Magyar Szó, 2018. április (75. évfolyam, 75-98. szám)

2018-04-14 / 85. szám

12 OKTATÁS kult@magyarszo.rs 2018. április 14., 15., szombat-vasárnap Újvidéktől Magyarkanizsáig Kettős kötetbemutató a Zentai Alkotóházban Csütörtökön délután a Zentai Alkotóházban két Fórum-kiadvánnyal is megismer­kedhettek az érdeklődők: az egyik dr. Antal Szilárd A rejtett város című kötete, a másik pedig Tőkiss Tamás regénye, a Samu sejti. Az előbbi szerzővel Dancsó Andrea, a kiadó munkatársa, az utóbbival Patócs László, a Híd főszerkesztője beszélgetett. Közben Antal fotókiállítását is megtekinthettük, amit dr. Szilágyi Mária nyitott meg. Antal Szilárd munkája, mely elnyerte a 2017. év legszebb művészeti könyve, albu­ma díját, Újvidék épületeinek, épületrészeinek sajátos, művészfotók általi bemutatása, Szilágyi szavaival „kapocs múlt és jelen között, hogy legyen jövő”. A kiállítást megnyitó hölgy arra is rámutatott, a képek legfőbb erényei közé tartozik, hogy általuk magunk is rádöbbenünk az ábrázolt épületek rejtett értékeire, és hogy a művész lencséjén keresz­tül rögzítik a szépséget és az örökkévalóságot, és kordokumentumokként megőrzik a jövő számára. Antal elmondta, nagy kihívásnak érzi a fotózást, mely szerinte doku­mentálás és művészet egyidőben. Fő célja, hogy munkái valamit megmozdítsanak a szemlélőben. Úgy véli, Újvidék extrém gyorsasággal változik, sajnos egyértelműen negatív irányban, ezért missziójának érzi, hogy mentse az értékeket - legalább fotó­kon -, hiszen az új városvezetés egyáltalán nem foglalkozik ezzel, nem érzékeli/érté­­keli a szépséget, ezért - jegyezte meg némi malíciával a hangjában - egyenesen nekik szánta a kötetet, melyben esztétikai szempontok alapján hasonlítja össze a régi és új építészetet, hogy felhívja a figyelmüket e szépség elmúlására. A művész az esten azt is elárulta, a következő munkájában a régi újvidéki falfirkákat fogja feldolgozni fotók és hozzájuk kapcsolódó tanulmányok által. Elmondta, hogy tanulmányai folyamán több városban is élt már hosszabb-rövidebb ideig, de a szülővárosa, Magyarkanizsa számára a legfontosabb, melyet érdekes módon tulajdonképpen az íráson keresztül szeretett meg igazán Az est második felében színre lépő Tékiss-Patócs kettős picit derűsebb hangot ütött meg, amikor bemutatták Tékiss különleges ifjúsági?­ regényét, ugyanakkor ez ma is párhuzamba állítható az előtte tárgyalttal, amennyiben szintén szól az értékek - egyúttal a gyermekkor - elmúlásáról, és, bár egészen más eszközökkel, de ugyancsak sajátos emléket állít egy városnak, Magyarkanizsának. A szerző a beszélgetés elején elárulta zömmel középiskolásokból álló hallgatóságának, hogy aránylag későn kezdett el írni, valamikor az egyetem közepe táján, amolyan „firkálgatásnak” indult az egész, és egyébként sem voltak soha írói ambíciói - valahogy mégis úgy alakult, hogy immár a második kötetét mutathatják be. Elmondta, hogy tanulmányai folyamán több városban is élt már hosszabb-rövidebb ideig, de a szülővárosa, Magyarkanizsa számára a legfon­tosabb, melyet érdekes módon tulajdonképpen az íráson keresztül szeretett meg igazán. Ezt követően kicsit beszélgettek a kötetről is - amiről már részletesen is értekeztünk lapunk oldalain­­, Samu szabadságkereséséről, a valósággal összemosódó gyermeki fantáziáról és a kanizsai dinoszauruszokról. A szerző fel is olvasott egy rövid ízelítőt, végül pedig elárulta fő célját: a könyv úgy kezdődik, mintha ezzel a világgal minden rendben lenne, ám aztán apránként rámutat a problémákra, melyek mindannyiunkat körbevesznek. Teszi ezt azáltal, ahogy az ötödikes, ám igazi zseni főhős lassan ráéb­red a realitásra, elveszítve gyermeki illúzióit. Ezért nem beszélhetünk egyértelműen ifjúsági regényről, hiszen mi felnőttek is jócskán okulhatunk belőle. Arról már nem is beszélve, mennyire élvezhetjük is. ■ szög Szilágyi Mária, Dancsó Andrea és Antal Szilárd Tőkiss Tamás és Patócs László Szögi Csaba Indiáról és indiánokról Jász Attila költő és Grencsó István zenész voltak a VM4K első irodalmi estjének a vendégei A szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Kutató-, Képző- és Kulturális Központ első irodalmi estjére került sor csütörtökön este a Központ klubhelyiségében. Az egybegyűlteket Szabó Zsuzsanna kulturális referens köszöntette, aki azt is bejelentette, hogy a VM4K a jövőben egyebek közt közéleti, irodalomi, zenei és történelmi témájú rendezvényeket tart majd a klubhelyiségben. Az első est vendégei Jász Attila, József Attila-díjas költő, esszéíró, az Új Forrás folyóirat főszerkesztője és Grencsó István zeneszerző, jazz-szaxofonos, szabad zenész voltak. Az est A megismerés nehézsé­gei címet kapta, ezt Jász Attila úgy magyarázta, hogy a megismerés mindig nehéz és mindig csak a részleteket látjuk. A cím egy klasszikus indiai meséhez kötődött, amelyet a költő a rendezvény elején olva­sott fel. A hangulatos, zenével és a képzőművészettel is összefonó­dott irodalmi est folyamán a közönség gondolatban indiánok közé barangolt, Indiába és más országokba tett utazást, míg Jász Attila, hol önmagaként, hol az alteregójaként, Csendes Toliként mesélt a nézőknek, mert elmondása szerint a két szerep a valóságban is össze­keveredik. Jász Attila a versek keletkezéséről is vallott: - A költőnek mindig fontos az, hogyan születik a vers. Erről Weöres Sándor írt egy komoly disszertációt, de nevezhetjük nagyesz­­szének vagy tanulmánynak is. Ebben sorra veszi ki mit mondott erről, de a végső konklúzió mégis az, hogy nem tudjuk. Életem 52 éve alatt nekem sem sikerült rájönnöm arra, hogyan születik a vers, de arra igen, hogy ezt nem is kell tudnom. Olykor azt is megkérde­zik tőlem, hogy mikor jó egy vers. Weöres Sándor azt mondta, hogy akkor jó, ha a hátgerince megbizsereg. Én ezt onnan tudom, hogy a karomon feláll a szőr. Az viszont jobban izgat, hogy magával verssel mit lehet kezdeni. Amikor már a versek kötetbe kerülnek, az nem olyan izgalmas. Mindig a legújabb művek a legizgalmasabbak, ezért szeretem tesztelni a közönséget, hogyan reagálnak az újdonságokra - hallottuk Jász Attilától, aki meg nem jelent verseket is felolvasott, de kitért legújabb kötetére, a tavaly megjelent Boldog temetőre is, amelyben Amrita Sher-Gil a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt indiai-magyar festőnő élete és életműve köré szőtte a verseit. Az irodalmi est folyamán Grencsó István játszott szaxofonon. A zenészt Jász Attila mutatta be a közönségnek.­­ Grencsó Istvánnak nagyon fontos az, hogy szabad zenész. Szerencsém volt, hogy még egészen fiatal koromban, már a nyolc­vanas években hallhattam őt. Egyetemistaként Veszprémben tanul­tam, és Istvánék ott rendszeresen koncerteztek. Ennél is nagyobb szerencsém az, hogy néhány évtized múlva már együtt is felléptünk és több szálon keresztül is összefonódtunk. Szabados György szellemi örököseként, Grencsó István minden nyáron vagy azon is túl alkal­manként táborokat, műhelymunkákat vezet. Ráadásul egyik állan­dó zenésztársa, Dukay Barnabás zeneszerző, az egyik legfontosabb mesterem. Az Új Forrás egy vidéki kis folyóirat, így azt gondolja neki mindent szabad és könyveket is kiad. Sikerült Dukay Barnabásról is kiadni egy könyvet - hallottuk egyebek közt Jász Attilától. A VM4K következő irodalmi estjére 19-én, csütörtökön, 19 órától kerül sor. Ekkor a vendégek Verebes Ernő zeneszerző, költő, író, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja és Gruik Ibolya újságíró lesznek. ■ L. M. Dedovic-Tomic Tomislav Képzések, kutatások és kulturális események központja A vajdasági magyar fiatalok szükségleteire és igényeire fókuszál leginkább a VM4K Szabadkán, a Makszim Gorkij utca 6/A címen, a főút menetén található, felújított Donát Mór-házban nyílt meg november­ben a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, ahol szinte azon­nal két képzés is indult. A VMKK nemrég hozzáfogott programjaik bővítéséhez is. A napokban több mint száz fiatal részvéte­lével tisztelegtek a magyar költészet napja előtt, és irodalmi rendezvénysorozatot indítottak. A Központ tevékenységeiről és terveiről Pintér Kuti Andreát, a VM4K titkárát kérdeztük.­­ A VM4K a Szekeres László Alapít­vány részlege, amely önálló egységként működik, kibővítve az alapítvány feladata­it nemzetileg kiemelt jelentőségű projek­tekkel, a képzés, a kutatás és a kultúra terü­letén. Ami a képzéseket illeti, a Magyar Nemzeti Tanács egyeztet a partnerintéz­ményekkel és már kiadott egy tájékozta­tó útmutatót, amiből nagyjából látszik, hogy milyen irányban gondolkodunk és milyen képzéseket tervezünk. Magyar­­országi akkreditált képzésekről van szó, amelyek közül kettő már folyamatban van. Egyik a mechatronikai képzés az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Bizton­ságtechnikai Mérnöki Karával, a másik pedig a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának inkluzív, fejlesztő, gyógypedagógiai képzése, ami szakirányú továbbképzés és egy alapfo­kú továbbképzésre épül. A képzéseket az MNT indítja és a VM4K bonyolítja le, így a székházunkban zajlanak. A képzések kínálatát természetesen tovább bővítjük, ez pedig függ a kutatási eredményeink­től is - mondta a lapunknak Pintér Kuti Andrea, és rátért a kutatás területére. - Kutatásunk a középiskolás és egye­temista réteget célozza majd meg. Szeret­nénk alaposabban kivizsgálni és ezáltal átfogó képet kapni egyebek közt a tovább­tanulási hajlandóságukról és a jövőké­pükről. Ezt szükségesnek és fontosnak tartjuk, mert olyan képzéseket gondo­lunk indítani, amelyek hasznosak az itteni fiataloknak, amikkel segíthetnénk a szak­mai fejlődésüket és azt, hogy könnyeb­ben boldoguljanak. Emellett a vállalko­zókat is megszólítanánk. Azt szeretnénk konkrétabban megtudni, hogy milyen szakemberek iránt mutatkozik szükség, mert ennek függvényében is indíthatnánk képzéseket. Célunk segíteni a vállalkozók boldogulását is, és ezáltal hozzájárulni Vajdaság gazdasági fellendítéséhez. A vállalkozók esetében kivizsgálnánk azt is, hogy a magyarországi támogatások­kal hogyan boldogultak, miben sikerült fejlődniük és mire lenne még szükségük. Szeretnénk kapcsolatot létrehozni a fiata­lok és a vállalkozók közt, hogy a vállalko­zók rátaláljanak a szakemberekre, a fiata­lok pedig munkához jussanak - fejtette ki Pintér Kuti Andrea, aki arról is szólt, hogy a kutatásban kitérnénk a fiatalok „kultúrafogyasztására” is. - Szeretettel várjuk a fiatalokat a VM4K klubhelyiségében is, amely a székházunk alagsorában található, a bejárata pedig szintén a főút felől van. Itt olyan progra­mokat szerveznénk, amelyekre a fiatalok szívesen eljönnének, így arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen kulturális esemé­nyek érdeklik őket. Ez a hónap főleg az irodalomé. Ezt bizonyítja a csütörtökön lezajlott és jövő csütörtökön sorra kerü­lő rendezvény is - ismertette Pintér Kuti Andrea, akitől azt is megtudhattuk, hogy a képzések területén előadásokat tarta­nak majd, a kutatásokat illetően tanács­kozásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, a kultúrához kötődően pedig művelő­dési rendezvényeket, irodalmi esteket, koncerteket, de kiállítanák a vajdasági fiatalok műveit is, hiszen szeretnének együttműködni tehetséges fiatalokkal és megmutatkozási lehetőséget adni nekik. A VM4K egész évben tervez működni, nyáron lazább programokkal, augusztus­ban pedig szünetelne. ■ L. M. Pintér Kuti Andrea Gergely Árpád

Next