Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-10-23 / 46. szám
_Harmadik évfolyam._____________________________46. szám, Budapest, október 23. 1873 Megjelenik minden csütörtökön: a .magyar jogász- í/|A ít Y Ar- - , gyűlés« tartama alatt naponként.________________________________ _ 1 _ IX _LOFIZETESI ARAK _______^B “^BB (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bírmentes$■ t 11 /BI 1 » „Magyar Themi*«^kUlM^lgajsigDg i törvények A kéziratok a szerkezteséghez, a megrendelések és BBBBJBB KJ ' és rendeletek tára“ és a ,Döntvénnyek gyűjteménye“reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. KérmentetteB B R R R 4 BWB mellékletekkel együttese egész évre 10 trt. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. I 1 I I] IWi 1 ^ A* ^BflzMéL'Té'nzeVb é rVen , . . en és vifiÉ- *3p: isfKK fil d ékről legczélszerübber. postautalvány utján. ^ ------------------------------------^kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY Kiadó-hivatal : nádor-utcza 6. sz. J>í BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek. ..Döntvények gyűjteménye 4 és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára 4. Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos._______________________________________ Kiadó-tulajdonosok : Légrády testvérek. _ TARTALOM : A Schöffengericht jelenlegi állása Németországban. Dr. Fayer Lászlótól. — A kiskorúak cselekvőképessége hazai jogunk szerint. Dr. Herczegh Mihálytól. (Folyt. és vége.) — Csődtörvényünk reformja. Dr. Held Kálmántól. (Folyt.) — Az ügyvédi kar szervezete Ausztriában. — „Tárcza“. Egy főbenjáró per a XVII. századból. III. — A bírósági végrehajtók intézménye a német birodalom számára készített polgári perrendtartás javaslatában. — „Vegyes közlemények“. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. A Schöffengericht jelenlegi állása Németországban. A jogászgyülés állandó bizottságában, mint hírlik, indítvány fog tétetni az iránt, hogy a legközelebbi jogászgyűlés napirendjére kitüzessék a „Schöffengericht” kérdésének megvitatása. Ezen eszme csak helyeselhető, minthogy a Schöffengericht intézménye melletti és elleni mozgalom Németországban nagy intensivitást mutat és Németországon kívül is oly kiváló figyelemben részesül, hogy csak hasznára lehet a magyar jogi értelmiségnek, ha beható tárgyalás útján határozott megállapodásra jutni törekszik az iránt, mennyiben volna értékesíthető ezen intézmény a magyar jogreform érdekében is. Ezen szempontból kiindulva a következőkben az intézmény mai kifejlettségének megítélhetéséhez némi anyaggal kívánunk járulni és vázolni fogjuk, hogy Németország mely államaiban van már behozva a Schöffengericht, továbbá mily terjedelemben és mily módozatok mellett működik. Előre kell bocsátanunk, hogy jelenleg Németország legtöbb államaiban három osztályú fenyítő bíróság van behozva, melyeknek hatásköre a vizsgálat alá veendő bűnös cselekvény súlyossága szerint irányul. A rendőri áthágások és egyéb kisebb bűnesetek többnyire egyes bíróságokhoz , vagy mint alább látandjuk, a kis Schöffengerichtekhez, súlyos büntettek pedig az esküdtszékekhez utasittatnak, míg a középen fekvő vétségek rendesen három tagból álló szakbiróságok, vagy a nagyobb Schöffengerichtek elé jönnek. A legmagasabb osztályba tartozó első folyamodási törvényszékeknél eddig sehol sincs a Schöffengericht behozva, hanem csak a másod- és harmadosztályúaknál. Valamint a polgári perrendtartásnál a szóbeliségre nézve Hannover hosszú ideig mintaországnak tekintetett, úgy a Schöffengericht behozásában is Hannover törvényhozása volt az első, mely kísérletet tett arra nézve, nem lehetne-e a polgári elemnek az esküdtszék alakjától eltérő közreműködését létesíteni. Már az 1852. évi bűnvádi eljárás függeléke megszabta, hogy a rendőri bűnesetek az egyesbiróságoknál az egyes biró és két polgár elbírálása alá essenek, hogy az ítéletek a bíró és polgárok által közösen hozassanak és mindhármuknak egyenlő szavazati joguk legyen. Hannover eljárása nem sokára utánzásra talált, a mennyiben lassanként más államok is behozták ezen intézményt, így Oldenburg 1857-ben, Bréma és Hessen 1863-ban, Baden 1864-ben, Poroszország némely részei 1867-ben, Szászország 1868-ban, Würtembergben, hol a polgári ülnökök intézménye régi idők óta honos, 1868-ban ezen intézmény átalakíttatott és nagyobb kiterjedést Végül 1869-ben behozatott ezen nyert intézmény — habár lényegesen eltérő alakban és a „Schöffe“ elnevezés nélkül — Hamburgban. A német egység létesítése óta pedig a porosz és német birodalmi kormány által határozottan czélba van véve nemcsak az intézménynek az egész birodalomra való kiterjesztése, de egyszermind a Schöffék hatáskörének kiszélesítése olykép, hogy nemcsak a legkisebb és a középfokú bűnesetek elbírálásánál közreműködnének, hanem a legsúlyosabbakénál is, más szóval, ezen intézmény az esküdtszékeket volna hivatva helyettesíteni, sőt az ezen alapon készült bűnvádi eljárás már a szövetségi tanács részéről összeállított szakbizottság által is nagy többséggel elfogadtatott Ami már most a Schöffengerichteknek az egyes országokban kifejlődött szervezetét illeti, az a következő*): Poroszország azon részeiben, ahol a Schöffengericht honos, a középfokú bíróságok három szakbírói tagból állanak, a legalsóbb fokúak pedig olykép vannak összeállítva, hogy egy szakbíró és két polgár ítél. Minden egyes bíróság kerületének képviselete egy egész év tartamára megválasztja a bíráskodással megbízandó polgárokat. Az illető választókerület minden 5op lakosa választ egy Schölfét. Bizonyos meghatározott adóösszeg fizetése nem kívántatik meg a választhatósághoz, de csak azon személyek választhatók, akik nincsenek kizárva az esküdtszéki szolgálatból és akik az illető kerületben laknak. Az indokok, melyek az esküdtszéki szolgálat alól felmentenek, emezen hivatásra nézve is érvénnyel bírnak. A naptári év bezárása előtt az egyes bíró sorshúzás utján nyilvános ülésben meghatározza a sorrendet, melyben a megválasztott polgárok a legközelebbi év rendes törvényszéki üléseiben részt venni fognak. A rendkívüli ülésekhez a biró önmaga választja ki a polgárokat lajstromból. Minden polgárbiró az előa it esküt azon ülés elején teszi le, melyben először működik mint biró. A „Schöffe“ semminemű díjazásban vagy kártérítésben sem részesül, (még fiákerpénzben sem, mint a mi pesti és budai esküdteink). A Schöfféknek az egyes bűnügyi esetekben való kizárására és elutasítására nézve a bírák számára fenálló szabályok nyernek alkalmazást. Szászországban épen ellenkezőjét találjuk azon szervezetnek, mely — mint fennebb láttuk — Poroszországban honos. Ott t. i. épen a középfokú bíróságoknál vannak Schöffék, az egyesbíróságoknál pedig nincsenek. A középfokú bíróságok 3 bíróból és 4 Schöfféből vannak összeállítva. Schöffe csak az lehet, aki az esküdti qualificátióval bir. Hogy valaki esküdtté választathassák, szükséges, hogy a rendes állami adókhoz legalább 16 tallért fizessen. A Schöffék minden bírósághoz azon mélyek közül választatnak, akik azon város esküdteinek eredeti lajtromába, ahol a törvényszék van, bevezetvék, vagy pedig azon helységeknek az eredeti lajstromba bevezetett lakosai közül, a személyek ezen várostól egy mértföldnél nem esnek távolabbra. Messzebb lakó személyek csak saját kívánságukra választathatnak meg, és ez nagyon méltányos különösen azért, hogy ne legyen kénytelen az illető Scheffe hosszabb utat tenni és több napon át idegen helyen költekezni, ha nem akar. A bizottságot, mely a következő évre megállapítja a szolgálati lajstromot, ezen képezik: az illető törvényszék személyek igazgatója (elnöke), a városi hatóság első hivatalnoka, a városi képviselet elnöke, továbbá a kerület városainak és községeinek elnökei, de ez utóbbiak korlátolt számban, — amire nézve a választást a törvényszék igazgatója eszközli. A sorrend, melyben az egyes Schöffék az illető év törvényszéki ülésein részt vesznek, sorshúzás által ha *) L. Denkschr. ü d. Schöffengerichte, vom könpreussischen Justizministerium. R. v. Decker. 1873