Magyar Szó, 2018. június (75. évfolyam, 124-149. szám)
2018-06-09 / 131. szám
2018. június 9., 10., szombat-vasárnap Szabó József Évekig lopott, csalt és ügyeskedett több bűnszövetkezet a legnagyobb spanyol jobbközép politikai erő, a közelmúltig kormányzó Néppárt (PP) tudtával, sőt közreműködésével. Manipulált állami közbeszerzéseken happoltak el jó üzleteket, cserébe a megszerzett pénz egy részét a PP korrupt helyi és országos politikusainak, illetve a pártnak juttatták, amely a bevételből egy titkos, úgynevezett B kasszát működtetett. A vezetők ebből rendszeresen, ám mindig titokban meghatározott összeget kaptak. A bankjegyekből pártkampányokra is jutott. A hálózat 1999-ben épült ki, ám a hatóság közbelépésére 2005-ben szakadozni kezdett. A nyomozás óriási korrupciós láncolatra derített fényt. Amint az ügy nyilvánosságot kapott, mindenki csak Gürtelbotrányként kezdte emlegetni, amelybe nagyhalak is belekeveredtek. Köztük Mariano Rajoy kormányfő, PP-elnök, akinek állítólag szintén csurrant a gyanús pénzekből. Pártjához hasonlóan azonban tagadja a vádakat. Sőt a PP az elején igyekezett eltussolni Spanyolország történetének egyik legszövevényesebb korrupciós botrányát. A bizonyítékok ellenére a legelképesztőbb hazugságokkal védekezett. A küzdelme az igazságszolgáltatással azonban vereséggel végződött. Első menetben legalábbis. A bíróság ugyanis május 24-én elsőfokú ítéletében szankcionálta az 1999 és 2004 között elkövetett bűncselekmények több résztvevőjét (vesztegetésért, csalásért, sikkasztásért, pénzmosásért és hasonlókért). Csaknem 29 vádlott esetében összesen 351 év börtönbüntetést szabott ki. A PP volt pénztárnoka, Luis Bárcenas a 33 év szabadságvesztés mellé 44 millió eurós pénzbüntetést is kapott. Francisco Correa üzletember, elsőrendű vádlott még rosszabbul járt: 51 év börtönbüntetéssel sújtották. Ő működtette a hálózatot, s ezért az ügy is róla kapta a nevét. (A correa spanyolul övét jelent, mint a németben a Gürtel.) A bíróság azt is kimondta: a PP-nek haszna származott a korrupciós ügyletekből. Rajoy sem úszta meg. Bár nem került föl az elítéltek listájára, neve mellől eltűnt a miniszterelnöki cím. Nem a bíróság, hanem a parlament közreműködésével, amely az ítélet nyomán, az ellenzéki szocialisták "(PSOE) kezdeményezésére, múlt pénteken kormányával együtt megbuktatta. A történtek miatt hamarosan távozik a PP éléről is. Nyolc párt képviselői szavaztak a konzervatív kormány távozását követelő bizalmatlansági indítványra. Ilyen összefogásra még nem volt példa, amióta 1978-ban visszaállították a demokráciát Spanyolországban. A ritkán tapasztalható egyetértés és összhang eredményeként az ország legkorruptabbnak bizonyult kormánya vesztette el a hatalmat, majdnem hat és fél év működés után. Miniszterelnök és kabinetje először kényszerült így távozni 1978 óta. Elképzelhető, hogy a menesztett tárcavezetők közül is bajba kerül valamelyik, esetleg a kormányfő is, akinek a bíróság kétségbe vonta azt az állítását, amely szerint nem tudott a pártjában zajló törvénytelenségekről. A bírák mindenestre folytatják a munkát, hiszen a szövevényes ügyben hét különböző per zajlik. Bőven lesz még mit kibogozni. Tavaly már tanúként hallgatták meg Rajoyt is. A spanyol miniszterelnökök közül így ő lett az első, akit büntetőeljárásban bíróság elé idéztek. Kormánya vesztét azonban nemcsak a korrupció okozta, hanem súlyos politikai hibák sorozata is. Rajoy mandátuma pedig épp olyan szürreális véget ért, mint amilyenek időnként a vezetési módszerei voltak. A PP-kormány megbuktatása után a bizalmatlansági indítványt beterjesztő Pedro Sánchez PSOE-főtitkár ülhetett be a miniszterelnöki székbe, így ismét szocialista vezető került az ország élére. A 46 éves Sánchez - a PSOE-hoz kötődő miniszterek alkotta - EU-barát kormánnyal látna hozzá a munkához. Fő célkitűzései közé sorolta az ország stabilitásának biztosítását. Kilátásba helyezte az előre hozott választást is, ám időpontot nem említett. Egyelőre inkább kormányozna. Helyzete nem irigylésre méltó, hiszen nehéz időszakban veszi át az ország irányítását. A Katalónia függetlenségét követelő erők továbbra is komoly fejtörést okoznak Madridnak. Sánchez ugyan hajlandó a párbeszédre a katalán tartományi kormánnyal és a kapcsolatok helyreállítására is, ám engedményekre már nem. Mindent az alkotmány keretei között intézne, ami eleve kizárja az ország területi egységének megbontását. Nagy kihívás számára, hogy a PSOE csupán 84 képviselővel rendelkezik a 350 tagú spanyol törvényhozás alsóházában, s ezért minden fontos kormányzati döntéshez pártok seregével kell egyeztetnie, megállapodnia. Ráadásul saját táborán belül is jelentős az ellenzéke. Az sem egyértelmű még, hogy a választók többsége elfogadja-e hiteles vezetőnek. A tömegek ugyanis egyre elégedetlenebbek. Elvárnák, hogy a politikai elit már ne csak a 2008- as válság okozta rengeteg probléma ellen indított küzdelemben elért eredményekről szónokoljon, hanem végre csökkentse az átmenetinek ígért terheket. És igyekezzen a korrupciót is felszámolni, de legalábbis visszaszorítani, mert a lakosság - a munkanélküliséggel együtt - a legaggasztóbb országos problémának tartja. Két pével írt korrupció Egy hét a vadonban Egy bajbajutott dél-koreai nő hat éjszakát töltött az ausztrál bozótosban Hat éjszakát töltött egyedül az ausztrál vadonban egy dél-koreai nő, és csütörtökön találtak rá a keresésére indult katonák és rendőrök. A 25 éves Joohee Hant múlt csütörtökön látták legutóbb a Queensland állambeli Tully egyik élelmiszer-áruházánál, a nő másnap reggel kirándulni indult a szomszédos Mount Tyson település egyik nemzeti parkjába. A queenslandi mentőszolgálat munkatársa, Hannah Gaulke szerint Han, aki egy barátjának telefonon elmondta, hogy hova készül, felmászott egy hegyre, és fotókat készített a tájról, majd megcsúszott, leesett, és órákra eszméletét vesztette. Hannak sikerült átvonszolnia magát a bozótoson, de elakadt, miután elért egy sziklás vízeséshez, ahol aztán hat napig várta, hogy kimentsék. A nő eltűnését csak napokkal később, szerdán jelentették a barátai, és akkor meg is indult a keresés. Han segélykiáltását már szombaton meghallotta valaki, de az illető csak csütörtökön értesítette a hatóságokat, amikor hallott a nő eltűnéséről. A bajbajutottat még aznap megtalálták a katonák és a rendőrök. A fiatal nő kiszáradt, és megviselték az időjárás viszontagságai, ennek ellenére viszonylag sértetlenül megúszta a történeteket. „Hat nap hosszú idő a bozótosban, különösen, ha az ember nincsen rá kiképezve” - mondta Steve Kersley rendőrfelügyelő, hozzátéve, hogy Han hosszú nadrágot és hosszú ujjú felsőt viselt és egy esőkabát is volt nála, ami melegen tartotta. (Forrás: MTI/AP) Kimentése után kórházba kísérik Jochee Hant MAJHRÍR) kulfold@magyarszo.rs KÜLFÖLD 3 Egy furcsa találkozó Bálint István Annyira hihetetlen, hogy majd csak akkor hiszem el, ha a CNN közvetíti kézfogásukat. Sokan vélekednek így Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai elnök június 12-ére tervezett találkozójáról. Természetes, hisz az eddigi fejlemények és a helyzet ismerete indokolttá teszi a kételkedést. Mert nagy meglepetés volt magának a találkozónak a bejelentése is. Utána sorakoztak a fejlemények, amelyek kétségessé tették, hogy lesz belőle valami, Trump egyszer már le is mondta. Amikor végül úgy alakultak a dolgok, hogy mégis megtartják, jött a kétely új formája, majdnem elképzelhetetlen, hogy közös nevezőre juthatnak. Ezért a találkát csak azért nem mondják le, mert sok minden történt annak előkészítésére. De a kételyek már a megtartással kapcsolatban is megmaradtak. (Volt még olyan lapvélemény is, hogy Kim Dzsong Unnak van rakétája, amellyel elérheti San Franciscót, de nincs repülőgépe, amely leszállás nélkül elvinné Szingapúrba.) Mivel lapunk folyamatosan tájékoztatott, és volt egy átfogó hírmagyarázatunk is, csak röviden emlékeztetnénk az előzményekre. Az észak-koreai válság kiéleződésének napjaiban az okos újságírók a lehetséges megoldás öt formáját említették. 1. A katonai megoldás: lebombázzák Észak-Korea nukleáris létesítményeit. 2. Olyan megegyezésre jutnak, amellyel felújítják a két ország közti diplomáciai kapcsolatát. 3. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa talál valami megoldást. 4. Kína kikényszerít egy megoldást. 5. Nemzetközi megállapodás jön létre a koreai félsziget atommentesítéséről. Bármennyire meglepő, nem véletlen, hogy végül a két államfő találkozásának megoldása kerekedett felül. Kim Dzsong Unt erre bízta egy kényszer és egy ígéret. A kényszer Kína részéről érkezett. Kína ugyanis Észak-Korea úgyszólván egyetlen kereskedelmi partnere, főleg az egyetlen ország, amelytől a kőolajat kapja. És Trumpnak volt egy jó húzása. Abból az elképzelésből kiindulva, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szabadulnia minden olyan nemzetközi szereptől, amely nekik sokba kerül, hasznot viszont nem hoz, Észak-Koreát rábízta Kínára. Kína pedig közölte (ezekben a hetekben Kim Dzsong Un kétszer is járt Pekingben), hogy rákényszerül a szankciókra, ha Észak-Korea tovább makacskodik. Az ígéret pedig Dél-Korea részéről érkezett. (Min Dzse In délkoreai elnök is kétszer találkozott Kim Dzsong Unnal.) Az általános vélemény szerint ugyanis eddig az észak-koreai rendszerváltás egyik akadálya az volt, hogy Dél-Korea félreérthetelenül közölte: okulva azon, hogy Németország is majdnem belerokkant a keleti országrész csődtömegének felvállalásába, semmiképpen sem vállalná Észak-Korea terhét. 2017-ben azonban bekövetkezett egy fordulat. Felülkerekedett az az irányzat, hogy folyamatos támogatást kell adni északnak. Ennek szellemében Dél-Korea szerepet vállalt a békés megoldás keresésében. Trumpra pedig hatással volt, hogy az amerikaiak rossz néven vették, hogy kockáztatja az atomtámadást ellenük. Mert kétségtelenné vált, hogy Észak-Koreának van rakétája és „minimalizálta” annyira atombombáját, hogy ez a rakéta szállíthatja. És mi lesz, ha tényleg megtámadja nemcsak Guamot, hanem San Fraciscót is, még akkor is, ha az atombomba csak a rakéta lelövésekor robban fel? Márpedig az idén újraválasztják a képviselőházat, a szenátus és a kormányzók egyharmadát. Nem szabad tehát kockáztatni, hogy a republikánusok elveszítsék többségüket. A találka bejelentését követő bonyodalmak pedig azt mutatják, továbbra is sok minden szól megállapodásuk ellen. Amerikai részről bizonyos érdekek fűződnek a feszültség fenntartásához. Ezzel magyarázható, hogy nem mondták le azt az amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot, amelyen éppen Észak-Korea lerohanását gyakorolták Vagy hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter megfenyegette Kim Dzsong Unt, hogy Kadhafi sorsára jut. Kimnek pedig nem is kellett több, hisz Kadhafi sorsa amúgy is ott él rémálmában. Mert Kadhafit először rákényszerítették, hogy mondjon le az atombombáról, utána pedig megölték. Hogyne jutna Kimnek eszébe, hogy elkerülhette volna sorsát, ha nem mond le az atombombáról? Némi zavart kelthet, hogy a többi érdekelt is szóhoz akar jutni, nem akar lemaradni a koreai kérdés rendezéséről. Oroszország ezt azzal jelezte, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter Phenjanba látogatott és Putyin nevében meghívta Kimet Moszkvába. Japán miniszterelnöke, Abe Sinzó pedig Trumppal tárgyalt. Egyiküknek sem érdeke, hogy Trump és Kam megállapodása oldja meg a problémákat. Amikor e sorok íródnak, ott tartunk, hogy a találkát nemcsak megtartják, hanem még alaposan elő is készítették. (Több szakértői megbeszélés mellett New Yorkban járt Kim Dzsong Un „jobbkeze”, a mindenható párt alelnöke, Kim Jong Csei is.) Ennek ellenére még az is megeshet, hogy mégsem tartják meg, az pedig teljesen bizonytalan, hogy mire jutnak. Elsősorban is tovább hatnak az eddigi sérelmek. Trump sohasem fogja megbocsátani, hogy a „kis diktátor” találkozóra kényszerítette, amikor a világ megannyi államfője és miniszterelnöke hiába várja a meghívást. Kim pedig sohasem felejti el, hogy a megegyezés a „szenilis vénemberrel” Kadhafi sorsára juttathatja. Külön kérdés: nem biztos, hogy megegyezhetnek abban, mi legyen megegyezésük tárgya. Trump Észak-Korea atomarzenáljának „teljes, ellenőrizett és visszaállíthatatlan” megsemmisítését kívánja, Kim pedig szeretné, ha megelégednének azzal, hogy már megsemmisítette kísérleti telepét. Mindenesetre izgalommal várjuk a találkozó kimenetelét... ha egyáltalán megtartják.