Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-09-17 / 38. szám

312 utóbbi ezen tárgyról szóló czikkünkben is kifejeztük,­­ hogy a népben a bírósá­gok iránti bizalom jobban megszilárdul­jon, mert tagadhatatlan, hogy a Schöf­­fék ki vannak téve a bíróság befolyásá­nak, az esküdtek pedig nem. A­mint te­hát a bírói tekintély emelkedni fog, az esküdtszék lassanként minden nehézség nélkül át fog alakulni a „Schöffenge­richt“ értelmében, — addig azonban, mig a nép a bíróságokat a kormánytól függő közegeknek tekinti, melyek befo­lyásukat népellenes érdekben érvényesít­hetik, addig azon technikai gyengeségek és jogi calamitások, melyekben a jelenleg fennálló esküdtszékek az eljárás szoros alakisága miatt szenvednek, mindig fáj­dalmasan fognak ugyan éreztetni azon jogászok által, kik az intézmény kezelé­sére vannak hivatva, de a szélesebb jo­gászkörök és még inkább a politikusok és a nagy­közönség nem igen törődnek ezen finom jogi érzéket igénylő bajokkal és ezeknek minden esetre kevesebb súlyt tulajdonítnak, mint a jelenlegi esküdtszéki intézmény azon kétségtelenül becses sa­játságának, melynél fogva a polgári elem a szorosan vett bíróitól elzárótik. A né­met jogászgyülés tehát az esküdtszék mellett, és így a „Schöffengericht“ ha­táskörének kiterjesztése ellen nyilatkozott. Látható ezekből, hogy a német jo­gászgyülés híven múltjához, a jelen év­ben is a liberalismus elvei által vezéreltette magát.Hogy e mellett az előre haladott re­­formatorikus javaslatoknak ellene nyilat­kozott, azon nem lehet csodálkozni, mi­vel az oly széles alapra fektetett jogászgyü­­lésnek már természetében fekszik, hogy csak azon újításokat támogatja, melyek már előbb a tudomány terén kellő megvita­tásban részesültek, illetőleg az élet tűz­­próbáját kiállították, — holott ha oly kér­dések hozatnak az ily gyülekezet küzd­­terére, melyek még nem igen lettek elő­készítve, azok itt mindenesetre több-ke­vesebb vesztességgel kénytelenek lesznek visszavonulót fuvatni. És ez tanúságul szolgálhat a mi jogászgyülésünk tagjai­nak is. Dr. Fa­yer László. Vélemény Z­l­i­n­s­z­k­y Imre kir. táblai pótbiró úrtól Pesten, Gyárfás István urnak a gyámügyeknek országos rendezése tárgyában beadott indítványára. (Folytatás és vége ) Az osztrák polg. tvkönyv ugyan hason ala­pon, de mégis több jogot enged a családnak, mennyiben a legközelebbi rokonoknak a gyám­­sághozi jogát sőt kötelességét is elismeri, de ezek sem a rokoni kötelék, hanem a bíró kinevezése alapján viselik a gyámi tisztet.8) Hasonlóan a szász polgári törvénykönyv,a) mely fontosabb esetekben a család tagjai véle­ményének meghallgatását is megengedi s azok­nak, ha véleményük kikéretett, a nyilatkozást kötelességükké teszi.5) A zürichi törvénykönyv oly esetben, midőn szülő nem él, egész maga merevségében alkal­mazza az állam gyámkodását, s a járási tanács mint gyámhatóság a gyámrendelésnél sem az atyának végrendeletében letett kívánságához, sem a rokonok e részben nyilvánult óhajához kötve nincs,6)kivételkép azonban a gyámügye­ket az érdeklettek kérelmére alakítandó család­tanácsra ruházza.7) Szóval az uralgó eszme az állam kizáróla­gos hatalma mindezen törvényekben, mely azon­ban nem terjeszkedhetett azon természetelle­nes határig, hogy a családot teljesen mellőzni merte volna, de e törvények félszeg intézkedé­sei épen azon érzet élét tomplták el, mely a csa­lád gyámságának belső indokát képezi, s a ro­kon nem e rokoni kötelék jogánál fogva, hanem mint ez állam m­andatariusa veszi át a gyámsá­got, és jóakaratú rendelkezései csakis ez által ellenőriztetvén, terhet lát egyedül a tisztben, melynek nemes oldalát elfedte az alak, melybe az intézmény burkoltatok.8) Ezen törvények megfelelnek azon eszmé­nek, melynek uralma alatt létrejöttek, s mely az egyén és az állam hatalmán kívül, más ténye­zőt az államban ismerni nem akar, pedig egy harmadik jogosult tényező is kezd mindinkáb tért foglalni, mely a társadalmi érdekekben nyil­vánít, melyek a maguk körében közös, de az ál­lam érdekeivel nem azonosítható érdekeket ké­peznek. Ezen érdekek felismerése idézi elő az ön­­kormányzati követelményeket, az állami gyám­kodás ellen nyilatkozó ellenzéket s más számos jámbor óhajokat, melyek e tényező létének nyil­vános jeleiként tűnnek fel. Ezen érdekek felismertetnek és kezdenek érvényt nyerni az államintézményekben és se­hol sem jogosultabb az óhaj, hogy érvényre emelkedjenek, mint épen a gyámügyekben, hol a nem anyagi, hanem erkölcsi érdekek képezik a társulati kapcsot, ha a gyámság súlya a csa­ládban kerestetik. Magában Németországban, hol az állam gyámhatóságát a legkissebb részletekre is kiter­jesztve lenni látjuk, felismerték szükségességét annak, hogy a változott eszmék, s ezek alapján új alakot nyerni kezdő államintézmények, a gyámügyeknek is e viszonyok keretébe illő sza­bályozását teszik szükségessé, melynél fogva az ne az állam közvetlen gyámkodása, hanem más jogosultabb tényező közreműködése mellett ren­­deztessék. Kifejezést adott ennek a német jogászgyü­lés, a jogi reformok ezen buzgó apostola is, ugyanis a IV. német jogászgyülésen két indít­vány terjesztetett elő, jelesül: Dr. Heller in­dítványa, ki a gyámügyeket községi ügynek kí­vánja tekinteni,s azokat a községre ruházni, mely­nek oldala mellett állna a családtanács, mint véleményező testület.9) Dr. Schenk Adolf (bécsi) indítványa, ki a gyámügyeket határozottan a franczia család­­tanács alapelvei szerint kívánja szerveztetni.10) A IV. és V. német jogászgyülésen az e tárgyra vonatkozólag adott alapos vélemények 11) folytán a gyámügyeknek a családi­ tanács alap­ján leendő­ szervezése szükséges voltát az V. né­met jogászgyűlés egyhangúl­ag kimondotta. Az állam túlságos gyámkodása a család legszentebb jogait sérti, a család érdekközössége nem anyagi, hanem erkölcsi érdekek közössége által van összefűzve, s ezen érdekközösség a gyámságra a családot teszi hivatottnak; az ál­lam gyakorolhat ugyan felügyeleti jogot, de a gyámság az ő mandátumának kifolyása, s a csa­lád intézkedéseinek egyszerű végrehajtója nem lehet. A családtanács felállítása által a franczia törvényhozás — mint Paraquin 12) találóan meg­jegyzi, — helyesen eltalálta a középutat a bure­­aucratiai ridegség és a magángyámok korlátlan gazdálkodási rendszere között, s ez által oly rendszert alkotott, mely az egyéni s polgári sza­badság teljes tiszteletben tartása mellett, az ál­lam részéről eredményes pártfogást nyújt a se­gélyre szorult árváknak. A gyámság eszméje — mint igen helyesen mondja Schenk 13) — nem más mint a szülői hatalom képzelt folytatásának eszméje, a szü­lők halála után is. A természet szava szülők és gyermekek közötti viszonyban sokkal hango­sabban nyilvánul, semhogy ne volna, a szülők legbuzgóbb óhaja, hogy haláluk után őket érde­mes egyének pótolják árva gyermekeik védel­mében. És ki volna ez inkább, mint az atya által rendelt gyára, s ha ilyen nem rendeltetett, a csa­lád, melyet szent érdekek fűznek össze, s mely ezen érdekek folytán önmagát ellenőrzi.. A család rendeli ki a gyámot, ki önálló körrel bír bizonyos meghatározott ügyekben, mellette áll a család­tanács, mint ellenőrző s bi­zony­os ügyekben intézkedő gyülekezet, s mindezekre felügyel az állam közege, ki a kis­korút érdeklő legfontosabb ügyekben határoz, de nem alárendelt tisztviselőinek érdektelen informatív, hanem a család­tanácsnak az árva viszonyait ismerő, s érdekeit méltányló vélemé­nye alapján. A bíróság vagy ezzel rokon közeg a gyám­ügyek kizárólagos kezelésére alkalmasnak nem tekinthető már csak azért sem, mert az árvák személyére nem terjesztheti ki gondjait, elnyomja a család befolyását a­nélkül, hogy azt pótolni képes lenne. A történet élő példa erre; mindazon álla­mokban,melyekben állami gyámkodás a törvény­székek vagy más rokon közeg által képezi az árva­ ü­gyek szervezetének alapját, általános a panasz a gyámügyek kezelésének gyarlósága felett, s a változás eloldázhatlan volta elismert dolog; mig azon államokban, melyekben a csa­lád-tanács intézménye van érvényben, ily pa­nasz nem csak fel nem merül, sőt azon német államok, melyekben ez intézményt a franczia uralom, a code Napoleon behozatala alkalmával meghonosította, szívós ragaszkodással álltak el­len azon törekvésnek, hogy ezen intézménytől megúsztassanak. A német jogászgyülésen ezen államok férfiai kifejezést is adtak az ebbeli ál­talános ragaszkodásnak ,4). kifejti ezen ragasz­kodás indokait Philippi is a porosz-rajnai tarto­mányok gyámügyeiről irt s méltán ünnepelt mű­vében * 14 15 16 *) Mindazon államokban, melyek ezen intéz­ményt a code Napóleonnal együtt elfogadták, habár módosulást szenvedett is, eltörölve egye­dül Badenben lett, s 1868. évben az is visszaál­lította s a gyámügyekben a családtanács közre­működését behozta. 18). Mindezek csalhatlan bizonyítékok azon ná­lunk minden reform-intézmény ellen felmerülni szokott hangok ellen, kik azokat elméletileg megczáfolni nem tudván, gyakorlatilag kivihe­tetlennek, idealismusnak s mit tudom minek ne­vezik. Czáfolhatlan példákkal kívántam e véle­mény ellen síkra szállani, mely példák a két rendszer gyakorlati alkalmazásának eredményét tanúsítják, s tanúsítják hogy az egyik rendszerre a tarthat­lanság bélyege van sütve azok által, kik súlya alatt görnyednek, a másiknál a ra­gaszkodás a rendszerhez azok részéről, kik an­nak áldásait élvezik. De méltán támadhat azon további kérdés, ha valjon alkalmazható-e ezen rendszer nálunk, tekintve az államviszonyok történeti fejlődését, népünk érzületét s mai társadalmi viszonyain­kat ? Megkísértem ezen kérdésre is a választ. A családi élet és családi összeköttetés ha­zánkban sem volt csekélyebb mérvben kifejlődve, s csak oly fontos tényezője volt a társadalomnak, mint Nyugat Európa bármely államában. Ma­gyarországban az élénk családi érzék fennma­radt akkor is, midőn a törzs már megszűnt köz­életének alakját képezni; mert a hon birtokba­vétele törzsek szerint a rokon családok együttes megtelepülését eredményezte s a birtoknak a középkorban nehézkes s ritkább forgalma együtt maradásukat biztositotta. A család hatalma és s] Osztr. polg. tvk. 190. §. és 196 200 §. 4 Szász polg. trvk. 1884-1901 § b] U. o. 1882. §. 6j Zürichi ptvkönyv 320. §. 1 - 411. $. 8] Igen találóan mondja Bentham Hohlweg, hogy az állam kizárólagos gyámkodási jogának­ esz­méje annyira mereven alkalmaztatik, hogy már az atyai hatalom is az államtól nyert rendőri jognak [Polizei­recht] tekintetik. «] Ezen nézet mellett már Mittermayer ré­gebben harczolt, ki Schweicz példájára hivatkozik, hol a gyámügy — a legtöbb kantonokban — ez ala­pon a legjobb eredmén­nyel kezeltetik. [Die neuste Gesetzgebung über Vormundschaftswesen — Archiv für die Civilistische Praxis 16. kötet 199. lap] Ugyan­­ily módon véli rendezni a gyámügyeke. — Zelle: Reform den Vormundschaftsgesetzgebung, Berlin, 1870. 32. s. köv. lap. 10] Dr. Schenk egy a német jogászgyülésen is többször dicsérve említett monographiát irt a család­tanácsról „Der Familienrath“ czim alatt, s mindazok kik ezen intézmény szellemét, alapelveit s alkalma­zását szemben fennálló viszonyainkkal alaposan ta­nulmányozni akarják, e műnél czélravezetőbbet találni aligha fognak. “] Ily vélemények Dr. Bernayé a IV. jogászgyü­lésen II. kötet 189. s köv. lap. Hupleré az V. j - gyűlésen I. köt. 43 Aule I. k. 14. lap. 12] Französische Gesetzgebung II. bürgerlich Recht 63. lap. 19) Schenk Familienrath Wien, 1863. 21. lap. 141 így különösen Dr. Bernay mainzi ügyvéd a IV. német jogászgyülésen e részben tett elöadmányá­­ban többi között következőleg szólt: „Weder die Presse, noch die öffentliche Meinung, noch sonst ir­gend eine Stimme, hat während 60 Jahren gegen dieses Institut, und namentlich gegen den dadurch eingeführten Familienrath Einspruch erhoben.“ A IV. jogászgyülés évkönyve II. 190. lapján. 15) Philippi. Die Vormundschaft in der preus­­sischen Rheinprovinz. Eberfeld 1870. 281—283. lap. 16) Gesetz über die Verwaltung der freiwilligen Gerichtsbarkeit. (11—18 §§).

Next