Magyar Szó, 2019. január (76. évfolyam, 1-24. szám)

2019-01-22 / 16. szám

2019. január 22., kedd Szeretni, őrizni, gazdagítani Lukács Melinda A kézirat szerint, Kölcsey Ferenc 1823-ban, a mai napon fejezte be a Himnusz megírását. 1989-ben ez a nap lett megjelöl­ve a magyar kultúra napjaként. Nem csupán a Himnuszt ünne­peljük ilyenkor, az évforduló­val kapcsolatos megemlékezé­sek alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tuda­tunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékein­ket. Mindez talán még nagyobb jelentőséggel bír, ha kisebbségről és azon belül is a szórványról van szó. A magyar kormány jelen­tős támogatást nyújt a kisebb­ségeknek és karöltve, szorosan működik együtt határon túli, köztük vajdasági szervezetekkel is. A kultúránkra ugyanis nem csupán a mai napon, hanem az év minden napján hatványozot­tan kell odafigyelnünk. Többen hangoztatták már, hogy a hagyományainkat nem ápolni, hanem őrizni kel, és ez vonatkozik egészében véve a kultúránkra. Némely települése­ken viszont a magyar szó immár csak nagyon hiányosan, hézago­san jelenik meg. Magyar nevű, elvileg magyar ajkú gyermekek, előbb szólalnak meg a többség nyelvén, nem ismerik a magyar nyelv gazdagságát és persze nem is tudnak rácsodálkozni annak szépségére. Ilyen esetekben márpedig elsősorban ápolásra szorul, csakis a kulturális érté­keink tudatosítása ébreszthet rá arra, hogy van mire büsz­kéknek lennünk, és mekkora a tétje annak, hogy ezeket az érté­keket meg is őrizzük. Lennert Móger Tímea, Doroszlón alkotó író, költő, újságíró, egyszer azt nyilatkozta a lapunknak, hogy a magyar kultúra napja számára a tettekről szól, szórványközösség­ben élni és alkotni pedig hatvá­nyozott felelősséget jelent. Jónás Gabriella színművész, egyetemi tanár, szintén nyilatkozott már a lapunknak a magyar kultúra napja alkalmából, amely elmon­dása szerint tulajdonképpen egy életút, a bölcsőtől a koporsóig. A gyermekek kultúrára neve­lésében óriási szerepet játszanak a pedagógusok, hiszen nagyon fontos továbbadni az új gene­rációknak az ehhez kapcsolódó ismereteket, felkelteni az érdek­lődésüket, megszerettetni velük a kultúrát és lehe­tőleg kialakítani egyfaj­ta ragaszkodást iránta. A magyar kultúrához nagyon sok múltbeli érték kötődik, de fontos gondolnunk a jövő­re, a kultúránk bővíté­sére, gazdagítására is. Mindenképpen megbe­csülést érdemelnek azok az alkotók, művészek, akik a magyar kultú­ra területén fejtenek ki tevékenységet - önállóan vagy csoportosan -, ezál­tal is gazdagítva a kultú­ránkat. Nagy szerep jut ebben a magyar művelődési házaknak, központoknak, könyvtáraknak, színházaknak, múzeumoknak, galériáknak és egyéb intézmé­nyeknek is, amelyek rendezvé­nyeket, fesztiválokat szerveznek és megemlékeznek a magyarsá­got érintő nagy esemé­nyekről. Sajnos gyakran halljuk és tapasztaljuk azt is, hogy a jelenünkben a kultúra nincs a megér­demelt helyén. Ami a kisebbségi létet illeti, a magyar kultúrát ápoló csoportok, társulatok, zömmel nehéz körülmé­nyek közt dolgoznak és nagyon kevés pénzből gazdálkodnak. A megél­hetési gondok a kultú­rát szorítják háttérbe. Ha ezen nem is tudunk változtatni, de arról tehetünk, hogy a jelenlétünk­kel támogassuk a kulturális rendezvényeket. Amennyiben a családi kassza nem is enge­di meg a belépőjegyes műsorok látogatását, szép számmal akadnak irodalmi-, zenés- és egyéb rendezvények, amelyekre a belépés díjtalan. Ha ezekre rendszeresen eljárunk, nemcsak kikapcsoló­dunk és újabb ismere­tekkel gazdagodunk, hanem hozzájárulunk a kultúránk megőrzéséhez és a közösségi létünk felpezsdítéséhez. A kultúra eredeti­leg a föld megművelé­sét jelentette. Ahhoz, hogy a mag szárba szökkenjen, jó termőtalajra van szükség. Az alapok meghatározóak lehet­nek. Nagyon fontos az is, hogy a kultúránk őrzése a hétköznap­jaink részévé váljon. A régebbi időkben az anyukák/apukák, nagymamák/nagypapák mesél­tek, daloltak a gyerekeknek, mielőtt azok elkezdtek iskolába járni. Manapság a kivándorlás más helyzet elé állítja családo­kat. Sokan ugyebár külföldön vállalnak munkát és gyerekek­kel együtt távoli, idegen nyelvű országokba költöznek. Remél­hetőleg azonban a családok többsége ragaszkodik a magyar kultúrához. A technika ebben segítségre lehet. Az erre odafi­gyelő szülők jól tudják, hol kell a világhálón a magyar kultúrá­hoz köthető tartalmakat keresni, és egy messzi országban is érte­sülhetnek arról, hogy a szülő­helyükön milyen események zajlanak, vagy épp mi borzolja a kedélyeket. Sok nagyszülő is nyitottá vált az új technológia megismerése iránt. Tanfolya­mokra is beiratkoznak, hogy megtanulják kezelni a számí­tógépet, azáltal ugyanis tart­hatják a kapcsolatot a gyer­mekeikkel és unokáikkal, akár mindennap. Ez persze koránt­sem annyira bensőséges, mint élőben, de legalább nyújt egyfaj­ta megoldást. Minden nagyszülő szereti ajándékokkal elhalmozni az unokákat, akkor is, ha azok messze élnek. Amikor viszont élőben is sor kerül a találkozás­ra, tanácstalanná válnak. Azzal szembesülnek, hogy a gyerek­nek már rengeteg játéka van, ráadásul sokkal menőbbek és korszerűbbek, mint amilyent ők a kis nyugdíjukból vásárolhat­nak. Nem is mindegy, mit vesz­nek, mert gondolni kell annak szállítására is, kiváltképp, ha repülővel utazik a család. Amik viszont nem igazán vannak messzi országokban, és nem is foglalnak sok helyet a bőrönd­ben, azok a magyar mesés-, vagy egyéb könyvek. Ha távolban élő, a kultúrájuk megőrzésére töreke­dő magyar családokról van szó, magyar nyelvű könyvekkel szin­te képtelenség melléfogni. Ez is egy módja annak, hogy tegyünk a kultúránk megbecsüléséért - és továbbadjuk azt. Amik nem igazán vannak messzi országokban, és nem is foglalnak sok helyet a bőröndben, azok a magyar mesés­, vagy egyéb könyvek. Ha távolban élő, a kultúrájuk megőrzésére törekedő magyar családokról van szó, magyar nyelvű könyvekkel szinte képtelenség melléfogni. M/mfi/ velemeny@magyarszo.rs VÉLEMÉNY HETI KORKÉRDÉSÜNK Ön lottózik? • Rendszeresen: 28 (16,3%) • Néha: 57 (33,1%) Szavazatok száma: 172 • Soha: 87 (50,6%) A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján Megnyerünk majd elköltünk 4,7 millió eurót ! KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁR Több nap, mint kolbász - tartja a népi bölcses­ség. Azonban mindannyian szeretünk álmodoz­ni, a tejjel-mézzel folyó Kánaán képzete ősidők óta kitölti az emberek gondolatait, meséit, hisz nemcsak a szegény ember, hanem mindenki és mindig a kifogyhatatlan bőség után vágyakozik. Sokan megmaradnak az álmodozás szintjén, de talán ugyanilyen sokan vannak azok, akik tesznek ennek elérése érdekében. Például lottóznak. Rendszeresen, hétről hétre elmennek a lottózóba és befizetik azt a hét számot, ami reményeik szerint meghozza a szerencséjüket, vagy éppen több sort játszanak meg, ezzel is növel­ve az esélyüket. Szüle­tési és egyéb fontos dátumok, szerencse­számok, házszám, családtagok születési dátuma - hogy csak néhányat említsünk azok közül az okok közül, ami miatt egy­­egy számot rendszere­sen megjátszunk. Az elmúlt héten valaki szó szerint megütöt­te a főnyereményt, és körülbelül hatmillió eurónak megfelelő összeget nyert a hét számmal. A nyertes szelvényt Szabadkán adták fel, és a hírek szerint az illető tíz darab kombinációt játszott meg. Ezzel ugyebár tízszeresére növekedtek az esélyei, de ez még mindig csak csepp a tengerben, és Fortuná­nak hatalmas szerepe van abban, hogy éppen azt a hét számot sorsolták ki. Hisz lássuk, hány kombi­náció létezik... A szerbiai Állami Szerencsejáték lottójában az 1-től 39-ig terjedő számsorból kell hetet kiválasztania a játékosnak úgy, hogy a számok egyike sem ismétlődhet, és a sorrend sem fontos (habár nagyság szerint történik a regisztráció). Egy egyszerű matematikai képlettel ki is deríthetjük, hány kombináció létezik. A képlet így néz ki: C= n!/k!x(n-k)!­­ Az „n” azon számokat jelöli, amelyek közül választhatunk, vagyis esetünkben a 39-et, míg a „k” a kiválasztandó számokat, vagyis esetünkben a 7-et. Kivonunk, szorzunk, osztunk, és megkap­juk a végeredményt. 15 380 937. Tehát több mint 15 millió kombináció létezik, vagyis ahhoz, hogy biztosra menjünk, és tutira hetes találatunk legyen, több mint 15 millió szelvényt kell kitöltenünk, illetve befizetnünk. Egy-egy kombinációt 80 dinár ellenében játszhatunk meg. 15 380 937 x 80­­­1 230 474 960. Tehát ez 1,2 milliárd dinárunkba kerül. De lássuk, megéri-e a befektetést. A múlt heti nyertes bruttó nyereménye „mindössze” 716 879 535 dinár, aminek húsz százalékát egyből az állami költségvetésbe utalják. Vagyis odajutunk­, hogy egyáltalán nem éri meg minden kombiná­ciót megjátszani, hisz még abban az esetben is, ha csak mi találjuk el a hét számot, még akkor is mínuszban vagyunk. Ha a fenti számítást másfelől közelítjük meg, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy a tizenötmillióhoz az esélye annak, hogy egyetlen szelvény kitöltésével hetesünk lesz a lottón. Ennél sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy repülő éppen akkor szenved balesetet, amikor mi is rajta vagyunk, hisz ennek valószínűsége a becs­lések szerint 1:11 000 000, ugyanakkor ennél is több esély van arra, hogy belénk csap egy villám - 1:28 000. Viszont ha megnézzük, Magyarorszá­gon annak az esélye, hogy valaki ötöst szerez a lottón, vagyis mind az öt számot eltalálja a lehet­séges kilencvenből, 1:43 949 268­­ ergo nagyobb eséllyel lottózhatunk Szerbiában, mint mondjuk Magyarországon. De talán kezdjük el a mi lenne ha... játékun­kat. Egy sort befizettünk és hetesünk volt. Tehát a nyolcvan dinárunknál csaknem kilencmilliószor nagyobb nyereményre tettünk szert - vagyis van 716 millió dinárunk. Ebből körülbelül 150 milliót leadózunk az állambácsinak (vagyis a mi nyere­ményünkkel ő is rendkívül jól jár), és hozzákez­dünk az 560 millió dinár vagyis 4,7 millió euró elköltéséhez. Tegyük fel, hogy szántóföldet vásá­rolunk, és életünk elkövetkező évtizedeiben abból akarunk élni, hogy árendába kiadjuk azt. Ebben az esetben, ha mondjuk hétezer eurót szánunk egy hektárra, mindösszesen megközelítőleg 671 hektárt tudnánk vásárolni. Szép mennyiség, és a bérleti díjakból szépen eléldegélhetnénk, de ha belegon­dolunk, korántsem mi lennénk a vajdasági pampák királyai. Esetleg úgy döntünk, hogy más ingatlanba fektetjük a vagyonunkat, és lakásokat vásárolunk mondjuk Szabadkán. Egy-egy lakásra harmincezer eurót számolva 156 lakással gazdagodhatunk, és a bérleti díjakból ez esetben is szépen eléldegélhet­nénk. Harmadik lehetőségként hagytuk a bankokat. Tegyük fel, hogy a 4,7 millió eurónkat éves szinten 1,2 százalékos kamattal letétbe helyezzük valame­lyik, számunkra szimpatikus pénzintézménynél. Ez esetben az egy év lejárta után megközelítőleg 56 000 eurót tudnánk felvenni, és így minden továb­bi évben. A gondolattal persze el tudunk játszani, és képesek vagyunk arra, hogy magunk elé képzeljük a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, de számos történet kering arról, hogy a lottónyertesek a nyeremény kézhez vételét követően csakhamar ugyanolyan anyagi helyzetben, vagy talán még rosszabban találták magukat, mint azt megelőzően. Hogy ennek mi lehet az oka, arra talán csak a közgaz­dasági szakemberek, sőt, ami még valószínűbbnek tűnik, csak pszichológusok tudnának válaszol­ni. Komoly megrázkódtatás lehet ez az egyszerű embernek, aki hónapról hónapra él, és a hónap második felében már kénytelen lemondani bizo­nyos dolgok megvásárlásáról; talán akkora trau­ma, hogy az élete hátralévő részében nem is tudja feldolgozni. És önnek melyek a kedvenc számai? És mindig ugyanazokat a számokat játssza meg? És mit tenne, ha ön lenne a szerencsés nyertes? És nagy a rokonság? Illusztráció - blkc.rs

Next