Magyar Tükör, 1993 (1. évfolyam, 2-11. szám)
1993-05-26 / 11. szám
MAGYAR TÜKÖR 9 Cseppet sem tűnik valószínűtlennek az a megállapítás, miszerint a romániai magyarság autonómiatörekvései a legkomolyabb akadályokba fognak ütközni. Romániában ugyanis csaknem valamennyi román politikai erő bármilyen néven nevezhető önrendelkezést eleve ellenez. Nem csoda, hiszen a román pártoknak az élén Órománia területéről származó vezetők állnak, az Erdélyben működő politikai erők nagy része pedig éppen a magyarellenességből kívánja politikai tőkéjét növelni. A románság számára, s főképp a fiatalabb generáció körében szinte teljes mértékben ismeretlen a hagyományos erdélyi nemzeti autonómiák egykori léte és fogalma. Mivel az iskolai tankönyvek az utóbbi fél évszázadban diszkréten elhallgatták a történelmi tényeket, nem ismerhették sem a székelyek ősi kiváltságokon és a véradón alapuló önrendelkezési gyakorlatát, sem pedig a csaknem nyolcszáz esztendőn keresztül működő szász autonómiát, a románság szkeptikus magatartása bizonyos mértékben érthető jelenség. Másrészt az intoleranciára épülő nagynemzeti álmok korszakát élő Romániában, az ország égető problémáiról a figyelmet a legkönnyebben a kisebbségellenesség szításával lehet elterelni. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a románság jelentős része az önrendelkezési törekvések mögött rejtett irredentizmust, s a magyarságnak a Romániától való elszakadását szolgáló szándékot vél felfedezni. Az autonómia rémképét szinte valamennyi román nyelvű tömegtájékoztatási eszköz táplálni igyekszik. Ezek csoportjába sajnos nem csupán a szélsőséges nézeteikről ismertek tartoznak, az autonómia egyaránt vörös posztó a román demokratikus ellenzék sajtóorgánumai számára is, amelyek a kollektív jogokban a területi autonómia felé tett első lépést, a területi autonómiában pedig az elszakadás utolsó előtti fázisát látják. Annyira erős volt az utóbbi időszakban ez a hangvétel, hogy bizony elég sok magyar politikus, sok esetben maguk az RMDSZ vezetői is engedtek neki, s az autonómia gondolatának még a megfogalmazását is időszerűtlennek vélték. Az RMDSZ-en belül azonban szinte szünet nélkül erősödtek azok a csoportok, amelyek az önrendelkezés gondolatának politikai erővé változtatását sürgették. Ebből a szempontból Erdély, a romániai magyarság tehát bizonyos fokig lemaradt a szintén kisebbségben élő szlovákiai vagy vajdasági magyarokhoz képest. A varázst először a székelyudvarhelyi Katona Ádámék csoportja törte meg 1991-ben, az 1848-as agyagfalvi székely nemzetgyűlés évfordulóján. Ezt követően az autonómia gondolata egyre csak erősödöt, s az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezete több alkalommal is kinyilvánította a megfelelő önrendelkezési formák mielőbbi kidolgozásának és megvalósításának szükségességét. Az RMDSZ 1992. október 25-ei nyilatkozata már konszenzus alapján született, és az a szervezetben lezajlott erőeltolódásokra is jellemző. Ez a nyilatkozat többek között kimondja: „Vállalva nemzeti identitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket, otthonunkat valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk. A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Épp olyan felelőséggel tartozunk jövőjéért, mint bármilyen más állampolgár, s amikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, önfeladást, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni. Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. (...) Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja." Az idők folyamán, s részben még mielőtt ez a politikai szándéknyilatkozat megszületett volna, az autonómia tekintetében több elképzelés körvonalazódott, amelyek az RMDSZ különböző vezetői — Szőcs Géza, Katona Ádám, Balázs Sándor — nevéhez fűződnek. Idén április elején látott napvilágot az erdélyi sajtóban a dr. Csapó József által készített memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről című RMDSZ-nyilatkozattervezet, amely a tavaly októberi RMDSZ-nyilatkozat alapján, mint alapvető emberi jogot, az erdélyi magyarság belső önrendelkezését követeli. A tervezet nemzetközi dokumentumokra hivatkozva leszögezi, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezési jogait illetően a közösség tagjainak együttesen (kollektive) gyakorolt egyéni (személyi) kisebbségi jogai válnak az egész közösség autonómiájává. Ily módon a »kollektív személyi autonómia« a magyar nemzeti közösség kisebbségi önrendelkezési jogainak pontosabb definíciója, amely magába foglalja az egyéni kisebbségi jogokat, amelyek egyénileg gyakorolhatók (pl. az, hogy népviseleti ruhában járunk), az olyan egyéni jogokkal, amelyeket csak közösségben lehet gyakorolni (pl. az anyanyelvű közélet) és azokat a kisebbségi jogokat, amelyek csak az egész közösséget illetve (pl. az önigazgatási autonómia)". A tervezet Románia alkotmánya azon rendelkezéseinek felülvizsgálatát követeli, amelyek a magyar közösség emberi jogait korlátozzák. Kéri a belső önrendelkezésre vonatkozó alkotmányos garanciák beiktatását és a közösség szabadságjogait sértő valamennyi törvényes rendelkezés hatályon kívül helyezését. Pontosítja a dokumentum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezésének ismérveit, a kollektív személyi autonómia, az önigazgatási autonómia, valamint a regionális autonómia feltételeit. Leszögezi, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség a magyar nemzet része, politikai szubjektum, s társnemzeti minőségben kollektív személyi autonómiával rendelkező, államalkotó tényező". Eszerint „a hozzá tartozó személyeknek az identitási szabadság révén joguk van szabadon gyakorolni, fejleszteni, megőrizni hagyományaikat, s kinyilvánítani kulturális, nyelvi, vallási identitásukat, az akaratuk ellenére történő asszimiláció veszélye nélkül". A romániai önigazgatási törekvések másik réme a romák által egyre nyomatékosabban követelt területi autonómia. Nemrég közreadott nyilatkozatában Rudolf Maca, „Őfelsége Ioan Cioba, a Cigányok Nemzetközi Királyának Főprédikátora" rámutat: A MAGYARSÁG VILÁGA ERDÉLY ROMÁNIAI ÖNRENDELKEZÉS ÉS ANNAK RÉME