Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-09-18 / 41. szám
312 enkezőre feljogosítva nem lettek vagy az ügylet minősége ellenkezőt nem kíván, harmadik személyek irányában titoktartásra kötelezvék ( 8); 7) az általuk közvetített ügyleteknél a felek vagy meghatalmazottjaik beleegyezéseként csak is ezek határozott nyilatkozatait szabad elfogadniok.“ Ezen utolsó pont ismét annyiban tér el a n. törvénytől, amennyiben nem kívánja, hogy a határozott nyilatkozat személyesen is lett legyen átadva és elhagyja a n. k. t. 69. czikkének azon véghatározmányát, mely szerint az alkuszoknak tilos távollevőktől megbízásokat elfogadni vagy a közvetítésnél közbenjáró segítségével élni. Mindezeknek indokolását alább a 74. czikknél fogjuk találni. Megengedvén a tervezet, hogy hites alkusz teendőit helyettes által is végezhesse, szükségessé vált a helyettesítés modalitásainak kijelölése is. Teszi ezt Apáthy 73. czikkében: „Ha a kereskedelmi alkusz hivatalos teendőit helyettes által kívánja végeztetni, köteles ezt az illető törvényszéknél (69. sz.) bejelenteni, mely a helyettest működése megkezdése előtt a 69. czikk értelmében felesketi. A helyettesítés által az alkusz személyes felelősségén változás nem történik.“ Apáthy ezen általam is tökéletesen helyeselt újításnál a közjegyzői intézményre utal, mely ámbár sokkal fontosabb mint az alkuszi, a helyettesítést mégsem zárja ki. Másrészt pedig az előnyök úgy a felekre, valamint magára az alkuszra nézve szembeötlők. A tervezet 74. czikke szerint: „A kereskedelmi alkuszok távollevőktől is fogadhatnak el megbízást és a közvetítéseknél közbenjárók segítségével élhetnek.“ A n. k. t. 69. czikkének 6. pontja, mint már említettem, és az ellenkezőt rendeli. Ezt azonban azóta a tudomány, valamint a forgalmi élet határozottan roszalta, minek folytán Apáthynak ezen eltérése minden szempontból helyesnek és teljesen indokoltnak mondható. Lényegesen megegyezőleg a n. k. t. 71. czikkével jelenti ki a tervezet 75. czikke : „Minden kereskedelmi alkusz kézi — első feljegyzési könyvén — kívül egy naplót vezetni, ebbe a megkötött ügyleteket mindennap bevezetni és a megtörtént bevezetéseket naponként aláírni tartozik. A napló, melynek bekötve, laponként folyó számmal ellátva és átfőzve kell lennie, használatba vétel előtt azon törvényszék által hitelesítendő, melynek kerületében az alkusz hivatalát gyakorolni szándékozik.“ Tekintve a hites alkuszok hivatalos jellegét, a hitelesség minél nagyobb mérvbeni biztosítása czéljából sokkal határozottabban intézkedik még a keresketkönyv az alkuszok könyvei iránt, mint a kereskedelmi könyveknél. Ez okból keletkezett az döbbent és a további 76. czikk is: „A naplóba iktatott bejegyzéseknek, melyek az illetékes bíróság székhelyén divatozó bármely üzleti nyelven történhetnek, a szerződők neveit 9), az ügylet tárgyának megjelölését s ennek feltételeit, jelesen áruk eladásánál azok nemét és mennyiségét, nemkülönben az árt és a szállítás idejét kell tartalmazni. E bejegyzések időrendben hézag hagyása nélkül eszközlendők.“ Ezen czikk is lényegesen megegyező a n. k. t. 72. czikkének két első bekezdésével. A harmadik bekezdést Apáthy hallgatással mellőzi, valószínűleg azért, mert az alapjául szolgáló n. 32. czikket njitási viszketegből csonkán forrasztotta volt a terv. 36. czikkébe s ennek egyéb tartalmánál fogva, arra a hites alkuszoknál többé már nem hivatkozhatott. No de miután minden kétes eredményű reglementirozást feleslegesnek, mert hasztalannak tartok, úgy a tervezetnek ezen hiányát igen eltűrhetőnek találom. Különben a tervezet 36. czikke, gondolja Apáthy, amilyen olyan, de jó, s ezért bátran hivatkozik reá alább a 82. czikkben. A hitelesség biztosításából eredt a tervezetnek 77. czikke, mely szorosan összhangzó a n. k. t. 73. czikkével : „A kereskedelmi alkusz köteles az ügylet megkötése után a felek mindegyikének egy általa aláírt s a bejegyzés tárgyául kijelölt (76. sz.) ténykörülményeket magában foglaló kötjegyet haladéktalanul kézbesitni. Oly ügyleteknél, melyek nem azonnal teljesitendők, a közjegy a feleknek aláírás végett kézbesítendő s mindegyik félnek a közjegy azon példánya küldendő meg, melyet a másik fél aláírt. Ha valamelyik fél a közjegy elfogadását vagy aláírását megtagadja, erről a másik fél a kereskedelmi alkusz által haladéktalanul értesítendő.“ Különben nem a szerződés megkötése, hanem a közjegy bizonyító ereje függ csak az ezen czikkben kijelöltek kellő megtartásáról. Hasonlóan megegyez a tervezet 78.cz. első bekezdése a n. k. t. 74. czikkével : „A kereskedelmi alkusz köteles naplójából a felek kívánatára ezeknek hitelesített kivonatokat kiállítani, melyeknek mindazt magukban kell foglalni, mi az alkusz által a feleket érdeklő ügyletre vonatkozólag bejegyeztetett“. Ha az ügylet megköttetett, úgy egész helyesen kívánja a törvény, hogy a közvetítő alkusz annak bebizonyíthatásáról gondoskodjék. A 78. czikk második bekezdése új, s nem mintha az elvileg már kimondott általános alkuszi titoktartási kötelezettségen rést törni kívánna (mert ilyen per absolute nem létezik), hanem hogy minden helytelen deductiónak elejét vegye, világosan kimondja, hogy „harmadik személyek részére ily kivonatok csak az érdekelt felek beleegyezésével állíthatók ki“. A 79. czikkben ismét több rendbeli újításra akadunk : „Ha a kereskedelmi alkusz meghal, ha csőd alá kerül 10 *), vagy hivatalával felhagy, könyvei az illetékes törvényszéknél (69. sz.) leteendők. A könyvek letételét fontos okból a törvényszék hivatalból is elrendelheti. A könyvek letétele esetében az előbbi czikkben érintett kivonatot a felek kérelmére és költségeire a törvényszék állítja ki“. Helyesen tette Apáthy, hogy ily ex offo deponálásnak eseteit még exemplicative sem sorolja fel s a fontos okok megítélését egészen a bíró bölcs belátására bízza. Itt még azon „útmutatás“ sem kellett, melyet a könyvnek bizonyító erejénél nem nélkülözhet. A tervezet 80. czikke, mely szorosan megegyez a n. k. t. 76. czikkével, nem az indokolásban előadott okoknál fogva, hanem egyszerűen azért áll, mert az alkusz a közjegyet csak az ügylet megkötése után (1. a terv. 77. czikkét) szolgáltatja ki. Természetes tehát, hogy „a kereskedelmi alkusz által közvetített szerződés megkötése, ha a felek másként nem egyezkedtek, a 76. és 77. czikkekben megállapított bevezetéstől, illetőleg a közjegy kiadásától teljesen független tények egyedül a szerződés megkötésének bizonyítékául szolgálnak“* A kereskedelmi könyvek szerencsétlen bizonyító erejét szabályozó 35. czikk mintájára készült a tervezet 81. czikke is. Itt a szabályszerűen vezetett napló épúgy, mint a szabályszerűen kiállított közjegy az ügylet megkötése s annak tartalmára nézve rendszerint teljes u) bizonyítékot képez, de * itt is mindazonáltal a törvényszék a fennforgó körülmények megfontolása alapján, belátása szerint határozandó felett: váljon a napló és közjegy tartalma teljes bizonyítéknak tekinthető-e 12), váljon azok mellé az alkusz esküje vagy egyéb bizonyíték követelendő-e, váljon különösen a közjegy elfogadásának vagy aláírásának megtagadása az ügy elbírálásánál nyomatékkal bír-e vagy sem. A különbség a 35. és 81. czikk közt tehát abban áll, hogy a kereskedelmi könyvek mint bizonyító eszköz a bíró által teljesen mellőzhetők, mi az alkusz irataival nem történhetik. Ebben állana egy további érv a hites alkuszok intézményének további fenntartása mellett. Talán ezért fordította Apáthy a n. t. azon szavait: „ein geringeres Gewicht beizuiegen“ oly homályosan: „teljes bizonyítéknak tekinthető-e.“ Ezt nem vatalos jellegét, a közvetítésnél kizárt minden helyettesítést. Evvel ellentétben a tervezet megengedi hogy a hites alkusz teendőit helyettes által végezhesse. L. alább a terv. 73. czikkét. 8) Egyáltalán félszeg intézkedés, mely különben is czélját csak félig éri el A szerződő fél okvetlenül tudomására juthat azon egyéniségnek, kivel az üzlet köttetett. Hogy még ez is titokban maradjon, abban rejlik a magánalkusz szereplésének egyik fő előnye. 9) Itt valószínűleg elnézés folytán kimaradtak a n. k. t. 72. czikkében foglalt azon szavak : „die Zeit des Abschlusses.“ 10) Ezen intézkedés szükséges kiegészítését képezi a terv. 70. czikkének. 11) Míg a legszabályszerűbben vezetett kereskedelmi könyvek fájdalom rendszerint nem teljesen bizonyítanak. 12) A n. k. t. 77. czikke szerint: „ein geringeres Gewirth beizulegen“. Apáthy ezen eltérésről az indokolásban meg sem emlékezik, mi reám nézve közömbös, mert az egész czikket elejtendőnek vélem, de nem közömbös az „útmutatást“ nem nélkülözhető biróra nézve.