Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-01-16 / 3. szám

— 18 — egri kir. törvényszéki elnök működik ab­ban, a nélkül, hogy bírói állásáról lemon­dott volna, a mi egyenesen törvénybe üt­közik, legalább mi semmikép sem talál­juk megegyeztethetőnek a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. IV. t. ez. 8. §-á­­nak e) pontjával, mely szerint a biró nem folytathat „bármi oly foglalkozást, mely a bírói hivatal függetlenségével össze nem fér, vagy mely által hivatalos kötelességei teljesítésében gátoltatnék.“ Fölötte sajnál­nék, ha a bizonytalan időre való szabad­ságolás a törvény kijátszására szolgálna alkalmul és sub titulo „szabadságolás“ is­mét lábra kapna a bíráknak renkívüli szol­gálattételre való alkalmazása, a­mi hom­lokegyenest ellenkezik a törvény szellemé­vel, sőt betűjével is. A rendkívüli szolgá­lattétel többnyire kitüntetésnek vett bizal­mi hivatással jár és ép ezért a bírói füg­getlenség elvének követelményéül tekint­jük , hogy a bíró annak elfogadásával bí­rói állásáról lemondjon. — A kérdés má­sik árnyoldala abban áll, hogy az egri kir­­tszék 6—7 hónap óta elnöki vezetés nél­kül volt, miután a törvényszék elnöke másfelé és notabene par excellence politi­kai hatáskörű foglalkozás által volt „hiva­talos bírói kötelességei teljesítésében gá­tolva.“ A „Pester Lloyd“ erre azt jegyzi meg, hogy a „J. K.“ nem idézte az e) pont­nak egész tartalmát. Az idézett szavakat ugyanis az előzi meg, hogy a bíró „nem folytathat kereskedést vagy és ezen szavakra következik iparüzletet,“ azon pótló intézkedés : „vagy bármi oly foglalkozást" stb. A „P. L.“ tehát azt hiszi, hogy az e) pontnak első részét is tekintetbe kell venni, ha annak egész tartalmát akarjuk méltá­nyolni. Ha a törvény a bírónak megtiltja a kereskedést, ipart vagy bármi oly fog­lalkozást, mely a bírói kar függetlenségé­vel össze nem fér, vagy mely által hiva­talos kötelességei teljesítésében gátoltat­ik, akkor ennek egészen más értelme van, mintha általában rendeltetnék el, hogy a bírónak minden oly foglalkozás gyakorlása tiltva volna, mely őt köteles­ségeinek teljesítésében akadályozná. A „bármi oly foglalkozást“ szavaknak „ va­gy “ szócska általi összeköttetése az a előbbi szavakkal : „kereskedést vagy ipar­üzletet“, a „foglalkozás“ szónak megha­tározó jelleget ad. De a törvény szelle­mével is ellenkezik, a „P. L.“ nézete sze­rint, a „J. K.“deductiója. Az incompatibi­­litás ugyanis csak azon állandó élethi­vatásokra vonatkozik, melyek a birói hi­vatal viselésével összeférhetlenek. De az itt fennforgó eset abban áll, hogy egy biró időlegesen codific­ationális munkála­tokra alkalmaztatik. Óvást tesz tehát a törvény azon magyarázása ellen, mely oda vezetne, hogy a minisztérium a tör­vénykönyvek készítésénél kénytelen volna a bírói karban levő jeles erőket nélkü­lözni. A „P. L.“ ezen okoskodását egyálta­lában nem tartjuk elfogadhatónak, mert azt csak meg fogja engedni t. laptársunk, hogy Vavrik Béla ur jelenleg van hivatalos birói kötelességeinek „gátolva telje­sítésében.“ Már pedig a kötelesség telje­sítését illetőleg egyre megy a dolog, akár valamely kereskedés vagy ipar­foglalkozás miatt nem teljesiti bírói foglalkozását, akár pedig azért, mivel a miniszterelnök­ség őt a codificationalis bizottságban alkal­mazza De tökéletesen megsemmisíti a ,,P. L.“-nak a törvény szellemére és opportu­­nitására apelláló deductióit az idézett törvény ugyanazon §-ának egy másik pont­ja, melyre a „J. K.“ nem utalt ugyan, de amely kétségtelenné teszi, hogy ezen eset­ben a törvény rendelete figyelmen kívül hagyatott, és ezen pont a 3-ik, mely igy szól : c) (A biró) nem viselhet más, akár állam (polgári, katonai és fizetéses egyhá­zi), akár törvényhatósági vagy községi va­lóságos vagy tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot. Már pedig, hogy a codificationalis bizottságban való működés „valóságos állami szolgála­t“, azt senki sem fog­ja tagadni. Teljes méltánylással viseltetünk mi azon felfogás iránt, hogy nagy baj vol­na, ha a kormány nélkülözni kénytelenít­­tetnék a bírói karban feltalálható codifi­cationalis kitűnőségeket, és a fennforgó esetre nézve nem habozunk kinyilatkoz­tatni, hogy a kormány a codificationalis bizottság számára jobb választást nem te­hetett, mint mikor abba Vavrik Béla urat hívta meg, de úgy hisszük, hogy a bírói kar függetlenségét mindenek felett meg kell óvni és nem szabad a közönséget hozzászoktatni azon látványhoz, hogy a kor­mány egy bírót majd ide, majd amoda rendel, nem bírók teendők teljesítésére. Az eset, úgy hisszük, elég fontos, hogy az illető körök figyelmét felhívja azon kérdésre: miként lehetne összeegyez­tetni a birói kar függetlenségének és te­kintélyének szempontját azon kétségkívül szintén igen fontos kívánalommal, hogy a birói kar hivatott tagjai a munkába ve­endő codificationát használtathassanak. A pesti kir. egyetemen — mint az ez iránt megjelent egyetemi értesítőben olvassuk — a lefolyt 1871/2-iki téli félév­ben 2563, a nyáriban 2072 egyén része­sült egyetemi oktatásban. A nyári félév tehát fogyást mutatott most is, de ezen — visszatekintve az előbbi évekre, valamint más egyetemekre is, rendes, bár hullámzó fogyás nem jelent apadást, mit a közép­számok összevetése állapít meg jogbiztos­­ban. Ugyanis ez utolsó év középszáma 2287, a hat év előtti középszám pedig 2635 volt, mi hat év alatt középszámban 252-vel való növekedést mutat, kétség kí­vül tekintélyes számot, és tekintélyest még akkor is, ha azt, nem ugyan Béc­csel, de a többi, legnépesebb német, pl. a berlini, lipcsei és más egyetemekkel összevetjük. S hogy e növekvés állandó és folytonos, az utolsó hat év egyenkinti számai mutat­nák, de legyen elég a két utolsó három­éves kor középszámait felhozni még, mely az 1870/2-iki trienniumban 2220, az előbbi, u. m. az 1867/9-kiben 2078 volt, miknek tehát különbözete 142-t tüntet fel. Ausztriában a kormány legközelebb a részvénytár­sulatokra vonatkozó törvény­­javaslaot szándékozik a birodalmi tanács elé terjeszteni. A törvényjavaslat az enge­délyezési rendszer megszüntetésének el­véből indul ki, és csak kevés pontban, ott, ahol bizonyos bank­intézeteknél egyes manipulációk feletti felügyeletről van szó, nem ugyan a hatóság beavatkozását, ha­nem az ellenőrzés lehetőségét tételezi fel. Egyéb határozmányaiban a törvényjavas­lat a kereskedelmi törvénykönyvre támasz­kodik és azon van, hogy a német törvény­­hozással az azonosságot lehetőleg fenntartsa. A bécsi ügyvédi kamara bizottsága a következő határozati javaslatot terjesztette a plénum elé: „Tekintve, hogy az ügy­véd az általa teljesített fáradozásért mél­tányos díjat követelhet, tekintve, hogy ezen díjazás egyszersmind az ügyvédségre való készülés hosszas idejében tett ki­adásoknak visszaszolgáltatását képezi, és egyszersmind tartaléktőke gyanánt is kell szolgálnia a munkaképtelenség ese­tére, tekintve, hogy mindennemű élet­­szükségletek ára és különösen a lakbér néhány év óta úgy a vidéken mint a fő­városban rendkívüli mértékben emelkedett, ami által különösen Bécs városának ügy­védei igen érzékenyen érintetnek; tekintve, hogy a segéd­személyzetre tett kiadások a vasutak, bank- és ipartársulatok részé­ről mutatkozó nagy kereslet folytán kü­lönösen utóbbi időben mindenütt nagyon felcsigáztattak; tekintve, hogy a változott áraknál fogva minden osztály, mely a szellemi munkából él, felemelte díjait, ki­jelenti az ügyvédi kamara, hogy az ügy­védek díjazásának felemelése az igazság és méltányosság követelménye és az ügy­védi kar társadalmi állásának fenntartása szempontjából ki nem kerülhető intéz­kedés.“ Dr. Bróde Lipót ügyvéd úr által e lapok m. é. 54. számában közlött telekk. jog­esethez. Dr. Misner Ignác­ ügyvéd úrtól Pesten. A „Magyar Themis“ 54. számában közlött telekkönyvi jogesetről szóló fejte­getésben czikkíró úr a jogászközönséget az általa felállított kérdések megvitatására szólítja fel. Legyen nekem megengedve a fennfor­gó jogi kérdés tisztázásához némi észre­vétellel járulnom; de mielőtt még a “feltett kérdések fejtegetésébe bocsátkoznám, azon okokat kell előadnom, melyek miatt a fennforgó ügyben hozott kir. táblai vég­zést helyesnek tartom. Előadó a háznak Kohn Teréziát illető fele részére a vételár-hátralék erejéig elő­jegyzést, tehát csak feltételes jogot nyert és ezen feltételes jog csak úgy válhatik feltétlenné, ha eladó igazolási kérvénye megfelel mindazon kellékeknek, melyek a zálogjog bekebelezésére együttlegesen szük­ségesek; már­pedig a telekk. rend­ 81. §-ának b) és c) pontja világosan rendel­kezik, hogy a magánokiratban a bekebe­lezés alapjául szolgáló jogügylet előadandó és hogy azon esetben, ha a bekeblezési engedély egy külön okiratban mutattatik be, még a jogügyletről készített okirat is felmutatandó. Azon körülmény, hogy eladó az elő­ször benyújtott bekebelezési kérvényhez az eredeti okiratot már csatolta volt, nem mentheti őt fel annak útóbbi melléklésétől, mert az igazolási kérelem, tulajdonképen bekebelezési kérelem ehez pedig a jog­ügyletről készített okirat a telekk. rend. 81. §-ának c) pontja értelmében okvetlen szükséges. Egyedül a bekebelezési enge­dély pedig azért nem lehet a telek. rend. szempontjából elégséges, mivel az nem egy a jogügyletről kiállított okmány, és igen könnyen fennforoghat azon eset, hogy a bekebelezési engedély egy újonnan kötött jogügylet, p. o. ajándékozás folytán ada­tott meg későbben, mely újabb jogczimről aztán a bekebelezési engedélyben szó nem lévén, a telekkönyvbe a valódi jogczim be sem vezethető. Az eredeti okirat véleményem szerint tehát a valódi jogczim kimutatása végett he­lyesen kívántatott meg. Ezen érvelésnek szükségképeni folyo­mánya az, hogy nemcsak az első beadvá­nyokhoz, hanem az igazolási, mint tulaj­­donképeni bekeblezési kérelemhez is mel­léklendő az eredeti okirat. Ugyanezen eredményhez azonban nem­csak a telekk. rendelet magyarázata, ha­nem czikkíró urnák érvelése folytán is ju­tunk, mert czikkíró úr az igazolási kér­vényt egy teljesen önálló beadványnak, tehát egy új bekebelezési kérelemnek ne­vezi, de ennek természetéből nem az kö­vetkezik, hogy annak kellékeire nézve csakis a 94—102. §§-ok mérvadók, hanem igenis, mivel az igazolási kérelem egyszers­mind bekebelezési kérelem, a bekebelezés kü­lönös kellékeiről szóló 81. §-nak is itt mérv­adónak, szabályzónak kell lennie. Végre emlékezetébe hozom czikkíró urnak az általa egészen figyelmen kívül hagyott 136 §, mely világosan mondja „azon eredeti okirat, melynek alapján bekeblezés vagy előjegyzés történt, a te­lekkönyvi hivatalnak a bekeblezés vagy előjegyzés teljesítéséreli bizonyítványá­val látandó el.“

Next