Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-01-23 / 4. szám
Harmadik évfolyam, 4. szám, Budapest, január 23. 1873. Megjelenik mind a csütörtökön, a „magyar jogász- MAGYAR •Előfizetési árak gyülési tartama alatt naponként. > T -^mmr-----wr* ~*_n|--------^ (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes Eg B g ^ n /BB / >4 szétküldéssel) ■fi KH j W / HB L. ^ 1. a „Magyar Themis*‘-re és az „Igazságügyi rende!..I ® j % i fi Erf 1 tik/ kI Hl negyedéve 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 frt. ] i Iw gö H t 2. a „Döntvények gyűjteményébe külön (a „Magyar Á W Pü P'S / Themis“ előfizetői részéről, félévi kötelezettséggel a ** wa ^ V lap előfizetését illetőleg) félévre 1 frt., egész évre 2 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY Kiadó-hivatal: nádor-utcza 0. sz. J>í BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye“ és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. TARTALOM: Lajtmilli reformkísérletek. Dr. Fayer Lászlótól. — Szemle. — Vélemény Dr. Schnierer Gyulának értekezése felett azon kérdésben : váljon telekkönyvi folyamodási ügyekben lehet-e két egybehangzó végzés ellen további felfolyamodásnak helye ? Dr. Dietrich Ignácztól. — Az állami közgyámok felállításáról. Ifj. Krúdy Gyulától. A marosvásárhelyi jogászegylet három határozata. (Folytatás.) — Vegyes közlemények £*. Egyleti hírek. Különfélék. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék ügykimutatása 1872-ről. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: légrády testvérek. Lajtán túli reformkísérletek. E lapok múlt évi 54. és 55. számaiban megbeszéltük az ausztriai igazságügyminisztérium által közzétett bagagatell-eljárás határozmányait, és már azon alkalommal említettük, hogy a javaslatnak a bizonyítási eljárásnál alkalmazott egyik igen érdekes specialitására még visszatérünk. Értettük ezen specialitás alatt a javaslatban foglalt azon újítást, melynél fogva az eskü általi bizonyítást, amint az jelenleg fennáll, kiküszöböli és helyébe a perlekedő feleket tanukként javasolja kihallgattatni. Hogy lássuk, miben áll ezen új intézmény és mily hely van neki adva a bizonyítási eljárásban, szükséges, hogy a törvényjavaslatnak a bizonyításra vonatkozó főbb határozmányait is megismerjük. A felek a bizonyítékok felvételénél jelen lehetnek, kérdéseket intéztethetnek a bíró által a tanukhoz és szakértőkhöz, vagy a bíró beleegyezésével közvetlenül ők is tehetnek kérdéseket. A bíró oly kérdéseket, melyeket helyteleneknek tart, visszautasíthat. A bíró az egész tárgyalás és a bizonyítási eljárás eredményének tekintetbe vétele mellett szabad meggyőződése szerint ítéli meg, váljon valamely tényleges adat igaznak vagy nem igaznak tekintendő-e. A bizonyítékok szabad méltánylásának elve azonban egy kivételt is szenved, éspedig az okmány általi bizonyítás tekintetében, amennyiben azon törvényes határozmányokhoz, melyek által valamely okmány a teljes bizonyíték erejét nyeri, az ezen speciális eljárás szerint ítélő bíró is kötve van. Hogy azonban ezen bizonyítási hatály egyéb ellene felhozott tényleges körülmények vagy ellenbizonyiték által mennyiben szüntettetik meg, az a biró szabad méltánylására van bízva. ben A tanuk általi bizonyítás tekintetekiemelhető, hogy a javaslat csak elfogadható és el nem fogadható tanukat ismer; a gyanús tanúk iránti határozmányok a javaslatban nem nyertek alkalmazást. A bíró mindazon körülményeket, melyek a tanú vallomásának elfogultságára és megbizhatlanságára befolyással vannak, szabad meggyőződése szerint gondosan méltányolja. A tanú rendesen kihallgattatása előtt hitetendő meg. A bíró, mielőtt a tanút kihallgatja, személyes viszonyai, vagy azon körülmény iránt váljon képes-e a tényállás kiderítésére szolgáló vallomást tenni, előlegesen is kérdéseket intézhet hozzá. Ezen kikérdezés alapján a bíró a felek meghallgatása után elhatározhatja, hogy a tanú kihallgatása elmarad, vagy feltarthatja magának, hogy a tanú kihallgatása után fog annak meghitetése iránt határozni. A tanuk vallomásának lényeges tartalma a tárgyalási jegyzőkönyvbe felveendő. E feljegyzések a tanuknak felolvasandók. Ha valamely vitás, az ítéletre nézve fontos tény feletti bizonyíték a felek részéről ajánlott egyéb bizonyítási eszköközök által nem állítható elő, akkor a bíró ezen tény felett a felek indítványa folytán, vagy hivatalból a peres feleket személyesen mint tanukat eskü alatt kihallgatja. Ha azon fél, kinek eskületétel melletti kihallgatása elrendeltetett, személyesen nincs jelen, akkor az beidéztetik. Rendesen azon fél hallgatandó ki, aki a vitás tény feletti bizonyítékot szolgáltatni tartozik. Mindenik fél követelheti, hogy miután ellenfele kihallgattatott, ő is kihallgatásra bocsáttassák, de a biró az ellenfél kihallgatását hivatalból is elrendelheti. A felek kihallgatásuk előtt megesketendők, de a biró azok megesketése előtt a tényállás felderítése végett épúgy, mint más tanukhoz, előlegesen kérdéseket intézhet hozzájuk. Hogy mily befolyással bír a vitás körülmény iránti bizonyíték előállítására, ha a fél kellő a ok nélkül egyes kérdésekre megtagadja feleletet, vagy pedig ha a tanukénti kihallgatás végett beidézett fél nem jelenik meg, ezt a bíró ítéli meg minden körülmény gondos figyelembevétele mellett. Ha a valamely fél által eskü alatt letett vallomás hamis, ez a törvényszék előtt tett hamis tanúságnak tekintetik. Az eddigiekből kivehető, miben áll ezen uj intézmény. Azon kérdésre, váljon helyes és czélszerű-e az eskünek ez irányban való reformálása, épen ezen bagatell-eljárásnál nehezebb felelni, mint hogyha egy általános polgári perrendtartásról volna szó. Tagadhatlan és mindenki által érzett tény, hogy az eskü általi bizonyítás jelenlegi alakjának a reformra nagy szüksége van. Tétettek is már ez iránt kísérletek több irányban, azonban újabb időben ezen törekvés kézzel fogható eredménye leginkább csak abban nyilvánul, hogy az eskü általi bizonyítás mindig szűkebb és szűkebb térre szoríttatik. Az itt szóban levő javaslat azonban ezen irányt elhagyja, amennyiben e javaslat elfogadásával előre láthatólag szaporodni fognának az eskü általi bizonyítás esetei. A kérdés eldöntése tehát attól függ, váljon az ezen javaslatban foglalt eskü nem oly természetű-e, hogy irányában szintén fenn kell tartani azon megszorításokat, melyeket különösen az újabb perrendtartások az eskü általi bizonytás szaporodása ellen felállítani jónak látnak? Kétségtelen, hogy ha egyéb szempontoktól eltekintve, tisztán azon kérdés állana előttünk, hogy az eskü használatának jelenleg hívó, vagy pedig az itt szóban levő javaslatban foglalt módja lenne-e elfogadhatóbb, a szóbeliség barátaira nagy vonzerővel bírna az utóbbi, mert ezen javaslatban az eskü már egészen ki van vetkőztetve középkori jellegéből, amennyiben tisztán bizonyítási eszköz és nincs azon hatálya, hogy az ügyet végleg eldönti, hanem csak a fél kimondásának hitelességét és megbízhatóságát emeli oly mértékben, amennyire azt a bíró meggyőződése szerint, a fél jelleméből és a fenforgó eset körülményeiből ítélve, emelni képes, más szóval : a bizonyítékoknak a bíró általi szabad méltánylása az esküre, mint bizonyítási eszközre is kiterjesztetik. A kérdés megitélésénél azonban más körülmények is tekintetbe vételt igényelnek. Messzire vezetne itt a kérdés kimerítő méltatásába bocsátkozni, — ez alkalommal csak arra kívánunk utalni: ha nyerne is a tárgyalás természetesség és könnyűség tekintetében azzal, hogy az eskü általi bizonyítás kivétetnék azon formalisticus burokból, melybe az jelenleg szorítva van, — más részről épen az eskü általi bizonyításnak a szabad tanúvallomás alakjába való öltöztetése következtében hosszabbá válnék a tárgyalási jegyzőkönyv, melynek az