Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 1. szám - A férj hatalma a nő vagyona felett. 2. [r.]
tális jellegű, melyre nézve a férj kezelési s haszonélvezeti joggal bir, hacsak ki nem köttetik, hogy ne az, hanem vérbehalten, a nő önálló vagyona legyen. Itt tehát a római jog elővélelme a nő hátrányára megfordittatik. Azonkívül a vagyonközösséget is, mint némely porosz tartomány szokásos jogát, in subsidium szabályozza. A nő porosz jog szerint férje gyámsága alatt áll és csak érdekösszeütközéskor kap a bíróságtól gondnokot. Az osztrák polgári törvénykönyv, mely 1811-ben lépett hatályba és mely szintén germán és római jogot talált Austria provinciáiban, sokkal közelebb áll a római joghoz. Módosított dotális rendszert alkotott; a nő minden vagyona elkülönítve marad, de a törvényes vélelem az, hogy annak kezelését férjére bízta. Míg tehát a nő ennek ellen nem mond, addig férje számadásra nem kötelezett, törvényes meghatalmazottjául tekintetik. Az ingó hozomány a férj tulajdona lesz. A Code Napoléon (1804-ből) szintén többféle, délen római jogot, északon germán szokásjogot (coutume) szüntetett meg, mely utóbbi a vagyonközösséget (communauté des biens) uralta. A C. N. szerint, mely a család s örökjogban túlnyomóan a germán elemet tartotta fen, a házassággal ipso iure beáll a vagyonközösség, ha a dotális rendszer (régime des biens séparés) ki nem köttetik (1891.—1893. art.). A nő érvényes ügyletet nem köthet azonban egyáltalán férje felhatalmazása (autorisation maritale) nélkül saját vagyonára vagy személyére nézve sem. A Code Napóleont két continens kétharmada uralja, amenynyiben Belgiumban, a francia Svájczban, a rajnántúli német tartományokban, Badenben és orosz Lengyelországban is érvényes és annak alapján készültek a hollandi, portugalli, román, több délamerikai, a louisianai s a legfontosabb, az 1966-iki olasz polgári törvénykönyv. Az olasz p.tk. az Olaszország statutáris jogában mindig fenmaradt római dotális rendszert adoptálta, de a forgalom érdekében a dol elidegeníthetlenségét korlátozta.*) Az olasz polgári törvénykönyv egyik javaslata (Migliettié) teljesen el akarta ejteni a Code Napoléon és annak alapján készült régibb sardiniai polgári törvénykönyv (Codice Albertino) azon megszorítását, miszerint a nő külön (paraphernalis) vagyonáról sem rendelkezhetik férje beleegyezése, meghatalmazása nélkül (autorizzazione maritale), és elfogadta azon szabadelvű rendszert, melyet az osztr. p. tk. követ s mely ezzel 1866-ig Lombardia joga volt. A javaslat legtekintélyesebb bírálói, Stefani Nicolosis Buniva ezért hevesen megtámadták azt, s erre a korlátozás, bár a Code Napoléon utánzásai előtt felállott olasz jogok azt nem ismerték, a codice civileire felvétetett, csakhogy enyhébb alakban, mint a C. N.-ban. Míg ugyanis a C. IST. szerint a nőnek minden ügyletben férjének, mint gyámnak, különös megbízása kell, hogy az érvényes legyen, addig az olasz p. tk. megenged általános meghatalmazást, és mi még fontosabb: megállapít eseteket, melyekben a férj képtelenné s méltatlanná válik e kezelési jog gyakorlására s a nő teljesen önállóan járhat el, minő p. o. az ágy- és asztalteli elválás esete. A C. N. alatt megtörténhetett az ujabb hires eset, hogy egy férjétől elvált franczia herczegnő, ki német naturalisált polgárrá lett s ott, házassága felbontása után, újra férjhez ment. Francziaországban törvényes nőül nem ismertetett el, mert férje autorisationja nélkül a C. N. szerint nem lehetett más állam polgárává, mint franczia polgár pedig (adivorce, a házasság felbontása nem lévén megengedve franczia jog szerint) nem köthetett érvényesen újabb házasságot. Az olasz p. tk. tehát e részben, mint számos más tekintetben, nagy haladást képez a C. N.-nal szemben, mit a legelőkelőbb franczia jogászok is elismertek. Paul Gide a franczia akadémia által pályakoszorúzott művében »de la condition privée de la femme« kiemeli, hogy a férj hatalmát a nő vagyona felett mai napig minden törvényhozás fentartotta ugyan, de hogy az kétféle tendentiával bir: vagy az őskori nemi gyámság maradványa — s ilyen a C. N. sok korlátozása, — vagy csak az egységes vagyonkezelés folyománya, s ilyen a Codice civile álláspontja. Az első helytelen, az utóbbi észszerű. Az ujabb német-svájczi (zürichi, berni, graubündteni stb.) codexek épen e helytelen irányt követik, midőn az ősgermán intézményeket mesterségesen felélesztvén, a férj munduimát, gyámi hatalmát még a C. N.-nál is tágabb terjedelemben ismerik el. Sajnálattal kell tehát megemlítenem, hogy ezek, mert ismert, újabb, német alkotások, az époly helytelen és jogunk szellemétől ép oly idegen szász polgári törvénykönyv mellett mintául tűzettek ki a magyar polgári törvénykönyv tervezetének szerkesztői részére. A túlnyomóan római jog alapján álló legújabb törvényhozási alkotások egyike a spanyol polgári törvénykönyv javaslatából egyelőre életbe léptetett 1870. május 24-iki törvény a polgári házasságról (ley del matrimonio civil), melynek V-ik fejezete a házasság személyi s vagyoni hatását szabályozza, mely fejezetet a katholikusok egyházi házasságát restituáló, vagyis a polgári házassággal jogi érvény és hatás tekintetében egyenlősítő 1875. jan. 22. s febr. 9. kelt királyi rendeletek is fentartották. E törvény szerint a házasnő a paraphernaliak kivételével nem kezelheti vagyonát, nem köthet szerződést, nem örökölhet végrendelet alapján férje beleegyezése nélkül (49. art.). Férje által nem ratifikált ügyletei semmisek, azokból kötelem, vagy kereset nem ered (art. 50.), kivéve a háztartáshoz szükséges consumptbiliákra nézve. (51. a.) De csak a férj vagy örökösei kérhetik a nő ügyletei megsemmisítését (55. o.), valamint csak a nő vagy örökösei semmisíttethetik meg a dotális vagyon elidegenítését (madridi legfőbb Ítélőszék 1864. márt. 5. döntvénye). Ha a házasnő (casada mujer) férjével közösen kötelezi is le magát, adóssá nem válik, hacsak nem bizonyittatik, hogy a kapott érték javára fordíttatott (Novissima Recopilacion ley 3. tit. 11. kib. 10. alapján, 1859. oct. 11. legfőbb itélőszéki döntvény); köteles azonban a nő előbb lemondani a házasság alatt szerzett javak (bienes garanciales) iránti igényéről. (Nov. Recop. 1. 9. 1. 4. 1. 10. 1862. octóber 18. legfőbb itélőszéki döntvény.) A római jog sarjainál még szigoruabb, még szűkkeblűebb a nők iránt a germán jog s hűbéri középkor szellemét máig megőrzött angol jog. Az angol jog elve, hogy a nő vagyonjogi személye a házasság által a férjébe olvad; ők egymással nem szerződhetnek, egymásnak nem adhatnak semmit, egymás ellen keresetet nem indíthatnak, mert jogilag egy személyt képeznek. Hogy megértsük a házasság vagyonjogi következéseit, ismernünk kell a nőnek jogilag különböző, lehetséges vagyonait. Ezek a következők: 1- szer: paraphernalia, a nő öltözetei s ékszerei. Mit férje adott akár házasság előtt, akár az alatt, arról a férj rendelkezhetik is életében, de halálesetre nem. Mit bárki más adott, a nő önálló vagyonához (esparate estate) tartozik. 2- or: pin-money, mintegy egyezményes kelengye, a férj által rangjához képest a nő személyes kiadásainak fedezésére külön egyezmény alapján fizetendő járadék, mely azonban nem feltétlen ajándék, miért is a nő azt át nem ruháztatja másra. 3- szor: Choses in action, künlevő követelések, melyek (ill. értékük) tulajdonát a férj (birtokbavételük azaz) behajtásuk (reduction in possession) által szerzi meg, mire ő iure mariti felhatalmazva van. Sőt ha birtokba vételük előtt a nő meghal, fenmarad a férj kezelési joga (administration); a férj korábbi halála esetén a birtokba nem vettek nem szállnak ingó vagyonának (personal property) örököseire, hanem a nőé lesznek. 4- er: Chatters real (ingatlan vagyon, kivéve a szabad hűbéri birtokot, freehold) a férj tulajdonává lesznek azon korlátozássá, hogy azokat neje életében terhelni vagy azokról végintézkednie nem lehet, bár elidegenítésükre fel van jogosítva. Ha a férj előbb hal meg, a meglevő birtok a nőre száll: ha a nő hal meg előbb, a férj korlátlan tulajdonává válnak. 5- ér: Freeholds (szabad hűbéri birtok), ezeknek csak jövedelmeit s hasznait (rents and profits) élvezi a férj mint tulajdonát. Ha a nő gyermeket szül (akár halva), ez által a férj nejének ily birtokainak élethossziglan hűbérese lesz (tenant for life by the cartesy). Ha a nő magtalanul múlik ki, e birtok a nő ingatlanainak (real property) örököseire (heir) száll.*) Mint látni, a common law (közönséges jog) a nőnek csaknem minden vagyonát confiscálja a férj javára. Megjegyzendő azonban, hogy a házasság e hatása meggátolható mindennemű vagyon tekintetében annak kikötése által, hogy a nő külön vagyonát képezze (settlement to the separate use). *) A bíróság az egyetértő házasoknak az elidegenítést szükség és nyilvánvaló haszon esetében megengedheti : »nei soli casi di necessitii ad utilita evidente." Art. 1405. *) Megjegyzem, hogy personals real property fogalmai ingós ingatlan vagyonéval nem congruálnak, de mégis egészben e kifejezésekkel leginkább adhatók vissza.