Magyar Szó, 2019. január (76. évfolyam, 1-24. szám)
2019-01-22 / 16. szám
2019. január 22., kedd Szeretni, őrizni, gazdagítani Lukács Melinda A kézirat szerint, Kölcsey Ferenc 1823-ban, a mai napon fejezte be a Himnusz megírását. 1989-ben ez a nap lett megjelölve a magyar kultúra napjaként. Nem csupán a Himnuszt ünnepeljük ilyenkor, az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Mindez talán még nagyobb jelentőséggel bír, ha kisebbségről és azon belül is a szórványról van szó. A magyar kormány jelentős támogatást nyújt a kisebbségeknek és karöltve, szorosan működik együtt határon túli, köztük vajdasági szervezetekkel is. A kultúránkra ugyanis nem csupán a mai napon, hanem az év minden napján hatványozottan kell odafigyelnünk. Többen hangoztatták már, hogy a hagyományainkat nem ápolni, hanem őrizni kel, és ez vonatkozik egészében véve a kultúránkra. Némely településeken viszont a magyar szó immár csak nagyon hiányosan, hézagosan jelenik meg. Magyar nevű, elvileg magyar ajkú gyermekek, előbb szólalnak meg a többség nyelvén, nem ismerik a magyar nyelv gazdagságát és persze nem is tudnak rácsodálkozni annak szépségére. Ilyen esetekben márpedig elsősorban ápolásra szorul, csakis a kulturális értékeink tudatosítása ébreszthet rá arra, hogy van mire büszkéknek lennünk, és mekkora a tétje annak, hogy ezeket az értékeket meg is őrizzük. Lennert Móger Tímea, Doroszlón alkotó író, költő, újságíró, egyszer azt nyilatkozta a lapunknak, hogy a magyar kultúra napja számára a tettekről szól, szórványközösségben élni és alkotni pedig hatványozott felelősséget jelent. Jónás Gabriella színművész, egyetemi tanár, szintén nyilatkozott már a lapunknak a magyar kultúra napja alkalmából, amely elmondása szerint tulajdonképpen egy életút, a bölcsőtől a koporsóig. A gyermekek kultúrára nevelésében óriási szerepet játszanak a pedagógusok, hiszen nagyon fontos továbbadni az új generációknak az ehhez kapcsolódó ismereteket, felkelteni az érdeklődésüket, megszerettetni velük a kultúrát és lehetőleg kialakítani egyfajta ragaszkodást iránta. A magyar kultúrához nagyon sok múltbeli érték kötődik, de fontos gondolnunk a jövőre, a kultúránk bővítésére, gazdagítására is. Mindenképpen megbecsülést érdemelnek azok az alkotók, művészek, akik a magyar kultúra területén fejtenek ki tevékenységet - önállóan vagy csoportosan -, ezáltal is gazdagítva a kultúránkat. Nagy szerep jut ebben a magyar művelődési házaknak, központoknak, könyvtáraknak, színházaknak, múzeumoknak, galériáknak és egyéb intézményeknek is, amelyek rendezvényeket, fesztiválokat szerveznek és megemlékeznek a magyarságot érintő nagy eseményekről. Sajnos gyakran halljuk és tapasztaljuk azt is, hogy a jelenünkben a kultúra nincs a megérdemelt helyén. Ami a kisebbségi létet illeti, a magyar kultúrát ápoló csoportok, társulatok, zömmel nehéz körülmények közt dolgoznak és nagyon kevés pénzből gazdálkodnak. A megélhetési gondok a kultúrát szorítják háttérbe. Ha ezen nem is tudunk változtatni, de arról tehetünk, hogy a jelenlétünkkel támogassuk a kulturális rendezvényeket. Amennyiben a családi kassza nem is engedi meg a belépőjegyes műsorok látogatását, szép számmal akadnak irodalmi-, zenés- és egyéb rendezvények, amelyekre a belépés díjtalan. Ha ezekre rendszeresen eljárunk, nemcsak kikapcsolódunk és újabb ismeretekkel gazdagodunk, hanem hozzájárulunk a kultúránk megőrzéséhez és a közösségi létünk felpezsdítéséhez. A kultúra eredetileg a föld megművelését jelentette. Ahhoz, hogy a mag szárba szökkenjen, jó termőtalajra van szükség. Az alapok meghatározóak lehetnek. Nagyon fontos az is, hogy a kultúránk őrzése a hétköznapjaink részévé váljon. A régebbi időkben az anyukák/apukák, nagymamák/nagypapák meséltek, daloltak a gyerekeknek, mielőtt azok elkezdtek iskolába járni. Manapság a kivándorlás más helyzet elé állítja családokat. Sokan ugyebár külföldön vállalnak munkát és gyerekekkel együtt távoli, idegen nyelvű országokba költöznek. Remélhetőleg azonban a családok többsége ragaszkodik a magyar kultúrához. A technika ebben segítségre lehet. Az erre odafigyelő szülők jól tudják, hol kell a világhálón a magyar kultúrához köthető tartalmakat keresni, és egy messzi országban is értesülhetnek arról, hogy a szülőhelyükön milyen események zajlanak, vagy épp mi borzolja a kedélyeket. Sok nagyszülő is nyitottá vált az új technológia megismerése iránt. Tanfolyamokra is beiratkoznak, hogy megtanulják kezelni a számítógépet, azáltal ugyanis tarthatják a kapcsolatot a gyermekeikkel és unokáikkal, akár mindennap. Ez persze korántsem annyira bensőséges, mint élőben, de legalább nyújt egyfajta megoldást. Minden nagyszülő szereti ajándékokkal elhalmozni az unokákat, akkor is, ha azok messze élnek. Amikor viszont élőben is sor kerül a találkozásra, tanácstalanná válnak. Azzal szembesülnek, hogy a gyereknek már rengeteg játéka van, ráadásul sokkal menőbbek és korszerűbbek, mint amilyent ők a kis nyugdíjukból vásárolhatnak. Nem is mindegy, mit vesznek, mert gondolni kell annak szállítására is, kiváltképp, ha repülővel utazik a család. Amik viszont nem igazán vannak messzi országokban, és nem is foglalnak sok helyet a bőröndben, azok a magyar mesés-, vagy egyéb könyvek. Ha távolban élő, a kultúrájuk megőrzésére törekedő magyar családokról van szó, magyar nyelvű könyvekkel szinte képtelenség melléfogni. Ez is egy módja annak, hogy tegyünk a kultúránk megbecsüléséért - és továbbadjuk azt. Amik nem igazán vannak messzi országokban, és nem is foglalnak sok helyet a bőröndben, azok a magyar mesés, vagy egyéb könyvek. Ha távolban élő, a kultúrájuk megőrzésére törekedő magyar családokról van szó, magyar nyelvű könyvekkel szinte képtelenség melléfogni. M/mfi/ velemeny@magyarszo.rs VÉLEMÉNY HETI KORKÉRDÉSÜNK Ön lottózik? • Rendszeresen: 28 (16,3%) • Néha: 57 (33,1%) Szavazatok száma: 172 • Soha: 87 (50,6%) A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján Megnyerünk majd elköltünk 4,7 millió eurót ! KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁR Több nap, mint kolbász - tartja a népi bölcsesség. Azonban mindannyian szeretünk álmodozni, a tejjel-mézzel folyó Kánaán képzete ősidők óta kitölti az emberek gondolatait, meséit, hisz nemcsak a szegény ember, hanem mindenki és mindig a kifogyhatatlan bőség után vágyakozik. Sokan megmaradnak az álmodozás szintjén, de talán ugyanilyen sokan vannak azok, akik tesznek ennek elérése érdekében. Például lottóznak. Rendszeresen, hétről hétre elmennek a lottózóba és befizetik azt a hét számot, ami reményeik szerint meghozza a szerencséjüket, vagy éppen több sort játszanak meg, ezzel is növelve az esélyüket. Születési és egyéb fontos dátumok, szerencseszámok, házszám, családtagok születési dátuma - hogy csak néhányat említsünk azok közül az okok közül, ami miatt egyegy számot rendszeresen megjátszunk. Az elmúlt héten valaki szó szerint megütötte a főnyereményt, és körülbelül hatmillió eurónak megfelelő összeget nyert a hét számmal. A nyertes szelvényt Szabadkán adták fel, és a hírek szerint az illető tíz darab kombinációt játszott meg. Ezzel ugyebár tízszeresére növekedtek az esélyei, de ez még mindig csak csepp a tengerben, és Fortunának hatalmas szerepe van abban, hogy éppen azt a hét számot sorsolták ki. Hisz lássuk, hány kombináció létezik... A szerbiai Állami Szerencsejáték lottójában az 1-től 39-ig terjedő számsorból kell hetet kiválasztania a játékosnak úgy, hogy a számok egyike sem ismétlődhet, és a sorrend sem fontos (habár nagyság szerint történik a regisztráció). Egy egyszerű matematikai képlettel ki is deríthetjük, hány kombináció létezik. A képlet így néz ki: C= n!/k!x(n-k)! Az „n” azon számokat jelöli, amelyek közül választhatunk, vagyis esetünkben a 39-et, míg a „k” a kiválasztandó számokat, vagyis esetünkben a 7-et. Kivonunk, szorzunk, osztunk, és megkapjuk a végeredményt. 15 380 937. Tehát több mint 15 millió kombináció létezik, vagyis ahhoz, hogy biztosra menjünk, és tutira hetes találatunk legyen, több mint 15 millió szelvényt kell kitöltenünk, illetve befizetnünk. Egy-egy kombinációt 80 dinár ellenében játszhatunk meg. 15 380 937 x 801 230 474 960. Tehát ez 1,2 milliárd dinárunkba kerül. De lássuk, megéri-e a befektetést. A múlt heti nyertes bruttó nyereménye „mindössze” 716 879 535 dinár, aminek húsz százalékát egyből az állami költségvetésbe utalják. Vagyis odajutunk, hogy egyáltalán nem éri meg minden kombinációt megjátszani, hisz még abban az esetben is, ha csak mi találjuk el a hét számot, még akkor is mínuszban vagyunk. Ha a fenti számítást másfelől közelítjük meg, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy a tizenötmillióhoz az esélye annak, hogy egyetlen szelvény kitöltésével hetesünk lesz a lottón. Ennél sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy repülő éppen akkor szenved balesetet, amikor mi is rajta vagyunk, hisz ennek valószínűsége a becslések szerint 1:11 000 000, ugyanakkor ennél is több esély van arra, hogy belénk csap egy villám - 1:28 000. Viszont ha megnézzük, Magyarországon annak az esélye, hogy valaki ötöst szerez a lottón, vagyis mind az öt számot eltalálja a lehetséges kilencvenből, 1:43 949 268 ergo nagyobb eséllyel lottózhatunk Szerbiában, mint mondjuk Magyarországon. De talán kezdjük el a mi lenne ha... játékunkat. Egy sort befizettünk és hetesünk volt. Tehát a nyolcvan dinárunknál csaknem kilencmilliószor nagyobb nyereményre tettünk szert - vagyis van 716 millió dinárunk. Ebből körülbelül 150 milliót leadózunk az állambácsinak (vagyis a mi nyereményünkkel ő is rendkívül jól jár), és hozzákezdünk az 560 millió dinár vagyis 4,7 millió euró elköltéséhez. Tegyük fel, hogy szántóföldet vásárolunk, és életünk elkövetkező évtizedeiben abból akarunk élni, hogy árendába kiadjuk azt. Ebben az esetben, ha mondjuk hétezer eurót szánunk egy hektárra, mindösszesen megközelítőleg 671 hektárt tudnánk vásárolni. Szép mennyiség, és a bérleti díjakból szépen eléldegélhetnénk, de ha belegondolunk, korántsem mi lennénk a vajdasági pampák királyai. Esetleg úgy döntünk, hogy más ingatlanba fektetjük a vagyonunkat, és lakásokat vásárolunk mondjuk Szabadkán. Egy-egy lakásra harmincezer eurót számolva 156 lakással gazdagodhatunk, és a bérleti díjakból ez esetben is szépen eléldegélhetnénk. Harmadik lehetőségként hagytuk a bankokat. Tegyük fel, hogy a 4,7 millió eurónkat éves szinten 1,2 százalékos kamattal letétbe helyezzük valamelyik, számunkra szimpatikus pénzintézménynél. Ez esetben az egy év lejárta után megközelítőleg 56 000 eurót tudnánk felvenni, és így minden további évben. A gondolattal persze el tudunk játszani, és képesek vagyunk arra, hogy magunk elé képzeljük a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, de számos történet kering arról, hogy a lottónyertesek a nyeremény kézhez vételét követően csakhamar ugyanolyan anyagi helyzetben, vagy talán még rosszabban találták magukat, mint azt megelőzően. Hogy ennek mi lehet az oka, arra talán csak a közgazdasági szakemberek, sőt, ami még valószínűbbnek tűnik, csak pszichológusok tudnának válaszolni. Komoly megrázkódtatás lehet ez az egyszerű embernek, aki hónapról hónapra él, és a hónap második felében már kénytelen lemondani bizonyos dolgok megvásárlásáról; talán akkora trauma, hogy az élete hátralévő részében nem is tudja feldolgozni. És önnek melyek a kedvenc számai? És mindig ugyanazokat a számokat játssza meg? És mit tenne, ha ön lenne a szerencsés nyertes? És nagy a rokonság? Illusztráció - blkc.rs