Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-01-16 / 3. szám
— 18 — egri kir. törvényszéki elnök működik abban, a nélkül, hogy bírói állásáról lemondott volna, a mi egyenesen törvénybe ütközik, legalább mi semmikép sem találjuk megegyeztethetőnek a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. IV. t. ez. 8. §-ának e) pontjával, mely szerint a biró nem folytathat „bármi oly foglalkozást, mely a bírói hivatal függetlenségével össze nem fér, vagy mely által hivatalos kötelességei teljesítésében gátoltatnék.“ Fölötte sajnálnék, ha a bizonytalan időre való szabadságolás a törvény kijátszására szolgálna alkalmul és sub titulo „szabadságolás“ ismét lábra kapna a bíráknak renkívüli szolgálattételre való alkalmazása, ami homlokegyenest ellenkezik a törvény szellemével, sőt betűjével is. A rendkívüli szolgálattétel többnyire kitüntetésnek vett bizalmi hivatással jár és ép ezért a bírói függetlenség elvének követelményéül tekintjük , hogy a bíró annak elfogadásával bírói állásáról lemondjon. — A kérdés másik árnyoldala abban áll, hogy az egri kirtszék 6—7 hónap óta elnöki vezetés nélkül volt, miután a törvényszék elnöke másfelé és notabene par excellence politikai hatáskörű foglalkozás által volt „hivatalos bírói kötelességei teljesítésében gátolva.“ A „Pester Lloyd“ erre azt jegyzi meg, hogy a „J. K.“ nem idézte az e) pontnak egész tartalmát. Az idézett szavakat ugyanis az előzi meg, hogy a bíró „nem folytathat kereskedést vagy és ezen szavakra következik iparüzletet,“ azon pótló intézkedés : „vagy bármi oly foglalkozást" stb. A „P. L.“ tehát azt hiszi, hogy az e) pontnak első részét is tekintetbe kell venni, ha annak egész tartalmát akarjuk méltányolni. Ha a törvény a bírónak megtiltja a kereskedést, ipart vagy bármi oly foglalkozást, mely a bírói kar függetlenségével össze nem fér, vagy mely által hivatalos kötelességei teljesítésében gátoltatik, akkor ennek egészen más értelme van, mintha általában rendeltetnék el, hogy a bírónak minden oly foglalkozás gyakorlása tiltva volna, mely őt kötelességeinek teljesítésében akadályozná. A „bármi oly foglalkozást“ szavaknak „ vagy “ szócska általi összeköttetése az a előbbi szavakkal : „kereskedést vagy iparüzletet“, a „foglalkozás“ szónak meghatározó jelleget ad. De a törvény szellemével is ellenkezik, a „P. L.“ nézete szerint, a „J. K.“deductiója. Az incompatibilitás ugyanis csak azon állandó élethivatásokra vonatkozik, melyek a birói hivatal viselésével összeférhetlenek. De az itt fennforgó eset abban áll, hogy egy biró időlegesen codificationális munkálatokra alkalmaztatik. Óvást tesz tehát a törvény azon magyarázása ellen, mely oda vezetne, hogy a minisztérium a törvénykönyvek készítésénél kénytelen volna a bírói karban levő jeles erőket nélkülözni. A „P. L.“ ezen okoskodását egyáltalában nem tartjuk elfogadhatónak, mert azt csak meg fogja engedni t. laptársunk, hogy Vavrik Béla ur jelenleg van hivatalos birói kötelességeinek „gátolva teljesítésében.“ Már pedig a kötelesség teljesítését illetőleg egyre megy a dolog, akár valamely kereskedés vagy iparfoglalkozás miatt nem teljesiti bírói foglalkozását, akár pedig azért, mivel a miniszterelnökség őt a codificationalis bizottságban alkalmazza De tökéletesen megsemmisíti a ,,P. L.“-nak a törvény szellemére és opportunitására apelláló deductióit az idézett törvény ugyanazon §-ának egy másik pontja, melyre a „J. K.“ nem utalt ugyan, de amely kétségtelenné teszi, hogy ezen esetben a törvény rendelete figyelmen kívül hagyatott, és ezen pont a 3-ik, mely igy szól : c) (A biró) nem viselhet más, akár állam (polgári, katonai és fizetéses egyházi), akár törvényhatósági vagy községi valóságos vagy tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot. Már pedig, hogy a codificationalis bizottságban való működés „valóságos állami szolgálat“, azt senki sem fogja tagadni. Teljes méltánylással viseltetünk mi azon felfogás iránt, hogy nagy baj volna, ha a kormány nélkülözni kényteleníttetnék a bírói karban feltalálható codificationalis kitűnőségeket, és a fennforgó esetre nézve nem habozunk kinyilatkoztatni, hogy a kormány a codificationalis bizottság számára jobb választást nem tehetett, mint mikor abba Vavrik Béla urat hívta meg, de úgy hisszük, hogy a bírói kar függetlenségét mindenek felett meg kell óvni és nem szabad a közönséget hozzászoktatni azon látványhoz, hogy a kormány egy bírót majd ide, majd amoda rendel, nem bírók teendők teljesítésére. Az eset, úgy hisszük, elég fontos, hogy az illető körök figyelmét felhívja azon kérdésre: miként lehetne összeegyeztetni a birói kar függetlenségének és tekintélyének szempontját azon kétségkívül szintén igen fontos kívánalommal, hogy a birói kar hivatott tagjai a munkába veendő codificationát használtathassanak. A pesti kir. egyetemen — mint az ez iránt megjelent egyetemi értesítőben olvassuk — a lefolyt 1871/2-iki téli félévben 2563, a nyáriban 2072 egyén részesült egyetemi oktatásban. A nyári félév tehát fogyást mutatott most is, de ezen — visszatekintve az előbbi évekre, valamint más egyetemekre is, rendes, bár hullámzó fogyás nem jelent apadást, mit a középszámok összevetése állapít meg jogbiztosban. Ugyanis ez utolsó év középszáma 2287, a hat év előtti középszám pedig 2635 volt, mi hat év alatt középszámban 252-vel való növekedést mutat, kétség kívül tekintélyes számot, és tekintélyest még akkor is, ha azt, nem ugyan Béccsel, de a többi, legnépesebb német, pl. a berlini, lipcsei és más egyetemekkel összevetjük. S hogy e növekvés állandó és folytonos, az utolsó hat év egyenkinti számai mutatnák, de legyen elég a két utolsó hároméves kor középszámait felhozni még, mely az 1870/2-iki trienniumban 2220, az előbbi, u. m. az 1867/9-kiben 2078 volt, miknek tehát különbözete 142-t tüntet fel. Ausztriában a kormány legközelebb a részvénytársulatokra vonatkozó törvényjavaslaot szándékozik a birodalmi tanács elé terjeszteni. A törvényjavaslat az engedélyezési rendszer megszüntetésének elvéből indul ki, és csak kevés pontban, ott, ahol bizonyos bankintézeteknél egyes manipulációk feletti felügyeletről van szó, nem ugyan a hatóság beavatkozását, hanem az ellenőrzés lehetőségét tételezi fel. Egyéb határozmányaiban a törvényjavaslat a kereskedelmi törvénykönyvre támaszkodik és azon van, hogy a német törvényhozással az azonosságot lehetőleg fenntartsa. A bécsi ügyvédi kamara bizottsága a következő határozati javaslatot terjesztette a plénum elé: „Tekintve, hogy az ügyvéd az általa teljesített fáradozásért méltányos díjat követelhet, tekintve, hogy ezen díjazás egyszersmind az ügyvédségre való készülés hosszas idejében tett kiadásoknak visszaszolgáltatását képezi, és egyszersmind tartaléktőke gyanánt is kell szolgálnia a munkaképtelenség esetére, tekintve, hogy mindennemű életszükségletek ára és különösen a lakbér néhány év óta úgy a vidéken mint a fővárosban rendkívüli mértékben emelkedett, ami által különösen Bécs városának ügyvédei igen érzékenyen érintetnek; tekintve, hogy a segédszemélyzetre tett kiadások a vasutak, bank- és ipartársulatok részéről mutatkozó nagy kereslet folytán különösen utóbbi időben mindenütt nagyon felcsigáztattak; tekintve, hogy a változott áraknál fogva minden osztály, mely a szellemi munkából él, felemelte díjait, kijelenti az ügyvédi kamara, hogy az ügyvédek díjazásának felemelése az igazság és méltányosság követelménye és az ügyvédi kar társadalmi állásának fenntartása szempontjából ki nem kerülhető intézkedés.“ Dr. Bróde Lipót ügyvéd úr által e lapok m. é. 54. számában közlött telekk. jogesethez. Dr. Misner Ignác ügyvéd úrtól Pesten. A „Magyar Themis“ 54. számában közlött telekkönyvi jogesetről szóló fejtegetésben czikkíró úr a jogászközönséget az általa felállított kérdések megvitatására szólítja fel. Legyen nekem megengedve a fennforgó jogi kérdés tisztázásához némi észrevétellel járulnom; de mielőtt még a “feltett kérdések fejtegetésébe bocsátkoznám, azon okokat kell előadnom, melyek miatt a fennforgó ügyben hozott kir. táblai végzést helyesnek tartom. Előadó a háznak Kohn Teréziát illető fele részére a vételár-hátralék erejéig előjegyzést, tehát csak feltételes jogot nyert és ezen feltételes jog csak úgy válhatik feltétlenné, ha eladó igazolási kérvénye megfelel mindazon kellékeknek, melyek a zálogjog bekebelezésére együttlegesen szükségesek; márpedig a telekk. rend 81. §-ának b) és c) pontja világosan rendelkezik, hogy a magánokiratban a bekebelezés alapjául szolgáló jogügylet előadandó és hogy azon esetben, ha a bekeblezési engedély egy külön okiratban mutattatik be, még a jogügyletről készített okirat is felmutatandó. Azon körülmény, hogy eladó az először benyújtott bekebelezési kérvényhez az eredeti okiratot már csatolta volt, nem mentheti őt fel annak útóbbi melléklésétől, mert az igazolási kérelem, tulajdonképen bekebelezési kérelem ehez pedig a jogügyletről készített okirat a telekk. rend. 81. §-ának c) pontja értelmében okvetlen szükséges. Egyedül a bekebelezési engedély pedig azért nem lehet a telek. rend. szempontjából elégséges, mivel az nem egy a jogügyletről kiállított okmány, és igen könnyen fennforoghat azon eset, hogy a bekebelezési engedély egy újonnan kötött jogügylet, p. o. ajándékozás folytán adatott meg későbben, mely újabb jogczimről aztán a bekebelezési engedélyben szó nem lévén, a telekkönyvbe a valódi jogczim be sem vezethető. Az eredeti okirat véleményem szerint tehát a valódi jogczim kimutatása végett helyesen kívántatott meg. Ezen érvelésnek szükségképeni folyománya az, hogy nemcsak az első beadványokhoz, hanem az igazolási, mint tulajdonképeni bekeblezési kérelemhez is melléklendő az eredeti okirat. Ugyanezen eredményhez azonban nemcsak a telekk. rendelet magyarázata, hanem czikkíró urnák érvelése folytán is jutunk, mert czikkíró úr az igazolási kérvényt egy teljesen önálló beadványnak, tehát egy új bekebelezési kérelemnek nevezi, de ennek természetéből nem az következik, hogy annak kellékeire nézve csakis a 94—102. §§-ok mérvadók, hanem igenis, mivel az igazolási kérelem egyszersmind bekebelezési kérelem, a bekebelezés különös kellékeiről szóló 81. §-nak is itt mérvadónak, szabályzónak kell lennie. Végre emlékezetébe hozom czikkíró urnak az általa egészen figyelmen kívül hagyott 136 §, mely világosan mondja „azon eredeti okirat, melynek alapján bekeblezés vagy előjegyzés történt, a telekkönyvi hivatalnak a bekeblezés vagy előjegyzés teljesítéséreli bizonyítványával látandó el.“