Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-09-04 / 39. szám

sek értékének fenállására és a tett befizetésekre vonatkozólag; 3) azon intézkedés, mely szerint a részvé­nyek aláírói 46 °­ C befizetése után a további befizetések teljesítését biztosítani nem kötelesek, megszüntetendő; 4) a tvszékek felhatalmazandók arra, hogy a rész­vényesek indítványára a mérleg bemutatá­sát, egyéb felvilágosítások megadását és az üzleti könyvek előterjesztését esz­közölhessék; 5) minden részvényesnek joga van, a törvényes rendelkezések és az alapszabályok megtartása végett, ha ér­deke követeli, felperesként fellépni. Egy legközelebb Norwichban ös­­­szeülendő társadalom­tudomá­nyi congressus egyéb a közoktatásra, börtönügyre, helyi kormányzatra és a mun­kások viszonyaira vonatkozó kérdések mel­lett a következő kérdést is napirendre tűz­te : „Lehetséges és kívánatos-e az angol és a külföldi kereskedelmi törvény egyesíté­se és mily fokig történjék az, végül mely előleges lépések tétessenek ezen czélra.“ A magyar jogászgyülés már 1870-ben egy hasonló kérdés felett, t. i. váljon czélszerü volna-e egy közös európai kereskedelmi törvényt kidolgozni, nyilatkozott és pedig igenlőleg. Azóta 1872-ben a német jogász­gyülés foglalkozott behatólag ezen kérdés­­sel és ugyanazon értelemben nyilatkozott mint a magyar jogászgyülés, a folyó évben pedig a scandinaviai jogászconcressus mon­dotta ki a váltójog egyesítésének szüksé­gességét. Úgy látszik, hogy ezen eszme folytonosan hódit. 298 — A német ügyvédek III. gyűlése. Eisenach, aug. 26. Az idei gyűlésre az egylet 1456 tag­ja közül 116 jelent meg, ami arra mutat, hogy a testületi szellem itt is, mint nálunk a jogászgyülésnél, arra szorítkozik, hogy kartársak beíratják magukat tagoknak, de a gyűlést nem igen látogatják. Minthogy már a testületi szellemről szólok, megem­lítem itt, hogy az ugyanezen egylet által alapított „Juristische Wochenschrift“ czí­­mű jogi szakközlöny, melynek feladata volna az ügyvédi kar érdekeit képviselni, anyagilag igen rosz lábon áll — szintén a testületi szellem hiánya miatt. Ugyanis ezen lap 1872-ki (első) évfolyama alig 366 előfizetőt mutathatott fel, és a jelen évben az egylet elnökségének több igen hathatós körözvénye folytán az előfizetők száma 45o-re emelkedett. A lap ügye a jelen gyű­lés egyik tárgyát képezte és elhatározta­tott, hogy a kiadónak 3oop tallérnyi vesz­teségéhez az egylet fele részben hozzájá­rul és ezen túl a lapot (ha kiadó találko­zik) évenkint 600 talléral fogja subventio­­nálni. A gyűlés egyik fontos tárgya volt az elnökség indítványa az ügyvédi díjak fel­emelése iránt. Kiemeli ezen indítvány, hogy míg minden állás, nevezetesen az ügyvédekkel, többé-kevésbé egy színvo­nalon álló hivatalnoki osztály, az időviszo­nyok által igazolt jövedelem-emelkedés­ben részesül, az ügyvéd jövedelmei nem­csak nem emelkedtek, hanem Németor­szágban fogytak az által, hogy az újabb törvények az ügyvédek némely teendőit más közegekre ruházták. A kormány ezen kérdés megoldását az új polgári perrend­tartás behozataláig gondolja, halasztható­­nak,*) az ügyvédgyűlés azonban nem lát­szik nagyon vérmes reményekkel lenni az az iránt, hogy ez közel­jövőben meg fog történni, és így, szükségesnek látta az ideiglenes rendezés iránt nyilatkozatot tenni és annak pártolására, illetőleg végre­hajtására az erre hivatott közegeket és ha­tóságokat felszólítani. A díjak felemelésé­nek módjára nézve a százalékos arány (átlagosan körülbelől 25 °/C) ajánltatik és egy e tárgyban készítendő emlékirat ki­dolgozására i5oo mark utalványoztatik. A tanácskozások oroszlán részét a német polgári perrendtartás javaslatának egyes pontjai vették igénybe, melyek fe­lett a gyűlés legnagyobb részben helyeslő véleményt mondott. N­em állítható azon­ban ez azon határozatról mely a bírósági vég­rehajtók tárgyában hozatott. Az ez iránti vita folyamában a bajor collegák hevesen kikeltek a végrehajtók ellen, a rajnavidé­­kiek pedig oltalmukba vették az intéz­ményt. A többségile­g hozott határozat így hangzik: „A német ügyvédek gyűlése elvileg a mellett nyilatkozik, hogy a végrehajtás bírósági végrehajtók által a törvényszékek vezetése nélkül történjék, de a német pol­gári perrendtartás javaslatában elfogadott azon elv, mely szerint a hitelező és a vég­rehajtó közt tisztán megbízói viszony áll fenn, nem helyeselhető.Különösen a bíró­sági végrehajtónak állam­ hivatalnoki minősége juttatandó azon elv is, hogy az érvényre, valamint állam a végrehajtó által a feleknek okozott vétkes károkért felelős. Elvárja továbbá az ügyvédgyűlés, hogy azon utasítás, mely a bírósági vég­rehajtóknál megkívánt előképzés, a végre­hajtó jövedelmei, a felügyelő hatóság ha­tásköre iránt ki fog adatni, határozmá­­nyokat fog tartalmazni, melyek a feleket biztosítani alkalmasak a visszaélések és sikkasztások ellen. Külö­nösen eltiltandók a bíróság­i végrehajtók attól, hogy a felek részére indítványokat vagy egyéb bead­ványokat tegyenek a törvényszéknél.( Dr. Környey Ede: *) Lapunk zártával értesülünk, hogy a bajor ki­rály a napokban megerősítette az ügyvédi díjak felemelé­sére vonatkozó szabályzatot. Szerié­ két igazságügyminiszteri körözvény. Az igazságügyminiszterium a napokban két körözvényt küldött szét a kir. törvény­székek elnökeihez és a kir. ügyészekhez. Ezen körözvények elseje az ügyvédek feletti fegyelmi felügyeletre vo­natkozik és tartalma a következő: 1. §. Az ügyvédek által elkövetett vis­­­szaélések­ről azonnal jelentés teendő az igaz­ságügyminiszternek. 2. §. Ha egy ügyvéd ellen bűnvádi eljárás indíttatott meg, erről azonnal je­lentés teendő. 3. §. A bűn­vádi eljárás befejezése után valamennyi perirat és a jogerejű ítélet be­mutatandó. 4. §. Az ügyvédség gyakorlásának eddig történt megvonási eseteiről pontos lajstrom készítendő. 5. §. A kiszabott és jövőben kisza­bandó fegyelmi büntetésekről pontos és évenként bezárandó lajstrom vezettessék. 6. §. Ha valamely Ügyvéd egyik tör­vényszéki kerületből a másikba átköltözik, a reá vonatkozó adatok az előbbi §. értel­mében a másik törvényszékkel közlendők. 7. és 8. §. Utasíthatnak a törvényszé­kek, hogy az ügyvédi oklevelek kihirdeté­sénél megtegyék a nyilvántartásra nézve a 6. §. értelmében szükséges intézkedé­seket. 9. §. A törvényszékek és a kir. ügyész­ségek tartoznak az ezen rendelet értelmé­ben tudomásukra jött adatokat egymással közölni, hogy 10. §. A járásbíróságok utasíthatnak, az ügyvédek által elkövetett azon visszaéléseket, melyek tudomásukra jön­nek, a kir. törvényszékek elnökeivel kö­­z­öljék. Ezen körözvényre még visszatérünk. A másik körözvény a fogságbün­tetés végrehajtására vonatkozik és a bíróságok által eddig a börtönügyre vo­natkozólag igénybe vett illetőséget az 1871. 33. t. sz. alapján megszünteti. A fogságbünte­tés vé­grehajtása a kir. ügyészség feladata és ezentúl minden e tárgyban felmerülő kérvények, nevezetesen a fogságbüntetés elhalasztása nem bírósági, hanem adminisz­­rativ után lesznek tárgyalandók. Csak az ítélet kihirdetésénél van joga a törvény­széknek a kir. ügyész meghallgatása után halasztási kérelem iránt határozni. Válasz Dr. Herczegh Mihálynak, a „Themis“ 31—36. számaiban közzétett észrevételeire a „telek­könyvi rendtartás M Magyarországban és Er­délyben“ czimü munkája tárgyában. Rupp Zsigmond kir. törvényszéki biró úrtól Budán. (Folytatás.) A­mi az általam tárgyalt egyes kér­­déseket illeti, csak azért hiszi Herczegh úr, hogy nézeteimnek csalhatlanságot tu­lajdonítok, mert szem elől téveszti, hogy csak oly kérdések iránt jeleztem ellennézetét határozottan tévedésnek melyekre nézve meg voltam győződve, hogy nemcsak egyéni nézetemnek adok kifejezést,hanem egyszers­mind a tudományos eszmecserének érett gyümölcseit, és a gyakorlat végleges meg­állapodását reprodukálom. Ezt kis jóaka­rat mellett már abból is megismerhette vol­t. ar, hogy a vitás kérdések iránta kellő visszatartással nyilatkoztam, sőt hogy őt a tudományos eszmecserére nyíltan fel is hívtam. A­mi pedig az önmagamtól tűr­tek fennhéjázó hangot illeti, meg vagyok győződve, hogy erről az elfogulatlan ol­vasó mit sem vett észre. A nagy lármára és a sok vic­czelésre tehát H. úrnak épen semmi oka nem volt. Most pedig foglalkozzunk az egyes kérdésekkel, és pedig eltérve az eddigi rendtől, azokat a szerint csoportosítva, a­mint vagy nem vitásoknak, vagy v­i­­t­á­s­o­k­n­a­k tartottam. A) A­mi a nem vitás kérdéseket illeti: 1. A tkvi rendelet 3. § ának tárgyalásá­nál különösen azt mondja H. úr, hogy a hirdetményi határidő eltelte u­t­á­n a b­i­r­to­k i­g­a­z­í­t­á­s­t még oly harmadik személyek ellen is lehet érvényesíteni, kik a tkvi álla­potban bízva, jóhiszem­mel jogokat szereztek, és pedig 3, illetőleg 6 vagy 3, illetőleg 46 év alatt, a szerint, amint törvénys­zerű j­o­g­­czímet képesek felmutatni vagy n­e­m. A­hogy Én pedig bírálatomban azt állítottam, harmadik jóhiszemű sze­mélyek ellenében a hirdetményi határ­idő eltelte után birtokigazítást többé sem 3, sem 6, sem 3, sem 46 év alatt nem érvénye­síthetni, és utaltam arra, hogy a tkvi ren­delet I. részének mindazon szabályai, me­lyek a hirdetmény hatályosságának kezdete előtt fenállott, különféle igények mikénti érvényesítését tárgyazzák, tiszta átmen­e­­ti szabályok, és hogy az ezen igények érvényesítésére kitűzött határidők meg­­hosszabbí­tha­tlan és záros határidők melyek tényleges meg- vagy meg nem tartásától függött a joghatály, minden egyéb mozzanat kizárása mellett, és utal­tam egyéb törvények analógiájára is. Ennek ellenében most H. úr néze­tének támogatása végett csupa oly „tudva lévő dolgokat“ sorol föl, melyekből vagy nem lehet az általa levont következteté­sekre jutni, vagy pedig melyek nem csak épen nem „tudva lévő dolgok“, hanem csak­is H. úr képzeletében, és ott is igen heyl­­zetlenül existálnak. így például: 1.) „tudva levő dolog“ ugyan, hogy a tkvi rendelet 6. §-a szerint a telekjegy­zőkönyvek a hirdetmény hatályossága kezdetének napjától fogva az osztr. polg. tkönyv 321. §-a értelmébeni telekkönyvek­­kép tekintendők — de ebből még korán

Next