Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-01 / 1. szám

Előfizetési ár helyben Egész évre 2"! ft —kr. Fél évre 10 „ — „ Negyedévre 5 „ — Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztési iroda : Megyeház-utcsa 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonat­kozó minden iratok ugyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogad­tatnak el. la Vasárnap január 1. h­irdetések stb. egyedül csak Neumann B. I-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, vagy annak helyettesének Leopold Miksának adand át. Kigyó-utcza 6. sz. beigtatási díj : 8 hasábos Fetiisor­­­sze minden beigtatásért 30 kr. A nyílt ti­gSgT“ Egyes példány ára 3­0 kr. Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 187 Ptk évi folyamára: 1 évre: január—decz. 20 frt V* évre: január—jun. 10 frt 1/4 évre : január—márcz. 5 frt 2 hóra; január—febr. 8 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a h­é­­­ső napjától számítva) , l­ert 70 kr. Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tíz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. 9^" Az előfizetési pénzeket postautal­vány útján kérjük a „Magyar Újság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház utcza 8) beküldeni. A „Magyar T­jság“ kiadóhivatala. Pest, deczember 31. A franczia ideiglenes kormány elhatá­rozta, hogy az orosz jegyzék folytán egybejö­vendő londoni konferenczián képviseltetni fogja magát. Chaudordy gróf még e hó 19-én egy körsürgönyben értesíté a külföldön lévő fran­­cziaországi képviselőket, hogy e tekintetben Pária s Bordeaux közt kölcsönös megállapodás történt. Deschamps Péter kapitány, ki legkö­zelebb léghajóval Páriából Beauneba érke­zett, a­mint jelentik, Gambettának Trochutól egy „fontos tartalmú“ levelet hozott s ezt azon­nal személyesen átadta. A „Daily News“ ellenben arról értesül, hogy a franczia kormány csak az esetben fog a konferencziában részt venni, ha a köztársaság Anglia által elismertetik ( 1-a-t w...g. )ezt megerősítve. Lyonból jelentik, hogy 23-án az ott lévő Gambettának számos nemzetőr által aláírt fei­­rat lett átadva, melyben a kis, de veszélyes vörös social­demokraták töredéke ellenében a legerélyesebb intézkedéseket kérnek foganatba vétetni. Úgy látszik azonban, hogy az eddigi radikális szóvivők befolyása Arnaud meg­gyilkolása következtében hatását egészen el­­veszti. A párt lapja, „Le Drapeau rouge“ elő­fizetők hiányában megszűnt. A németeknek a mont­arroni előretolt sán­­czot, a­mint azt a hivatalos sürgönyök megerő­sítik, csakugyan sikerült elfoglalni s most elő­készületeket tesznek, hogy Noisy, Merlan s Bondy erődök lövetését megkezdjék. A csatatér többi pontjain csak apróbb üt­közetek fordulnak elő. A francziák által nyert legfontosabb előny, hogy Werdert sikerült Dijonból kiszorítani s ez által Elsass s Lothrin­­genben megkezdendő hadműveletek lehetővé teendik, hogy az ottani lakosok fegyvert ragadjanak s ez által a porosz h­adműveleti vonal veszélyeztetve fog lenni. Bourbaki­s a Lyonból jövő hadsereg mindent el fog követni, hogy a német hadseregek összeköttetését Né­metországgal megszakítsa; ha ez sikerül, úgy előre látható, hogy a német hadsereg mily veszélyes helyzetbe jutott. A porosz - török kormány mindent elkö­vetnek, hogy a német-franczia háború s Ro­mánia kérdése a londoni konferentián szóba ne hozassék s ha ez mégis megtörténnék, képvisel Tárcza Adalék Petőfi Sándor élettörténetéhez: „Legszebb verse“. Alig inaugurálhatnók jobban az újévi tárczát mint Petőfinek egy ed­dig sehol meg nem jelent versével, a melynek czime az eredeti kéziratban: Legszebb verse­m.“ Ezzel egyidejűleg az érdemes közlő nehány uj adatot küldött be hozzánk vagy költőnk élettörténetére vonatkozó­­an, melyet minden irodalombarát bizo­­nyára a lehető legnagyobb köszönettel fogadand. íme közlőnk saját szavai: A magyar nép felejthetetlen emlékű, láng­­seblű nagy költője Petőfi Sándor, sokszor és több ízben a pillanatnyi Kevély által ihletetten írta dalai nagy részét, a körülmények behatása alatt. Úgy jött létre „Ivásközben“ czímű bor­dala, és eddig még világot nem látott „legszebb verse“, melynek létrejöttének története, úgy hiszem érdekelni fogja mind­azokat, kik Pető­it ismerték, vagy irányában kegyeletes emlék­­t viseltetnek. Az 1843-ik évben Petőfi Sándor mint kez­­di színész Debreczenben egy fütetlen kis lerk utasittattak, hogy a konferencziát azonnal elhagyják. Az olasz királynak Rómába való bevonu­lása jan. 12-re lett végleg megállapítva; fogad­tatására Rómában nagy előkészületek léteznek. A pétervári „Börsenzig.“ fölemlíti, hogy Európában legközelebb a fajok különbségének alapján rövid idő múlva nagy politikai s társa­dalmi átalakulás fog bekövetkezni s hogy e sze­rint csak három állam fog egymás mellett fen­­állhatni: egy román, német s szláv. A neve­zett lap szemlélődését e szavakkal végzi: „Ausztria a földrajzi törvények szerint arra van határozva, hogy Orosz é­s Németország közt föloszlassék s Törökországnak mint független államnak a miveit államok csoportjában nincs helye.“ Spanyolországban az ügyek mindinkább bonyolulnak, míg a kormány egyfelől a köztár­sasági katonaság lefegyverzését megkezdő, más­részről oly rendszabályokhoz kíván nyúlni, melyekkel a szabadelvű töredéket kibékítse. Újévi elmélkedések. Új év, új remények ! A kereskedő vastag vonalt húz fő­könyvében, uj lapot kezd s nagy betűk­kel ráírja az uj év számát. Ha ekkor arczát nézzük, észrevesszük, miszerint e számot nem írja oly közöm­bösen mint egész éven át a többi szá­mokat. Pedig isten tudja, hányszor jegyzi az év folytán : 18 71­0 forint! Mi a kü­lönbség? Miért ez ünnepé­lyesség az anyagi érdekek, a száraz szá­mok embere arczán? Mert ilyenkor szivében a remény s félelem tusáznak, s midőn ama számot oly lassan, gondosan írja, bensejében mintegy öntudatlanul „boldog újévet“ kíván — önmagának. Újév, új remények! A barátok szívé­lyesebben ü­dvözlik egymást, az összeve­szett rokonok ilyenkor ki szoktak bé­­kí­lni, a szeretők forróbban szorítják egymás kezét, s e forró kézszorítás azt mondja : engedje az­ ég, hogy az újévben egymásé legyünk! A tudós magános szobába zárkózva vé­gig néz köteteinek számán mintegy mé­regetve : mennyit merített eddig a tudás tengeréből, s fürkészve: minő haladást remélhet a belépő újévben? A családapa szeretteitől körülvéve ül az asztal fején, önmegelégedetten kö­rülnéz s a fohász, mely ilyenkor kebelé­ből kitör, azt jelenti: adja az ég, hogy jövő új évkor megint igy ülhessünk együtt, egészségesen, vidáman! A fejedelem ül szép trónusán, boldo­gító kegymosolylyal fogadván alattva­lóinak hódolatteljes szerencsekivánatait s gondolja magában : milyen jól ülök e széken! adjon az isten sok ilyen boldog új évet magamnak s felséges utódaim­nak ! A szegény száműzött ül elhagyottan az idegen földnek egyik elhagyott zugá­ban, kezére hajtja fejét s elmereng; e me­rengés azt jelenti: ime, ismét lefolyt egy év, vele együtt sirba szállt megint sok szép reményem, várjon az uj évben fo­­gom-e újból látni rég nem látott szép hazámat ? S úgy mindenütt, mindenki, a­kiben szobában lakott, olvasni, időzni és francziából a Kisfaludy-Társaság részére regényeket fordí­tani feljárt az úgynevezett ócska collegium XIX-ik szobájában levő olvasó­köri helyiségbe, hol a többek közt egy estve, Kovács József — ki több verseire dallamot szerzett —— és több víg czimborákt pénzt tettünk össze — conferál­­tunk, hogy a rideg életű költőnek egy kedélyes estvét szerezzünk; volt kenyér, kolbász, bor, zene és vidor ifjúsági jókedv. Petőfi har­madmagával volt az ifjúság vendége, elbeszélte előttünk élte addigi történetét, tanulói s ka­tonai viszontagságait, mi verseit szavaltuk, és Kovács József által több verseire szerzett dal­lamokat énekeltünk, melyek tetszését megnyer­ték. Én ez időben mint akkori könyvtárnok „Lepke“ czím alatt egy ifjúsági írott heti­lapot szerkesztettem, melybe Petőfi , Bulyovszky, Székely dolgozatokat adtak. Éjféltájban felszó­lítottam a bor és ifjúi jó kedélyünk által felvil­lanyozott Petőfi Sándort, hogy írjon valamit a holnapután megjelenendő „Lepké“-be. Papírt kért és felírta a czímet: „Ivás közben.“ Motto : Soknak kárt Teszen a kor, szent igaz; Soknak árt A tivornya, semmi az; Félre most az etnikával Nincs itt pap. Csokonai. Ezután következik az ismert bordal egé­szen e verseletig: „Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem, Meg sem állok, csak a kancsó Feneken, csak emberi szív dobog, számot vet il­yen­kor múltjával s hol remegve, hol remél­ve üdvözli az újévet. Hí­r * H: Hát mi magyarok mit tegyün­k ? Re­­méljünk-e avagy remegjünk? Ha a közel múltat vennék t­sm­érmér­tékül, remegnünk kellene. Mindegyik év, mely azo­n az alapon lefoly, melyre a nemzet 1867-ben csábíttatott, egy-egy új óriás lépés a nemzeti megsemmisülés felé. Bevallják ezt immár maguk a kor­mányférfiak. Bevallották ezt mintegy öntudatlanul az országgyűlés utolsó vi­táiban.­­ Avagy nem ezt jelenti-e, midőn a mi­niszterelnök a külügyekre vonatkozó in­­terpellációkra azt feleli , hogy ez nem tartozik ide, ezzel majd foglalkozni fognak a­­ delegációk? Avagy nem ezt jelenti-e, midő­n a pénz­ügyminiszter egy az országgyűlés bele­egyezése, sőt megkérdeztetése nélkül tett több millióra rugó kölcsönt illető­leg azt meri mondani , hogy ez nem tartozik ide, e felett dönteni fognak majd a­­ delegátiók? S midőn e rette­netes theóriára a többség feje, maga a jelen állapot alkotója, rámondja az „úgy van“-t? Nem ezt jelenti- e, midőn egy oly merő belü­gynél, mint a­mit ő a dohány­jöve­dék, kisül hogy azon változtatni nem lehet, mig a birodalom másik fele bele nem egyezik, a mely „másik félről “ pedig tudjuk, hogy be­­legyezni soha sem fog, mert nem bolond ? S igy maga a többség, maga a kor­mány minden lépten nyomon bevallja, hogy a 67-iki egyezm­­éy nem olyan „híd“ — mint elején ál­ltá —melyen át a nemzet majd lassan l­assan az önálló­ság, a függetlenség pangára jutául, In­a­­nem — mint ezt Kossuth Lajos jó eleve szomorúan megjósolá — „Milton hídja, mely lassan, édesdeden, mintegy észrevétlenül a pokol fenekére vezet.“ Tehát ne a múltat vegyük ma kiin­dulási pontul; „borítsunk fátyolt rá, ha remélni akarunk. Nézzünk szét a jelenen s készüljünk a jövőre. Az események áramlata napról napra dagad. Nem sok idő telhetik bele, hogy­­ez áramlat úgy elragadandj­a azt a hidat, hogy majd nyoma sem marad; a híddal együtt hihetőleg el fognak sodortatni a hidászok is, átengedvén roszul be­töltött helyeiket olyanoknak, kik vezetni tudják a nemzetet, nem milyenféle hida­kon, hanem biztos, széles országúton, a függetlenség és szabadság országútján. E reményben ringatjuk magunkat ma, s e reményben kívánunk boldog újévet mindenkinek de különösen a nemzet utászainak.& & # Emlékezzünk meg másokról is. Emlékezzünk meg első­sorban arról, ki — hogy ifjabbik Kossuth Lajos találós kifejtésével éljünk — „Vilmos magaslatára lealacsonyodott“, a Wilhelmshöhen andalgó III. Napó­leonról. A volt idő, s ez idő majdnem két évti­zedig tartott, midőn a hírlapíró újév papján alig kezdhető czikkét mással, mint e kérdéssel : várjon mit mond ma a francziák hatalmas császára a diplo­­matiai testületnek? — mert ezt várta lázas türelemmel egész Európa. S a­mit mondott, az villámsebess­g­­gel bejárta a négy világrészt, s állandi férfiak és publicisták hetekig törték el fejüket azon: vájjon micsoda értelmet tulajdonítsanak a sybilla beszé­dének ? És ma? . . vájjon min gondolkozik a ma ? Ki hozza meg neki ma az újévi üdvözletét ?... A fogolytársak és a börtönőrök,­­ senki más. Senki más ? de igen, legőszin­tébb újévi üdvözlet neki: vérben úszó nemzetének állák.! Hát mi mit mondj­­nk neki? Dobjunk mi is követ reá­? Felesleges munka­ le­gyünk generosusok irányában, kíván­junk boldog újévet neki, és minden trónfosztott fejedelemnek! * * * Napóleonról szólva lehetetlen meg nem emlékeznünk —­ a spanyolokról. Hiszen miattok ül ő most Wilhemsho­­hen! hiszen ismételve kijelentette — ő ki tudvalevőleg sohasem hazudott — miszerint csakis azért üzen háborút a porosznak, mert ez egy Hohenzollernt akar a spanyol trónra ültetni! íme meg lehet elégedve; czélja el van érve. Hohenzollern helyett az olasz A­m­a­d­e­o szegődött spanyol király­nak ; talán eddig már oda is érkezett Madridba. Szegény spanyolok! Megérdemlik, hogy boldog újévet kívánjunk nekik. * * * . Kívánjuk ezt minden népnek. De legforróbb üdvözletünk repüljön a szegény elárult s mindenkitől elhagyott hős franczia nép felé. Hadd sikerüljön neki megmutatni a világnak, hogy a mit a kényuralom feldúlt, azt a népura­lom újból fel bírja építeni. Ilelfy Ignácz. ( kön ezut 708­­­ségb pedi nak aka «HBfiMSg^gfSBgBagSg Bárba mindjárt, a mint Falstaff szólana, Bárha, — mondom, — egy mértföldig tar­tana.“ — Eddig írván, eredeti kéziratát most is bár­kinek felmutathatom , bort kért, ivott és felol­vasta , általunk a legnagyobb lelkesedéssel fogadott, ivás közben írott fentebbi bordalát s általadta a „Lepke“ számára. Midőn a vidám társaság éjfél után eloszlott, Petőfi , mint máskor is gyakran , hálásra bent maradt, s ágyamat el nem fogadván, pár nagy könyvet tőn feje alá,­­ a bosszú fenyő­­lóczára lekeveredett és utólag szóba hozatván az általa most írott bordal, kérdezte : mit mon­dok hozzá ? Azt feleltem, hogy az egész nagyon szépen sikerült darab, de nem jól végződik, mintha még hiányoznék belőle valami, egy szóval a végződése nem csatlanós , miként más verseinél tapasztaltam. Hát hol és hogy hagy­tam el ? kérdező. Felolvastam ekkor a két utolsó strófát. Felkelt, kezébe vette az eredeti kézira­tot, szótlanul leült az asztal mellé, és ezt irta utána : Hol is hagytam !... tudj a gólya UKD — igaz, — A malom volt az utósó, Vagy nem az? Mit is mondtam a malomról ? ... én bizon Hogyha présbe csavariznak, sem tudom. Annyi szent,... a szemem héja Oly nehez, Mint malomkő, — tán az álom környéket ? ... Elég is ma a tivornya, — ágyba hát! Álmodozzuk folytatását, — jó éjszakát! Petőfi Sándor. Pár év múlva Pestről Szathmármegyébe utazván, meglátogatott Ér-Mihály­falván , azzal köszöntvén be, — miután megkérdezte : van-e bor és kolbász ? — hogy három nap és három éjjel nálam fog mulatni. Ez idő alatt — mert szavát be is váltotta — felhoztam és elszavaltam előtte „Ivásközben“ czímü bordalát, melyről, mint mondá, egészen megfeledkezett, megmutatván eredeti kéziratát, magának lemásolta, elvitte Pestre. Ugyanez alkalommal felkértem, hogy mos­tani együttlétünk emlékére is írna egy verset. Azt felelte: „jól van! most fogom írni a leg­szebb versemet,“ és csakugyan az elővett pa­pírra ezen czimet írta: „Legszebb versem.“ Sok verset írtam­ én már össze, S nem mindenik haszontalan, De amely hírem, megszerezze, A legszebb vers még hátra van ! Legszebb lesz az, ha majdan Becsesei Hazám boszuja szembe száll, S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt iro­m : Halál! Petőfi Sándor. Ezt megelőzőleg „ arról folyt a beszéd, miért nem megyen m­ár egyszer Bécsbe is, ta­pasztalás okáért? Azt felelte : „nem megyek addig — az istenét! — mig bajonettekkel nem megyünk Bécs felé, mistek nem sok idő múlva . A jobboldali lapok jelentik: a deák­kör tagjai január 1-jén délelőtti tiz órakorakor helyiségében összejönnek s innen indulnak Deák Ferencz vezérükhöz boldog új évi kíván­ságuk kifejezése végett. Hát mi hová, kihez induljunk? Nem indu­lunk sehová, itthon maradunk és parádé nélkül, de szívünk mélyéből elmondjuk, hogy: Éljen Kossuth Lajos! Az igazságügyminiszter egy körlevélben az ország összes törvényhatóságait fel fogja hívni, hogy ezek az első fő bíróságok elhelyezése iránt létrehozandó törvény megalkotása körüli fel­adatának azon a részét, a­mely az egyes járásbí­róságok területkörének meghatározására vonat­kozott, közreműködésük­­s javaslatukkal meg­könnyítsék, mely c­élból az országgyűlési bi­zottság ebbéli megállapodása a törvényhatósá­gokkal egyúttal közöltetni fog. — A bekivánt jelentések és javaslatok legfeljebb 1871. évi márczius végéig küldendők be. tes mozd­lozsmonos kezdve gyi kai föld?? nyi Antal tartja. Tárgya lesz. Vrt.vau.. folyása a mezőgazdasági emelkedésére.“ —• Nagy-Váradon árvíztől tartanak, s hó mindegyre olvad, s a vizek aggasztó mérv­ben áradnak. A Pecze szinig van s ha a mal­moknál a víztartók fel nem huzatnak, a Rh­é­­dey-kertet épületeivel együtt elborítja. Egyes utczákon pedig majd térdig kell gázolni a meg­gyülő vizet. — Biharmegyében az 1869—70-ki nép­számlálás szerint van 241,669 férfi, 238,859 , és igy összesen 480,528 lakó. Vallás szeri­n pedig r. kath. 30,440, g. k. 41,929, örmény k. 639, gör. kel. 196,457, gör. kel. örmény 11 ágostai 974, helvét 197,213, unitárius 25, más ker. hitfelekezetü 17, izraelita 12,823. Olva­n, és írni tud 118,591, csak olvasni tud 17,298, sem olvasni, sem írni nem tud 344,639. A házi állatok száma ló 69,654, öszvér 44, szamár 903, szarvasmarha 158,764, bivaly 756, juh 514,325, kecske 33,217, sertés 217,468, méhkas 8,882.­­ Az aradi állandó marosi hid, mely a megyének és városnak ugyszólva egyetlen köz­lekedési eszköze Temesmegye s a Bánáttal, az utóbbi időjárás következtében oly állapotba jutott, hogy decz. 28-án az ó-aradi partról kifutó hidfí csaknem egészen leszakadt, s bár szerencsétlenség nem történt, a további közle­kedést gyalogosok és kocsik számára betiltani kellett. Ez alkalmat az „Alföld“ arra használja fel , hogy második állandó hidat követeljen Arad városa számára. Boldog „Alföld“a második hídról álmodozik, midőn a Tiszán át Szolnokig­ Tittélig sincs egyetlenegy s Pestnek sir­egnisél. — 1 Nagy­váradon jelenleg a szafistikai hivatal összeállítása szer ezer 424 férfi, 14,274 nő,­összesen 2 Vallás szerint r. kath. 9,694, g. kath. 2,089, örmény kath. 18, g. ker. 1,455, örmény nem egyesült 7, ágostai 516, helyét 8,424, unitárius 44, más keresztyén hitfelekezetü 13, izraelita 6,438, olvasni és irni tud 14,822, csak olvasni tud 45­3, sem irni, sem olvasni nem tud 13,423 Ló 1,091, öszvér 4, szamár 44, szarvasma 1,860, bivaly 63, juh 3, kecske 2, sertés 1 méhkas 12. Külföld. Ausztria. Bécsi lapokban, ki tudná hányad­szor, ismét egy egészen uj s különös miniszteri tervet látunk fölemlítve, mely még a delegá­­cziók összejövetele előtt valósíttatnék. A miniszterelnökségre Wrbna Rudolf úr lenne kiszemelve, míg a többi tárczák az a kormányh­ti párt egyes tagjai közt lennéne kiosztva. Beustnak Bismarck jegyzékére adott fel­­rete, mely 26-ról van keltezve, múlt szerdán le Wimpffen által Thiele alállamtitkárnak átadv. Mint mondják, a sürgöny anyagi fejtegetésén bocsátkozik azon dolgoknak, hogy a legujabb államjogi változások Németországban a prága békével miképen hozhatók összhangzásba, más­különben békülékeny s előzékeny hangon val írva. E sürgöny, valamint több a keleti ügy vonatkozó okmány, mint pótlék a vörösköny­ház, a delegácziók elé fog terjesztetni. A bécsi lapok nagy zajt ütöttek a tiroli tu­dománygyűlés legújabb határozatával, mely­re be kell következni, s ez már csak idő kérdése.­ így jósolta meg mintegy látnoki tehetséggé 1845-ben, a mi nemsokára 1848-ban bekövet­kezett. Csakugyan bajonettekkel mentünk Bécs felé. Petőfi Sándor ezen legszebb verse ez­ ideig meg nem jelent, sem keletkezésének tör­ténete nyilvánosságra nem hozatott, tartalmá­nál fogva az idő óta meg sem jelenhetett; egyesek olvasták az eredeti kéziratot, és többek felhívása folytán kívánom közrebocsátani, örömmel emlékezvén reá , hogy Petőfi Sándor legszebb versét nálam írta. Somogyi József. Csevegés. (Guerillaharcz itt, ott, mindenütt. — Az élet a böl­csésznek, Niki grófnak és Alvine comtessenek szemüve­gén keresztül nézve. — Ártatlan készülődések. — Pos­ner K. L. — vagyis akarom mondani, Pilátus a credó­ban. — Bernáth Gazsi legeslegújabb kalandjainak esti postája. — Forestier Pál.) — Madame Euphrosina, van szerencsém önnek tisztelettel jelenteni, hogy egy esztendő­vel ismét­­ vénebbek vagyunk. — Legyen nyugodt, uram, ezt a nagy új­ságot megtudnom nem volt szükséges a kalen­dáriumból kikeresnem a Sylvester napját s tö­kéletesen elegendő volt az ön — szakállára te­kintenem. — Hm! — Sylvester erősen havaz. Verje le uram a szakállát! — Ön igazságtalan asszonyom, s nem ha-

Next