Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-23 / 44. szám
népes megyei bizottmánynak nagy többsége. A Pap Ferencz halála által üresedésbe jött főpénztárnoki állomás szavazás utján a szavazatoknak túlnyomó nagy többségével Hecs Lajos által töltetett be. A megye 2-ed főorvosául Makora György választatott meg, Szilas községének lakosai folyamodtak a megyéhez, hogy a községi pótlék ne csak a személyi ház stb. hanem a fölé adó után is vettessék ki. E folyamodást a megyének azon korábbi (a nagybirtoknak a közterhek egy részének rárovása ellen biztosító, és így a közteher viselésének elvét megsértő) határozata tette szükségessé, mely szerint a földadó után nem vethető ki községi pótlék. Még most nincsenek virilis szavazatokkal saturált megyéink, s máris hozatnak oly megyei határozatok, melyek a köztehernek egy részét, a községi pótlékot, a szegényebb sorsú néposztály vállaira nehezítik .. . hát még majd a virilis szavazatú egyénekkel megrakott bizottmányi gyűlések minő határozatokat fognak hozni ? Szilas kérelme (minthogy nagybirtokosai is igazságszeretetektől vezérelve aláírták) kivételesen megadatott, de azon világos kijelentéssel, hogy azért a megyének korábbi (a közteherviselés elvét sértő) határozata a maga erejében megmarad. 101* Lakácsa, febr. 19. A múlt évi sok eső nem egy gazdát hozott azon fatális szorultságba, hogy most silány takarmánynyal telelt juhainak többszörösen átázott, de soha jól meg nem száradhatott, nedves szalmánál egyebet alomnak nem adhat, mitől aztán úgy megterem a rüh, mint Csáky szalmáján az effronteria. Aki tudja, mily fáradságos, költséges és unalmas munka csak egy kétezer fejből álló nyájat téli időben átválogatni, kenőcsökkel gyógykezelni, a gyógyszer hatását észlelni, hol a kemény hideg, hol a nedves ködök, majd az állatorvosi könyvek tudatlansága,majd a gyógyszerész ügyetlensége miatt boszankodni és a nyájat újra meg újra átválogatni, az kétségkívül szívesen fogadja, ha e tekintetben egy biztos specificummal, egy csalhatatlanul ható gyógyszerrel megismertetem. De tudják-e önök juhos gazda urak, menynyire van ide Debreczen? Ingyen megmondom. Czolstokkal a térképen megmérve 50 geographiai mérföld, de Balmaz-Ujváros még Debreczennél is messzebbre esik. Tehát a balmaz-ujvárosi határban volt, hogy az 1869-diki nyáron egy szemes kis magyar gyerkőcze 208 db birkát a többi nyájaktól külön őrzött. E birka egytől egyig mind rühes, sok pedig fogatlan volt; de a szemes kis fiú oly egészséges volt mint a makk. A kulturminiszteriumnak is van egy szemes prefektusa, egy kipróbált praktikus gazda, ki talán még azt is tudja, mitől fejük a hárs. E szemes prefektus jónak látta a Drávamenti posványok között juhászatot felállítani. Összevett tehát mintegy 800 db egészséges birkát, elment Balmaz-Újvárosba, jó pénzen megvette a 208 db mustrabirkát, nagy költséggel lehajtotta a Drávamentébe, összeverette az egészséges nyájjal, jó drága kosokat szerzett mellé — ha jól tudom, Bückeburgból vagy Bikácsról, járatta a birkával a sertésnek való legelőt, és a következő évben azon meglepő eredményhez jutott, hogy métely helyett a rüh fogta el az egész nyájat. E váratlan tünemény egy kissé gondolkodóba ejtette a prefektust, és gondolkodása nem is maradt jó eredmény nélkül. Az illető tisztség szorgalmasan írogatta az assignatiókat, a számadó szorgalmasan hordta a gyógyszert a patikából valamint a disznózsírt a korcsmából; kenték fenték a drága állatokat amennyiben előbb el nem hullottak — a nyitás idejéig; kenték fenték a tél beálltáig, a zsír ára felszökött 60 frtra, de azért csak kenik fenik mai napig, s az illető uradalom most egyszerre azon veszi magát észre, hogy nem csak a fogatlan birka és birkátlan bőr eladásából szépecskén pénzel, hanem a gyapjú is tiszta haszon gyanánt szépen megmarad a magazinban. Mit gondolnak önök, mi az ördög vitte ezt a prefektust szinte Balmaz- Újvárosba ? — Az a szemes kis magyar gyerkőcze ? — Nem lehet! Hisz a gyerkőcze nem volt rühes és nem is jött le a birkákkal. A pénzén akart túladni ? Nix nutz ! Nem a maga pénzén vette a birkákat, a napidijakat pedig felszámította. Az eladón akart segíteni? Nem bizony! hisz kipróbált praktikus gazda. Maga kapott egy kis honoráriumot ? Arra gondolni nem lehet, „hisz ez csalás volna“ mint Gradwohl úr szokta mondani, a prefektus pedig becsületes ember volt teljes életében. Mi vitte tehát oly messzire birkát vásárolni ? A rüh. Tessék elhinni, semmi más, mint a rüh. Egy bácskai gazda egyszer nekem azt a praktikus tanácsot adta, ha vetéseimet jégverés ellen minden díjfizetés nélkül akarom biztosítani, lábán adjam el a gabonát a zsidónak. Azt tartom, a rüh ellen is van ilyenforma biztos gyógyszer. A rühes juhot lábán el kell adni a prefektusnak. Elmegy az érte, ha kell, akár Ausztráliába! Különben értekezhetni vele Pécsváradon a hársfák alatt. Steiba, J., Keresztes, február 18. 1871. A franczia szabadság eltiprott mártyrjai és sebesültjei némi felsegélésére már egy ízben beküldött 42 frt 60 krnyi adományozók névsora, a „Magyar Újság“ 21-ki számában közöltetvén, az ez alkalommal tett felhívásunk nem volt kiáltó szó a pusztában, mert azóta a jó példát többen követték, és siettek nyomunkban tettlegesen járulni a testvériség szent érzetéből a véghetetlen nyomor és ínség enyhítéséhez. Az alább megnevezettekhez az első felhívás el nem jutván, önkéntesen kerestek fel, és a zsarnok hatalom által letiport franczia nép vértanúinak javára adakoztak : Dobozy Ede 1 frt, Dobozy Edéné 1 frt, Dobozy Kálmán 1 frt, Dobozy Klemmi 1 frt, Dobozy Sarolta 1 frt, Ember Pálné 1 frt, Bács József 1 frt, összesen hét frt o. é., mely összeget, illető helyre leendő juttatás végett van szerencsém ide csatolva beküldeni. Az ily áldozat fillérek a szabadság szent oltárára hullanak csekély magvai gyanánt a rokonszenves részvétnek, melyből idővel nagy Országgyűlés. A képviselőhöz 292. ülése február 22-én de m orator. Elnök Somssich Pál, jegyzők: Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és Jámbor Pál. A jegyzőkönyv hitelesítése után Simonyi Lajos dr. 64 aláírással ellátott kérvényt nyújt be a Poroszország békefeltételei következtében szétdarabolással fenyegetett Francziaország sorsa tárgyában. Nagy Károly Zalaegerszegh 106 polgárának hasontartalmu kérvényét nyújtja be. Csiky Sándor Pest városának számos polgárai részéről hasonló kérvényt. Simonyi Ernő 314 Pest külvárosi lakos részéről. Éder István Csongrád városa 400 polgárának kérvényét mutatja be ugyane tárgyban. Császár Bálint a székely huszárezred ezredesi osztályának első százada részéről mutat be kérvényt, melyben lóbeszerzési pénzalapjuk visszaadását kérik elrendeltetni. Gr. Degenfeld Béla Szathmármegye krasznaközi 34 községének kérvényét mutatja be, melyben a tervezett járásbíróságok székhelyéül Krassót kérik kifüzetni. Zsedélyi Ede a szepesi néptanító egylet kérvényét mutatja be, melyben azon kérdés eldöntésére kérik a kormányt várjon az esetben, ha a felekezeti iskola községivé átalakíttatik, szabad-e az eddig alkalmazott bescületes néptanítót helyéről elmozdítani ? Ugyanis az orthodox zsidók részéről egy másik kérvényt mutat be az izraelita congressus határozata tárgyában. Schvarcz Gyula: Tisztelt ház! Van szerencsém 2 kérvényt benyújtani, mely hozzám küldetett, s mely szintén ezen franczia kérdésre vonatkozik, ámbár nem vagyok oly szerencsés ezen kérvény álláspontját oszthatni, kötelességemnek tartom mégis mint képviselő azt benyújtani. Kérem annak a kérvényi bizottsághoz utasíttatását. Sztratimirovics György felel Andrássy Gyulának tegnapelőtti feleletére. Beszéde végén melyet a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt úgy olvas föl, a következő határozati javaslatot adja be : „Miután a ház a keleti politikát illetőleg a haladás ellenes mohamedán helyébe leendő szabad keresztyén államok képződésében, az osztrák magyar monarchia cultus-missiójának és jövendő hatalmi állásának föltételeit látja, ennek folytán fölszólítja a kormányt, miszerint törvényszerű befolyását a külügyi politikában oly irányban emelje érvényre, hogy a keresztyének eshetőleges felszabadulása a mohamedán uralom alól, a monarchia részéről semmiben ne akadályoztassék.“ A ház a miniszter feleletét tudomásul vévén a határozati javaslat kinyomatását elrendeli. Wahrmann Mór hosszasabb bevezető beszéd után benyújtja a következő határozati javaslatot : Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a hatályban levő vasúti üzletrend hiányossága és elégtelensége s a vasúttársaságok felelősségét s azoknak a szállítókhoz való viszonyát szabályozó törvény hiánya a kereskedelmet és ipart legnagyobb mértékben sújtják. Tekintettel továbbá arra, hogy vasutaink egy része s azok forgalmi eszközei nem csak rendkívüli időkben az igényeknek megfelelni nem képesek, hanem még rendes viszonyok között sem állanak kellő arányban a növekedő forgalommal. Mondja ki a ház: oda utasíttatik a közlekedési miniszter ahogy egyetértőig a kereskedelmi miniszterrel s az 1867 XVI. tcz. 8. §. szemmeltartása mellett a kereskedelmi érdekeknek megfelelő módosított vasúti üzletrendet, és a vasúti társaságok felelősségét és azok viszonyát , a szállítókhoz szabályzó törvényjavaslatot minél előbb terjesszen a ház elé; b) hogy a kötelezett vasúttársaságokat minden szigorral forgalom eszközeik haladék nélküli szaporítása, és a forgalom méltányos igényeinek pontos kielégítésére kényszerítse; nevezetesen, hogy az államvasútnál a vácz — marcheggi vonal második vágányának kiépítését nem csak azon jogok szigorú érvényesítése által, melyek az engedély okmányban artják fel az állam részére, hanem minden más törvényes eszköznek teljes mértékben felhasználása által is eszközölje ki: e) hogy a buda-szőnyi, a pest-czeglédi a zlmány-psti vonalak kérdését tüzetesen tanulmányozza és ezen tanulmányozások eredményéről kimerítő jelentést, illetőleg azok kielégítéséről szóló törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. (Jorove István jelenleg csupán azt jegyzi meg, hogy a mondott határozati javaslatnak minden tételét osztja a kormány is, és nem csak akadályt nem fog eléje gördíteni, hanem egyenesen segédkezet fog arra a háznak nyújtani. Egyébiránt a Wahrmann által bemutatott panaszokat túlzottaknak mondja. Ha a panaszos hozzáfordult volna, 48 óra alatt orvosolta volna azt. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság részéről az indemnitytörvényjavaslat tárgyában jelentést tesz. Hodossy Imre a mentelmi bizottság jelentését mutatja be. A bizottság jelentése odamegy ki, hogy Guthy Benő ellenében a vizsgálat eszközlése megengedtessék. A jelentés kinyomatik. Következik a napirend. A Theresianum rovatánál felszólal Várady Gábor. Hivatkozással a háznak ez ügyben tavaly hozott határozatára — kimondja az ott adott utasításnak az alapok kimutatása iránt a minisztérium nem tett eleget. Felhívja tehát, hogy a minisztérium teljesítse kötelességét. Táncsics Mihály jobbnak látná, ha az intézet Pesten volna. Nem helyesli azt, hogy az alapítványok külföldön vannak befektetve. Nem szereti, hogy az ifjaknak külföldre kell menniük a tudás vágy kielégítése végett. A nagyszebeni Thereziánum árvaházánál Tarady Gábor megnyitja fönebb elmondott észrevételeit. A bécsi tanuló ifjúság betegsegélyző egyletének 1000 frt. Majthényi Dezső elfogadja és megszavazza a segélyt nem annyira átalános humanistikus szempontból, hanem azért, hogy általa 100 tanuló szegény magyar ifjak segélyeztetek nyomorukban. Nézete szerint e tételnek nem itt, hanem a rendkívüli kiadások közt volna helye. Tanárky Gedeon elfogadja az indítványt. Közművelődési czélok rovata. A nemzeti múzeum költségei. P. Szathmáry Károly azon óhajának ad kifejezést, hogy e becses intézetről adjon kimerítőbb jelentést, és terjeszsze eléje, ha elkészül, a leltárt is. Pulszky Ferencz kiemeli azon nagy fontosságot, mely e cultureszköznek jutott. Örömmel mondja, hogy különösen az ifjúság és az alsó néposztály szívesen látogatja e termeket s igen jól viseli magát. A képviselők közül is igen sokan voltak. (Derültség : ők se loptak!) Sajnálja, hogy a múzeumot télen át nem lehet fűteni. Ezen segíteni kell, és sürgeti a házat, rendelje el a fűtési költségvetés elkészítését. Elmondja mi történt ez intézetben a lefolyt év alatt. A képtár rendeztetett, elkészült a képtár catalógusa, rendeztetett jó részben a Lobkovitz-féle földtani gyűjtemény is. A derék őröknek részére nem kér most javadalmazást — de a tanári fizetések rendezésénél a ház figyelmét erre föl fogja hívni. A kertnek rendbehozását is , mint ilyet fogja kérni — ha még szerencséje lesz itt ülni. Táncsics Mihály csupán azt kívánja megjegyezni, hogy azt a tervezett gőzfűtő berendezését, amennyire lehet, magyar iparosokkal végeztessék. A történeti műemlékek felkutatására s fentartására előirányoztatik 16.500 frt. Henszlmaim Imre. Hivatkozva azon tavalyi indítványára, melyet a ház el is fogadott — miután indítványának indoka ma is fönáll, s czélja oly pénzalapot teremteni, melyből a magyar műemlékeket fentartó és megóvó országos felügyelőséget lehessen szervezni — e felügyelőség fölállítását sürgeti a régészeti és tudományi érdekek szempontjából. Szóló felhozza, miszerint ha ily felügyelőség már tavaly létezett volna, nem romboltatott volna le vandál kézzel az utolsó lőcsei városkapu, a Rákóczinak eperjesi háza nem ferdíttetett volna el, és nem romboltatott volna le szintén a kolozsvári kapu sem. Erre nézve tehát a következő módosítást és határozati javaslatot terjeszti be: Tartassák meg a kőművelődési czélok czimének 5-ik pontja a ház által múlt évben elfogadott szerkezet, t. i. 5-ik rovat: magyar és erdélyországi történelmi műemlékek fölkeresésére, felásatására, felvételére, lerajzolására, lajstromozására, osztályozására és felügyeletére 16.500 főt szavaztatik meg.“ Ebből következik a határozati javaslat: „Utasíttassék a vallás és közoktatási miniszter, hogy a műemlékeinkre való országos felügyelőségről szóló törvényjavaslatát hova hamarabb terjessze a ház elébe.“ (Helyeslés.) Tanárky Gedeon kérné a házat, tartsa meg a szerkezet czímét, mert a törvény, melyet Henszlmann sürget, alig fog ez évben is tárgyalás alá kerülni. A többség Henszlmann módosítványát és határozati javaslatát elfogadta. A lőcsei templom kijavítására 5000 frt. (A pénzügyi bizottság e rovat alatti előirányzatot, miután a miniszter az egész költségvetést beterjeszteni nem volt képes, nem véli megszavazandónak.) Henszlmann Imre : T. ház! Pénzt kérek a pénzügyi bizottmány megtagadása ellenében nemcsak a régészeti tekintetben fölötte érdekes lőcsei templom, hanem a történetünkben oly fényes pontot képező visegrádi vár és a középkor építészete történetében oly nevezetes helyű elfoglaló lébényi egyház számára; pénzt kérek ugyan, hanem nem olyant, mely nem lett volna már megszavazva a t. ház által, beérjük a jelen idényre, ha a még tavai hasonnemű czélra megszavazott 16500 forintnak maradékát nem tereljük vissza az állam pénztárába, hanem fordítjuk az említettem három épület fentartásának s illetőleg kisebb kijavításának segélyezésére. A miniszter budgetjében a fölötte érdekes lőcsei templom kijavítására kér 5000 ftot,azon templom javítására, mely a csucsives stylt a felföldön inaugurálta, de a ház pénzügyi bizottmány ezen összeget megtagadja, mert mint mondja, „a czélba vett munkálat tervét és költségvetését még nem terjeszthette elő.“ A boldogult miniszter engemet küldött Lőcsére az emlék és kijavítása költségeinek megvizsgálására. Okt. 20-án tértem vissza és elhoztam magammal a lehető pontos költségvetést, mondom, lehetőleg pontosat, mert a költségvetést beadó mesteremberek magukat kötelezték az igazítást a feljegyzett áron magukra vállalni, és a lőcseiek készeknek nyilatkoztak a kijavítási szükséglet egész összegének kétharmadát előteremteni; itt tehát minden megtörtént , mit elvileg és gyakorlatilag várni lehetett. Jelentésemet a költségvetéssel együtt, a minisztériumnak elég korán szolgáltattam át, de úgy tetszik, mintha ez vagy nem idején jutott, a b. miniszter kezéhez, vagy a munkahalmazban általa félretétetett. Van tehát szerencsém a hiányt jelenleg pótolni. Az egész igazítás költsége 15000 frtra rúg, mely összegnek csak harmad részét kérik a lőcseiek az államtól. Jelentésemben e harmadot egyedül a műrégészeti czélra fordítandónak véleményeztem, mert meggyőződésem szerint az állam köteles, mint másutt történik, a községeket ezen irányban segiteni s igy az utóbbinak fentartani, mit őseink a mindenkori kultur fejlődésnek hangosan szóló tanúként ránk hagytak. Családnak kik azt hiszik, hogy nemzetünknek csak egy museuma van, én ezen kívül még hármat ismerek a felföldön t. i. a kassai, bártfai és lőcsei templomot, melyek tele vannak ma és történeti nagybecsű építészeti, szobrászati és festészeti tárgyakkal s e tárgyak ott állanak még eredeti helyükön és az egymássali eredeti összeköttetésükben, mi által azok a középkori élet, müszlés és műgyakorlatnak még ma is, és mindenkor legelevenebb példányait képezik. Itt tanulmányozhatjuk a XIV. és XV. század festészetét és szobrászatát, láthatjuk e két művészet fejlődését a külföldön, midőn csaknem minden iskolájának példányaival találkozunk ; de mi ennél még sokkal érdekesebb, tapasztaljuk hogy a művészet e korban nálunk ugyan egy magaslaton állott a külföldivel, és hogy voltak nálunk is eredeti magyar képviselői. Így jelese szerencsém volt Lőcsén mint lőcsei születésűt constatálni a pompás főoltárnak jeles mesterét. A lőcsei templomban megvan még kilenc, régi oltár, megvan ugyanannyi régi egyházi szék, ott állanak a Thurzóknak síremlékei, ott a lőcsei polgároknak nem kevés műbecsü monumentumai, de talán mindezek fölött emelkednek a templomnak, hazánkban csaknem páratlan falképei, s főleg ez utóbbiak leleplezésére és kiigazítására fordítandónak gondoltam a b. miniszter figyelmét, mert hisz ezeket kitüntetésre méltatta már a külföld is,részben kiadta, s mindnyáját, mennyire a meszelés alól kiszabadultak, leírta és dicsérettel elhalmozta. Vájjon kevesebbet gondoljunk mi hazánk kincseivel, mint gondol azokkal a műveit külföld ?! A második tárgyat úgy hiszem csak meg kell neveznem, hogy rokonszenvet keltsek fel iránta a t. házban : ez a visegrádi vár. Itt is szerencsém volt több régész társammal kiküldetni.Sikerült a helyszínen ráismernem azon helyiségekre, melyek történetünkben oly kiváló szerepet játszanak s kivánatos hogy e helyiségek történetiekké tétessenek. Erre szükséges a számos helyen sok ölnyi magasságra felemelkedett törmeléket és murvát eltávolítani, miáltal azon czél is éretik el, hogy a várromot a minden oldalról az omladék halmon berontóktól meg lehet óvni, és igy az egészet szoros őrizet alá venni. A visegrádi lakosok kedvencz gyakorlata a rom falait aláásni, alján kitörni, s igy azok összedőlését előkészíteni, hogy ekképi házuk számára építészeti anyagot könnyű szerrvel nyerhessenek. Ha ezen igen egyszerű praxist tovább is űzhetik a rom pár esztendő alatt jobban fog elpusztulni, mint pusztult, él századokon át. Vissza kell tehát állítani a várat körülvevő ároknak mélységét, a közlekedést csak egy, az eredeti kapun megengedni, és ezen bejárást szoros őrizet alá venni, mire szükséges, hogy a bejárás elébe kis őrház építtessék. A látogató számára kényelmes feltárást kell készíteni, a megromlott két víztartót képessé terni, hogy a vizet megtarthassa s a többi. E műtétek költségét igen részletes költségvetéssel összesen 6560 főt 47 krra számítottak; ez azon összeg, mely elegendő volna a jelen évi idényre, mert ha későbben a nevezetes épület restaurátiója is vétetnék czélba, minden esetre előbb a tárgyat meg kell ismerni és a márvány alatt található útmutatásokat felhasználni, s ezért egyelőre többre nincs szükség mint a fent említett 6560 frtra. A t. ház tavai hasonnemű czélra megszavazott 16500 frtnyi összegből a b. miniszter csak is 2221 frtot és 83 kr. költött el, ebből fennmaradt 14278 frt 17 kr. A tervezett lőcsei és visegrádi munkálatok számára együttvéve kérek 11.560 frtot 47 krt, maradna tehát még 2707 frt 70 krt, melyet vagy a szintén fölötte nevezetes zsegrai és a kassai Sz.Mihály nevű kápolna falképeiknek, vagy a lébényi igen érdekes templom igazításának segélyezésére lehetne fölötte czélszerüleg fordítani; az optiot azért kívánnám meghagyatni, mivel a tétényi templom igazításának költségvetése nincsen még megvizsgálva. Kérem tehát a t. házat méltóztassék a már tavaly archaeologiai czélokra megszavazott öszszeg maradványát nem az állampénztárba visszaterelni, hanem azt eredeti rendeltetésére a minisztérium által fordíttatni. Kautz Gyula (előadó) A szőnyegen forgó indítványra nincs észrevétele, de nem tartaná egy alkotmányos budget megállapításával összeegyeztethetőnek, hogy a megmaradt pénzföleleg egy más tételre szavaztassák meg, így tehát az egész indítványt visszautasítaná a pénzügyi bizottsághoz. Csáky Tivadar gr. Hajlandó ugyan elfogadni a beadott indítványt, de a pénzügyi bizottság eljárásával szemben megjegyzi, hogy tekintetbe kellett volna vennie a különös helyi viszonyokat. Itt nem állami építkezésről, hanem annak kismérvű segélyezéséről van szó. Elfogadja Henszlmann indítványát. Zsedényi Ede is pártolja a czélt, de az indítványt mégis a pénzügyi bizottsághoz kéri utasíttatni. Clányi Dániel azt gondolja, hogy a helyes eljárás e kérdésnél nem abból áll, hogy egyes műemlékek föntartására szavazzon meg a ház költségeket anélkül, hogy tudná, minő karban vannak azok, hanem hogy átalában a műemlékek fentartására szavazzon meg egy bizonyos összeget, erre nézve pedig szükséges, hogy maga a kormány terjessze be a költségvetést. Miután sokan vannak a házban, kik nem egészen értették meg ez indítványt, kívánja, hogy abba ez a szó „fentartására“ tétessék bele. Ami a lőcsei templom föntartását illeti, azt nem csak nem ellenzi, de sőt óhajtja. Végül sürgeti a kormányt, hogy a felügyelőségről szóló törvényjavaslatot mielőbb terjessze be. Csengery Antal felvilágosításkép megjegyzi, hogy az a fölösleg, melyre Henszlmann hivatkozott, már töredékeiben van meg, miután abból a hold, kultuszminiszter, mint az akadémia elnöke, hason czélra többrendbeli utalványozást tett már. Óhajtja, hogy az indítvány a pénzügyi bizottsághoz tétessék át. Simony Ernő röviden kijelenti, hogy ő is ezt akarja. Elnök tehát kimondja, hogy ez a határozati javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A második pedig kinyomatik és kiosztatik. Magyar történelmi források és emlékek kiadására előirányoztatott 15.000 frt. Horváth Mihály fölemlíti , hogy hazai történelmünk a nemzet által ennek mostoha körülményei közt számos évtizedem keresztül elhanyagolva volt. Egyes derék hazafiak művelték azt ügyszeretettel és áldozattal. Ebben nagy része volt az akadémia két buzgó elnökének, Desewffynek és Eötvösnek, kiknek fáradozásai folytán alakult meg az akadémia kebelében egy történelmi bizottság , mely a történelmi kútfők kiadását megindította. 67 óta a kormány költségvetésében segélyezést vett föl e feladat teljesítésére. Szóló kifejti, mit tett a történelmi kútfők felkutatása, lemásolása és közzététele érdekében ez a bizottság. Előbb Velenczében, majd jelenleg Nápolyban tart szakértő másolókat, itthon felkutattatta a levéltárakat s ezekből nemsokára ismét nagy és tartalmas köteteket bocsát nyilvánosságra. Kifejti minő nagy feladatok, s mennyi áldozat vár reánk e tekintetben. És épen ezért óhajtja, hogy az itt előirányzott 15,000 frt 20,000 frtra emeltessék. Simonyi Ernő pártolja ez indítványt, és azt hiszi, hogy az már természeténél fogva a pénzügyi bizottsághoz lesz utasítandó. Szóló a legnagyobb mértékben méltányolja azon nagy becset, mely a történelmi források összegyűjtésében rejlik, de nem hallgathatja el azt,hogy szóló az akadémiának e részbeni eljárásán némi egyoldalúságot vett észre,mintha néma beérkezés sorrendje szerint,hanem más tekintetekből vétetnének elő és tétetnének közzé. Óhajtaná, hogy ha valahonnan, úgy a tudományok templomából száműzessék minden más tekintet, mint az az egy, mely a tudományok előmozdítása czéljának megfelel. (Helyeslés.) Horváth Mihály tagadja, hogy a bizottság az okmányok kiadásában nem követne valamely biztos rendszert. Persze hogy minden beküldőnek nem tehettek eleget a pénzforrás elégtelensége miatt, de most már máskép lesz ez is. Henszlmann Imre midőn szívéből pártolná az indítványt, fölhívja a tört. bizottság figyelmét a kor társadalmi életét érdeklő okmányokra is, nevezetesen a lőcsei krónikára és Sperfogel naplójára. Tukovics Sebő pártolva az indítványt, óhajtja, hogy az a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. Tehát oda fog utasíttatni. Elszegényedett hazai irók segélyezésére 2500 frt. (A pénzügyi bizottság véleménye szerint ez összeg az irói segélyegyletnek volna átadandó.) Horváth Mihály a maga és többek aláírásával egy indítványt ad be, melyben ez összeg a családjaikra való kiterjesztés mellett 5000 frtra lenne emelendő, ily czimen : „Érdemesük hazai írók számára“ stb. Csengery Antal inkább megtartaná az eredeti szerkezetet. Simonyi Ernő. Miután ő hívta fel e körülményre tavaly a ház figyelmét, osztja ugyan azt a nézetet, hogy e 2500 frt kevés, de nézete szerint nem alamizsnáról van itt szó, hanem elismert érdemek méltánylásáról. Átalában szeretné, miután itt nem valami dispositions fondról van szó, hanem jutalomról, melyet a nemzet ad az irodalom terén tett szolgálatokért, ha a jutalmazottak nevei nyilvánosságra hozatnának, és szeretné ha a tavalyi összeg hovafordítása iránt felvilágosítást adna neki az államtitkár, Tanáky Gedeon. Egynek adott a kormány ezer forintot, a többi összeget átadta az irói segélyegyletnek. Schvarcz Gyula szeretné tudni, az irók alatt az irói segélyegylet, melyre a szétosztás joga átruháztatik, beérti-e a szaktudománynyal foglalkozó írókat is? Mert ő részben inkább az akadémiát óhajtaná megbízni. Berzenczey semmiféle egyletnek nem akar adni ily dispositions fondokat. Óhajtja, a segélyzettek nevei hozassanak köztudomásra. Honda László a pénzügyi bizottság nézetét tartja leginkább elfogadhatónak. Huszár Imre nincs az összeg fölemelése ellen ha az a pénzügyi bizottsághoz visszautasíttatik Csernátony Lajos noha a módosítványt aláírta, eláll tőle és arra szavaz, ami az eredeti czimen kéretik. Tóth Kálmán sürgeti a Horváth M. által beadott javaslat elfogadását. Szavazásnál a pénzügyi bizottság jelentése elfogadtatik. A zenészet felsegélésére és zenészeti ösztöndíjakra 5000 ft. Jankovics Miklós e rovatnál kitenni óhajtaná, hogy adassék a nemzeti zenedének 2500 ft, a többi zenészeti ösztöndíjakra fordítandó. Az indítvány elfogadtatván, az ülés 1 óra 25 perczkor eloszlott szerű élőfa állhat elő, melynek árnyékában a népek milliói megpihennek. Somogyi József: — Az udvarhelyszéki választásnál rendezett véres drámáról érdekes leleplezéseket közöl a Magyar Polgár. A rendező hősök a jobboldali jelölt szerelmes rokonai Török Gáspár és Török Pál; előbbi farczádi járási dulló, a másik honvédhadnagy. Török Gáspár dulló úr, mint a M. P. h-ja, az egész havasalját ostromállapotba helyezte, minden falut pénzen fogadott fegyveres őrökkel vétetett körül, s rendeletet adott ki, hogy ha a baloldali követjelölt, vagy a balpártból valaki oda merne menni, fogják el, ha védné magát verjék le. Magát az ostromzárt oly szigorúan kezelték és tartották fenn, hogy a 17 falusiakat, kiknek a havasra Zetelakán kell átmenni fáért menő szekereikkel visszaüzték. Vitézlő Török Pál, honvédhadnagy ur testőrséget szerzett magának, s azokkal faluról falura járt, hogy a baloldali corteseket elfogassa. Szent Tamáson Orbán Ottót, a baloldali követjelölt öcscsét elfogatta, s midőn ez üldözői kezéből kimenekült, testőrségét „üssétek agyon“ kiáltással biztatta hátulról, mi hogy meg nem történt azt az űzőbe vettnek a paphoz való gyors bemenekülése gátolta meg. Ez legújabb, deák-féle kiadása a szabad választási jognak, hogy egyik követjelölt öcscse a másik jelölt öcscsét elfogatja és agyonütéssel kinálgatja. Vájjon nem-e az uj belügyminiszter által oly sürgősnek nevezett uj választási törvény valamely §-ából van ez elv előlegezve ? MAGYAR1UJSAG 1871. FEBRUAR 23. Külföld. \ franczia nemzetgyűlésből, Bordeaux-ban a kamara e hó 15-én tartott ülésében folytatta a választások igazolását. Mintegy 500 képv. volt jelen, a karzat üres volt az egyelőre a közönség elől el leend zárva az első ülésben előfordult zavaró jelenet miatt. A páholyoknak ellenben nagy számú közönsége volt, a mai ülésen különösen a szép nem volt erősen képviselve. Benoit d’Azy pont két órakor foglala el az elnöki széket s az ülést meg-