Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-25 / 45. szám

(anélkül, hogy a láthatatlan Fauler Ti­vadar láthatóvá vagy pláne hallhatóvá tette volna magát) szőnyegre kerültek az úgynevezett „honvédelmi“ törvényja­vaslatok. Hogy e szó minálunk, közös ügyes ál­lapotunkban, valóságos irónia, aligha szükséges bizonyítgatni. Ha van azon­ban még valami jóhiszemű ember széles Magyarországon, ki erről nincsen meg­győződve, olvassa el a mai országgy. tu­dósítást s a kételynek még árnyéka is azonnal el fog enyészni. Milyen méltatlankodással, milyen cs. k. lelkesedéssel utasitá vissza a jobbol­dal a mérsékelt ellenzéknek azon indít­ványát , hogy a honvédség láttassék el tüzérséggel és műszaki csapatokkal is! Épületes egy verseny volt. Szüllő Gé­zától fogva a ki unalmasan theorizált, fel e­g­é­s­z­e­n Andrássyig a ki f­a­u­te de m­i­e­u­x hol humorizált hol he­­veskedett — az egész szótenger annyit jelentett : Milyen badar beszéd­­ azt kö­vetelni tőlünk, cs. kir. hu alattvalóktól, hogy Magyarország számára valóban ön­álló, jól szervezett honvédsereget alkos­sunk ! Nem volna-e akkor joga Bécsnek feltenni rólunk, hogy Kossuthtal cons­­pirálunk ? Egyébiránt a vita még nincs befejez­ve. Andrássy ma úgy­szólván csak a sze­mélyes kérdésekhez szólt, az objectív észrevételeket holnapra ígérte. Majd meglássuk milyen hatalmas érvekkel in­­dokolandja a honvédelmi mi­niszter azt, hogy miért nem kell a mi honvédségünknek se tüzérség se műsza­ki csapatok. Még kitelik tőle, hogy azt mondja miszerint az osztrák-magyar hon­védnél a lelkesedés bőségesen pótol min­dent, még az ágyút is. Országgyűlés. A képviselőház 293. illése február 28-én d. c. l0 orator. Elnök Som­ss­ich Pál, jegyzők: Buja­­n­o­v­i­c­s Sándor, Széll Kálmán és J­á­m­­b­o­r Pál. Vay Mihály Kiss János által betegsége miatt szabadságidőt kér. (Megadatik.) Házmán Ferencz a közlekedési minisztéri­um műszaki tisztviselőinek kérvényét mutatja be, melyben fizetés fölemelést kérnek. Szathmáry Miklós egy magánkérvényt. Helfy Ignácz 196 Pest belvárosi lakosnak kérvényét mutatja be, Francziaország érdeké­ben. Hasonló kérvényeket tesznek a ház aszta­lára Táncsics Mihály 367 orosházi, Simonyi Ernő pedig 168 pestbelvárosi és 178 pestterézvárosi lakos nevében. Berzenczey a török ügyben következőleg interpellálja a miniszterelnököt : Alaposak-e azon hírek, melyek szerint a folyamban lévő Pontus kérdést illető londoni konferencziában az 185­6-ik párisi békekötés megsemmisítésével a fekete tengeren egy új orosz tengeri haderő szervezése engedtetett meg ? Ürményi Miksa a központi bizottság le­vében jelentést tesz az indemnity törvényja­vaslat tárgyában. A közp.­bizottság elfogadás végett ajánlja. Holnap reggelre napirendre tűzetik ki. Következik a napirend, a kultuszminiszté­­rium költségvetésének folytatólagos tárgya­lása. Egyházi czélokra 310.000 ft. Horn Ede mellékesen megjegyezvén, hogy e rovat ellene nincs észrevétele, és hogy ő sem­mifélekép nem óhajtja a vallásügynek elválasz­tását a közoktatásügytől , sajnálattal látja, hogy a vallásos czélokra szánt kiadások egy­­átalán eleme maradtak a költségvetésből; al­kotmányellenes dolgot lát abban, hogy rendkí­vüli szükségletről van akkor és oly ügyekben szó, melyekre nézve rendes kiadásokat nem ismerünk. Ez anomália iránt felvilágosítást kér az előadótól. Kantz Gyula megjegyzi, hogy tavaly épen Nyáry Pál indítványára létetett ez a rendkívüli szükségletbe­n azon körülmények, melyek közt az intézkedés tavaly történt, ma is fönforog­­nak. Kéri, hagyja a ház e tételt ott, ahol van. Sim­ay Gergely az örmény kath. egyház érdekében a következő módosítványt terjesz­ti be: Módosítvány: az egyházi czélokra vo­natkozó rendkívüli szükséglet ezen első czime; egyházi czimek 7-ik rovatához felveendő a kö­vetkező tétel: 7. Az erdélyi örmény szerb szer­­tartású katholikus egyháznak : „5000 forint.“ Patrubány Gergely e módosítvány tárgyá­ban melegen szót emel. Legalább elvileg akar­ná kimondatni, hogy e segélyben az örmény kath. felekezet is részesíttetik, — tekintet nél­kül az összegr­e. Honda László, A törvényhozásnak hiva­tása körébe tartozónak ismeri, hogy minden életképes eszmét, mely a közvéleményben már megérlelődött, érvényre juttasson.Ily eszmének ismeri szóló a „szabad egyház szabad állam­ban“ — féle eszmét. A czím melyről itt szó van, szóló szerint nagy érdekű mindazon rész­leteib­en, melyek a költségvetésben nem olvas­hatók. Nincs ott kitéve a magyar államnak egy édes gyermeke, hanem hat mostoha test­vér nevével találkozunk ott, kik az állam se­gélyét igénybe veszik, mert rá vannak szorul­va; sőt említés létetett itt egy hetedik mos­toha testvérről is (az örmény hitfelekezetről) melynek kitagadására nézve senki jogalapot nem kereshet. De kötelességének tartja itt szóló fölemliteni a polgári jogegyenlőség nagy elvét, valamint azon igazságot is, hogy a hitfelekezeti színezet az államintéz­ményekben mindenkor a kiskorúság bizo­nyos szik­ét viseli. A kormány tavaly az 1848. XX. t. sz. elez indokolta e tételt, ámde téve­sen, mert e csekélységgel nere lehetnek födöz­­ve azon egyházaknak vallási és iskolai szük­ségletei. Aztán még a minisztérium tavalyi in­dokolásával ellentétes a pénzügyi bizottság in­dokolása. Túlhaladott álláspontnak nevezi, a bevett vallásfelekezet fogalom kifejezését most már, mikor az uralkodott vallás is autonomikus alapra igyekezik helyezkedni. Törvény és rendeletidézetekkel mutatja ki, hogy egyházi czélokra már adattak kivált­ságok és szabadalmak. Szóló nézete szerint minden kiváltság sérelmet involvál a közsza­badság ellen, s erre nézve nem hagyhatja szóló e czímet megjegyzés nélkül. Beszéde végén a következő határozati javaslatot nyújtja be. Határozati javaslat. A rendkívüli költségvetés első c­ímére vo­natkozólag. 1. Felhívja a ház az illető minisztériumot, hogy számot kérjen az állami segélyzésben ré­szesített egyes hitfelekezeti egyházaktól a se­gélyösszegek hovafordítása iránt. 2. Nyugtassa meg a házat arra nézve, hogy ezen kiadás mikor lesz bizonyosan meg­szüntethető. Joannovits György kiemeli, hogy ez azon egyetlen tétel, melynél a miniszteri előirány­zat és a pénzügyi bizottság jelentése közt elté­rés van, amennyiben a hold. kultuszminiszter ez összegnek 80.000 frtról 100,000-re való föl­emelését kérte. Elismeri, hogy 20,000 frt is oly összeg, melynek megszavazásánál óvatossággal kell eljárni, de meg van győződve másrészt, hogy ezen áldozat jól elhelyezett kölcsön, me­lyet a szép czél elérése gazdagon fog kamatoz­tatni. Kéri a 100.000 írtnak megszavazását. Zsedényi Ede a maga és pár ág. v. képvi­selő részéről következő indítványt ajálja a ház figyelmébe. Tekintve, hogy az ágostai hitvallású evan­­gélicus egyház részére előirányzott 36.000 írt sem a szegény egyház legfőbb szükségeinek, sem az erdélyi hitrokonok számára megálla­pított összeggeli aránynak meg nem felel; te­kintve, hogy a magyar ágostai egyház négy kerületei az érintett somma szaporítása tárgyá­ban a törvényhozáshoz már­is együttes kére­lemmel járultak: t­alálk­oztak az e czélra beállított összegek egyházkerületenként két két­ezer forinttali szaporítását szükségesnek látván, azt indítványozzák, hogy a beállított 36.000 főt 8 ezerrel szaporíttatván, 44.000 fo­rintnyi összegre egészíttessék ki. Tisza Kálmán constatálni kívánja, miért fogadta el már tavaly is e tételt, még­pedig a rendkívüli kiadás rovatában, s miért szavazza azt meg most is Helyesli, hogy az állam és egyház egymás mellé állíttassanak, de miután az ma még elérve nincs, s a kiváltságos egy­ház gazdagon van ellátva, nem lehet addig más egyházaktól megtagadni a segélyezést. Elfo­gadja Simai és Zsedényi határozati javaslatait, de Gondáét nem. Szavazásnál Gonda L. határozati javas­lata elvettetik, a másik kettő pedig elvileg el­fogadtatván, a pénzügyi bizottsághoz utasít­ta­tik. A brassói román gymnasium részére állam­segély 4000 frt. Borbea Zsigmond a Zaránd megye által Brádon alapított és nehéz körülmények közt levő román gymnasium érdekében szólal föl és kéri, hogy ez is részesíttessék államsegélyben. E czélra 4000 frtot kér. Szeretné, ha e módo­­sítványa nem adatnék ki a pénzügyi bizottság­nak. Hanem lesz az mégis csak kiadatik. Az újvidéki szerb gymnásiumnak államse­gély: 8000 frt. (a pénzügyi bizottság 6200 frt­ra reducálja.) Pavlovits István e tételre indítványt tesz. Nagy sajnálattal látja, hogy az e czélra szánt összeget a pénzügyi bizottság leszállította, így annak a gymnasiumnak tönkre kell mennie. Inditványozza, hogy az államsegély emeltessék föl 9.744 írtra. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Joannescu György a belényesi gör. kath. román gymnasium érdekében szólal fel, s ré­szére évi 4 ezer forint államsegélyt kér meg­szavaztatni. Ez szintén a pénzügyi bizottsághoz utasít­tatik. A múzeumi gyűjtemények szaporítása. Si­may Gergely készséggel megszavazza a kívánt összeget, de felhívja a ház figyelmét az erdélyi országos múzeumra. Ennek részére 10 ezer frtot kér megszavaztatni. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. A Bielar kagylógyüjtemény megvásárlására 4 ezer frt. (Miután ezt az erdélyi muzeum már meg­vette, a 4 ezer frt elesik.) Pulszky Ferencz itt élő példában látja, mily nagy baj az, ha a kormány valamit meg akar venni s az közhírre jut. így vette meg ezt az érdekes gyűjteményt az erdélyi mú­zeum a nemzeti múzeum orra elől. Ez nem is az első eset. Kéri a házat, szavazza meg ezt az 5000 frtot titulus nélkül a múzeumnak. Táncsics Mihály mind a két összeget kész megszavazni, mert ha a közös ügyes törvény annak idején megszűnik, az ország kihever ennél nagyobb összegeket is, ha pedig meg nem szűnik, majd megfizeti e tételeket a na­­gyobbakkal együtt az öreg harang. Mert neki mintegy látnoki szellem sugall­ja, hogy Magyarország a közös ügyes törvények megszűnte után sokkal dicsőbb lesz , mint eddig. Pulszky módosítványa a pénzügyi bizott­sághoz utasíttatik. Zmeskits Zoltán különös tekintettel a felvidé­ki társulatokra a következ­ő határozati javasla­tot nyújtja be: Határozati javaslat. „Utasíttatik a vallás és közoktatási minisz­ter, hogy vegyen fel a rendkívüli szükségletek rovatában azon czím alatt „tudományos hazai társulatok segélyezésére“ egy a szükséghez mért összeget azon czélból, hogy azt a hazai tudományos társulatok szükségleteihez és az ország pénzviszonyaihoz mérve nemzeti kül­­­nbség nélkül a kitűzött czélra fordítsa.“ A pénzügyi bizottsághoz utasíttatván elnök kijelenti, hogy a vallás és közoktatásügyi mi­nisztérium költségvetése be van fejezve. Irányi Dániel úgy tudja, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében a közoktatási költségve­tésre vonatkozólag foglaltatik egy indítvány is, melyet most kellene tárgyalni. (Helyeslés.) Felszólítja az előadót, terjessze elő indítvá­nyát. Kautz Gyula­­olvassa a határozati javasla­tot.) Felkérendő a miniszter, hogy egy felsőbb tanítónői, illetőleg nevelőnői képezde felállítá-­­­sára és költségeire nézve a képviselőház elé tervezetet terjesszen be. Elfogadtatik. A napirend második tárgya : a honvédelmi törvényjavaslatok. Andrássy Gyula grófnak semmi észrevé­tele nincs az ellen, hogy e javaslatok ma tár­gyaltassanak, csupán azt kérdi: nem volna e helyes előbb, az indemnityről szóló törvényja­vaslatot tárgyalni ? Elnök e tekintetben megnyugtatván a mi­niszterelnököt, ez kijelenti, hogy a honvédelmi törvényjavaslatok részletei közül Hollán Ernő államtitkár adja meg a kellő felvilágosítá­sokat. Olvastatnak, az 1868. évi XLI. t. sz. 7. §-ainak módosítása, illetőleg a honvédkerü­letek beosztására vonatkozó törvényjavas­­latots. Átalánosságban a törvényjavaslat ellenve­tés nélkül elfogadtatván, következik a részle­tes tárgyalás. Ez is végbemenvén észrevétel nélkül, elnök kimondja, hogy az 24 óra köz­bejöttével végkép meg fog szavaztatni. Olvastatik : a honvédlovas századok szapo­rításiról szóló törvényjavaslat. Átalánosságban az is elfogadtatik. Az 1 §. marad. A 2 §-nál Győrffy Gyula, mint a központi bizott­ság kisebbségének előadója indítványozza , hogy az 1. és 2. §. közé tétessék ez új szakasz. „Minden honvédkerület a kebelében levő létszámnak megfelelő tüzérséggel és műszaki csapatokkal elláttatik.“ Ezen indítványnak indoka azon meggyő­ződés, hogy tüzérség és műszaki csapatok nél­kül a honvédség hivatásának megfelelő intéz­mény nem lehet. Sajnálattal látja, hogy az 1868-iki törvény­­hozás nemes szándéklatainak a honvédség je­len szervezetében nem tehet eleget föladatának, sem azon fogalomnak, melyet önmagáról alko­tott, s mely iránta a nemzet kebelében él, s melynek egyik fő alkatrésze azon erő, mely a képesség minden kellékével bir a harczra és a győzelemre. Megvonni — szerinte ezen erő kifejtésének nélkülözhetlen feltételeit annyit tesz, mint elvenni a honvédségtől a harczképes­­séget, és eltörpíteni a honvéd nevet. Ajálja a kisebbség indítvány­ának elfogadását. Királyi Pál, a közp. bizottság többségének előadója ennek ellenében ajálja annak elveté­sét, illetőleg a miniszteriális szerkezet meg­hagyását, mert e nagy jelentőségű intézkedést rögtönözve megtenni, (balról : nevetés) nem lehet, de ettől eltekintve is általa oly törvényt alkotnánk, mely magát a kivitelnél nem iga­zolná. Az indítványban a központi bizottság nem lát, mint egy elhamarkodott kísérletet, ismételve kéri tehát annak elvetését. Sim­olyi Lajos dr. A szőnyegen forgó tvja­­vaslatot átalánosságban elfogadja, és nem csak czélszerűnek, hanem elkerülhetlenül szüksé­gesnek tartja, hogy a honvédség elláttassék ne csak műszaki csapatokkal, hanem különösen tüzérséggel. Szemfényvesztésnek tartja azon felhozott érvet, hogy a honvédség tüzérség he­lyett kap mitrailleuseket. Felhozatott, hogy háború esetén majd ad a honvédségnek tüzér­séget a közös hadsereg. A takarékoskodási princípiumot gyanúsnak, ezt az előbb mondott másikat pedig naivnak tartja. Utal a miniszter nyilatkozatára, ki a megtagadás valódi okát a deákpárti conferentián azzal tárta fel, hogy politikai okoknál fogva ez jelenleg nem lehetséges. Ez ok pedig nem lehet más, mint a honvédség iránti bizalmatlanság (helyeslés), mely pedig igen méltatlan bizalmatlankodás. A honvédsereg tüzérség nélkül igen alkalmas kanonenfutter lesz a közös hadseregben. (Igaz.) Még az insurrectionális időkből fönforog egy adoma, melyben egy név, az Alvinczi neve em­­líttetik. (Derültség.) Az ellenzék megtette a maga figyelmeztetéseit. Alvinczynek ekkorig még utóda nincs, de ha a honvédség megmarad jelen szervezetében és háborúba keveredünk, azt hiszi, ő miniszter­elnök lesz Alvinczy utóda. (Nagy derültség.) Horváth János (jobboldali) tagadhatlan ugyan, hogy a kormány a honvédség felállítása körül érdemeket szerzett, de tagadhatatlan (halljuk!) hogy a közvélemény a tüzérség fel­állítását sürgeti. Szóló fölemlíti, hogy ez aggo­dalomban elvtársai közül is többen osztoznak (Halljuk, halljuk!) és megkérik a honvédelmi miniszter urat, hogy hajlandó-e a honvédség­nek tüzérséget is adni (Éljenzés balról.) Tisza László a honvédség hiányait felso­rolva és a tüzérség felállítását sürgetve pár­tolja Győrffy indítványát. Szül­ő Géza (szabadságolt állományú hon­védtiszt) a kisebbség indítványát még csak a tárgyalás alapjául sem fogadhatja el. Várady Gábor pártolja a kisebbség külön­véleményét. Utal a honvédelmi törvénynek több szakaszára, melyekből nem csak követ­keztethető, hanem melyekben egyenese­n benn van, hogy a honvédség műszaki csapatokkal és tüzérséggel ellátandó. Királyi Pál azon ellenve­tésére, hogy előtanulmány, öntödék és fegyver­gyárak nincsenek, igy felel: „Figyelmeztetem itt Királyi képv. urat 1848—49-re, hol vette a honvédség az ágyu­kat, hol szerezte meg az előtanulmányokat az a mezítlábas honvéd ? Ostrommal vette el az ágyukat, melyekkel azelőtt nem tanult elbánni és megüzte az elfoglalt ágyukkal és a szuro­nyokkal azon hadsereget, a melyben tanult tü­zérek voltak alkalmazva.“ Andrássy Gyula gróf miniszterelnök : Már 2 óra van, és én e tárgyhoz tüzetese­bben kí­vánván szólani, előad­­­om azon részével, mely a kérdés objective oldalára vonatkozik, nem­­ fogom a t. házat fárasztani; de épen azért, hogy­­ e kérdést később objectív tárgyalhassam,szük­séges, hogy még ma feleljek azon nyilatkoza­tokra, melyekről bizonyosan a túloldalról sem fogja senki állítani, hogy objectívek, amelyek­ről határozottan ki kell jelentenem, hogy azok egyszerűen gyanúsítások, oly gyanúsítások, melyekre a kormány és a többség alkalmat­­ nem adott és szomorúan bizonyítják azt, hogy az ellenzék se nem felejt, se nem tanul. (Moz­gás balfelől; úgy van jobbfelől.) Minden egyes kérdésben csak alkalmat ke­res, a melylyel saj.-.t népszerűségét nevelhesse,­­ (Ellenmondás balfelől.) és ez­eben semmi kifo­gásom ; de hogy nevelje alaptalan gyanúsítá­sokkal, az ellenfél t. i. a kormány és a többség költségén , ez az, a­mi ellen kifogásom van. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr és vele többen, úgy lát­szik, azon eszméből indulnak ki, hogy ime itt egy kényes kérdés, szorítsuk a kormányt a falhoz. (Derültség jobbfelől.) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e részben nagyon tévednek. Egyátalán tagadom, hogy tiszta czél és jól átgondolt eszmével szem­ben egy kormányra és pártra nézve kényes kérdés létezhessen; de ha van ily kérdés, ak­kor ez, nézetem szerint, egy okkal több arra, hogy szóljunk hozzá minél őszintébben és a kérdés megszünend kényes lenni. (Helyeslés jobbfelől.) Simonyi Lajos tisztelt képviselő úr repor­­terje, ki azt jelentette neki, hogy a deákkör­ben különösen azon okból elleneztem volna a tüzérség felállítását, mert azt politikai viszo­nyok nem engedik, teljesen alaptalan adatot szolgáltatott. (Simonyi Lajos dr. A „Pester Lloydban“ olvastam ! Felkiáltások jobbfelől: Nem a kormány, nem a párt lapja! Szívesked­jék tehát máskor jobban megkérdezni, mielőtt ilyesmire vádját alapítja. Arra, hogy egyik tisztelt képviselő úr azt mondotta, hogy a mi­­trailleusek csak porszóró gépek, egy másik képviselő úr szerint pedig szemfényvesztés, azt jegyzem meg, hogy azt már megszoktuk, hogy valahányszor a kormány valami czélszerűt sa­ját kezdeményezésből tesz, azon félelem tá­mad az ellenzékben, hogy a kormány az or­szág előtt populáris talál lenni. (Zaj balfelől. Tetszés a jobban.) A mitrailleuse különben oly fegyvernem, melynek hasznosságát bebi­­zonyitotta a múlt és jót merek érte állani, be fogja bizonyítani a jövendő, oly fegyvernem, mely neem egyszerű porszóró gép és nem is szemfényvesztés. De S­imonyi J. képv. ur azt is mondta, hogy midőn itt pénzről beszélünk, — és ezt accentuálta Várady képv. ur is — ak­kor kénytelenek egyenesen gyanúba venni a kormányt és a pártot, mert az nem a valódi indok. Mi lehet azon valódi indok , melylyel gyanúsíttatunk ? Az, hogy a kormány, a több­ség és nem tudom, miféle láthatlan körök attól félnek, hogy — a jelen kérdésre alkalmazva — e külön tüzérség fölállítása által a honvéd­ségből külön hadsereg fogna lenni. Erre nézve ki kell jelentenem, miszerint rémitően méltóz­­tatnak tévedni. És itt két oldalról van a tévedés. Egyrészt a Lajtán túl egy ideig a közvélemény majd­nem általánosan tartott attól, hogy ha a ma­gyar honvédség tüzérséggel fogna elláttatni, az okvetlenül külön hadseregre vezetne és a közös hadseregnek szétszakítására. És hogy ezen hit oly általánosan el volt terjedve a Laj­­tán túl, azért az érdem oroszlány része az önöké uraim, a túlsó oldalon (Élénk helyeslés jobb felől, Zaj balfelől). De azt hiszem, ott már megszűnt ezen hit, amaz urak már kiábrándul­tak ezen nézetből. De van egy másik rész, mely azt gondolja, — és mondjuk ki őszintén, mert én nem ismerek kényes kérdést — azért is teszi ezen indítványt, mert akarja, hogy ennek alapján fejlődjék ki a honvédségből egy külön­álló magyar hadsereg (Úgy van bal felől.) Én a tüzérség felállítását nem fogadhatom el, nem azért mintha azon veszélytől tartanék, hogy annak nyomán különálló magyar hadse­reg fejlődnék, hanem azért mert meg vagyok győződve, hogy ha mi a­helyett, hogy a fenál­­ló fegyvernemeket tökéletesítenénk, itt töké­letlen és talán tökéletesíthetlen fegyvernemek­re költjük a pénzt, abból — nemcsak hogy külön hadsereg nem lenne, hanem még hon­védség sem, hanem lenne belőle egy győri insurrectió ágyukkal. (Élénk helyeslés és tet­szés jobbfelől.) Ez meggyőződésem. Ezekről különben holnap bővebben, most csak azt va­gyok bátor még megjegyezni, hogy K. Simonyi Lajos t. képviselő úr nem tudom, mi oknál fogva, az én helyzetemet, ha nem lesz külön tüzérségről gondoskodva, Alvinczyéhoz hason­lította. (Derültség balról.) A­z. ellenzék nevetett akkor, nevet most is, én is szívesen nevetek velük, ámbár a hason­latosságot nem értem. Mert azon fegyvere­k, melyekkel a minisztérium a honvédséget el­látta, mind igen jól elsülnek; az elismert do­log ; a mitrailleusök mind elsülnek, a­mint a tapasztalás mutatja. Ha tehát itt valami van, a­mi nem sült el, az a 1. képviselő élete (Simonyi Lajos dr. :­ Az ágyú ! Élénk, zajos derültség és tetszés.) És ennek következtében, ha valame­lyikünk Alvinczyhez fog hasonlítani, az nem én leszek, hanem a t. képv. ur. (Hosszas de­rültség.) Mondott a t. képv. ur még egyet, mit szin­tén válasz nélkül nem hagyhatok t. i. hogy az, a­mi a kormányt e kérdésben vezeti, az a bi­zalmatlanság a honvédek ellen. Én magára a t. ellenzékre bízom megítél­ni, váljon e vád emelésének joga illeti- e azon oldalt, mely a honvédséget keletkezésétől kezdve mindaddig, mig hasznossága, czélirá­­nyossága, megbízhatósága, daczára az ellen­kező állításoknak tények által be nem bizo­nyult, mig tények által nyakára nem nőtt, sárral dobálta. (Élénk ellenmondás balfelől, zajos tetszés jobbról) van-e joga? Kérdem, azt mondani, hogy a kormány bizalmatlan azon intézmény iránt, melyet maga alkotott. (Élénk tetszés a jobbon. Zaj a balról. Ti­sza Kálmán : Ez nem igaz !) Nekem te­hát tel­jes szándékom volt, mert csak ily úton lehet biztos eredményt elérni, e kérdést tisztán ob­jectíve tárgyalni. De mindaddig, míg nekem szerencsém vagy szerencsétlenségem lesz mi­niszternek lenni, mindig úgy fogok válaszolni, a­mint a kérdés feltétetik, mert annak a­ki gyanúsíttatni engedi magát és nem felel, nem jó a lelkiismerete. Mi nem vagyunk ily hely­zetben, ennélfogva nem türjük el a gyanúsí­tást. (Élénk hosszas tetszés a jobbon.) Zaj a baloldalon. Tisza Kálmán szót kér. Holnap­­ holnap a jobbon.) Elnök. Messzire haladván az idő, miután még igen sokan vannak felírva, a holnapi ülés­ben folytatjuk, de először is az indemnityt vesszük fel. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. MAGYAR ÚJSÁG 1871. FEBRUÁR 24. Póttudositás, a képviselőház febr 21-iki ü­l­é­­s­é b­ő 1. Közöljük azon határozati javaslatokat, me­lyeket Schvarcz Gyula és Körmendy Sándor beszédeinek reproducálása alkalmával a gyors­irodai közlemény hiányossága miatt akkor nem közölhettünk. Schvarcz Gyula határozati javaslata. Tekintettel arra, miszerint az akadályok, melyekbe elemi közoktatásügyünk korszerű reformja ez idő szerint ütközik, nagyrészt ma­gának az 1868 : 88. tvez. hiányaiból származ­nak, miután az 1868 : 38. tvez. sem az állam, a politikai község s vallásfelekezetek közti jogviszonyt kellő szabatos­ággal körül nem írja, sem a népiskolai hatóságok szervezését, műkö­dési körük feltételeit tényleges hazai viszo­nyainkkal szemben okszerüleg gyakorlatias tényezőkhöz és módozatokhoz nem csatolja, a kellő ellenőrzést a törvény végrehajtása fölött saját maga megnehezíti, s a népiskolák anyagi támogatására oly fonást rendel, mely távolról sem elégséges. A közoktatásügyi miniszter utasittatik, miszerint az 1868. 38. t. sz. azon szakaszai­nak, melyek a fönt érintett hiányokra vonat­koznak, módosítása tárgyában még a legköze­lebbi évi költségvetési előirányzat benyújtása előtt a képviselőház elé törvényjavaslatot ter­jesszen. Kit­inétul­ Sándor határozati javaslatai. II. 1) Miután a népiskolai oktatás sikerének a szükséges taneszközök nélkülözhetlen feltéte­lei miután azonban még a legszükségesebb taneszközök is nemcsak a haza különböző pontjain, de még a fővárosban is alig, rende­sen pedig épen nem kaphatók. Utasittatik a vallás és közokt. miniszterül­, minden a népiskolai oktatás szempontjából szükséges taneszközök lehető jutányos előállí­tását, még az év folytán a hazai ipar útján esz­közölni, és akkép intézkedni, hogy legalább is a megyei a székvárosokban, lehetőleg azonban más közlekedési pontokon is kaphatók s a tanítók által a kiállítási áron megszerezhetők legyenek, sőt azon tanodáknak, melyek azokat hitelesen bizonyított jövedelem hiánya miatt meg nem szerezhetnék, ingyen is kiosztassa­nak. 2) A vallás és közoktatásügyi miniszter oda utasittatik, hogy 1868. XXXVIII. t. sz. 23-ik § át, mely a községekben, hol a hitfelekeze­­tek a törvény rendeleteinek megfelelő népis­kolákat nem tartanak fen, s több az idézett törvényben kijelölt egyéb esetekben is, az illető községeket kötelezi a szükséges népoktatási tanintézetek felállítására, továbbá 50 §-át­, mely az 5000 lakost számláló községekben felsőbb népiskolák helyett polgári iskolák fel­állítását határozza el, még az év folytán hajtsa végre; a­mennyiben mindezen intézkedések foganatosítása a XXXVIII. t. sz. értelmében az állam erejét venné igénybe, annak idejében póthitel végett forduljon a képviselőház elé .) Miután nem csak a dolog természetéből foly, de a vallás és közoktatási miniszter úrnak „a népiskolai közoktatás állapotáról“ beterjesz­tett jelentéseiből is kitűnik, hogy a népiskolai tanítók azon nagy mérvű szakképzetlenségén, mit a miniszter úr szintén idézett jelentésében panaszol, mivel sem lehet gyorsabban és bizto­sabban segíteni, mint a népiskol­a tanítók szá­mára, az iskolai szünetek nyári szakában, pár havi külön képezdei tanszak nyitása által, oda utasíttatik a vallás és közoktatási miniszter, miszerint a f. évi nyári iskolai szünet ideje alatt s jövőre is évenként a­lig csak szükséges­nek mutatkozik, minden állami tanitóképezdé­­ben sőt ha megfelelő tanerővel rendelkezhetik s más tanintézetekben is gyakorlati tanórákat nyittasson az elemi népiskolatanítók számára , gondoskodva egyúttal a tanítóknak a testgya­korlat, haszonkertészet, gyümölcs, selyem­ter­melés valamint állattenyésztés elemi ismere­tei s fogalmaiba, úgy rögtön esetek gyógytaná­­rai bevezetésökről is, hogy a legszegényebb tanítókra nézve is lehetővé tétessék az ily utánképző intézetekben megjelenni, gondos­kodva arról, hogy a tanidő alatt ingyen szállás és ellátásban részesüljenek s az évenkint ki­osztatni szokott segényösszeg kizárólag az ily pótképezdei előadásokon megjelenő szorgalmas s előhaladást tanúsító szegény tanítók közt osztassék ki kisebb összegekben. Külföld, Fran­CZiaor­szága A békére vonatkozó hirek kedvezően hangzanak. Thiers, Favre, kik teg­nap Picard kíséretében Párisba mentek, teg­napelőtt Versaillesba mentek s Thiers a csá­szár által is fogadtatott. Azon körülmény hogy a nemzetgyűlés ma ismét ülést tart, azt mutat­ja, hogy addig a békére vonatkozólag végleges jelentést fognak előterjeszthetni. A franczia köz­társaság helyzete kifelé sokkal korrektebb ala­kot öltött, miután a végrehajtó hatalom főnöké­nek személyében most már Olasz-, Spanyol-, Törökország, Portugál, Svájcz, Anglia, Olasz­ország s az Egyesült Államok által elismerte­tett. A­mint már említve volt, a nemzetgyűlés a Thiers s Favre egyrészről s másrészről Bis­marck közt folytatandó alkudozások végett egy állandó bizottságot választott, mely a béke al­kudozások ideje alatt Párisban fog székelni. E bizottság a különféle pártok tagjaiból áll s a köztársasági elem abban két kevésbé ismert nevű egyén által van képviselve. A nemzetgyűlés 19-én tartott ülésében Gam­­betta interpellálja a kormányt, ha váljon ez ál­landó bizottság az alkudozók tanácskozásaiban részt veend-e s váljon a béke alkudozásoknál tett cselekményével a nemzetgyűlés későbbi el­határozásainak nem fog-e útjába vágni? A kor­mány nevében Simo­r azt felel, hogy Thiers s a kormány azon nézetben vannak, miszerint e bizottság a gyülekezet ellenőrzésébe semmi körülmények közt sem avatkozhatik. E bizott­ság nem egyéb, mint egy oly tag, mely a ver­­sailles-i bizottság s a bordeaux-i gyülekezet közt az érintkezést fentartja. Gambetta a nyert feleletben megnyugodott. Mindenesetre föltűnő, hogy e bizottság teendője s feladata megválasz­tatása előtt hivatalosan nem lett megállapítva.

Next