Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-10-22 / 46. szám
364 róczok sem voltak mindenütt beszerezhetők; a f. évi rabtartási alap pedig csak az élelmezés és fűtés költségeinek fedezése által már majdnem teljesen kimerült és az év végéig ezen két szükségletet sem fogja fedezhetni. A többi szükséglet fedezésére már mi sem jut, habár számos börtön van, melyben a raboknak rendes fekhelyük sincsen; a ruházat pedig sehol sem elegendő arra, hogy kellő tisztaság és fogházi rend fenntartható legyen. Ily körülmények között a felvett 1.174.440 frt épen nem túlságos összeg, sőt a rendes napi élelmezési és tartási költségeken felül valószínűleg csak részben fogja pótolhatni börtönfelszereléseink nagy mérvű hiányait. b) Bűnvádi eljárási költségekre a f. évi 174.000 frt helyett 283.162 frtot, tehát 108.162 frttal több irányoztatott elő. Ezen alapból fedeztetnek ugyanis a bírói és ügyészi tisztviselőknek a bűnvádi eljárásoknál felmerülő fuvar- és napdíjai, valamint az ezen eljárásoknál szükséges orvosi, szakértői és tanudíjak. A hat kerületi orvosi állomásra a f. évben felvett 10.000 frt a jelen előirányzatból teljesen ki van hagyva. A kerületi orvosi állomások szervezése ugyanis oly föltevéssel történt, hogy a bűneseteknél előforduló rendes orvosi vizsgálatok teljesítésére esetről esetre a szabályszerű díjakért a helybeli orvosok fognak vállalkozni, és a kerületi orvosok feladata csak a szükséges felülvizsgálatok teljesítése és a fontosabb esetekben való közvetlen közreműködés leend. Kitűnt azonban, hogy az orvosok ezen terhes vizsgálatok teljesítése alól magukat különféle ürügyek alatt kivonván, ez által a büntető igazságszolgáltatás több esetben hátramaradást szenvedett és hogy ennélfogva az orvosi vizsgálatok rendes eszközlését szükséges elsősorban biztosítani. De másrészről az előirányzott összeg csekélységénél fogva alig lehetett remélni, hogy a kerületi orvosi állomásra vállalkozó szakférfiak egész idejüket hivataluknak szentelhessék. Ezen okoknál fogva - mint az előterjesztésben olvassuk — a miniszertanács elhatározta, hogy a kerületi orvosi állomások megszüntettessenek, a törvényszékeknél pedig állandó törvényszéki orvosok alkalmaztassanak, kik fizetésben ugyan nem, hanem működésökért esetről esetre szabályszerű dijakban fognak részesitteteni. Ezen dijak a bűnvádi eljárási költségekből fognak fedeztetni. c) Hivatalos utazásokra, mely czélra az ügyészségeknek eddigelé szintén nem volt külön alapjuk, 5.000 frt irányoztatik elő. Fedezetül a f. évre mi sem volt előirányozva, a jövő évre azonban ezen czim alatt 110.000 frt vétetett fel, mely jövedelem a rabtartási és bűnvádi eljárási költségek megtérítéséből váratik. Rendkívüli szükséglet. Az ügyészségek rendkívüli szükségletei gyanánt: 1) a börtönhelyiségek javítására és átalakítására 70.000 frt A kir. törvényszékek és kir. ügyészségek költségvetésének eddig vázolt előirányzatából látható, hogy ezen költségvetéstől első fokú igazságszolgáltatásunkra nézve tetemes javulás várható. Hogy az ajánlatba hozott szaporítások mennyire lesznek elegendők az ez iránt minden oldalról oly hangosan nyilvánuló szükség pótlására, azt nem ítélhetjük meg, mivel ehhez pontos adatok volnának szükségesek, melyeknek birtokában nemcsak mi nem vagyunk, de még az igazságügyminisztérium sincs, miután maga az igazságügyministérium bevallja, hogy az új bíróságok működése iránt csak az első 4 hónapról szóló adatokkal rendelkezik, melyek pedig — mi legalább úgy hisszük — semmi esetre sem alkalmasak csak némileg is biztos támpont szolgáltatására. Azonban az igazságügyminisztérium előterjesztésének némely szavaiból azt véljük kivehetni, hogy ezen itt javaslatba hozott szaporításokat maga sem tartja elegendőknek, de tovább menni a szaporításban pénzügyi tekinteteknél fogva nem mert. Hogy e részben helyesen cselekedett-e vagy nem, azt most nem kívánjuk eldönteni, annyi azonban bizonyos: ha azt akarjuk, hogy a további emelés ne váljék szükségessé, akkor nem szabad megállani az igazságügy költségvetésének reformjánál, hanem egyúttal magát az egész igazságügyet kell reform alá venni, mert annak jelenlegi szervezete olyannyira hiányos, hogy azon teendők, melyek most még a legnagyobb összegeknek ezen czélra fordításával sem teljesíthetők kellőleg, az észszerű reform mellett sokkal kisebb összegekkel hasonlíthatlanul jobb eredménnyel volnának létesíthetők. És ezt különösen az új igazságügyminisztertől várjuk. Előde szervezte a bíróságokat és, mint ezen előirányzatból — mely még tőle származik — látjuk, a minisztertanács hozzájárulását megnyerte az igazságügyi költségvetésnek tetemes financiális áldozatokkal járó reformjához. A jelenlegi igazságügyminiszter már most ezen számára előkészített alapon tovább haladva, létesítheti a többi reformokat, melyek megszabadíthatják igazságügyünket a reá nehezedő bilincsektől. Szemle, Pest October 20. (—r.) Az „Ellenőr“ két utóbbi számában azon támadásra, melyet a „Pester Lloyd“ a magyar jogászgyülés ellen intézett, igen találó megjegyzések jelentek meg Dr. Medve Kálmán debreczeni Ügyvéd tollából. A jogászgyülés állandó bizottságának jelentését olvasva, azt hinné az ártatlan vidéki ember — úgymond czikkíró — hogy azon urak, kik említett jelentést készitették, jóravaló őszinte emberek ugyan, de bizonyára az igazságügyminisztériumnak, vagy átalában véve a kormánynak emberei, mert hiszen igaz, hogy megmondták egyet-mást őszintén a magyar igazságügyminisztérium működését s a magyar igazságügy állását illetőleg, de egész nyíltsággal kizárni mindazt, amit óhajtottak volna, — egész eréllyel, és a dolog állásához méltó éles színekkel festeni a magyar igazságügy szomorú állapotát még sem merték. És a jó „P. L.“ nekirohan ezen jelentésnek, jóllehet neki, mint a kereskedelmi, és így az igazságszolgáltatást legnagyobb részben használó osztály közlönyének fö-fö kötelessége lenne az igazságügyministériumot napról napra zaklatni a helyes reformokért, s mindannyiszor felszólalnia, ahányszor csak azt látja, hogy a magyar igazságszolgáltatás állapota nem hogy javulna, de sőt inkább hanyatlik. Azt mondja ugyan a Lloyd, hogy hiszen ő sem látja rózsaszínben az igazságszolgáltatást, csak azt nem helyesli, hogy az állandó bizottság nem indokolta jelentését, minthogy t. i. ily módon csak politizált, holott neki, mint tudományos értekezletnek argumentálni kellett volna, s hogy a jogászgyűlés mért nem tiltakozott ezen jelentés ellen, mely szerinte semmi egyéb, mint minden eszme nélküli politikai philippica. Hogy már ezen jelentés mennyire felel, vagy nem felel meg az állandó bizottság alapszabályszerű kötelességének, azt én vitatni nem akarom, e részben védje magát a bizottság. Hanem kérdem a hivatott köröket, és a Lloydot is, mit értenek az alatt, hogy az állandó bizottságnak nemcsak gáncsolnia, hanem okadatolnia is kellett volna? Hiszen ha azt kívánnák a most nevezettek, hogy a jogászgyűlés állandó bizottsága mindazon mulasztásokat felsorolja, melyek az igazságügyi minisztériumot terhelik, s ezekre nézve füzetes véleményt mondjon, — hogy továbbá mindazon intézkedéseket részletesen bonczkés alá vegye, s azokat elméleti és gyakorlati szempontból megbírálja, melyeket a minisztérium ez ideig életbe léptetett, az esetben a szó szoros értelmében állandóvá kellene válnia a bizottságnak, s dolgoznia egyik jogászgyűléstől a másikig, mégpedig éjjel nappal. Avagy miként hiszik a hivatott körök és a Lloyd, hogy csak magára a polg. törv. rendtartásra nézve egy ilyen évi jelentésben kellőleg indokolt véleményt lehessen adni? Holott annak csak az én ügykörömben felmerült hiányairól egy egész könyvet lehetne írni. — De tovább menve, s elővéve pl. a nagyszerű bírósági szervezést, lehetett és kellett e felett is részletesen s tudományosan vitatkozni, holott az egész ország, és az itt igazságszolgáltatást kereső külföld is nagyon jól tudja, hogy mióta a királyi bíróságok felállítják, a hátralékok halmaza óriásira növekedett, hogy van eset rá, miszerint az áprilban beadott semmiségi panasz egy első fokú törvényszék által szeptember végén küldetik fel, hogy váltóperbeli felebbezések hónapokon át hevernek felterjesztetlenül, stb. stb. A „Pressburger Ztt.“ is foglalkozott ezen kérdéssel egyik utóbbi vezérczikkében és többek közt megjegyzi: „Olvastuk a 3 ik jogászgyülés évkönyvének első részét, melyben az indítványok és az ezekre adott vélemények foglaltatnak, és összehasonlítottuk ezen évkönyvet az előbbi két jogászgyülés évkönyveivel ; jelen voltunk a szakosztályi tárgyalásokon és combináltuk azok tartalmát az előbbi jogászgyülések szakosztályi tágyalásaival, és azon eredményre jutottunk, hogy a harmadik jogászgyülés intensív érték tekintetében óriásilag túlhaladja elődeit. Mit érdekel e mellett még bennünket a statisták és szószátyárok kisebb vagy nagyobb serege, kik a tanácskozások folyamát csak feltartóztatják! Igaz szavak; sajnos azonban az, hogy a fővárosi deák-párti sajtó egészen ignorálja ezen tárgyat. A törvényelőkészítő bizottság költségeire ez évben 60,000 frt van előirányozva, a pénzügyi bizottság azonban csak 30,000 frtot szavazott meg. A miniszerelnök ezúttal előterjeszti a bizottság szervezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvilágosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tekintettel a képviselőház múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a codificationalis munkálatokra megszavazott összeg nem valami rendszeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bizottság költségének megszavazására, minekelőtte a minisztérium ezen felállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte A dolog jelen állásában a bizottság a codificationalis munkálatokra általányt szavazott meg, s azt azon összegben állapítá meg, mint múlt évben volt. Egyszersmind utasította a ministert, hogy ha ilynemű intézményt akar életbeléptetni, terjesszen ez iránt törvényjavaslatot a képviselőház elé; míg ez meg nem történik, a bizottságot mint rendszerezett testületet nem fogadhatja el. Remélhető tehát ezek után, hogy e fontos testület végre valahára a közóhajnak és a szükségnek megfelelőleg fog szerveztetni. Előttünk fekszenek a Prágában tartott ausztriai közjegyzői gyűlés határozatai, melyek igen tartalmasak és gyakorlatiak ugyan, de annyira részlegesek és a Lajtán túl kifejlődött viszonyokból kiindulók, hogy azok bővebb taglalása- 2) börtönépítésekre .... 3oo.ooo „ 3i rendkívüli börtönszerelésekre ......................... 5o.ooo „ és 4) a börtönőrök lőfegyvereire ............................ 23.000 „ össszesen .... 443.000 „ vétetik fel.