Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-09-04 / 39. szám
sek értékének fenállására és a tett befizetésekre vonatkozólag; 3) azon intézkedés, mely szerint a részvények aláírói 46 ° C befizetése után a további befizetések teljesítését biztosítani nem kötelesek, megszüntetendő; 4) a tvszékek felhatalmazandók arra, hogy a részvényesek indítványára a mérleg bemutatását, egyéb felvilágosítások megadását és az üzleti könyvek előterjesztését eszközölhessék; 5) minden részvényesnek joga van, a törvényes rendelkezések és az alapszabályok megtartása végett, ha érdeke követeli, felperesként fellépni. Egy legközelebb Norwichban összeülendő társadalomtudományi congressus egyéb a közoktatásra, börtönügyre, helyi kormányzatra és a munkások viszonyaira vonatkozó kérdések mellett a következő kérdést is napirendre tűzte : „Lehetséges és kívánatos-e az angol és a külföldi kereskedelmi törvény egyesítése és mily fokig történjék az, végül mely előleges lépések tétessenek ezen czélra.“ A magyar jogászgyülés már 1870-ben egy hasonló kérdés felett, t. i. váljon czélszerü volna-e egy közös európai kereskedelmi törvényt kidolgozni, nyilatkozott és pedig igenlőleg. Azóta 1872-ben a német jogászgyülés foglalkozott behatólag ezen kérdéssel és ugyanazon értelemben nyilatkozott mint a magyar jogászgyülés, a folyó évben pedig a scandinaviai jogászconcressus mondotta ki a váltójog egyesítésének szükségességét. Úgy látszik, hogy ezen eszme folytonosan hódit. 298 — A német ügyvédek III. gyűlése. Eisenach, aug. 26. Az idei gyűlésre az egylet 1456 tagja közül 116 jelent meg, ami arra mutat, hogy a testületi szellem itt is, mint nálunk a jogászgyülésnél, arra szorítkozik, hogy kartársak beíratják magukat tagoknak, de a gyűlést nem igen látogatják. Minthogy már a testületi szellemről szólok, megemlítem itt, hogy az ugyanezen egylet által alapított „Juristische Wochenschrift“ czímű jogi szakközlöny, melynek feladata volna az ügyvédi kar érdekeit képviselni, anyagilag igen rosz lábon áll — szintén a testületi szellem hiánya miatt. Ugyanis ezen lap 1872-ki (első) évfolyama alig 366 előfizetőt mutathatott fel, és a jelen évben az egylet elnökségének több igen hathatós körözvénye folytán az előfizetők száma 45o-re emelkedett. A lap ügye a jelen gyűlés egyik tárgyát képezte és elhatároztatott, hogy a kiadónak 3oop tallérnyi veszteségéhez az egylet fele részben hozzájárul és ezen túl a lapot (ha kiadó találkozik) évenkint 600 talléral fogja subventionálni. A gyűlés egyik fontos tárgya volt az elnökség indítványa az ügyvédi díjak felemelése iránt. Kiemeli ezen indítvány, hogy míg minden állás, nevezetesen az ügyvédekkel, többé-kevésbé egy színvonalon álló hivatalnoki osztály, az időviszonyok által igazolt jövedelem-emelkedésben részesül, az ügyvéd jövedelmei nemcsak nem emelkedtek, hanem Németországban fogytak az által, hogy az újabb törvények az ügyvédek némely teendőit más közegekre ruházták. A kormány ezen kérdés megoldását az új polgári perrendtartás behozataláig gondolja, halaszthatónak,*) az ügyvédgyűlés azonban nem látszik nagyon vérmes reményekkel lenni az az iránt, hogy ez közeljövőben meg fog történni, és így, szükségesnek látta az ideiglenes rendezés iránt nyilatkozatot tenni és annak pártolására, illetőleg végrehajtására az erre hivatott közegeket és hatóságokat felszólítani. A díjak felemelésének módjára nézve a százalékos arány (átlagosan körülbelől 25 °/C) ajánltatik és egy e tárgyban készítendő emlékirat kidolgozására i5oo mark utalványoztatik. A tanácskozások oroszlán részét a német polgári perrendtartás javaslatának egyes pontjai vették igénybe, melyek felett a gyűlés legnagyobb részben helyeslő véleményt mondott. Nem állítható azonban ez azon határozatról mely a bírósági végrehajtók tárgyában hozatott. Az ez iránti vita folyamában a bajor collegák hevesen kikeltek a végrehajtók ellen, a rajnavidékiek pedig oltalmukba vették az intézményt. A többségileg hozott határozat így hangzik: „A német ügyvédek gyűlése elvileg a mellett nyilatkozik, hogy a végrehajtás bírósági végrehajtók által a törvényszékek vezetése nélkül történjék, de a német polgári perrendtartás javaslatában elfogadott azon elv, mely szerint a hitelező és a végrehajtó közt tisztán megbízói viszony áll fenn, nem helyeselhető.Különösen a bírósági végrehajtónak állam hivatalnoki minősége juttatandó azon elv is, hogy az érvényre, valamint állam a végrehajtó által a feleknek okozott vétkes károkért felelős. Elvárja továbbá az ügyvédgyűlés, hogy azon utasítás, mely a bírósági végrehajtóknál megkívánt előképzés, a végrehajtó jövedelmei, a felügyelő hatóság hatásköre iránt ki fog adatni, határozmányokat fog tartalmazni, melyek a feleket biztosítani alkalmasak a visszaélések és sikkasztások ellen. Különösen eltiltandók a bírósági végrehajtók attól, hogy a felek részére indítványokat vagy egyéb beadványokat tegyenek a törvényszéknél.( Dr. Környey Ede: *) Lapunk zártával értesülünk, hogy a bajor király a napokban megerősítette az ügyvédi díjak felemelésére vonatkozó szabályzatot. Szerié két igazságügyminiszteri körözvény. Az igazságügyminiszterium a napokban két körözvényt küldött szét a kir. törvényszékek elnökeihez és a kir. ügyészekhez. Ezen körözvények elseje az ügyvédek feletti fegyelmi felügyeletre vonatkozik és tartalma a következő: 1. §. Az ügyvédek által elkövetett visszaélésekről azonnal jelentés teendő az igazságügyminiszternek. 2. §. Ha egy ügyvéd ellen bűnvádi eljárás indíttatott meg, erről azonnal jelentés teendő. 3. §. A bűnvádi eljárás befejezése után valamennyi perirat és a jogerejű ítélet bemutatandó. 4. §. Az ügyvédség gyakorlásának eddig történt megvonási eseteiről pontos lajstrom készítendő. 5. §. A kiszabott és jövőben kiszabandó fegyelmi büntetésekről pontos és évenként bezárandó lajstrom vezettessék. 6. §. Ha valamely Ügyvéd egyik törvényszéki kerületből a másikba átköltözik, a reá vonatkozó adatok az előbbi §. értelmében a másik törvényszékkel közlendők. 7. és 8. §. Utasíthatnak a törvényszékek, hogy az ügyvédi oklevelek kihirdetésénél megtegyék a nyilvántartásra nézve a 6. §. értelmében szükséges intézkedéseket. 9. §. A törvényszékek és a kir. ügyészségek tartoznak az ezen rendelet értelmében tudomásukra jött adatokat egymással közölni, hogy 10. §. A járásbíróságok utasíthatnak, az ügyvédek által elkövetett azon visszaéléseket, melyek tudomásukra jönnek, a kir. törvényszékek elnökeivel közöljék. Ezen körözvényre még visszatérünk. A másik körözvény a fogságbüntetés végrehajtására vonatkozik és a bíróságok által eddig a börtönügyre vonatkozólag igénybe vett illetőséget az 1871. 33. t. sz. alapján megszünteti. A fogságbüntetés végrehajtása a kir. ügyészség feladata és ezentúl minden e tárgyban felmerülő kérvények, nevezetesen a fogságbüntetés elhalasztása nem bírósági, hanem adminiszrativ után lesznek tárgyalandók. Csak az ítélet kihirdetésénél van joga a törvényszéknek a kir. ügyész meghallgatása után halasztási kérelem iránt határozni. Válasz Dr. Herczegh Mihálynak, a „Themis“ 31—36. számaiban közzétett észrevételeire a „telekkönyvi rendtartás M Magyarországban és Erdélyben“ czimü munkája tárgyában. Rupp Zsigmond kir. törvényszéki biró úrtól Budán. (Folytatás.) Ami az általam tárgyalt egyes kérdéseket illeti, csak azért hiszi Herczegh úr, hogy nézeteimnek csalhatlanságot tulajdonítok, mert szem elől téveszti, hogy csak oly kérdések iránt jeleztem ellennézetét határozottan tévedésnek melyekre nézve meg voltam győződve, hogy nemcsak egyéni nézetemnek adok kifejezést,hanem egyszersmind a tudományos eszmecserének érett gyümölcseit, és a gyakorlat végleges megállapodását reprodukálom. Ezt kis jóakarat mellett már abból is megismerhette volt. ar, hogy a vitás kérdések iránta kellő visszatartással nyilatkoztam, sőt hogy őt a tudományos eszmecserére nyíltan fel is hívtam. Ami pedig az önmagamtól tűrtek fennhéjázó hangot illeti, meg vagyok győződve, hogy erről az elfogulatlan olvasó mit sem vett észre. A nagy lármára és a sok vicczelésre tehát H. úrnak épen semmi oka nem volt. Most pedig foglalkozzunk az egyes kérdésekkel, és pedig eltérve az eddigi rendtől, azokat a szerint csoportosítva, amint vagy nem vitásoknak, vagy vitásoknak tartottam. A) Ami a nem vitás kérdéseket illeti: 1. A tkvi rendelet 3. § ának tárgyalásánál különösen azt mondja H. úr, hogy a hirdetményi határidő eltelte után a birtok igazítást még oly harmadik személyek ellen is lehet érvényesíteni, kik a tkvi állapotban bízva, jóhiszemmel jogokat szereztek, és pedig 3, illetőleg 6 vagy 3, illetőleg 46 év alatt, a szerint, amint törvényszerű jogczímet képesek felmutatni vagy nem. Ahogy Én pedig bírálatomban azt állítottam, harmadik jóhiszemű személyek ellenében a hirdetményi határidő eltelte után birtokigazítást többé sem 3, sem 6, sem 3, sem 46 év alatt nem érvényesíthetni, és utaltam arra, hogy a tkvi rendelet I. részének mindazon szabályai, melyek a hirdetmény hatályosságának kezdete előtt fenállott, különféle igények mikénti érvényesítését tárgyazzák, tiszta átmeneti szabályok, és hogy az ezen igények érvényesítésére kitűzött határidők meghosszabbíthatlan és záros határidők melyek tényleges meg- vagy meg nem tartásától függött a joghatály, minden egyéb mozzanat kizárása mellett, és utaltam egyéb törvények analógiájára is. Ennek ellenében most H. úr nézetének támogatása végett csupa oly „tudva lévő dolgokat“ sorol föl, melyekből vagy nem lehet az általa levont következtetésekre jutni, vagy pedig melyek nem csak épen nem „tudva lévő dolgok“, hanem csakis H. úr képzeletében, és ott is igen heylzetlenül existálnak. így például: 1.) „tudva levő dolog“ ugyan, hogy a tkvi rendelet 6. §-a szerint a telekjegyzőkönyvek a hirdetmény hatályossága kezdetének napjától fogva az osztr. polg. tkönyv 321. §-a értelmébeni telekkönyvekkép tekintendők — de ebből még korán