Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 12. szám - Néhány szó a sommás ügyekben hozott makacssági itéletekről
— 91 — eljárás félbenszakitása vagy folytatása iránti végzés hozatalánál figyelembe venni." S ez, — ha azon inconvenientia, hogy az értesítésen túl a vonatkozó a büntető bírósághoz áttételére a ügyiratoknak váltó biróság megkerestessék, de ezen (egyenfoku) bíróság nincs kötelezve a megkeresés teljesítésére — egyszerűen kihagyatik, — e kihagyással igen helyes javaslat, s elég annyit utalni, hogy a vett hivatalos értesítést, illetőleg a közlött bizonyítékok s körülményeket, a váltóbíróság a váltóeljárás félbenszakítása vagy folytatása iránti végzés hozatalánál figyelembe venni tartozik. A következő 4-ik §. azonban már azt rendeli, hogy „a büntető bíróság megkeresésére föltétlenül félbeszakítandó a váltóeljárás, s az iratok átteendők a büntető bírósághoz, 1. ha a váltóhamisítás gyanújával terhelt egyén megszökött; 2. ha az a bíróság vagy más hatóság előtt maga beismerte, hogy a vállát meghamisította, vagy a meghamisításban bűnrészes ; 3. ha ellene más okirat meghamisítása miatt vizsgálat rendeltetett el. E §. — eltekintve 3-ik pontjának legalább is igen kérdéses beilleszthetőségétől — sokkal nagyobb horderejű, sem mint mérlegezését köteleid ne ismernék. A vámeljárás felfüggesztésének nagy fontosságú kérdése világításához szükséges a váltóhamisítás eseteit tárgyazó anyagi váltójogszabályokról emlékezni. Az 1810. XV. 185. §. szerint az egyszer elfogadott váltót az elfogadó akkor is tartozik fizetni, ha a váltó egészen hamis lenne, például : az intézvényezés szövege költött, s az intézvényező névaláírása hamis lenne. Ugyan e törvény 39., 40., 41., 42. §§. szerint a háziratok jogszerű ereje akkor is megvan, ha a váltó egészen hamis, — vagy részben meghamisított, s a háziratok — ellenkező igazolása nélkül — hamisítás előttieknek tekintendők, és a tulajdonos irányában váltókötelezettséget alapítók. A váltói egyetemleges kötelezettség elvéből folyólag, — a váltótulajdonos követelését, összes előzői irányában érvényesítheti A fennt idézett javaslat azonban e jogot megsemmisíti, mert ha például egy, a váltóban intézményesnek megnevezett egyén, azon gyanúval terheltetik, hogy az intézményező névaláírását hamisan maga írta, s így az egész váltó hamis, s ez egyén megszökött vagy hamisítás tényét beismerte, a kir. ügyésznek avagy bármely bíróságnak — melyhez arról jelentés tétetett s bizonyítékok közöltettek — értesítésére, a váltóeljárás feltétlenül félbeszakítandó, s a váltó, a periratokkal együtt a büntető bíróághoz átteendő, anélkül, hogy a váltótulajdonos, a kétségtelen elfogadó s forgatmányozó irányában a vtk. I. 39—42 185. §§-ban biztosított kielégítéséhez, a váltóeljárás szakadatlan folyamában hozzájuthatna. Elég volt a hasonló eshetőségek közül egy példát kiemelni tanúságul arra, mily számos variációt lehetne még felsorolni,holott a javaslatnak bizonyára nem lehet czélja, a váltójog hatályát megbénítani. Az anyagi váltójog ezen hatálya oly alapelv, melyet a hitel- s kereskedelmi forgalom legvitálisabb érdekei sérelme nélkül — nem lehet érinteni. így óvják a váltójogot a közönséges német váltórendszabály, s az osztrák váltótörvény egyenlő szövegű 75—76 §§-ai, midőn kimondják, hogy: „Auch wenn die Unterschrift des Aussttellers eines Wechsels falsch, oder verfálscht ist, behalten dennoch das achte Accept und die iíehten Indossamente diewechselmassige Wirkung — " s „Aus einem, mit einem falschen oder verfalschten Accepte oder Indossamente versehenen Wechsel bleiben sammtliche Indossanten und der Aussteller, derén Unterschriften acht sind — wechselmasig verpflichtet." Ugyanígy rendelkeznek a legtöbb ország váltótörvényei: például a svéd 93-ik, németalföldi 137. 145., orosz 462., 477., dán 64-ik §-ai és Schweiz mindazon cantonalis váltótörvényei, melyek a közönséges német váltórendszabály alapján szerkesztettek. A legújabb magyar váltótörvényjavaslat 115—117. §§-ai rendelkezése is ez alapon nyugszik. „A váltóhamisítás esetében követendő eljárásról — szóló törvényjavaslat idézett 4-ik §-a tehát, sem a létező váltó törvénnyel, sem a váltójogi közelfogadott doctrina alapján alkotandó váltó törvénnyel egyeztetésben, a tervezet szövegezésben meg nem hagyható. A váltóeljárás feltétlen felfüggesztésének egyetlen esetéül az lenne szabályozható, ha a hamisítás tényezője maga váltótulajdonos lenne, — s a javaslati 4-ik §. pontozatai reá alkalmaztathatnának. Minden egyéb esetben birói határozat tárgyául lenne fentartandó, a váltóeljárás félbeszakítása vagy folytatása iránt, a per körülményei szerint intézkedni, s csakis annyi lenne az 1868. LIV. t. cz. 10. §. rendelkezésével azonosan kimondandó, hogy oly esetekben, midőn a biróság a váltóeljárást folytatandónak ítélte, a hozott határozat jogerőre emelkedése után, az összes iratok, a büntető bírósághoz hivatalból átteendők. Ezáltal úgy a váltó-, mint a büntető igazságszolgáltatásnak, a közérdek tekintetébeli követelményei kielégítve lennének. Czélunk volt e rövid fejtegetéssel a törvényjavaslatnak eme kiszögelésére mint olyanra utalni, mely a törvényeknek a törvényhozás által mindig figyelni kellő öszhangját zavarólag érinti, a szükséges egyeztetésbe ütközik, s alig elenyésztethető contraversiák magvát képezné. Tokaji Nagy Lajos: Ráhány szó a sommás ügyekben hozott makacssági ítéletekről. Általánosan tudva lévő dolog, hogy polgári perrendtartásunk vajmi hiányos, hogy míg egyrészt fontos dolgokat egészen hallgatással mellőz, másrészt csak per tangentem emlékezik meg számtalan több figyelmet érdemlő esetről. Egy hasonló esetet akarok a tömkelegből kikapni, mely bizonyosan nem egy ügyvédet ejtett már kétségbe és mely — szerény nézetem szerint — nemcsak okvetlenül megjavítandó, hanem szükséges, hogy ezen javítás az igazságot kereső közönség érdekében mielőbb esztközöltessék, mi leghelyesebben az alkotandó novelláris törvényczikk által történhetnék. A ptt. 254. §-a ezt mondja: „a kötelezettség teljesítésére kiszabott határidő, sommás perekben az ítélet kihirdetését, rendes perekben pedig az ítélet kézbesítését közvetlen követő napok veszi kezdetét." Ez elég világos volna, ha sommás perekben mindig mindkét fél előtt hirdettethetnék ki az ítélet, ha makacssági ítéletek nem existáinának; — a rendes perekről, miután minden ítélet utján adatik a feleknek tudtára, nem kézbesítés Megvallom, hogy én a kérdésben szólok, forgós esetben egy perczig sem kételkedtem, sommás ügyekben, akár tárgyalás, akár hogy makacsság folytán hozott és rögtön kihirdetett ítéletek közt, a végrahajtás tekintetében semmi különbség nincs, míg ennek ellenkezőjéről nem kellett meggyőződnöm egy, sőt — fájdalom — több konkrét esetben. A járásbíróságok ugyanis a végrehajtást csak akkor rendelik el, ha a makacssági ítélet alperesnek kézbesítve lett, és ez az ítélet ellen a törvényadta jogorvoslatokkal, a kézbesítéstől és nem az ítélet kihirdetésétől számított határidő alatt nem él. Nem akarom mondani, hogy a járásbíróságok által követett ezen szokás egészen eltévesztett és ezért nem is akarom azokat a törvény hibás alkalmazásával vádolni, mert okadatolva látom ez eljárást éppen a ptt, nevezetesen ennek 298. §. c) pontja által; nézetem szerint azonban ez helytelen és szükséges, hogy ez esetre is a törvény úgy intézkedjék, hogy kétségnek helye ne is lehessen. Tudjuk, hogy az idéző végzések világosan tartalmazzák azon intést, hogy a személyes vagy képviselő általi megjelenés elmulasztása a 111. §. jogkövetkezményeit vonja maga utánéppen oly jól tudjuk azt is, hogy a bíróságok feltétlen makacssági ítéleteket sohasem hoznak oly esetben, ha az alperes sajátkezű aláírásával ellátott kézbesítési vevény a keresethezvételét nem igazolja. Ha a kézbesítési kérvevény a tárgyalás napjáig még be nem érkezett, csak feltételes makacssági itélet hozatik, mely csak akkor érvényes, ha az utóbb beérkezett vevény igazolja, hogy a kereset a 116. §. által meghatározott időben kézbesíttetett alperesnek, ha kitűnik, hogy alperes elég korán kapta meg a keresetet és idézést, hogy tehát vélelmezhető, hogy önhibájából maradt el a tárgyalástól. Ezeket előrebocsátva azt kérdem : mi akadályozza a járásbíróságokat abban, hogy a makacssági ítéleteket is a kihirdetéstől számított 15 nap alatt, mint amely idő alatt élhet igazolással alperes, ismerjék el jogérvényre emelkedetteknek. Mellesleg megjegyzem, hogy a sommás perekben a 15 napi igazolási határidőt mivel sem látom igazoltnak, tekintetbe véve azt, hogy a kötelezettség teljesítésére legfelebb 8 napi határidőt szabhat a bíró. Hiszen alperesnek már azáltal, hogy keresetet átvette és az idézést elolvasta, tudnia a kell, hogy meg nem jelenése esetére, kénytelen ő a kereseti substratumot a tárgyalási határnaptól számítandó 8 nap alatt felperesnek, különben a végrehajtás terhe alatt átszolgáltatni. Tudnia kell ezt, mert a törvény nem ismerése senkit fel nem ment a törvény nem ismeréséből rá háramlott hátrányok alól, és így magától elesik annak szükségessége, hogy ez neki még egyszer ismételtessék az ítélet által. De másrészt, ha alperesnek nem a 116. §. által megszabott határidőn belül történt megidéztetése és ő ezért a tárgyalásnál meg nem jelenhetett, vagy pedig ha ön vétkén kívül, elháríthatlan akadály miatt volt kénytelen a tárgyalást elmulasztani, ismét kell ismernie a törvényt, mely neki az első esetben a semmiségi panaszban, a másik esetben az igazolásban nyújt alkalmat perorvoslattal élni. Miután az előbbi eset alig fordulhat elő a fenebb említett „feltételes" makacssági ítéletek alkalmazása által, leginkább csak a második esetről lehet szó; márpedig azt hiszem, hogy 15 napi engedély bárkinek is elégséges lehet, hogy megfontolja azt, és meggyőződjék arról, váljon kell-e ezen perorvoslattal élnie vagy sem? Nem akarok hosszadalmaskodni, mert azt hiszem, nem szükséges még bővebben kifejtenem egy olyan kérdést, mely ügyvédek és praktikus jogászok előtt tulajdonképen nem is kérdés, mert alig lesz Budapesten oly ügyvéd, kinek ne lett volna szerencséje, — azaz szerencsétlensége — megismerkedni azon nehézségekkel, melyekkel számtalan esetben jár egy makacssági ítéletnek kézbesítése, ki nem lett volna kénytelen nemcsak saját valamint fele, hanem a bíróságnak boszántására is, úgya beadványok nagy halmazát még egy fél tuczat sürgető kérvénnyel is szaporítani, melyeknek eredménye rendesen az, hogy az ítélet alperesnek mégsem kézbesittetett! Ha ilyesfélét kellett tapasztalni valakinek, váljon nincs-e joga méltatlankodni azon, hogy a „sommás", „gyors", „rövid" eljárásban nehezebben és későbben jut jogához, mint némelykor a rendes utó perben; nem háborodik-e fel minden gondolkozó emberben az igazságérzet, ha tapasztalja, hogy a roszhiszemű adós, ki megmakacsoltatta magát, nemcsak később tartozik kötelezettségének tenni, mint a jóhiszemű, ki elég jámbor eleget volt a tárgyaláson megjelenni és adósságát beismerni, de módjában áll a törvényt és igazságot is kijátszani az által, hogy az ítélet átvételét a legkülönbözőbb fogások által kikerüli. Ennek nem szabad történni ! Ragaszkodjunk a perrendtartás világos szavaihoz, illetve adassék azok homályosságának világos magyarázat, ne adassék az elmakacsolt — többnyire részhiszemű — adósnak több jog és előny, mint a jóhiszemnek és meg vagyunk.