Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-14 / 11. szám
eléppen nem emelte sőt az osztrák érdekeknek azokat mindenben mindinkább alárendelte a magyar kormány és törvényhozási többség olyannyira, hogy ha mulasztásait figyelembe nem vennék is, kelletén túl kiérezhetjük tetteikből, miszerint valóban van mégis nemzetgazdasági politikájuk, de ez nem más mint az osztrák politika, az osztrák érdekek detiivilitása az anyagi tevékenység és gyarapodás terén is. Menthetlen hanyagság a magyar kormánytól és törvényhozási többségtől hogy mindeddig nem volt képes egy korszerű ipartörvényt alkotni a szabad ipar szellemében is már sokkal több mint egyszerű hanyagság az, hogy azon javaslat, melyet törvénnyé emelni megkísérlett, épen ellentétes a korszerűség s a szabad ipar fogalmával. Sokkal több mint egyszerű hanyagságvolt úgyszólván átvizsgálatlanul elfogadni azon vámtörvényeket és szerződéseket, melyeket az osztrák hatalom Ausztria kereskedelmének és iparának a védvámok által s a magyar ipar és kereskedelem elnyomásával alkotott. Több mint hanyagság, elnézni s tűrni azon óriási visszaéléseket, melyeket az osztrák nemzeti bank az osztrák ipari kereskedelem érdekében a magyar ipari kereskedelem életnedvének megvonásával gyakorol, mely kiváltságos pénzintézet nemzetgazdasági nyomoraink közepette is, épen a mi rovásunkra oly szépen kifejlődött, hogy magában Bécsben ,3,595,771,593 frtott fiókjaiban,melyek közül Magyarországot csak néhány szűken dotált fiók táplálja) 1200 millió, s így összesen egy év alatt 4.770,982,130 frt forgalma van, több mint 11 millió vegyes és 8.246,187 frt tiszta jövedelemmel. Hanyagságnak vagy tehetlenségnek nevezhetnék a magyar kormány és törvényhozás ama mulasztását, miszerint késett, sőt mondhatjuk esze ágában sincs hogy hazai gazdászatunkat s iparunkat emelné, hazaszerte ezer meg ezer földmivelési iskolát vagy legalább minden gymnasium mellé egy-egy földmivelési, kertészeti s kézi ipariskolát állítana, mert hiszen oly néptől, melyet munkája gyümölcsöztetésére, munkaereje kifejtésére s felhasználására nem oktatunk, nehéz adókkal terhelni legalább is nagy méltatlanság. Hanyag tenellenségnek nevezhetnek az urbériségek maradványainak meg nem szüntetését, s azt hogy a tagosztályt, a mezei rendőrséget, s a vizeket illető törvényeket, vagy a gazdasági egyesülést és társulást illetőleg mit sem tett, ha óriási tevékenységet nem fejtett volna ki mindazon törvények és szabályok honosítására nézve, melyek az osztrák politikát, az osztrák érdekeket illetik. Vétkes hanyagság volt az osztrák mezőgazdászati ipar törvényeket s eljárásokat a szesz és czukorfőzésre s dohány termelésre kiterjeszteni , mert nálunk más a népességi, más a pénz s kereskedelmi viszony. De mindazon mulasztás, hanyagság vagy engedékenység még nem szolgáltat oly világos tanulságot arra, hogy kormányunknak és törvényhozási többségünknek valóban van egy nemzetellenes azaz osztrák nemzetgazdászati politikája, mint vasúti s hajózási rendszerünk, illetőleg azon lázas tereken y■nmrr »ÜÉlletői magunk előmenetele s nemzetünk géniusza meg fog óvni. Egy miveltség oly joggal bír, mint a más. És ha teljes magyar nemzeti miveltséget sikerült teremtenünk, nem látni be, miért ne terjeszthetnénk , ha már csakugyan terjeszteni kell, saját polgárisodásunkat saját személyünkben ? Az is bizonyos, miként germanizáczionális szándéklatok ellen jelenlegi helyzetünk szerint ama törekvésnél egyéb archimedesi pont nem kínálkozik, s ha csakugyan megengedjük, hogy önálló nemzeti műveltség egyedül oly irodalom segítségével létesíthető, mely egészen népi alapon áll, Erdélyi János műveiből lehetlen megtagadni tiszteletünket. — Ama nagy eszme, a mely ezek mindenikén fejenként átvonul , lelkesíteni fogja nemzetét mindig, s megengedi hogy azon mély igazságok , mik dolgozataiba letéteményezvek, —valaha elkopjanak. Költői s fordított munkái meglehet nem lesznek tartósak. Egyetlen drámáját máris eltemette az idő. De azon mély irodalomtörténeti meggyőződés, miszerint az eredeti magyar polgárisodás érdekében senki sem tett nála többet, ivadékról ivadékra hirdettetni fog. Gondolkozó fők, kik az irodalomban nem egyes jó vagy sikertelen műve, hanem a folyamatba vett irányra helyezik a súlyt, egyet, gondolom, észrevették. Azt t.. hogy a Petőfi és Arany által annyira megtermékenyített népköltészeti alap, a magyar líra legújabb, bár kevés tehetségű kezelői által, lassanként ama Bajza s Garay korabeli német érzelmességgel cseréltetik fel. Ez ha egyéb nem, visszaesés s veszedelmesebb a stabilismusnál. Kármány, Udvardi Géza, Benedek Aladár s Ábrányi Kornél urak, kiknek verseiben a magyar népköltés tanulmányának semmi nyoma, úgy látszik már is megsokalták a Magyarországot. Szomorú küldetés! a végzetnek e költőkön kell igazolnia a törté-elem azon lehangoló tapasztalatát , mikép irodalmi visszaesésünk mandig kapcsolatban volt politikai hanyatlá- sunkkal. Pap Gyula: még azon messze kiható nemzetellenes intézkedés, mit a magyar kormány és törvényhozás a vizek szabályzásának, hazai hajózásunknak s a magyar tengerpartnak elhanyagolásával a vasúti törvények s engedmények létrehozásában elkövetett. Egy önálló „független“ magyar kormánytól és törvényhozási többségtől, bármily lejális érzelmű legyen, méltán várhatta az ország, hogy nemzetgazdasági politikájának sarkkövét saját nemzetének vagy országának anyagi érdekei képezzék, főkép a közlekedési rendszerre nézve, mely a kivitel, bevitel , átvitel, a termelés, feldolgozás és fogyasztás mennyiségének s minőségének szabályzására döntő befolyást gyakorol. Magyarország közlekedési rendszerének főbb vonalait világosan kijelöli átviteli szempontokból az ország földrajzi, természetrajzi s nemzetközi helyzete; belső vonalainak irányzatát kijelölik egyes, egymástól igen különböző jellemmel bíró vidékeinek sajtságai. Átviteli szempontokból, elég Európa térképére egy pillanatot vetnünk miszerint lássuk, hogy Magyarország középtáján, mondhatjuk Pest-Budán, egymást metszik azon, természetesen csak képzeletileg rövidebb utak, melyeket egyrészt Konstantinápolyból, Páris, London, Berlin és Plamburg felé másrészt az adriai kikötő és Oroszország fővárosai vagy ha úgy tetszik Olaszország és Libéria közt vonulatunk. Magyarország különben is határozott déli jellemmel bír a Kárpátok ölében, mely jellem már a Kárpátok tövénél megszűnik s utalva van a sik alföld, hogy ama jellem előnyeit minél nagyobb mérvben felhasználhassa a Kárpátokon túl, mint viszont a Kárpátokon túli országok, a nagy orosz birodalom népei még inkább utáva vannak hogy ne keressék a távolban azt, mit szomszédjuk nyújthat. De ime megértük a vasutak s a vasúti vállalatok lázas korszakában hogy még csak egyetlen vasutunk sem visz Lengyelországhoz, melynek népeihez nemcsupán anyagi érdekek kapcsolnak ; egyetlen utunk sem visz a Kárpátokon túl, mintha észak s kelet népei nem is léteznének reánk nézve. Az u. n gali-UZMcll Ul Ug y Otlll.O JLLlCg 11JLE/ÖL lö VJUttiV. jJiXpll Ull van ; hadászati szempontból vált szükségessé , mert Oroszország e téren már megelőzött. Románia felé Bukaresthez s a nagyjelentőségű galaczi kikötőhöz most már Élesztgetjük görbe családi vasutainkat egybe, de a forgalom, melyet elnyerhettünk volna, most már másfelé veszi útját, a nagyrészt kész vasutakon. Oroszország e téren is megelőzött. Galacz, Odessa s a nyugateurópai fővárosok közötti forgalom Magyarország felett Galiczián vonul végig, holott kivált Galacz , Páris és London közt ismét csak azon it volna legrövidebb, mely Pest-Budán vinne keresztül. A konstantinápolyi vonal pedig, épen a magyar kormány tehetlensége és a déli vaspályatársulat mindenhatósága következtében minden hihetőség szerint Magyarország határszélén Fiume háta mögött csak néhány mérföldet érintve fog átvitetni Párisig, nekünk csupán azon reményünk maradván fel, hogy talán Berlin, Hamburg s London felé a poroszok vagy az angolok más utat választanak, mely úgyis nagyrészt készen van Belgrádtól Pesten stb. keresztül. Nincs ország Európában, mely átviteli szempontból oly előnyöket mutathatna fel mint Magyarország. Ezen előnyök most, legalább egy időre el vannak szalajtva, mert hiszen Európa éghajlati viszonyai nem fognak egyhamar változni s a valóban jobb és czélszerűbb, előbb utóbb győzni fog egy oly kormány alatt, mely hazánk érdekeit inkább felkarolja. Belső viszonyainkra nézve azonban oly mulasztások, oly ferdeségek, nemzetgazdaságunkra nézve oly sérelmek történtek, melyeket aligha lehet valaha helyrehozni, tartózkodó fiatal nőszemélyek száma a legutóbbi időkben nemhogy csökkent vagy kevesbedett volna, hanem inkább szaporodott s a napirenden lévő kivándorlások, kiszöktetések és csábítások már oly mérvben kezdenek mutatkozni, melyek előbb-utóbb aggasztókká válhatnak. Hogy ezen leverő állapot mihamarább megszüntethessék , szükséges oly módozatokról gondoskodni, melyek a bajt gyökeresen orvosolják. A kormánynak tehát hivatása leend oly rendszabályokat léptetni életbe, melyek a kivándorlási áramlatnak ne csak egyik irányzatát, hanem annak legveszedelmesebb nemeit is, a szökéseket és kiszöktetéseket alaposan megakadályozzák, mert épen azon személyek teszik a helyzetet tarthatlanná és kétségbeejtővé, kik könnyelmű eltávozásukat kecsegtető kilátások, ígéretek vagy lélekvásárlások következtében titkos utakon és álnok módon eszközük ki. Ezen égető haj elhárításának legbiztosabb óvszere az volna, ha a kormány a határszéli havasok jelenleg felületesen kezelt ellenőrzését minél hamarább szigorúbb felügyelet és czélirányos szervezés alá venné, mivel a csempészek és ezekkel rokonfaju erdei kalauzok serege már annyira elszaporodott, hogy azok nemcsak egyen-egyen, hanem már karavánonként is kényelmesen járhatnak ki és be az országba, magukkal hozhatván és vihetvén bármit vagy bárkit is , annélkül, hogy valaki útjukat állaná vagy őket foglalkozásaikban akadályozná. Egy másik jelentékeny baj, mely a kiszöktetéseknek szintén igen tág mezőt nyit, a szomszédos keleti tartományok, jelesül Oláhország kormánya és idegen consulságai által kiállított külföldi útlevelek hiányos alakszerűségében rejlik. Az ezen közegek által kiállított útlevelek ugyanis az előmutatóra szólván, ennek pontos személyleírását magukban nem foglalják. Csupán annyit tartalmaznak, hogy N. N. szabadon utazhatik felesége, gyermekei, rokonai és cselédjeivel együtt, de hogy kik legyenek az illető útitársak, kikkel útlevéltulajdonos utazik, névleg megnevezve nincsenek, csak szám szerint vannak megjelölve, hogy hányan vannak. Ezen útlevelek tehát alig egyebek, mint afféle üres forgatmányok, giro biancok, melyeket birtokosaik tetszésük szerint forgatmányozhatnak. Az ilyenféle útlevelekkel a legnagyobb visszaéléseket lehet elkövetni. A kiszöktetések a legnagyobb mértékben minden évben a fürdői idény végeztével folynak, midőn nagyszámú oláhországi vendégeink fürdőinkről hazafele térve, egyúttal sereg fiatal székely leányt is magukkal visznek, kiket szokás szerint oláhhoni szabású ruhába öltöztetnek. Ezen visszaélést természetesen csak nemzetközi tárgyalások folytán lehet kiegyenlíteni, de ha ezek eredményre nem találnának vezetni, akkor nem maradna egyéb hátra, mint hogy kormányunk az ország határszéli hivatalait oly utasításokkal lássa el, melyeknél fogva jövőre nézve ne csak a külföldi útlevelek, ha 11VUI CKfJ mvw ulítZUli UvvulOIj ufUvilllVOOtl^il 18 szigorúan ellenőriztessenek kézzel. — Nagy-Kerekiben pedig a „Bihar“ szerint az ottani csendbiztos elfogott egy álkulcsokkal és lőfegyverekkel ellátott tolvajbandát, mely nagyobb tolvajlások és büntettek végrehajtására szervezkedett. Szerencsére előbb elfogattak, sem mint terveik kiviteléhez foghattak. — Vájjon nem-e egy és ugyanazon bandáról szól mind a két hir ? — A szász egyetemi gyűlés jan. 11-én megnyittatott a régi szokásos formaságok között a szász nemzeti gróf által melyen a nemzeti gróf Dékáni inditványára, három tagból álló igazoló bizottságot nevezett ki. Idő kimélés okáért az 186112-ki ügyrend az 1868 módositásokkal fogadtatott el. Megyei élet. A székely kivándorlásról nagyon szomorú dolgokat ir a „N e m e r e“, melyek lényegét átvesszük, felhiván a belügyminisztériumot, hogy tegyen már egyszer komoly intézkedéseket a nemzet testén rágódó ezen fenés seb gyógyítására. A belügyminisztériumnak 1869. okt. 1-én 3390. R. sz. alatt kibocsátott körrendeleté,melyben az ország összes törvényhatóságainak meghagyja, hogy a szomszédos Dunafejedelemségekbe utazni szándékozó fiatal nőszemélyek rétére adandó külföldi útlevelek megszerzése körül a legszigorúbb és legóvatosabb eljárást kövessék s a rendelet áthágóit, valamint a kertteket és csábítókat keményen büntessék,nem sok eredményt tudott felmutatni, mivel miként a legújabb tapasztalatok tanúsítják, a jogtala-nul kivándorolt és külföldön igazolvány nélkül MAGYAR ÚJSÁG 1871. 11-dik SZÁM. Kör Gr , 1871. január 12. (Saját tudósítónktól). A kebelbéli iparegylet tavai ilyenkor még alig számlált 30 egyént, de rendkívüli helyes tapintattal a kör K. Faragó Józsefet közakarattal elnökéül választván, szemlátomást gyarapodott, mint az ismeretes bibliai piac, s most 138 független gondolkozású iparos szerepel törzstag gyanánt. Ezen egylet által a folyó hó 8-án rendezett fényes Bálés nyugidejében megható jelenetekkel folyt le az egyesület zászlóavatási ünnepélye , daczára a roppant vendégnek, a szertartás alatt sik csöndben, de dörgő tetszésnyilatkozatok között a kiszemelt szónoklatok végeztével. Először szólt Szabó János röviden és velősen, érintvén a társaság picziny múltját, örvendetes jelenét és szép rémének beváltására jogosító jövendőjét, aztán a mellette álldogáló s tizenkét fehér ruhás leányka diszes koszorújától övedzett kellemdús zászlóanya-jelöltet kérte föl az érdeklett tisztség elvállalására, mire K. Faragó Karolina k. a. igy válaszolt : „Midőn e megtiszteltetést a legnagyobb örömmel elfogadom, most sem kívánok mást, munkámon tett jelmondatomnál : „Mindent a Hazáért!“ S ekkor szerényen a zászló ormaira illeszté ama fehér koszorús piros szalagot, melyre bájos nővérével, K. Faragó Ida k. asszonynyal oly gyönyörűen himzé ama gyönyörű mottót. Ezután az elnök szólalt meg, s üdvriadás követte abbeli óhaját, hogy az eszmeharczok csatáiban az egylet zászlója az egyenlőség, testvériség és szabadság szent nevében mindenkor diadalmasan lengjen. Végre kedves ősz követünk Gubody Sándor köszöntő a derék iparegyletet s lelkesülten tolmácsolá örömünket a kör hazafias magaviselete fölött, s a mindenható áldását könyörgé a szabadelvű elvekért küzdő zászló hiveire. S hogy az ünnepély egészen a honszerelem kifejezésének magaslatára emelkedjék a ..Hazádnak rendületlenül“ nemzeti imája között Kossuth Lajos dicső hazánkfiának becses arczképe a zászló közepére helyeztetett, mikor is mindnyájan szűnni nem akaró viharos eljemzésekbe törtünk ki sziveinkben esdve a gondviseléshez, vajha mielőbb szinről szilire ölelhetnek őt, kinek ragyogó múltja, szenved és gazdag jelene s e nemzet boldogithatására igyekező jövendője örökké csak e mottóban összpontosul. ..mindent a Hazáért ,a Freud hoffe r János. — Pozsovinál a hideg és hóesés annyira megerősítette a Dura jegét, hogy a jégre pallókat rakva a lakosság ezek segitségével közlekedik egyik partról a másikra.— A kikibirtok,ság Biharban, Margitta és Siter között — mint a NI. várad biztos forrásból hallja — a napokban 5 fegyveres,úri ruhába öltözött rabló két szegény parasztembert megtámadott. Az egyik embert,mivel ellent állott, leütötték. A két szegény pártól összesen 220 főnyi összeget vettek el. Mint halljuk e tárgyban már jelentés is tétetett az illető helyre. A jó madarak, miután a szegény embereket kifosztották, Margitta felé hajtottak előze Országgyűlés. A képviselőhöz 263. ülése január 13-ikán d. e. 10 órakor. Elnök : Somssich Pál; jegyző : Széll Kálmán, Majláth, Jámbor, Ivácskovics. A kormány részéről jelen van : Andrássy, miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. A mai ülés egyetlenegy tárgyát a központi bizottság jelentése képezi. Györffy Gyula előadó felolvassa a központi bizottság következő jelentését. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése. A magyar sorhadi csapatokhoz és a haditengerészethez 1871-dik évben kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában előterjesztett 543. számú törvényjavaslatra vonatkozólag. Az osztályok előadóiból alakult központ bizottság e fent említett törvényjavaslatot tárgyalás alá vévén, azt mint a védkötelezettséget megállapító 1868. XL. t. sz. 11. és 13. §-ainak kifolyását, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadás végett ajánlá. A részletekre vonatkozólag azonban következő módosításokat hoz javaslatba. A czimre nézve, minthogy a miniszter által előterjesztett törv. javaslat czimében az 1867. I. ez. 12. és 14. §-ai által világosan kifejezett magyar hadsereg eszméjét teljesen elejti és e helyett csak a magyar sorhadi csapatokról tesz említést, a központi bizottság az alaptörvény kifejezéséhez híven ragaszkodva a czimnek következőleg történendő megváltoztatását indítványozza : „Törvényjavaslat, a magyar hadsereghez és hadi tengerészeihez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában.“ (Helyeslés balról.) A tv.-javaslat 1. §-ra vonatkozólag a honvédelmi min. a közp. bizottságban megnyugtató felvilágosítást adván az állandó hadsereg létszámáról, a katonai kötelezettség alóli elbocsátás és a tartalékba áthelyezés iránt fenálló törvények megtartásáról, valamint az évenkint elhocyztottak és elhaltak összes számáról; mindezeknek figyelembe vételével a 1. javaslat 1. §-a változatlanul elfogadtatott. A 2-ik §-ra észrevétel nem létetett. A 3-ik §-ra nézve az 1868: 40. t. sz. 31. §-nak figyelembe vételével a központi bizottság indítványozza, hogy a törvény szó után a következő szavak : „a kihirdetés után azonnal életbe lép és“ közbeszavassanak. Megjegyeztetik, hogy a központi bizottság kisebbsége név szerint a III. IV.VI. és VII osztályok bejelentették, hogy a czím kérdésére nézve eltérő nézetüket különvélemény gyanánt fogják előterjeszteni. Királi Pál, a VII. osztály előadója a maga és a 3. 4. és 6 osztály előadói nevében beadja a kisebbség következő , különvéleményét. Az osztályok előadóiból alakult közp. bizottmány többsége mai ülésében a szóban levő törv.javaslat czimét következőleg módositá : „A magyar hadsereghez és hadi tengerészeihez“ stb. A kiegyezésről szóló 1867. 12. t. sz. első szakaszai elősorolván ezen ügyeket, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokkal közösek, a 9-dik §-ban ezt mondja : „a közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval a hadügy.“ A 11-ik §. ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogait körvonalazván, a fennebbi szakaszt világosan értelmezi, midőn mondja: „mindaz, mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére stb. vonatkozik.“ A következő 12. és 14 §-okban a magyar hadsereg kitétel mint már a fennebbinek folyománya magában fordul elő. Ezen látszólagos ellentét azon alkalommal, midőn a véderőről szóló 1848. 40. t. sz. megalkotása után, és annak alapján a honvédelmi miniszter az első ujoncz-jutalék megszavazását kivánta, egy erre vonatkozó törv. javaslatában a mostanival teljesen azonos czim alatt — a benn előforduló „magyar sorhadi csapatok“ kifejezés aggályokat keltett fel, és szemben a felemlített 1867 : 12. t. czikkel elég fontos okot szolgáltatott arra, hogy az országgyűlés törvény magyarázási jogával éljen. A törvényhozás a törvénymagyarázás tisztjét teljesíti, s kimondatik a megalkotott 1868 : 1. t. sz. czimében mely szentesítve van, s melynek úgy szavai mint értelme teljesen egyeznek avval, melyet a most előterjesztett honvédelmi miniszteri törvényjavaslat tartalmaz. Egn törvnymagyarázási tisztet ugyanazon tárgyban és czimben ismételve kellett gyakorolnia az országgyűlésnek , midőn az 1870. évre kívánt hadjutalék megszavazása volt tárgyalás alatt, a törvény által már szentesitett czimmel. A törvényhozás magyarázata e másodízben is az volt, mint először, s kimondása az 1869. 1. sz. czimében szentesítve van. A VII. osztály a törvénynek ily világos adataival, s a törvényhozás factorainak ily tényeivel, egy perezre sem ingadozhatott az iránt, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak már két törvény által szentesített czímét ezúttal is fentartsa, s erős következetlenségi vád nélkül nem határozhatta magát arra, hogy mit a törvényhozás ismételt magyarázatával megfelelőnek mondott ki, ugyanazt egészen hasonló körülmények és okok mellett egy harmadik magyarázattal felforgassa. Nem tehető a VII. osztály még azért sem, mert ezáltal alkalmat szolgáltatna a feltevésre , hogy a két első magyarázat volt téves, vagy a mostani ellen merülhetnek fel kételyek, egyik mint másik csak a bizalmat ingatná meg, melyet törvényeink iránt mindenkiben szilárdítani feladatuk. Végül nem változtatható meg a VII. osztály a tárgyalás alatti törv.javaslat czimét még azért sem, mert az 1867. 12. törvény szerint a hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő része; — nem különálló, nem önálló lett; satonezokat tehát a magyar sorbadi csapatokhoz, és hadi tengerészeihez mint törvényünk szerint létezőkhez adhatunk, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se sorozhatunk be. És ezen indokok alapján a VII. osztály az 1871. évi újoncz jutalék megszavazásáról szóló törv.javaslat czimét változtatás nélkül elfogadta, és én kérem a t. házat méltóztassék azt kegyesen megszavazni. Pesten, jan. 12-én 1871. Királyi Pál s. k. a VII. osztály előadója. Ezen különvéleményhez hozzájárul Mihályi Péter a VI. osztály előadója. A törvényjavaslat eredeti czimét megtartatni határozta a III. osztály. Széll Kálmán s. k. Éhez csatlakozik a IV. osztály részéről Szőgyényi László s. k. Ellök jelenti, hogy a mostani képviselőház tarthatatlan. A mai hóesés folytán a víz csak úgy csurog be. Azon indítványt teszi tehát, hogy miután a képviselőház úgyis csak ideiglenesen 6 évre építtetett, és ez nem sokára lejár, utasítaná a képviselőház a gazdasági bizottmány 1869. decz. 5-ei jelentését, melyben egy uj országház építését ajánlja, a pénzügyi bizottsághoz hogy ez az iránt adjon véleményt. Elfogadtatik. A mai ülésnek egyéb tárgya nincs, de a miniszterelnök egy interpellátióra felelni kiván. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök Kis János minapi interpellációjára válaszol, hogy alig állott be az újév, az ifjúság máris felszólíttatott, hogy a sorozó bizottság elébe álljon ; van erről a honvédelmi miniszternek tudomása. Ami azt illeti hogy mindjárt újév után sorozásra előmunkálatok létetnek,ez a törvény értelmében van és minden évben így lesz,mert a sorozás ideje jan. 15. Hanem hogy a hatóság részéről maga a sorozás elrendeltetett volna, erről tudomása nincs, ezt a hatóságoktól fel sem teheti, mert a honvédemi minisztérium a sorozási munkálatoknak felfüggesztését rendelte el addigra, míg az idei ujonczozási törvény meg nem lesz szavazva. Kiss János az adott felvilágosítással meg van elégedve. Ülés vége 10 óra 30 perczkor, irodája haz A magyar delegates hadügyi albizottsága f. hó 13-án tartott ülésében vette fel újra tanácskozásai folyamát, és most naponként két ülést tartana, hogy feladatát mielőbb befejezze. A mai ülésben bemutatta Benedek tábornok mint a hadügyminiszter képviselője, a csapatoknak hadkiegészítési kerületeikbe, vagy azok közelébe elhelyezésére, és a területi divisiók felállítására, vonatkozó előterjesztést, az ez által előidézendő költségtöbblet 2.817.501 frtot tesz. Az albizottság ezen általa kívánt és sürgetett előterjesztésnek rögtöni tanulmányozását elhatároza, s addig a rendes költségvetés egyes czímeinek ez előterjesztés által változást nem szenvedő részét tárgyalás alá vette, s következő tételeket megszavazott. Az I-so czimnél központi vezetés, hatóságok sat. 1- ső tétel „hadügyminisztérium“ 20.000 ftnak törlésével,550.617 ftot. 2- ik tétel „Ő Felsége katonai előirányzott 43.946 frtot. 3- ik tétel „főhadi, hadosztályi és katonai parancsnokságok“ tekintettel a beadott előterjesztésre függőben maradt. 4- ik tétel „katonai figyelőség“ 8.237 ft törlésével 540.000 ft megszavaztatott. 5- ik tétel „a műszaki bizottság vezetése,44 az előirányzott összeg 9.057 frt megszavaztatott. Az 5-dik tétel „városi tér és várparancsnokságok“ az előirányzott 196.766 frt helyett 21.766 frt törlésével 175.000 ft megajánltatott. 7- ik tétel „katonai papság“ az előirányzott 163.991 frt azon megjegyzéssel, hogy a csapatoknak hadkiegészítési kerületeikbe leendő elhelyezésével, e tételnél nagyobb mérvű megtakarítások eszközölhetők, és időközben is eszközlendők, elfogadtatott. 8- dik tételnél „katonai igazságügyi igazgatás“ a hadügyminiszter képviselője előterjeszti, hogy a tétel szükséglete a valóságos állapot szerint 551.935 forintot tesz, ez előirányzatba felvett szükséglet a rendezés utáni állapotot tünteti elő, minthogy a katonai bíráskodásról szóló törvényjavaslat a magyar országgyűlésen meg nem tárgyaltatott, a valódi szükséglet veendő a tárgyalás alapjául. Az albizottság az igazságügynek mielőbbi törvényes rendezését óhajtja, addig is e tétel szükségletére 435000 ftot szavaz. 9- ik tétel „katonai pénztári igazgatás“ az előirányzott összeg 75,915 főt megszavaztatott. A katonai pénztáraknak a polgári pénztárakkal leendő egyesítését az albizottság sürgetendi. 10- ik tételű katonai szakszámosztály44 az előirányzott összeg 338,824 írt megszavaztatott. Ezzel az ülés 2 s fél órakor eloszlott, következő ülés 5 órakor este. Az ogyztrák (leregatio 10 üléséből. Elnök : Hopffen; jegyző : Fü r b. A miniszterek padján: Lónyay, Kuhn, későbben Beust. A kormányképviselők padján: König, Früh és Junkler. A gyűlés 11 órakor nyittatott meg. A tegnapi gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése és több kérvény benyújtása után bemutatja elnök a közös hadügyminiszter átiratát a hadcsapatoknak kiegészítési kerületeikben való elhelyezése és katonai tanintézetek felállítása tárgyában, mire összesen 2,817,501 főt kér. A budgetbizottsághoz utasíttatik. Ezután napirendre tért át a delegátió, melynek tárgyát