Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-01 / 26. szám
26-ik szám. Szerkesztői ifji irodtt : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. BIFIDEJTÉSEK egyedül csak Neumann B. I-s. magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza f. sz. vagy annak helyettesének LeopoldMiksának adandók át. Beigtatós díj : 8 hasábos Petitsor 1 .liszi beigtatásnál 12 kr. többszörinél 'Szkr. ilélyogd. minden beigtatásért 30 kr. A nyilt.térben 5 hasábos Petitsor 25 kr. ifíSST" Egyes példány ára 0 kr. i*« ! : y\ Szerda: februári. V-ik évfolyam 18/1 rö vids Égés/ évreíi . ft k r fél évre . 1 , ‘ Negyedévre .’) ,, Egy hóra . 1 ,, 70 ,, Előfizetési ár ki elvben Egész évre 2 ft —kr. Fél évra 1A ,, — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 ,, 79 ,,MAGYAR Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 1871-ik évi folyamára. 1 évre: január—decz. 20 frt» évre: január—jun. 10 frt4 évre: január—márcz. 5 frt 1 hóra: január - febr. 3 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a hólső napjától számitvn) . 1 frt 70 kr. Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tiz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. df- Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. Az előfizetési pénzeket postautalvány útján kérjük a „Magyar Újság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház utza 8) beküldeni. A „Magyar Ujság“ kiadóhivatala. Pest, január 31. Hogy a bordeauxi népgyűlésen az ellenállás folytatása iránt hozott határozatok miként fogadtattak a Francziaországban minden nap növekedő békepárt által, még eddig nem lehet tudni, de úgy látszik, hogy az nem igen fog viszhangra találni, miután az eddig hozott óriási áldozatok eredménytelenségét látva, a harcznak minden áron véget akarnak vetni. Az ellenállás eredményébe vetett remény tehát meghiúsult s innen lehet az, hogy Gambetta, ki a végsőig folytatandó háborúnak mozgató lelke volt, most midőn ez általános lehangoltságot látja, kedély világa elhomályosult s a zavar aggasztó jelei mutatkoznak nála. A kapituláczió feltételeiről a következőket írják: a fegyverszünet Paksra nézve azonnal kezdetét veszi ; a megyékre nézve három nap múlva; a fegyverszünet letelte február 19-ére délre van kitűzve. A demarcationális vonal elválasztja Calvados megyét és az Orne folyót metszi; a Sarthe, Ilidre et Loire, Loire et Cher, Loires, Yonne, Pas de Calais és az éjszaki megyéket a poroszok kezében hagyja. Arra nézve, mikor kezdődjék a fegyverszünet a Cote d‘ Or, Doubs, Jura megyékben és Belfort mellett, a fegyverszünetre nézve még nem történt végeldöntés. A tengeri haderő be van foglalva a fegyverszünetbe; — a választások a bordeauxi alkotmányozó gyűlésbe meg vannak engedve ; valamennyi erőd átadandó, s a városi sánezöv lefegyverzendő. A sorcsapatok, tengerészek és mozgóőrök hadifoglyokká lesznek, kivéve 12.000 embert a belső biztonsági szolgálat fentartására. A hadifoglyok a város kapuin belől maradnak és átszolgáltatják fegyvereiket. A nemzetőrség és csendőrség megtartja fegyvereit. Valamennyi szabadlövészcsapat rögtön feloszlatandó. Páris élelmezése lehetőleg megkönnyíttetik, Párist a francziák csak német engedélylyel hagyhatják el. Páris városa 14 nap alatt 200 millió frank hadisarcot fizet. A hadifoglyok azonnal kicseréltetnek. Bismarck s Jules Favre közt a következő pontok írattak alá, mint béke praelimináriák, melyek alapján a capitulatió megköttetett: Három heti fegyverszünet, Elsass, Lothringia és Metz, 20 hadihajó átengedése, négy milliárd hadiköltség fizetése, az újonnan alakult politikai helyzet elismerése , a nemzetgyűlésnek két hét alatt leendő behívása. A német császár Berlinbe érkezte febr. 2- ra van kitűzve. Bourbaki seregét ért csapás csakugyan valónak bizonyul. Ez volt az egyedüli franczia hadsereg, melyhez az utóbbi időben legtöbb remény volt kötve, miután a többiek már majd mind szét voltak verve. Most ez az 50,000 ember is a svájczi határra szoríttatott, hol a fegyvert kénytelen volt lerakni, mielőtt azonban ez megtörtént, a poroszok által 3000 ember elvágatott. Bourbaki ennek folytán kétségbeesésből akart életének véget vetni. Most kettős fájdalom sújtja. A franczia belügyminiszter sürgönyt intézett Favrehez, melyben kérdi, melyik kormánytag jő el Bordeauxba, s melyben kimerítő felvilágosításokat kér a helyzetről és Páris sorsáról. Egy bordeaux-i rendelet szerint a vasutak minél hamarább jókarba helyezendők. A „Times”-nak egy jan. 28-ai konstantinápolyi távirata szerint a porta ragaszkodik ahhoz, hogy a Bosporus és a Dardanellák feletti souveranistási jogaiba visszahelyeztessék. Ugyancsak a „Times“ jelenti: A franczia kormánynak egy a semleges hatalmához intézett jegyzéke óvást tesz az ellen, hogy Favre Párisban visszatartatott, és közli, hogy a franczia meghatalmazott parancsolatot kapott az iránt, hogy hagyja oda a konferencziát, ha vitatás tárgyává tétetnék az ideiglenes kormánynak azon joga, hogy Francziaországot képviselhesse. A kormány pénzbőségben, tételeket jóval magasabbra rakja mint voltak a múlt évben. Nemde, ha ez Bécsben igy történik, nálunk is igy kell türténnie. És a „szerencsés eredmény“ a „reményen felüli túlbevétel“ egyszersmind érv leen, arra hogy meggazdagodtunk. Meg ám! mint megbízik a vizkórságos ember midőn erőt vett rajta betegsége. Nagy számokban beszélünk, de csak egymás közt. Ausztria s Magyarország oly formán van ezzel mint ama szegény ficzkók, kik egymásnak egy jó napot akarván csinálni, egymást nagyságolták és méltságolták, pedig egész napon át éheztek. Nem az osztrák iparosokról és pénztőzsérekről szólunk, hanem a népről és szólunk kivált Magyarország népeiről, ha Bécsbe hajtják a sok szép kövér marhát és sertést s önmaguk csak a sántákat s bénákat emésztik fel. És Bécsbe viszik a sok szép búzát, holott önmaguk árpát, rozsot és tengerit fogyasztanak búza helyett. Igaz, hogy mezei gazdáink terményeiket most jó áron eladhatják. Kétszerte drágábban, mint adták rendes pénzviszonyok közt. De az iparczikkeket viszont két és félszerte drágábban fizetik, mint szintén a napszámot is. És háromszor több adót fizetnek most mint fizettek tíz év előtt. Ebből áll a mi meggazdagodásunk. Na, de csakhogy valahára a feneketlen hordók is megteltek , most már csak nem leend deficitünk, gondolják a jóhfiszemnek. Pedig dehogynem. Kétszerte több lesz mint máskor volt, habár minden adófillér befolyik is a feneketlen hordókba. Aztán meggondoljuk, hogy az a reményentúli bevétel csak úgy magától jönne a kincstárakba. Sok látás, futás, vizsgálás és motozás eredménye az épen a közvetett adóknál, melyek leginkább túlszárnyalják a pénzügyérek reményeit Három év előtt, midőn pénzügyéreinknek még épen fele külföldi volt, ki a helyi viszonyokat kellően nem ismerhette, 1756 ember 1,100,962 rendbeli motozást, vizsgálást és nyomozást vitt véghez s közreműködésük folytán 393,815 frtot fizettek be a kincstárba a megbírságolt felek, s a pénzügyőrség 73,228 frzot -tehenkapási jutalékot nyert-Három év óta azonban a pénzügyőrségi rendszer nálunk óriási kifejlődést nyert. Most már ha ugyan mind a 352 állomás (28,700 lélekre esik egy) be ————————--------1 van töltve 2279 embernek kell látnia f mnunkához. Hozzá is látnak s pedig mert mostmár nagyrészt „honfiak,“ sokkal többhelyismerettel mint láttak elődeik, és sokkal nagyobb erélylyel is, mikép az eredmény mutatja, így megy ez az adószedésnél és adóexecutiónál is. Ezen „erély“ s nem a bő termés idézi elő azon túl kedvező eredményeket , melyek aztán magukat a pénzügyminisztereket is mindig meglepik. A kincstárakban kivált a közvetett adók bevétele mindig túlhaladja néhány millióval a legmerészebb költség-vetéseket is. ■ Ezen erélynek köszönhetik most a pénzügyérek „Lajtán innen és Lajtán túl“, hogy pénzbőségben szenvednek. Ezen szenvedésüktől azonban csakhamar fel fogja őket menteni a közös hadügyér, mert a hadügy egymaga is elég arra hogy Dárius kincseit pár hét alatt feleméssze. És biztosan megjövendölhetjük,bár hány száz millió folyjék is be egy rövid éven át a budai s bécsi kincstárakba, megtakarítva még sem leend egy fillér sem, hanem óriási leend a deficit. Látogatás Kossutnál. — Turin, jan. 26. — Ugróntábor derék hazánkfia ki nemrégiben Francziaország felé vette útját, Turinból a következő érdekes leirást küldé az E 1ebőrnek azon látogatásról melyet legnagyobb hazánkfiánál tett: Velenczén, Milanón át tegnap este Turinba érkeztem. Ma délelőtt Ihász Dánielt kerestem fel, kinek szívességéből voltam megtudandó, hogy Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfiánál mikor tehetném legalkalmasabb időben tiszteletem. Ihász ezredes, (ki — mint maga mondá, — „a menekült családja,“ több kálit madárka csevegő tafelmusikja mellett épen reggelizett,) magyar szívességgel fogadott és délután kettőre találkozást ígért Kossuthnál, ki — jegyze meg — most igen lehangolt, mert nagyobb fia nagyon beteg. Itt említendőnek vélem, hogy az ifjabb testvér Lajos Susában van mérnöki munkálatokkal elfoglalva. Kossuth dolgozószobájában fogadott. Magas, erőteljes és még ruganyos alakja ellenmondásban látszott tenni a hatvankilenc évet egyedül eláruló hófehér hajzat és szakállat. Megemlítvén utazásom czélját: harczolni a franczia köztársaságért, az előttem örökre feledhetlen társalgás kezdetét Francziaország harcra nyújtotta. Egyetlen eset — szólt Kossuth — a világtörténelemben, hogy az egész rendes hadsereg elveszett, s mégis oly nagy erőkifejtéssel és makacssággal küzdenek. A szervezésben s vezérletben követhetnek el hibát és követtek is el, de bírálni távolból könnyű, azonban azoknak ki állhat jó, hogy helyükön nem esnek hasonló hibákba. Például szervezési hiba hogy oly sok különböző nevű csapatok vannak. 1848-ban nálunk a nemzetőrök gyengék voltak, s mihelyt honvéd nevet kaptak, ugyan azon zászlóaljak két hét múlva jól verekültek. Szerencsét és kitünőbb vezéreket kíván, de jó sorsuknak tartja, hogy nagy emberük nincs, mert az mindjárt koronát keresne. Washingtont mondják a világtörténelemben egyetlen karakternek, ki a trónt megvetette. Epeu ily értelemben nyilatkoztak Byron hazájában egy ebéd alkalmával, hol Buchanan, a későbbi északamerikai elnök és Kossuth is jelen voltak. Erre Buchanan felelt, hogy Washingtonnak a királyság nemkeresésében nincs semmi érdeme, mivel ha merte volna, feje porba hull vala. Igen helyesnek tartja, hogy Európa minden nemzetének szabadelvű fiai sietnek a franczia köztársaság lobogója alá. A franczia köztársaság ma e század palládiuma; ha elveszett, magával viszi e sázad szép álmait és be kell várni mig az egyesült államok köztársasága egyedüli s döntő vezérhatalommá növi ki magát. Kossuth bizik a franczia fegyverek végdiadalában s hiszi,hogy a harcz Páris feladása után is vivatni fog. A franczia nép szívói; nem oly könnyen fárad ki, mint 49-ben a magyar. Aztán Francziaország az emberi szellem kísérleti műhelye; nagy a nemzet: a múló bajokat kiheveri ; ezek nem emésztik fel őt, mint a kicsiny népeket. A 49-iki rögtöni erélyhanyatlást —jegyzem meg a társalgás folyamán — nem a hamar ellobbanó hévnek tulajdonítom. Csalódhatom, de úgy vélem, hogy a táj abban volt, hogy a függetlenségi nyilatkozat által a szorosan törvényes alap elesvén, a szabadságban, eddigi vezércsillaga kialudt. A közvélemény pedig nem lévén előkészítve és megérve a köztársasági kormányformára, vezéreszme hiányában volt Márpedig csak egy eszme képes a kedélyeket gigasi harczok felemelkedettségeit, villanyozni. Az eszme eltűntével ellankad a lelkesedés. Ez okból szeretném ha Magyarországon az elv magasztosságának megfelelő köztársasági párt alakulna, hogy lennének a jelen mellett a további jövőnek is munkásai. Mert ha a kor eszméinek áramlatával haladunk, az tart fenn ; ha elmaradunk, az söpör el. A 49-ki bágyadtságnak más okai voltak, válaszolt Kossuth. Egy nemzet küzdelmét nem szíthatja az államforma kérdése akkor, midőn egy elsőbb rangú kérdés, a béke van koczkán. Ugyanezért nem hihetek a netalán keletkezhető köztársasági párt eredményteljes fellépésében. Hol saját létükkel nem gondolnák, hogyan törődnének a lét mikéntjével? Borzasztó gondolatnak is, de szentül hiszem, be fog következni (s eddig nyugodt hangja egyszerre a szónoki emelkedettség csengéséig magasait) , hogy az Ausztriától való különválhatása elmulasztott kedvező percre újból megjövend, mikor az osztrák-németek lesznek a nagy Németországhoz csatlakozni készek , és amikor Magyarország, még fegyverrel is megkísérti megakadályozni azt. Csak ezt ne adja meg érnem az Eg! Akkor ugyanis a német nemzet az útjában álló akadály megsemmisítésére Magyarország feldarabolásával fogna felelni. Pedig Magyarország még az egyesült német nemzet és roppant Orosz birodalom között is, úgy ezeknek, mint Európának szükséges. Szükséges Európára az egyensúly érdekében. A germán és szláv népeknek, hogy a két óriás öszszeütközését megakadályozza, hisz, hogy a monarchia egyesíti Olaszországot, a köztáraság megoszlatná. E nézetet itt a jelen helyzetben érteni lehet talán, mert ha Olaszország újjáalkotásának műve nincsen is még bevégezve, annyi mégis tény, hogy a monarchiának sikerült őt egy földirati elnevezés helyzetéből állammá emelni. De Spanyolország helyzete egészen különböző, önöket a köztársaság fogja egyesíteni, a monarchia megoszlatná, mert akármelyik királyjelölt lenne is a győztes, annak ellenében mindig fen maradnának más pretendensek, minden pretendensnek volnának pártosai, s az önök dicső forradalma ahelyett hogy elve magaslatán maradna, a személyes előszeret nyomorult kérdésévé zsugorodnék össze. köztársaság ellenben annyi, mint a spanyol nép souverenitása Spanyolországban, s e souverenitás egyszer felállítva kizárja a vetely társ eszméjét; egy csapással véget vet minden combinatióknak, melyek pretendens ellenében pretendensnek adnak elsőséget. Királyt választani önöknél annyi mint a jövendőnek zavart, viszálkodást és katonai pronunciameniákat hagyni örökségbe, köztársaságot alapítani annyi mint békét, nyugalmat biztosítani s lehetségessé tenni, hogy az ország azon anyagi nyomorúságból kiemelkedjék, melyet a mnarchiának köszönhet, s melyből monarchiával ki sem emelkedhetik, mert királyok ilyan drága bútorok egy nemzet gazdászatában drágák magukban is, s drágák mert „udvarkell nekik, és kell egy roppant állandó hadar reg, a nép jólétének e tehetetlen pióczája Svájcban én úgy látom hogy a monarchiens elv szószóllói nem is birnak más indokot felhozi Spanyolországban mint a múltak traditióit.“ Boldog Isten! de hiszen a monarchia traditiói Spanyolországban elborzasztják az embert, irtózatosságukkal! Négy százados múltjának egész rettenetes történelmében nincs egyetlen lap sem, de csak egyetlen egy sincs, melyen a szabadság barátjának, az emberbarátnak szeme megnyugvással állapodhatnék meg. Nekem úgy látszik kedves Orense, hogy épen Spanyolország az minden országok között, melynek a királyság iránti hajlamból gyökeresen ki kellene gyógyulva lenni traditiói által. (Vége következik.) Tárcza. Allaidai őrgróf, (1‘Omise Jose Maria urnák. *) Madridban. Kedves Orense! Találkozánk a számkivetésben, s barátok valánk. Ök szerencsésb mint étis visszatérhetett hazájába, s érintkezésünk megszakadt. _ De a nagyrabecsülés melylyel Ön jelleme iránt viseltetem sokkal elevenebb s mulékony viszonyunk emlékezete sokkal kedvesebb előttem, mintsem hogy Ön nemes hazája újjászületésének alkalmából ösztönt ne éreznék Önnek testvéries üdvözletem mellett, szerencse kivánatimat , s legbuzgóbb óhajomat jelenteni, hogy a Spanyol nép szavazata diadalt biztositson ama nagy elveknek, melyeknek Ön egész élete annyi nemes önfeláldozással szentelve volt. Ki nem mondhatom kedves Orense, menynyire jól esik lelkemnek az emberiség romolhatlansága felőli hitemet megerősíthetni azon csodálatra méltó látvány szemléleténél, melyet a Spanyol nemzet felmutat. A gyászos Villarari nap, s Padilla halála óta ( ki első volt a szabadság vértanúinak hoszt Wszáa,mely a Spanyol monarchia emlékét terheli) a pplitéai és papi kényuralom hosszú századai — az inquisitio — a mesterségesen szitogatott türelmetlenség vakbuzgósága - a romlott lelkű kegyenczek gyalázatos uralma rendszerré emelve — a despoticus önkény majd rideg féktelenségében, majd egy hazug szabadelvűség két mutatásával fedezve — hol egy-egy buta — hol egy-egy tűllszegő vérengző király, bika pepszet legnemesebb ösztöneit. * Most hogy a spanyol dráma e asi felvonása be van fejezve, hogy a 191 szavazattal megválasztott király már elfoglalt szűz Isabella trónját — érdekesnek találjuk megismertetni a magyar olvasó közönségét azon akkoriban nagy hatást előidézett levéllel, melyet Kossuth Lajos a spanyol forradalom elején Orense grófhoz iitetett, kivel több ideig együtt volt számkivetésben. A azért Említettük volt már hogy a magyar kormány néhány százezer frtot rakott a kedveltebb fővárosi pénztárakba. Nagy szó ez, mely annyit tesz hogy a feneketlen hordó megtelt. Sőt még többet. Azt teszi, hogy a feneketlen hordók Bécsben is megteltek. S valóban igy van. A bécsi lapok mondják, hogy a kincstárban, daczára az újévi óriási kiadásoknak, a többnyire ezüstben fizetendett szelvények fedezésének, még 28—30 millió készpénz hever, melyről a pénzügyér Örvendetes tudomást teend a reiehszabnak s mely bátoritni fogja a pénzügyért arra, hogy költségvetésében kivált a közvetett adóa nemzet erkölcsi elaljasodásának, s anyagi romlásának eszközeivé hamisították — külinváliók — a Veronai koronás conspirátorok szentségtelen merényei, — s a mi tán mindennél is gonoszabb, egy minden szeméremből kivetkőzött udvar nyílt erkölcstelensége, mely özönnel öte a társadalomra a demoralisatio minden mérgeit — szóval az átoknak minden nemei, századokon át dühöngtek Ön hazája felett, hogy a Spanyol nemzet léleknagyságát eltörpítsék, s termékeny Geniusát elfojtsák. És ime ez annyira sanyargatott nép, melyet immár szokás ágön a legelmaradottabbak közé sorozni, — egy elhatározott lépéssel, nem csak átszökik az elvesztetteknek látszott századok tágas űrén, de még azoknak is elébe lép, kik legelőbb menni kérkednek. Magasztos látvány ez tisztelt Barátom ! az egész emberiség hálával tartozik Spanyolországnak, hogy oly fényesen be tudta bizonyítani, miként a ponticai és papi nagyravágyás hasztalan erőködnek sötétséget terjeszteni, mert a nép nem szűnik meg romolhatlan ösztöne szentélyében szeretettel ápolni a haladás szent tüzét. Ne adja Isten, hogy a fenforgó válság végeldöntésénél a Spanyol nemzet megfogyatkozzék azon érettség logicájában, melynek oly meggyőző bizonyítványát add mind a határozottságban öszhangzás által,melylyel a megalázó szolgaság lánczát megtördd mind a rend és mérséklet nyugodt fensége által, melylyel győzelmét megnemesiték mind végre a felvilágosodott szellem által, mely alig kivívott szabadságának legelső tetteit jellemzi. A Spanyol nemzet e magatartása a milyen tiszteletre méltó, szint oly bölcs is, mert elhárított általa a külavatkozásra minden ürügyet, s békésen biztosítá magának az irigylésre méltó előjogot, hogy sorsának szabad ura, s egyedüli birája lehet. Igen de előttem világosnak látszik, hogy az ily nemesen bebizonyított érettség logicája köztársaságot követel. A jövendő a Demoratiáé. Vannak kik szeretik a kilátást, lehetnek olyanok, kik félnek tőle, — de nincs és nem lehet, ki bekövetkezését elháríthassa. — Akarni vétek Isten törvénye ellen. — Megtenni lehetetlen. / A jövendő a Democratiae. És a Democratia annyi mint önkormányzat, — a népnek a nép általi önkormányzata. — Ez pedig csak köztársaságban lehetséges. — Köztársaságon kívül legfelebb csak a kormánybani részvéthez juthat el a nép. Önkormányzathoz nem — a népnek a nép általi önkormányzata és a monarchia egymást kölcsönösen kizárják. És valóban ha figyelembe vesszük a természetes hatást, melynek a történelem fejlődésére okvetetlenül ki kell szivárogni ama nagyfontosságú tényből, hogy az Amerikai nagy köztársaság oly fényesen bizonyító,minő életrevalóság van a democratiai elvben még a legnagyobb kiterjedésű államok kormányzatánál is, s mily hasordithatlan képességgel bir megfelelni a szabadság, rend, haladás,és polgárisodás minden követelményeinek; lehetetlen kétségbe vonni, hogy a monarchia napjai meg vannak szám.látva. Nemzet mely sorsának szabad ura, miért építené hát szervezkedésének uj épületét futó homokra, melyet a történelem szele elseper ? Miért kapaszkodnék anachronismusokba, miket a jövendő nem tűrhet meg ? Midőn egy vagy más nemzet azért küzd, hogy magát küluralom alól felszabadítsa, — vagy midőn kormányrendszerének változtatásánál külavatkozással s minden vívmányait veszélyeztethető külháborúval van fenyegetve, s a körülmények oda mutatnak, hogy az elsőt elérni, a másodikat elhárítani csak a monarchiai elv elfogadásával lehetséges, hogy ily esetekben a nemzet resignálja magát, monarchiát alakítani, az természetes és megfogható. De szerencsére Spanyolországban e két eset egyike sem forog fen. Hajdan a világ első hatalma még mindig elég erős úgy földirati helyzete, mint népeinek száma és géniusa által, hogy függetlenségét veszély ne fenyegesse. Spanyolország ügyetlen.A spanyol nép nemzet. Ezt senki nem veszi kétségbe. Senki nem merhetné kétségbe venni. Tehát nincs azon esetben, hogy függetlenségének megmentése végett transigálni legyen kénytelen a népszabadság elvei felett. De kiseavatkozás veszélye által sincs fenyegetve. Ez ellen nem csak a nemzetközi jog elveinek újabb fejleményei által van biztosítva, ez magában nem elegendő biztosíték volna, mert a nagyravágyás nem szokott elvekkel gondolni. Spanyolország a külavatkozások ellen biztosítva van Európa helyzete által, mely a kétségnek még csak árnyékát sem hagyja fel, hogy minden avatkozási merénylet önök házi ügyeibe ezerszer több veszélylyel járna arra nézve, aki azt merné, mint Spanyolországra nézve. Távol attól, hogy a Bourbonok trónját visszaállítaná Madridban , a merénylő saját trónját omlasztaná össze avatkozásával, s több másokat is tőből megrázná. Ilyen lévén a helyzet, én valóban meg nem foghatom, miként történhetik hogy még lehet spanyol, aki sem akar köztársaságot. Kételkednek talán a spanyol nép önkormányzati képessége felett ? Ily kételkedés egy nemzetre nézve sem volna igazolható, mely az európai polgárisodda keretében áll; de Spanyolországra nézve valóságos insultus volna, ép azon perezben midőn a spanyol nép férfias érettsége, a forradalmaktól elválaszthatlan ingerültség közepette is a rend és mérsékletnek, türelmességnek, személy és birtokjog tiszteletének , sőt nagylelkűségnek oly látványát mutatja fel minőhöz hasonlót a monarchicus Spanyolország egész multjában sohasem mutatott fel. S (mi különös fontos) e dicső látvány nem egy vagy más személy befolyásának érdeme , mert logikai öszhangzásban van az a spanyol nép ősi jellemével, melyet sem erőszak, sem királyainak s papjainak százados ármányai nem voltak képesek kiirtani. A spanyol nép pedig mindig ellensége volt a centralizationalis iránynak, mely a mily elválaszthatlan a monarchikus kormányformától,és oly összeférhetlen a szabadsággal. S ezen idegenség a centralisatiótól, mely a spanyol nép ősi jellege, tette őt annyit képessé az önkormányzatra, mint a minőnek a jelen forradalom alatt mutatkozott. Minő ok indíthatná tehát a spanyol nemzetet arra, hogy ő, a nagykorú, magának egy királyban gyámot keressen ? Talán a belviszálytóli félelem? De hiszen ép az fogná Spanyolország jövendőjét belviszályoknak kitenni, ha királyt választana. Itt Olaszországban néhány republikánus azért csatlakozik a monarchiához , mert azt