Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-14 / 11. szám

elé­ppen nem emelte sőt az osztrák érde­keknek azokat mindenben mindinkább alárendelte a magyar kormány és tör­vényhozási többség olyannyira, hogy ha mulasztásait figyelembe nem vennék is, kelletén túl kiérezhetjük tetteikből, mi­szerint valóban van mégis nemzetgaz­dasági politikájuk, de ez nem más mint az osztrák politika, az osztrák érdekek d­etiivilitás­a az anyagi tevékenység és gyarapodás terén is. Menth­etlen hanyagság a magyar kor­mánytól és törvényhozási többségtől hogy mindeddig nem volt képes egy korszerű ipartörvényt alkotni a szabad ipar szellemében is már sokkal több mint egyszerű hanyagság az, hogy azon javaslat, melyet törvénnyé emelni meg­­kísérlett, épen ellentétes a korszerűség s a szabad ipar fogalmával. Sokkal több mint egyszerű hanyagság­­volt úgyszólván átvizsgálatlanul elfo­gadni azon vámtörvényeket és szerződé­seket, melyeket az osztrák hatalom Ausz­tria kereskedelmének és iparának a véd­­vámok által s a magyar ipar és kereske­delem elnyomásával alkotott. Több mint hanyagság, elnézni s tűrni azon óriási visszaéléseket, melyeket az osztrák nem­zeti bank az osztrák ipari kereskedelem érdekében a magyar ipar­i kereskedelem életnedvének megvonásával gyakorol, mely kiváltságos pénzintézet nemzet­­gazdasági nyomoraink közepette is, épen a mi rovásunkra oly szépen kifejlődött, hogy magában Bécsben ,3,595,771,593 frtot­t fiókjaiban,­­melyek közül Ma­gyarországot csak néhány szűken dotált fiók táplálja) 1200 millió, s így összesen egy év alatt 4.7­70,982,130 frt forgalma van, több mint 11 millió vegyes és 8.246,187 frt tiszta jövedelemmel. Hanyagságnak vagy tehetlenségnek nevezhetnék a magyar kormány és törvényhozás ama mulasztását, miszerint késett, sőt mondhatjuk esze ágában sincs hogy hazai gazdászatunkat s iparunkat emelné, hazaszerte ezer meg ezer föld­­mivelési iskolát vagy legalább minden gymnasium mellé egy-egy földmivelési, kertészeti s kézi ipariskolát állítana, mert hiszen oly néptől, melyet munkája gyümölcsöztetésére, munkaereje kifejté­sére s felhasználására nem oktatunk, nehéz adókkal terhelni legalább is nagy méltatlanság. Hanyag tenellenségnek­ nevezhetnek az urbériségek maradványainak meg nem szüntetését, s azt hogy a tagosztályt, a mezei rendőrséget, s a vizeket illető törvényeket, vagy a gazdasági egyesü­lést és társulást illetőleg mit sem tett, ha óriási tevékenységet nem fejtett volna ki mindazon törvények és szabályok ho­nosítására nézve, melyek az osztrák po­litikát, az osztrák érdekeket illetik. Vétkes hanyagság volt az osztrák me­zőgazdászati ipar­ törvényeket s eljárá­sokat a szesz és czukor­főzésre s dohány termelésre kiterjeszteni , mert nálunk más a népességi, más a pénz s kereske­delmi viszony. De mindazon mulasztás, hanyagság vagy engedékenység még nem szolgál­tat oly világos tanulságot arra, hogy kormányunknak és törvényhozási több­ségünknek valóban van egy nemzet­­ellenes azaz osztrák nemzetgazdászati politikája, mint vasúti s hajózási rend­szerünk, illetőleg azon lázas te­reken y­­■nmrr »ÜÉlle­­tői magunk előmenetele s nemzetünk géniusza meg fog óvni. Egy­ miveltség oly joggal bír, mint a más. És ha teljes magyar nemzeti mi­­veltséget sikerült teremtenünk, nem látni be, miért ne terjeszthetnénk , ha már csakugyan terjeszteni kell, saját polgárisodásunkat saját személyünkben ? Az is bizonyos, miként ger­­manizáczionális szándéklatok ellen jelenlegi helyzetünk­ szerint ama törekvésnél egyéb archimedesi pont nem kínálkozik, s ha csak­ugyan megengedjük, hogy önálló nemzeti mű­veltség egyedül oly irodalom segítségével lé­tesíthető, mely­ egészen népi alapon áll, Er­délyi János műveiből lehetlen megtagadni tiszteletünket. — Ama nagy eszme, a mely ezek mindenikén fejenként átvonul , lelke­síteni fogja nemzetét mindig, s megengedi hogy azon mély igazságok , mik dolgo­zataiba letéteményezvek, —valaha elkop­janak. Költői s fordított munkái meglehet nem lesznek tartósak. Egyetlen drámáját már­is el­temette az idő. De azon mély irodalomtörté­neti meggyőződés, miszerint az eredeti magyar polgárisodás érdekében senki sem tett nála többet, ivadékról ivadékra h­irdettetni fog. Gondolkozó fők, kik az irodalomban nem egyes jó vagy sikertelen műve, hanem a fo­lyamatba vett irányra helyezik a súlyt, egyet, gondolom, észrevették. Azt t.­­. hogy a Petőfi és Arany által annyira megtermékenyített nép­költészeti alap, a magyar líra legújabb, bár kevés tehetségű kezelői által, lassanként ama Bajza s Garay korabeli német érzelmességgel cseréltetik fel. Ez ha egyéb nem, visszaesés s veszedelmesebb a stabili­sm­usnál. Kármány, Udvardi Géza, Benedek Aladár s Ábrányi Kornél urak, kiknek verseiben a magyar nép­költés tanulmányának semmi nyoma, úgy lát­szik már is megsokalták a Magyarországot. Szomorú küldetés! a végzetnek e költőkön kell­ igazolnia a törté-­­elem azon lehangoló tapasztalatát , mikép irodalmi visszaesésünk­­ mandig kapcsolatban volt politikai hanyatlá-­­ sunkkal. Pap Gyula: még azon messze kiható nemzetellenes intézkedés, mit a magyar kormány és törvényhozás a vizek szabályzásának, hazai hajózásunknak s a magyar ten­gerpartnak elhanyagolásával a vasúti törvények s engedmények létrehozásá­ban elkövetett. Egy önálló „független“ magyar kor­mánytól és törvényhozási többségtől, bármily lejális érzelmű legyen, méltán várhatta az ország, hogy nemzetgazda­sági politikájának sarkkövét saját nem­zetének vagy országának anyagi érde­kei képezzék, főkép a közlekedési rend­szerre nézve, mely a kivitel, bevitel , átvitel, a termelés, feldolgozás és fo­gyasztás mennyiségének s minőségé­nek szabályzására döntő befolyást gya­korol. Magyarország közlekedési rendszeré­nek főbb vonalait világosan kijelöli át­viteli szempontokból az ország földrajzi, természetrajzi s nemzetközi helyzete; belső vonalainak irányzatát kijelölik egyes, egymástól igen különböző jellem­mel bíró vidékeinek sajtságai. Átviteli szempontokból, elég Európa térképére egy pillanatot vetnünk misze­rint lássuk, hogy Magyarország közép­­táján, mondhatjuk Pest-Budán, egymást metszik azon, természetesen csak képze­leti­leg rövidebb utak, melyeket egyrészt Konstantinápolyból, Páris, London, Ber­lin és Plamburg felé másrészt az adriai kikötő és Oroszország fővárosai vagy ha úgy tetszik Olaszország és Libéria közt vonu­latunk. Magyarország különben is határozott déli jellemmel bír a Kárpátok ölében, mely jellem már a Kárpátok tövénél megszűnik s utalva van a sik alföld, hogy ama jellem előnyeit minél nagyobb mérvben felhasználhassa a Kárpátokon túl, mint viszont a Kárpátokon túli or­szágok, a nagy orosz birodalom népei még inkább ut­áva vannak hogy ne ke­ressék a távolban azt, mit szomszédjuk nyújthat. De ime megértük a vasutak s a vasúti vállalatok lázas korszakában hogy még csak egyetlen vasutunk sem visz Len­­gyelországhoz, melynek népeihez nem­­csupán anyagi érdekek kapcsolnak ; egyetlen utunk sem visz a Kárpátokon túl, mintha észak s kelet népei nem is léteznének reánk nézve. Az u. n gali-UZMcll Ul Ug y Otlll.O JLLlCg 11JLE/ÖL lö VJUttiV. jJiXpll Ull van ; hadászati szempontból vált szüksé­gessé , mert Oroszország e téren már megelőzött. Románia felé Bukaresthez s a nagyjelentőségű galaczi kikötőhöz most már Élesztgetjük görbe családi vasutainkat egybe, de a forgalom, melyet elnyerhettünk volna, most már másfelé veszi útját, a nagyrészt kész vasutakon. Oroszország e téren is megelőzött. Ga­­lacz, Odessa s a nyugateurópai főváro­sok közötti forgalom Magyarország fe­lett Galiczián vonul végig, holott kivált Galacz , Páris és London közt ismét csak azon it volna legrövidebb, mely Pest-Budán vinne keresztül. A konstan­tinápolyi vonal pedig, épen a magyar kormány tehetlensége és a déli vaspá­lyatársulat mindenhatósága következté­ben minden hihetőség szerint Magyaror­szág határszélén Fiume háta mögött csak néhány mérföldet érintve fog átvitetni Párisig, nekünk csupán azon reményünk maradván fel, hogy talán Berlin, Ham­burg s London felé a poroszok vagy az angolok más utat választanak, mely úgy­is nagyrészt készen van Belgrádtól Pes­ten stb. keresztül. Nincs ország Európában, mely átvi­teli szempontból oly előnyöket mutat­hatna fel mint Magyarország. Ezen előnyök most, legalább egy­ időre el vannak szalajtva, mert hiszen Európa éghajlati viszonyai nem fognak egyha­mar változni s a valóban jobb és czél­­szerűbb, előbb utóbb győzni fog egy oly kormány alatt, mely hazánk érdekeit inkább felkarolja. Belső viszonyainkra nézve azonban oly mulasztások, oly fer­deségek, nemzetgazdaságunkra nézve oly sérelmek történtek, melyeket aligha lehet valaha helyrehozni, tartózkodó fiatal nőszemélyek száma a leg­utóbbi időkben nemhogy csökkent vagy keves­­bedett volna, hanem inkább szaporodott s a napirenden lévő kivándorlások, kiszöktetések és csábítások már oly mérvben kezdenek mu­tatkozni, melyek előbb-utóbb aggasztókká vál­hatnak. Hogy ezen leverő állapot mihamarább meg­szüntethessék , szükséges oly módozatokról gondoskodni, melyek a bajt gyökeresen orvo­solják. A kormánynak tehát hivatása leend oly rendszabályokat léptetni életbe, melyek a ki­­vándorlási áramlatnak ne csak egyik irányza­tát, hanem annak legveszedelmesebb nemeit is, a szökéseket és kiszök­tetéseket alaposan megakadályozzák, mert épen azon személyek teszik a helyzetet tarthatlanná és kétségbeej­tővé, kik könnyelmű eltávozásukat kecsegtető kilátások, ígéretek vagy lélekvásárlások kö­vetkeztében titkos utakon és álnok módon esz­közük ki. Ezen égető haj elhárításának legbiztosabb óvszere az volna, ha a kormány a határszéli havasok jelenleg felületesen kezelt ellenőrzését minél hamarább szigorúbb felügyelet és czél­­irányos szervezés alá venné, mivel a csempé­szek és ezekkel rokonfaju erdei kalauzok se­rege már annyira elszaporodott, hogy azok nemcsak egyen-egyen, hanem már karavánon­ként is kényelmesen járhatnak ki és be az or­szágba, magukkal hozhatván és vihetvén bár­mit vagy bárkit is , annélkül, hogy valaki útju­­kat állaná vagy őket foglalkozásaikban aka­dályozná. Egy másik jelentékeny baj, mely a kiszök­­tetéseknek szintén igen tág mezőt nyit, a szom­szédos keleti tartományok, jelesül Oláhország kormánya és idegen consulságai által kiállított külföldi útlevelek hiányos alakszerűségében rejlik. Az ezen közegek által kiállított útleve­lek ugyanis az előmutatóra szólván, ennek pon­tos személyleírását magukban nem foglalják. Csupán annyit tartalmaznak, hogy N. N. sza­badon utazhatik felesége, gyermekei, rokonai és cselédjeivel együtt, de hogy kik legyenek az illető útitársak, kikkel útlevéltulajdonos utazik, névleg megnevezve nincsenek, csak szám sze­rint vannak megjelölve, hogy hányan vannak. Ezen útlevelek tehát alig egyebek, mint afféle üres forgatmányok, giro bianco­k, melyeket birtokosaik tetszésük szerint forgatmány­oz­hatnak. Az ilyenféle útlevelekkel a legnagyobb visszaéléseket lehet elkövetni. A kiszökteté­sek a legnagyobb mértékben minden évben a fürdői idény végeztével folynak, midőn nagy­számú oláhországi vendégeink fürdőinkről ha­zafele térve, egyúttal sereg fiatal székely­ leányt is magukkal visznek, kiket szokás szerint oláh­honi szabású ruhába öltöztetnek. Ezen visszaélést természetesen csak nem­zetközi tárgyalások folytán lehet kiegyenlíteni, de ha ezek eredményre nem találnának vezet­ni, akkor nem maradna egyéb hátra, mint hogy kormányunk az ország határszéli hivata­lait oly utasításokkal lássa el, melyeknél fogva jövőre nézve ne csak a külföldi útlevelek, ha 11VUI CKfJ mvw ulítZUli UvvulOIj ufUvilllVOOtl^il 18 szigorúan ellenőriztessenek­ kézzel. — Nagy-Kerekiben pedig a „Bi­har“ szerint az ottani csendbiztos elfogott egy álkulcsokkal és lőfegyverekkel ellátott tolvaj­­bandát, mely nagyobb tolvajlások és büntettek végrehajtására szervezkedett. Szerencsére előbb elfogattak, sem mint terveik kiviteléhez fog­hattak. — Vájjon nem-e egy és ugyanazon bandáról szól mind a két hir ? — A szász egyetemi gyűlés jan. 11-én megnyittatott a régi szokásos formaságok kö­zött a szász nemzeti gróf által melyen a nemzeti gróf Dékáni inditványára, három tagból álló igazoló bizottságot nevezett ki. Idő kimélés okáért az 186112-ki ügyrend az 1868 módosi­­tásokkal fogadtatott el. M­e­g­y­e­i élet. A székely kivándorlásról nagyon szomorú dolgokat ir a „N e m e r e“, melyek lényegét átvesszük, felhiván a belügyminisztériumot, hogy tegyen már egyszer komoly intézkedéseket a nem­zet testén rágódó ezen fenés seb gyógyí­tására. A belügyminisztériumnak 1869. okt. 1-én 3390. R. sz. alatt kibocsátott körrendeleté,mely­ben az ország összes törvényhatóságainak meg­­hagyja, hogy a szomszédos Dunafejedelemsé­­gekbe utazni szándékozó fiatal nőszemélyek ré­tére adandó külföldi útlevelek megszerzése körül a legszigorúbb és legóvatosabb eljárást­­ kövessék s a rendelet áthágóit, valamint a ke­­rtteket és csábítókat keményen büntessék,nem­­ sok eredményt tudott felmutatni, mivel miként­­ a legújabb tapasztalatok tanúsítják, a jogtala-­­­nul kivándorolt és külföldön igazolvány nélkül­­ MAGYAR ÚJSÁG 1871. 11-dik SZÁM. Kör Gr , 1871. január 12. (Saját tudósítónktól). A kebelbéli iparegylet tavai ilyenkor még alig számlált 30 egyént, de rend­kívüli helyes tapintattal a kör K. Faragó Jó­zsefet közakarattal elnökéül választván, szem­látomást gyarapodott, mint az ismeretes bibliai piac, s most 138 független gondolkozású ipa­ros szerepel törzstag gyanánt. Ezen egylet által a folyó hó 8-án rendezett fényes Bálés nyugidejében megható jelenetek­kel folyt le az egyesület zászlóavatási ünne­pélye , daczára a roppant vendégnek, a szer­tartás alatt sik­ csöndben, de dörgő tetszésnyi­latkozatok között a kiszemelt szónoklatok végeztével. Először szólt Szabó János röviden és velő­sen, érintvén a társaság picziny múltját, örven­detes jelenét és szép rémé­nek beváltására jogosító jövendőjét, aztán a mellette álldogáló s tizenkét fehér ruhás leányka diszes koszorú­jától övedzett kellemdús zászlóanya-jelöltet kérte föl az érdeklett tisztség elvállalására, mire K. Faragó Karolina k. a. igy válaszolt : „Midőn e megtiszteltetést a legnagyobb örömmel elfogadom, most sem kívánok mást, munkámon tett jelmondatomnál : „Mindent a Hazáért!“ S ekkor szerényen a zászló ormaira illeszté ama fehér koszorús piros szalagot, melyre bájos nővérével, K. Faragó Ida k. asszonynyal oly gyönyörűen himzé ama gyönyörű mottót. Ezután az elnök szólalt meg, s üdvriadás követte abbeli óhaját, hogy az eszmeharczok csatáiban az egylet zászlója az egyenlőség, testvériség és szabadság szent nevében minden­kor diadalmasan lengjen. Végre kedves ősz követünk Gubody Sándor köszöntő a derék iparegyletet s lelkesülten tolmácsolá örömünket a kör hazafias magavi­selete fölött, s a mindenható áldását könyörgé a szabadelvű elvekért küzdő zászló hiveire. S hogy az ünnepély egészen a honszerelem kifejezésének magaslatára emelkedjék a ..Ha­zádnak rendületlenül“ nemzeti imája között Kossuth Lajos dicső hazánkfiának becses arcz­­képe a zászló közepére helyeztetett, m­ikor is mindnyájan szűnni nem akaró viharos eljem­­zésekbe törtünk ki sziveinkben esdve a gond­viseléshez, vajha mielőbb szinről szilire ölel­hetnek őt, kinek ragyogó múltja, szenved és gazdag jelene s e nemzet boldogithatására igyekező jövendője örökké csak e mottóban összpontosul. ..mindent a Hazáért ,a Freud hoffe r János. — Pozsovi­nál a hideg és hóesés annyira megerősítette a Dura jegét, hogy a jégre pal­lókat rakva a lakosság ezek segitségével köz­lekedik egyik partról a másikra.­­— A k­ikibirtok,ság­ Biharban, Margitta és Siter között — mint a NI. várad biztos forrásból hallja — a napokban 5 fegyveres,úri ruhába öl­tözött rabló két szegény paraszt­embert megtá­madott. Az egyik embert,mivel ellent állott, le­ütötték. A két szegény pártól összesen 220 főnyi összeget vettek el. Mint halljuk e tárgy­ban már jelentés is tétetett az illető helyre. A jó madarak, miután a szegény embereket ki­fosztották, Margitta felé hajtottak el­őze­ Országgyűlés. A képviselőhöz 263. ülése január 13-ikán d. e. 10 órakor. Elnök : Somssich Pál; jegyző : Széll Kálmán, Majláth­, Jámbor, Ivácskovics. A kormány részéről jelen van : Andrássy, miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nél­kül hitelesíttetik. A mai ülés egyetlenegy tárgyát a központi bizottság jelentése képezi. Györffy Gyula előadó felolvassa a köz­ponti bizottság következő jelentését. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése. A magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi­tengerészethez 1871-dik évben kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában előterjesztett 543. számú törvényja­vaslatra vonatkozólag. Az osztályok előadóiból alakult közpo­nt bizottság e fent említett törvényjavaslatot tár­gyalás alá vévén, azt mint a védkötelezettsé­­get megállapító 1868. XL. t. sz. 11. és 13. §-ainak kifolyását, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadás végett ajánlá. A részletekre vonatkozólag azonban követ­kező módosításokat hoz javaslatba. A czimre nézve, minthogy a miniszter által előterjesztett törv. javaslat czimében az 1867. I. ez. 12. és 14. §-ai által világosan kifejezett magyar hadsereg eszméjét teljesen elejti és e helyett csak a magyar sorhadi csapatokról tesz említést, a központi bizottság az alaptörvény kifejezéséhez híven ragaszkodva a czimnek kö­vetkezőleg történendő megváltoztatását indít­ványozza : „Törvényjavaslat, a magyar hadse­reghez és hadi tengerészeihez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában.“ (Helyeslés balról.) A tv.-javaslat 1. §-ra vonatkozólag a honvé­delmi min. a közp. bizottságban megnyugtató felvilágosítást adván az állandó hadsereg lét­számáról, a katonai kötelezettség alóli elbocsá­tás és a tartalékba áthelyezés iránt fenálló tör­vények megtartásáról, valamint az évenkint el­hocyztottak és elhaltak összes számáról; mind­ezeknek figyelembe vételével a 1. javaslat 1. §-a változatlanul elfogadtatott. A 2-ik §-ra észrevétel nem létetett. A 3-ik §-ra nézve az 1868: 40. t. sz. 31. §-nak figye­lembe vételével a központi bizottság indítvá­nyozza, hogy a törvény szó után a következő szavak : „a kihirdetés után azonnal életbe lép és“ közbeszavassanak. Megjegyeztetik, hogy a központi bizottság kisebbsége név szerint a III. IV.VI. és VII osz­tályok bejelentették, hogy a czím kérdé­sére nézve eltérő nézetüket különvélemény gyanánt fogják előterjeszteni. Királi Pál, a VII. osztály előadója a maga és a 3. 4. és 6 osztály előadói nevében beadja a kisebbség következő , külön­véleményét. Az osztályok előadóiból alakult közp. bi­zottmány többsége mai ülésében a szóban levő törv.­javaslat czimét következőleg módositá : „A magyar hadsereghez és hadi tengeré­szeihez“ stb. A kiegyezésről szóló 1867. 12. t. sz. első szakaszai elősorolván ezen ügyeket, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokkal közösek, a 9-dik §-ban ezt mondja : „a közös védelemnek másik eszköze a had­sereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval a hadügy.“ A 11-ik §. ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogait körvona­­lazván, a fennebbi szakaszt világosan értelme­zi, midőn mondja: „mindaz, mi az egész hadse­regnek és igy a magyar hadseregnek is mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére stb. vonatkozik.“ A következő 12. és 14­ §-okban a magyar hadsereg kitétel mint már a fennebbinek folyo­­mánya magában fordul elő. Ezen látszólagos ellentét azon alkalommal, midőn a véderőről szóló 1848. 40. t. sz. megal­kotása után, és annak alapján a honvédelmi miniszter az első ujoncz-jutalék megszavazását kivánta, egy erre vonatkozó törv. javaslatában a mostanival teljesen azonos czim alatt — a benn előforduló „magyar sorhadi csapatok“ ki­fejezés aggályokat keltett fel, és szemben a fel­említett 1867 : 12. t. czikkel elég fontos okot szolgáltatott arra, hogy az országgyűlés tör­vény magyarázási jogával éljen. A törvényhozás a törvénymagyarázás tisztjét teljesíti, s kimondatik a megalkotott 1868 : 1. t. sz. czimében mely szentesítve van, s melynek úgy szavai mint értelme teljesen egyeznek avval, melyet a most előterjesztett honvédelmi minisz­teri törvényjavaslat tartalmaz. E­gn törv­nymagyarázási tisztet ugyan­azon tárgyban és czimben ismételve kellett gyakorolnia az országgyűlésnek , midőn az 1870. évre kívánt hadjutalék megszavazása volt tárgyalás alatt, a törvény által már szen­tesitett czimmel. A törvényhozás magyarázata e másodízben is az volt, mint először, s kimondása az 1869. 1. sz. czimében szentesítve van. A VII. osztály a törvénynek ily világos adataival, s a törvényhozás factorainak ily té­ny­eiv­el, egy perezre sem ingadozhatott az iránt, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak már két törvény által szentesített czímét ezút­tal is fentartsa, s erős következetlenségi vád nélkül nem határozhatta magát arra, hogy mit a törvényhozás ismételt magyarázatával meg­felelőnek mondott ki, ugyanazt egészen ha­sonló körülmények és okok mellett egy har­mad­ik magyarázattal felforgassa. Nem tehető a VII. osztály még azért sem, mert ez­által alkalmat szolgáltatna a feltevés­re , hogy a két első magyarázat volt téves, vagy a mostani ellen merülhetnek fel kételyek, egyik mint másik csak a bizalmat ingatná meg, melyet törvényeink iránt mindenkiben szilár­dítani feladatuk. Végül nem változtatható meg a VII. osztály a tárgyalás alatti törv.­javaslat czimét még azért sem, mert az 1867. 12. törvény szerint a hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő része; — nem különálló, nem önálló lett; s­atonezokat tehát a magyar sorbadi csapatokhoz, és hadi tengerészeihez mint tör­vényünk szerint létezőkhez adhatunk, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se soroz­hatunk be. És ezen indokok alapján a VII. osztály az 1871. évi újoncz jutalék megszavazásáról szóló törv.­javaslat czimét változtatás nélkül elfo­gadta, és én kérem a t. házat méltóztassék azt kegyesen megszavazni. Pesten, jan. 12-én 1871. Királyi Pál s. k. a VII. osztály előadója. Ezen különvéleményhez hozzájárul Mihályi Péter a VI. osztály előadója. A törvényjavaslat eredeti czimét megtar­tatni határozta a III. osztály. Széll Kálmán s. k. Éhez csatlakozik a IV. osztály részéről Szőgyényi László s. k. El­­lök jelenti, hogy a mostani képviselőház tarthatatlan. A mai hóesés folytán a víz csak úgy csurog be. Azon indítványt teszi tehát, hogy miután a képviselőház úgyis csak ideig­lenesen 6 évre építtetett, és ez nem sokára le­jár, utasítaná a képviselőház a gazdasági bi­zottmány 1869. decz. 5-ei jelentését, melyben egy uj országház építését ajánlja, a pénzügyi bizottsághoz hogy ez az iránt adjon véleményt. Elfogadtatik. A mai ülésnek egyéb tárgya nincs, de a mi­niszterelnök egy interpellátióra felelni kiván. A­nd­rássy Gyula gr. miniszterelnök Kis Já­nos minapi interpellációjára válaszol, hogy alig állott be az újév, az ifjúság már­is felszólítta­­tott, hogy a sorozó bizottság elébe álljon ; van­­­ erről a honvédelmi miniszternek tudomása. A­mi azt illeti hogy mindjárt újév után sorozásra előmunkálatok létetnek,ez a törvény értelmében van és minden évben így lesz,mert a sorozás ideje jan. 15. Hanem hogy a hatóság részéről maga a sorozás elrendeltetett volna, erről tudomása nincs, ezt a hatóságoktól fel sem teheti, mert a honvéd­emi minisztérium a sorozási munkála­toknak felfüggesztését rendelte el addigra, míg az idei ujonczozási törvény meg nem lesz sza­vazva. Kiss János az adott felvilágosítással meg van elégedve. Ülés vége 10 óra 30 perczkor, irodája haz A magyar delegates hadügyi albizottsága f. hó 13-án tartott ülésében vette fel újra tanács­kozásai folyamát, és most naponként két ülést tartana, hogy feladatát mielőbb befejezze. A mai ülésben bemutatta Benedek tábornok mint a hadügyminiszter képviselője, a csapa­toknak hadkiegészítési kerületeikbe, vagy azok közelébe elhelyezésére, és a területi divisiók felállítására, vonatkozó előterjesztést, az ez által előidézendő költségtöbblet 2.817.501 frtot tesz. Az albizottság ezen általa kívánt és sürgetett előterjesztésnek rögtöni tanulmányozását elha­­tároza, s addig a rendes költségvetés egyes czímeinek ez előterjesztés által változást nem szenvedő részét tárgyalás alá vette, s követ­kező tételeket megszavazott. Az I-so czimnél központi vezetés, hatósá­gok sat. 1- ső tétel „hadügyminisztérium“ 20.000 ftnak törlésével,550.617 ftot. 2- ik tétel „Ő Felsége katonai előirányzott 43.946 frtot. 3- ik tétel „főhadi, hadosztályi és katonai parancsnokságok“ tekintettel a beadott előter­jesztésre függőben maradt. 4- ik tétel „katonai figyelőség“ 8.237 ft tör­lésével 540.000 ft megszavaztatott. 5- ik tétel „a műszaki bizottság vezetése,44 az előirányzott összeg 9.057 frt megszavazta­tott. Az 5-dik tétel „városi tér és várparancs­nokságok“ az előirányzott 196.766 frt helyett 21.766 frt törlésével 175.000 ft megajánltatott. 7- ik tétel „katonai papság“ az előirányzott 163.991 frt azon megjegyzéssel, hogy a csapa­toknak hadkiegészítési kerületeikbe leendő el­helyezésével, e tételnél nagyobb mérvű m­egta­­karítások eszközölhetők, és időközben is eszköz­­lendők, elfogadtatott. 8- dik tételnél „katonai igazságügyi igazga­tás“ a hadügyminiszter képviselője előterjeszti, hogy a tétel szükséglete a valóságos állapot szerint 551.935 forintot tesz, ez előirányzatba felvett szükséglet a rendezés utáni állapotot tünteti elő, minthogy a katonai bíráskodásról szóló törvényjavaslat a magyar országgyűlésen meg nem tárgyaltatott, a valódi szükséglet ve­endő a tárgyalás alapjául. Az albizottság az igazságügynek mielőbbi törvényes rendezését óhajtja, addig is e tétel szükségletére 435000 ftot szavaz. 9- ik tétel „katonai pénztári igazgatás“ az előirányzott összeg 75,915 főt megszavaztatott. A katonai pénztáraknak a polgári pénztárakkal leendő egyesítését az albizottság sürgetendi. 10- ik tétel­ű katonai szakszámosztály44 az előirányzott összeg 338,824 írt megszavaztatott. Ezzel az ülés 2 s fél órakor eloszlott, követ­kező ülés 5 órakor este. Az ogyztrák (leregatio 10 üléséből. Elnök : Hop­ffen; jegyző : F­ü r­­ b. A miniszterek padján: L­ó­n­y­a­y, K­u­h­n, későbben B­e­u­s­t. A kormányképviselők padján: König, Früh és Junkle­r. A gyűlés 11 órakor nyittatott meg. A teg­napi gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése és több kérvény benyújtása után bemutatja e­l­­n­ö­k a közös hadügyminiszter átiratát a had­­csapatoknak kiegészítési kerületeikben való elhelyezése és katonai tanintézetek felállítása tárgyában, mire összesen 2,817,501 főt kér. A budgetbizottsághoz utasíttatik. Ezután napi­rendre tért át a delegátió, melynek tárgyát

Next