Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-09-26 / 42-4. szám
Második évfolyam. Heti kiadás 42. sz. — Napi kiadás 4. sz. Pest, sept. 26. 1872. Megjelenik minden kedden; a „magyar “|WTA Crr-"V" A HF? Előfizetési árak" Jogász8yülés“ tartama alatt naponként -t-V-l—-L. helyben házhozhordással, vagy vidéken ----------------- ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] jHHB SBB bérmentes szétküldéssel A kéziratok és megrendelé ■I ■ J ^ J J W 11 V negyed évre . . 2 frt. sok bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz N I Bf H H fél évre .... 4 frt. egész évre ... 8 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. A BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, és a magyar Jogás Egyetet napilapja. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. SIEGMUNI VILMOS. A II-ik és IV-ik egyesített szakosztálynak harmadik ülése. Sept. 24 én d. u. 3 órakor. Elnök: Dr. Apáthy István. Jegyző : Dr. Kralovszky Mór. Elnök megnyitván az ülést, a 2-ik szakosztályhoz utasított, a kereskedelmi csődnek külön szabályozása tárgyában Dr. Schnierer Gyula osztálytanácsos úr által beadott indítvány tárgyalását tűzi ki első tárgyul, mellyel kapcsolatban Szvetenay Miklós véleményes jelentése is elővétetik. Miután indítványozó nincs jelen, elnök felszólítja előadót véleményének előadására. Dr. Óváry Kelemen egyetemi tanár mint előadó a szóban levő indítvány sorsát a benne kifejezett elvekétől teszi függővé. Az indítvány főelve, melyből a másik kettő is folyik, hogy a csődnek két neme lehetséges: kereskedői és közönséges (magánjogi) csőd. Ez elvi megkülönböztetés helyessége mellett szól a tudomány és gyakorlat, hazai törvényhozásunk is azt kereskedelmi s csődtörvényeink és perrendtartásunk némely rendelkezéseiben legalább öntudatlanul sejtő. Még jobban bizonyítják azonban ez elv helyességét azon indokok, melyek a ma belőle folyó további elv helyessége mellett hozhatók fel, „hogy a kereskedői csőd is a kereskedelmi jogviszonyokhoz mért külön határozmányok által szabályoztassék.“ Minthogy külön jogszabályok alkotása s tétele csakis a közönséges jogszabályok alá nem vonható ténykörülmények s jogviszonyok által van eléggé indokolva, az indítvány elfogadtatására nézve döntő azon kérdés, fordulnak e elő a kereskedői életben s különösen a kereskedők bukása esetében ily külön jogviszonyok? Hogy a kereskedői életben általában fordulnak ilyenek elő, azt elvitázhatatlanul igazolják különböző államok keresk. törvénykönyvei; hogy pedig a kereskedők bukása esetében is fordulnak elő, azt az indítvány érvei részben sejtetik. Dr. Szvetenay Miklós úrnak az indítvány fölött beadott véleményében foglalt indokok kétségtelenné teszik. Előadó nem fogadhatja el indítványozónak indokul felhozott ama nézetét, hogy a kereskedői csőd bizonyos tekintetekben a közönségestől lényegesen eltérő természetű, külömböző elvek szerint ítélendő meg s eltérő eljárás szerint kezelendő, mert e nézet azon felfogásra vezethetne, hogy az alapjában egy s ugyanazon jogintézmény egyes részeire vonatkozó jogszabályok belső, lényeges elvi eltérésekkel adhatnának meg egymás mellett, mintha a külön jogszabályok egyúttal kivételesek is lennének, holott valamint a különböző jogintézményekben csak az egész jogrendszert átölelő ugyanazon szülő elvnek szülötteit leljük fel, és úgy viszont az egyes jogintézmények külön részeiben kifejezésre jutott elvekből ismét a szülőelvekre s a közös egyetemes elvre mehetünk vissza. Az ugyanazon jogintézmény egyes részeiben előforduló természetes eltérések csak külsők, nem elviek, csak azt tanúsítják, hogy a jogelv a ténykörülményekhez képest egyik esetben kevésbé, másikban jobban részletezve nyert az eltérő jogszabályokban gyakorlati alkalmaztatást. Nézete igazolására hivatkozik előadó mellékesen a külön kereskedelmi törvénykönyvekre, de különösen a külömböző államok csődtörvényeire, elősorolván ama fő elvek nagy részét, melyek minden állam törvényhozásában előfordulnak, s csak kivitelek módozataiban külörnböznek. Utal a csődintézmény fejődésére, melyből tanuságos adatokat hoz fel a spanyol,angol, franczia, osztrák s egyes német állam csődrendszerét illetőleg, mely adatokból kitűnik, hogy a csőd két nemében különböző elveknek megkísérlett alkalmaztatása fönn nem tartható, hogy a kereskedői csődre vonatkozó némely külön szabályok nem mellőzhetők s a csőd szabályozásában annak mindkét neme a viszonyoknak megfelelő méltánylásban részesítendő. Ámbár nem osztja az indítvány e részének indokait, mindamellett hozzájárul ahhoz Dr. Szvetenay úr véleményének indokai alapján, melyek abban központosának, hogy a kereskedők csődjénél számos oly viszony létezik, melyek a közönséges csődnél vagy elő nem fordulnak, vagy csekélyebb jelentőséggel bírnak. Ez eltérések hosszú sorát említvén fel, azt hiszi előadó, hogy azok mind számuk, mind fontosságuknál fogva más államok példájára nálunk is aörvényhozás különös gondviselését megérdemlik. Az indítványban foglaltam az utolsó elvet, hogy a kereskedői csőd az alkotandó uj magyar kereskedelmi törvénykönyvben szabályoztassék, előadó, bár abstracte véve, annak indokait helyeseknek tartja, mégis jelen viszonyaink közt nem láthatja czélszerűen kivihetőnek, s azért el sem fogadja. Nem kétli, hogy a kereskedői csődszabályok anyagi része, az u. n. csődjog a Kereskedelmi törvénykönyvbe már felvehető, de nem tartja sikerrel lehetségesnek a csődeljárásnak abban leendő szabályozását, mert egyrészt a kereskedői s közönséges csődeljárás között, másrészt pedig e kettő s a perrendtartás közt a legszorosb elvi összefüggés létezik, mely igazságszolgáltatásunk nagy hátrányára veszélyeztetnék, ha a kereskedői csőd a közönséges csőd előtt s ez ismét átalában az eljárás előtt szabályozhatnék , vagy pedig szükséges volna a mindannyiukra nézve közös intézkedéseket a kereskedői csődeljárás szabályozásánál amazokból átvenni, mit pedig jelen perrendtartásunk s csődeljárásunk hiányainál fogva tanácsosnak lenni nem vél. Nem lehetséges szerinte a kereskedői csőd szabályozásának javaslati módja továbbá azért, mert kereskedelmi törvényszékeink nincsenek, mert a kereskedelmi csődeljárás külön kidolgozása sok időt venne igénybe, mi a kereskedelmi törvénykönyv életbeléptetését is sokára elhalasztaná, s végre természetellenes is volna, hogy az egész alkalmazkodjék a részhez, s nem az amahoz. Mindezeknél fogva az indítványt oda kívánja módosíttatni, hogy csak a kereskedői csődjog vétessék föl a kereskedelmi törvénykönyvbe, míg a kereskedői csődeljárás a perrendtartással kapcsolatban szabályozandó közönséges csődeljárásba, annak kiegészítő részeként vétessék föl. Erre az időközben megjelent Schnierer Gyula tag kijelenti, hogy egész általánosságban kívánná az elvet kimondatni. Elnök szintén pártolja e véleményt, csakhogy könnyebb megérthetés végett egyszerűsítendőnek tartja a most már módosított indítványt. Elfogadtatott az indítvány a következő szövegezésben: mondja ki a magyar jogászgyűlés, hogy az alkotandó uj magyar kereskedelmi törvényben a kereskedői csőd külön határozmányok által szabályoztassék. Teljes gyűlésre előadóul s Dr. Óváry Kelemen kéretik fel. Következik mint 2-ik tárgy Dr. Herczka Emil indítványa a részvénytársulatok tárgyában, mely még a műd jogászgyűlésről maradt. 1 Dr. Herczka Emil annak előrebocsátásával, hogy a szóban forgó indítványt két szempontból, t. i. jogi és nemzetgazdisati szempontból lehet, megvizsgálni kiemeli, hogy ezen két I különböző irányban megkísérlett vizsgálódások hasonló eredményre vezetnek, amennyiben az állam engedélyi kényszer megszüntetését jogilag indokoltnak, nemzetgazdászatilag előnyösnek nyilvánítja, mely összhangot ö okoskodása helyes és jó próbakövének tekint. Áttérvén a tárgy jogi oldalára,kifejti a részvénytársulatok jogi természete iránti külömböző elméleteket és kimutatja, hogy az államengedélyezési rendszert egyenesen kizárják, vagy legalább a különös engedélyt mellőzendőnek tartják. A második szempont figyelembe vételénél elősorolja azon előnyöket, melyeket az államengedélyi rendszer pártolói mint intézményüknek sajátságait feltörhetik és a tapasztalás útmutatásával bebizonyítja, hogy ezen állítólagos fényű oldalak tényleg nem léteznek. Az államengedélyi kényszer nem akadályozta a szédelgési vállalatok alapítását, nem biztosítja a részvényesek érdekeit, sőt az államhatalomtól nyert felhatalmazás hamis czímén a közönségben azon balhitet ébreszti, hogy az ily formán alapított intézetek bizonságuk és soliditásuk tekintetében teljes garanciát nyújtanak. Ép ily alaptalannak bizonyul azon elv, mintha az állam engedélyi rendszer mellett ily intézeteket a közérdekkel ellenkező iránybani működéstől távol tartani lehetne, mint azt a tapasztalás bőven igazolja. Midőn azután kimutatja, hogy a szabad mozgalomnak e téren való meghonosulása a közérdek és úgy mint a magánérdekek tekintetéből legcélszerűbb, befejezésül a szakosztályt indítványának elfogadására felkéri. Dr. Stiller Mór előadónak nézete szerint e kérdés a tudomány által már superálva van; de minthogy az államhatalom az utolsó időben e kérdéssel szemben pregnáns álláspontot foglalt el, a jogászgyűlés részéről is ily álláspontot kíván elfogadtatni, és azt indítványozza, hogy a szakosztály fogadja el az indítványt eu bloc. Dr. Matlekovits Sándor napirendre térést indítványoz, mivel ezen határozat által a szakosztály ellentétbe jön az felső szakosztálynak a jogi személyek tárgyában hozott határozatával. Dr. Schnierer Gyula a napirendretérés ellen szól, mert nem az egyes szakosztályok, hanem a teljes ülés fogja az enunciációt megtenni és így annak belátásától függend a két ellentétesnek látszó indítvány közül egyiket elfogadni. Elnök szavazásra bocsátja Herczka indítványát, mely egyhangúlag elfogadtatott. Előadóul a teljes ülés, számára szintén Dr. Stiller választatott meg. Következik az állandó bizottság által a 2-ik szakosztályhoz utasított azon indítvány : ha a 3-dik magyar jogászgyűlés elfogadná a 2 ik jogászgyűlésről fennmaradt azon indítványt, hogy a részvénytársulatok alakításához az állam engedélye nem szükségeltetik, váljon a részvénytársulatok bejegyzése és ennek közzététele egy e czélra külön felállítandó közigazgatási hatóság (office of register) vagy pedig a kereskedelmi ügyekben bíráskodásra hivatott rendes törvényszékek által volna eszközlendő.“ Dr. Ma 1tekovits előadó hoszabb indokolás után a következő indítványt terjeszti be : „mondja ki a jogászgyűlés, hogy azon esetre, ha a törvényhozás a részvénytársulatokra nézve az engedélyezési rendszer mellőzésével a bejegyzési rendszert honosítaná meg, a bejegyzésre a keresk. ügyekben bíráskodásra hivatott bíróságokat tartja legilletősebbeknek.“ Elnök feltevén a kérdést, nagy többséggel elfogadtatott és előadóul a teljes ülés számára szintén Matlekovits Sándor bízatott meg. Ezzel az ülést elnök bezárta. (Ülés vége 53/4 órakor.)