Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-08-07 / 35. szám

tásokat lehetne tenni, mint a közigaz­gatási bíráskodás behozása által, és e mellett az igazságszolgáltatás gyor­sabbá és jobbá is válnék. Ezt azon­ban nem hajlandók tenni a mi tör­vényhozóink, mert hiszen Angliában sincs teljesen elválasztva az igaz­ságszolgáltatás a közigazgatástól, — már pedig most mi „angolosan“ szeretünk mindent, ha mindjárt a mi szolgabirá­­inkból ép úgy lesz is angol békebiró, mint a fából vaskarika. 264 Csődtörvényünk reformja. Dr. Held Kálmán ügyvéd úrtól Budapesten. (Törvényjavaslat a csődrendtartás tárgyában.) (Folyt.) in: A zálog — végrehajtási­ és meg­tartási jogok tekintetében. 7. tása napjától §. A csődvagyonra a csődmegnyi­fogva semmi követelésre nézve zálog vagy megtartási jog nem sze­reztethetik, sem pedig a már elébb kelet­kezett végrehajtási rendelet nem foganato­­sittathatik. A csődnyitás előtt a közadós ellen foganatosított végrehajtások zálogjo­got nem a­dnak, ha oly körülmények forog­nak fenn, melyekből kitűnik, hogy azok rész­hiszemű egyetértéssel intéztettek, vagy ha a közadós fizetéseit már megszün­tette vagy fizetési képtelenségét bíróilag bejelenttete, vagy egy hitelező által ellene csőd elrendelése már köretett. Indokok: A csődnyitás által a csődvagyon a közadós intézkedése elől el­­vonatván és a hitelezők összességének kielégítésére rendeltetvén, az semmi zálog­jogszerzés által sem csonkítható. De a csődeljárás czélja nem éretnék el, ha egyszersmind annak eleje nem vé­tetnék, hogy közvetlenül a csődnyitás előtt, midőn a csődnyitás előfeltéte­lei már léteznek, egyes hitelezők a közadós va­gyonát, a többi hitelezők kárára, maguk­hoz ragadják. Kétségtelen, hogy az a legnehezebb feladatok közé tartozik, a csalásokat és visszaéléseket, melyeknek nemei számta­lanok lehetnek, megakadályozni, mi a leg­jobb törvény mellett sem sikerülhet annak cz­élszerű, gyakorlati alkalmazása hiányában, melyre nagyobb súly fekteten­dő, mint magára a törvényre. De elenge­dő, ha a törvény a leggyakoribb esetekre nézve intézkedik. A tapasztalat mutatja, hogy a hitelezők részhiszemű kijátszásá­nak legkedveltebb módja a vagyonnak bírói végrehajtás általi elvonása a hi­telezők elől, biztos menedéket találván a törvényes formák védbástyája mögött. És így nem ritkán a jóhiszemű hitelezők sze­­me láttára vitetik végbe az előre tervezett fosztogatás, a­nélkül, hogy a prédának biztosításában a közadóst is vele szövet­kezett áll- vagy valódi hitelezőket meg­akadályoztathatnák. Perrendtartásunk fennt hivatkozott intézkedése, mely által, csődnyitás tében, a csődnyitás napján lefoglalt ese­tár­gyak a tömeg részére megmentethetnek, ritkán vezet czélra, mert ha a végrehajtás összejátszás folytán köretett, a többi hite­lezők által netalán kért csődnyitást a köz­adós könnyen megakadályozhatja a tár­gyalásnak huza­vonása által addig, míg a végrehajtás foganatosítása befejeztetett. Ha pedig a végrehajtás nem a közadóssal való összejátszás folytán, hanem annak akarata ellenére köretett, könnyen bizto­sítható az, akár a többi hitelezők, akár maga az adós által kérendő csődnyitás kö­vetkezményei ellenében az által, hogy a végrehatás olyan időben foganatosíttatik, mikor a hitelezők vagy a közadós a csőd­nyitás iránti folyamodványt a bíróságnál az­nap már be nem nyújthatják. Élő példák erre azon fizetéseiket számos pénzintézetek, melyek megszüntetvén és ügyeiket liquidatió folytán óhajtván lebonyolítani, nem képesek megakadályozni azt, hogy egyes hitelezők végrehajtás útján ma­gukat kielégítsék, daczára annak, hogy az intézetek csődnyitási kérvényeiket a be­nyújtásra készen tartják. Ott, hol az összejátszás a fennforgó kö­rülményekből kitűnik, fenyíló törvényeink és alkalmaztatásuk remélhetőleg elég ga­­ranc­iát fognak nyújtani a nálunk, sajnos, nagyon is elharapódzott csalások ellen. De meg nem engedhető akkor sem, ha az ös­­­szejátszás be nem bizonyítható, vagy fenn sem forog, hogy egyes hitelezők, habár valódi követeléseikre nézve, közvetlen a csődnyitás előtt magukat a közadósnak az összes hitelezők közti felosztásra szánt vagyonából azok kárára kielégítsék. Szükséges tehát olyan intézkedések­ről gondoskodni, melyek a jóhiszemű hi­telezők kijátszását meggátolják és azon vagyont, melyet a közadós fizetésének be­szüntetésekor még bir, a megnyitandó csőd részére biztosítani alkalmasak; és itt dön­tenek az adós fizetéseinek beszüntetése, fizetési képtelenségének nyilvánítása vagy a csődnyitás iránti kérelem veendő, mely időpontra az adós vagyona ellen intézett minden jogcselekmény visszavezetendő. A zálogmegtartási jognak szabályo­zása megegyezik az 1846. 15. t. sz. 1. R. 198. §-ában és az 1846. 22. t. sz. 35. §-ában foglalt intézkedésekkel és megfelel a csőd­eljárás, mint átalános végrehajtási intéz­mény, czéljával és követelményeivel. 8. §. Az ingatlan­javakra a csődnyi­tás napja előtt az illetékes bíróságnál kért bekebelezések és előjegyzések azonban, a csőd megnyitása után is megengedtethet­őe és foganatosíthatók, ha a telekkönyv ugyanazon bíróságnál vezettetik, különben pedig a foganatosítás csak akkor eszköz­­lendő, ha az e végetti megkeresés az illető bírósághoz a csődnyitás napja előtt ér­kezett. Indokok: Miután telekkönyvi ügyek­ben a kérvény benyújtási időpontja egyszersmind a jogszerzés időpontjá­nak teki­ntendő, a szakaszban említett en­gedély és foganatosítás nem jogszer­zést, hanem egy már meglevő jognak érvényesítését foglalja magában, mit a csődeljárás sem zárhat ki, 9. §. Mennyiben lehet a fejedelmi adók, vámok, fogyasztási és más adózások vagy behajtandó vagyonbüntetések miatt a csőd alatt azon tárgyakra, melyekre ezen követelések előjoggal bírnak, végrehajtást intézni, az ez iránt fennálló különös szabá­lyok által határoztatik meg. IV. A követelések lejárati ideje. 10. §. A csőd megnyitásánál a bukott­nak minden adósságot, az évi járadékokat, tartáspénzeket s egyéb időre ismétlendő fizetéseket kivéve, lejártaknak tekintendők, annyiban, hogy a tömegnek jogában áll az erre nézve kiszabott határidő figyelem­be vétele nélkül a fizetést tüstént teljesí­teni s a hitelező azt elfogadni köteles, és pedig ha követelése még le nem járt és nem kamatozó, az idő előtti törlesztésért járó törvényes kamatok levonásával. Az ingatlan javakra biztosított követelések összege tekintetében, mely a jószágért be­folyó vételárral van fedezve, a hitelezővel előbb megállapított fizetési határidők lesz­nek megtartandók. Indokok: A követelések együttes és egyforma kielégítése czéljából szükség­képen az összes követelések, melyek ter­mészetüknél fogva időkénti fizetést nem foglalnak magukban, lejártaknak tekintendők, és ha a követelés, mely nem kamatozott, lejárat előtt kifizettetik, az időközi kama­tok, melyeket a hitelező ez által megta­karít, a tömeg pedig elveszít, természetesen­­levonandók. Az ingatlan záloggal biztosí­tott követelések azonban a közhitel érde­kében, a fizetés teljesítése tekinteté­ben is biztosítandók lévén, kivételt képez­nek a csődben megállapított lejáratra nézve. 11. §. A közadós hitelezőit ugyan­azon kamatok illetik, eön kívül szerződésnél melyeket ők a cső­vagy törvénynél fogva követelhetnek. A késedelmi kamatok a csőd megnyitása előtt vagy után beál­lott lejárati időtől, vagy ha az nem volna kikötve s a csőd megnyitása előtt bírói vagy bíróságon kívüli megintés nem történt volna, a csőd megnyitásának napjától szá­mítandók. Indokok: A csődtömeg a szerződé­sileg kikötött kamatokat fizetni tartozik, mert a jogviszonyok csak annyiban vál­toznak, a­mennyiben azt a törvény ren­deli. De késedelmi kamatokat is tar­tozik fizetni, úgy mint minden más adós dac­ára annak, hogy csődben kése­delemről szó nincsen, mert különben a csőd a közadós­ javára a csődnyitástól kezdve annak befejezéséig a hitelezők ká­rával járó kiváltságot képezne. V. Több rendbeli közadós egye­temleges kötelezettségei. 12. §. Ha több, ugyanazon tartozásért egyetemlegesen kötelezett személy va­gyona felett külön csődök nyittatnak, a hitelező az egész követelési összeget min­den egyes csődnél érvényesítheti és az egyes csődtömegek felosztásánál, az egész követelési összegre eső részfizetéseket teljes kielégítésig felveheti. Csak azon esetben, ha teljes kielégítése után felesleg marad, és csak ezen felesleg erejéig van helye a tömegek egymás közti megtérítésnek, és pedig azon arányban, a­melyben egyetemleges adósok, csődön kí­vül aránytalan fizetés végett egymás közt a megtérítést követelhetik. Indokok: Ezen szakasz intézkedé­sei megfelelnek az egyetemleges adósok és kezesek egymás közti jogviszonyai te­kintetében fennálló jogi elveknek, egyrészt a hitelezőt azon helyzetbe hozván, hogy a­mennyiben követelése több közadós tö­megéből kitelik, teljes kielégítést nyer, mi elérhető nem lenne, ha minden tömegnél csak a hiány engedtetnék bejelentetni, mert akkor a hiánynak mindig csak hányadré­szét kapná a hitelező és soha egész kö­vetelését, másrészt pedig egyik tömeg sem kénytelen a követelésre többet fizetni, mint a­mennyit arra a felosztás szerint fizetnie lehet és szabad, mi megtörténnék akkor, ha a tömegek egymásközti megtérí­tésnek azon esetben is hely adatnék, ha felesleg nem maradt, mert akkor nem­csak a hányadrészt fizetné a hitelezőnek, hanem azonfelül még a másik tömegnek is fizetne ugyanazon követelésre, megtérítési kötelezettség czímén. (Folyt. köv.) Jogeset. (Elsőbbségi kérdés.) (M.) A magy. kir. kincstári jogügyek igazgatósága és a franco-magyar bank, valamint a magy. kir. államvasutak igaz­gatósága mint végrehajtók s illetve kézi­­záloghiztalók közt, a pest-fiumei hajógyári részvénytársulat ellen 1872. évi aug. 10-én 92081. szám szerint foganatosított árverés folytán 15,656 frt 25 kr. és jár. iránti el­sőbbségi perében a budapesti kir. keres­kedelmi és váltótörvényszék 1873. évi ja­nuár hó 27-én 7159 sz. a. következőleg végzett. A franco-magyar bank részéről veze­tett árverés folytán a pest-fiumei hajógyári részvénytársaságtól lefoglalt hajógyári sze­relvények s készletekből befolyt 16,021 frt 91 kr. vételárból első­sorban a végrehaj­tási eljárás költségei a m. é. 92081. számú

Next