Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-01 / 1. szám
Előfizetési ár helyben Egész évre 2"! ft —kr. Fél évre 10 „ — „ Negyedévre 5 „ — Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztési iroda : Megyeház-utcsa 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok ugyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. la Vasárnap január 1. hirdetések stb. egyedül csak Neumann B. I-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, vagy annak helyettesének Leopold Miksának adand át. Kigyó-utcza 6. sz. beigtatási díj : 8 hasábos Fetiisorsze minden beigtatásért 30 kr. A nyílt tigSgT“ Egyes példány ára 30 kr. Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 187 Ptk évi folyamára: 1 évre: január—decz. 20 frt V* évre: január—jun. 10 frt 1/4 évre : január—márcz. 5 frt 2 hóra; január—febr. 8 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a héső napjától számítva) , lert 70 kr. Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tíz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. 9^" Az előfizetési pénzeket postautalvány útján kérjük a „Magyar Újság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház utcza 8) beküldeni. A „Magyar Tjság“ kiadóhivatala. Pest, deczember 31. A franczia ideiglenes kormány elhatározta, hogy az orosz jegyzék folytán egybejövendő londoni konferenczián képviseltetni fogja magát. Chaudordy gróf még e hó 19-én egy körsürgönyben értesíté a külföldön lévő francziaországi képviselőket, hogy e tekintetben Pária s Bordeaux közt kölcsönös megállapodás történt. Deschamps Péter kapitány, ki legközelebb léghajóval Páriából Beauneba érkezett, amint jelentik, Gambettának Trochutól egy „fontos tartalmú“ levelet hozott s ezt azonnal személyesen átadta. A „Daily News“ ellenben arról értesül, hogy a franczia kormány csak az esetben fog a konferencziában részt venni, ha a köztársaság Anglia által elismertetik ( 1-a-t w...g. )ezt megerősítve. Lyonból jelentik, hogy 23-án az ott lévő Gambettának számos nemzetőr által aláírt feirat lett átadva, melyben a kis, de veszélyes vörös socialdemokraták töredéke ellenében a legerélyesebb intézkedéseket kérnek foganatba vétetni. Úgy látszik azonban, hogy az eddigi radikális szóvivők befolyása Arnaud meggyilkolása következtében hatását egészen elveszti. A párt lapja, „Le Drapeau rouge“ előfizetők hiányában megszűnt. A németeknek a montarroni előretolt sánczot, amint azt a hivatalos sürgönyök megerősítik, csakugyan sikerült elfoglalni s most előkészületeket tesznek, hogy Noisy, Merlan s Bondy erődök lövetését megkezdjék. A csatatér többi pontjain csak apróbb ütközetek fordulnak elő. A francziák által nyert legfontosabb előny, hogy Werdert sikerült Dijonból kiszorítani s ez által Elsass s Lothringenben megkezdendő hadműveletek lehetővé teendik, hogy az ottani lakosok fegyvert ragadjanak s ez által a porosz hadműveleti vonal veszélyeztetve fog lenni. Bourbakis a Lyonból jövő hadsereg mindent el fog követni, hogy a német hadseregek összeköttetését Németországgal megszakítsa; ha ez sikerül, úgy előre látható, hogy a német hadsereg mily veszélyes helyzetbe jutott. A porosz - török kormány mindent elkövetnek, hogy a német-franczia háború s Románia kérdése a londoni konferentián szóba ne hozassék s ha ez mégis megtörténnék, képvisel Tárcza Adalék Petőfi Sándor élettörténetéhez: „Legszebb verse“. Alig inaugurálhatnók jobban az újévi tárczát mint Petőfinek egy eddig sehol meg nem jelent versével, a melynek czime az eredeti kéziratban: Legszebb versem.“ Ezzel egyidejűleg az érdemes közlő nehány uj adatot küldött be hozzánk vagy költőnk élettörténetére vonatkozóan, melyet minden irodalombarát bizonyára a lehető legnagyobb köszönettel fogadand. íme közlőnk saját szavai: A magyar nép felejthetetlen emlékű, lángseblű nagy költője Petőfi Sándor, sokszor és több ízben a pillanatnyi Kevély által ihletetten írta dalai nagy részét, a körülmények behatása alatt. Úgy jött létre „Ivásközben“ czímű bordala, és eddig még világot nem látott „legszebb verse“, melynek létrejöttének története, úgy hiszem érdekelni fogja mindazokat, kik Petőit ismerték, vagy irányában kegyeletes emlékt viseltetnek. Az 1843-ik évben Petőfi Sándor mint kezdi színész Debreczenben egy fütetlen kis lerk utasittattak, hogy a konferencziát azonnal elhagyják. Az olasz királynak Rómába való bevonulása jan. 12-re lett végleg megállapítva; fogadtatására Rómában nagy előkészületek léteznek. A pétervári „Börsenzig.“ fölemlíti, hogy Európában legközelebb a fajok különbségének alapján rövid idő múlva nagy politikai s társadalmi átalakulás fog bekövetkezni s hogy e szerint csak három állam fog egymás mellett fenállhatni: egy román, német s szláv. A nevezett lap szemlélődését e szavakkal végzi: „Ausztria a földrajzi törvények szerint arra van határozva, hogy Orosz és Németország közt föloszlassék s Törökországnak mint független államnak a miveit államok csoportjában nincs helye.“ Spanyolországban az ügyek mindinkább bonyolulnak, míg a kormány egyfelől a köztársasági katonaság lefegyverzését megkezdő, másrészről oly rendszabályokhoz kíván nyúlni, melyekkel a szabadelvű töredéket kibékítse. Újévi elmélkedések. Új év, új remények ! A kereskedő vastag vonalt húz főkönyvében, uj lapot kezd s nagy betűkkel ráírja az uj év számát. Ha ekkor arczát nézzük, észrevesszük, miszerint e számot nem írja oly közömbösen mint egész éven át a többi számokat. Pedig isten tudja, hányszor jegyzi az év folytán : 18 710 forint! Mi a különbség? Miért ez ünnepélyesség az anyagi érdekek, a száraz számok embere arczán? Mert ilyenkor szivében a remény s félelem tusáznak, s midőn ama számot oly lassan, gondosan írja, bensejében mintegy öntudatlanul „boldog újévet“ kíván — önmagának. Újév, új remények! A barátok szívélyesebben üdvözlik egymást, az összeveszett rokonok ilyenkor ki szoktak békílni, a szeretők forróbban szorítják egymás kezét, s e forró kézszorítás azt mondja : engedje az ég, hogy az újévben egymásé legyünk! A tudós magános szobába zárkózva végig néz köteteinek számán mintegy méregetve : mennyit merített eddig a tudás tengeréből, s fürkészve: minő haladást remélhet a belépő újévben? A családapa szeretteitől körülvéve ül az asztal fején, önmegelégedetten körülnéz s a fohász, mely ilyenkor kebeléből kitör, azt jelenti: adja az ég, hogy jövő új évkor megint igy ülhessünk együtt, egészségesen, vidáman! A fejedelem ül szép trónusán, boldogító kegymosolylyal fogadván alattvalóinak hódolatteljes szerencsekivánatait s gondolja magában : milyen jól ülök e széken! adjon az isten sok ilyen boldog új évet magamnak s felséges utódaimnak ! A szegény száműzött ül elhagyottan az idegen földnek egyik elhagyott zugában, kezére hajtja fejét s elmereng; e merengés azt jelenti: ime, ismét lefolyt egy év, vele együtt sirba szállt megint sok szép reményem, várjon az uj évben fogom-e újból látni rég nem látott szép hazámat ? S úgy mindenütt, mindenki, akiben szobában lakott, olvasni, időzni és francziából a Kisfaludy-Társaság részére regényeket fordítani feljárt az úgynevezett ócska collegium XIX-ik szobájában levő olvasóköri helyiségbe, hol a többek közt egy estve, Kovács József — ki több verseire dallamot szerzett —— és több víg czimborákt pénzt tettünk össze — conferáltunk, hogy a rideg életű költőnek egy kedélyes estvét szerezzünk; volt kenyér, kolbász, bor, zene és vidor ifjúsági jókedv. Petőfi harmadmagával volt az ifjúság vendége, elbeszélte előttünk élte addigi történetét, tanulói s katonai viszontagságait, mi verseit szavaltuk, és Kovács József által több verseire szerzett dallamokat énekeltünk, melyek tetszését megnyerték. Én ez időben mint akkori könyvtárnok „Lepke“ czím alatt egy ifjúsági írott hetilapot szerkesztettem, melybe Petőfi , Bulyovszky, Székely dolgozatokat adtak. Éjféltájban felszólítottam a bor és ifjúi jó kedélyünk által felvillanyozott Petőfi Sándort, hogy írjon valamit a holnapután megjelenendő „Lepké“-be. Papírt kért és felírta a czímet: „Ivás közben.“ Motto : Soknak kárt Teszen a kor, szent igaz; Soknak árt A tivornya, semmi az; Félre most az etnikával Nincs itt pap. Csokonai. Ezután következik az ismert bordal egészen e verseletig: „Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem, Meg sem állok, csak a kancsó Feneken, csak emberi szív dobog, számot vet ilyenkor múltjával s hol remegve, hol remélve üdvözli az újévet. Hír * H: Hát mi magyarok mit tegyünk ? Reméljünk-e avagy remegjünk? Ha a közel múltat vennék tsmérmértékül, remegnünk kellene. Mindegyik év, mely azon az alapon lefoly, melyre a nemzet 1867-ben csábíttatott, egy-egy új óriás lépés a nemzeti megsemmisülés felé. Bevallják ezt immár maguk a kormányférfiak. Bevallották ezt mintegy öntudatlanul az országgyűlés utolsó vitáiban. Avagy nem ezt jelenti-e, midőn a miniszterelnök a külügyekre vonatkozó interpellációkra azt feleli , hogy ez nem tartozik ide, ezzel majd foglalkozni fognak a delegációk? Avagy nem ezt jelenti-e, midőn a pénzügyminiszter egy az országgyűlés beleegyezése, sőt megkérdeztetése nélkül tett több millióra rugó kölcsönt illetőleg azt meri mondani , hogy ez nem tartozik ide, e felett dönteni fognak majd a delegátiók? S midőn e rettenetes theóriára a többség feje, maga a jelen állapot alkotója, rámondja az „úgy van“-t? Nem ezt jelenti- e, midőn egy oly merő belügynél, mint amit ő a dohányjövedék, kisül hogy azon változtatni nem lehet, mig a birodalom másik fele bele nem egyezik, a mely „másik félről “ pedig tudjuk, hogy belegyezni soha sem fog, mert nem bolond ? S igy maga a többség, maga a kormány minden lépten nyomon bevallja, hogy a 67-iki egyezméy nem olyan „híd“ — mint elején álltá —melyen át a nemzet majd lassan lassan az önállóság, a függetlenség pangára jutául, Inanem — mint ezt Kossuth Lajos jó eleve szomorúan megjósolá — „Milton hídja, mely lassan, édesdeden, mintegy észrevétlenül a pokol fenekére vezet.“ Tehát ne a múltat vegyük ma kiindulási pontul; „borítsunk fátyolt rá, ha remélni akarunk. Nézzünk szét a jelenen s készüljünk a jövőre. Az események áramlata napról napra dagad. Nem sok idő telhetik bele, hogyez áramlat úgy elragadandja azt a hidat, hogy majd nyoma sem marad; a híddal együtt hihetőleg el fognak sodortatni a hidászok is, átengedvén roszul betöltött helyeiket olyanoknak, kik vezetni tudják a nemzetet, nem milyenféle hidakon, hanem biztos, széles országúton, a függetlenség és szabadság országútján. E reményben ringatjuk magunkat ma, s e reményben kívánunk boldog újévet mindenkinek de különösen a nemzet utászainak.& & # Emlékezzünk meg másokról is. Emlékezzünk meg elsősorban arról, ki — hogy ifjabbik Kossuth Lajos találós kifejtésével éljünk — „Vilmos magaslatára lealacsonyodott“, a Wilhelmshöhen andalgó III. Napóleonról. A volt idő, s ez idő majdnem két évtizedig tartott, midőn a hírlapíró újév papján alig kezdhető czikkét mással, mint e kérdéssel : várjon mit mond ma a francziák hatalmas császára a diplomatiai testületnek? — mert ezt várta lázas türelemmel egész Európa. S amit mondott, az villámsebessggel bejárta a négy világrészt, s állandi férfiak és publicisták hetekig törték el fejüket azon: vájjon micsoda értelmet tulajdonítsanak a sybilla beszédének ? És ma? . . vájjon min gondolkozik a ma ? Ki hozza meg neki ma az újévi üdvözletét ?... A fogolytársak és a börtönőrök, senki más. Senki más ? de igen, legőszintébb újévi üdvözlet neki: vérben úszó nemzetének állák.! Hát mi mit mondjnk neki? Dobjunk mi is követ reá? Felesleges munka legyünk generosusok irányában, kívánjunk boldog újévet neki, és minden trónfosztott fejedelemnek! * * * Napóleonról szólva lehetetlen meg nem emlékeznünk — a spanyolokról. Hiszen miattok ül ő most Wilhemshohen! hiszen ismételve kijelentette — ő ki tudvalevőleg sohasem hazudott — miszerint csakis azért üzen háborút a porosznak, mert ez egy Hohenzollernt akar a spanyol trónra ültetni! íme meg lehet elégedve; czélja el van érve. Hohenzollern helyett az olasz Amadeo szegődött spanyol királynak ; talán eddig már oda is érkezett Madridba. Szegény spanyolok! Megérdemlik, hogy boldog újévet kívánjunk nekik. * * * . Kívánjuk ezt minden népnek. De legforróbb üdvözletünk repüljön a szegény elárult s mindenkitől elhagyott hős franczia nép felé. Hadd sikerüljön neki megmutatni a világnak, hogy a mit a kényuralom feldúlt, azt a népuralom újból fel bírja építeni. Ilelfy Ignácz. ( kön ezut 708ségb pedi nak aka «HBfiMSg^gfSBgBagSg Bárba mindjárt, a mint Falstaff szólana, Bárha, — mondom, — egy mértföldig tartana.“ — Eddig írván, eredeti kéziratát most is bárkinek felmutathatom , bort kért, ivott és felolvasta , általunk a legnagyobb lelkesedéssel fogadott, ivás közben írott fentebbi bordalát s általadta a „Lepke“ számára. Midőn a vidám társaság éjfél után eloszlott, Petőfi , mint máskor is gyakran , hálásra bent maradt, s ágyamat el nem fogadván, pár nagy könyvet tőn feje alá, a bosszú fenyőlóczára lekeveredett és utólag szóba hozatván az általa most írott bordal, kérdezte : mit mondok hozzá ? Azt feleltem, hogy az egész nagyon szépen sikerült darab, de nem jól végződik, mintha még hiányoznék belőle valami, egy szóval a végződése nem csatlanós , miként más verseinél tapasztaltam. Hát hol és hogy hagytam el ? kérdező. Felolvastam ekkor a két utolsó strófát. Felkelt, kezébe vette az eredeti kéziratot, szótlanul leült az asztal mellé, és ezt irta utána : Hol is hagytam !... tudj a gólya UKD — igaz, — A malom volt az utósó, Vagy nem az? Mit is mondtam a malomról ? ... én bizon Hogyha présbe csavariznak, sem tudom. Annyi szent,... a szemem héja Oly nehez, Mint malomkő, — tán az álom környéket ? ... Elég is ma a tivornya, — ágyba hát! Álmodozzuk folytatását, — jó éjszakát! Petőfi Sándor. Pár év múlva Pestről Szathmármegyébe utazván, meglátogatott Ér-Mihályfalván , azzal köszöntvén be, — miután megkérdezte : van-e bor és kolbász ? — hogy három nap és három éjjel nálam fog mulatni. Ez idő alatt — mert szavát be is váltotta — felhoztam és elszavaltam előtte „Ivásközben“ czímü bordalát, melyről, mint mondá, egészen megfeledkezett, megmutatván eredeti kéziratát, magának lemásolta, elvitte Pestre. Ugyanez alkalommal felkértem, hogy mostani együttlétünk emlékére is írna egy verset. Azt felelte: „jól van! most fogom írni a legszebb versemet,“ és csakugyan az elővett papírra ezen czimet írta: „Legszebb versem.“ Sok verset írtam én már össze, S nem mindenik haszontalan, De amely hírem, megszerezze, A legszebb vers még hátra van ! Legszebb lesz az, ha majdan Becsesei Hazám boszuja szembe száll, S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt irom : Halál! Petőfi Sándor. Ezt megelőzőleg „ arról folyt a beszéd, miért nem megyen már egyszer Bécsbe is, tapasztalás okáért? Azt felelte : „nem megyek addig — az istenét! — mig bajonettekkel nem megyünk Bécs felé, mistek nem sok idő múlva . A jobboldali lapok jelentik: a deákkör tagjai január 1-jén délelőtti tiz órakorakor helyiségében összejönnek s innen indulnak Deák Ferencz vezérükhöz boldog új évi kívánságuk kifejezése végett. Hát mi hová, kihez induljunk? Nem indulunk sehová, itthon maradunk és parádé nélkül, de szívünk mélyéből elmondjuk, hogy: Éljen Kossuth Lajos! Az igazságügyminiszter egy körlevélben az ország összes törvényhatóságait fel fogja hívni, hogy ezek az első fő bíróságok elhelyezése iránt létrehozandó törvény megalkotása körüli feladatának azon a részét, amely az egyes járásbíróságok területkörének meghatározására vonatkozott, közreműködésüks javaslatukkal megkönnyítsék, mely célból az országgyűlési bizottság ebbéli megállapodása a törvényhatóságokkal egyúttal közöltetni fog. — A bekivánt jelentések és javaslatok legfeljebb 1871. évi márczius végéig küldendők be. tes mozdlozsmonos kezdve gyi kai föld?? nyi Antal tartja. Tárgya lesz. Vrt.vau.. folyása a mezőgazdasági emelkedésére.“ —• Nagy-Váradon árvíztől tartanak, s hó mindegyre olvad, s a vizek aggasztó mérvben áradnak. A Pecze szinig van s ha a malmoknál a víztartók fel nem huzatnak, a Rhédey-kertet épületeivel együtt elborítja. Egyes utczákon pedig majd térdig kell gázolni a meggyülő vizet. — Biharmegyében az 1869—70-ki népszámlálás szerint van 241,669 férfi, 238,859 , és igy összesen 480,528 lakó. Vallás szerin pedig r. kath. 30,440, g. k. 41,929, örmény k. 639, gör. kel. 196,457, gör. kel. örmény 11 ágostai 974, helvét 197,213, unitárius 25, más ker. hitfelekezetü 17, izraelita 12,823. Olvan, és írni tud 118,591, csak olvasni tud 17,298, sem olvasni, sem írni nem tud 344,639. A házi állatok száma ló 69,654, öszvér 44, szamár 903, szarvasmarha 158,764, bivaly 756, juh 514,325, kecske 33,217, sertés 217,468, méhkas 8,882. Az aradi állandó marosi hid, mely a megyének és városnak ugyszólva egyetlen közlekedési eszköze Temesmegye s a Bánáttal, az utóbbi időjárás következtében oly állapotba jutott, hogy decz. 28-án az ó-aradi partról kifutó hidfí csaknem egészen leszakadt, s bár szerencsétlenség nem történt, a további közlekedést gyalogosok és kocsik számára betiltani kellett. Ez alkalmat az „Alföld“ arra használja fel , hogy második állandó hidat követeljen Arad városa számára. Boldog „Alföld“a második hídról álmodozik, midőn a Tiszán át Szolnokig Tittélig sincs egyetlenegy s Pestnek siregnisél. — 1 Nagyváradon jelenleg a szafistikai hivatal összeállítása szer ezer 424 férfi, 14,274 nő,összesen 2 Vallás szerint r. kath. 9,694, g. kath. 2,089, örmény kath. 18, g. ker. 1,455, örmény nem egyesült 7, ágostai 516, helyét 8,424, unitárius 44, más keresztyén hitfelekezetü 13, izraelita 6,438, olvasni és irni tud 14,822, csak olvasni tud 453, sem irni, sem olvasni nem tud 13,423 Ló 1,091, öszvér 4, szamár 44, szarvasma 1,860, bivaly 63, juh 3, kecske 2, sertés 1 méhkas 12. Külföld. Ausztria. Bécsi lapokban, ki tudná hányadszor, ismét egy egészen uj s különös miniszteri tervet látunk fölemlítve, mely még a delegácziók összejövetele előtt valósíttatnék. A miniszterelnökségre Wrbna Rudolf úr lenne kiszemelve, míg a többi tárczák az a kormányhti párt egyes tagjai közt lennéne kiosztva. Beustnak Bismarck jegyzékére adott felrete, mely 26-ról van keltezve, múlt szerdán le Wimpffen által Thiele alállamtitkárnak átadv. Mint mondják, a sürgöny anyagi fejtegetésén bocsátkozik azon dolgoknak, hogy a legujabb államjogi változások Németországban a prága békével miképen hozhatók összhangzásba, máskülönben békülékeny s előzékeny hangon val írva. E sürgöny, valamint több a keleti ügy vonatkozó okmány, mint pótlék a vöröskönyház, a delegácziók elé fog terjesztetni. A bécsi lapok nagy zajt ütöttek a tiroli tudománygyűlés legújabb határozatával, melyre be kell következni, s ez már csak idő kérdése. így jósolta meg mintegy látnoki tehetséggé 1845-ben, a mi nemsokára 1848-ban bekövetkezett. Csakugyan bajonettekkel mentünk Bécs felé. Petőfi Sándor ezen legszebb verse ez ideig meg nem jelent, sem keletkezésének története nyilvánosságra nem hozatott, tartalmánál fogva az idő óta meg sem jelenhetett; egyesek olvasták az eredeti kéziratot, és többek felhívása folytán kívánom közrebocsátani, örömmel emlékezvén reá , hogy Petőfi Sándor legszebb versét nálam írta. Somogyi József. Csevegés. (Guerillaharcz itt, ott, mindenütt. — Az élet a bölcsésznek, Niki grófnak és Alvine comtessenek szemüvegén keresztül nézve. — Ártatlan készülődések. — Posner K. L. — vagyis akarom mondani, Pilátus a credóban. — Bernáth Gazsi legeslegújabb kalandjainak esti postája. — Forestier Pál.) — Madame Euphrosina, van szerencsém önnek tisztelettel jelenteni, hogy egy esztendővel ismét vénebbek vagyunk. — Legyen nyugodt, uram, ezt a nagy újságot megtudnom nem volt szükséges a kalendáriumból kikeresnem a Sylvester napját s tökéletesen elegendő volt az ön — szakállára tekintenem. — Hm! — Sylvester erősen havaz. Verje le uram a szakállát! — Ön igazságtalan asszonyom, s nem ha-