Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-21 / 42. szám

nagy többsége balpárti volt, mégis önkénytes odaadással több ellenpárti tagot is választott az elöljárók sorába ; mintegy Útmutatóul, hogy a tiszta politikai jellemnek nem kell böszörmé­­nyezni, meg levén írva: „hodie mibi eras tibi“. Hallottam, hogy a szerencsétlen irányú „Somogy“ nevet bitorló lap, mert nem Somogy­­ megye százezerekre menő lakosságának, hanem egy pár pensió felé vándorló castnak nézeteit, nem lehetvén itt tiszta érdeknélküli meggyő­ződés, közölgeti e lap egyik czikkében,kárhoz­tatja az elöljáróságot a miatt, hogy adóexecu­­tort hozatott Pécsről, holott az adót maga is képes volna behajtani , eziránt tehát kérdést tettem az elöljáróságnál, válaszul azonban azon nyilatkozatot nyertem, hogy az a pécsi úr felsőbb rendeletnél fogva jött, de kérve nem volt . — ebből egyszerű következtetést vo­nok , miszerint egy szigorú miniszteri rende­let, — megyei utón, — ha már egy hatezer la­kosból álló városnak ma is a megyei gyámko­dás alatt állnia kell, — közölve olcsóbb módon szerezte volna meg az adót, — mert a hivata­los közegeket minden honpolgárnak tisztelni kötelessége, kevesebbet pedig fizetni az adózók­nak könye­iben esik : nálam is megfordult ez a végrehajtó küldöttség, és e látogatás öt forin­tomba került, — mélyen hallgattam, és mit le­hetett, — meg is fizettem. Ad vocem, adóexecutor, van egy különös megjegyzésem, megyénk egyik kerületében ily küldetésben hivataloskodott egy „honvéd szá­zados“ , másik kerületben egy fiatal ember, ki vizsgálat alatt áll. Szivélyes tánczestélyeink valának a farsang folyamában, majdnem mindenik nemes czélt tűzvén programmjára : ezekkel ellentétben volt két gyász misénk is, egyik Saardon né­hai Somssich Miklós tántorithatlan ma­gyar hazafi — kimúlta folytán, — a másik Kaposvárott halhatatlan iró — fed­­hetlen jellemű honpolgár, — boldog emlé­kezetű báró Eötvös József külön constellatiók közötti két izbeni vallás ügyét tiszteletére. Megyei bizottmányi ülésünk f. hó 6-án kezdődött — és három nap alatt el is végző­dött, — kevés bizottmányi tag jelent meg, — úgy látszik, centrifugákká váltak, — mi elég káros mulasztás; mert ha hazánkban a me­gyék autonómiája elveszett, megszűnt Ma­gyarország magyarok hazája lenni, s provin­ciává törpült le. Századokon át, magyarhon függetlenségét a megyék tartották fenn, ezek elestével elesett a magyar haza függetlensége, mert ha az alkotmány védbástyái leromboltat­nak, megbukik maga az alkotmány is. minisz­térium felelősége phrasisnak elég szép látjuk Európa szerte értelmét: maga a kifejezés misti­­ficatio , mert gyakorlati oldala nincs , legke­vésbé pedig monarchikus institutiók, és cas­­tok ereje mellett: — midőn a hatalmat ké­nye szerint gyakorolhatja; — közvetlen és közvetve : — úgy látszik, hogy létezhetnek: „Honvédség — tüzérség nélkül.“ „Közlekedés — utak nélkül.“ „Kereskedelem — önállóság nélkül.“ „Pénzügyőrség — pénz nélkül.“ „Népoktatás — iskolák nélkül.“ „Igazságszolgáltatás — codex nélkül.“ mi­re jutunk ?!! Kovácsich Őszinte. Országgyűlés. A képviselőház 290. ülése február 20-án d. e. 1u praxor. Elnök : Somssich Pál ; jegyzők : Boxjano­­vics Sándor és Jámbor Pál. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Elnök bemutatja Török Albert ud­varhelyszéki képviselő megbízó levelét, to­vábbá Kapós Antal képezdei igazgatónak Deák Ferencz által benyújtott kérvényét. Kérvényeket mutatnak be : Bánffy Elek Krasznamegye közönsége ré­széről, melyben az 1848-ks törvények által megsértett követküldési jogukat visszaállít­tatni kérik. Csailády Sándor Hajdú Böszörmény vá­ros 248 polgárának kérvényét mutatja be, melyben az alájegyzettek kérik, hogy az or­­szággyűlés a kormányt oda utasítsa, miszerint Francziaországnak Poroszország által czélba vett földaraboltatása megakadályozása végett a többi hatalmakkal együtt közreműködni tartsa kötelességének. Paulini Tóth Vilmos ugyane tárgyban Pest város tótajkú lakosai részéről nyújt be kér­vényt. Irányi Dániel hasonlag 380 pesti polgár, továbbá Gelsei Biró Vincze százados ré­széről. Sim­onyi Ernő szintén 708 pesti polgár ré­széről. Vidach János nemkülönben hat darab ha­­sontárgyu kérvényt helyez a ház asztalára, melyek mind a kérvénybizottsághoz utasít­­tatnak. Ezután Andrássy Gyula gr. miniszter­­elnök adott Ir­ányi Dánielnek egy régebben beadott interpellációjára következő fele­letet : T. képviselőház! Remény lettem, hogy Irá­nyi Dániel képviselő úr, ki már régebben in­tézett hozzám interpellációt a Francziaország és Poroszország közt kötendő béke feltételei tárgyában abból, hogy kérdésére mindeddig nem válaszoltam, azon meggyőződést fogja me­ríteni, hogy én ezen kérdés tárgyalásából vala­mi hasznot nem várok. Minthogy azonban a t. képviselő úr újabban is méltóztatott válasz adására felszólítani és mint épen most látom elvtársai e tárgyban tömeges aláírásokkal el­látott nyilatkozatokat juttatnak a kérvényi bi­zottsághoz , a t. ház engedelméből a hozzám intézett kérdésre néhány szóval fogok vála­szolni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő úr figy­elemmel kíséri az Európában történteket,már maga az angol trón­beszéd, melyben az angol királyné kijelenti,mi­szerint kormányának, mely ismételve igyeke­zett a hadviselő feleknek közbenjáró javaslato­kat tenni, nem sikerült oly javaslatot formu­­láznia, mely a hadviselő felek által legalább alapul elfogadtatott volna, felvilágosít­hatta volna a t. képviselő urat, hogy ily viszonyok között egy harmadik államnak közbenjárása ■még akkor is csak eseké­ly reménynyel kecseg­tet, ha az arra mindkét részéről fel is lett vol­na szólítva, mert még akkor is ki­teheti ma­gát annak, hogy javaslata nem csak egy rész­ről, hanem két részről is visszatetszéssel talál­kozik , de tökéletesen helytelennek mutatkoz­nék az ily nemű közbenjárás akkor, midőn ezen felszólítás a két hadviselő had részéről hozzánk nem is intéztetett. Azt hiszem tehát , hogy a t. képviselő úr és azok, kik nézetében osztakodnak, tekintve azt, hogy épen most közvetlenül az illető felek közt és pedig több kilátással a sikerre, mint a­minő eddig mutatkozott megkezdődtek a béke­alkudozások, át fogják látni azt, hogy minden nyilatkozat, bármely irányban történjék is, ez csak inopportunus lehetne és így a t. képvi­selő úr a kormányra fogja bízni annak megíté­lését, várjon és mikor tehet e tekintetben hasz­nos szolgálatot. (Helyeslés jobb­­felől.( Irányi Dániel: T. hát! Én tökéletesen méltányolnám a t. miniszter úr tartózkodását, hogy ha én azt kérdeztem volna a miniszter úrtól, vájjon hajlandó-e erélyes fellépést tenni a fennforgó ügyben, vájjon hajlandó-e oly felté­teleket akarni megállapítani, melyek az egyik vagy másik fél által visszautasítatnának, szó­val vájjon hajlandó olykép állítani fel a kérdést hogy abból komolyabb bonyodalom fejlődhet­nék ? De én nem ezt kérdeztem, hanem egy­­szerűleg — ha jól emlékszem, mert már kissé régen van, hogy a kérdést hozzá intéztem — azt kérdeztem, vájjon hajlandó-e a kormány oda működni, hogy Francziaország feldarabol­­tatása megakadályoztassék és, hogy oly felté­telek alatt köttessék meg a béke, mely mindkét háborús félre nézve elfogadható, és mely az eu­­rópai súlyegyenre nézve kielégítő? Már­pedig­­azt gondolom te­hát, hogy a­nélkül, hogy fel lenne szólítva a kormány egyik vagy másik fél által, a­midőn oly fontos közjogi elv forog kér­désben, mint az államok integritása, akkor mi­dőn az európai súlyegyen kérdése forog fenn, erre azt hiszem fel lenne hatalmazva sőt köte­lezve minden állam, mely nagyhatalmi állást foglal el Európában. Én azt óhajtottam és erre nézve úgy látszik a miniszterelnök úr nem akar adni fölvilágosítást, nem akar adni fe­leletet. Én megengedem, hogy lehet tartózkodásra ok, itt nyíltan megvallani, a­mit ezentúl tenni szándékozik, hanem annyit, hogy közre fog működni, hogy ezen elvek megóvassanak, hogy Francziaországnak területi épsége cson­kí­tatlanul fentartásnék, hogy az európai súly­egyen érdekében történjék lépés, ezt tenni jo­ga lett volna és tehette volna is. Ha sikertelen is felszólalásom, vigasztálom magam azzal, hogy oly ügyben szólaltam fel, mely az egész Magyarország, mely az egész művelt Európa rokonszenvét bírja, és figyelmeztetem a mi­niszter urat arra, hogy nem a szerint ítéli meg mindig a történelem a miniszterek cselekvé­sét, a­mint azt siker vagy sikertelenség kö­vette, hanem a szerint, a­mint a körülmények­hez képest országok érdekében kötelességüket teljesítik. (Élénk helyeslés balról.) Nem volt sikere a 31-iki országgyűlés fel­szólalásának sem Lengyelország eldarabolása ell­n, hanem azért büszkén hivatkozik a jelen nemzedék azon férfiakra, kik azon szerencsét­len szomszéd nemzet feltámadása mellett fel­szólaltak, és büszkén fog az utókor hivatkozni arra, ha az én csekély szavaimnak nem len­ne is egyéb haszna, minthogy megmutattassék, hogy a magyar törvényhozásban voltak férfiak, és azt hiszem számosan, kik egy szerencsétlen nemzet mellett fölszólaltak, úgy hiszem nem tettem felesleges dolgot. (Helyeslés a balon.) Kénytelen vagyok megvallani, hogy a minisz­terelnök kitérő válaszával nem vagyok meg­elégedve. (Élénk helyeslés.) A miniszterelnök felelete szavazással,mely­nél a jobboldal és a balközép egy része fölállt, tudomásul vétetik. Utána Sztratimirovics György múlt­kori interpellációjára válaszol Andrássy Gy­ul­a gróf. Szerinte Sztratimirovics egy ki­szakított lapjából a jegyzéknek indult ki. A külügyminiszter nevében kinyilatkoztatj­a, hogy ez értelmezése hibás. A külügyminiszter most is azt a politikát követi, melyet azelőtt követett. Azon kérdésére: várjon hajlandó-e a non interventió politikáját kelet felé is ér­vényben tartani? — azt feleli, hogy praecis feleletet e kérdésre nem adhat. Annyit mond­hat, hogy a politika, melyet e kérdésben a kor­mány követ, az lesz, mely a monarchia jólléte és érdeke megkövetel. Ennek igazolásául fölol­vassa a Mileticshez egy hasonló kérdésben már adott válaszát. Ama jegyzéknek nem volt czélja valamely új politikát inaugurálni. Stratimirovits, miután a magyar nyelvet nem bírja kellőleg, kéri, hogy az interpelláció­­ra máskor válaszolhasson. Megengedtetik. Széll Kálmán az állandó pénzügyi bizottság, Hajdú Ignácz pedig a kérvény­bizottság ré­széről tesznek jelentéseket. Következik a napirend. A m. kir. egyetem költségvetése. Első szónok: H­o­d­o­s­s­y Imre. Párhuzamot von a pesti és bécsi egyetemek közt, s úgy látja, hogy a különbözet nem a tanrendszerben, hanem a tanerők nálunk tapasztalható gyen­geségében keresendő. Amott a tanári fize­tések is magasabbak, mint nálunk, s azért job­bak a tanárok. A tanpénz, mert nem átalános nem tekinthető normálisnak. Szót emel az egye­tem tanári karának fizetése fölemelése mellett. A képviselőház pénzügyi bizottságának azon javaslatát, mely szerint a hiányt az ország pén­zéből pótoltatni rendelte, az egyetemi tanárra nézve lealacsonyításnak tartván — javasolja, hogy ez összeget se pótlék gyanánt, se ideigle­nesen, hanem állandóul adja a képvise­­lőház. Henszlmain Imre kijelenti, hogy Hodossy javaslatához már csak azért is szívesen járul, mert tavaly ő maga indítványozott hasonlót. Miután a­zonban a ház elé a személyzeti kimu­tatás beterjesztve nincs, erre figyelmezteti a házat. Hoff’mailll Pál tekintettel arra, hogy a mai jogegyetemen a cánonjog, a kath. egyházi jog mint rendes tantárgy előadatik, javasolja, hogy a protestáns egyházi jog is vétessék fel az elő­adandó tárgyak sorába. Ez értelemben határo­zati javaslatot is nyújt be, mely így szól: „A vallás és közoktatási minisztérium 1871 évi költségvetésében a pesti kir. egyetem számára tett előirányzat első rovatának meg­szavazásával kapcsolatban határozza el a ház, hogy : a vallás és közoktatási miniszter felhi­­vatik, miszerint azon feleslegből, mely a pesti kir. egyetem jogi karának számára előirányzott és megszavazandó 14 tanár fizetési összegből mint eddig igénybe nem vett maradék rendel­kezésére áll, azon karnál egy protestáns egy­házjogi tanszéket haladéktalanul állítson fel illetőleg annak betöltését még a jelen év folya­mában eszközölje.“ (Helyeslés.) Schvarcz Gyula őszintén óhajtja, hogy minél előbb segíteni lehessen a bajon, melyet Hoffmann Pál orvosolni akar, ámbár úgy van meggyőződve, hogy ez indítványnak egyszerű elfogadása a bajon segíteni nem fog. Habár tehát annak mostani elfogadása ellen nincs ész­revétele, óhajtja, hogy ez iránt a törvény meg­alkotásánál is tüzetes intézkedés történjék. Hasonlag üdvözli Hodossy Imre javaslatát is, habár az nem esik össze azon összeggel, me­lyet szóló már tavaly indítványba hozott. Nincs ellene, hogy ez a 2500 frtnyi összeg, mint minimum most elfogadtassék, csak attól fél, hogy ez elfogadás majd pressiót fog gya­korolni azon összegre, melyet Belgium példája nyomán szóló 3000 írtban kívánna megállapít­­tatni. Ez alkalmat megragadja, hogy fölszó­laljon a vizsgálati és szigorlati nyomasztó díjak ellen,melyeknek az ő meggyőződése szerint sem józan paedagógiai, sem elfogadható politikai alapjuk nincsen. Ezeknek tehát eltörlését a ház helyeslés­e közt sürgeti. Péchi Tamás úgy látja, hogy a ház át van hatva azon m­egyőződéstől, hogy az egyetemet rendezni és kitűnővé tenni kell. Elfogadja te­hát a pénzügyi bizottság előirányzatát, habár rászólja, hogy a pénzügyi bizottság indokolás nélkül tett költségemelést. Ebben átalánosság­­ba veszedelmes precedenst lát. E két indít­ványt előbb a pénzügyi bizottsághoz óhajtja utasítani. Zsedényi Ede mint a pénzügyi bizottság elnöke indokolja a pénzügyi bizottság azon intézkedését, hogy a cultusminiszter hozzájá­rulásával az egyetemi tanárok lakbérét föl­emelte. Ő különben pártolja Péchy óhaját, hogy a kettős indítvány a pénzügyi bizottság­hoz utasíttassék. Táncsics Mihály elfogadja Schwarcz Gyu­lának indítványát, de azon kikötéssel, hogy a fizetésfölemelés a theologia tanáraira ki ne ter­jesztessék. Hoffmann indítványát nem fogad­hatja el, mert abban a felekezeti discuseióknak lát tág kaput nyittatni. Tisza Kálmán sajnálja, hogy a pénzügymi­­niszter nincs jelen, s nem szólalhat föl oly do­log ellen, mely az ország pénzügyeinek teljes összeza­varására vezethet. (Helyes.) Szeret­né ha az elnöknek megadatnék azon jog,­­ hogy minden oly indítványt, mely nem a ház határozata szerinti alakban terjesztetett be, visszautasíthasson (a 48-as párt részéről valaki közbeszól , Tisza ingerülten oda fordul) . Én megszavaztam az adókat, nekem gondoskodnom kell azok czélszerű fölhasználásáról. A­kik nem szavaztak meg semmit, könnyen szaporíthat­ják a kiadásokat. (Jobbról öröm.) Különben pártolja Péchy indítványát. Irányi Dániel Tisza indítványára nézve megjegyzi, hogy ő az elnöknek ilynemű jogot, mely a házszabályok végleges magyarázását neki tartaná fönn, engedélyezni nem hajlandó. Tisza inger­ült közbeszólására nézve fölvilágo­sítja, hogy a közbeszólás nem volt semmiféle haragnak kifejezése, hanem egyszerű véle­ménynyilvánítás. Ami a Tisza által felhozott és a balközép részére vindk­ált felelősséget illeti, ámbár szóló és pártja a költségvetésnek elfo­gadását átalánosságban megtagadták is, de mi­után a részletek tekintetében itt-ott javaslatok­­kal léptek föl, abban, t. i. a felelősségben igen is osztozik szóló. Tisza Kálmán személyes kérdésben kije­lenti, hogy ő az elnöknek adandó jogot nem úgy értelmezi mint Iványi. Hodossy Imre ellenében, ki apprehensióval vette ki Tisza be­szédéből, hogy az ő indítványát nem tartotta szabályos alakúnak, hivatkozik a házra, hogy ő nem mondott egyebet, mint azt, hogy uta­síttassék az a pénzügyi bizottsághoz. Tanárky Gedeon, (a minisztert helyettesítő államtitkár) tanári fizetés fölemelése körül ki­fejezett óhajokat méltányosaknak, de az egye­temi törvény tárgyalásának idejére halasztan­­dónak tartja. Hodossy ellenében megjegyzi, hogy a kormány az egyetem tanárait elcsene­­vészedni nem engedte . Hoffmann indítványát, mint elvi jelentőségűt nem a pénzügyi, hanem az egyetemi bizottsághoz óhajtja utasíttatni. (Helyeslés.) Mindkét indítvány elfogadtatik. A tanári fizetések, a könyvtár, irodai és gazdászati személyzet, tanári és hivatalnoki pótlék, tanári és hivatalnoki szállás­pénzek, szolgák fizetései, lakbérei stb. czímen foglalt költségek a pénzügyi bizottság javaslata sze­rint megszavaztatnak. A II. rovat ösztöndíj cziménél fel­szólal , Luksits Bódog a bölcsészeti ösztöndíjaknál a specificatiót és egy hiba kiigazítását sürgeti. Tanárky Gedeon szívesen belenyugszik. A csillagászati szerek elhelyezésére 40 frt. Bobory Károly szégyenletes sajnálattal látja ez alkalomból, hogy csillagászati obser­vatórium az egyetemen nincs. Felszólal az egyetemi könyvtár ügyében, mely roskadozó épületbe van elhelyezve. Ha majd egy megfe­lelő épület lesz emelve, hely jut abban — re­méli — az observatóriumnak is. A József műegyetem rovatánál föl­szólal : Török Sándor kinyilatkoztatja , hogy a műegyetem mostani helyzetével s kilátásban levő jövendő szervezőtével nincs és nem lehet megelégedve. Magyarországnak egy Pestre át­helyezett, a reális szakismeretet az őt megillető helyre emelő nagy mű­egyetemre van szüksége. Hibáztatja átalában az egész rendszert, mely ez intézetben követtetik. Óhajtja, hogy a szaktan­intézetek a nekik megfelelő minisztériumok közvetlen felügyelete alá helyeztessenek. Azon reményben, hogy óhajai később teljesülni fog­nak, ezúttal a józsef műegyetem költségeit megszavazza, Váradi Gábor átalánosságban magáévá teszi a műegyetem Pestre áthelyezéséről, újá­­szervezéséről satb. épen most elmondottakat. Ezúttal föleleveníti az Ivánka Imre által egy régibb alkalommal beadott és a műegyetem újászervezésére vonatkozó határozati javasla­tot s egy ugyane kérdésben hozzá intézett in­terpellációt. Megjegyzi, hogy a műegyetem Pestre tételének költségeit egyátalán nem állanak arányban azon nagy haszonnal, melyet az áttétel eszközöl, s kéri az állam­titkárt, hajlandó-e az áttételt habár csak ide­iglenesen is foganatosítani, vagyis még előbb mintsem a kiküldött 15 tagú bizottság műkö­dését befejezze. Szentpály Jenő határozati javaslatot ad be az iránt, hogy a józsef műegyetemen uralkodó és az egyes tanárok jótékony működését meg­­zsibbasztó absolut rendszer onnan addig is, míg az véglegesen rendezve lesz, kiküszöböl­­tessék. Határozati javaslatának lényege, me­lyet egy figyelemre méltatott beszéd kísére­tében terjesztett be, következőleg szól: „A budai józsef műegyetemnek az 50-es években létesített a máig is fentartott absolu­­tistikus szervezetét, mely a jóakaró tanárok törekvését megzsibbasztja, szüntesse meg a közoktatás ügyét. Helyeztessék át a műegyetem Pestre! Hogy a reáltanodák is és a műegyetem ügyei kellő szakértelemmel elintézethessenek alakíttassék a közoktatás­ügyminisztérium ke­belében egy technikai osztály. Végül emeltes­sék föl a műegyetemi tanárok fizetése.“ E határozati javaslatot Szentpályán kívül mintegy húsz jobboldali képviselő aláírta. Ivánka Imre Szentpály indítványát fővo­nalaiban pártolja s figyelmébe ajánlja, mint a tárgyban már szóló tavaly elmondott. A válla­latok naponta érzik a technikusok képzésének szükségét. Az említett határozati javaslat há­rom első pontját tehát pártolja, a­k-ikre nézve megjegyzi, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz kell utasítani. Zsedényi Ede szintén ezen nézetben van, azon különbséggel, hogy ő az egész indítványt odautasítaná s szerinte a pénzügyi bizottság lenne hivatva azt, mi saját körébe vág, a tan­ügyi bizottsághoz továbbítani-Tanárky Gedeon elfogadás végett ajánlja Zsedényi indítványát, mert úgy véli, hogy a miniszternek (ki ezúttal sincs jelen) alkal­mat kell adni, hogy az áthelyezés kérdése iránt megfontolva nyilatkozhassék. Győrfy Gyula Szentpály és társai határo­zati javaslatának kinyomatásátát és szétosztá­sát kívánja. Elnök megjegyzi, hogy maga is ezt volt mondandó. Ghyczy Kálmán nem tartaná helyesnek, ha e ja­vaslat a tanügyi bizottsághoz tétetnék át, habár csak részletesen is, mert ezáltal a czélzott törekvés el nem éreznék. Szóló azt egészben a pénzügyi bizottsághoz kívánná át­tétetni. (Helyeslés.) Az előterjesztés következő pontjai észrevé­tel nélkül elfogadtatnak. A nagy­szebeni gymnázium 20,883 frtnyi donatiójánál felszólal Schvarcz Gyula kifejezve azon reményét, hogy a középtanodák is törvény által fognak szabályoztatni óhajtaná, hogy a középtanodai tanárok fizetésének minimuma is csakúgy meg­­határoztatik már most, mikép meghatároztatok az egyetemi tanároké. Szóló nevezetesen a kö­zéptanodai tanárok fizetésének fölemelését sür­geti s erre, mint közszükségletre figyelmezteti & kazditt Irányi Dániel. Miután a boldogult cultus­miniszter még harmadéve eltörölte a kezelése alatti középiskolákban a testi büntetéseket, s miután hasonló figyelmi szabályzat készül most az elemi iskolákra nézve is, a következő két kérdést intézi az államtitkárhoz: Mily hatással volt a középiskolákban a testi büntetések el­törlése ? Másodszor: az elemi iskolák részére készülő fegyelmi szabályzatban el van-e töröl­ve a veszőzés ? Kiemelt szóló, hogy nem azért intézi e kér­déseket az államtitkárhoz, mintha már eleve meg nem volna arról győződve, hogy e szégye­­nítő fenyíték eltörlése jó hatással volt a neve­lésre, hogy ez ünnepélyes nyilatkozattal be­folyást gyakorolhasson az államtitkár úr azon felekezeti iskolák igazgatóságaira, melyek e fenyítést a maguk iskoláiban ekkorig el nem törölték. Annyival inkább teszi e kérdést, mert mint értesült, a pesti ref. gymnáziumban mai napig használják e kétségbeessett „nevelési eszközt.“ Egyúttal fölvilágosítást kér az iránt is, hogy a tornászat ügyében a közép- és elemi iskolákat illetőleg történt-e valami ? Pártfogá­sába ajálja végül a minisztériumnak azon tor­­naegyleteket, melyek a maguk számára torna­­csarnokokat építeni készülnek. (Átalános he­lyeslés.) Tanárky Gedeon azon szerencsés helyzet­ben van,hogy mind a három kér­désre megnyug­tató választ adhat. Adja is a ház helyeslése közt. A következő rovatok elfogadtatnak. A tanító képezdék, elemi, felsőbb és polg. népiskolák rovatánál. Várady Gábor szólal föl, bizonyos tanköny­vek malitiósus, rosz irányú tanai ellenében, melyeket nem csupán a felekezeti, hanem bi­zonyos közös iskolákban is megtűrtek a tan­­felügyelők. Idéz e tankönyvek egy gyönyörű­séges példányából,­­mely pedig a pesti közös iskolák számára készült és a budai egyetemi nyomdából került ki), mely idézetekben a tu­datlanság a legnagyobb részakarattal párosul; Ausztriának á­alános formája alatt fordul elő Magyarország. — Idéz egy másik hason­ló tankönyvből is, mely Erdély unióját nem respectálván azt, mint külön földrajzi területet állítja elő, s oly­­ant hirdet, mely Magyaror­szág területi épségével ellenkezik. Pedig ez ellen a kormánynak kettős jogot lehetett volna alkalmazni, a sajtótörvényekét és a közoktatási törvényekét. Utasíttatni kéri a miniszter által a tanfelügyelőket, hogy a tankönyveket vizs­gálják meg és az alkotmány fölforgatására irányzottakat tiltsák be. (Helyeslés.) Tanárky Gedeon a fölhozottak ellenében hivatkozik a kormány által kiadott tanköny­vekre s Ígéri, hogy e visszaéléseknek a kor­mány jó könyvek kibocsátása által fogja elejét venni. Tisza Kálmán e felelettel nincs megeléged­ve, a kormányt e vádak alul nem látja tisz­tázva s utasíttatni kivánja a tanfelügyelőket, hogy a meghasonlás magvának elhintése és korteskedés helyett teljesítsék inkább az ál­lami érdek iránti kötelezettségüket. Szilády Áron még azzal sem elégszik meg, hogy a kormány utasítsa e tekintetben a tan­­felügyelőket. Ő óhajtja, hogy maga a kormány igyekezzék e bajt orvosolni, még­pedig a leg­nagyobb erélylyel. Vécsey Tamás nem kíván ugyan semmiféle c­enzúrát, de a tankönyvek tárgyában a legna­gyobb lelkiismeretségre kéri a kormányt. A budai tanító képezde rovatánál Bobory Károlynak azon észrevétele van, hogy mindkét képezde bérelt házban van. Sür­geti, hogy­­­­z útra a kormány saját lakásokat építtessen. Tanárky Gedeon e fölszólalásra megjegyzi, hogy e czélra a telkek már meg is vásárol­tattak. Bobory K. csodálkozását fejezi ki, hogy erről a ház mindekkorig nem értesittetett. Az 1871 év folyamában még fölállítandó 4 férfi és egy nő képezde költségeinek rova­tánál Tisza Kálmán tekintettel a női munkakör üdvös kiszélesítésére, utasíttatni kívánja a mi­nisztériumot, hogy e tanítóképezdék föl­állításánál a fősúlyt a női tanítóképezdére helyezze. Tanárky Gedeon tökéletesen egyetért Ti­szával, és csak azon nehézségekre figyelmez­teti, melyek a női tanító­képezde fölállításával járnak. Egyébiránt ígéri, hogy 3 női és 3 férfi tanító­képezdét fognak fölállítani. (Helyeslés.) Csiky Sándor a fölhozottakra nézve tel­jesen egyetért Tisza Kálmánnal, de felvilágo­­­sítást kér az iránt, hogy e tanítóképezd­ék mely helyeken fognak fölállíttatni, mert a Tisza mentén eddigelé csak egy van: a már­­marosszigeti. Csak úgy felelhetni meg a köz­­ohajnak, ha a helyek a ház előtt ismeretesek lévén, azokhoz mindenki hozzászólhat. (He­lyeslés.) Tanárky Gedeon a dolog mostani stádiu­mában e kérdésre határozottan nem felelhet. Zsedényi Ede ezt pénzügyi szempont!)­­ nem tartaná helyesnek kimondatni, mert e­z esetben mindent igen drágán kellene azon he­lyekre megvá­sárolni. Szavazattal elfogadtatik Tisza indítványa, de csak igy: figyelem fordittassék a nőképez­­déket. Ülés vége 2 órakor. MAGYAR ÚJSÁG 1871. FEBRUÁR 21. Külföld. A „Daily T e­­­e g r­a p­h“-nak Versail­­lesből e hó 15-ről távirják . A császár még mindig heves csúszós bán­­talmakban szenved s igy nem volt képes a vá­rosból délre visszatérő csapatok fölött szemlét tartani. A távozó csapatokat az ablakból nézte, mig az utczán a korona herczeg helyettesité. A 95. sorezred tegnap érkezett meg, hogy a 22. osztályba osztassák, a­melyhez tartozik. A Párisba való győzelmes bevonulás, úgy hiszem, még mindig nincs eldöntve; a főhadi­szálláson a nézetek e tárgyra vonatkozólag eltérők. Valószínű, hogy a csomó a császár betegsége által fog megoldatni, ki aka­dályozva leend ez ünnepélyben részt venni, mint a­melynek ő volna a lelke. A poroszok nagy erélylyel igyekeznek a francziáktól elfoglalt kevésbé használható ágyu­kat megsemmisíteni. Garibaldi. A „Daily Telegrap­h“-nak e hó 14- től Bordeauxból távírják. Garibaldi tegnap este Marsaillesbe utazott, hogy Caprérába visszatérjen. Tiszteletére ma nagy tüntetés volt. Garibaldi ideérkeztekor barátaihoz a kö­vetkező tartalmú levelet intéző : „Programraom a következő : Először a köz­társaságra vagy oly kormányzóra fogok sza­vazni, ki becsületes ember; oly kormányra, mely a corruptio által megbuktatva, erényei által tartja fenn magát s mely egyedül képes Francziaországot visszatartani, hogy fél év előtt a forradalom terére ne lépjen. Másodszor béke feltételéül a háború előtti állapot visszaállítását kivánom ; a hadiköltségeket pedig a hét millió igent mondónak kell megfizetni, kik a háború előidézői voltak, különösen pedig a papoknak s a császáriaknak, kik a népet annak megsza­vazására izgatták; e hadiköltség a semleges hatalmak egyenlő száma által az egyik s a má­sik hadviselő fél számára osztandó el.“ Garibaldi a „Siécle“ szerkesztőségéhez 13- ról kelt közlés végett választóihoz intézett a következő sorokat küldé: „A köztársaság érdekében tett megválasz­­tatásomat tudató jegyzőkönyvet megkaptam. Ez utolsó kötelességnek is eleget téve, küldeté­sem véget ért, s az önök kezébe adom vissza azon hatalmat, melyet rám ruháztak. Fogadják köszönetemet, az önök Garibaldija.“ Marseillesből pedig 14-ről azt távírják az említett angol lapnak, hogy Garibaldi Bordone­­lek kíséretében oda megérkezett. Holnap Cap­­rerába indul. Tüntetés nem volt. A bordeauxi nemzetgyűlés 14-ki zajos ülé­séről a távirat csak röviden értesített, annak eseményei, miután azok Garibaldira vonatkoz­nak, sokkal érdekesebbek, hogy azokr­a részle­tesebben vissza ne térjünk. Alighogy az ülés kezdetét véve, a kox-elnök a jelen voltakat fölszólíítán az osztályokba menni, hogy az igazolásokat siettessék, misze­rint holnap vagy holnapután a kormány meg­alakulhasson, a­mint Garibaldi, ki a ház jobb­oldalán Esquiros mellett foglalt helyet, szürke szinű kalapját levevé s szót kért. A kíváncsiság nagy volt. A jelen voltakat zavar s csodálkozás szállta meg s helyeikről mindannyian fölkeltek. Az egyik r­ész azt mondja : „Az ülés be van rekesztve!“ Mások pedig igy kiáltanak föl: „Ön a képviselői meg­bízást nem fogadá el, s igy nem is szólhat.“ Ekkor föl kel Esquiros s haragos hangon mondja. Egy fran­czia gyűlés a szólást Gari­balditól nem tagadhatja meg. Kötelessége őt meghallgatni. “ „Szóljon Garibaldi!“ — kiáltá több hang a karzatról. A marseilles-i bizottság fiatal kül­döttje, ki a nyilvános gyűlésben több ízben szónokolt s ki a közép­páholyok egyikében ült, a gyülekezetet dörgő hangon s heves tagjárta­­tással interpellálja: „A nemzeti szétdarabolt­­ság gyülekezete! Parasztgyülekezet! A haza barátait elnémítjátok! Ez gyalázat!“ A karzatokon számos néző, ezek közt egyen­­ruhás nemzetőrök roppant nagy zajja

Next