Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-10-23 / 46. szám

_Harmadik évfolyam._____________________________46. szám, Budapest, október 23. 1873 Megjelenik minden csütörtökön: a .magyar jogász- í­/|­A í­t Y A­r- - , gyűlés« tartama alatt naponként.________________________________ _ 1 _ IX _LOFIZETESI ARAK _______­­^B “^BB (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bírmentes­­$■ t 1­1 /B­I 1 » „Magyar Themi*«^kUlM^lgajsigDg­ i törvények A kéziratok a szerkezteséghez, a megrendelések és B­B­B­B­J­B­B KJ ' és rendeletek tára“ és a ,Döntvénnyek gyűjteménye“­reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. KérmentetteB B R R R 4 B­W­B mellékletekkel együttese egész évre 10 trt. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. I 1 I I] I­W­­i 1 ^ A* ^BflzMéL'Té'nzeVb é rVe­n , . . e­n és vi­fiÉ- *3p: i­s­f­KK fil­­ d ékről legczélszerübber. postautalvány utján. ^ ------------------------------------^kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY Kiadó-hivatal : nádor-utcza 6. sz. J>í BUDA­PESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek. ..Döntvények gyűjteménye­ 4 és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára 4­. Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos._______________________________________ Kiadó-tulajdonosok : Légrády testvérek. _ TARTALOM : A Schöffengericht jelenlegi állása Németországban. Dr. Fayer Lászlótól. — A kiskorúak cselekvőképessé­ge hazai jogunk szerint. Dr. Herczegh Mihály­tól. (Folyt. és vége.) — Csődtörvényünk reformja. Dr. Held Kálmántól. (Folyt.) — Az ügyvédi kar szervezete Ausztriában. — „Tárcza“. Egy főbenjáró per a XVII. századból. III. — A bírósági végrehajtók intézménye a német birodalom számára készített polgári perrendtartás javaslatában. — „Vegyes közlemények“. Különfé­lék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. A Schöffengericht jelenlegi állása Né­­metországban. A jogászgyülés állandó bizottságá­ban, mint hírlik, indítvány fog tétetni az iránt, hogy a legközelebbi jogászgyűlés napirendjére kitüzessék a „Schöffenge­richt” kérdésének megvitatása. Ezen eszme csak helyeselhető, minthogy a Schöffengericht intézménye melletti és elleni mozgalom Németországban nagy intensivitást mutat és Németországon kí­vül is oly kiváló figyelemben részesül, hogy csak hasznára lehet a magyar jogi értelmiségnek, ha beható tárgyalás útján határozott megállapodásra jutni törekszik az iránt, mennyiben volna ér­tékesíthető ezen intézmény a magyar jogreform érdekében is. Ezen szempontból kiindulva a kö­vetkezőkben az intézmény mai kifejlett­ségének megítélhetéséhez némi anyaggal kívánunk járulni és vázolni fogjuk, hogy Németország mely államaiban van már behozva a Schöffengericht, továbbá mily terjedelemben és mily módozatok mellett működik. Előre kell bocsátanunk, hogy jelen­leg Németország legtöbb államaiban há­rom osztályú fenyítő bíróság van be­hozva, melyeknek hatásköre a vizsgá­lat alá veendő bűnös cselekvény súlyos­sága szerint irányul. A rendőri áthágá­sok és egyéb kisebb bűnesetek több­nyire egyes bíróságokhoz , vagy mint alább látandjuk, a kis Schöffengerichtek­­hez, súlyos büntettek pedig az esküdt­székekhez utasittatnak, míg a középen fekvő vétségek rendesen három tagból álló szakbiróságok, vagy a nagyobb Schöffengericht­ek elé jönnek. A leg­magasabb osztályba tartozó első folya­modás­i törvényszékeknél eddig sehol sincs a Schöffengericht behozva, hanem csak a másod- és harmadosztályúaknál. Valamint a polgári perrendtartásnál a szóbeliségre nézve Hannover hosszú ideig mintaországnak tekintetett, úgy a Schöffengericht behozásában is Hannover törvényhozása volt az első, mely kísér­letet tett arra nézve, nem lehetne-e a polgári elemnek az esküdtszék alakjától eltérő közreműködését létesíteni. Már az 1852. évi bűnvádi eljárás függeléke megszabta, hogy a rendőri bűnesetek az egyesbiróságoknál az egyes­ biró és két polgár elbírálása alá essenek, hogy az ítéletek a bíró és polgá­rok által közösen hozassanak és mind­hár­­muknak egyenlő szavazati joguk legyen. Hannover eljárása nem sokára utánzásra talált, a mennyiben lassanként más álla­mok is behozták ezen intézményt, így Oldenburg 1857-ben, Bréma és Hessen 1863-ban, Baden 1864-ben, Poroszország némely részei 1867-ben, Szászország 1868-ban, Würtembergben, hol a pol­gári ülnökök intézménye régi idők óta honos, 1868-ban ezen intézmény átala­kíttatott és nagyobb kiterjedést Végül 1869-ben behozatott ezen nyert­ intéz­mény — habár lényegesen eltérő alak­ban és a „Schöffe“ elnevezés nélkül — Hamburgban. A német egység létesí­tése óta pedig a porosz és német biro­dalmi kormány által határozottan czélba van véve nemcsak az intézménynek az egész birodalomra való kiterjesztése, de egyszermind a Schöffék hatásköré­nek kiszélesítése olykép, hogy nem­csak a legkisebb és a középfokú bűnese­tek elbírálásánál közreműködnének, ha­nem a legsúlyosabbakénál is, más szó­val, ezen intézmény az esküdtszékeket volna hivatva helyettesíteni,­­ sőt az ezen alapon készült bűnvádi eljárás már a szövetségi tanács részéről összeállított szakbizottság által is nagy többséggel elfogadtatott A­mi már most a Schöffengerich­­teknek az egyes országokban kifejlődött szervezetét illeti, az a következő*): P­o­­roszország azon részeiben, a­hol a Schöffengericht honos, a középfokú bíró­ságok három szakbírói tagból állanak, a legalsóbb fokúak pedig olykép van­nak összeállítva, hogy egy szakbíró és két polgár ítél. Minden egyes­ bíróság kerületének képviselete egy egész év tartamára megválasztja a bíráskodással megbízandó polgárokat. Az illető válasz­tókerület minden 5op lakosa választ egy Schölfét. Bizonyos meghatározott adó­összeg fizetése nem kívántatik meg a választhatósághoz, de csak azon sze­mélyek választhatók, a­kik nincsenek ki­zárva az esküdtszéki szolgálatból és a­kik az illető kerületben laknak. Az in­dokok, melyek az esküdtszéki szolgálat alól felmentenek, emezen hivatásra nézve is érvén­nyel bírnak. A naptári év bezárása előtt az egyes­ bíró sorshú­zás utján nyilvános ülésben meghatá­rozza a sorrendet, melyben a megvá­lasztott polgárok a legközelebbi év ren­des törvényszéki üléseiben részt venni fognak. A rendkívüli ülésekhez a biró önmaga választja ki a polgárokat lajstromból. Minden polgárbiró az elő­a i­t esküt azon ülés elején teszi le, mely­­­ben először működik mint biró. A „Schöf­fe“ semminemű díjazásban vagy kár­térítésben sem részesül, (még fiáker­­pénzben sem, mint a mi pesti és budai esküdteink). A Schöfféknek az egyes bűn­ügyi esetekben való kizárására és el­utasítására nézve a bírák számára fen­­álló szabályok nyernek alkalmazást. Szászországban épen ellen­kezőjét találjuk azon szervezetnek, mely — mint fennebb láttuk — Poroszország­ban honos. Ott t. i. épen a középfokú bíróságoknál vannak Schöffék, az egyes­bíróságoknál pedig nincsenek. A közép­fokú bíróságok 3 bíróból és 4 Schöffé­­ből vannak összeállítva. Schöffe csak az lehet, a­ki az esküdti qualificátióval bir. Hogy valaki esküdtté választathas­sák, szükséges, hogy a rendes állami adókhoz legalább 16 tallért fizessen. A Schöffék minden bírósághoz azon mélyek közül választatnak, a­kik azon város esküdteinek eredeti lajtromába, a­hol a törvényszék van, bevezetvék, vagy pedig azon helységeknek az eredeti lajstromba bevezetett lakosai közül, a sze­mélyek ezen várostól egy mértföldnél nem esnek távolabbra. Messzebb lakó személyek csak saját kívánságukra vá­lasztathatnak meg, és ez nagyon mél­tányos különösen azért, hogy ne legyen kénytelen az illető Scheffe hosszabb utat tenni és több napon át idegen helyen költekezni, ha nem akar. A bizottságot, mely a következő évre megállapítja a szolgálati lajstromot, ezen képezik: az illető törvényszék személyek igazga­tója (elnöke), a városi hatóság első hi­vatalnoka, a városi képviselet elnöke, továbbá a kerület városainak és köz­ségeinek elnökei, de ez utóbbiak korlá­tolt számban, — a­mire nézve a vá­lasztást a törvényszék igazgatója esz­közli. A sorrend, melyben az egyes Schöffék az illető év törvényszéki ülé­sein részt vesznek, sorshúzás által ha­ *) L. Denkschr. ü d. Schöffengerichte, vom kön­­preussischen Justizministerium. R. v. Decker. 1873

Next