Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-01-23 / 4. szám

27 döntő befolyású törvény-, illetőleg szabály­helyet nem vett figyelembe. Egyik az 1861. évi országbírói érte­kezlet, vágyás ideig. Törv. Szabályok B. részének 153. §-a, mely az 1855. évi decz. 15. kelt telekkönyvi rendelet 145. § át mó­dosítja. Ezen 145. §. azt mondja, hogy : „Ha a folyamodvány a másodbiróság által el­­utasittatik, további folyamodásnak nincs helye.“ Ez az egyik: A másik az ideigl. Törv. Szab. 153. §-a, mely igy szól : „A 145. §. olykép vál­tozik, hogy a telekkönyvi ügyekben felfo­lyamodásnak harmadbirósághoz is birto­kon belül van helye stb.“ A harmadik: A magy. kir. igazságügy­miniszternek 1869. évi márczius 30-án kelt rendelete a polgári törvénykezési rend­tartást tárgyazó 1868 : 54. törvényczikk életbeléptetése, s az erre szükséges átme­neti intézkedések tárgyában. Ezen rendelet XIX. czikkében : „Az ideigl. törvénykezési szabályokban foglalt egyéb intézkedések iránt következők ren­deltetnek : 2. A telekkönyvekről szóló fejezetből a 145.,_1­48., 14g., 156., 154., 156. ás 158 §§-ok ideiglenesen továbbra is fenntar­tatnak.“ Ezzel az itt fenn nem tartott §§-ok az ideigl. törvénykezési szabályokból, érvé­nyen kívül helyeztettek­ ideig. Tehát érvényen kívül helyeztetett az törv. szab. 1­53. §-a is, mely a te­lekkönyvi rendelet 145. §-át módosította, úgy hogy ez által a telekkönyvi rendelet 145. §-a ismét hatályba lépett. Következésképen az 1869. évi márczius 30-án kelt igazságügyminiszteri rendelet XIX. czikke és az 1855. évi deczemb. 15-én kelt telekkönyvi rendelet 145. §-a értelmé­ben telekkönyvi folyamodási ügyekben két egybehangzó bírói végzés ellen további felfolyamodásnak helye nincsen. Az nem lényeges, és nem teszi a vég­zéseket nem egybehangzókká, ha az indo­kok eltérnek egymástól, — ha a végzések magukban véve egybehangzók : világos, hogy további felfolyamodásnak ige ; bármilyenek legyenek is az nincs be­indokok. Azonban az itt a kérdés, joga volt-e az igazságügyminiszternek 1869. évi márczius 30 -án kelt rendeletével az ideiglenes törv. szabályok 153. §-át megszüntetni, s ezzel ismét életbeléptetni a telekkönyvi rendelet 145. §-át ? Ezen kérdés eldöntésénél lényeges kér­dés támad: valjon milyen erővel bírnak az ideigl. törv. szabályok ? Midőn azok megalkottattak, daczára annak, hogy azokat az akkori országgyű­lés elfogadta, s Ő Felsége is helybenhagy­ta : az országban senki sem merte tör­vénynek nyilvánítani, mert az 1790/1 :­12. t. czikk szerint törvényt alkotni csak a törvényesen egybegyült országgyűlésnek és koronázott királynak lehet. Az ország­gyűlés nem volt egész, a király nem volt koronázva. Azonban az alkotmányos bí­róságok azokat mint statútumokat elfogad­ták, és alkalmazták 1869. évig, tehát több mint tiz éven át; ez által Werbőczy élő­beszéd 10. czim 5. §-a szerint 10 évi prae­­scriptióval megerősödvén , szokásjoggá (consvetudo) váltak, s mint ilyenek törvény erejére emelkedtek. Az ideiglenes törv. szabályokat tehát csak oly módon lehetett változtatni, meg­szüntetni, mint a törvényt. Erre a fenn­idézett 1790/1 : 12. t. ez mint sarkalatos alkotmány törvény értelmében csakis a tör­vényesen egybegyűlt országgyűlés és a ko­ronázott király együttesen vannak jogo­sává. Mint országgyűlési képviselő a múlt országgyűlésen többször hangsúlyoztam, de úgy látszik a mostani magyar generá­­ció nehezen akarja megérteni, hogy a tör­vényhozói jog át nem ruházható, pedig igen egyszerű a dolog, s könnyű megér­teni, hogy az országgyűlési képviselők ma­gukat a képviselőházban nem helyettesít­hetik; a főrendek sem küldhetik a felső­házba maguk helyett uradalmi ügyészei­ket ; és Ő Felsége a király sem bízhatja meg lovászmesterét, hogy az országgyűlés által felterjesztett törvényjavaslatokat szen­tesítse. Ebből világos, hogy még a törvény­­hozás sem adhat a miniszternek hatalmat arra, hogy törvényeket változtasson, meg­szüntessen, következés képen az igazságügy­miniszternek, ki 1869. évi márczius 30-án kibocsátott rendeletét az 1868: 54. t. czikk záradékában nyert felhatalmazására tá­masztja, bármiként szólana is e felhatal­mazás, nem volt hatalma az ideigl. törv. szabályok 153. § át megszüntetni Azonban megtekintvén az 1868 : 54. t. czikk záradékát, azt találjuk, hogy an­nak 6. pontjában az igazságügyminiszté­­rium csak arra hatalmaztatott fel , „hogy az időpontot, melyben a jelen törvényke­zési rendtartás hatályba lép, valamint az ennek életbe léptetésére szükséges átme­neti intézkedéseket meghatározza.“ Ezzel természetesen meg volt a mi­niszter hatalmazva, hogy telekkönyvi ügyek­ben is, mindazokra nézve, mik a törv. rend­tartás szabályaival kapcsolatban állanak, átmeneti intézkedéseket tehessen. Ilyenek a telekkönyvi peres ügyek. De nem ilye­nek a telekkönyvi folyamodási ügyek. Ezeknek a törv. rendtartással semmi kö­zösségük, semmi érintkezésök sincsen. Ámde az 1855. évi deczemb. 15-én kelt telekkönyvi rendelet 145. §-a nem pe­res, hanem pusztán folyamodási ügyekre vonatkozik; erre nézve tehát a miniszter­nek intézkedési joga nem volt, az ideigl. törv. szabály 153. §-ának megváltoztatására meghatalmazása nem terjedt ki. E szerint az ideigl. törv. szabály 153. §-a még ma is áll, és­pedig, mint szokás­jog, a törvény erejével, következésképen telekkönyvi folyamodási ügyekben két egy­behangzó végzés ellen is van további fel­folyamodásnak helye a harmad bírósághoz. Már most a mondottakat a czikkiró által érintett jogesetre alkalmazva és hoz­závéve az 1869 : 4. t. sz. 19. §-át, mely szerint ,,a bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek, s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben a bíró ítél.“ — a Curia, mint legfőbb ítélőszék, egészen hibátlanul (cor­rect) jár el, midőn a telekkönyvi folyamo­dási ügyben két egybehangzó végzés ellen a további felfolyamodást megengedvén, annak megbírálásába bocsátkozik, ez által félreteszi a nem törvényes igazságügymi­niszteri rendeletet, és követi a törvényt. Az állami közgyámok felállításáról. Ifj. Krúdy Gyula törvényszéki­ jegyző úrtól Nyíregyházán. Köztudomású dolog az, hogy a tör­vényhozó testület kitűnőségeit ép úgy, mint a haza összes jogászait legélénkeb­ben foglalkoztatja most — a magán- és bűnügyi codex szabatos megalkotása, hogy az részben elérje­ Európa művelt nem­zeteinek e téren már elfoglalt álláspontját, részben pedig annyira a­mennyire ez első feltét mellett lehetséges — megfelel­jen a nemzet geniusának. Hogy e két feladat meg lesz e benne oldva? azt még a jövő leple fedi, — de hogy a sok között — mi tőlük várja reformálását, egyik leg­fonsabb az árva­ ügy és vagyon rendezése, azt úgy hiszem napjainkban senki tagadni nem fogja. Mert lehet-e valami szomorítóbb, mint a jelen árva­ ügyek eljárási módozata ? a­midőn positív törvény hiányában, maguk a törvényhatóságok nincsenek tisztában, sokszor az illetékesség, sokszor pedig egyes alaki kérdés megoldására nézve. És ha még az árva-vagyon­ mikénti kezelését szellőztetnénk, a­miről csak a közel­múlt­ban is annyi sokoldalú panasz hangzott fel, vagy ha megvizsgálnánk az úgy­neve­zett, községi gyámok sáfárkodásait, úgy mulhatlanul kell, hogy felkiáltsunk : „Oh árva-ügyek rendezése, jöjjön el a te orszá­god !“. Én, nagy tisztelője vagyok ugyan a modern alkotmányos országászati politi­kának, melynek fő tendenciája az ügyek collegiális illetőleg községi elintézése, de itt, e kérdésnél ellene szavazok, és ellene szavaz úgy a százados történeti tapaszta­lat, mint a művelt nemzetek e téreni el­járása. Igen­­ elvenni az árva­vagyon keze­lését, minden községi vagy más hatósági gyámkodás alól — és egyenesen annak oltalma alá helyezni, ki itt a legnagyobb garanciát képes nyújtani, egy szóval azt egyenesen államilag kezelni. Hosszadalmas és nem e kis tér kere­tébe térő lenne tüzetesen felsorolni a külön­böző államok eljárásait, elégségesnek tar­tom csupán megjegyezni azt, hogy Ang­liában a békebírák — mi még e nemes intézmén­nyel is „ignota terra“-t érin­tünk — ellenőrzése mellett, az árva­ va­gyon állami közgyámokt által kezeltetik, kik megyék (shire) szerint vannak kinevezve, még pedig fizetés nélkül, díjuk az általuk kezelt vagyon évi jövedelmének 5%-ban lévén meghatározva és ezen felül, hosszú és hű szolgálataik után a parlamenttől e czélra meghatározott összegből, jutalomban illetőleg nyugdíjban részesülnek; gondozá­suk kiterjed nem csak a vagyon gyümöl­csöző elhelyezésére, de egyszersmind gyá­­moltjaik neveltetésére, mivel évenkénti ter­jedelmes jelentés-tételüket a főtörvényszék gyámhatósági osztályának felülvizsgálás vé­gett beküldik. Ily kifogástalan kezelés mellett könnyen elérhető aztán azon üdvös eredmény, hogy az árvák vagyon­épsége, egy fillérnyi csor­bulást sem szenved. Magában értetődik, hogy az egészen vagyontalan árvák, ré­szint a nemes emberbarátok, részint az állam által alapított és dotált árva- illető­leg lelencz-házakban találják fel azt, mit tőlük a sors mostohasága — a gondos szülők nem létében — megtagadott. Fran­­cziahonban azon módozattal követtetett ez eljárás, a császárság idejében, hogy a pre­fect elnöklete alatt összegyűlt „családi ta­nács“ ügyködött— az illető árvák személy­ és vagyona felett: a mostani köztársasági kormányforma szintén megtartotta az ár­va­vagyon állami kezelését, de községi gyámok közbejöttével. Hogy mennyire fon­tos e kérdések mikénti megoldása reánk nézve — az kétségtelen. Mert váljon nem érdekel-e mindenkit, tekintet nélkül társa­dalmi állására, — hogy elhalása esetére hátramaradt árváinak személy- és vagyon­­gondozása mily kezekbe kerül? Állítassanak fel az állami közgyámokt ! Hozassanak kifogástalan törvények azok eljárásának szabályozására. Adassa­nak állami jutalmak, a becsületes és hű közgyámok munkálkodásainak díjazására. És ekkor el fog érezni azon magasztos öntudat és megnyugvás úgy az egyesek, mint az intéző állam alkatrészéről: „hogy az árvák és azok vagyona minden veszély­től óva vannak“. *) *) A magyar jogászgyűlés ez irányban Gyárfás István kir. ügyész úr indítványa folytán már múlt év­ben kimondotta, hogy „az árvaügy országos rendezésénél a családtanács intézménye fennálló hazai intézményeinkhez és nemzeti visszonyainkhoz alkalmazva fogadtassék el“. Szert

Next