Magyar Szó, 2018. április (75. évfolyam, 75-98. szám)

2018-04-13 / 84. szám

­EI napsugar@magyarszo.rs Az 1-es tanterem Az 1-es tanterem az iskolánkba az anyanyelvünk terme, vagyis a magyar terem. Most éppen ebben ülök és írok. Év eleje óta valamiért ebben a teremben érzem magam a legjobban. A falakat színes plakátok díszí­tik, és nagyon jó nézegetni őket. Néha nem tudom róluk levenni a szemem, és olyankor úgy érzem, a magyar nyelvtan világában kalandozok. Költők, írók szegekre felfüggesztett képei csüngenek a helyiségben. Sok növény található benne. Amerre csak nézünk, mindig szemünk elé kerül legalább egy. Egy zöld és egy fehér táblát is láthatunk a mi kis 1-es termünk­ben. A tanárnő nagyon félti a fehér táblát. Azt szokta mondani, ha valaki hozzáér a kezével, másnapra hoz alkoholt, és letöri vele az egész tábla felületét. Azért, mert ha zsíros, nem lehet rá írni. Egy nagy szekrény is van a teremben, csak nem tudom, mit rejt magában. A drága iskolánk az első félévben nagy felújításon esett át. Minden termet átfestettek a szobafestők, akik Szerbia déli részéről érkeztek, így hát most zöldek a falak. De meg kell jegyeznem, hogy néhány helyen kicsit csúnyán végezték el a munkát. Én nagyon szeretem ezt a termet, közel áll a szívemhez. Ha a községi magyar versenyen ebben a teremben írom a tesztet, remélem, szerencsét fog hozni. Apró Bogács Zsóka, 5. osztály J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa „Hatalmasabb a királynál is az én apám” Azért gondolom ezt, mert apa sohasem kegyetlen, csak akkor, amikor kell. Apa neve Zoltán. Magas termetű, fekete hajú, barna szemű. Hatalmas tenyere és talpa van. Szeret focit és biliárdot nézni a tévén. Utálja azt, amikor a tévén rajzfilmezünk, és azokat a filmeket, amelyekben valaki beteg vagy mindig hazudik. Ő segít nekem a matekháziban. Amikor ki kell teregetni, gyakran összeveszünk, mert nem tudjuk, melyik zokni kié. Apa szeret anya kedvében járni. Jól tud focizni, és a biliárdhoz is ért egy kicsit. Igaz, a számítógéphez és a telefonhoz nem. Mindent gyorsan megtalál, és jól tud magyarázni. Az a munkája, hogy más embereknek kályhát építsen, vagy kitisztítsa a régebbieket. Szeret viccelődni, és soha nem mond érthetetlen hasonla­tokat, sőt soha nem mond semmilyent. Nagyon szeret minket, és mi is őt. Szerintem jól megállja helyét apaként. Tóth Roland, 4. osztály, Kókai Imre iskola,Temerin Engi Andrea, 3. osztály , Duro Salaj iskola, Szabadka Mesebeli fa Energia Az energia régen nem volt fontos, de ma nagyon is hasznos. Elektromosak a lámpák, a gépek és a villanykályhák. Régen fával fűtöttek, gyertyákkal világítottak. Ma már ott az energia, mindenki azt használja. Német Dominik, 6. osztály Hunyadi János iskola, Csantavér Szerkeszti: Nagy Magdolna Nagyon megijedtem Egyszer negyedikben úgy döntött az osztály, hogy pénteken iskola után elmegyünk Anasztáziához horrorfilmet nézni. Aznap mindenki nagyon izgatott volt. Mielőtt elkezdtük volna a mozizást, eszünkbe jutott, hogy föl kellene menni a liften nasi­­ért. Andrej meg én nem akartunk liftezni. A többiek beszálltak és elindultak. A lift hirtelen megállt. Kiáltozást hallottam. Nemsokára valahogy kiszabadultak onnan, de nasi ettől még nem lett, pedig még mindig erre vágytunk. Társaim bátrak voltak, ismét beszálltak a liftbe. Most sikerült fölmenniük a lakásba. Később elkezdtük nézni a filmet. Mindannyian nagyon féltünk, kivéve a fiúkat. Andrejnek két órakor sajnos el kellett mennie, mert várta a kombi. Annabella nem ment vele (ő is maradéki), mert megbeszéltük, hogy nálam fog aludni. Elkísértük Andrejt, majd visszamentünk, hogy befejezzük a mozizást. Az eset után egy-két hétig minden zajtól féltem. Az utcán, a sötétben sokáig visszafordultam minden reccsenésre. De egy idő után ez is elmúlt. Gyülvészi Karolina, 5. osztály Petőfi Sándor iskola, Újvidék Kacsák Dzsemasztagity Krisztina, 4. osztály, EmArt Műhely, Szabadka Levelem Kedves Drágán! Képzeld el, egy nap az Abraham Lincoln neve­zetű hajó meghívott egy utazásra, mert valami hatalmas állat háborgatta a világ vizeit. Rette­gésben tartotta a tengerészeket, pusztította a hajókat. A szörny felkutatására indultunk. Nagyon izgultam, hogy mi fog történni. Sokat utaztunk. Egyszer csak megláttuk a szörnyeteget a Csendes­óceánon. Tüzet nyitottunk rá, de az ágyúgolyók lepattantak róla. A bestia megtámadta a hajónkat, amely irányíthatatlanná vált. Ned, Conseil és én a vízbe estünk. Megkapaszkodtunk a szörnybe, majd azután néhány ember jött fel a fedélzetre és fogságba ejtettek bennünket. Bemutatkozott a tengeralattjáró kapitánya, Némo, és enni adott nekünk. Sok kalandban vettünk részt. Sajnos még egy temetésen is. Ned és Conseil meg akartak szökni, de ez először nem jött össze nekik. Nagyok sok állatot láttunk. Új-Guinea partjai előtt megfe­neklettünk. Kannibálok tűntek fel. Lándzsákkal szaladtak felénk. Amikor sikerült alámerülnünk, egy óriáspolip támadta meg a hajónkat. A kapi­tányt lehúzta a víz alá. Ned Land megölte a poli­pot, és megmentette Némót. Ezután a vulkánhoz mentünk. Sok hajó volt ott. A kapitány el akarta pusztítani a rejtekhelyét. Ahogy megnyomta az önmegsemmisítő gombot, meglőtték. Súlyosan megsérült, a víz alá akart menni a tengeralattjá­róval, hogy mindenki meghaljon. Ned kiszabadí­tott bennünket. Fel akarta juttatni a Nautilust is, de az léket kapott. Mindenki a csónakba mene­kült, és eleveztünk a süllyedő hajótól. Végül már csak egy nagy robbanást láttunk. Némó kapitány meghalt. Hát, ez történt velem a Nautiluson. Gondol­tam, mindezeket a nem mindennapi kalandokat megírom neked, kedves barátom. A legközelebbi viszontlátásig üdvözöl legjobb barátod, Áron Deák Áron, 6.­ osztály Szervó Mihály Általános Iskola, Pádé Királylány leszek Én egyszer királynő szeretnék lenni. Muffinos palotában akarok élni. Sok pillangó lesz a szolgám. Ők fognak öltöztetni engemet. Lesz csil­­logós, rózsaszín, lila, ezüst­, aranyru­hám. Katicabogarak fésülik a hajamat. Tündérek teszik rám a koronát. Rózsa­szín trónom lesz. Jószívűen fogok ural­kodni. Segítenék másoknak takarítani, mosogatni. Szabadidőmben fürdenék a vízben. Barátságos lennék. Madarak sminkelnének. De soká lesz, mire királynő leszek! Tóth Vivien, 3. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka A FOGALMAZÁST NAGY MAGDOLNA ÚJSÁGÍRÓ VÉLEMÉNYEZTE. Kedves Áron! Élvezetes volt végigolvasni élménybeszámolódat, melyet barátodnak szántál, levélformában. Élmény­­beszámolód valójában egy nagyszerű kaland, melyet sikerült zökkenőmentesen előadnod, talán ennek köszönhetően ragadja magával az olvasót. Sejtem, tanultatok róla, hogy a levél nagyon régi irodalmi műfaj. Az első levélemlékek az írásbeli­ség kezdeteiről valók. A magyar irodalomban nevezetes Pázmány Péter hitvitázó fiktív levélsorozata és Mikes Kelemen Törökországi levelek címen elhíresült fiktív - „édes nénjéhez" írt - levélgyűjteménye, melyeket 1717 és 1758 között írt. A mindennapok alkalmával ugyancsak sok levelet írunk. Az új technikai eszközöknek köszönhetően mobiltelefonon, számítógépen is sok-sok levél születik naponta, ezért fontos, hogy pontosan, célraveze­tően, tömören fogalmazzunk. Az iskolai fogalmazások esetében persze más követelményekkel állunk szemben, de azok is ugyanúgy követhetők, betarthatók, csak oda kell figyelnünk. Véleményezésünk is a levél műfajához hasonlítható, hiszen megszólít valakit, a nagy különbség abban van, hogy az „egyszerű" levéllel szemben véleményezésünket sokan olvassák. Legalábbis reméljük, hogy nemcsak te, akit megszólítottunk, hanem sokan mások is. 2018. április 13., péntek Pillangók ciklámenszínben Ivankov Lilla, 4. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka Néha így, néha úgy Reggel az iskolában vagyok, az első órán majdnem elalszok, a tanárnő nem örül neki, és amikor a táblához kihív, annak nem örül senki. Második órán is álmos vagyok, a tanár rákérdez: Alszol? De én csak hallgatok, a táblához nem akarok menni, mert lusta vagyok. Harmadik órán már nem alszom, a tanár is meglepődve kérdez, az osztálynak ez vicces, de nem nekem, mert ez nem tréfás. Negyedik órán ugrálok, közben sokat trombitálok, de nem baj, mert tudom, hogy csöngetés után indulhatok haza! Majláth Denisz, 6. osztály Mosa Pijade iskola, Pacsér Nagytatám Az én tatám neve Bartuc Károly, ő anyukám apukája. Szeme és haja színe barna, közepes terme­tű, szemüveges. Ő Törökfalun él, sok jószága van, például: disznók, tyúkok, kutyák, macskák, gyöngytyúkok, galambok, csirkék, kakasok, nyulak, kacsák. A mamával már régen elváltak, mikor még anya kicsi volt. Sokszor szoktunk hozzá menni látogatóba ki, Törökfaluba. A téli és a nyári szünetben nála szoktunk aludni a test­véremmel. Mikor kint alszunk a tatánál, ő minden reggel korán kel, és megeteti az állatokat, majd mikor a testvérem és én felkelünk, megreggelizünk, és mi is segítünk a tatának szorgoskodni. Dél körül elme­gyünk a boltba bevásárolni. A testvérem és én vehe­tünk valami kis dolgot, majd estefelé átmegyünk a szomszédhoz tejért, mert neki vannak tehenei. Nyáron csak én voltam kint a tatánál, mert a hugi tánctáborban volt, és minden délután átmentünk a szomszédhoz medencézni. Nekem ő a tatám, és én nagyon szeretem. Puszenyik Patrik, 6. osztály Cseh Károly iskola, Ada Kedvenc játékom Az én kedvenc játékom egy szép, sárga-zöld labda, de nem akármilyen, egy focilabda. Egy focilabda, nagyon különleges. Az teszi különlegessé, hogy szinte bármilyen játé­kot lehet vele játszani, amihez labda kell. Az én pattogó, örökmozgó barátom mindennél többet jelent nekem. Egyrészt azért, mert nagyon szeretek focizni, másrészt, mert nagyon jó vele játsza­ni. Kis koromtól fogva szeretek labdázni. Télen-nyáron, szinte mindig csak labdázok. Ezért is gondolok arra, hogy szegény labdám már nagyon vágyik a pihenésre. De miért is ne, hiszen megér­demli a lazulást. Az én labdám a legjobb játék az egész világon. Annyira jó, hogy nem is kívánhatnék nála jobbat. Bába Máté, 6.osztály Október 10. iskola, Szabadka

Next