Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-10-22 / 46. szám

364 róczok sem voltak mindenütt beszerez­hetők; a f. évi rabtartási alap pedig csak az élelmezés és fűtés költségeinek fede­zése által már majdnem teljesen kimerült és az év végéig ezen két szükségletet sem fogja fedezhetni. A többi szükséglet fedezésére már mi sem jut, habár szá­mos börtön van, melyben a raboknak ren­des fekhelyük sincsen; a ruházat pedig sehol sem elegendő arra, hogy kellő tiszta­ság és fogházi rend fenntartható legyen. Ily körülmények között a felvett 1.174.440 frt épen nem túlságos összeg, sőt a rendes napi élelmezési és tartási költségeken felül valószínűleg csak rész­ben fogja pótolhatni börtönfelszereléseink nagy mérvű hiányait. b) Bűnvádi eljárási költségekre a f. évi 174.000 frt helyett 283.162 frtot, te­hát 108.162 frttal több irányoztatott elő. Ezen alapból fedeztetnek ugyanis a bírói és ügyészi tisztviselőknek a bűnvádi el­járásoknál felmerülő fuvar- és napdíjai, valamint az ezen eljárásoknál szükséges orvosi, szakértői és tanudíjak. A hat kerületi orvosi állomásra a f. évben felvett 10.000 frt a jelen előirány­zatból teljesen ki van hagyva. A kerületi orvosi állomások szervezése ugyanis oly föltevéssel történt, hogy a bűneseteknél előforduló rendes orvosi vizsgálatok tel­jesítésére esetről esetre a szabályszerű díjakért a helybeli orvosok fognak vál­lalkozni, és a kerületi orvosok feladata csak a szükséges felülvizsgálatok teljesí­tése és a fontosabb esetekben való köz­vetlen közreműködés leend. Kitűnt azon­ban, hogy az orvosok ezen terhes vizs­gálatok teljesítése alól magukat különféle ürügyek alatt kivonván, ez által a büntető igazságszolgáltatás több esetben hátra­maradást szenvedett és hogy ennélfogva az orvosi vizsgálatok rendes eszközlését szükséges első­sorban biztosítani. De másrészről az előirányzott összeg cse­kélységénél fogva alig lehetett remélni, hogy a kerületi orvosi állomásra vállal­kozó szakférfiak egész idejüket hivata­luknak szentelhessék. Ezen okoknál fog­va - mint az előterjesztésben olvassuk — a miniszertanács elhatározta, hogy a kerületi orvosi állomások megszüntettes­­senek, a törvényszékeknél pedig állandó törvényszéki orvosok alkalmaztassanak, kik fizetésben ugyan nem, hanem műkö­­désökért esetről esetre szabályszerű di­jakban fognak részesitteteni. Ezen dijak a bűnvádi eljárási költségekből fognak fedeztetni. c) Hivatalos utazásokra, mely czélra az ügyészségeknek eddigelé szintén nem volt külön alapjuk, 5.000 frt irányoztatik elő. Fedezetül a f. évre mi sem volt előirányozva, a jövő évre azonban ezen czim alatt 110.000 frt vétetett fel, mely jövedelem a rabtartási és bűnvádi eljá­rási költségek megtérítéséből váratik. Rendkívüli szükséglet. Az ügyészségek rendkívüli szükségle­tei gyanánt: 1) a börtönhelyiségek ja­vítására és átalakítására 70.000 frt A kir. törvényszékek és kir. ügyész­ségek költségvetésének eddig vázolt elő­irányzatából látható, hogy ezen költség­vetéstől első fokú igazságszolgáltatásunk­ra nézve tetemes javulás várható. Hogy az ajánlatba hozott szaporítások mennyi­re lesznek elegendők az ez iránt minden oldalról oly hangosan nyilvánuló szük­ség pótlására, azt nem ítélhetjük meg, mivel ehhez pontos adatok volnának szükségesek, melyeknek birtokában nem­csak mi nem vagyunk, de még az igaz­­ságügyminisztérium sincs, miután maga az igazságügyministérium bevallja, hogy az új bíróságok működése iránt csak az első 4 hónapról szóló adatokkal rendelkezik, melyek pedig — mi leg­alább úgy his­szük — semmi esetre sem alkalmasak csak némileg is biztos tám­pont szolgáltatására. Azonban az igaz­­ságügyminisztérium előterjesztésének né­mely szavaiból azt véljük kivehetni, hogy ezen itt javaslatba hozott szaporításokat maga sem tartja elegendőknek, de tovább menni a szaporításban pénzügyi tekinte­teknél fogva nem mert. Hogy e részben helyesen cselekedett-e vagy nem, azt most nem kívánjuk eldönteni, annyi azonban bizonyos: ha azt akarjuk, hogy a további emelés ne váljék szükségessé, akkor nem szabad megállani az igazság­ügy költségvetésének reformjánál, hanem egyúttal magát az egész igazság­ügyet kell reform alá venni, mert annak jelenlegi szervezete oly­annyira hiányos, hogy azon teendők, melyek most még a legnagyobb összegeknek ezen czélra for­dításával sem teljesíthetők kellőleg, az észszerű reform mellett sokkal kisebb összegekkel hasonlíthatlanul jobb ered­mén­nyel volnának létesíthetők. És ezt különösen az új igazságügyminisztertől várjuk. Előde szervezte a bíróságokat és, mint ezen előirányzatból — mely még tőle származik — látjuk, a miniszterta­nács hozzájárulását megnyerte az igaz­ságügyi költségvetésnek tetemes finan­ciális áldozatokkal járó reformjához. A jelenlegi igazságügyminiszter már most ezen számára előkészített alapon tovább haladva, létesítheti a többi reformokat, melyek megszabadíthatják igazságügyün­ket a reá nehezedő bilincsektől. Szemle, Pest October 20. (—r.) Az „Ellenőr“ két utóbbi számában azon támadásra, melyet a „Pester Lloyd“ a ma­gyar jogászgyülés ellen intézett, igen találó megjegyzések jelentek meg Dr. Medve Kál­mán debreczeni Ügyvéd tollából. A jogászgyülés állandó bizottságának je­lentését olvasva, azt hinné az ártatlan vidéki ember — úgymond czikkíró — hogy azon urak, kik említett jelentést készitették, jóravaló őszinte emberek ugyan, de bizonyára az igaz­­ságügyminisztériumnak, vagy átalában véve a kormánynak emberei, mert hiszen igaz, hogy megmondták egyet-mást őszintén a magyar igaz­­ságügyminisztérium működését s a magyar igazságügy állását illetőleg, de egész nyíltság­gal kizárni mind­azt, amit óhajtottak volna, — egész erél­lyel, és a dolog állásához méltó éles színekkel festeni a magyar igazságügy szomorú állapotát még sem merték. És a jó „P. L.“ neki­rohan ezen jelentésnek, jóllehet neki, mint a ke­reskedelmi, és így az igazságszolgáltatást leg­nagyobb részben használó osztály közlönyének fö-fö kötelessége lenne az igazságügyministé­­riumot napról napra zaklatni a helyes reformo­kért, s mindannyiszor felszólalnia, a­hányszor csak azt látja, hogy a magyar igazságszolgál­tatás állapota nem hogy javulna, de sőt inkább hanyatlik. Azt mondja ugyan a Lloyd, hogy hi­szen ő sem látja rózsaszínben az igazságszol­gáltatást, csak azt nem helyesli, hogy az állan­dó bizottság nem indokolta jelentését, minthogy t. i. ily módon csak politizált, holott neki, mint tudományos értekezletnek argumentálni kel­lett volna, s hogy a jogászgyűlés mért nem til­takozott ezen jelentés ellen, mely szerinte sem­mi egyéb, mint minden eszme nélküli politikai philippica. Hogy már ezen jelentés mennyire felel, vagy nem felel meg az állandó bizottság alapszabályszerű kötelességének, azt én vitatni nem akarom, e részben védje magát a bizottság. Hanem kérdem a hivatott köröket, és a Lloyd­­ot is, mit értenek az alatt, hogy az állandó bi­zottságnak nemcsak gáncsolnia, hanem okada­­tolnia is kellett volna? Hiszen ha azt kívánnák a most nevezettek, hogy a jogászgyűlés állandó bizottsága mindazon mulasztásokat felsorolja, melyek az igazságügyi minisztériumot terhelik, s ezekre nézve füzetes véleményt mondjon, — hogy továbbá mindazon intézkedéseket részle­tesen bonczkés alá vegye, s azokat elméleti és gyakorlati szempontból megbírálja, melyeket a minisztérium ez ideig életbe léptetett, az esetben a szó szoros értelmében állandóvá kellene válnia a bizottságnak, s dolgoznia egyik jogászgyűlés­től a másikig, még­pedig éjjel nappal. Avagy miként hiszik a hivatott körök és a Lloyd, hogy csak magára a polg. törv. rendtartásra nézve egy ilyen évi jelentésben kellőleg indokolt véle­ményt lehessen adni? Holott annak csak az én ügykörömben felmerült hiányairól egy egész könyvet lehetne írni. — De tovább menve, s elővéve pl. a nagyszerű bírósági szervezést, le­hetett és kellett e felett is részletesen s tudomá­nyosan vitatkozni, holott az egész ország, és az itt igazságszolgáltatást kereső külföld is na­gyon jól tudja, hogy mióta a királyi bíróságok felállítják, a hátralékok halmaza óriásira növe­kedett, hogy van eset rá, miszerint az áprilban beadott semmiségi panasz egy első fokú tör­vényszék által szeptember végén küldetik fel, hogy váltóperbeli felebbezések hónapokon át hevernek felterjesztetlenül, stb. stb. A „Pressburger Ztt.“ is foglalkozott ezen kérdéssel egyik utóbbi vezérczikkében és töb­bek közt megjegyzi: „Olvastuk a 3 ik jogászgyü­­lés évkönyvének első részét, melyben az indít­ványok és az ezekre adott vélemények foglaltat­nak, és összehasonlítottuk ezen évkönyvet az előbbi két jogászgyülés évkönyveivel ; jelen voltunk a szakosztályi tárgyalásokon és combi­­náltuk azok tartalmát az előbbi jogászgyülések szakosztályi tágyalásaival, és azon eredményre jutottunk, hogy a harmadik jogászgyülés in­tensív é­r­t­é­k tekintetében óriási­lag túl­haladja elődeit. Mit érdekel e mellett még ben­nünket a statisták és szószátyárok kisebb vagy nagyobb serege, kik a tanácskozások folyamát csak feltartóztatják! Igaz szavak; sajnos azonban az, hogy a fő­városi deák-párti sajtó egészen ignorálja ezen tárgyat. A törvényelőkészítő bizottság költségeire ez évben 60,000 frt van előirányozva, a pénzügyi bizottság azonban csak 30,000 frtot szavazott meg. A miniszerelnök ezúttal előterjeszti a bi­zottság szervezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvilágosításokat. A pénzügyi bizott­ság azonban tekintettel a képviselőház múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a codificationalis munkálatokra megsza­vazott összeg nem valami rendszeresen szerve­zett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a tör­vényelőkészítő bizottság költségének megszava­zására, minekelőtte a minisztérium ezen felállí­tandó intézményre nézve a törvényhozás intéz­kedését ki nem kérte A dolog jelen állásában a bizottság a codificationalis munkálatokra álta­lányt szavazott meg, s azt azon összegben álla­­pítá meg, mint múlt évben volt. Egyszersmind utasította a ministert, hogy ha ilynemű intéz­ményt akar életbeléptetni, terjes­szen ez iránt törvényjavaslatot a képviselőház elé; míg ez meg nem történik, a bizottságot mint rendszere­zett testületet nem fogadhatja el. Remélhető tehát ezek után, hogy e fontos testület végre valahára a közóhajnak és a szük­ségnek megfelelőleg fog szerveztetni. Előttünk fekszenek a Prágában tartott ausz­triai közjegyzői gyűlés határozatai, melyek igen tartalmasak és gyakorlatiak ugyan, de annyira részlegesek és a Lajtán túl kifejlődött viszo­nyokból kiindulók, hogy azok bővebb taglalása- 2) börtönépítésekre .... 3oo.ooo „ 3i rendkívüli börtönszere­lésekre ......................... 5o.ooo „ és 4) a börtönőrök lőfegyve­reire ............................ 23.000 „ össszesen .... 443.000 „ vétetik fel.

Next