Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-21 / 42. szám
nagy többsége balpárti volt, mégis önkénytes odaadással több ellenpárti tagot is választott az elöljárók sorába ; mintegy Útmutatóul, hogy a tiszta politikai jellemnek nem kell böszörményezni, meg levén írva: „hodie mibi eras tibi“. Hallottam, hogy a szerencsétlen irányú „Somogy“ nevet bitorló lap, mert nem Somogy megye százezerekre menő lakosságának, hanem egy pár pensió felé vándorló castnak nézeteit, nem lehetvén itt tiszta érdeknélküli meggyőződés, közölgeti e lap egyik czikkében,kárhoztatja az elöljáróságot a miatt, hogy adóexecutort hozatott Pécsről, holott az adót maga is képes volna behajtani , eziránt tehát kérdést tettem az elöljáróságnál, válaszul azonban azon nyilatkozatot nyertem, hogy az a pécsi úr felsőbb rendeletnél fogva jött, de kérve nem volt . — ebből egyszerű következtetést vonok , miszerint egy szigorú miniszteri rendelet, — megyei utón, — ha már egy hatezer lakosból álló városnak ma is a megyei gyámkodás alatt állnia kell, — közölve olcsóbb módon szerezte volna meg az adót, — mert a hivatalos közegeket minden honpolgárnak tisztelni kötelessége, kevesebbet pedig fizetni az adózóknak könyeiben esik : nálam is megfordult ez a végrehajtó küldöttség, és e látogatás öt forintomba került, — mélyen hallgattam, és mit lehetett, — meg is fizettem. Ad vocem, adóexecutor, van egy különös megjegyzésem, megyénk egyik kerületében ily küldetésben hivataloskodott egy „honvéd százados“ , másik kerületben egy fiatal ember, ki vizsgálat alatt áll. Szivélyes tánczestélyeink valának a farsang folyamában, majdnem mindenik nemes czélt tűzvén programmjára : ezekkel ellentétben volt két gyász misénk is, egyik Saardon néhai Somssich Miklós tántorithatlan magyar hazafi — kimúlta folytán, — a másik Kaposvárott halhatatlan iró — fedhetlen jellemű honpolgár, — boldog emlékezetű báró Eötvös József külön constellatiók közötti két izbeni vallás ügyét tiszteletére. Megyei bizottmányi ülésünk f. hó 6-án kezdődött — és három nap alatt el is végződött, — kevés bizottmányi tag jelent meg, — úgy látszik, centrifugákká váltak, — mi elég káros mulasztás; mert ha hazánkban a megyék autonómiája elveszett, megszűnt Magyarország magyarok hazája lenni, s provinciává törpült le. Századokon át, magyarhon függetlenségét a megyék tartották fenn, ezek elestével elesett a magyar haza függetlensége, mert ha az alkotmány védbástyái leromboltatnak, megbukik maga az alkotmány is. minisztérium felelősége phrasisnak elég szép látjuk Európa szerte értelmét: maga a kifejezés mistificatio , mert gyakorlati oldala nincs , legkevésbé pedig monarchikus institutiók, és castok ereje mellett: — midőn a hatalmat kénye szerint gyakorolhatja; — közvetlen és közvetve : — úgy látszik, hogy létezhetnek: „Honvédség — tüzérség nélkül.“ „Közlekedés — utak nélkül.“ „Kereskedelem — önállóság nélkül.“ „Pénzügyőrség — pénz nélkül.“ „Népoktatás — iskolák nélkül.“ „Igazságszolgáltatás — codex nélkül.“ mire jutunk ?!! Kovácsich Őszinte. Országgyűlés. A képviselőház 290. ülése február 20-án d. e. 1u praxor. Elnök : Somssich Pál ; jegyzők : Boxjanovics Sándor és Jámbor Pál. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Elnök bemutatja Török Albert udvarhelyszéki képviselő megbízó levelét, továbbá Kapós Antal képezdei igazgatónak Deák Ferencz által benyújtott kérvényét. Kérvényeket mutatnak be : Bánffy Elek Krasznamegye közönsége részéről, melyben az 1848-ks törvények által megsértett követküldési jogukat visszaállíttatni kérik. Csailády Sándor Hajdú Böszörmény város 248 polgárának kérvényét mutatja be, melyben az alájegyzettek kérik, hogy az országgyűlés a kormányt oda utasítsa, miszerint Francziaországnak Poroszország által czélba vett földaraboltatása megakadályozása végett a többi hatalmakkal együtt közreműködni tartsa kötelességének. Paulini Tóth Vilmos ugyane tárgyban Pest város tótajkú lakosai részéről nyújt be kérvényt. Irányi Dániel hasonlag 380 pesti polgár, továbbá Gelsei Biró Vincze százados részéről. Simonyi Ernő szintén 708 pesti polgár részéről. Vidach János nemkülönben hat darab hasontárgyu kérvényt helyez a ház asztalára, melyek mind a kérvénybizottsághoz utasíttatnak. Ezután Andrássy Gyula gr. miniszterelnök adott Irányi Dánielnek egy régebben beadott interpellációjára következő feleletet : T. képviselőház! Remény lettem, hogy Irányi Dániel képviselő úr, ki már régebben intézett hozzám interpellációt a Francziaország és Poroszország közt kötendő béke feltételei tárgyában abból, hogy kérdésére mindeddig nem válaszoltam, azon meggyőződést fogja meríteni, hogy én ezen kérdés tárgyalásából valami hasznot nem várok. Minthogy azonban a t. képviselő úr újabban is méltóztatott válasz adására felszólítani és mint épen most látom elvtársai e tárgyban tömeges aláírásokkal ellátott nyilatkozatokat juttatnak a kérvényi bizottsághoz , a t. ház engedelméből a hozzám intézett kérdésre néhány szóval fogok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő úr figyelemmel kíséri az Európában történteket,már maga az angol trónbeszéd, melyben az angol királyné kijelenti,miszerint kormányának, mely ismételve igyekezett a hadviselő feleknek közbenjáró javaslatokat tenni, nem sikerült oly javaslatot formuláznia, mely a hadviselő felek által legalább alapul elfogadtatott volna, felvilágosíthatta volna a t. képviselő urat, hogy ily viszonyok között egy harmadik államnak közbenjárása ■még akkor is csak esekély reménynyel kecsegtet, ha az arra mindkét részéről fel is lett volna szólítva, mert még akkor is kiteheti magát annak, hogy javaslata nem csak egy részről, hanem két részről is visszatetszéssel találkozik , de tökéletesen helytelennek mutatkoznék az ily nemű közbenjárás akkor, midőn ezen felszólítás a két hadviselő had részéről hozzánk nem is intéztetett. Azt hiszem tehát , hogy a t. képviselő úr és azok, kik nézetében osztakodnak, tekintve azt, hogy épen most közvetlenül az illető felek közt és pedig több kilátással a sikerre, mint aminő eddig mutatkozott megkezdődtek a békealkudozások, át fogják látni azt, hogy minden nyilatkozat, bármely irányban történjék is, ez csak inopportunus lehetne és így a t. képviselő úr a kormányra fogja bízni annak megítélését, várjon és mikor tehet e tekintetben hasznos szolgálatot. (Helyeslés jobbfelől.( Irányi Dániel: T. hát! Én tökéletesen méltányolnám a t. miniszter úr tartózkodását, hogy ha én azt kérdeztem volna a miniszter úrtól, vájjon hajlandó-e erélyes fellépést tenni a fennforgó ügyben, vájjon hajlandó-e oly feltételeket akarni megállapítani, melyek az egyik vagy másik fél által visszautasítatnának, szóval vájjon hajlandó olykép állítani fel a kérdést hogy abból komolyabb bonyodalom fejlődhetnék ? De én nem ezt kérdeztem, hanem egyszerűleg — ha jól emlékszem, mert már kissé régen van, hogy a kérdést hozzá intéztem — azt kérdeztem, vájjon hajlandó-e a kormány oda működni, hogy Francziaország feldaraboltatása megakadályoztassék és, hogy oly feltételek alatt köttessék meg a béke, mely mindkét háborús félre nézve elfogadható, és mely az európai súlyegyenre nézve kielégítő? Márpedigazt gondolom tehát, hogy anélkül, hogy fel lenne szólítva a kormány egyik vagy másik fél által, amidőn oly fontos közjogi elv forog kérdésben, mint az államok integritása, akkor midőn az európai súlyegyen kérdése forog fenn, erre azt hiszem fel lenne hatalmazva sőt kötelezve minden állam, mely nagyhatalmi állást foglal el Európában. Én azt óhajtottam és erre nézve úgy látszik a miniszterelnök úr nem akar adni fölvilágosítást, nem akar adni feleletet. Én megengedem, hogy lehet tartózkodásra ok, itt nyíltan megvallani, amit ezentúl tenni szándékozik, hanem annyit, hogy közre fog működni, hogy ezen elvek megóvassanak, hogy Francziaországnak területi épsége csonkítatlanul fentartásnék, hogy az európai súlyegyen érdekében történjék lépés, ezt tenni joga lett volna és tehette volna is. Ha sikertelen is felszólalásom, vigasztálom magam azzal, hogy oly ügyben szólaltam fel, mely az egész Magyarország, mely az egész művelt Európa rokonszenvét bírja, és figyelmeztetem a miniszter urat arra, hogy nem a szerint ítéli meg mindig a történelem a miniszterek cselekvését, amint azt siker vagy sikertelenség követte, hanem a szerint, amint a körülményekhez képest országok érdekében kötelességüket teljesítik. (Élénk helyeslés balról.) Nem volt sikere a 31-iki országgyűlés felszólalásának sem Lengyelország eldarabolása elln, hanem azért büszkén hivatkozik a jelen nemzedék azon férfiakra, kik azon szerencsétlen szomszéd nemzet feltámadása mellett felszólaltak, és büszkén fog az utókor hivatkozni arra, ha az én csekély szavaimnak nem lenne is egyéb haszna, minthogy megmutattassék, hogy a magyar törvényhozásban voltak férfiak, és azt hiszem számosan, kik egy szerencsétlen nemzet mellett fölszólaltak, úgy hiszem nem tettem felesleges dolgot. (Helyeslés a balon.) Kénytelen vagyok megvallani, hogy a miniszterelnök kitérő válaszával nem vagyok megelégedve. (Élénk helyeslés.) A miniszterelnök felelete szavazással,melynél a jobboldal és a balközép egy része fölállt, tudomásul vétetik. Utána Sztratimirovics György múltkori interpellációjára válaszol Andrássy Gyula gróf. Szerinte Sztratimirovics egy kiszakított lapjából a jegyzéknek indult ki. A külügyminiszter nevében kinyilatkoztatja, hogy ez értelmezése hibás. A külügyminiszter most is azt a politikát követi, melyet azelőtt követett. Azon kérdésére: várjon hajlandó-e a non interventió politikáját kelet felé is érvényben tartani? — azt feleli, hogy praecis feleletet e kérdésre nem adhat. Annyit mondhat, hogy a politika, melyet e kérdésben a kormány követ, az lesz, mely a monarchia jólléte és érdeke megkövetel. Ennek igazolásául fölolvassa a Mileticshez egy hasonló kérdésben már adott válaszát. Ama jegyzéknek nem volt czélja valamely új politikát inaugurálni. Stratimirovits, miután a magyar nyelvet nem bírja kellőleg, kéri, hogy az interpellációra máskor válaszolhasson. Megengedtetik. Széll Kálmán az állandó pénzügyi bizottság, Hajdú Ignácz pedig a kérvénybizottság részéről tesznek jelentéseket. Következik a napirend. A m. kir. egyetem költségvetése. Első szónok: Hodossy Imre. Párhuzamot von a pesti és bécsi egyetemek közt, s úgy látja, hogy a különbözet nem a tanrendszerben, hanem a tanerők nálunk tapasztalható gyengeségében keresendő. Amott a tanári fizetések is magasabbak, mint nálunk, s azért jobbak a tanárok. A tanpénz, mert nem átalános nem tekinthető normálisnak. Szót emel az egyetem tanári karának fizetése fölemelése mellett. A képviselőház pénzügyi bizottságának azon javaslatát, mely szerint a hiányt az ország pénzéből pótoltatni rendelte, az egyetemi tanárra nézve lealacsonyításnak tartván — javasolja, hogy ez összeget se pótlék gyanánt, se ideiglenesen, hanem állandóul adja a képviselőház. Henszlmain Imre kijelenti, hogy Hodossy javaslatához már csak azért is szívesen járul, mert tavaly ő maga indítványozott hasonlót. Miután azonban a ház elé a személyzeti kimutatás beterjesztve nincs, erre figyelmezteti a házat. Hoff’mailll Pál tekintettel arra, hogy a mai jogegyetemen a cánonjog, a kath. egyházi jog mint rendes tantárgy előadatik, javasolja, hogy a protestáns egyházi jog is vétessék fel az előadandó tárgyak sorába. Ez értelemben határozati javaslatot is nyújt be, mely így szól: „A vallás és közoktatási minisztérium 1871 évi költségvetésében a pesti kir. egyetem számára tett előirányzat első rovatának megszavazásával kapcsolatban határozza el a ház, hogy : a vallás és közoktatási miniszter felhivatik, miszerint azon feleslegből, mely a pesti kir. egyetem jogi karának számára előirányzott és megszavazandó 14 tanár fizetési összegből mint eddig igénybe nem vett maradék rendelkezésére áll, azon karnál egy protestáns egyházjogi tanszéket haladéktalanul állítson fel illetőleg annak betöltését még a jelen év folyamában eszközölje.“ (Helyeslés.) Schvarcz Gyula őszintén óhajtja, hogy minél előbb segíteni lehessen a bajon, melyet Hoffmann Pál orvosolni akar, ámbár úgy van meggyőződve, hogy ez indítványnak egyszerű elfogadása a bajon segíteni nem fog. Habár tehát annak mostani elfogadása ellen nincs észrevétele, óhajtja, hogy ez iránt a törvény megalkotásánál is tüzetes intézkedés történjék. Hasonlag üdvözli Hodossy Imre javaslatát is, habár az nem esik össze azon összeggel, melyet szóló már tavaly indítványba hozott. Nincs ellene, hogy ez a 2500 frtnyi összeg, mint minimum most elfogadtassék, csak attól fél, hogy ez elfogadás majd pressiót fog gyakorolni azon összegre, melyet Belgium példája nyomán szóló 3000 írtban kívánna megállapíttatni. Ez alkalmat megragadja, hogy fölszólaljon a vizsgálati és szigorlati nyomasztó díjak ellen,melyeknek az ő meggyőződése szerint sem józan paedagógiai, sem elfogadható politikai alapjuk nincsen. Ezeknek tehát eltörlését a ház helyeslése közt sürgeti. Péchi Tamás úgy látja, hogy a ház át van hatva azon megyőződéstől, hogy az egyetemet rendezni és kitűnővé tenni kell. Elfogadja tehát a pénzügyi bizottság előirányzatát, habár rászólja, hogy a pénzügyi bizottság indokolás nélkül tett költségemelést. Ebben átalánosságba veszedelmes precedenst lát. E két indítványt előbb a pénzügyi bizottsághoz óhajtja utasítani. Zsedényi Ede mint a pénzügyi bizottság elnöke indokolja a pénzügyi bizottság azon intézkedését, hogy a cultusminiszter hozzájárulásával az egyetemi tanárok lakbérét fölemelte. Ő különben pártolja Péchy óhaját, hogy a kettős indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. Táncsics Mihály elfogadja Schwarcz Gyulának indítványát, de azon kikötéssel, hogy a fizetésfölemelés a theologia tanáraira ki ne terjesztessék. Hoffmann indítványát nem fogadhatja el, mert abban a felekezeti discuseióknak lát tág kaput nyittatni. Tisza Kálmán sajnálja, hogy a pénzügyminiszter nincs jelen, s nem szólalhat föl oly dolog ellen, mely az ország pénzügyeinek teljes összezavarására vezethet. (Helyes.) Szeretné ha az elnöknek megadatnék azon jog, hogy minden oly indítványt, mely nem a ház határozata szerinti alakban terjesztetett be, visszautasíthasson (a 48-as párt részéről valaki közbeszól , Tisza ingerülten oda fordul) . Én megszavaztam az adókat, nekem gondoskodnom kell azok czélszerű fölhasználásáról. Akik nem szavaztak meg semmit, könnyen szaporíthatják a kiadásokat. (Jobbról öröm.) Különben pártolja Péchy indítványát. Irányi Dániel Tisza indítványára nézve megjegyzi, hogy ő az elnöknek ilynemű jogot, mely a házszabályok végleges magyarázását neki tartaná fönn, engedélyezni nem hajlandó. Tisza ingerült közbeszólására nézve fölvilágosítja, hogy a közbeszólás nem volt semmiféle haragnak kifejezése, hanem egyszerű véleménynyilvánítás. Ami a Tisza által felhozott és a balközép részére vindkált felelősséget illeti, ámbár szóló és pártja a költségvetésnek elfogadását átalánosságban megtagadták is, de miután a részletek tekintetében itt-ott javaslatokkal léptek föl, abban, t. i. a felelősségben igen is osztozik szóló. Tisza Kálmán személyes kérdésben kijelenti, hogy ő az elnöknek adandó jogot nem úgy értelmezi mint Iványi. Hodossy Imre ellenében, ki apprehensióval vette ki Tisza beszédéből, hogy az ő indítványát nem tartotta szabályos alakúnak, hivatkozik a házra, hogy ő nem mondott egyebet, mint azt, hogy utasíttassék az a pénzügyi bizottsághoz. Tanárky Gedeon, (a minisztert helyettesítő államtitkár) tanári fizetés fölemelése körül kifejezett óhajokat méltányosaknak, de az egyetemi törvény tárgyalásának idejére halasztandónak tartja. Hodossy ellenében megjegyzi, hogy a kormány az egyetem tanárait elcsenevészedni nem engedte . Hoffmann indítványát, mint elvi jelentőségűt nem a pénzügyi, hanem az egyetemi bizottsághoz óhajtja utasíttatni. (Helyeslés.) Mindkét indítvány elfogadtatik. A tanári fizetések, a könyvtár, irodai és gazdászati személyzet, tanári és hivatalnoki pótlék, tanári és hivatalnoki szálláspénzek, szolgák fizetései, lakbérei stb. czímen foglalt költségek a pénzügyi bizottság javaslata szerint megszavaztatnak. A II. rovat ösztöndíj cziménél felszólal , Luksits Bódog a bölcsészeti ösztöndíjaknál a specificatiót és egy hiba kiigazítását sürgeti. Tanárky Gedeon szívesen belenyugszik. A csillagászati szerek elhelyezésére 40 frt. Bobory Károly szégyenletes sajnálattal látja ez alkalomból, hogy csillagászati observatórium az egyetemen nincs. Felszólal az egyetemi könyvtár ügyében, mely roskadozó épületbe van elhelyezve. Ha majd egy megfelelő épület lesz emelve, hely jut abban — reméli — az observatóriumnak is. A József műegyetem rovatánál fölszólal : Török Sándor kinyilatkoztatja , hogy a műegyetem mostani helyzetével s kilátásban levő jövendő szervezőtével nincs és nem lehet megelégedve. Magyarországnak egy Pestre áthelyezett, a reális szakismeretet az őt megillető helyre emelő nagy műegyetemre van szüksége. Hibáztatja átalában az egész rendszert, mely ez intézetben követtetik. Óhajtja, hogy a szaktanintézetek a nekik megfelelő minisztériumok közvetlen felügyelete alá helyeztessenek. Azon reményben, hogy óhajai később teljesülni fognak, ezúttal a józsef műegyetem költségeit megszavazza, Váradi Gábor átalánosságban magáévá teszi a műegyetem Pestre áthelyezéséről, újászervezéséről satb. épen most elmondottakat. Ezúttal föleleveníti az Ivánka Imre által egy régibb alkalommal beadott és a műegyetem újászervezésére vonatkozó határozati javaslatot s egy ugyane kérdésben hozzá intézett interpellációt. Megjegyzi, hogy a műegyetem Pestre tételének költségeit egyátalán nem állanak arányban azon nagy haszonnal, melyet az áttétel eszközöl, s kéri az államtitkárt, hajlandó-e az áttételt habár csak ideiglenesen is foganatosítani, vagyis még előbb mintsem a kiküldött 15 tagú bizottság működését befejezze. Szentpály Jenő határozati javaslatot ad be az iránt, hogy a józsef műegyetemen uralkodó és az egyes tanárok jótékony működését megzsibbasztó absolut rendszer onnan addig is, míg az véglegesen rendezve lesz, kiküszöböltessék. Határozati javaslatának lényege, melyet egy figyelemre méltatott beszéd kíséretében terjesztett be, következőleg szól: „A budai józsef műegyetemnek az 50-es években létesített a máig is fentartott absolutistikus szervezetét, mely a jóakaró tanárok törekvését megzsibbasztja, szüntesse meg a közoktatás ügyét. Helyeztessék át a műegyetem Pestre! Hogy a reáltanodák is és a műegyetem ügyei kellő szakértelemmel elintézethessenek alakíttassék a közoktatásügyminisztérium kebelében egy technikai osztály. Végül emeltessék föl a műegyetemi tanárok fizetése.“ E határozati javaslatot Szentpályán kívül mintegy húsz jobboldali képviselő aláírta. Ivánka Imre Szentpály indítványát fővonalaiban pártolja s figyelmébe ajánlja, mint a tárgyban már szóló tavaly elmondott. A vállalatok naponta érzik a technikusok képzésének szükségét. Az említett határozati javaslat három első pontját tehát pártolja, ak-ikre nézve megjegyzi, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz kell utasítani. Zsedényi Ede szintén ezen nézetben van, azon különbséggel, hogy ő az egész indítványt odautasítaná s szerinte a pénzügyi bizottság lenne hivatva azt, mi saját körébe vág, a tanügyi bizottsághoz továbbítani-Tanárky Gedeon elfogadás végett ajánlja Zsedényi indítványát, mert úgy véli, hogy a miniszternek (ki ezúttal sincs jelen) alkalmat kell adni, hogy az áthelyezés kérdése iránt megfontolva nyilatkozhassék. Győrfy Gyula Szentpály és társai határozati javaslatának kinyomatásátát és szétosztását kívánja. Elnök megjegyzi, hogy maga is ezt volt mondandó. Ghyczy Kálmán nem tartaná helyesnek, ha e javaslat a tanügyi bizottsághoz tétetnék át, habár csak részletesen is, mert ezáltal a czélzott törekvés el nem éreznék. Szóló azt egészben a pénzügyi bizottsághoz kívánná áttétetni. (Helyeslés.) Az előterjesztés következő pontjai észrevétel nélkül elfogadtatnak. A nagyszebeni gymnázium 20,883 frtnyi donatiójánál felszólal Schvarcz Gyula kifejezve azon reményét, hogy a középtanodák is törvény által fognak szabályoztatni óhajtaná, hogy a középtanodai tanárok fizetésének minimuma is csakúgy meghatároztatik már most, mikép meghatároztatok az egyetemi tanároké. Szóló nevezetesen a középtanodai tanárok fizetésének fölemelését sürgeti s erre, mint közszükségletre figyelmezteti & kazditt Irányi Dániel. Miután a boldogult cultusminiszter még harmadéve eltörölte a kezelése alatti középiskolákban a testi büntetéseket, s miután hasonló figyelmi szabályzat készül most az elemi iskolákra nézve is, a következő két kérdést intézi az államtitkárhoz: Mily hatással volt a középiskolákban a testi büntetések eltörlése ? Másodszor: az elemi iskolák részére készülő fegyelmi szabályzatban el van-e törölve a veszőzés ? Kiemelt szóló, hogy nem azért intézi e kérdéseket az államtitkárhoz, mintha már eleve meg nem volna arról győződve, hogy e szégyenítő fenyíték eltörlése jó hatással volt a nevelésre, hogy ez ünnepélyes nyilatkozattal befolyást gyakorolhasson az államtitkár úr azon felekezeti iskolák igazgatóságaira, melyek e fenyítést a maguk iskoláiban ekkorig el nem törölték. Annyival inkább teszi e kérdést, mert mint értesült, a pesti ref. gymnáziumban mai napig használják e kétségbeessett „nevelési eszközt.“ Egyúttal fölvilágosítást kér az iránt is, hogy a tornászat ügyében a közép- és elemi iskolákat illetőleg történt-e valami ? Pártfogásába ajálja végül a minisztériumnak azon tornaegyleteket, melyek a maguk számára tornacsarnokokat építeni készülnek. (Átalános helyeslés.) Tanárky Gedeon azon szerencsés helyzetben van,hogy mind a három kérdésre megnyugtató választ adhat. Adja is a ház helyeslése közt. A következő rovatok elfogadtatnak. A tanító képezdék, elemi, felsőbb és polg. népiskolák rovatánál. Várady Gábor szólal föl, bizonyos tankönyvek malitiósus, rosz irányú tanai ellenében, melyeket nem csupán a felekezeti, hanem bizonyos közös iskolákban is megtűrtek a tanfelügyelők. Idéz e tankönyvek egy gyönyörűséges példányából,mely pedig a pesti közös iskolák számára készült és a budai egyetemi nyomdából került ki), mely idézetekben a tudatlanság a legnagyobb részakarattal párosul; Ausztriának áalános formája alatt fordul elő Magyarország. — Idéz egy másik hasonló tankönyvből is, mely Erdély unióját nem respectálván azt, mint külön földrajzi területet állítja elő, s olyant hirdet, mely Magyarország területi épségével ellenkezik. Pedig ez ellen a kormánynak kettős jogot lehetett volna alkalmazni, a sajtótörvényekét és a közoktatási törvényekét. Utasíttatni kéri a miniszter által a tanfelügyelőket, hogy a tankönyveket vizsgálják meg és az alkotmány fölforgatására irányzottakat tiltsák be. (Helyeslés.) Tanárky Gedeon a fölhozottak ellenében hivatkozik a kormány által kiadott tankönyvekre s Ígéri, hogy e visszaéléseknek a kormány jó könyvek kibocsátása által fogja elejét venni. Tisza Kálmán e felelettel nincs megelégedve, a kormányt e vádak alul nem látja tisztázva s utasíttatni kivánja a tanfelügyelőket, hogy a meghasonlás magvának elhintése és korteskedés helyett teljesítsék inkább az állami érdek iránti kötelezettségüket. Szilády Áron még azzal sem elégszik meg, hogy a kormány utasítsa e tekintetben a tanfelügyelőket. Ő óhajtja, hogy maga a kormány igyekezzék e bajt orvosolni, mégpedig a legnagyobb erélylyel. Vécsey Tamás nem kíván ugyan semmiféle cenzúrát, de a tankönyvek tárgyában a legnagyobb lelkiismeretségre kéri a kormányt. A budai tanító képezde rovatánál Bobory Károlynak azon észrevétele van, hogy mindkét képezde bérelt házban van. Sürgeti, hogyz útra a kormány saját lakásokat építtessen. Tanárky Gedeon e fölszólalásra megjegyzi, hogy e czélra a telkek már meg is vásároltattak. Bobory K. csodálkozását fejezi ki, hogy erről a ház mindekkorig nem értesittetett. Az 1871 év folyamában még fölállítandó 4 férfi és egy nő képezde költségeinek rovatánál Tisza Kálmán tekintettel a női munkakör üdvös kiszélesítésére, utasíttatni kívánja a minisztériumot, hogy e tanítóképezdék fölállításánál a fősúlyt a női tanítóképezdére helyezze. Tanárky Gedeon tökéletesen egyetért Tiszával, és csak azon nehézségekre figyelmezteti, melyek a női tanítóképezde fölállításával járnak. Egyébiránt ígéri, hogy 3 női és 3 férfi tanítóképezdét fognak fölállítani. (Helyeslés.) Csiky Sándor a fölhozottakra nézve teljesen egyetért Tisza Kálmánnal, de felvilágosítást kér az iránt, hogy e tanítóképezdék mely helyeken fognak fölállíttatni, mert a Tisza mentén eddigelé csak egy van: a mármarosszigeti. Csak úgy felelhetni meg a közohajnak, ha a helyek a ház előtt ismeretesek lévén, azokhoz mindenki hozzászólhat. (Helyeslés.) Tanárky Gedeon a dolog mostani stádiumában e kérdésre határozottan nem felelhet. Zsedényi Ede ezt pénzügyi szempont!) nem tartaná helyesnek kimondatni, mert ez esetben mindent igen drágán kellene azon helyekre megvásárolni. Szavazattal elfogadtatik Tisza indítványa, de csak igy: figyelem fordittassék a nőképezdéket. Ülés vége 2 órakor. MAGYAR ÚJSÁG 1871. FEBRUÁR 21. Külföld. A „Daily T ee g ra ph“-nak Versaillesből e hó 15-ről távirják . A császár még mindig heves csúszós bántalmakban szenved s igy nem volt képes a városból délre visszatérő csapatok fölött szemlét tartani. A távozó csapatokat az ablakból nézte, mig az utczán a korona herczeg helyettesité. A 95. sorezred tegnap érkezett meg, hogy a 22. osztályba osztassák, amelyhez tartozik. A Párisba való győzelmes bevonulás, úgy hiszem, még mindig nincs eldöntve; a főhadiszálláson a nézetek e tárgyra vonatkozólag eltérők. Valószínű, hogy a csomó a császár betegsége által fog megoldatni, ki akadályozva leend ez ünnepélyben részt venni, mint amelynek ő volna a lelke. A poroszok nagy erélylyel igyekeznek a francziáktól elfoglalt kevésbé használható ágyukat megsemmisíteni. Garibaldi. A „Daily Telegraph“-nak e hó 14- től Bordeauxból távírják. Garibaldi tegnap este Marsaillesbe utazott, hogy Caprérába visszatérjen. Tiszteletére ma nagy tüntetés volt. Garibaldi ideérkeztekor barátaihoz a következő tartalmú levelet intéző : „Programraom a következő : Először a köztársaságra vagy oly kormányzóra fogok szavazni, ki becsületes ember; oly kormányra, mely a corruptio által megbuktatva, erényei által tartja fenn magát s mely egyedül képes Francziaországot visszatartani, hogy fél év előtt a forradalom terére ne lépjen. Másodszor béke feltételéül a háború előtti állapot visszaállítását kivánom ; a hadiköltségeket pedig a hét millió igent mondónak kell megfizetni, kik a háború előidézői voltak, különösen pedig a papoknak s a császáriaknak, kik a népet annak megszavazására izgatták; e hadiköltség a semleges hatalmak egyenlő száma által az egyik s a másik hadviselő fél számára osztandó el.“ Garibaldi a „Siécle“ szerkesztőségéhez 13- ról kelt közlés végett választóihoz intézett a következő sorokat küldé: „A köztársaság érdekében tett megválasztatásomat tudató jegyzőkönyvet megkaptam. Ez utolsó kötelességnek is eleget téve, küldetésem véget ért, s az önök kezébe adom vissza azon hatalmat, melyet rám ruháztak. Fogadják köszönetemet, az önök Garibaldija.“ Marseillesből pedig 14-ről azt távírják az említett angol lapnak, hogy Garibaldi Bordonelek kíséretében oda megérkezett. Holnap Caprerába indul. Tüntetés nem volt. A bordeauxi nemzetgyűlés 14-ki zajos üléséről a távirat csak röviden értesített, annak eseményei, miután azok Garibaldira vonatkoznak, sokkal érdekesebbek, hogy azokra részletesebben vissza ne térjünk. Alighogy az ülés kezdetét véve, a kox-elnök a jelen voltakat fölszólíítán az osztályokba menni, hogy az igazolásokat siettessék, miszerint holnap vagy holnapután a kormány megalakulhasson, amint Garibaldi, ki a ház jobboldalán Esquiros mellett foglalt helyet, szürke szinű kalapját levevé s szót kért. A kíváncsiság nagy volt. A jelen voltakat zavar s csodálkozás szállta meg s helyeikről mindannyian fölkeltek. Az egyik rész azt mondja : „Az ülés be van rekesztve!“ Mások pedig igy kiáltanak föl: „Ön a képviselői megbízást nem fogadá el, s igy nem is szólhat.“ Ekkor föl kel Esquiros s haragos hangon mondja. Egy franczia gyűlés a szólást Garibalditól nem tagadhatja meg. Kötelessége őt meghallgatni. “ „Szóljon Garibaldi!“ — kiáltá több hang a karzatról. A marseilles-i bizottság fiatal küldöttje, ki a nyilvános gyűlésben több ízben szónokolt s ki a középpáholyok egyikében ült, a gyülekezetet dörgő hangon s heves tagjártatással interpellálja: „A nemzeti szétdaraboltság gyülekezete! Parasztgyülekezet! A haza barátait elnémítjátok! Ez gyalázat!“ A karzatokon számos néző, ezek közt egyenruhás nemzetőrök roppant nagy zajja