Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-07-31 / 34. szám
25- nél túl nagy számmal ne legyenek, de másrészről oly kevés számmal sem, hogy a hozzájuk juthatás nagyon költséges s az ügyvédek számát is túlságosan leapasztó legyen, mi ismét csak a nagy közönségnek válnék hátrányára. És, hogy e czel elérhető legyen : szükségesnek mutatkozik, hogy a bírósági fokozatok — hatósági tekintetben ne szaporíttassanak, hanem úgy állíttassanak be, hogy ugyanazon bíróság kebelében mind a kisebb, mind a nagyobb ügyek intézésére biztos mód—és rendszer foglaljon helyet. S itt merül fel azon nagyfontosságú kérdés, váljon a békebírói szabad népintézmény jól berendezése mellett van-e és lesz-e arra szükség, hogy a bírói fokozatok elsején egyes- és társasbírók, járásbírók és ezek is különböző hatósággal, telekkönyvekkel és a nélkül és törvényszékek külön legyenek? Megvallott, hogy azt, miszerint a bíróságoknak fokozatai legyenek: értem és helyeslem én is, bár tudom azt is, hogy nem egy európai hírű jogtudós, p. o. M. Beranger, mint a bírói tekintélyt sértőt helytelenítette és helyteleníti azt. Helyeslem pedig azért, mert kétségtelen, hogy a dolgok rendes menetén felsőbb törvényszékek tagjai az alsóbbakanál gyakorlottabbak lévén, sőt az ügyfelektől távolabb állásuk miatt függetlenebbek is: már a tekintetnél fogva is létezésük az igazságszolgáltatás érdekében megnyugtató hatással bír, — az életszükséglete ez az elmélet ellen. De azt, hogy azután ugyanazon fokozaton ismét különböző fokozatok állíttassanak, ahelyett, hogy ugyanazon bíróságok tagjai bízatnának meg a kisebb ügyeknek ülésen kívül, a nagyobbaknak ülésben elintézéseivel, tehát az egyes és társas bírói működést a kezelési, személyzeti költségeknek is nagy megkímélésével egyeztetnék, annyival inkább nem értem, mert ezen elv legalább az elnökre még a német foglalkozásúak behozatalát, és valamint a bündönczök büntetésének mikénti végrehajtása, úgy a munkaválasztás körül is, az egyéniségi elvnek alkalmazását, vagyis azt, hogy valamint a büntetés mi módoni végrehajtása, úgy a bündönczöknek egyéni tulajdonságaihoz, hajlamához, műveltségéhez, nyilvánított gonozságához, javulásához , eddigi foglalkozásához, testi minőségéhez stb. alkalmaztassák, ajánlom. A bündönczök foglalkozását különösen a földmivelési munkákra alkalmazását illetőleg készített és figyelmet érdemel a Hye által 1863-ban az osztrák jogügyi minisztériumnál bemutatott büntetőtörvénykönyvi javaslatnak 47-ik §-a : „A fegyházra ítéltek a pihenésre szükséges órákon kívül sohase legyenek munka nélkül, hanem mindig házi szolgálatokra vagy más munkákra szoríttassanak. E munkák kiosztásánál lehetőleg tekinteni kell a bündöncznek munkaképességére és műveltségi fokára, valamint eddigi foglalkozására, és munkájuk bérének (árának) egy része mindig javukra fordittassék. Mind a fennálló büntető intézeteknél lehetőleg, mind pedig a felállitandóknál a helyiség választásakor arról kell gondoskodni, hogy a bündönczök legtöbbnyire szabad levegőn munkára, leginkább mezei gazdászati foglalkozásra használtassanak. De a bűndöncz beleegyezése nélkül,a börtön— intézeten kívüli munkára ne köteleztessék.“ A mezei munkákra, alkalmazást illetőleg Hye javaslatának indokolásában (Motiven-Darstellung)42—43. lapon ezt mondja: a javaslatra őt leginkább annak megfontolása indította, hogy az elitéltnek képessége, kiszabadulása után ama keresetmódon életét fenntartani, melyet befogatása előtt tanult és gyakorolt, fenntartassék. Nagy része a bündönczöknek Ausztriában a földlegujabb szóbeli és nyilvános eljárású bíróságoknál is alkalmazva van, mely elv ha az elnökökre nézve helyes halmazható: a többiek irányábani és, almellőzése, az egészre nézve mint lealázó, bosszantó, félrendszabály, mint a bírósági szervezetben hátrányos következetlenség, mint logikai ellentét tűnik fel. Igénytelen nézetem szerint tehát, tekintve egyfelől a fennt kitűzött tárgyalási elvre, másfelől szem előtt tartva, hogy a telekkönyvi ügyiratoknak a felekhez mennél közelebb léte ismét anyagi tekintetből elmúlhatlanul szükséges, oda kellene egy jövő bírósági szervezetnél törekedni, hogy a bírósági szervezetnek járásbíróságokra és új törvényszékekre osztása megszűnjék, s ez által a birósági minduntalani összeütközések s annak folytán az ügyek intézésének lassúsága, melyet most p. o. csak a hagyatéki tárgyalásoknak a járásbíróságtól a törvényszékekhez végelintézés végett áttétele is borzasztó mérvben okoz, miről különben alább szalandok, elhárittassanak, — és ezek helyébe állíttassanak társasbíróságok annyi számmal, mennyit a szükséglet statistikai adatok szerint megkíván. Én nem tettem számítást, de azt hiszem, hogy ha minden közigazgatási járásba egy-egy járásbíróság helyeztetnék be , e szám, tekintve, hogy ott csak ügyvédek működhetnek, elegendő lenne, kivéve a törvényszékkel birt szabad kerületeket és nagyobb királyi városokat, melyek több s illetőleg külön társasbíróságokat igénylenének még. És én hiszem továbbá, bár ezt sem számítottam, hogy az első fokú jelenlegi bírák létszáma, összevéve a törvényszékieket és járásbíróságiakat, az újabban is engedélyezett albírói létszámmal egyben teljesen elég lenne igazságszolgáltatási ügyünket biztosan, gyorsan és látni, meghozván azon kényelmes olcsónelhelyzetet is a közönségnek, hogy a telekkönyveket is ha kell, mindennap betekinthesse, művelő osztályhoz tartozik; ha ily ember a börtönben előbbi foglalkozásával nem egyező ülő életmódra alkalmaztatik, elveszti, kivált hosszabb ideig tartó büntetésnél testi erejét és ügyességét, miket a mezei munka megkíván ; más munkára szoríttatik, mit jól meg nem tanul, de meg sem kedvel; kiszabadulása után nehezen kap alkalmazást, s igy annál könnyebben esik vissza a bűnbe. Erosznak eleje vétessék a mezei munkák behozatala által, mi már több külföldi intézeteknél, kölönösen Bajorországban jó sikerrel megtörtént. Mezei és általában oly munka, mely a szabad levegőni sok mozgást és a testnek erősebb tevékenységét igényli, az oly egyéneknél is, kik olyannal eddig nem foglalkoztak, általánosan ismert okok és tapasztalatok szerint, a testet erősiti és némi erkölcstelen tévedésektől, melyek a fegyházakban előjönni szoknak, a bünhönczöt megóvja. Ehez járulnak a nagy nemzetgazdászati előnyök, melyek az államra és társadalomra háramolnak, hogy t. i. a bündönczök munkaerejét hasznosabban mint eddig, és különösen a földművelésre lehet , alkalmazni. Az osztrák birodalomban van még elég oly terület, hol a folyókat szabályozni, hajózhatóvá tenni, csatornákat, tavakat ásni, mocsárakat és ingoványokat kiszárítani, erdőket kiirtani, pusztákat termővé tenni, fákat ültetni, utakat és vasutakat (vasúti vonalakat) építeni kell. Ezt Magyarországról is és talán még inkább mondhatni. Azoknak, kiket a börtönügy érdekel, és a bűntettes büntetésében az anyagi, külső megtorláson kívül, a bűntetteseknek javítására alkalmas eszközt is kívánnak látni, ajánlható a következő czimű kis, de sok jót magában foglaló munka: Egyéni mi az ingatlannak ingókép-pénzkép használhatósága vagyis forgalomba hozhatása végett mulhatlanul szükséges is, miután e kép minden társasbíróság bírni fogna telekkönyvi hatósággal is. Tudom ugyan, hogy a külföldön is az egyesbirói intézmény, daczára, hogy társasbiróságok elsősége Bentham érvelései ellenében is általánosan elismerte tette, fentartva jön, s nem ismeretlenek előttem azon okok sem, melyek folytán annak nélkülözhetlensége kimondatott. De mindazonáltal javaslatom mellett maradok. Mert a tárgy csekélysége és azon körülmény, hogy némely ügyek gyorsabb elintézést igényelnek szerintem arra nem elég ok.Sőt megvallom e kifejezést„csekély tárgy“ mathematicailag igen, de jogilag használni nem lehet. Mert a szegénynek 5 frtja, vagy egy tehene ép oly nagy őneki, mert néha tán egész vagyonát képezi, mint a pénztőzsérnek az ő 5 ezere, vagy a gazdag földmivesnek az ő egész gulyabarma. Ha tehát az utóbbiaknak megadatik azon jogkedvezmény, hogy több tagú, tehát a ,,több szem többet lát“ közmondat szerint is biztosabban ítélni képes bíróság által intéztessék ügyök: nem látom át, mi fogiai következetességgel és törvényhozói igazságggal lehessen a szegényt kárhoztatni, hogy ügyének elintézése arra az első fokon egyesbiró önkényének vagy elfogultabb belátása s tévedéseinek dobassák játékszerül oda s annálfogva már a bizalomhiányból kifolyó kényszerű fellebbezések miatt több költséggel terheltessék, annyira, hogy utána a részén helytelen intézkedés miatt egész vagyona, e — amint tapasztalhatjuk is eléggé az életben, mikép a vesztes fél a legteljesebb próbák folytáni elmarasztalás esetén is kifejezni szokta, azon hittel felebbez, hogy fennt majd többen és jobban megvizsgálják ügyét. Jogilag tehát a tárgy csekélysége az egyes bírák fenntartására épen semmi ok. nézet a börtönügy körüli sürgősebb teendőkre nézve. Irta T. M. Ara 10 kr. Pest, Eggenberger Ferdinánd bizománya 1867. Záradékul jónak látom megjegyezni, hogy a Poroszországbani tapasztalatok szerint, a bűntettesek javítását illetőleg jobb,czélszerübb az eljárás és a bűnbönczökkeli bánásmód a belügyi minisztériumnak felügyelete alatt levő fegyházakban (Zuchthaus), mint a jogügyi minisztériumnak felügyelete alatt levő fogdákban (Gefängniss.) Lásd: Allgemeine deutsche Strafrechts- Zeitung von Dr. Franz v. Holzendorf. 12-er Jahrgang, 1. Heft, 1872, 18—19-ik lap a következő munkának jelentésében: Das Verbrecherthum im preus. Staate, nebst Vorschlägen zu seiner Bekämpfung durch die Gesellschaft und durch die Reform der Strafvollstreckung von H. v. Valentini, Strafanstaltsdirector in Wartenburg in Ostpreussen. Leipzig, 1869. Sz. 271. lap, vagy még inkább e figyelemre méltó munkát magát. A büntetés végrehajtására szolgáló intézeteknek, akár miként neveztessenek azok (fogdának, fegy- vagy fegyencz-háznak, börtönnek) felügyeletét, vezetését különösen a bünhönczöknek munkáltatását, erkölcsi oktatását és vezetését illetőleg czélszerűbbnek látom a belügyminisztériumhoz és a közigazgatási közegekhez utalni, mert ezek a közönséggel folytonos összeköttetésben lévén, mind a bünhönczök foglalkozására és kiszabadulásuk utáni segedelmezésére mind azok javítására nézve, például illető egyletek létrehozása, rendőri felügyelet által sikeresebben járhatnak el. Dr. Csacskó Imre.