Magyar Szó, 2019. január (76. évfolyam, 1-24. szám)

2019-01-11 / 7. szám

|­1 napsugar@magyarszo.rs Az életem röviden Újvidéken, 2004. április 19-én jöttem a világra négy és fél kilóval, és egy törött kulcscsonttal, akár­csak az édesapám. A testvéremre egy cseppet sem hasonlítottam. Ő egy csendes, vékony gyerek volt, velem ellen­tétben. A családom nem aludt 6 hónapig miattam. Pár évvel később a szomszéd gyerekek elkezdtek óvodába járni, de mivel közülük én voltam a legfi­atalabb, egyedül maradtam. Addig könyörögtem édesanyámnak, míg be nem íratott engem is. Eléggé aktív voltam abban az időben, ezért jó ötletnek tűnt, hogy elkezdjek sportolni valamit. A szüleim úgy döntöttek, hogy ezentúl néptáncolni fogok. Nagyon jólesett, hogy valamilyen testmozgást végeztem, a néptánc viszont nem volt a kedvenc időtöltésem. Pár év után abba is hagytam. Később elkezdtem úszó­tanfolyamra járni, majd gimnasztikára. Ez a sport nagyon közel állt a szívemhez, a csoport viszont megszűnt, hiszen túl kevesen voltunk. Eközben már a Kókai Imre Általános Iskola tanulója voltam. Nem emlékszem sok mindenre ezekből az évekből, de arra igen, hogy hiányoltam a testmozgást. Sürgő­sen találnom kellett valamilyen sportot. Találtam is. Nem egyet, hanem kettőt. Hétfőn, szerdán és pénteken röplabda-, kedden és csütörtökön pedig aerobikedzésekre jártam. Rájöttem, hogy az aerobik az a sport, ami nekem való, de sajnos az edzőm elköl­tözött Temerinből, így csak a röplabda maradt. Ezt a sportot hat évig űztem, és őszintén szólva, sajnos, túl sok okom volt rá, hogy kilépjek a csoportból. Most a barátnőimmel minden nyáron fitnesztá­­borba, itthon pedig aerobikedzésekre járunk. Az, hogy a csoport többi tagja jóval idősebb nálam, nem nagyon izgat, hiszen most végre azt csinálom, amit majdig is szerettem volna. Tizennégy éves vagyok, színkitűnő tanuló és végzős. Valószínűleg a Svetozar Markovic Gimná­ziumban fogok továbbtanulni. A jövő titka, hogy azután merre sodor az élet. Faragó Karola, 8. osztály Kókai Imre iskola,Temerin A legkedvesebb játékom Ákosék utcájában gesztenyefák sorakoznak. Az egyik gesztenyefa alatt jött az ötlet ehhez a játékhoz, amit gesztenyecsatának neveztünk el. Először lefektettünk néhány szabályt. - Tilos a fejet eltalálni - mondta Ákos. - Ne dobjunk erősen! - javasolta Máté. - Autók mögé nem bújunk - kértem én. Miután megbeszéltük a szabályokat, kijelöl­tük a pálya hosszát. Elkezdődött a csata. A kijelölt pályán minél többször kellett eltalálni a másikat. A játékot nagyon élveztük, és sokáig is játszottunk. Később csatlakozott hozzánk egy fiú az utcából, így két csapatban játszhattunk. Érdekesebbnek tűnt, amikor csapatban csatáztunk. Nekem nagyon tetszik ez a játék, ez az egyik kedvenc játékom. A barátaimmal megbeszél­tük, hogy az ősz folyamán többször fogunk ilyet játszani. Rózsa Balázs, 4. osztály Hunyadi János iskola, Csantavér Holle anyó (Meseillusztráció) Urfi Tímea, 4. osztály Duro Salaj iskola, Szabadka Stafia Jancsi levele Iluskájához Kedves Iluskám! Remélem, nem felejtettél el engem. Jancsi vagyok, a te kedvesed. Amióta nem láttalak, sok kalandban volt részem. Erről szeretnék mesélni. Először egy zsiványtanyára érkeztem. Ott meg akartak ölni, aztán mint barátot befogadtak. Csak arra vártam, hogy igyon mindegyik jó sokat. Ekkor odamentem a gyertyához, kimentem a házból, és minden sarkát felgyújtottam. Továbbmentem. Útközben magyar huszárokkal találkoztam. Ők felvettek közlegénynek. Sokat harcoltunk. Amikor francia földre értünk, láttuk, hogy minden le van rombolva. A francia király segítséget kért tőlünk, és ezt mondta: „Aki visszahozza a lányomat, feleségül veheti.” A törökök jöttek erre a földre. Nehezen, de legyőztük őket. A basa fiának megkegyelmeztem. Hazavittem a királykisasszonyt, de nem akartam feleségemnek. Az uralkodó átkeresztelt János vitéz­zé, így folytatom az utamat. Nemsokára indulok hozzád, kedvesem. Nagyon várom, hogy hazaérjek. Szeretettel: a te Jancsid Tekel, 1901. szeptember 4. Csanádi Petra, 5. osztály J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa Óriáskerék a nagyvárosban Szöllősi Lucia, 3. osztály J. J. Zmaj iskola, Szenttamás Mókusok Uzelac Lídia, 7. osztály, EmArt Műhely, Szabadka UJSAGIRÓSZEMMEL Beszélek macskául Van nekem egy Szőni nevű cicám, aki mindennap hűségesen vár engem a kapuban, amikor az iskolából érkezek. Aztán egészen az ajtóig elkísér, közben úgy szaladgál a lábam között, hogy kis híján hasra esek benne, mellé pedig nagyokat nyávog. Persze nekem fogalmam sincs, mit is szeretne közölni velem. Úgy tűnt, ez a nap sem indul másképp, Szeni a kapuban ült, s már szaladt is elém, amint a házhoz közeledtem. - Hol voltál ilyen sokáig? Már olyan régóta várok rád. Körbenézek. - Ki beszél? A macskán kívül senkit sem látok. Álmodom, vagy csoda történt? Én értem Szonit! - Az iskolában voltam - válaszoltam bizonytalanul. - De hát eddig? - kérdezi csodálkozva. - Mi történik itt? Ő is ért engem! Akkor én most macskául beszélek? Ez fantasztikus! - Szoni cicus, hogy vagy, mi újság van feléd? ő pedig keserves panaszkodásba kezdett, hogy az éjjel nem tudott aludni, attól az unalmas ugató Blökitől, ma délelőtt pedig a korgó hasától. S ráadásul unatkozott is, mert én mindig csak szaladok valahová. Megsajnáltam, s vigasztalá­sul egy kis tejes kenyérrel kedveskedtem neki. A lakoma után közösen kiterveltük, hogyan leckéz­tetjük meg Blökit. Szeni csöndben ellopta az alvó kutyus gumicsontját, aztán mindketten buzgón ásni kezdtünk a virágoskertben. Repült is a föld mindenfelé, vele együtt néhány virág, a csont pedig „véletlenül” odakerült a virágok helyére. Félrevo­nultunk s vártunk. Nemsokára Blöki meg is kapta a magáét. Pislo­gott is nagyokat, mert semmit sem értett. Barát­ságunk és csínytevéseink Szonival a mai napig tartanak. Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána! Herbatényi Botond, 4. osztály Petőfi Sándor iskola, Óbecse A FOGALMAZÁST NAGY MAGDOLNA ÚJSÁGÍRÓ VÉLEMÉNYEZTE. Kedves Botond! Dr. Dolittle mellé állhatsz, leírt képességeid az övéivel vetekszenek. Persze nem ő volt az egyetlen, aki a művészetben vagy az emberi fantáziavilágban épp ezzel a rendkívüli képességével feltűnt. Tény azonban, hogy akik az állatokkal cseverészni tudnak, egytől egyig csodálatra méltó teremtések. Akárcsak az állatok, akiknek a kommunikációjáról elég keveset tudunk. Amit viszont tudunk, az roppant érdekes. Például a termeszek veszély esetén alsótestükkel kopognak a talajon, így figyelmeztetik egymást. Más állatok fütyülnek, ha ellenség közeledik. A méhek tánc formájában beszélnek egymással, így mutatják meg más méheknek, hogy merre találnak eledelt. A bálnák olyan hangokat bocsátanak ki, amelyeket 5000 kilométerre is lehet hallani. Az elefántok is különböző akusztikus jelekkel kommu­nikálnak. Az ember viszont nem képes hallani ezeket. Kivéve...:))) 2019. január 11., péntek Maszat-hegyi naptáram JANUÁR Itt a három király, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, új évet, új reményt hoztak a teve hátán. Illatos tömjén, Fényes arany, Csodálatos mirha teszi csodássá a januárt. FEBRUÁR Edina névnapja, ünnep volt a suliba’. Elment tőlünk távolra, de az emléke megmaradt. Van még két névnapos: Katalin és Balázs, ők velünk vannak, osztályunk oszlopos tagjai. MÁRCIUS Itt a tavasz meg a nők napja, előbújik a kis madárka hóvirággal a szájában. Március a Kornéliák hónapja, ő hozza a sütit az osztályba. Fenséges a lakoma, mindenki imádja. ÁPRILIS A bolondok hónapja ■ a szeszély évszaka, hol a nap süt, vagy eső zuhog, de ez a tavasz igazi illata. Ekkor ünnepeljük a Noémit, aki sose hisztizik, mindig nagyon csendes, mindenkivel nagyon kedves. MÁJUS A munka ünnepe az igazi napsütés kezdete, fecskék, gólyák érkezése, az első cseresznye érése. Ünnepel, Józsi szavalok mestere, a magyar népzene kiváló ismerője. Szól a zene, száll az ige, ő a néphagyomá­nyunk közvetítője. JÚNIUS Itt a tanítás vége, a javítás ideje, kopogtat a nyár, legnagyobb örömünkre. Elillan a diák jókedve, Legyen már vége! Viola, Szabolcs névnapja, nekik semmi gondjuk. Minden tantárgy a kedvencük, csak bírja a füzetük! JÚLIUS Itt az igazi szabadság íze, gondtalan szórakozás ideje. Olvad az eperfagyi a szánkban, induljunk el nagy csavargásba! A névnapod is itt van, Anna, gyerünk a bálba, vár minket a medence,­­ csobbanjunk a vízbe!­­ AUGUSZTUS A nyár utolsó hónapja, út előtt a vándormadarak. A mi szabadságunk is véget ér, beindul a készülődés. Talán névnap sincs, minden elmúlt, vége a nyárnak, a gondtalan világnak. J SZEPTEMBER Szomorú ez egy diák életében, nagy teher egy gyereknek, visszatérünk az iskolába a mindennapi kínzásba. Egyedül Mercédesz örül­­ itt a névnapja, a lányok úszóbajnoka a sellők vetélytársa. OKTÓBER Lehull a sárga falevél, itt a hideg csapadék. Bárcsak meleg lenne, az ősz messze menne!­­ Egyetlen öröm, hogy Orsolya napjai jönnek, névnapom ünneplem veletek, sok szép szavat kapok tőletek. NOVEMBER Mindent beborít a szürke köd, kéményekből füst szállt föl. Kopasz a táj, minden sivár. Szomorú magányos a határ, de nekem csodás ez a vadász, ekkor jöttem a világra, a hajnali órákban. DECEMBER Hideg, fagyos ez a hónap, de a szeretet beborítja, meglessük a Mikulást,­­ feldíszítjük a karácsonyfát. Itt a szeretet ünnepe, köszönöm, hogy vagytok nekem, mindent összevetve gyönyörű év volt veletek. Tóth Orsolya, 6. osztály Sever Burkic iskola, Óbecse

Next