Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 21. szám - A budapesti ügyvédegylet emlékirata a végrehajtói intézmény tárgyában

- 166­ vényhozás elé minél elébb törvényjavaslatot be­­terjeszteni kegyeskedjék. Legmélyebb tisztelettel Nagyméltóságodnak Budapesten, 1873. évi május 15-én alázatos szolgái: a budapesti ügyvédi egylet Horvát Ká­roly elnük. Dr. Siegmund Vilmos, titkár, a csődkereseteknél, ahol a bejelentés­nym sok esetben az, hogy a követelését eredmé­beje­lentő fél még felmerült és a jelen törvény által mód nélkül szaporított kézbesítési költségeit saját zsebéből fizetni tartozik. A­mi pedig az egész intézmény népsze­rűtlenségét tetézi és annak mielőbbi megszün­tetését minden törvényes eszközzel előm­ozdi­tandónak ajánlja, ez azon körülményben rej­lik, hogy az ügyvéd a szegényebb sorsuak pe­reit nem vállalhatja át azon önzetlenséggel, mint annak előtte, ugy hogy a szegényebb Borsu honpolgár úgyszólván védelmétől végleg megfosztatott, hogy továbbá a bíróságok a va­lóságos készkiadást, mely a kézbesítések kü­lönféle neme által okoztatott, legritkább eset­ben veszik figyelembe a költségek megállapí­tásakor, miáltal az ügyvédek annyira soványult keresete még inkább csökkentetik, hogy végül a végrehajtók a díjak beszedésénél annyira kíméletlenül járnak el, hogy az eziránti össze­koc­c­anások majdnem mindennapiak, sőt meg­történt dolog, hogy ezen nagy részben a mű­veltség primitív fokán álló egyéniségek az ügyvédi kar közbecsülésben álló tagjait meg­sérteni nem átallották. 9-et. Hozzájárul még azon körülmény, hogy sok esetben egyik fél sem tudja, melyi­ket illeti a kézbesítési­ díj viselésének terhe, és azt a törvény azon szavai „— kinek kérelme folytán történt —" sem képesek felvilágosítani, mivel a bíróságok sok oly intézkedése forog némelykor szóban, melyet a perlekedő felek egyike sem kérelmezett. Ez pedig, mint a tapasz­talat mutatja, elég gyakran ad okot súrlódásra ügyvéd és végrehajtó között. N­­­or. Terhes a végrehajtók utjáni kézbe­sítés a bíróságokra is, mert a ki nem fizetett kézbesítési díjak iránti fizetési meghagyásokkal túlterheltetnek és szorosan hatáskörükhöz tar­tozó sürgősebb teendőiktől elvonatnak. M­­- or. Kijátszatik a törvény intézkedése azáltal, hogy a végrehajtók legtöbbjei nem is személyesen, hanem fizetéses szolgáik által tel­jesíttetik a kézbesítéseket, kik nem képesek a birói határozatokat a feleknek, különösen az irást és olvasást nem tudóknak megmagyarázni; sőt gyakran megesik, hogy a végrehajtó vagy szol­gája a kézbesítési bizonyítványt a keresetre vagy ítéletre reá vezeti anélkül, hogy ez az ellenfélnek még kézbesíttetett volna. És így a végrehajtó fáradság nélkül nagy összegeket BZOI-gák utján keres, és az állam által részére biz­tosított sinecurának örvend. IV- er. Ha hozzá vetjük, hogy az ügyvédi kar a kézbesítéseknek az annak idejében hites kézbesítők utján eszközölt foganatosítása alkal­mával a kézbesítő szolgák részéről ha nem nagyobb, de minden esetre hason lelkiismere­ts tességet és buzgalmat tapasztalt a­nélkül, hogy ezáltal aránytalan kiadásokba sodortatott volna ; ha tekintjük, hogy ezen a kézbesítőknek fizetett díjak évenként sok milliókra rúgnak, melyek­ből az állam semmi hasznot nem húz, ellenben a nép annyira megsoványult kenyere ezen te­temes összeggel még inkább csökkentetik ; ha tekintetbe ves­szük, hogy az a bélyegben egy dús jövedelmi államhatalomnak forrása nyilt, mely már magában is a jogkereső közönség által nehezen viseltetik, de melyből minden­esetre annyi tiszta jövedelem marad, hogy az ál­lam által fizetett kézbesítő szolgák alkalmaztas­sanak ; ha figyelemmel vagyunk azon nemzet­gazdászati de erkölcsi érvre is, hogy az ál­lamnak az igazságszolgáltatás terén nyerész­kedni nem szabad, sőt az hivatásával ellenke­zik, — ha mindezeket szemügyre vesszük, ha­tározottan a mellett kell nyilatkoznunk, hogy a jelenlegi kézbesítési intézmény haladék nél­kül elejtendő és a kézbesítések az állam által fizetett kézbesítő szolgák által eszközlendők. Mindezen elősorolt és körülményesen ki­fejtett indokaink alapján azon alázatos kérelem­mel bátorkodunk Nagyméltóságodhoz fordulni . Miszerint az 1871. LI. t. cz. azon szaka­szainak, melyek a bírósági végrehajtók hatás­körébe helyezik a kézbesítéseket is, minden pontjaira való eltörlése , illetve módosítása és a kézbesítések államszolgálatban levő fizeté­ses hites szolgák általi eszközlése iránt a tör­­ vönyvészet. Gneist legújabb munkája a b­ínvádi eljárásról. (Vier Fragen 0ur deidsrhen Strafprozess­ordutnif) mit cinem Sc/rtusswort übcr die Schó/­fcnrjeriihtc von Rudolf Gneist. Berlin. 1874. ő^rin­ycr kiadású.) V. Utóbbi czikkünkben az elővizsgálatról szóltunk, amint azt szerző az angol elővizsgálat nyomán szervezendőnek véli. Ezek után szerző a keresztkihallgatás (Kreuzverkör) tárgyalására tér át. Tagadhatlan, hogy a vádlási elv egyenes kifolyása az, hogy az elnök felmentessék azon ku­tatási szerep vitele alól, mely a jelenleg fenn­álló eljárási formák mellett neki o­sztályrészöl jut. Ma a bíróság elnöke az eljárás minden té­nyezőit — a vádlót és a védőt is — helyette­síti. Az elnök folytonosan működik, az egész kihallgatás alatt ő beszél, a tárgyalás többi tényezői pedig mindannyian hallgatnak. Azon­ban épen azért, mivel a vádló és a védő a bi­zonyítási eljárásban csaknem teljesen passiv szerepet kénytelenek vinni, kárpótlást szerez­nek maguknak a plaidoyer által és ezt oly hosszúra terjesztik, annyira feleziezomázzák hangzatos phrarzisokkal és szőrszálhasogató a okoskodásokkal, nemritkán sophismákkal, hogy bíróságokat és az esküdteket is kifáraszt­ják és untatják, sőt az utóbbiakat nem rit­kán sikerül félrevezetniök is. Igen észszerű törekvés tehát az, hogy amennyire lehet, már a bizonyítási eljárás alatt a vádló és a védő a cselekvésbe belevonassék , mert először ez által már maga az eljárás gé­pezete is természetes­ alakot ölt; az elnök nincs túlterhelve, hanem inkább ellenőrző sze­repet visz, ami bírói méltóságának sokkal in­kább megfelel, mintha folytonosan és m­á­s­o­d­s­z­o­r: ha a vádló és a szeg­ mozog, védő már a bizonyítási eljárás alatt előtérbe lép, nagy mértékben megrövidíttetik a vitázás, a főtár­gyalás pedig ott keresi súlypontját, ahol en­nek valóban lennie kell: a bizonyítási eljárás­ban. Itt van kulcsa azon gyorsaságnak, mel­­lyel az angol perek letárgyaltatnak. De nem egyedül a per természetes és gyors lefolyására, hanem egyszersmind az igazság kiderítésére is szükséges a kereszt­kérdések rendszere. Újabb időben a büntetőjog egyik fő­ elveként fogadtatott el, hogy a vádlott nem köteles igazat mondani. Ezen elv az inquisitionális rendszerrel egyenes ellentétben áll. Mert bármily kedvező színekben kívánják is a bíróságok ezen rendszert feltüntetni, annyi bizonyos, hogy nem egyéb, mint enyhített ki­adása a kínvallatásnak, vagyis a­helyett, hogy a vádlott testi kínzások által bizassék az igaz­nak megmondására, most furfangos kérdések által gondolják őt megzavarhatni és ez úton belőle az igazat kicsalni. Ezen vallatási mód a tehát, mely elvégre tagadhatlanul egyik — bár mai felfogás szerint jogosulatlan — esz­köze az igazság kiderítésének, igen nagy mér­tékben szenved azon elv uralomra jutása ál­tal, hogy a vádlott nem köteles az igazat megmondani. Ámde ha kiküszöböljük a bíró­nak inquisitionális jogát, szükséges, hogy ezt az igazság kiderítésének valamely más eszkö­zével helyettesítsük. Ezen eszköz nem lehet más, mint az államügyésznek kérdezési joga, ellensúlyozva a védőnek mindkettő pedig ellenőrizve ugyanazon jogával, a bíróság által. És ez sokkal hathatósabb módja az igaz­ság kiderítésének, mint a bíróság inquisitioná­lis joga. Az államügyész sokkal erősebben fogja a vádlottat és tanúkat kikérdezni, mint ezt a bíróság elnöke tette, mert hiszen ő mint vádló lép fel. Előnye azonban a vádlottnak abban áll, hogy a védő jogosítva van az ellenkérdéseket megtenni, így tehát a bűnös ki lesz téve vádló erős és közvetlen támadásainak, melyek­­­nek sokkal kevésbé bír ellentállni, mint a biró inkább concilians kérdéseinek. Ha pedig a vádlott ártatlan, a védő szintén egészen ön­állóan intézheti védekezéhez és a tanukhoz mindazon kérdéseket, melyeket a mentő bizo­nyítékok iránt tenni szükségesnek tart. Épen az által, hogy a keresztkihallgatás rendszere szerint ezen két ellenkező érdek — a vád és a védelem — már a bizonyítási eljárásban erősebben összeütközik egymás­sal, hozzávéve mindig a bíróságnak ellenőrző hatalmát a túlzások tekintetében, az sokkal inkább kiderül, mint a mostani igazság mono­ton tárgyalási mód mellett, midőn a biró a majd terhelő, majd mentő körülmények iránti kérdéseket egymással összevegyitve in­tézi a vádlotthoz. Szerző szerint,,, a kérdezés azon módja már az elővizsgálatban is uralkodó volna, mint­hogy ő az elővizsgálatot is a vádlási elv, a szóbeliség és a nyilvánosság alapján kívánja szerveztetni. Addig azonban, míg az elővizsgá­lat ebbeli kétségkívül igen nagy nehézségekkel járó reformja keresztülvitetnék, a kereszt­kérdések egyelőre a főtárgyalásban lelnék helyeket. A német javaslat tett is már ez iránt egy habár meglehetősen félénk lépést, amen­­nyiben megengedi, hogy a keresztkihallgaás az egyik vagy a másik fél kívánságára helyt foglalhat; ha pedig mindkét fél indít­ványozza, akkor az elnök köteles azt meg­engedni. Hogy mily kiterjedésben fog ezen fa­cultativ intézkedés igénybevétetni, azt majd a gyakorlat mutatja meg. A porosz bűnvádi el­járás hasonló határozmányokkal bír,­­ de ezek nem igen vétetnek alkalmazásba. A ja­vaslat kritikusai a facultativ intézkedéstől nem is várnak sokat, mivel ritkán fog a vád és védelem megegyezni ezen módozat indítványo­zásában már csak azért is, mert bizalmatlanok lesznek egymás iránt, és azon fél, mely nem indítványozta a keresztkihallgatást, azt fogja mindig hinni, hogy az indítványozó fél ez által előnyt fog magának szerezni a tárgya­lás alatt. Az osztrák bűnvádi eljárás még ezen fa­cultatív intézkedéstől is tartózkodott, és egész kiterjedésében fenntartotta az előbbi inqui­sitionális elvet. A német tudomány ezen kérdésben már nyilatkozott és a legirányadóbb jogtudósok a keresztkihallgatást pártolják. A múlt évben tartott német jogászgyűlés szintén kimondta, hogy „A bűnvádi eljárásban a keresztkihallga­tás jobb, mint az elnök általi kihallgatás."**) Ami az ezen rendszer ellen felhozható ellenvetéseket illeti, gyakorlati értéke leginkább annak van, hogy nem minden bűnügyi eset tárgyalásánál van a vádlottnak védője, és így sok esetben a bíróság egyedül az államügyész faggató kérdéseinek alapján fogna ítélni. Ezen bajon azonban az által lehet segíteni, hogy azon esetben, ha a vádlottnak nincs védője, a bíróság elnöke vagy a bíróság egyik tagja veszi át a védő kérdezési jogát és meg­teszi mindazon kérdéseket, melyeket a véde­lem szempontjából szükségeseknek tart. Külön­ben is ezen eset leginkább a kisebb bűnügyek­nél fordulhat elő, minthogy csak ezeknél hi­ányoznánk a tárgyaláson a védő. Dr. F­a­y­e­r László. A m. kir. legfőbb ítélőszék tanácsainak összeállítása. (Életbe lépett 1874. május 17-én.) I. Tanács. I. polg. és III. bűnt. Ta­nácselnök: Br. Papp V. László Birák: *) L. Zacherlae „Ilandbuch" d. Strafprozesses. ! 55. 1. Seuffert: Über Schwingericht u. Schöffengericbt ! II. 205. 1. **) L. az előkészitő vélemények közt Stemann 1 A német jogászgy. évkönyvében 1873. I.

Next