Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-07-31 / 34. szám

25- nél túl nagy számmal ne legyenek, de másrészről oly kevés számmal sem, hogy a hozzájuk juthatás nagyon költséges s az ügyvédek számát is túlságosan leapasztó legyen, mi ismét csak a nagy közönségnek válnék hátrányára. És, hogy e czel elérhető legyen : szük­ségesnek mutatkozik, hogy a bírósági fo­kozatok — hatósági tekintetben ne szaporíttassanak, hanem úgy állíttassanak be, hogy ugyanazon bíróság kebelében mind a kisebb, mind a nagyobb ügyek in­tézésére biztos mód—és rendszer foglaljon helyet. S itt merül fel azon nagyfontosságú kérdés, váljon a békebírói szabad népin­tézmény jól berendezése mellett van-e és lesz-e arra szükség, hogy a bírói fokozatok elsején egyes- és társasbírók,­ járásbírók és ezek is különböző hatósággal, telek­könyvekkel és a nélkül és törvényszékek külön legyenek? Megvallott, hogy azt, miszerint a bí­róságoknak fokozatai legyenek: értem és helyeslem én is, bár tudom azt is, hogy nem egy európai hírű jogtudós, p. o. M. Beranger, mint a bírói tekintélyt sértőt helytelenítette és helyteleníti azt. Helyeslem pedig azért, mert kétség­telen, hogy a dolgok rendes menetén felsőbb törvényszékek tagjai az alsóbbak­a­nál gyakorlottabbak lévén, sőt az ügyfe­lektől távolabb állásuk miatt függetleneb­bek is: már a tekintetnél fogva is létezé­sük az igazságszolgáltatás érdekében meg­nyugtató hatással bír, — az életszükséglete ez az elmélet ellen. De azt, hogy azután ugyanazon foko­zaton ismét különböző fokozatok állíttas­sanak, a­helyett, hogy ugyanazon bírósá­gok tagjai bízatnának meg a kisebb ügyek­nek ülésen kívül, a nagyobbaknak ülésben elintézéseivel, tehát az egyes és társas bí­rói működést a kezelési, személyzeti költ­ségeknek is nagy megkímélésével egyez­tetnék, annyival inkább nem értem, mert ezen elv legalább az elnökre még a német foglalkozásúak behozatalát, és valamint a bündönczök büntetésének mikénti végre­hajtása, úgy a munkaválasztás körül is, az egyéniségi elvnek alkalmazását, vagyis azt, hogy valamint a büntetés mi módoni végrehajtása, úgy a bündönczöknek egyé­ni tulajdonságaihoz, hajlamához, művelt­ségéhez, nyilvánított gonozságához, javu­lásához , eddigi foglalkozásához, testi minő­ségéhez stb. alkalmaztassák, ajánlom. A bündönczök foglalkozását különö­sen a földmivelési munkákra alkalmazását illetőleg készített és figyelmet érdemel a H­y­e által 1863-ban az osztrák jogügyi minisztériumnál bemutatott büntetőtörvény­könyvi javaslatnak 47-ik §-a : „A fegyházra ítéltek a pihenésre szükséges órákon kívül sohase legyenek munka nélkül, hanem min­dig házi szolgálatokra vagy más munkákra szoríttassanak. E munkák kiosztásánál lehe­tőleg tekinteni kell a bündöncznek mun­kaképességére és műveltségi fokára, va­lamint eddigi foglalkozására, és munká­juk bérének (árának) egy része mindig ja­vukra fordittassék.­ Mind a fennálló bün­tető intézeteknél lehetőleg, mind pedig a felállitandóknál a helyiség választásakor arról kell gondoskodni, hogy a bündön­czök legtöbbnyire szabad levegőn munkára, leginkább mezei gazdászati foglalkozásra használtassanak. De a bűndöncz beleegye­zése nélkül,a börtön— intézeten kívüli mun­kára ne köteleztessék.“ A mezei munkákra, alkalmazást ille­­tőleg Hye javaslatának indokolásában (Mo­­tiven-Darstellung)42—43. lapon ezt mondja: a javaslatra őt leginkább annak megfontolása indította, hogy az elitéltnek képessége, ki­­szabadulása után ama keresetmódon éle­tét fenntartani, melyet befogatása előtt ta­nult és gyakorolt, fenntartassék. Nagy ré­sze a bündönczöknek Ausztriában a föld­legujabb szóbeli és nyilvános eljárású bí­róságoknál is alkalmazva van, mely elv ha az elnökökre nézve helyes halmazható: a többiek irányábani és, al­mellő­zése, az egészre nézve mint lealázó, bos­­­szantó, félrendszabály, mint a bírósági szervezetben hátrányos következetlenség, mint logikai ellentét tűnik fel. Igénytelen nézetem szerint tehát, te­kintve egyfelől a fennt kitűzött tárgyalási elvre, másfelől szem előtt tartva, hogy a telekkönyvi ügyiratoknak a felekhez men­nél közelebb léte ismét anyagi tekintetből elmúlhatlanul szükséges, oda kellene egy jövő bírósági szervezetnél törekedni, hogy a bírósági szervezetnek járásbíróságokra és új törvényszékekre osztása megszűnjék, s ez által a birósági minduntalani összeütkö­zések s annak folytán az ügyek intézésé­­nek lassúsága, melyet most p. o. csak a hagyatéki tárgyalásoknak a járásbíróságtól a törvényszékekhez végelintézés végett át­tétele is borzasztó mérvben okoz, miről különben alább szalandok, elhárittassanak, — és ezek helyébe állíttassanak társasbí­­róságok annyi számmal, mennyit a szük­séglet statistikai adatok szerint megkíván. Én nem tettem számítást, de azt hi­szem, hogy ha minden közigazgatási já­rásba egy-egy járásbíróság helyeztetnék be , e szám, tekintve, hogy ott csak ügy­védek működhetnek, elegendő lenne, ki­véve a törvényszékkel birt szabad kerüle­teket és nagyobb királyi városokat, melyek több s illetőleg külön társasbíróságokat igénylenének még. És én hiszem továbbá, bár ezt sem számítottam, hogy az első fokú jelenlegi bírák létszáma, összevéve a törvényszé­kieket és járásbíróságiakat, az újabban is engedélyezett albírói létszámmal egyben teljesen elég lenne igazságszolgáltatási ügyünket biztosan, gyorsan és látni, meghozván azon kényelmes olcsón­el­helyze­tet is a közönségnek, hogy a telekköny­veket is ha kell, mindennap betekinthesse, művelő osztályhoz tartozik; ha ily ember a börtönben előbbi foglalkozásával nem egyező ülő életmódra alkalmaztatik, elvesz­ti, kivált hosszabb ideig tartó büntetésnél testi erejét és ügyességét, miket a mezei munka megkíván ; más munkára szoríttatik, mit jól meg nem tanul, de meg sem ked­vel; kiszabadulása után nehezen kap alkal­mazást, s igy annál könnyebben esik vis­­­sza a bűnbe. E­rosznak eleje vétessék a mezei munkák behozatala által, mi már több külföldi intézeteknél, kölönösen Ba­jorországban jó sikerrel megtörtént. Mezei és általában oly munka, mely a szabad levegőni sok mozgást és a test­nek erősebb tevékenységét igényli, az oly egyéneknél is, kik olyannal eddig nem foglalkoztak, általánosan ismert okok és tapasztalatok szerint, a testet erősiti és né­mi erkölcstelen tévedésektől, melyek a fegyházakban előjönni szoknak, a bünhön­­czöt megóvja. Ehez járulnak a nagy nemzetgazdá­­szati előnyök, melyek az államra és társa­dalomra háramolnak, hogy t. i. a bündön­czök munkaerejét hasznosabban mint ed­dig, és különösen a földművelésre lehet , alkalmazni. Az osztrák birodalomban van még elég oly terület, hol a folyókat sza­bályozni, hajózhatóvá tenni, csatornákat, tavakat ásni, mocsárakat és ingoványokat kiszárítani, erdőket kiirtani, pusztákat ter­mővé tenni, fákat ültetni, utakat és vas­utakat (vasúti vonalakat) építeni kell.­­ Ezt Magyarországról is és talán még in­kább mondhatni. Azoknak, kiket a börtönügy érdekel, és a bűntettes büntetésében az anyagi, külső megtorláson kívül, a bűntetteseknek javítására alkalmas eszközt is kívánnak látni, ajánlható a következő czimű kis, de sok jót magában foglaló munka: Egyéni mi az ingatlannak ingókép-pénzkép hasz­nálhatósága vagyis forgalomba hozhatása­­ végett mulhatlanul szükséges is, miután e kép minden társasbíróság bírni fogna te­lekkönyvi hatósággal is. Tudom ugyan, hogy a külföldön is az egyesbirói intézmény, daczára, hogy társasbiróságok elsősége Bentham érvelé­­­sei ellenében is általánosan elis­merte tette, fentartva jön, s nem ismeret­lenek előttem azon okok sem, melyek folytán annak nélkülözhetlensége kimon­datott. De mindazonáltal javaslatom mel­lett maradok. Mert a tárgy csekélysége és azon körülmény, hogy némely ügyek gyor­sabb elintézést igényelnek szerintem arra nem elég ok.Sőt megvallom e kifejezést„cse­­kély tárgy“ mathematicailag igen, de jo­gilag használni nem lehet. Mert a szegénynek 5 frtja, vagy egy tehene ép oly nagy őneki, mert néha tán egész vagyonát képezi, mint a pénztőzsérnek az ő 5 ezere, vagy a gazdag földmivesnek az ő egész gulya­barma. Ha tehát az utóbbiaknak megada­tik azon jogkedvezmény, hogy több tagú, tehát a ,,több szem többet lát“ közmondat szerint is biztosabban ítélni képes bíróság által intéztessék ügyök: nem látom át, mi fogi­ai következetességgel és törvényhozói igazságggal lehessen a szegényt kárhoztatni, hogy ügyének elintézése arra az első fokon egyesbiró önkényének vagy el­fogultabb belátása s tévedéseinek dobas­sák játékszerül oda s annálfogva már a bizalomhiányból kifolyó kényszerű fel­lebbezések miatt több költséggel terhel­tessék, annyira, hogy utána a részén helytelen intézkedés miatt egész vagyona, e — a­mint tapasztalhatjuk is eléggé az életben, mikép a vesztes fél a legteljesebb próbák folytáni elmarasztalás esetén is ki­fejezni szokta, azon hittel felebbez, hogy fennt majd többen és jobban megvizsgál­ják ügyét. Jogilag tehát a tárgy csekélysé­ge az egyes bírák fenntartására épen sem­mi ok. nézet a börtönügy körüli sürgősebb teen­­dőkre nézve. Irta T. M. Ara 10 kr. Pest, Eggenberger Ferdinánd bizománya 1867. Záradékul jónak látom megjegyezni, hogy a Poroszországb­ani tapasztala­tok szerint, a bűntettesek javítását illetőleg jobb,czélszerübb az eljárás és a bűnbönczök­­keli bánásmód a belügyi minisztériumnak felügyelete alatt levő fegyházakban (Zucht­haus), mint a jogügyi minisztériumnak fel­ügyelete alatt levő fogdákban (Gefängniss.) Lásd: Allgemeine deutsche Strafrechts- Zeitung von Dr. Franz v. Holzendorf. 12-er Jahrgang, 1. Heft, 1872, 18—19-ik lap a következő munkának jelentésében: Das Verbrecherthum im preus. Staate, nebst Vorschlägen zu seiner Bekämpfung durch die Gesellschaft und durch die Re­form der Strafvollstreckung von H. v. Va­­lentini, Strafanstaltsdirector in Wartenburg in Ostpreussen. Leipzig, 1869. Sz. 271. lap, vagy még inkább e figyelemre méltó munkát magát. A büntetés végrehajtására szolgáló in­tézeteknek, akár miként neveztessenek azok (fogdának, fegy- vagy fegyencz-háznak, bör­­­­tönnek) felügyeletét, vezetését különösen a bünhönczöknek munkáltatását, erkölcsi ok­tatását és vezetését illetőleg czélszerűbb­­nek látom a belügyminisztériumhoz és a közigazgatási közegekhez utalni, mert ezek a közönséggel folytonos összeköttetésben lévén, mind a bünhönczök foglalkozására és kiszabadulásuk utáni segedelmezésére mind azok javítására nézve, például illető egyletek létrehozása, rendőri felügyelet által sikeresebben járhatnak el. Dr. Csacskó Imre.

Next