Szinnyei József: Magyar tájszótár, 1. kötet
Bevezetés
e gették, sem egyebütt nem ismernek és nem is ismertek soha. Találtam féltájszókat, a melyek eszembe juttatták a római költő mondását: ,definit in piscem mulier formosa superne"; az elejük valamely tőről metszett tájszónak a fölső teste, de a végük már csúnya halfark volt, a mely az egész alakot eléktelenítette. Találtam ál-tájszókat, amelyek nem a népnek, hanem az írónak — bizonyára nem tudatos — alkotásai voltak. És ha mi igazgyöngyöt találtam is, nem tudhattam sok esetben, hogy csakugyan arról a vidékről való-e, amelynek szülötte az író, vagy pedig neki is talán könyvből tanult szava. Hogy az irodalomban előforduló tájszavaknak mennyire lehet hitelt adni, arra csak egy példát idézek. Körülbelül eggy évtized óta széltében használja boldog-boldogtalan a szélhámos szót ,schwindler értelemben. A nép nemcsak hogy ezt a jelentését nem ismeri, de nem ismeri semmi olyan jelentését sem, amelyből ez fejlődhetett volna. A Magyar Nyelvőr kérdésére (XI. 185) egyetlen egy helyről, a zemplén megyei Deregnyőről érkezett válasz, amely szerint ott a közlő ezt a kifejezést: szélhámos lány eggyszer hallotta ,fatri, kacki, szeles, vizsla' értelemben (,Oszt az a szélhámos lányok is olyan jóféle, de azért mondaná csak valaki az annyának'; XI. 332). Azóta még két adat került elő: Gömörmegyében, Otrokocson a szélhámos szónak a jelentése: ,szeleburdi' (Nyr. XXI. 91), s eggy hallgatóm közlése szerint Szász-Nyiresen és Bálványos-Váralján szélhámos fónak a "lógóst" nevezik. Az a kinek ez a szó megtetszett, úgy hogy fölkapta, nem is a nép nyelvéből vette, hanem a Kresznerics szótárából halászta elő, a kinél a szél ,ventus' szó összetételei között ott van a szélhámos, ezzel a Pázmányból idézett kifejezéssel igazolva: ,Két szélhámos tévelygés', de minden értelmezés nélkül. S ott van előtte, szintén magyarázat nélkül, a Faludiból vett következő idézet: ,Szélhámmal jár'. Ez a két adat, valamint az, hogy a szó a ,ventus' jelentésű szél összetételei közé van sorozva, tévesztette meg a szótárnak valamelyik átböngészőjét. Azt képzelte, hogy a szélhámos, szélhámmal járó nem lehet egyéb, mint olyan ember, aki ,nagy széllel jár, nagy szelet csap, s így teljesen alkalmas a ,schwindler" fogalom kifejezésére. Pedig az egész tévedésen, mégpedig legelőször is Kresznerics tévedésén alapszik. Ha ő a szélhámos szót nem a ,ventus', hanem — amint kellett volna, — az ,extremitas' jelentésű szél összetételei közé sorozza, akkor senkinek sem jut eszébe, hogy a ,schvindler'-t szélhámosnak keresztelje. A nép nyelvéből fönnebb idézett adatok harmadika mutatja, hogy a szónak tulajdonképpeni jelentése: ,szélső-hámos, szélső hámba fogott', másképp ,lógós' (ló). Minthogy pedig az ilyen ló szabadabban mozoghat, ficánkolhat, mint a rúd mellé fogott, a szélhámos szó könnyen fölvehette a ,szeles, szeleburdi' jelentést, amelyből aztán a ,kacki' jelentés fejlődött. Pázmány, aki kétségkívül a nép ajkáról leste el e szót, más átviteles értelemben használta; ezt a Magyar Nyelvtörténeti Szótárban található következő két idézet tanúsítja: ,Az ecclesia itt is két szélhámos eretnekséget