Magyar Szó, 2019. január (76. évfolyam, 1-24. szám)

2019-01-19 / 14. szám

I HÉTVÉGE hetvege@magyarszo.rs Mm Szó 2019. január 19., 20, szombat-vasárnap Öntözéshez új kutak Kútfúrás Vajdaságban Benedek Miklós Az emberiség fejlődése során igen fontos szerep jutott a víznek, és ezen fejlődés egyik fontos mozza­natát jelentette az, amikor az ember megtanult bánni ezen éltető elemmel. Csatornákat ástak, gátrendszereket alakítottak ki, kutakat fúrtak, mindezt annak érdekében, hogy biztosítsák az ivóvizet, illetve a mezőgazdaság számára elenged­hetetlen vízmennyiséget. Vidékünk édesvízben gazdag területnek mondható, és nem is olyan régen még szinte minden ház rendelkezett saját kúttal, amellyel a család, illetve a ház lakosai fedezni tudták ivóvízszükségleteiket. Mára a legtöbb helyen nincs gondunk az ivóvízzel (a tisztaságával egyes helye­ken annál inkább), viszont bizonyos helyzetekben ma is újabb kutak fúrására van szükség. Országunk mezőgazdasági minisztériuma az idén is támogatta új kutak fúrását, mindezt annak érdekében, hogy az időnként szélsőséges időjárás, az esetenkénti száraz­ság ellenére biztosítva legyen a termés. A temerini Surányi Róbert több, mint két évti­zede foglalkozik kutak fúrásával, és elmondása szerint a különböző támogatásoknak köszönhető­en egyre több kutat fúrnak, elsősorban a mezőgazdasági termelők. ■ Arra kérném, hogy néhány mondatban mutassa be a cégét.­­ Kútfúrással több, mint húsz éve foglalkozunk, de a cégünk, a Hidromont 1 hivatalosan csak 2003-ban indult útjá­ra. Mi csak kisebb formátumú kutakat fúrunk. Ez azt jelenti, hogy főleg háztar­tások vízszükségletének kielégítése, illetve mezőgazdasági termőterületek öntözése céljából végzünk kútfúrást. Ezek esetében a csövek átmérője kisebb. A testvéreinek­­nek van egy hasonló profilú vállalkozása, ők elsősorban nagyobb átmérőjű csövek­kel rendelkező kutakra specializálódtak. Tevékenységünk egész Vajdaság területét felöleli, de elsősorban Dél- és Nyugat- Bácskából, illetve Dél-Bánátból hívnak bennünket. Ezeken a területeken a talaj is kedvez a kútfúrásnak, ugyanis puhább, homokosabb. Dombos, illetve hegyes vidékeken nehezebb a kútfúrás, és mi a vállalkozás elindításakor úgy döntöttünk, hogy a kevésbé kötött talajokra speciali­zálódunk, és ehhez való gépeket szerez­tünk be külföldről, Magyarországról. Hegyvidéken a kútfúrás szinte lehetetlen, és sokkal nagyobb összegeket emészt fel. ■ Milyen célból fúratnak az emberek kutat? - A megbízóink legnagyobb százaléka öntö­zés céljából szeretne kutat fúratni, és ezt az első vízhordó rétegben lévő vizet szinte csak erre tudjuk felhasználni. A növénytermesztők mellett az állat­tartók is fúratnak kutakat, hisz így biztosítják az állatok ivóvizét. Ugyanakkor autómosodák is igénylik a saját fúrt kutat. Az utóbbi időben fűtés céljából is egyre több kutat fúratnak, hisz a földből nyert víz 15 Celsius-fokos, és ezt fel tudják használ­ni melegítéshez. • A mezőgazdasági minisztérium támogatja az új kutak fúrását. Ezzel párhuzamosan növeke­dett a kútfúrás iránti kereslet? - Igen, megnövekedett a kutak iránti kereslet. Sokan úgy is állnak a dologhoz, hogy ha már lehe­tőségük van erre pályázni, akkor öntözőrendszert alakítanak ki. Mi nem panaszkodunk, mindig van munkánk. Nem szeretnénk tovább terjeszkedni, vagy nagyobb gépeket vásárolni, így a céget fenn tudjuk tartani. A munkánk iránti kereslet nagyban függ az időjárástól is. Ha száraz a tavasz és a nyár, akkor megnövekszik a megrendelések száma. ■ Azoknak, akik kutat szeretnének fúratni, szükségük van különböző engedélyekre? - Ha valaki hivatalosan intézi az ügyet, tehát ha az igénylő pályázni is akar, akkor több dokumentu­mot és engedélyt is be kell szereznie. Ez természe­tesen csak az igénylőinkre vonatkozik. Mi rendel­kezünk a munkavégzéshez szükséges engedéllyel, viszont minden más az igénylő dolga. Aki önerőből fárat kutat, annak nincs szüksége semmilyen enge­délyre. ■ Említette, hogy egész Vajdaságban tevékeny­kednek. Hogyan derítik ki, hogy mely területeken milyen mélyre kell lefúrniuk? - Ezt manapság tudjuk. Annyi helyen megfor­dultunk már, hogy nagy meglepetés nem érhet minket, hiszen a domborzati viszonyoktól függően egy-egy adott területen körülbelül ugyanott talál­ható a vízréteg. A pontos mélység azonban csak fúrás közben derül ki. A kútfúrás nem egyszerű mesterség, hisz hiába tudjuk megmondani, hogy adott területen körülbelül hol található az első vízréteg, valójában nem látjuk, mi van a talajban. Éppen ezért az is megtörténik, hogy nem sikerül a kútfúrás. Ennek különböző okai vannak, de a leggyakrabban az történik, hogy a vízben sok a gáz, és a pumpák nem tudják felhúzni a vizet a kútból. Az is megtörtént, hogy fúrás közben olyan réteggel találkozunk, amit nem tudunk átfúrni. ■ Az év melyik részében van a legtöbb munká­juk? Egy-egy kút kifúrása mennyi időt vesz igény­be? - Részünkről egy kút kifúrása egy nap alatt kivi­telezhető. A kútfúrás jobbára szezonjellegű tevé­kenység. A legtöbb munkánk márciustól májusig van, tehát a legtöbb megrendelésünk vetés, ültetés előtt érkezik, amikor a termelők már az előrejel­zésekből sejthetik, hogy milyen időjárásra van ki­látás. Mindezekhez csak annyit teszünk hozzá, hogy bizony az öntözés is „kétélű fegyver”, hisz ameny­­nyiben felhasználását nem szorítjuk ésszerű kere­tek közé, és mértéktelenül öntözünk a legnagyobb kánikulában napközben is (mint ahogy azt orosz , nyelvek szerint, egyes nagygazdák, illetve privát cégek teszik), édesvíztartalékaink könnyen elfogy­hatnak. Topolyai és környékbeli gazdák elmondása szerint egyes helyeken nyaranta vízhiányt tapasztal­tak, ami nem abból áll, hogy ezeken a területeken hosszú időn keresztül nem hull csapadék, hanem hogy a korábban kifúrt kutak elapadtak. Kis kútból kis víz Hidromont­­ Facebook Surányi Róbert egy­ sikeres fúrást követően Virág Árpád Olyan emberek is élnek Szerbiában, akik számá­ra nem sorsdöntő kérdés, ha növekszik a feszültség a szerbek és az albánok között, akik nem akarnak tudni arról, hogy Belgrád vagy Pristina éppen melyik korábbi megállapodás betartását mellőzi, ki a hibás az egyre csak romló viszonyok miatt, hol hibázták el a magas politikát. Jó példa az ilyen személyekre Radosav Timotijevic (45), aki nemhogy Koszovóba, egyenesen Albániába ment hitvest „keresni” magának, s meg is találta őt Zege Lajthia (33) személyében. Miután a szerb férfi Albániában rábukkant az ideális menyasszonyra, a nő az ottani tengerpartot is képes volt otthagy­ni, felváltotta azt a kies, eléggé elhagyatott délke­let-szerbiai hegyvidéki falusi életre, s odaköltözött Radosavhoz a Felső Ojkovac nevű, lakossal is alig rendelkező településre. A szerb média figyelmét felkeltette már az a tény is, hogy egy szerb férfi egy albán nőt válasz­tott magának élettársul, ami azonban ennél is érde­kesebbé tette a történetet, az az, hogy kiderült: az említett helység és Stitkovo falu közötti járásban, a montenegrói-bosznia-hercegovinai-szerbi­­ai hármashatár közelében voltaképpen összesen három gyerek él ma, ez a három gyerek pedig mind a Timotijevic család tagja. - Örömmel teli a szívem a saját szerencsém miatt, másrészt meg majd megszakad, ha arra gondolok, mennyi kilométerrel odébb nincs egyet­len másik gyerek sem. Amikor rólam beszélnek a faluban vagy a szomszéd faluban, nem azt mond­ják, hogy „az a férfi, amelyik albán asszonyt vett el”, hanem úgy ismernek, mint „azt a férfit, akinek gyerekei vannak”, és még hozzáteszik, „három is”. Mintha nem is tudom, milyen csodával rendelkez­nék, nem három gyerekem lenne. Annyit mondok, nagy bánat az, amikor valakit arról ismernek, hogy apa. Nincs egy családi vigasság az egész környéken, ahova elmehetnék a feleségemmel, gyerekeimmel - mondta el a családfő az őt felkereső újságíróknak. Négyéves a legidősebb fiuk, Baján, meséli, barátja nincs és nem is lesz, amíg el nem indul az iskolába, öccse, Dobrivoje, még csak kétéves, Jova­­na húguk pedig fél esztendős. - Egyszer Cacakon voltam, megismertem egy albán nőt, aki megmutatta nekem a húga, Zöge fényképét. Megtetszett, kérdezte, meg akarom-e ismerni, egyből azt mondtam, hogy igen. Elmen­tem hát érte Albániába. Azonnal el is jegyeztem. Nem számított nekem, hogy tizenkét évvel fiata­labb nálam. Nagy volt a vigasság itthon, amikor megjöttünk, anyám és apám ugráltak örömükben. Ne is mondjam, hogy az örömük akkor lett csak igazán határtalan, amikor egyik csöppség a másik után látta meg a napvilágot - emlékezett vissza az eljegyzésre és az első házas évekre Radosav. Próbálkozott a falusi ember Szerbiában is, ismerkedési kísérletei azonban, mint vallja, teljesen sikertelenek voltak. Ahány lányt megismert, mind meggondolta magát, amikor megtudta, hogy a hegy­vidéki falucskába kellene költöznie. „Nem okolom én őket, normális, ha inkább a városi életet választja valaki, ahol minden karnyújtásnyira van”, közölte. Az élet valóban nem könnyű ebben a falusi környezetben, de az albán feleség nemcsak a gyer­meknevelésben, hanem a mindennapi munkában is megállja a helyét. Mivel a környékbelieknek idege­nül hangzott az új családtag eredeti neve, szerb becenevet is kapott, mindenki Zoricaként ismeri a vidéken. A Szerbiában szokatlannak számító család - Látnák csak az én Zoricámat, amint befog­ja az ökröket, feji a teheneket, elkészíti a messzi földön ismert zlatari sajtot. Mindent együtt csiná­lunk. Kaszálunk, dolgozunk a földön, takarítunk. A munka soha sem várhat - mondta el Radosav. Zöge, akit most már csak Zoricának hív minden­ki, nem lepődött meg a nehéz megélhetési feltételek miatt. Inkább a nyelvtanulással voltak kezdetben gondjai, de nem szokta meg könnyen saját elmon­dása szerint a hegyi levegőt és terepet sem.­­ Máskülönben nem sok eltérés van. Szegény­ség itt, szegénység ott. A tengerpart közelében azért nem volt ilyen hideg télen, nem havazott be, itt meg néha bizony derékig ér. A faluval semmi gondom sincs. Falun nőttem fel én magam is. Megszoktam a nincstelenséget is- mesélte Zöge, akit nem zavar, hogy minden betevő falatért keményen meg kell dolgozni. Nemrégiben náluk járt a feleség édesanyja is, meg szerette volna látogatni a lányát és az unoká­kat. „Az öregek is megértették egymást valahogy. Abban biztosak vagyunk, hogy a legjobbakat mond­ták egymásnak rólunk”, állapítják meg a szokatlan házasság mellett döntött hitvesek. Szegénység itt, szegénység ott Szokatlan lépésre szánta el magát egy dél-szerbiai férfi: a rossz szerb-albán kapcsolatok ellenére Albániában talált magának feleséget Veljko Dujanovic-Agroklub

Next