Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-09-17 / 38. szám
312 utóbbi ezen tárgyról szóló czikkünkben is kifejeztük, hogy a népben a bíróságok iránti bizalom jobban megszilárduljon, mert tagadhatatlan, hogy a Schöffék ki vannak téve a bíróság befolyásának, az esküdtek pedig nem. Amint tehát a bírói tekintély emelkedni fog, az esküdtszék lassanként minden nehézség nélkül át fog alakulni a „Schöffengericht“ értelmében, — addig azonban, mig a nép a bíróságokat a kormánytól függő közegeknek tekinti, melyek befolyásukat népellenes érdekben érvényesíthetik, addig azon technikai gyengeségek és jogi calamitások, melyekben a jelenleg fennálló esküdtszékek az eljárás szoros alakisága miatt szenvednek, mindig fájdalmasan fognak ugyan éreztetni azon jogászok által, kik az intézmény kezelésére vannak hivatva, de a szélesebb jogászkörök és még inkább a politikusok és a nagyközönség nem igen törődnek ezen finom jogi érzéket igénylő bajokkal és ezeknek minden esetre kevesebb súlyt tulajdonítnak, mint a jelenlegi esküdtszéki intézmény azon kétségtelenül becses sajátságának, melynél fogva a polgári elem a szorosan vett bíróitól elzárótik. A német jogászgyülés tehát az esküdtszék mellett, és így a „Schöffengericht“ hatáskörének kiterjesztése ellen nyilatkozott. Látható ezekből, hogy a német jogászgyülés híven múltjához, a jelen évben is a liberalismus elvei által vezéreltette magát.Hogy e mellett az előre haladott reformatorikus javaslatoknak ellene nyilatkozott, azon nem lehet csodálkozni, mivel az oly széles alapra fektetett jogászgyülésnek már természetében fekszik, hogy csak azon újításokat támogatja, melyek már előbb a tudomány terén kellő megvitatásban részesültek, illetőleg az élet tűzpróbáját kiállították, — holott ha oly kérdések hozatnak az ily gyülekezet küzdterére, melyek még nem igen lettek előkészítve, azok itt mindenesetre több-kevesebb vesztességgel kénytelenek lesznek visszavonulót fuvatni. És ez tanúságul szolgálhat a mi jogászgyülésünk tagjainak is. Dr. Fayer László. Vélemény Zlinszky Imre kir. táblai pótbiró úrtól Pesten, Gyárfás István urnak a gyámügyeknek országos rendezése tárgyában beadott indítványára. (Folytatás és vége ) Az osztrák polg. tvkönyv ugyan hason alapon, de mégis több jogot enged a családnak, mennyiben a legközelebbi rokonoknak a gyámsághozi jogát sőt kötelességét is elismeri, de ezek sem a rokoni kötelék, hanem a bíró kinevezése alapján viselik a gyámi tisztet.8) Hasonlóan a szász polgári törvénykönyv,a) mely fontosabb esetekben a család tagjai véleményének meghallgatását is megengedi s azoknak, ha véleményük kikéretett, a nyilatkozást kötelességükké teszi.5) A zürichi törvénykönyv oly esetben, midőn szülő nem él, egész maga merevségében alkalmazza az állam gyámkodását, s a járási tanács mint gyámhatóság a gyámrendelésnél sem az atyának végrendeletében letett kívánságához, sem a rokonok e részben nyilvánult óhajához kötve nincs,6)kivételkép azonban a gyámügyeket az érdeklettek kérelmére alakítandó családtanácsra ruházza.7) Szóval az uralgó eszme az állam kizárólagos hatalma mindezen törvényekben, mely azonban nem terjeszkedhetett azon természetellenes határig, hogy a családot teljesen mellőzni merte volna, de e törvények félszeg intézkedései épen azon érzet élét tomplták el, mely a család gyámságának belső indokát képezi, s a rokon nem e rokoni kötelék jogánál fogva, hanem mint ez állam mandatariusa veszi át a gyámságot, és jóakaratú rendelkezései csakis ez által ellenőriztetvén, terhet lát egyedül a tisztben, melynek nemes oldalát elfedte az alak, melybe az intézmény burkoltatok.8) Ezen törvények megfelelnek azon eszmének, melynek uralma alatt létrejöttek, s mely az egyén és az állam hatalmán kívül, más tényezőt az államban ismerni nem akar, pedig egy harmadik jogosult tényező is kezd mindinkáb tért foglalni, mely a társadalmi érdekekben nyilvánít, melyek a maguk körében közös, de az állam érdekeivel nem azonosítható érdekeket képeznek. Ezen érdekek felismerése idézi elő az önkormányzati követelményeket, az állami gyámkodás ellen nyilatkozó ellenzéket s más számos jámbor óhajokat, melyek e tényező létének nyilvános jeleiként tűnnek fel. Ezen érdekek felismertetnek és kezdenek érvényt nyerni az államintézményekben és sehol sem jogosultabb az óhaj, hogy érvényre emelkedjenek, mint épen a gyámügyekben, hol a nem anyagi, hanem erkölcsi érdekek képezik a társulati kapcsot, ha a gyámság súlya a családban kerestetik. Magában Németországban, hol az állam gyámhatóságát a legkissebb részletekre is kiterjesztve lenni látjuk, felismerték szükségességét annak, hogy a változott eszmék, s ezek alapján új alakot nyerni kezdő államintézmények, a gyámügyeknek is e viszonyok keretébe illő szabályozását teszik szükségessé, melynél fogva az ne az állam közvetlen gyámkodása, hanem más jogosultabb tényező közreműködése mellett rendeztessék. Kifejezést adott ennek a német jogászgyülés, a jogi reformok ezen buzgó apostola is, ugyanis a IV. német jogászgyülésen két indítvány terjesztetett elő, jelesül: Dr. Heller indítványa, ki a gyámügyeket községi ügynek kívánja tekinteni,s azokat a községre ruházni, melynek oldala mellett állna a családtanács, mint véleményező testület.9) Dr. Schenk Adolf (bécsi) indítványa, ki a gyámügyeket határozottan a franczia családtanács alapelvei szerint kívánja szerveztetni.10) A IV. és V. német jogászgyülésen az e tárgyra vonatkozólag adott alapos vélemények 11) folytán a gyámügyeknek a családi tanács alapján leendő szervezése szükséges voltát az V. német jogászgyűlés egyhangúlag kimondotta. Az állam túlságos gyámkodása a család legszentebb jogait sérti, a család érdekközössége nem anyagi, hanem erkölcsi érdekek közössége által van összefűzve, s ezen érdekközösség a gyámságra a családot teszi hivatottnak; az állam gyakorolhat ugyan felügyeleti jogot, de a gyámság az ő mandátumának kifolyása, s a család intézkedéseinek egyszerű végrehajtója nem lehet. A családtanács felállítása által a franczia törvényhozás — mint Paraquin 12) találóan megjegyzi, — helyesen eltalálta a középutat a bureaucratiai ridegség és a magángyámok korlátlan gazdálkodási rendszere között, s ez által oly rendszert alkotott, mely az egyéni s polgári szabadság teljes tiszteletben tartása mellett, az állam részéről eredményes pártfogást nyújt a segélyre szorult árváknak. A gyámság eszméje — mint igen helyesen mondja Schenk 13) — nem más mint a szülői hatalom képzelt folytatásának eszméje, a szülők halála után is. A természet szava szülők és gyermekek közötti viszonyban sokkal hangosabban nyilvánul, semhogy ne volna, a szülők legbuzgóbb óhaja, hogy haláluk után őket érdemes egyének pótolják árva gyermekeik védelmében. És ki volna ez inkább, mint az atya által rendelt gyára, s ha ilyen nem rendeltetett, a család, melyet szent érdekek fűznek össze, s mely ezen érdekek folytán önmagát ellenőrzi.. A család rendeli ki a gyámot, ki önálló körrel bír bizonyos meghatározott ügyekben, mellette áll a családtanács, mint ellenőrző s bizonyos ügyekben intézkedő gyülekezet, s mindezekre felügyel az állam közege, ki a kiskorút érdeklő legfontosabb ügyekben határoz, de nem alárendelt tisztviselőinek érdektelen informatív, hanem a családtanácsnak az árva viszonyait ismerő, s érdekeit méltányló véleménye alapján. A bíróság vagy ezzel rokon közeg a gyámügyek kizárólagos kezelésére alkalmasnak nem tekinthető már csak azért sem, mert az árvák személyére nem terjesztheti ki gondjait, elnyomja a család befolyását anélkül, hogy azt pótolni képes lenne. A történet élő példa erre; mindazon államokban,melyekben állami gyámkodás a törvényszékek vagy más rokon közeg által képezi az árva ügyek szervezetének alapját, általános a panasz a gyámügyek kezelésének gyarlósága felett, s a változás eloldázhatlan volta elismert dolog; mig azon államokban, melyekben a család-tanács intézménye van érvényben, ily panasz nem csak fel nem merül, sőt azon német államok, melyekben ez intézményt a franczia uralom, a code Napoleon behozatala alkalmával meghonosította, szívós ragaszkodással álltak ellen azon törekvésnek, hogy ezen intézménytől megúsztassanak. A német jogászgyülésen ezen államok férfiai kifejezést is adtak az ebbeli általános ragaszkodásnak ,4). kifejti ezen ragaszkodás indokait Philippi is a porosz-rajnai tartományok gyámügyeiről irt s méltán ünnepelt művében * 14 15 16 *) Mindazon államokban, melyek ezen intézményt a code Napóleonnal együtt elfogadták, habár módosulást szenvedett is, eltörölve egyedül Badenben lett, s 1868. évben az is visszaállította s a gyámügyekben a családtanács közreműködését behozta. 18). Mindezek csalhatlan bizonyítékok azon nálunk minden reform-intézmény ellen felmerülni szokott hangok ellen, kik azokat elméletileg megczáfolni nem tudván, gyakorlatilag kivihetetlennek, idealismusnak s mit tudom minek nevezik. Czáfolhatlan példákkal kívántam e vélemény ellen síkra szállani, mely példák a két rendszer gyakorlati alkalmazásának eredményét tanúsítják, s tanúsítják hogy az egyik rendszerre a tarthatlanság bélyege van sütve azok által, kik súlya alatt görnyednek, a másiknál a ragaszkodás a rendszerhez azok részéről, kik annak áldásait élvezik. De méltán támadhat azon további kérdés, ha valjon alkalmazható-e ezen rendszer nálunk, tekintve az államviszonyok történeti fejlődését, népünk érzületét s mai társadalmi viszonyainkat ? Megkísértem ezen kérdésre is a választ. A családi élet és családi összeköttetés hazánkban sem volt csekélyebb mérvben kifejlődve, s csak oly fontos tényezője volt a társadalomnak, mint Nyugat Európa bármely államában. Magyarországban az élénk családi érzék fennmaradt akkor is, midőn a törzs már megszűnt közéletének alakját képezni; mert a hon birtokbavétele törzsek szerint a rokon családok együttes megtelepülését eredményezte s a birtoknak a középkorban nehézkes s ritkább forgalma együtt maradásukat biztositotta. A család hatalma és s] Osztr. polg. tvk. 190. §. és 196 200 §. 4 Szász polg. trvk. 1884-1901 § b] U. o. 1882. §. 6j Zürichi ptvkönyv 320. §. 1 - 411. $. 8] Igen találóan mondja Bentham Hohlweg, hogy az állam kizárólagos gyámkodási jogának eszméje annyira mereven alkalmaztatik, hogy már az atyai hatalom is az államtól nyert rendőri jognak [Polizeirecht] tekintetik. «] Ezen nézet mellett már Mittermayer régebben harczolt, ki Schweicz példájára hivatkozik, hol a gyámügy — a legtöbb kantonokban — ez alapon a legjobb eredménnyel kezeltetik. [Die neuste Gesetzgebung über Vormundschaftswesen — Archiv für die Civilistische Praxis 16. kötet 199. lap] Ugyanily módon véli rendezni a gyámügyeke. — Zelle: Reform den Vormundschaftsgesetzgebung, Berlin, 1870. 32. s. köv. lap. 10] Dr. Schenk egy a német jogászgyülésen is többször dicsérve említett monographiát irt a családtanácsról „Der Familienrath“ czim alatt, s mindazok kik ezen intézmény szellemét, alapelveit s alkalmazását szemben fennálló viszonyainkkal alaposan tanulmányozni akarják, e műnél czélravezetőbbet találni aligha fognak. “] Ily vélemények Dr. Bernayé a IV. jogászgyülésen II. kötet 189. s köv. lap. Hupleré az V. j - gyűlésen I. köt. 43 Aule I. k. 14. lap. 12] Französische Gesetzgebung II. bürgerlich Recht 63. lap. 19) Schenk Familienrath Wien, 1863. 21. lap. 141 így különösen Dr. Bernay mainzi ügyvéd a IV. német jogászgyülésen e részben tett elöadmányában többi között következőleg szólt: „Weder die Presse, noch die öffentliche Meinung, noch sonst irgend eine Stimme, hat während 60 Jahren gegen dieses Institut, und namentlich gegen den dadurch eingeführten Familienrath Einspruch erhoben.“ A IV. jogászgyülés évkönyve II. 190. lapján. 15) Philippi. Die Vormundschaft in der preussischen Rheinprovinz. Eberfeld 1870. 281—283. lap. 16) Gesetz über die Verwaltung der freiwilligen Gerichtsbarkeit. (11—18 §§).