Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-01-23 / 4. szám

Harmadik évfolyam, 4. szám, Budapest, január 23. 1873. Megjelenik mind a csütörtökön, a „magyar jogász- MAGYAR •Előfizetési árak gyülési tartama alatt naponként. > T -^mmr-----wr* ~*_n|--------^ (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes Eg B g ^ n /B­B / >4 szétküldéssel) ■fi K­H j­­ W / H­B L. ^ 1. a „Magyar Themis*‘-re és az „Igazságügyi rende­!..I ® j % i fi Erf 1 tik/ kI Hl negyedév­e 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 frt. ] i Iw gö H t 2. a „Döntvények gyűjteményéb­e külön (a „Magyar Á W Pü P'S / Themis“ előfizetői részéről, félévi kötelezettséggel a ** wa ^ V lap előfizetését illetőleg) félévre 1 frt., egész évre 2 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY Kiadó-hivatal: nádor-utcza 0. sz. J>í BUDA­PESTI ÉS­ KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye“ és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. TARTALOM: Lajtmilli reformkísérletek. Dr. Fayer Lászlótól. — Szemle. — Vélemény Dr. Schnierer Gyulának értekezése felett azon kérdésben : válj­on telekkönyvi folyamodási ügyekben lehet-e két egybehangzó végzés ellen további felfolyamodásnak helye ? Dr. Dietrich Ignácztól. — Az állami közgyámok felállításáról. If­j. Krúdy Gyulától. A marosvásárhelyi jogászegylet három határozata. (Folytatás.) — Vegyes közlemények £*. Egyleti hírek. Különfélék. A budapesti kir. ke­resk. és váltótörvényszék ügykimutatása 1872-ről. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: légrády testvérek. Lajtán­ túli reformkísérletek. E lapok múlt évi 54. és 55. szá­maiban megbeszéltük az ausztriai igaz­­ságügyminisztérium által közzétett baga­­gatell-eljárás határozmányait, és már azon alkalommal említettük, hogy a javaslatnak a bizonyítási eljárásnál al­kalmazott egyik igen érdekes specialitá­sára még visszatérünk. Értettük ezen specialitás alatt a javaslatban foglalt azon újítást, melynél fogva az eskü általi bizonyítást, a­mint az jelenleg fennáll, kiküszöböli és helyébe a perlekedő fele­ket tanukként javasolja kihallgattatni. Hogy lássuk, miben áll ezen új in­tézmény és mily hely van neki adva a bizonyítási eljárásban, szükséges, hogy a törvényjavaslatnak a bizonyításra vo­natkozó főbb határozmányait is megis­merjük. A felek a bizonyítékok felvételénél jelen lehetnek, kérdéseket intéztethetnek a bíró által a tanukhoz és szakértőkhöz, vagy a bíró beleegyezésével közvetlenül ők is tehetnek kérdéseket. A bíró oly kérdéseket, melyeket helyteleneknek tart, visszautasíthat. A bíró az egész tárgyalás és a bi­zonyítási eljárás eredményének tekintetbe vétele mellett szabad meggyőződése szerint ítéli meg, váljon valamely tény­leges adat igaznak vagy nem igaznak tekintendő-e. A bizonyítékok szabad mél­tánylásának elve azonban egy kivételt is szenved, és­pedig az okmány általi bizonyítás tekintetében, amennyiben azon törvényes határozmányokhoz, melyek által valamely okmány a teljes bizonyí­ték erejét nyeri, az ezen speciális eljá­rás szerint ítélő bíró is kötve van. Hogy azonban ezen bizonyítási hatály egyéb ellene felhozott tényleges körül­mények vagy ellenbizonyiték által men­­nyiben szüntettetik meg, az a biró sza­bad méltánylására van bízva. ben A tanuk általi bizonyítás tekintete­kiemelhető, hogy a javaslat csak elfogadható és el nem fogadható tanukat ismer; a gyanús tanúk iránti határozmá­­nyok a javaslatban nem nyertek alkal­mazást. A bíró mindazon körülményeket, melyek a tanú vallomásának elfogult­ságára és megbizhatlanságára befolyás­sal vannak, szabad meggyőződése szerint gondosan méltányolja. A tanú rendesen kihallgattatása előtt hitetendő meg. A bíró, mielőtt a tanút kihallgatja, sze­mélyes viszonyai, vagy azon körül­mény iránt­ váljon képes-e a tény­állás kiderítésére szolgáló vallomást tenni, előlegesen is kérdéseket intézhet hozzá. Ezen kikérdezés alapján a bíró a felek meghallgatása után elhatározhatja, hogy a tanú kihallgatása elmarad, vagy fel­tarthatja magának, hogy a tanú kihall­gatása után fog annak meghitetése iránt határozni. A tanuk vallomásának lényeges tartalma a tárgyalási jegyzőkönyvbe felveendő. E fel­­jegyzések a tanuknak felol­­vasandók. Ha valamely vitás, az ítéletre nézve fontos tény feletti bizonyíték a felek ré­széről ajánlott egyéb bizonyítási eszkö­­közök által nem állítható elő, akkor a bíró ezen tény felett a felek indítványa folytán, vagy hivatalból a peres fele­ket személyesen mint tanukat eskü alatt kihallgatja. Ha azon fél, kinek eskületétel melletti kihallga­tása elrendeltetett, személyesen nincs jelen, akkor az beidéztetik. Rendesen azon fél hallgatandó ki, a­ki a vitás tény feletti bizonyítékot szolgáltatni tar­tozik. Mindenik fél követelheti, hogy miután ellenfele kihallgattatott, ő is ki­hallgatásra bocsáttassák, de a biró az ellenfél kihallgatását hivatalból is elren­delheti. A felek kihallgatásuk előtt meges­­ketendők, de a biró azok megesketése előtt a tényállás felderítése végett épúgy, mint más tanukhoz, előlegesen kérdése­ket intézhet hozzájuk. Hogy mily be­folyással bír a vitás körülmény iránti bizonyíték előállítására, ha a fél kellő a ok nélkül egyes kérdésekre megtagadja feleletet, vagy pedig ha a tanu­­kénti kihallgatás végett beidézett fél nem jelenik meg, ezt a bíró ítéli meg minden körülmény gondos figyelembe­vétele mellett. Ha a valamely fél által eskü alatt letett vallomás hamis, ez a törvényszék előtt tett hamis tanúságnak tekintetik. Az eddigiekből kivehető, miben áll ezen uj intézmény. Azon kérdésre, váljon helyes és czélszerű-e az eskünek ez irányban való reformálása, épen ezen bagatell-eljárás­­nál nehezebb felelni, mint hogyha egy általános polgári perrendtartásról volna szó. Tagadhatlan és mindenki által érzett tény, hogy az eskü általi bizo­nyítás jelenlegi alakjának a reformra nagy szüksége van. Tétettek is már ez iránt kísérletek több irányban, azonban újabb időben ezen törekvés kézzel fog­ható eredménye leginkább csak abban nyilvánul, hogy az eskü általi bizonyí­tás mindig szűkebb és szűkebb térre szoríttatik. Az itt szóban levő javaslat azonban ezen irányt elhagyja, a­men­­nyiben e javaslat elfogadásával előre láthatólag szaporodni fognának az eskü általi bizonyítás esetei. A kérdés eldöntése tehát attól függ, váljon az ezen javaslatban foglalt eskü nem oly természetű-e, hogy irányában szintén fenn kell tartani azon megszorí­tásokat, melyeket különösen az újabb perrendtartások az eskü általi bizonytás szaporodása ellen felállítani jónak látnak? Kétségtelen, hogy ha egyéb szem­pontoktól eltekintve, tisztán azon kérdés állana előttünk, hogy az eskü haszná­latának jelenleg hívó, vagy pedig az itt szóban levő javaslatban foglalt módja lenne-e elfogadhatóbb, a szóbeliség ba­rátaira nagy vonzerővel bírna az utóbbi, mert ezen javaslatban az eskü már egészen ki van vetkőztetve középkori jellegéből, a­mennyiben tisztán bizonyí­tási eszköz és nincs azon hatálya, hogy az ügyet végleg eldönti, hanem csak a fél kimondásának hitelességét és megbízha­tóságát emeli oly mértékben, amennyire azt a bíró meggyőződése szerint, a fél jelleméből és a fenforgó eset körül­ményeiből ítélve, emelni képes, más szó­val : a bizonyítékoknak a bíró általi szabad méltánylása az esküre, mint bi­zonyítási eszközre is kiterjesztetik. A kérdés megitélésénél azonban más körülmények is tekintetbe vételt igé­nyelnek. Messzire vezetne itt a kérdés ki­merítő méltatásába bocsátkozni, — ez alkalommal csak arra kívánunk utalni: ha nyerne is a tárgyalás természetes­ség és könnyűség tekintetében azzal, hogy az eskü általi bizonyítás kivétetnék azon formalisticus burokból, melybe az jelenleg szorítva van, — más részről épen az eskü általi bizonyításnak a szabad tanúvallomás alakjába való öltözteté­se következtében hos­szabbá válnék a tárgyalási jegyzőkönyv, melynek az

Next