekes népi játék- és néptánc vetélkedőjét. A jelentkezők a következő kategóriákban és korcso­portokban versenyezhetnek: 1. énekes népi gyermek­­játék - nagycsoportos óvodások, alsósok; 2. néptánc - alsósok, felsősök; 3. népszokások - mindhárom korcsoport és lehet vegyes is. A vegyes és felsős korcso­portokban a fellépők tíz százalékánál ne legyen több a középiskolás tag. Szóló kategória nincs a vetélkedőn. A fellépők legfeljebb 5 perces műsort adhattak elő. A csoportok létszáma nem haladhatja meg a 30-at. A kísérőzenekarok életkora nem számít, élő zenei kíséret vagy a csoport önálló éneke jön számításba. Egyénileg, csoportosan, iskolánként vagy művelődési egyesület népi játék- és néptánc vetélkedője által lehet benevezni. 2018. május 18-án és 19-én tartjuk a vetélkedőt az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúr­körben. A versenyt szakzsűri értékeli és véleményezi. A jelentkezési határidő 2018. április 20. Bővebb tájékoztatást a 064-81-95-216-es mobiltele­fonon kaphatnak Szabó Gabriellánál. A jelentkezéseket a következő címre várjuk: Petőfi Sándor Magyar Kultúr­kör, Nikola Tesla 38., Pf. 51.21220 Becse, a borítékra írják rá: KŐKETÁNC, vagy elektronikus levélben a szabogabriella848(a)gmail.com címre. A következő adatokat kérjük: a csoport neve, az iskola vagy művelődési egyesület neve, lakcím, irányí­tószám, telefon, felkészítő pedagógus, művészeti vezető, koreográfus, a csoport létszáma, a zenekar létszáma, kísérő hangszerek, az összeállítás címe, a műsor ideje, kategória, korcsoport - áll a felhívásban. Pontosítás Hétfői számunkban az amatőr színjátszók nagykikindai találkozójáról szóló tudósítás első mondatába sajnálatos hiba csúszott. A mondat helyesen így hangzik: Az idei Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának második napján a nagybecskereki Madách és a topolyai Móra Amatőr Színházak szerepeltek. Az érintettek és a szerző elnézését kérjük. 2018. április 10., kedd VAJDASÁGI MAGYAR AMATŐR SZÍNJÁTSZÓK TALÁLKOZÓJA, NAGYKIKINDA Nyitott szívvel, patyolat előadással és nehéz szöveggel A XXIII. VIASZT félidejénél járunk Virág Kiss Anita Vasárnap este három előadást tekinthetett meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találko­zóján a nagykikindai közönség. Délután kettőtől a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat vette birto­kába a színpadot, majd a szintén kanizsai Mázlisták, a napot pedig a bezdáni csoport zárta. A Gondolat-Jel Társulat 2016 szeptemberében kezdte el az Entrópia előadás elkészítését. Elké­szítését, mert az előadás saját szövegeken, saját élményeken alapszik. 2017 szeptemberében készült el a szövegkönyv improvizációikból. Az entrópia szó jelentése (egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi) nagyon pontos megfogalmazása a darabnak. Táborosi Margaréta kiemelte, hogy kevés olyan darab íródik, ahol nincs főszereplő, ebben a darabban mindenkinek megvan a lehetősége bizonyítani a színpadon, ami a csapat folyamatos fejlődéséről árulkodik. Az előadásban kicen­­tizett szerepeket, tökéletes fényvezetést láttunk, ráadásul ilyen jó díszletet profi színházakban is ritkán láthatunk. Táborosi Margaréta így fogalmazott az előadásról: „Tudati szinten ez egy patyolat előadás, igényes, tökéletes, de én a szívet és a gyomrot kérném még bele egy kicsit.” A vasárnap délutáni VMASZT közönségének különleges élményben lehetett része. A magyar­kanizsai Mázlisták léptek színpadra, akik azért tudtak különlegeset nyújtani a színpadon, mert ők maguk sem átlagosak. Olyan értelmi és testi fogyatékosok alkotják a csapatot, akik különle­ges figyelmet igényelnek. Előadásukat a délelőtt folyamán megelőzte egy érzékenyítő foglalko­zás, melyben az érdeklődők többet megtudhattak és közelebb kerülhettek a társadalom szélére szorult fiatalokról, emberekről. A foglalkozást Fehér Anikó pszichológus és Mácsai Mónika drámapedagógus tartották. A Táncoló talpak c. film egyes jelenetei és néhány gyakorlat segítsé­gével a résztvevők egyre mélyebb ismeretekre tehettek szert a foglalkozáson. A műhelymunka olyan kérdéseket vetett fel, hogy hogyan, mi módon válhatnak a fogyatékkal élők a társadalom szerves részévé, melyek azok a módok, módszerek, melyek nem kirekesztésre, hanem befogadásra tanítanak. A Mázlisták előadását követően a szereplők nyitott szívvel fogadták a zsűri véleményét, amelynek tagjai igyekeztek ugyanúgy viszonyulni a látottakhoz, ahogyan az összes többi előadás alkalmával. A csoport vezetői, Mácsai Mónika, Kiss Anikó és Oláh Tamás elmondták, hogy a színházpedagógiának milyen fontos jelentősége van a fogyatékkal élők foglalkoztatásában, hiszen ezáltal úgy érezhetik, hogy ők is részei a társadalomnak. A vasárnap esti utolsó előadás Bezdánból érkezett. A csapat hosszú kihagyás után újra a Találkozó színpadán szerepelt. Maurice Hennequin és Pierre Veber Elvámolt éjszaka c. bohózatát Foki István rendezte meg. A próbafolyamat 3 hónapig tartott, 2017 augusztusában mutatták be a darabot. A rendező azért választotta ezt a művet, mert régebben, amikor még ő is amatőrként színészkedett, akkor is színre vitték ezt a művet, és a tevehajcsár szerepét kapta meg, amit nagyon élvezett. A zsűri kiemelte, hogy ez egy igen nehéz szöveg, amit nem könnyű megrendezni. A történet egy francia társasági élet mindennapjait mutatja be, ahol mindenki siet, mindenkinek ezernyi dolga és szeretője van, és ezeket próbálják nap mint nap leleplezni. Aljas, sunyi világot mutat be, ahol az nyer, aki ügye­sebben hazudik. Szereplői egoisták, nőfalók, többet képzelnek magukról, mint akik valójában. Hogy a bezdániak előadása ezt a hangulatot még jobban vissza tudja adni, Czajlik József a figyelmükbe ajánlotta a német schnell-módszert, a schnell-próbát. Az a lényege, hogy nagyon gyorsan le kell játszaniuk a darabot, de pontosan, precízen. Lőrinc Tímea kiemelte, hogy bár a szereposztás nagyon jó volt, mindenkire illett a karakter, de nem elég csak megkapni, éltetni is kell a szerepeiket. Hétfőn és kedden szünetnap van a Találkozón. Szerdán folytatjuk a második felvonással. Szerda Zsófia, Hét Nap A Gondolat-Jel Társulat Entrópia előadásának egy jelenete Elvámolt éjszaka, a bezdániak előadásában

Next