Magyar Szó, 2018. április (75. évfolyam, 75-98. szám)

2018-04-05 / 77. szám

8 OKTATÁS/MŰVELŐDÉS kult@magyarszo.rs­timi­t) Öt magyar elsős lesz Zomborban Megkezdődött az iratkozás az általános iskolák első osztályába. A városi összesítés szerint a 2018/19-es tanévet 574 elsős kezdi meg Zombor területén, 356 a városban, 218 a falvakban. A nyilvántartás szerint magyar tannyelvű tagozatra 25-en jelentkeztek, közülük húszan a falusi iskolákba járnak majd, öten pedig a városi Testvériség-Egység­el tanulói lesznek. Legtöbb kisdiákkal a városi Nikola Vukicevic és Ivo Lola Ribar iskolák gyarapod­nak, ahová egyaránt 86 elsős jelentkezett. A falvakat tekintve Kerényen és Őrszálláson lesz legnépesebb az első osztály, mindkét helyen 32 a létszám. Legkevesebben Küllődön (4), Doroszlón (6) és Bácsgyulafalván (6) ülnek először iskolapadba. Amíg Bácsgyulafalván négyen magyarul, ketten szerbül kezdik meg tanulmányaikat, addig Doroszlón egyetlen magyar elsős se lesz. Bezdánban viszont lesz nyolc magyar elsős, és ugyanennyi Nemesmiliticsen is. ■ JJ A napfény volt az alkotótársa Róth Miksa vatrázsai várják az érdeklődőket a Szabadkai Városi Múzeumban Róth Miksa (1865-1944) a 20. század legnagyobb magyar üvegfestője és moza­ikművésze volt. Az alkotásait bemutató kiállítás jelenleg Szabadkán tekinthető meg. Nemcsak a varázsokról, mozaikokról készült fotográfiák, hanem eredeti vázlatok is láthatóak a tárlaton. Az alkotó munkásságának legreprezentatívabb darabjaiba kap betekintést, az interaktív lapozóban pedig a varázsokról, valamint a művész életéről tudhat meg többet a látogató. A kiállításról Hulló Istvánt, a Szabadkai Városi Múze­um igazgatóját kérdeztük.­ ­ A kiállítás a zsinagóga megnyitója kapcsán jött létre, a szabadkai magyar főkon­zulátus révén. A budapesti székhelyű Balassi Intézet Róth Miksa születésének 150. évfordulója alkalmából 2015-ben egy nagyszabású kiállítást hozott létre, és az otta­ni tárlat anyagának egy része - amely azóta már több helyre eljutott - látható most Szabadkán. A kiállítás mintegy 25 intrázst mutat be, ezek között találhatók természe­tesen a szabadkai zsinagógát és a városházát ékesítő Róth Miksa-alkotások. Érdemes a különbségekre is felfigyelni: a zsinagóga intrázsain az akkori, 1902-es florisztikai és népművészeti elemek a jellemzőek, ugyanakkor tíz évvel később a városháza esetében - ahol Nagy Sándorral dolgoztak együtt - már a kor szecessziós megoldásai, új anya­gok láthatóak, amelyekhez hasonló talán csak a temesvári Kultúrpalotában látható. Érdemes gyönyörködni az Országház varázsaiban, valamint különböző, középületeket díszítő ornamentikában is. Róth Miksa életműve sok helyen ismeretlen még, pedig a világ számos városában - Hágában, Oslóban, Mexikóvárosban, Milánóban is jelen vannak a munkái. Az interaktív kiállításon az alkotások mellett több érdekes infor­mációt is megtudhatnak művészetéről az érdeklődők. Gergely Árpád A kiállítás április 24-ig látogatható a Szabadkai Városi Múzeumban, akkor tovább­utazik a következő helyszínre. ■ sorsi Faragó Árpád Amatőr színjátszóink nagy sereg­szemléjének ünnepi megnyitójára ma, csütörtökön kerül sor a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színház­­termében. Az ünnepi megnyitó után a helybeli Egység Művelődési Egyesület József Attila színjátszó csoportja bemu­tatja Székely Csaba: Bányavirág című drámáját, Király Sándor rendezésében. Az Egység József Attila színjátszó csoportja mellett a következő társulatok mutatkoznak majd be az idei találkozón: a nagybecskereki Madách Amatőr Szín­ház, a topolyai MARA Amatőr Színház, az Adai Színtársulat, a kupuszinai (bács­­kertesi) Sturcz József színjátszó csoport, a magyarkanizsai Gondolat-Jel társulat és az Értük Egyesület, a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja, a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület ifjúsá­gi színjátszó csoportja, a szajáni Ady Endre Művelődés Egyesület drámai csoportja (két előadással), a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínját­szói, az újvidéki Európa Kollégium, a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ, Fabula Rasa Színjátszó Grund, a bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület, Soma színtársulat, a szent­tamási Vajdasági Népek és Nemzetisé­gek Hagyományápoló Klubja, és a tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Petőfi Sándor színjátszó csoport. Szeretném itt mindjárt megjegyez­ni, hogy az idei találkozóra két olyan társulat is benevezett, amelyek jelenlé­tét az utóbbi években igencsak hiányol­tuk. Bezdánról és Szenttamásról van szó. Hiányoltuk, mert a két említett helység­nek igen gazdag múltja van, már ami az amatőr színjátszást illet. S ez a múlt kötelez is. Mindenesetre csak üdvözöl­ni lehet, hogy a bezdáni és a szenttamási színjátszók újra csatlakoztak a vajdasági magyar színjátszók nagy családjához. Reméljük, hogy példájukat mások is követik. Gondolok mindenekelőtt azok­ra a színjátszókra (csoportokra, társula­tokra), akik nem is olyan régen, ezen a hagyományos seregszemlén, érdemben képviselték közösségüket. Átlapozva a találkozó idei műsorfü­zetét, ezúttal is, ki tudja már hányadszor, azt tapasztaltam, hogy a színházi szak­emberek önzetlen segítsége most sem maradt el. Őriznünk kell ezt a nemes, szép hagyományt, a hivatásos és a nem hivatásos színjátszás közötti szoros kapcsolatot. S ami még ide tartozik (legalábbis úgy érzem), a műsorfüzetben olvasom, hogy a tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesü­let színjátszó csoportjának előadásában Rideg Sándor Indul a bakterház című vígjátéka április 13-án kerül bemutatásra a színházteremben, Tóth János emléké­re. Az említett előadás rendezője, Tóth János, ugyanis nem fejezte, nem fejez­hette be a rendezést, mert váratlanul elhunyt. Egy igaz, emberi gesztus. Befejezésül a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának ünnepi jellegéről szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. Amikor színjátszó mozgalmunk rangos talál­kozójáról, a Magyar Nemzeti Tanács országos jelentőségű kiemelt rendezvé­nyéről írok vagy beszélek, hangsúlyoz­va annak ünnepi jellegét, vannak, akik rám kérdeznek, hogy mondjam már meg, hogy hol itt az ünnep. A színjátszó társu­latok jönnek, bemutatják előadásaikat, a közönség az előadásuk végén megtapsol­ja a fellépőket, és ez minden. S ha ez így van, márpedig így van, legalábbis szerin­tük így van, akkor hol az a hangoztatott ünnep?! Az 1919-es esztendő húsvétjának másnapján, a feltámadás ünnepén, a délvidéki magyarság tragédiájának, a trianoni békediktátum döbbenetének első húsvétján, a szabadkai Népkör zsúfolásig megtelt színháztermében egy vidám kabaréestre került sor, egy lelkes, fiatalokból álló kis csoport előadásában. Azt, hogy abban a fájdalmas, letaglózó lelkiállapotban, mélységes kilátástalan­­ságban kabaréműsort rendeztek a fiata­lok, senki sem rótta fel nekik. Ellenben a közönség könnyes szemmel, szűnni nem akaró tapssal köszöntötte őket. Igen, köszöntötte, mert azok a fiata­lok, ott fent a színpadon, bátran, büsz­kén, anyanyelvükön, magyarul szóltak, tolmácsolták a szöveget. A száműzött magyar nyelv ragyogott fel. Ezer év óta él itt a Kárpát-medencében ez a nyelv. Nagy, erős nyelvcsaládok gyűrű­jében. Azonban kiapasztani azt az élte­tő forrást, amely ezt a nyelvet táplálta, éltette, soha senkinek nem sikerült. S ez a mi nyelvünk, éltető, megtartó erejével, akkor közel 100 évvel ezelőtt, 1919 húsvétján, ünnepé avatta a fiata­lok előadását. S az az ünnep aztán „bejárta” a Délvidéket. Bejárta, mert egymás­után gomba módra szaporodni kezd­tek a különböző magyar szervezetek, művelődési egyesületek, olvasókörök, gazdakörök, tűzoltó testületek, legény­­egyletek, református és katolikus ifjú­sági szervezetek. Lehet, hogy hihe­tetlenül hangzik, de a 30-as években már több mint 120 egyesület, szerve­zet színjátszó fellépését, a közönség­gel való találkozását avatta bensőséges, igaz ünnepé a nyelv, anyanyelvünk, s ez az ünnep egyúttal a szülőföldön való megmaradást, továbbélést jelentette a szó igaz értelmében. Hogy hol van az ünnep? Nem nehéz ezt a kérdést megválaszolni. Nem nehéz, mert bennünk van. Mélyen beágyazódva lelkünk legmélyén. S a válságos, sokszor létünket is megkérdőjelező mindenna­pok ellenére azt üzeni mindenki számára ez az ünnep, hogy vagyunk és leszünk. Hiszem, hogy április 5-én, a nagyki­kindai színházteremben is beköltözik ez az ünnep. S biztos vagyok benne, hogy a találkozó egészét is ez az ünnep hatá­rozza majd meg. Színjátszóink ünnepe Nagykikinda várja a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 23. Találkozójának résztvevőit A 15. Belgrádi Táncfesztivál keretében március 15-e és április 4-e között 14 ország 15 nemzet­közi hírnevű együttese legszín­vonalasabb műsorát élvezhette a hazai tánckedvelő közönség. Az újvidékiek kedden este a Szerb Nemzeti Szín­házban, a belgrádiak pedig szerdán este a Száva Központ­ban láthatták a legismertebb ausztráliai balettegyüttesnek, a Sidney Dance Companynak a modern programját. A táncosok művészetük csúcsán testileg-lelkileg­­érzelmileg átélve, Gabrielle Nankivell, Rafael Bonac­ela és Cheng Tsung Lung merész, innovatív koreográfiájában mutatták be a Wildebeestsip (Gnu), a Lux Tenebris (A sötét világossága) és a Full Moon (Telihold) című darabokat. Rafael Bonac­ela koreog­ráfus, aki Kylie Minogue, Tina Turner és a pop-rock világ más sztárjaival és nemzetközi divat­­tervezőkkel együttműködött, számos elismeréssel dicseked­het: például civil érdemeiért a spanyol király tiszteletbeli kereszttel tüntette ki, az egyik ausztráliai, fővárosi magazin pedig a 2012. év legbefolyá­sosabb személyei közé sorolta, mert attól kezdve, hogy átvette a Sidney Dance Company veze­tését és a Spring Dance (Tava­szi Tánc) modern balett-tánc rendezvény válogatója megbí­zását, a művészi tánc népsze­rűsítésén fáradozott. A 15. Belgrádi Táncfesz­tivál kitűnő szervezésének köszönhetően a táncvilág legszínvonalasabb vendége­inek produkcióit láthatták a fővárosiak, és ebből kettőt az újvidékiek. ■ ria A 15. BELGRÁDI TÁNCFESZTIVÁL A Sidney Dance Company vendégszereplése A szervező felvétele Jelenet a leghíresebb ausztráliai táncegyüttesnek az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban bemu­tatott programjából 2018. április 5., csütörtök mimmimmmmmmmmmmmimimimmimi

Next