Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-09-26 / 42-4. szám

Második évfolyam. Heti kiadás 42. sz. — Napi kiadás 4. sz. Pest, sept. 26. 1872. Megjelenik minden kedden; a „magyar “|WT­A Crr-"V" A HF? Előfizetési árak" Jogász8yülés“ tartama alatt naponként -t-V-l—-L. helyben házhozhordással, vagy vidéken ----------------- ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] jHHB SBB bérmentes szétküldéssel A kéziratok és megrendel­é­ ■I ■ J ^ J J W 11 V negyed évre . . 2 frt. sok bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz N I Bf H H fél évre .... 4 frt. egész évre ... 8 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6­ sz. A BUDA­PESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, és a magyar Jogás Egyetet napilapja. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. SIEGMUNI­ VILMOS. A II-ik és IV-ik egyesített szakosztálynak harmadik ülése. Sept. 24 én d. u. 3 órakor. Elnök: Dr. Apáthy István. Jegyző : Dr. Kralovszky Mór. Elnök megnyitván az ülést, a 2-ik szakosz­tályhoz utasított, a kereskedelmi csődnek kü­lön szabályozása tárgyában Dr. Schnierer Gyula osztálytanácsos úr által beadott indítvány tár­gyalását tűzi ki első tárgyul, mel­lyel kapcso­latban Szvetenay Miklós véleményes jelentése is elővétetik. Miután indítványozó nincs jelen, el­nök felszólítja előadót véleményének előadására. Dr. Óváry Kelemen egyetemi tanár mint elő­adó a szóban levő indítvány sorsát a benne ki­fejezett­ elvekétől teszi függővé. Az indítvány főelve, melyből a másik kettő is folyik, hogy a csődnek két neme lehetséges: kereskedői és közönséges (magánjogi) csőd. Ez elvi megkülönböztetés helyessége mellett szól a tudomány és gyakorlat, hazai törvényhozásunk is azt kereskedelmi s csődtörvényeink és per­­rendtartásunk némely rendelkezéseiben legalább öntudatlanul sejtő. Még jobban bizonyítják azonban ez elv he­lyességét azon indokok, melyek a ma belőle folyó további elv helyessége mellett hozhatók fel, „hogy a kereskedői csőd is a kereskedelmi jog­viszonyokhoz mért külön határozmányok által szabályoztassék.“ Minthogy külön jogszabályok alkotása s tétele csakis a közönséges jogszabályok alá nem vonható ténykörülmények s jogviszonyok által van eléggé indokolva, az indítvány elfogadta­tására nézve döntő azon kérdés, fordulnak e elő a kereskedői életben s különösen a kereskedők bukása esetében ily külön jogviszonyok? Hogy a kereskedői életben általában for­dulnak ilyenek elő, azt elvitázhatatlanul igazol­ják különböző államok keresk. törvénykönyvei; hogy pedig a kereskedők bukása esetében is fordulnak elő, azt az indítvány érvei részben sejtetik. Dr. Szvetenay Miklós úrnak az indít­vány fölött beadott véleményében foglalt indo­kok kétségtelenné teszik. Előadó nem fogadhatja el indítványozónak indokul felhozott ama nézetét, hogy a kereske­dői csőd bizonyos tekintetekben a közönséges­től lényegesen eltérő természetű, külömböző elvek szerint ítélendő meg s eltérő eljárás sze­rint kezelendő, mert e nézet azon felfogásra vezethetne, hogy az alapjában egy s ugyanazon jogintézmény egyes részeire vonatkozó jogsza­bályok belső, lényeges elvi eltérésekkel adhat­nának meg egymás mellett, mintha a külön jogszabályok egyúttal kivételesek is len­nének, holott valamint a különböző jogintéz­ményekben csak az egész jogrendszert átölelő ugyanazon szülő elvnek szülötteit leljük fel, és úgy viszont az egyes jogintézmények kü­­lön részeiben kifejezésre jutott elvekből ismét a szülőelvekre s a közös egyetemes elvre mehe­tünk vissza. Az ugyanazon jogintézmény egyes részeiben előforduló természetes eltérések csak külsők, nem elviek, csak azt tanúsítják, hogy a jogelv a ténykörülményekhez képest egyik esetben kevésbé, másikban jobban részletezve nyert az eltérő jogszabályokban gyakorlati al­kalmaztatást. Nézete igazolására hivatkozik előadó mel­lékesen a külön kereskedelmi törvénykönyvekre, de különösen a külömböző államok csődtörvé­nyeire, elősorolván ama fő elvek nagy részét, melyek minden állam törvényhozásában előfor­dulnak, s csak kivitelek módozataiban külörnböz­­nek. Utal a csődintézmény fe­jődésére, melyből tanuságos adatokat hoz fel a spanyol,angol, fran­­czia, osztrák s egyes német állam csődren­dsze­­rét illetőleg, mely adatokból kitűnik, hogy a csőd két nemében különböző elveknek megkí­­sérlett alkalmaztatása fönn nem tartható, hogy a kereskedői csődre vonatkozó némely külön szabályok nem mellőzhetők s a csőd szabályo­zásában annak mindkét neme a viszonyoknak megfelelő méltánylásban részesítendő. Ámbár nem osztja az indítvány e részének­­ indokait, mindamellett hozzájárul ahhoz Dr. Szvetenay úr véleményének indokai alapján, melyek abban központosának, hogy a kereske­dők csődjénél számos oly viszony létezik, me­lyek a közönséges csődnél vagy elő nem fordul­nak, vagy csekélyebb jelentőséggel bírnak. Ez eltérések hosszú sorát említvén fel, azt hiszi elő­adó, hogy azok mind számuk, mind fontosságuk­nál fogva más államok példájára nálunk is a­ör­­vényhozás különös gondviselését megérdemlik. Az indítványban foglalt­am az utolsó elvet, hogy a kereskedői csőd az alkotandó uj magyar kereskedelmi törvénykönyvben szabályoztassék, előadó, bár abstracte véve, annak indokait he­lyeseknek tartja, mégis jelen viszonyaink közt nem láthatja czélszerűen kivihetőnek, s azért el sem fogadja. Nem kétli, hogy a kereskedői csődszabályok anyagi része, az u. n. csődjog a Kereskedelmi törvénykönyvbe már felvehető, de nem tartja sikerrel lehetségesnek a csődeljárásnak abban leendő szabályozását, mert egyrészt a kereske­dői s közönséges csődeljárás között, másrészt pedig e kettő s a perrendtartás közt a legszo­­rosb elvi összefüggés létezik, mely igazságszol­gáltatásunk nagy hátrányára veszélyeztetnék, ha a kereskedői csőd a közönséges csőd előtt s ez ismét átalában az eljárás előtt szabályozhat­nék , vagy pedig szükséges volna a mindan­­nyiukra nézve közös intézkedéseket a kereske­dői csődeljárás szabályozásánál amazokból át­venni, mit pedig jelen perrendtartásunk s csőd­eljárásunk hiányainál fogva tanácsosnak lenni nem vél. Nem lehetséges szerinte a kereskedői csőd szabályozásának javaslati módja továbbá azért, mert kereskedelmi törvényszékeink nincsenek, mert a kereskedelmi csődeljárás külön kidolgo­zása sok időt venne igénybe, mi a kereskedelmi törvénykönyv életbeléptetését is sokára elhalasz­­taná, s végre természetellenes is volna, hogy az egész alkalmazkodjék a részhez, s nem az amahoz. Mindezeknél fogva az indítványt oda kí­vánja módosíttatni, hogy csak a kereskedői csőd­­jog vétessék föl a kereskedelmi törvénykönyvbe, míg a kereskedői csődeljárás a perrendtartással kapcsolatban szabályozandó közönséges csődel­járásba, annak kiegészítő részeként vétessék föl. Erre az időközben megjelent Schnierer Gyula tag kijelenti, hogy egész általánosságban kívánná az elvet kimondatni. Elnök szintén pártolja e véleményt, csak­hogy könnyebb megérthetés végett egyszerűsí­­tendőnek tartja a most már módosított indítványt. Elfogadtatott az indítvány a következő szövegezésben: mondja ki a magyar jogász­­gyűlés, hogy az alkotandó uj magyar kereske­delmi törvényben a kereskedői csőd külön hatá­­rozmányok által szabályoztassék. Teljes gyű­lésre előadóul s Dr. Óváry Kelemen kéretik fel. Következik mint 2-ik tárgy Dr. Herczka Emil indítványa a részvénytársulatok tárgyá­ban, mely még a műd jogászgyűlésről maradt. 1 Dr. Herczka Emil annak előrebocsátásá­­­­val, hogy a szóban forgó indítványt két szem­­­­pontból, t. i. jogi és nemzetgazdis­­ati szempont­ból lehet, megvizsgálni kiemeli, hogy ezen két I különböző irányban megkísérlett vizsgálódások hasonló eredményre vezetnek, a­mennyiben az állam engedélyi kényszer megszüntetését jogilag indokoltnak, nemzetgazdászatilag előnyösnek nyilvánítja, mely összhangot ö okoskodása he­lyes és jó próbakövének tekint. Áttérvén a tárgy­­ jogi oldalára,kifejti a részvénytársulatok jogi ter­­­­mészete iránti kü­lömböző elméleteket és kimu­­­­tatja, hogy az államengedélyezési rendszert­­ egyenesen kizárják, vagy legalább a különös­­ engedélyt mellőzendőnek tartják. A­­ második szempont figyelembe vételénél elősorolja azon előnyöket, melyeket az államen­gedélyi rendszer pártolói mint intézményüknek sajátságait feltörhetik és a tapasztalás útmuta­tásával bebizonyítja, hogy ezen állítólagos fény­ű oldalak tényleg nem léteznek. Az államengedélyi kény­szer nem akadá­lyozta a szédelgési vállalatok alapítását, nem biztosítja a részvényesek érdekeit, sőt az állam­­hatalomtól nyert felhatalmazás hamis czímén a közönségben azon balhitet ébreszti, hogy az ily formán alapított intézetek bi­zonságuk és soli­­ditásuk tekintetében teljes garanciát nyújtanak. Ép ily alaptalannak bizonyul azon elv, mintha az állam­ engedélyi rendszer mellett ily intézeteket a közérdekkel ellenkező iránybani működéstől távol tartani lehetne, mint azt a ta­pasztalás bőven igazolja. Midőn azután kimutatja, hogy a szabad mozgalomnak e téren való meghonosulása a közérdek és úgy mint a magánérdekek tekinte­téből leg­c­élszerűbb, befejezésül a szakosztályt indítványának elfogadására felkéri. Dr. Stiller Mór előadónak nézete szerint e kérdés a tudomány által már superálva van; de minthogy az államhatalom az utolsó időben e kérdéssel szemben pr­egnáns álláspontot fog­lalt el, a jogászgyűlés részéről is ily álláspontot kíván elfogadtatni, és azt indítványozza, hogy a szakosztály fogadja el az indítványt eu bloc. Dr. Matlekovits Sándor napirendre térést indítványoz, mivel ezen határozat által a szak­osztály ellentétbe jön az felső szakosztálynak a jogi személyek tárgyában hozott határozatával. Dr. Schnierer Gyula a napirendretérés el­len szól, mert nem az egyes szakosztályok, ha­nem a teljes ülés fogja az enunciációt megtenni és így annak belátásától függend a két ellenté­tesnek látszó indítvány közül egyiket elfogadni. Elnök szavazásra bocsátja Herczka indít­ványát, mely egyhangúlag elfogadtatott. Elő­adóul a teljes ülés, számára szintén Dr. Stiller választatott meg. Következik az állandó bizottság által a 2-ik szakosztályhoz utasított azon indítvány : ha a 3-dik magyar jogászgyűlés elfogadná a 2 ik jogászgyűlésről fennmaradt azon indít­ványt, hogy a részvénytársulatok alakításához az állam engedélye nem szükségeltetik, váljon a részvénytársulatok bejegyzése és ennek köz­­­zététele egy e czélra külön felállítandó közigaz­gatási hatóság (office of register) vagy pedig a kereskedelmi ügyekben bíráskodásra hivatott rendes törvényszékek által volna eszközlendő.“ Dr. M­a 1t­e­k­o­v­i­t­s előadó hoszabb indo­kolás után a következő indítványt terjeszti be : „mondja ki a jogászgyűlés, hogy azon esetre, ha a törvényhozás a rész­vény­társula­tokra nézve az engedélyezési rendszer mellőzé­sével a bejegyzési rendszert honosítaná meg, a bejegyzésre a keresk. ügyekben bíráskodásra hivatott bíróságokat tartja legilletősebbeknek.“ Elnök feltevén a kérdést, nagy többséggel elfogadtatott és előadóul a teljes ülés számára szintén Matlekovits Sándor bízatott meg. Ezzel az ülést elnök bezárta. (Ülés vége 53/4 órakor.)

Next