Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 1. szám - A férj hatalma a nő vagyona felett. 2. [r.]

tális jellegű, melyre nézve a férj kezelési s haszonélvezeti joggal bir, hacsak ki nem köttetik, hogy ne az, hanem vérbehalten, a nő önálló vagyona legyen. Itt tehát a római jog elővélelme a nő hát­rányára megfordittatik. Azonkívül a vagyonközösséget is, mint némely porosz tartomány szokásos jogát, in subsidium szabályozza. A nő porosz jog szerint férje gyámsága alatt áll és csak érdek­összeütközéskor kap a bíróságtól gondnokot. Az osztrák polgári törvénykönyv, mely 1811-ben lépett hatályba és mely szintén germán és római jogot talált Austria provinciáiban, sokkal közelebb áll a római joghoz. Módosított dotális rendszert alkotott; a nő minden vagyona elkülönítve marad, de a törvényes vélelem az, hogy annak kezelését férjére bízta. Míg tehát a nő ennek ellen nem mond, addig férje számadásra nem kötele­zett, törvényes meghatalmazottjául tekintetik. Az ingó hozomány a férj tulajdona lesz. A Code Napoléon (1804-ből) szintén többféle, délen római jogot, északon germán szokás­jogot (coutume) szüntetett meg, mely utóbbi a vagyonközösséget (communauté des biens) uralta. A C. N. szerint, mely a család­ s örökjogban túlnyomóan a germán elemet tartotta fen, a há­zassággal ipso iure beáll a vagyonközösség, ha a dotális rendszer (ré­gime des biens séparés) ki nem köttetik (1891.—1893. art.). A nő ér­vényes ügyletet nem köthet azonban egyáltalán férje felhatalmazása (autorisation maritale) nélkül saját vagyonára vagy személyére nézve sem. A Code Napóleont két continens két­harmada uralja, a­meny­nyiben Belgiumban, a francia Svájczban, a rajnántúli német tartomá­nyokban, Badenben és orosz Lengyelországban is érvényes és annak alapján készültek a hollandi, portugalli, román, több délamerikai, a louisianai s a legfontosabb, az 1966-iki olasz polgári törvénykönyv. Az olasz p.­tk. az Olaszország statutáris jogában mindig fen­maradt római dotális rendszert adoptálta, de a forgalom érdekében a dol elidegeníthetlenségét korlátozta.*) Az olasz polgári törvénykönyv egyik javaslata (Migliettié) tel­jesen el akarta ejteni a Code Napoléon és annak alapján készült régibb sardiniai polgári törvénykönyv (Codice Albertino) azon megszorí­tását, miszerint a nő külön (paraphernalis) vagyonáról sem rendel­kezhetik férje beleegyezése, meghatalmazása nélkül (autorizzazione maritale), és elfogadta azon szabadelvű rendszert, melyet az osztr. p. tk. követ s mely ezzel 1866-ig Lombardia joga volt. A javaslat legtekin­télyesebb bírálói, Stefani­ Nicolosi­s Buniva ezért hevesen megtámad­ták azt, s erre a korlátozás, bár a Code Napoléon utánzásai előtt felállott olasz jogok azt nem ismerték, a codice civileire felvétetett, csakhogy enyhébb alakban, mint a C. N.-ban. Míg ugyanis a C. IST. szerint a nőnek minden ügyletben férjének, mint gyámnak, különös megbízása kell, hogy az érvényes legyen, addig az olasz p. tk. megenged általános meghatalmazást, és mi még fontosabb: meg­állapít eseteket, melyekben a férj képtelenné s méltatlanná válik e kezelési jog gyakorlására s a nő teljesen önállóan járhat el, minő p. o. az ágy- és asztalteli elválás esete. A C. N. alatt megtörténhetett az ujabb hires eset, hogy egy férjétől elvált franczia herczegnő, ki német naturalisált polgárrá lett s ott, házassága felbontása után, újra férj­hez ment. Francziaországban törvényes nőül nem ismertetett el, mert férje autorisationja nélkül a C. N. szerint nem lehetett más állam polgárává, mint franczia polgár pedig (adivorce, a házasság felbontása nem lévén megengedve franczia jog szerint) nem köthetett érvényesen újabb házasságot. Az olasz p. tk. tehát e részben, mint számos más tekintetben, nagy haladást képez a C. N.-nal szemben, mit a legelőkelőbb franczia jogászok is elismertek. Paul Gide a franczia akadémia által pályakoszorúzott művében »de la condition privée de la femme« kiemeli, hogy a férj hatalmát a nő vagyona felett mai napig minden tör­vényhozás fentartotta ugyan, de hogy az kétféle tendentiával bir: vagy az őskori nemi gyámság marad­ványa — s ilyen a C. N. sok korlátozása, — vagy csak az egységes vagyonkezelés folyománya, s ilyen a Codice civile álláspontja. Az első helytelen, az utóbbi észszerű. Az ujabb német-svájczi (zürichi, berni, graubündteni stb.) codexek épen e helytelen irányt követik, midőn az ősgermán intézményeket mesterségesen felélesztvén, a férj munduimát, gyámi hatalmát még a C. N.-nál is tágabb terjedelemben ismerik el. Sajnálattal kell tehát megemlítenem, hogy ezek, mert ismert, újabb, német alkotások, az ép­oly helytelen és jogunk szellemétől ép oly idegen szász polgári törvény­könyv mellett mintául tűzettek ki a magyar p­olgári törvénykönyv terve­zetének szerkesztői részére. A túlnyomóan római jog alapján álló legújabb törvényhozási alkotások egyike a spanyol polgári törvénykönyv javaslatából egyelőre életbe léptetett 1870. május 24-iki törvény a polgári házasságról (ley del matrimonio civil), melynek V-ik fejezete a házasság személyi s vagyoni hatását szabályozza, mely fejezetet a katholikusok egyházi házasságát restituáló, vagyis a polgári házassággal jogi érvény és hatás tekintetében egyenlősítő 1875. jan. 22. s febr. 9. kelt királyi rendeletek is fentartották. E törvény szerint a házasnő a paraphernaliak kivételével nem kezelheti vagyonát, nem köthet szerződést, nem örökölhet végrendelet alapján férje beleegyezése nélkül (49. art.). Férje által nem ratifikált ügyletei semmisek, azokból kötelem, vagy kereset nem ered (art. 50.), kivéve a háztartáshoz szükséges con­sumptbiliákra nézve. (51. a.) De csak a férj vagy örökösei kérhetik a nő ügyletei megsemmi­sítését (55. o.), valamint csak a nő vagy örökösei semmisíttethetik meg a dotális vagyon elidegenítését (madridi legfőbb Ítélőszék 1864. márt. 5. döntvénye). Ha a házasnő (casada mujer) férjével közösen kötelezi is le magát, adóssá nem válik, hacsak nem bizonyittatik, hogy a kapott érték javára fordíttatott (Novissima Recopilacion ley 3. tit. 11. kib. 10. alapján, 1859. oct. 11. legfőbb itélőszéki döntvény); köteles azonban a nő előbb lemondani a házasság alatt szerzett javak (bienes garan­ciales) iránti igényéről. (Nov. Recop. 1. 9. 1. 4. 1. 10. 1862. octóber 18. legfőbb itélőszéki döntvény.) A római jog sarjainál még szigoruabb, még szűkkeblűebb a nők iránt a germán jog s hűbéri középkor szellemét máig megőrzött angol jog. Az angol jog elve, hogy a nő vagyonjogi személye a házasság által a férjébe olvad; ők egymással nem szerződhetnek, egymásnak nem adhatnak semmit, egymás ellen keresetet nem indíthatnak, mert jogilag egy személyt képeznek. Hogy megértsük a házasság vagyon­jogi következéseit, ismernünk kell a nőnek jogilag különböző, lehet­séges vagyonait. Ezek a következők: 1- szer: paraphernalia, a nő öltözetei s ékszerei. Mit férje adott akár házasság előtt, akár az alatt, arról a férj rendelkezhetik is életé­ben, de halálesetre nem. Mit bárki más adott, a nő önálló vagyonához (esparate estate) tartozik. 2- or: pin-money, mintegy egyezményes kelengye, a férj által rangjához képest a nő személyes kiadásainak fedezésére külön egyez­mény alapján fizetendő járadék, mely azonban nem feltétlen ajándék, miért is a nő azt át nem ruh­áztatja másra. 3- szor: Choses in action, künlevő követelések, melyek (ill. érté­kük) tulajdonát a férj (birtokbavételük azaz) behajtásuk (reduction in possession) által szerzi meg, mire ő iure mariti felhatalmazva van. Sőt ha birtokba vételük előtt a nő meghal, fenmarad a férj kezelési joga (administration); a férj korábbi halála esetén a birtokba nem vettek nem szállnak ingó vagyonának (personal property) örököseire, hanem a nőé lesznek. 4- er: Chatters real (ingatlan vagyon, kivéve a szabad hűbéri bir­tokot, freehold) a férj tulajdonává lesznek azon korlátozássá­, hogy azokat neje életében terhelni vagy azokról végintézkednie nem lehet, bár elidegenítésükre fel van jogosítva. Ha a férj előbb hal meg, a meg­levő birtok a nőre száll: ha a nő hal meg előbb, a férj korlátlan tulaj­donává válnak. 5- ér: Freeholds (szabad hűbéri birtok), ezeknek csak jövedelmeit s hasznait (rents and profits) élvezi a férj mint tulajdonát. Ha a nő gyermeket szül (akár halva), ez által a férj nejének ily birtokainak élethossziglan hűbérese lesz (tenant for life by the cartesy). Ha a nő magtalanul múlik ki, e birtok a nő ingatlanainak (real property) örököseire (heir) száll.*) Mint látni, a common law (közönséges jog) a nőnek csaknem minden vagyonát confiscálja a férj javára. Megjegyzendő azonban, hogy a házasság e hatása meggátolható mindennemű vagyon tekintetében annak kikötése által, hogy a nő külön vagyonát képezze (settlement to the separate use). *) A bíróság az egyetértő házasoknak az elidegenítést szükség és nyilván­való haszon esetében megengedheti : »nei soli casi di necessitii ad utilita evidente."­­ Art. 1405. *) Megjegyzem, hogy personal­s real property fogalmai ingó­s ingatlan vagyonéval nem congruálnak, de mégis egészben e kifejezésekkel leginkább adha­tók vissza.

Next