Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-23 / 44. szám

népes megyei bizottmánynak nagy több­sége. A Pap Ferencz halála által üresedésbe jött főpénztárnoki állomás szavazás utján a szava­zatoknak túlnyomó nagy többségével Hecs Lajos által töltetett be. A megye 2-ed főorvosául Makora György választatott meg, Szilas községének lakosai folyamodtak a megyéhez, hogy a községi pótlék ne csak a személy­i ház stb. hanem a fölé adó után is vettessék ki. E folyamodást a megyének azon korábbi (a nagy­birtoknak a közterhek egy részének rárovása ellen biztosító, és így a köz­teher viselésének elvét megsértő) határozata tette szükségessé, mely szerint a földadó után nem vethető ki községi pótlék. Még most nin­csenek virilis szavazatokkal saturált megyéink, s már­is hozatnak oly megyei határozatok, melyek a köztehernek egy részét, a községi pótlékot, a szegényebb sorsú néposztály vállaira nehezítik .. . hát még majd a virilis szavazatú egyénekkel megrakott bizottmányi gyűlések minő határozatokat fognak hozni ? Szilas kérel­me (minthogy nagy­birtokosai is igazságszere­­tetektől vezérelve aláírták) kivételesen meg­adatott, de azon világos kijelentéssel, hogy azért a megyének korábbi (a közteher­viselés elvét sértő) határozata a maga erejében meg­marad. 10­1* Lakácsa, febr. 19. A múlt évi sok eső nem egy gazdát hozott azon fatális szorultságba, hogy most silány takarmánynyal telelt juhai­­nak többszörösen átázott, de soha jól meg nem száradhatott, nedves szalmánál egyebet alom­nak nem adhat, mitől aztán úgy megterem a rüh, mint Csáky szalmáján az effronteria. Aki tudja, mily fáradságos, költséges és unalmas munka csak egy két­ezer fejből álló nyájat téli időben átválogatni, kenőcsökkel gyógykezelni, a gyógyszer hatását észlelni, hol a kemény hideg, hol a nedves ködök, majd az állatorvosi könyvek tudatlansága,majd a gyógy­szerész ügyetlensége miatt boszankodni és a nyájat újra meg újra átválogatni, az kétségkí­vül szívesen fogadja, ha e tekintetben egy biztos specificummal, egy csalhatatlanul ható gyógyszerrel megismertetem. De tudják-e önök juhos gazda urak, meny­nyire van ide Debreczen? Ingyen megmon­dom. Czolstokkal a térképen megmérve 50 geo­­graph­iai mérföld, de Balmaz-Ujváros még Deb­­reczennél is messzebbre esik. Tehát a balmaz-uj­városi határban volt, hogy az 1869-diki nyáron egy szemes kis magyar gyerkőcze 208 db birkát a többi nyájaktól kü­lön őrzött. E birka egytől egyig mind rühes, sok pedig fogatlan volt; de a szemes kis fiú oly egészséges volt mint a makk. A kulturminisz­­teriumnak is van egy szemes prefektusa, egy kipróbált praktikus gazda, ki talán még azt is tudja, mitől fejük a hárs. E szemes prefektus jónak látta a Drávamenti posványok között ju­­hászatot felállítani. Összevett tehát mintegy 800 db egészséges birkát, elment Balmaz-Új­­városba, jó pénzen megvette a 208 db mustrabirkát, nagy költséggel lehajtotta a Drávamentébe, összeverette az egészséges nyáj­jal, jó drága kosokat szerzett mellé — ha jól tudom, Bückeburgból vagy Bikácsról, járatta a birkával a sertésnek való legelőt, és a követ­kező évben azon meglepő eredményhez jutott, hogy métely helyett a rüh fogta el az egész nyájat. E váratlan tünemény egy kissé gondolko­dóba ejtette a prefektust, és gondolkodása nem is maradt jó eredmény nélkül. Az illető tisztség szorgalmasan írogatta az assignatiókat, a számadó szorgalmasa­n hordta a gyógyszert a patikából valamint a disznózsírt a korcsmából; kenték fenték a drága állatokat amennyiben előbb el nem hullottak — a nyitás idejéig; kenték fenték a tél beálltáig, a zsír ára felszökött 60 frtra, de azért csak kenik fe­nik mai napig, s az illető uradalom most egy­szerre azon veszi magát észre, hogy nem csak a fogatlan birka és birkátlan bőr eladásából szépecskén pénzel, hanem a gyapjú is tiszta haszon gyanánt szépen megmarad a maga­zinban. Mit gondolnak önök, mi az ördög vitte ezt a prefektust szinte Balmaz- Újvárosba ? — Az a szemes kis magyar gyerkőcze ? — Nem lehet! Hisz a gyerkőcze nem volt rühes és nem is jött le a birkákkal. A pénzén akart túladni ? Nix nutz ! Nem a maga pénzén vette a birkákat, a napidijakat pedig felszámította. Az eladón akart segíteni? Nem bizony! hisz kipróbált praktikus gazda. Maga kapott egy kis honoráriumot ? Arra gondolni nem lehet, „hisz ez csalás volna“ mint Gradwohl úr szokta mondani, a prefektus pedig becsületes ember volt teljes életében. Mi vitte tehát oly messzire birkát vásárolni ? A rüh. Tessék elhinni, semmi más, mint a rüh. Egy bácskai gazda egyszer nekem azt a praktikus tanácsot adta, ha vetéseimet jégve­rés ellen minden díjfizetés nélkül akarom biz­tosítani, lábán adjam el a gabonát a zsidónak. Azt tartom, a rüh ellen is van ilyenforma biz­­tos gyógyszer. A rühes juhot lábán el kell adni a prefektusnak. Elmegy az érte, ha kell, akár Ausztráliába! Különben értekezhetni vele Pécsváradon a hársfák alatt. Steiba, J­., Keresztes, február 18. 1871. A fran­­czia szabadság eltiprott mártyrjai és sebesültjei némi felsegélésére már egy ízben beküldött 42 frt 60 krnyi adományozók névsora, a „Magyar Újság“ 21-ki számában közöltetvén, az ez al­kalommal tett felhívásunk nem volt kiáltó szó a pusztában, mert azóta a jó példát többen követték, és siettek nyomunkban tettlegesen járulni a­ testvériség szent érzetéből a véghe­­tetlen nyomor és ínség enyhítéséhez. Az alább megnevezettekhez az első felhívás el nem jut­ván, önkéntesen kerestek fel, és a zsarnok ha­talom által letiport franczia nép vértanúinak javára adakoztak : Dobozy Ede 1 frt, Dobozy Edéné 1 frt, Dobozy Kálmán 1 frt, Dobozy Klemm­i 1 frt, Dobozy Sarolta 1 frt, Ember Pálné 1 frt, Bács József 1 frt, összesen hét frt o. é., mely összeget, illető helyre leendő jutta­tás végett van szerencsém ide csatolva bekül­deni. Az ily áldozat fillérek a szabadság szent oltárára hullanak csekély magvai gyanánt a rokonszenves részvétnek, melyből idővel nagy­ Országgyűlés. A képviselőhöz 292. ülése február 22-én d­­e­ m­ orator. Elnök Somssich Pál, jegyzők: Buj­a­­n­o­v­i­c­s Sándor, Széll Kálmán és J­á­m­­bor Pál. A jegyzőkönyv hitelesítése után Simony­i Lajos dr. 64 aláírással ellátott kérvényt nyújt be a Poroszország békefeltéte­lei következtében szétdarabolással fenyegetett Fran­cziaország sorsa tárgyában. Nagy Károly Zalaegerszegh 106 polgárának hasontartalmu kérvényét nyújtja be. Csiky Sándor Pest városának számos pol­gárai részéről hasonló kérvényt. Simonyi Ernő 314 Pest külvárosi lakos részéről. Éder István Csongrád városa 400 polgá­rának kérvényét mutatja be ugyane tárgyban. Császár Bálint a székely huszárezred ezre­desi osztályának első százada részéről mutat be kérvényt, melyben lóbeszerzési pénzalapjuk visszaadását kérik elrendeltetni. Gr. Degenfeld Béla Szathmármegye krasz­­naközi 34 községének kérvényét mutatja be, melyben a tervezett járásbíróságok székhelyéül Krassót kérik kifüzetni. Zsedél­yi Ede a szepesi néptanító egylet kérvényét mutatja be, melyben azon kérdés eldöntésére kérik a kormányt várjon az eset­ben, ha a felekezeti iskola községivé átala­­kíttatik, szabad-e az eddig alkalmazott bescü­­letes néptanítót helyéről elmozdítani ? Ugyanis az orthodox zsidók részéről egy má­sik kérvényt mutat be az izraelita congressus határozata tárgyában. Schvarcz Gyula: Tisztelt ház! Van sze­rencsém 2 kérvényt benyújtani, mely hozzám küldetett, s mely szintén ezen franczia kér­désre vonatkozik, ámbár nem vagyok oly sze­rencsés ezen kérvény álláspontját oszthatni, kötelességemnek tartom mégis mint képviselő azt benyújtani. Kérem annak a kérvényi bi­­zottsághoz utasíttatását. Sztratimirovics György felel Andrássy Gyulának tegnapelőtti feleletére. Beszéde végén melyet a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt úgy olvas föl, a következő határozati javasla­tot adja be : „Miután a ház a keleti politikát illetőleg a haladás ellenes mohamedán helyébe leendő szabad keresztyén államok képződésében, az osztrák magyar monarchia cultus-missiójának és jövendő hatalmi állásának föltételeit látja, ennek folytán fölszólítja a kormányt, miszerint törvényszerű befolyását a külügyi politikában oly irányban emelje érvényre, hogy a keresz­tyének eshetőleges felszabadulása a mohame­dán uralom alól, a monarchia részéről semmi­ben ne akadályoztassék.“ A ház a miniszter feleletét tudomásul vévén a határozati javaslat kinyomatását elrendeli. Wahrmann Mór hosszasabb bevezető be­széd után benyújtja a következő határozati ja­vaslatot : Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a hatályban levő vasúti üzletrend hiányossága és elégtelensége s a vasúttársaságok felelősségét s azoknak a szállítókhoz való viszonyát szabályozó törvény hiánya a kereskedelmet és ipart legnagyobb mértékben sújtják. Tekintettel továbbá arra, hogy vasutaink egy része s azok forgalmi eszközei nem csak rendkívüli időkben az igényeknek megfelelni nem képesek, hanem még rendes viszonyok között sem állanak kellő arányban a növe­kedő forgalommal. Mondja ki a ház: oda uta­­síttatik a közlekedési miniszter a­­hogy egyetértőig a kereskedelmi mi­niszterrel s az 1867 XVI. tcz. 8. §. szemmel­­tartása mellett a kereskedelmi érdekeknek megfelelő módosított vasúti üzletrendet, és a vasúti társaságok felelősségét és azok viszonyát , a szállítókhoz szabályzó tör­vényjavaslatot mi­­­­nél előbb terjesszen a ház elé; b) hogy a kötelezett vasúttársaságokat­­ minden szigorral forgalom eszközeik haladék nélküli szaporítása, és a forgalom méltányos igényeinek pontos kielégítésére kényszerítse; nevezetesen, hogy az államvasútnál a vácz — marcheggi vonal második vágányának ki­építését nem csak azon jogok szigorú érvé­nyesítése által, melyek az engedély okmányban artják fel az állam részére, hanem minden más törvényes eszköznek teljes mértékben fel­használása által is eszközölje ki: e) hogy a buda-szőnyi, a pest-czeglédi a zlmány-p­sti vonalak ké­rdését tüzetesen ta­nulmányozza és ezen tanulmányozások eredmé­nyéről kimerítő jelentést, illetőleg azok kielé­gítéséről szóló törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. (Jorove István jelenleg csupán azt jegyzi meg, hogy a mondott határozati javaslatnak minden tételét osztja a kormány is, és nem csak akadályt nem fog eléje gördíteni, hanem egye­nesen segédkezet fog arra a háznak nyújtani. Egyébiránt a Wahrmann által bemutatott pa­naszokat túlzottaknak mondja. Ha a panaszos hozzáfordult volna, 48 óra alatt orvosolta vol­na azt. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság részé­ről az indemnitytörvényjavaslat tárgyában je­lentést tesz. Hodossy Imre a mentelmi bizottság jelen­tését mutatja be. A bizottság jelentése odamegy ki, hogy Guthy Benő ellenében a vizsgá­lat eszközlése megengedtessék. A jelentés kinyomatik. Következik a napirend. A Theresianum rovatánál felszólal Várady Gábor. Hivatkozással a háznak ez ügyben tavaly hozott határozatára — kimond­ja az ott adott utasításnak az alapok kimutatása iránt a minisztérium nem tett eleget. Felhívja tehát, hogy a minisztérium teljesítse köteles­ségét. Táncsics Mihály jobbnak látná, ha az in­tézet Pesten volna. Nem helyesli azt, hogy az alapítványok külföldön vannak befektetve. Nem szereti, hogy az ifjaknak külföldre kell menniük a tudás vágy kielégítése végett. A nagyszebeni Thereziánum árvaházánál Tarady Gábor m­egnyitja fönebb elmondott észrevételeit. A bécsi tanuló ifjúság betegsegélyző egy­letének 1000 frt. Maj­thén­yi Dezső elfogadja és megszavazza a segélyt nem annyira átalános humanistikus szempontból, hanem azért, hogy általa 100 ta­nuló szegény magyar ifjak segélyeztetek nyo­morukban. Nézete szerint e tételnek nem itt, hanem a rendkívüli kiadások közt volna helye. Tanárky Gedeon elfogadja az indítványt. Közművelődési czélok rovata. A nemzeti múzeum költségei. P. Szathmáry Károly azon óhajának ad kifejezést, hogy e becses intézetről adjon kimerítőbb jelentést, és terjeszsze eléje, ha el­készül, a leltárt is. Pu­lszky Ferencz kiemeli azon nagy fon­tosságot, mely e cultureszköznek jutott. Öröm­mel mondja, hogy különösen az ifjúság és az alsó néposztály szívesen látogatja e termeket s igen jól viseli magát. A képviselők közül is igen sokan voltak. (Derültség : ők se loptak!) Sajnálja, hogy a múzeumot télen át nem lehet fűteni. Ezen segíteni kell, és sürgeti a há­zat, rendelje el a fűtési költségvetés elké­szítését. Elmondja mi történt ez intézetben a lefolyt év alatt. A képtár rendeztetett, elkészült a képtár catalógusa, rendeztetett jó részben a Lobkovitz-féle földtani gyűjtemény is. A derék őröknek részére nem kér most ja­vadalmazást — de a tanári fizetések rendezé­sénél a ház figyelmét erre föl fogja hívni. A kertnek rendbehozását is , mint ilyet fogja kérni — ha még szerencséje lesz itt ülni. Táncsics Mihály csupán azt kívánja meg­jegyezni, hogy azt a tervezett gőzfű­tő beren­dezését, amennyire lehet, magyar iparosokkal végeztessék. A történeti műemlékek felkutatására s fen­­tartására előirányoztatik 16.500 frt. Henszlm­aim Imre. Hivatkozva azon tava­lyi indítványára, melyet a ház el is fogadott — miután indítványának indoka ma is fönáll, s czélja oly pénzalapot teremteni, melyből a magyar műemlékeket fentartó és megóvó or­szágos felügyelőséget lehessen szervezni — e felügyelőség fölállítását sürgeti a régészeti és tudományi érdekek szempontjából. Szóló fel­hozza, miszerint ha ily felügyelőség már tavaly létezett volna, nem romboltatott volna le van­dál kézzel az utolsó lőcsei városkapu, a Rákó­czinak eperjesi háza nem ferdíttetett volna el, és nem romboltatott volna le szintén a kolozs­vári kapu sem. Erre nézve tehát a következő módosítást és határozati javaslatot terjesz­ti be: Tartassák meg a k­őművelődési czélok czi­­mének 5-ik pontja a ház által múlt évben el­fogadott szer­kezet, t. i. 5-ik rovat: magyar és erdélyországi történelmi műemlékek fölkere­sésére, felásatására, felvételére, lerajzolására, lajstromozására, osztályozására és felügyeletére 16.500 főt szavaztatik meg.“ Ebből következik a határozati javaslat: „Utasíttassék a vallás és közoktatási miniszter, hogy a műemlékeinkre való országos felügye­lőségről szóló törvényjavaslatát hova hama­rabb terjessze a ház elébe.“ (Helyeslés.) Tanárky Gedeon kérné a házat, tartsa meg a szerkezet czímét, mert a törvény, melyet Henszlmann sürget, alig fog ez évben is tár­gyalás alá kerülni. A többség Henszlmann módosítványát és határozati javaslatát elfogadta. A lőcsei templom kijavítására 5000 frt. (A pénzügyi bizottság e rovat alatti elő­irányzatot, miután a miniszter az egész költ­ségvetést beterjeszteni nem volt képes, nem véli megszavazandónak.) Henszlmann Imre : T. ház! Pénzt kérek a pénzügyi bizottmány megtagadása ellenében nemcsak a régészeti tekintetben fölötte érde­kes lőcsei templom, hanem a történetünkben oly fényes pontot képező visegrádi vár és a középkor építészete történetében oly neveze­tes hely­ű elfoglaló lébényi egyház számára; pénzt kérek ugyan, hanem nem olyant, mely nem lett volna már megszavazva a t. ház által, beérjük a jelen idényre, ha a még tavai hason­­nemű czélra megszavazott 16500 forintnak maradékát nem tereljük vissza az állam pénz­tárába, hanem fordítjuk az említettem három épület fentartásána­k s illetőleg kisebb kijaví­tásának segélyezésére. A miniszter budgetjében a fölötte érdekes lőcsei templom kijavítására kér 5000 ftot,azon templom javítására, mely a csucsives stylt a felföldön inaugurálta, de a ház pénzügyi bizott­mány ezen összeget megtagadja, mert mint mondja, „a czélba vett munkálat tervét és költségvetését még nem terjeszthette elő.“ A boldogult miniszter engemet küldött Lőcsére az emlék és kijavítása költségeinek megvizs­gálására. Okt. 20-án tértem vissza és elhoztam magammal a lehető pontos költségvetést, mon­dom, lehetőleg pontosat, mert a költségvetést beadó mesteremberek magukat kötelezték az igazítást a feljegyzett áron magukra vállalni, és a lőcseiek készeknek nyilatkoztak a kija­vítási szükséglet egész összegének két­har­madát előteremteni; itt tehát minden meg­történt , mit elvileg és gyakorlatilag várni lehetett. Jelentésemet a költségvetéssel együtt, a minisztériumnak elég korán szolgáltat­tam át, de úgy tetszik, mintha ez vagy nem idején jutott, a b. miniszter kezéhez, vagy a munka­halmazban általa félretétetett. Van tehát szerencsém a hiányt jelenleg pótolni. Az egész igazítás költsége 15000 frtra rúg, mely összegnek csak harmad részét kérik a lőcseiek az államtól. Jelentésemben e harmadot egye­dül a műrégészeti czélra fordítandónak véle­ményeztem, mert meggyőződésem szerint az állam köteles, mint másutt történik, a közsé­geket ezen irányban segiteni s igy az utóbbi­nak fentartani, mit őseink a mindenkori kultur fejlődésnek hangosan szóló tanúként ránk hagytak. Családnak kik azt hiszik, hogy nemze­tünknek csak egy museuma van, én ezen kí­vül még hármat ismerek a felföldön t. i. a kas­sai, bártfai és lőcsei templomot, melyek tele vannak ma és történeti nagybecsű építészeti, szobrászati és festészeti tárgyakkal s e tárgyak ott állanak még eredeti helyükön és az egy­­mássali eredeti összeköttetésükben, mi által azok a középkori élet, müszlés és műgyakor­­latnak még ma is, és mindenkor legelevenebb példányait képezik. Itt tanulmányozhatjuk a XIV. és XV. század festészetét és szobrászatát, láthatjuk e két művészet fejlődését a külföl­dön, midőn csaknem minden iskolájának pél­dányaival találkozunk ; de mi ennél még sok­kal érdekesebb, tapasztaljuk hogy a művészet e korban nálunk ugyan egy magaslaton állott a külföldivel, és hogy voltak nálunk is eredeti magyar képviselői. Így jelese szerencsém volt Lőcsén mint lőcsei születésűt constatálni a pompás főoltárnak jeles mesterét. A lőcsei templomban megvan még kilenc­, régi oltár, megvan ugyanannyi régi egyházi szék, ott állanak a Thurzóknak síremlékei, ott a lőcsei polgároknak nem kevés műbecsü monu­mentumai, de talán mindezek fölött emelkednek a templomnak, hazánkban csaknem páratlan falképei, s főleg ez utóbbiak leleplezésére és kiigazítására fordítandónak gondoltam a b. miniszter figyelmét, mert hisz ezeket kitünte­tésre méltatta már a külföld is,részben kiadta, s mindnyáját, mennyire a meszelés alól kiszaba­dultak, leírta és dicsérettel elhalmozta. Vájjon kevesebbet gondoljunk mi hazánk kincseivel, mint gondol azokkal a műveit külföld ?! A második tárgyat úgy hiszem csak meg kell neveznem, hogy rokonszenvet keltsek fel iránta a t. házban : ez a visegrádi vár. Itt is szerencsém volt több régész társammal kikül­­de­tni.Sikerült a helyszínen ráismernem azon he­lyiségekre, melyek történetünkben oly kiváló szerepet játszanak s kivánatos hogy e helyisé­gek történetiekké tétessenek. Erre szükséges a számos helyen sok ölnyi magasságra felemel­kedett törmeléket és murvát eltávolítani, mi­által azon czél is éretik el, hogy a várromot a minden oldalról az omladék halmon berontók­­tól meg lehet óvni, és igy az egészet szoros őri­zet alá venni. A visegrádi lakosok kedvencz gyakorlata a rom falait aláásni, alján kitörni, s igy azok összedőlését előkészíteni, hogy ekkép­i házuk számára építészeti anyagot könnyű szer­­r­vel nyerhessenek. Ha ezen igen egyszerű pra­­­­xist tovább is űzhetik a rom pár esztendő alatt jobban fog elpusztulni, mint pusztult, él századokon át. Vissza kell tehát állítani a várat körülvevő ároknak mélységét, a köz­lekedést csak egy, az eredeti kapun megen­gedni, és ezen bejárást szoros őrizet alá venni, mire szükséges, hogy a bejárás elébe kis őrház építtessék. A látogató számára kényelmes fel­tárást kell készíteni, a megromlott két víztar­tót képessé terni, hogy a vizet megtarthassa s a többi. E műtétek költségét igen részletes költség­vetéssel összesen 6560 főt 47 krra számítottak; ez azon összeg, mely elegendő volna a jelen évi idényre, mert ha későbben a nevezetes épület restaurátiója is vétetnék czélba, minden esetre előbb a tárgyat meg kell ismerni és a márvány alatt található útmutatásokat felhasz­nálni, s ezért egyelőre többre nincs szükség mint a fent említett 6560 frtra. A t. ház tavai hasonnemű czélra megszava­zott 16500 frtnyi összegből a b. miniszter csak is 2221 frtot és 83 kr. költött el, ebből fenn­maradt 14278 frt 17 kr. A tervezett lőcsei és visegrádi munkálatok számára együttvéve kérek 11.560 frtot 47 krt, maradna tehát még 2707 frt 70 krt, melyet vagy a szintén fölötte nevezetes zsegrai és a kassai Sz.­Mihály nevű kápolna falképeiknek, vagy a lébényi igen ér­dekes templom igazításának segélyezésére le­hetne fölötte czélszerüleg fordítani; az optiot azért kívánnám meghagyatni, mivel a tétényi templom igazításának költségvetése nincsen még megvizsgálva. Kérem tehát a t. házat méltóztassék a már tavaly archaeologiai czélokra megszavazott ösz­­szeg maradványát nem az állam­pénztárba vissza­terelni, hanem azt eredeti rendeltetésé­re a minisztérium által fordíttatni. Kautz Gyula (előadó­) A szőnyegen forgó indítványra nincs észrevétele, de nem tartaná egy alkotmányos budget megállapításával összeegyeztethetőnek, hogy a megmaradt pénz­­föleleg egy más tételre szavaztassák meg, így tehát az egész indítványt visszautasítaná a pénzügyi bizottsághoz. Csáky Tivadar gr. Hajlandó ugyan elfo­gadni a beadott indítványt, de a pénzügyi bi­zottság eljárásával szemben megjegyzi, hogy tekintetbe kellett volna vennie a különös helyi viszonyokat. Itt nem állami építkezésről, ha­nem annak kismérvű segélyezéséről van szó. Elfogadja Henszlmann indítványát. Zsedényi Ede is pártolja a czélt, de az in­dítványt mégis a pénzügyi bizottsághoz kéri utasíttatni. C­lányi Dániel azt gondolja, hogy a helyes eljárás e kérdésnél nem abból áll, hogy egyes műemlékek föntartására szavazzon meg a ház költségeket a­nélkül, hogy tudná, minő kar­ban vannak azok, hanem hogy átalában a műemlékek fentartására szavazzon meg egy bizonyos összeget, erre nézve pedig szükséges, hogy maga a kormány terjessze be a költség­vetést. Miután sokan vannak a házban, kik nem egészen értették meg ez indítványt, kí­vánja, hogy abba ez a szó „fentartására“ té­tessék bele. Ami a lőcsei templom föntartását illeti, azt nem csak nem ellenzi, de sőt óhajtja. Végül sürgeti a kormányt, hogy a felügyelőségről szóló törvényjavaslatot mielőbb terjessze be. Csengery Antal felvilágosításkép meg­jegyzi, hogy az a fölösleg, melyre Henszlmann hivatkozott, már töredékeiben van meg, miu­tán abból a hold, kultuszminiszter, mint az akadémia elnöke, hason czélra többrendbeli utalványozást tett már. Óhajtja, hogy az in­dítvány a pénzügyi bizottsághoz tétessék át. Simony­ Ernő röviden kijelenti, hogy ő is ezt akarja. Elnök tehát kimondja, hogy ez a határo­zati javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasítta­­tik. A második pedig kinyomatik és kioszta­­tik. Magyar történelmi források és emlékek ki­adására előirányoztatott 15.000 frt. Horváth Mihály fölemlíti , hogy hazai történelmünk a nemzet által ennek mostoha körülményei közt számos évtizedem keresztül elhanyagolva v­olt. Egyes derék hazafiak mű­velték azt ügyszeretettel és áldozattal. Ebben nagy része volt az akadémia két buzgó elnöké­nek, Desewffynek és Eötvösnek, kiknek fára­dozásai folytán alakult meg az akadémia ke­belében egy történelmi bizottság , mely a történelmi kútfők kiadását megindította. 67 óta a kormány költségvetésében segélyezést vett föl e feladat teljesítésére. Szóló kifejti, mit tett a történelmi kútfők felkutatása, le­másolása és közzététele érdekében ez a bizott­ság. Előbb Velenczében, majd jelenleg Nápoly­ban tart szakértő másolókat, itthon felkutat­­tatta a levéltárakat s ezekből nemsokára is­mét nagy és tartalmas köteteket bocsát nyil­vánosságra. Kifejti minő nagy feladatok, s mennyi áldozat vár reánk e tekintetben. És épen ezért óhajtja, hogy az itt előirányzott 15,000 frt 20,000 frtra emeltessék. Simony­i Ernő pártolja ez indítványt, és azt hiszi, hogy az már természeténél fogva a pénzügyi bizottsághoz lesz utasítandó. Szóló a legnagyobb mértékben méltányolja azon nagy becset, mely a történelmi források összegyűj­tésében rejlik, de nem hallgathatja el azt,hogy szóló az akadémiának e részbeni eljárásán né­mi egyoldalúságot vett észre,mintha néma beér­kezés sorrendje szerint,hanem más tekintetekből vétetnének elő és tétetnének közzé. Óhajtaná, hogy ha valahonnan, úgy a tudományok tem­plomából száműzessék minden más tekintet, mint az az egy, mely a tudományok előmozdí­tása czéljának megfelel. (Helyeslés.) Horváth Mihály tagadja, hogy a bizottság az okmányok kiadásában nem követne vala­mely biztos rendszert. Persze hogy minden beküldőnek nem tehettek eleget a pénzforrás elégtelensége miatt, de most már máskép lesz ez is. Henszlmann Imre midőn szívéből pártolná az indítványt, fölhívja a tört. bizottság figyel­mét a kor társadalmi életét érdeklő okmá­nyokra is, nevezetesen a lőcsei krónikára és Sperfogel n­aplójára. T­ukovics Sebő pártolva az indítványt, óhajtja, hogy az a pénzügyi bizottsághoz uta­síttassék. Tehát oda fog utasíttatni. Elszegényedett hazai irók segélyezésére 2500 frt. (A pénzügyi bizottság véleménye szerint ez összeg az irói segélyegyletnek volna át­adandó.) Horváth Mihály a maga és többek aláírá­sával egy indítványt ad be, melyben ez összeg a családjaikra való kiterjesztés mellett 5000 frtra lenne emelendő, ily czimen : „Érdemesük hazai írók számára“ stb. Csengery Antal inkább megtartaná az ere­deti szerkezetet. Simonyi Ernő. Miután ő hívta fel e körül­ményre tavaly a ház figyelmét, osztja ugyan azt a nézetet, hogy e 2500 frt kevés, de nézete szerint nem alamizsnáról van itt szó, hanem elismert érdemek méltánylásáról. Átalában szeretné, miután itt nem valami dispositions fondról van szó, hanem jutalomról, melyet a nemzet ad az irodalom terén tett szolgála­tokért, ha a jutalmazottak nevei nyilvános­ságra hozatnának, és szeretné ha a tavalyi összeg hovafordítása iránt felvilágosítást adna neki az államtitkár, Taná­ky Gedeon. Egynek adott a kormány ezer forintot, a többi összeget átadta az irói segélyegyletnek. Schvarcz Gyula szeretné tudni, az irók alatt az irói segélyegylet, melyre a szétosztás joga átruháztatik, beérti-e a szaktudománynyal foglalkozó írókat is? Mert ő részben inkább az akadémiát óhajtaná megbízni. Berzenczey semmiféle egyletnek nem akar adni ily dispositions fondokat. Óhajtja­, a se­­gélyzettek nevei hozassanak köztudomásra. Honda László a pénzügyi bizottság nézetét tartja leginkább elfogadhatónak. Huszár Imre nincs az összeg fölemelése el­len ha az a pénzügyi bizottsághoz visszauta­­síttatik Csernátony Lajos noha a módosítványt aláírta, eláll tőle és arra szavaz, ami az eredeti czimen kéretik. Tóth Kálmán sürgeti a Horváth M. által beadott javaslat elfogadását. Szavazásnál a pénzügyi bizottság jelentése elfogadtatik. A zenészet felsegélésére és zenészeti ösz­töndíjakra 5000 ft. Jankovics Miklós e rovatnál kitenni óhaj­taná, hogy adassék a nemzeti zenedének 2500 ft, a többi zenészeti ösztöndíjakra fordítandó. Az indítvány elfogadtatván, az ülés 1 óra 25 perczkor eloszlott­ szerű élőfa állhat elő, melynek árnyékában a népek milliói megpihennek. Somogyi József: — Az udvarhely­széki választásnál rendezett véres drámáról érdekes leleplezése­ket közöl a Magyar Polgár. A rendező hősök a jobboldali jelölt szerelmes rokonai Török Gás­pár és Török Pál; előbbi farczádi járási dulló, a másik honvédhadnagy. Török Gáspár dulló úr, mint a M. P. h-ja, az egész havasalját ostrom­­állapotba helyezte, minden falut pénzen foga­dott fegyveres őrökkel vétetett körül, s rende­letet adott ki, hogy ha a baloldali követjelölt, vagy a balpártból valaki oda merne menni, fogják el, ha védné magát verjék le. Magát az ostromzárt oly szigorúan kezelték és tartották fenn, hogy a 17 falusiakat, kiknek a havasra Zetelakán kell átmenni fáért menő szekereik­kel visszaüzték. Vitézlő Török Pál, honvédhadnagy ur test­őrséget szerzett magának, s azokkal faluról falura járt, hogy a baloldali corteseket elfo­gassa. Szent Tamáson Orbán Ottót, a baloldali követjelölt öcscsét elfogatta, s midőn ez üldözői kezéből kimenekült, testőrségét „üssétek agyon“ kiáltással biztatta hátulról, mi hogy meg nem történt azt az űzőbe vettnek a paphoz való gyors bemenekülése gátolta meg. Ez legújabb, deák-féle kiadása a szabad választási jognak, hogy egyik követjelölt öcscse a másik jelölt öcscsét elfogatj­a és agyon­­ütéssel kinálgatja. Vájjon nem-e az uj belügyminiszter által oly sürgősnek nevezett uj választási törvény valamely §-ából van ez elv előlegezve ? MAGYAR1UJSAG 1871. FEBRUAR 23. Külföld. \ franczia nemzetgyűlésből, Bordeaux-ban a kamara e hó 15-én tartott ülésében folytatta a választások igazolását. Mintegy 500 képv. volt jelen, a karzat üres volt az egyelőre a közönség elől el leend zárva az első ülésben előfordult zavaró jelenet miatt. A páholyoknak ellenben nagy számú közönsége volt, a mai ülésen különösen a szép nem volt erősen képviselve. Benoit d’Azy pont két óra­kor foglala el az elnöki széket s az ülést meg-

Next