Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-25 / 45. szám
(anélkül, hogy a láthatatlan Fauler Tivadar láthatóvá vagy pláne hallhatóvá tette volna magát) szőnyegre kerültek az úgynevezett „honvédelmi“ törvényjavaslatok. Hogy e szó minálunk, közös ügyes állapotunkban, valóságos irónia, aligha szükséges bizonyítgatni. Ha van azonban még valami jóhiszemű ember széles Magyarországon, ki erről nincsen meggyőződve, olvassa el a mai országgy. tudósítást s a kételynek még árnyéka is azonnal el fog enyészni. Milyen méltatlankodással, milyen cs. k. lelkesedéssel utasitá vissza a jobboldal a mérsékelt ellenzéknek azon indítványát , hogy a honvédség láttassék el tüzérséggel és műszaki csapatokkal is! Épületes egy verseny volt. Szüllő Gézától fogva a ki unalmasan theorizált, fel egészen Andrássyig a ki faute de mieux hol humorizált hol heveskedett — az egész szótenger annyit jelentett : Milyen badar beszéd azt követelni tőlünk, cs. kir. hu alattvalóktól, hogy Magyarország számára valóban önálló, jól szervezett honvédsereget alkossunk ! Nem volna-e akkor joga Bécsnek feltenni rólunk, hogy Kossuthtal conspirálunk ? Egyébiránt a vita még nincs befejezve. Andrássy ma úgyszólván csak a személyes kérdésekhez szólt, az objectív észrevételeket holnapra ígérte. Majd meglássuk milyen hatalmas érvekkel indokolandja a honvédelmi miniszter azt, hogy miért nem kell a mi honvédségünknek se tüzérség se műszaki csapatok. Még kitelik tőle, hogy azt mondja miszerint az osztrák-magyar honvédnél a lelkesedés bőségesen pótol mindent, még az ágyút is. Országgyűlés. A képviselőház 293. illése február 28-én d. c. l0 orator. Elnök Somssich Pál, jegyzők: Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és Jámbor Pál. Vay Mihály Kiss János által betegsége miatt szabadságidőt kér. (Megadatik.) Házmán Ferencz a közlekedési minisztérium műszaki tisztviselőinek kérvényét mutatja be, melyben fizetés fölemelést kérnek. Szathmáry Miklós egy magánkérvényt. Helfy Ignácz 196 Pest belvárosi lakosnak kérvényét mutatja be, Francziaország érdekében. Hasonló kérvényeket tesznek a ház asztalára Táncsics Mihály 367 orosházi, Simonyi Ernő pedig 168 pestbelvárosi és 178 pestterézvárosi lakos nevében. Berzenczey a török ügyben következőleg interpellálja a miniszterelnököt : Alaposak-e azon hírek, melyek szerint a folyamban lévő Pontus kérdést illető londoni konferencziában az 1856-ik párisi békekötés megsemmisítésével a fekete tengeren egy új orosz tengeri haderő szervezése engedtetett meg ? Ürményi Miksa a központi bizottság levében jelentést tesz az indemnity törvényjavaslat tárgyában. A közp.bizottság elfogadás végett ajánlja. Holnap reggelre napirendre tűzetik ki. Következik a napirend, a kultuszminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Egyházi czélokra 310.000 ft. Horn Ede mellékesen megjegyezvén, hogy e rovat ellene nincs észrevétele, és hogy ő semmifélekép nem óhajtja a vallásügynek elválasztását a közoktatásügytől , sajnálattal látja, hogy a vallásos czélokra szánt kiadások egyátalán eleme maradtak a költségvetésből; alkotmányellenes dolgot lát abban, hogy rendkívüli szükségletről van akkor és oly ügyekben szó, melyekre nézve rendes kiadásokat nem ismerünk. Ez anomália iránt felvilágosítást kér az előadótól. Kantz Gyula megjegyzi, hogy tavaly épen Nyáry Pál indítványára létetett ez a rendkívüli szükségletben azon körülmények, melyek közt az intézkedés tavaly történt, ma is fönforognak. Kéri, hagyja a ház e tételt ott, ahol van. Simay Gergely az örmény kath. egyház érdekében a következő módosítványt terjeszti be: Módosítvány: az egyházi czélokra vonatkozó rendkívüli szükséglet ezen első czime; egyházi czimek 7-ik rovatához felveendő a következő tétel: 7. Az erdélyi örmény szerb szertartású katholikus egyháznak : „5000 forint.“ Patrubány Gergely e módosítvány tárgyában melegen szót emel. Legalább elvileg akarná kimondatni, hogy e segélyben az örmény kath. felekezet is részesíttetik, — tekintet nélkül az összegre. Honda László, A törvényhozásnak hivatása körébe tartozónak ismeri, hogy minden életképes eszmét, mely a közvéleményben már megérlelődött, érvényre juttasson.Ily eszmének ismeri szóló a „szabad egyház szabad államban“ — féle eszmét. A czím melyről itt szó van, szóló szerint nagy érdekű mindazon részleteiben, melyek a költségvetésben nem olvashatók. Nincs ott kitéve a magyar államnak egy édes gyermeke, hanem hat mostoha testvér nevével találkozunk ott, kik az állam segélyét igénybe veszik, mert rá vannak szorulva; sőt említés létetett itt egy hetedik mostoha testvérről is (az örmény hitfelekezetről) melynek kitagadására nézve senki jogalapot nem kereshet. De kötelességének tartja itt szóló fölemliteni a polgári jogegyenlőség nagy elvét, valamint azon igazságot is, hogy a hitfelekezeti színezet az államintézményekben mindenkor a kiskorúság bizonyos szikét viseli. A kormány tavaly az 1848. XX. t. sz. elez indokolta e tételt, ámde tévesen, mert e csekélységgel nere lehetnek födözve azon egyházaknak vallási és iskolai szükségletei. Aztán még a minisztérium tavalyi indokolásával ellentétes a pénzügyi bizottság indokolása. Túlhaladott álláspontnak nevezi, a bevett vallásfelekezet fogalom kifejezését most már, mikor az uralkodott vallás is autonomikus alapra igyekezik helyezkedni. Törvény és rendeletidézetekkel mutatja ki, hogy egyházi czélokra már adattak kiváltságok és szabadalmak. Szóló nézete szerint minden kiváltság sérelmet involvál a közszabadság ellen, s erre nézve nem hagyhatja szóló e czímet megjegyzés nélkül. Beszéde végén a következő határozati javaslatot nyújtja be. Határozati javaslat. A rendkívüli költségvetés első címére vonatkozólag. 1. Felhívja a ház az illető minisztériumot, hogy számot kérjen az állami segélyzésben részesített egyes hitfelekezeti egyházaktól a segélyösszegek hovafordítása iránt. 2. Nyugtassa meg a házat arra nézve, hogy ezen kiadás mikor lesz bizonyosan megszüntethető. Joannovits György kiemeli, hogy ez azon egyetlen tétel, melynél a miniszteri előirányzat és a pénzügyi bizottság jelentése közt eltérés van, amennyiben a hold. kultuszminiszter ez összegnek 80.000 frtról 100,000-re való fölemelését kérte. Elismeri, hogy 20,000 frt is oly összeg, melynek megszavazásánál óvatossággal kell eljárni, de meg van győződve másrészt, hogy ezen áldozat jól elhelyezett kölcsön, melyet a szép czél elérése gazdagon fog kamatoztatni. Kéri a 100.000 írtnak megszavazását. Zsedényi Ede a maga és pár ág. v. képviselő részéről következő indítványt ajálja a ház figyelmébe. Tekintve, hogy az ágostai hitvallású evangélicus egyház részére előirányzott 36.000 írt sem a szegény egyház legfőbb szükségeinek, sem az erdélyi hitrokonok számára megállapított összeggeli aránynak meg nem felel; tekintve, hogy a magyar ágostai egyház négy kerületei az érintett somma szaporítása tárgyában a törvényhozáshoz máris együttes kérelemmel járultak: találkoztak az e czélra beállított összegek egyházkerületenként két kétezer forinttali szaporítását szükségesnek látván, azt indítványozzák, hogy a beállított 36.000 főt 8 ezerrel szaporíttatván, 44.000 forintnyi összegre egészíttessék ki. Tisza Kálmán constatálni kívánja, miért fogadta el már tavaly is e tételt, mégpedig a rendkívüli kiadás rovatában, s miért szavazza azt meg most is Helyesli, hogy az állam és egyház egymás mellé állíttassanak, de miután az ma még elérve nincs, s a kiváltságos egyház gazdagon van ellátva, nem lehet addig más egyházaktól megtagadni a segélyezést. Elfogadja Simai és Zsedényi határozati javaslatait, de Gondáét nem. Szavazásnál Gonda L. határozati javaslata elvettetik, a másik kettő pedig elvileg elfogadtatván, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A brassói román gymnasium részére államsegély 4000 frt. Borbea Zsigmond a Zaránd megye által Brádon alapított és nehéz körülmények közt levő román gymnasium érdekében szólal föl és kéri, hogy ez is részesíttessék államsegélyben. E czélra 4000 frtot kér. Szeretné, ha e módosítványa nem adatnék ki a pénzügyi bizottságnak. Hanem lesz az mégis csak kiadatik. Az újvidéki szerb gymnásiumnak államsegély: 8000 frt. (a pénzügyi bizottság 6200 frtra reducálja.) Pavlovits István e tételre indítványt tesz. Nagy sajnálattal látja, hogy az e czélra szánt összeget a pénzügyi bizottság leszállította, így annak a gymnasiumnak tönkre kell mennie. Inditványozza, hogy az államsegély emeltessék föl 9.744 írtra. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Joannescu György a belényesi gör. kath. román gymnasium érdekében szólal fel, s részére évi 4 ezer forint államsegélyt kér megszavaztatni. Ez szintén a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A múzeumi gyűjtemények szaporítása. Simay Gergely készséggel megszavazza a kívánt összeget, de felhívja a ház figyelmét az erdélyi országos múzeumra. Ennek részére 10 ezer frtot kér megszavaztatni. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. A Bielar kagylógyüjtemény megvásárlására 4 ezer frt. (Miután ezt az erdélyi muzeum már megvette, a 4 ezer frt elesik.) Pulszky Ferencz itt élő példában látja, mily nagy baj az, ha a kormány valamit meg akar venni s az közhírre jut. így vette meg ezt az érdekes gyűjteményt az erdélyi múzeum a nemzeti múzeum orra elől. Ez nem is az első eset. Kéri a házat, szavazza meg ezt az 5000 frtot titulus nélkül a múzeumnak. Táncsics Mihály mind a két összeget kész megszavazni, mert ha a közös ügyes törvény annak idején megszűnik, az ország kihever ennél nagyobb összegeket is, ha pedig meg nem szűnik, majd megfizeti e tételeket a nagyobbakkal együtt az öreg harang. Mert neki mintegy látnoki szellem sugallja, hogy Magyarország a közös ügyes törvények megszűnte után sokkal dicsőbb lesz , mint eddig. Pulszky módosítványa a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Zmeskits Zoltán különös tekintettel a felvidéki társulatokra a következő határozati javaslatot nyújtja be: Határozati javaslat. „Utasíttatik a vallás és közoktatási miniszter, hogy vegyen fel a rendkívüli szükségletek rovatában azon czím alatt „tudományos hazai társulatok segélyezésére“ egy a szükséghez mért összeget azon czélból, hogy azt a hazai tudományos társulatok szükségleteihez és az ország pénzviszonyaihoz mérve nemzeti külnbség nélkül a kitűzött czélra fordítsa.“ A pénzügyi bizottsághoz utasíttatván elnök kijelenti, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetése be van fejezve. Irányi Dániel úgy tudja, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében a közoktatási költségvetésre vonatkozólag foglaltatik egy indítvány is, melyet most kellene tárgyalni. (Helyeslés.) Felszólítja az előadót, terjessze elő indítványát. Kautz Gyulaolvassa a határozati javaslatot.) Felkérendő a miniszter, hogy egy felsőbb tanítónői, illetőleg nevelőnői képezde felállítá-sára és költségeire nézve a képviselőház elé tervezetet terjesszen be. Elfogadtatik. A napirend második tárgya : a honvédelmi törvényjavaslatok. Andrássy Gyula grófnak semmi észrevétele nincs az ellen, hogy e javaslatok ma tárgyaltassanak, csupán azt kérdi: nem volna e helyes előbb, az indemnityről szóló törvényjavaslatot tárgyalni ? Elnök e tekintetben megnyugtatván a miniszterelnököt, ez kijelenti, hogy a honvédelmi törvényjavaslatok részletei közül Hollán Ernő államtitkár adja meg a kellő felvilágosításokat. Olvastatnak, az 1868. évi XLI. t. sz. 7. §-ainak módosítása, illetőleg a honvédkerületek beosztására vonatkozó törvényjavaslatots. Átalánosságban a törvényjavaslat ellenvetés nélkül elfogadtatván, következik a részletes tárgyalás. Ez is végbemenvén észrevétel nélkül, elnök kimondja, hogy az 24 óra közbejöttével végkép meg fog szavaztatni. Olvastatik : a honvédlovas századok szaporításiról szóló törvényjavaslat. Átalánosságban az is elfogadtatik. Az 1 §. marad. A 2 §-nál Győrffy Gyula, mint a központi bizottság kisebbségének előadója indítványozza , hogy az 1. és 2. §. közé tétessék ez új szakasz. „Minden honvédkerület a kebelében levő létszámnak megfelelő tüzérséggel és műszaki csapatokkal elláttatik.“ Ezen indítványnak indoka azon meggyőződés, hogy tüzérség és műszaki csapatok nélkül a honvédség hivatásának megfelelő intézmény nem lehet. Sajnálattal látja, hogy az 1868-iki törvényhozás nemes szándéklatainak a honvédség jelen szervezetében nem tehet eleget föladatának, sem azon fogalomnak, melyet önmagáról alkotott, s mely iránta a nemzet kebelében él, s melynek egyik fő alkatrésze azon erő, mely a képesség minden kellékével bir a harczra és a győzelemre. Megvonni — szerinte ezen erő kifejtésének nélkülözhetlen feltételeit annyit tesz, mint elvenni a honvédségtől a harczképességet, és eltörpíteni a honvéd nevet. Ajálja a kisebbség indítványának elfogadását. Királyi Pál, a közp. bizottság többségének előadója ennek ellenében ajálja annak elvetését, illetőleg a miniszteriális szerkezet meghagyását, mert e nagy jelentőségű intézkedést rögtönözve megtenni, (balról : nevetés) nem lehet, de ettől eltekintve is általa oly törvényt alkotnánk, mely magát a kivitelnél nem igazolná. Az indítványban a központi bizottság nem lát, mint egy elhamarkodott kísérletet, ismételve kéri tehát annak elvetését. Simolyi Lajos dr. A szőnyegen forgó tvjavaslatot átalánosságban elfogadja, és nem csak czélszerűnek, hanem elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy a honvédség elláttassék ne csak műszaki csapatokkal, hanem különösen tüzérséggel. Szemfényvesztésnek tartja azon felhozott érvet, hogy a honvédség tüzérség helyett kap mitrailleuseket. Felhozatott, hogy háború esetén majd ad a honvédségnek tüzérséget a közös hadsereg. A takarékoskodási princípiumot gyanúsnak, ezt az előbb mondott másikat pedig naivnak tartja. Utal a miniszter nyilatkozatára, ki a megtagadás valódi okát a deákpárti conferentián azzal tárta fel, hogy politikai okoknál fogva ez jelenleg nem lehetséges. Ez ok pedig nem lehet más, mint a honvédség iránti bizalmatlanság (helyeslés), mely pedig igen méltatlan bizalmatlankodás. A honvédsereg tüzérség nélkül igen alkalmas kanonenfutter lesz a közös hadseregben. (Igaz.) Még az insurrectionális időkből fönforog egy adoma, melyben egy név, az Alvinczi neve említtetik. (Derültség.) Az ellenzék megtette a maga figyelmeztetéseit. Alvinczynek ekkorig még utóda nincs, de ha a honvédség megmarad jelen szervezetében és háborúba keveredünk, azt hiszi, ő miniszterelnök lesz Alvinczy utóda. (Nagy derültség.) Horváth János (jobboldali) tagadhatlan ugyan, hogy a kormány a honvédség felállítása körül érdemeket szerzett, de tagadhatatlan (halljuk!) hogy a közvélemény a tüzérség felállítását sürgeti. Szóló fölemlíti, hogy ez aggodalomban elvtársai közül is többen osztoznak (Halljuk, halljuk!) és megkérik a honvédelmi miniszter urat, hogy hajlandó-e a honvédségnek tüzérséget is adni (Éljenzés balról.) Tisza László a honvédség hiányait felsorolva és a tüzérség felállítását sürgetve pártolja Győrffy indítványát. Szülő Géza (szabadságolt állományú honvédtiszt) a kisebbség indítványát még csak a tárgyalás alapjául sem fogadhatja el. Várady Gábor pártolja a kisebbség különvéleményét. Utal a honvédelmi törvénynek több szakaszára, melyekből nem csak következtethető, hanem melyekben egyenesen benn van, hogy a honvédség műszaki csapatokkal és tüzérséggel ellátandó. Királyi Pál azon ellenvetésére, hogy előtanulmány, öntödék és fegyvergyárak nincsenek, igy felel: „Figyelmeztetem itt Királyi képv. urat 1848—49-re, hol vette a honvédség az ágyukat, hol szerezte meg az előtanulmányokat az a mezítlábas honvéd ? Ostrommal vette el az ágyukat, melyekkel azelőtt nem tanult elbánni és megüzte az elfoglalt ágyukkal és a szuronyokkal azon hadsereget, a melyben tanult tüzérek voltak alkalmazva.“ Andrássy Gyula gróf miniszterelnök : Már 2 óra van, és én e tárgyhoz tüzetesebben kívánván szólani, előadom azon részével, mely a kérdés objective oldalára vonatkozik, nem fogom a t. házat fárasztani; de épen azért, hogy e kérdést később objectív tárgyalhassam,szükséges, hogy még ma feleljek azon nyilatkozatokra, melyekről bizonyosan a túloldalról sem fogja senki állítani, hogy objectívek, amelyekről határozottan ki kell jelentenem, hogy azok egyszerűen gyanúsítások, oly gyanúsítások, melyekre a kormány és a többség alkalmat nem adott és szomorúan bizonyítják azt, hogy az ellenzék se nem felejt, se nem tanul. (Mozgás balfelől; úgy van jobbfelől.) Minden egyes kérdésben csak alkalmat keres, a melylyel saj.-.t népszerűségét nevelhesse, (Ellenmondás balfelől.) és ezeben semmi kifogásom ; de hogy nevelje alaptalan gyanúsításokkal, az ellenfél t. i. a kormány és a többség költségén , ez az, ami ellen kifogásom van. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr és vele többen, úgy látszik, azon eszméből indulnak ki, hogy ime itt egy kényes kérdés, szorítsuk a kormányt a falhoz. (Derültség jobbfelől.) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e részben nagyon tévednek. Egyátalán tagadom, hogy tiszta czél és jól átgondolt eszmével szemben egy kormányra és pártra nézve kényes kérdés létezhessen; de ha van ily kérdés, akkor ez, nézetem szerint, egy okkal több arra, hogy szóljunk hozzá minél őszintébben és a kérdés megszünend kényes lenni. (Helyeslés jobbfelől.) Simonyi Lajos tisztelt képviselő úr reporterje, ki azt jelentette neki, hogy a deákkörben különösen azon okból elleneztem volna a tüzérség felállítását, mert azt politikai viszonyok nem engedik, teljesen alaptalan adatot szolgáltatott. (Simonyi Lajos dr. A „Pester Lloydban“ olvastam ! Felkiáltások jobbfelől: Nem a kormány, nem a párt lapja! Szíveskedjék tehát máskor jobban megkérdezni, mielőtt ilyesmire vádját alapítja. Arra, hogy egyik tisztelt képviselő úr azt mondotta, hogy a mitrailleusek csak porszóró gépek, egy másik képviselő úr szerint pedig szemfényvesztés, azt jegyzem meg, hogy azt már megszoktuk, hogy valahányszor a kormány valami czélszerűt saját kezdeményezésből tesz, azon félelem támad az ellenzékben, hogy a kormány az ország előtt populáris talál lenni. (Zaj balfelől. Tetszés a jobban.) A mitrailleuse különben oly fegyvernem, melynek hasznosságát bebizonyitotta a múlt és jót merek érte állani, be fogja bizonyítani a jövendő, oly fegyvernem, mely neem egyszerű porszóró gép és nem is szemfényvesztés. De Simonyi J. képv. ur azt is mondta, hogy midőn itt pénzről beszélünk, — és ezt accentuálta Várady képv. ur is — akkor kénytelenek egyenesen gyanúba venni a kormányt és a pártot, mert az nem a valódi indok. Mi lehet azon valódi indok , melylyel gyanúsíttatunk ? Az, hogy a kormány, a többség és nem tudom, miféle láthatlan körök attól félnek, hogy — a jelen kérdésre alkalmazva — e külön tüzérség fölállítása által a honvédségből külön hadsereg fogna lenni. Erre nézve ki kell jelentenem, miszerint rémitően méltóztatnak tévedni. És itt két oldalról van a tévedés. Egyrészt a Lajtán túl egy ideig a közvélemény majdnem általánosan tartott attól, hogy ha a magyar honvédség tüzérséggel fogna elláttatni, az okvetlenül külön hadseregre vezetne és a közös hadseregnek szétszakítására. És hogy ezen hit oly általánosan el volt terjedve a Lajtán túl, azért az érdem oroszlány része az önöké uraim, a túlsó oldalon (Élénk helyeslés jobb felől, Zaj balfelől). De azt hiszem, ott már megszűnt ezen hit, amaz urak már kiábrándultak ezen nézetből. De van egy másik rész, mely azt gondolja, — és mondjuk ki őszintén, mert én nem ismerek kényes kérdést — azért is teszi ezen indítványt, mert akarja, hogy ennek alapján fejlődjék ki a honvédségből egy különálló magyar hadsereg (Úgy van bal felől.) Én a tüzérség felállítását nem fogadhatom el, nem azért mintha azon veszélytől tartanék, hogy annak nyomán különálló magyar hadsereg fejlődnék, hanem azért mert meg vagyok győződve, hogy ha mi ahelyett, hogy a fenálló fegyvernemeket tökéletesítenénk, itt tökéletlen és talán tökéletesíthetlen fegyvernemekre költjük a pénzt, abból — nemcsak hogy külön hadsereg nem lenne, hanem még honvédség sem, hanem lenne belőle egy győri insurrectió ágyukkal. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Ez meggyőződésem. Ezekről különben holnap bővebben, most csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy K. Simonyi Lajos t. képviselő úr nem tudom, mi oknál fogva, az én helyzetemet, ha nem lesz külön tüzérségről gondoskodva, Alvinczyéhoz hasonlította. (Derültség balról.) Az. ellenzék nevetett akkor, nevet most is, én is szívesen nevetek velük, ámbár a hasonlatosságot nem értem. Mert azon fegyverek, melyekkel a minisztérium a honvédséget ellátta, mind igen jól elsülnek; az elismert dolog ; a mitrailleusök mind elsülnek, amint a tapasztalás mutatja. Ha tehát itt valami van, ami nem sült el, az a 1. képviselő élete (Simonyi Lajos dr. : Az ágyú ! Élénk, zajos derültség és tetszés.) És ennek következtében, ha valamelyikünk Alvinczyhez fog hasonlítani, az nem én leszek, hanem a t. képv. ur. (Hosszas derültség.) Mondott a t. képv. ur még egyet, mit szintén válasz nélkül nem hagyhatok t. i. hogy az, ami a kormányt e kérdésben vezeti, az a bizalmatlanság a honvédek ellen. Én magára a t. ellenzékre bízom megítélni, váljon e vád emelésének joga illeti- e azon oldalt, mely a honvédséget keletkezésétől kezdve mindaddig, mig hasznossága, czélirányossága, megbízhatósága, daczára az ellenkező állításoknak tények által be nem bizonyult, mig tények által nyakára nem nőtt, sárral dobálta. (Élénk ellenmondás balfelől, zajos tetszés jobbról) van-e joga? Kérdem, azt mondani, hogy a kormány bizalmatlan azon intézmény iránt, melyet maga alkotott. (Élénk tetszés a jobbon. Zaj a balról. Tisza Kálmán : Ez nem igaz !) Nekem tehát teljes szándékom volt, mert csak ily úton lehet biztos eredményt elérni, e kérdést tisztán objectíve tárgyalni. De mindaddig, míg nekem szerencsém vagy szerencsétlenségem lesz miniszternek lenni, mindig úgy fogok válaszolni, amint a kérdés feltétetik, mert annak aki gyanúsíttatni engedi magát és nem felel, nem jó a lelkiismerete. Mi nem vagyunk ily helyzetben, ennélfogva nem türjük el a gyanúsítást. (Élénk hosszas tetszés a jobbon.) Zaj a baloldalon. Tisza Kálmán szót kér. Holnap holnap a jobbon.) Elnök. Messzire haladván az idő, miután még igen sokan vannak felírva, a holnapi ülésben folytatjuk, de először is az indemnityt vesszük fel. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. MAGYAR ÚJSÁG 1871. FEBRUÁR 24. Póttudositás, a képviselőház febr 21-iki ülésé bő 1. Közöljük azon határozati javaslatokat, melyeket Schvarcz Gyula és Körmendy Sándor beszédeinek reproducálása alkalmával a gyorsirodai közlemény hiányossága miatt akkor nem közölhettünk. Schvarcz Gyula határozati javaslata. Tekintettel arra, miszerint az akadályok, melyekbe elemi közoktatásügyünk korszerű reformja ez idő szerint ütközik, nagyrészt magának az 1868 : 88. tvez. hiányaiból származnak, miután az 1868 : 38. tvez. sem az állam, a politikai község s vallásfelekezetek közti jogviszonyt kellő szabatosággal körül nem írja, sem a népiskolai hatóságok szervezését, működési körük feltételeit tényleges hazai viszonyainkkal szemben okszerüleg gyakorlatias tényezőkhöz és módozatokhoz nem csatolja, a kellő ellenőrzést a törvény végrehajtása fölött saját maga megnehezíti, s a népiskolák anyagi támogatására oly fonást rendel, mely távolról sem elégséges. A közoktatásügyi miniszter utasittatik, miszerint az 1868. 38. t. sz. azon szakaszainak, melyek a fönt érintett hiányokra vonatkoznak, módosítása tárgyában még a legközelebbi évi költségvetési előirányzat benyújtása előtt a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesszen. Kitinétul Sándor határozati javaslatai. II. 1) Miután a népiskolai oktatás sikerének a szükséges taneszközök nélkülözhetlen feltételei miután azonban még a legszükségesebb taneszközök is nemcsak a haza különböző pontjain, de még a fővárosban is alig, rendesen pedig épen nem kaphatók. Utasittatik a vallás és közokt. miniszterül, minden a népiskolai oktatás szempontjából szükséges taneszközök lehető jutányos előállítását, még az év folytán a hazai ipar útján eszközölni, és akkép intézkedni, hogy legalább is a megyei a székvárosokban, lehetőleg azonban más közlekedési pontokon is kaphatók s a tanítók által a kiállítási áron megszerezhetők legyenek, sőt azon tanodáknak, melyek azokat hitelesen bizonyított jövedelem hiánya miatt meg nem szerezhetnék, ingyen is kiosztassanak. 2) A vallás és közoktatásügyi miniszter oda utasittatik, hogy 1868. XXXVIII. t. sz. 23-ik § át, mely a községekben, hol a hitfelekezetek a törvény rendeleteinek megfelelő népiskolákat nem tartanak fen, s több az idézett törvényben kijelölt egyéb esetekben is, az illető községeket kötelezi a szükséges népoktatási tanintézetek felállítására, továbbá 50 §-át, mely az 5000 lakost számláló községekben felsőbb népiskolák helyett polgári iskolák felállítását határozza el, még az év folytán hajtsa végre; amennyiben mindezen intézkedések foganatosítása a XXXVIII. t. sz. értelmében az állam erejét venné igénybe, annak idejében póthitel végett forduljon a képviselőház elé .) Miután nem csak a dolog természetéből foly, de a vallás és közoktatási miniszter úrnak „a népiskolai közoktatás állapotáról“ beterjesztett jelentéseiből is kitűnik, hogy a népiskolai tanítók azon nagy mérvű szakképzetlenségén, mit a miniszter úr szintén idézett jelentésében panaszol, mivel sem lehet gyorsabban és biztosabban segíteni, mint a népiskola tanítók számára, az iskolai szünetek nyári szakában, pár havi külön képezdei tanszak nyitása által, oda utasíttatik a vallás és közoktatási miniszter, miszerint a f. évi nyári iskolai szünet ideje alatt s jövőre is évenként alig csak szükségesnek mutatkozik, minden állami tanitóképezdében sőt ha megfelelő tanerővel rendelkezhetik s más tanintézetekben is gyakorlati tanórákat nyittasson az elemi népiskolatanítók számára , gondoskodva egyúttal a tanítóknak a testgyakorlat, haszonkertészet, gyümölcs, selyemtermelés valamint állattenyésztés elemi ismeretei s fogalmaiba, úgy rögtön esetek gyógytanárai bevezetésökről is, hogy a legszegényebb tanítókra nézve is lehetővé tétessék az ily utánképző intézetekben megjelenni, gondoskodva arról, hogy a tanidő alatt ingyen szállás és ellátásban részesüljenek s az évenkint kiosztatni szokott segényösszeg kizárólag az ily pótképezdei előadásokon megjelenő szorgalmas s előhaladást tanúsító szegény tanítók közt osztassék ki kisebb összegekben. Külföld, FranCZiaországa A békére vonatkozó hirek kedvezően hangzanak. Thiers, Favre, kik tegnap Picard kíséretében Párisba mentek, tegnapelőtt Versaillesba mentek s Thiers a császár által is fogadtatott. Azon körülmény hogy a nemzetgyűlés ma ismét ülést tart, azt mutatja, hogy addig a békére vonatkozólag végleges jelentést fognak előterjeszthetni. A franczia köztársaság helyzete kifelé sokkal korrektebb alakot öltött, miután a végrehajtó hatalom főnökének személyében most már Olasz-, Spanyol-, Törökország, Portugál, Svájcz, Anglia, Olaszország s az Egyesült Államok által elismertetett. Amint már említve volt, a nemzetgyűlés a Thiers s Favre egyrészről s másrészről Bismarck közt folytatandó alkudozások végett egy állandó bizottságot választott, mely a béke alkudozások ideje alatt Párisban fog székelni. E bizottság a különféle pártok tagjaiból áll s a köztársasági elem abban két kevésbé ismert nevű egyén által van képviselve. A nemzetgyűlés 19-én tartott ülésében Gambetta interpellálja a kormányt, ha váljon ez állandó bizottság az alkudozók tanácskozásaiban részt veend-e s váljon a béke alkudozásoknál tett cselekményével a nemzetgyűlés későbbi elhatározásainak nem fog-e útjába vágni? A kormány nevében Simor azt felel, hogy Thiers s a kormány azon nézetben vannak, miszerint e bizottság a gyülekezet ellenőrzésébe semmi körülmények közt sem avatkozhatik. E bizottság nem egyéb, mint egy oly tag, mely a versailles-i bizottság s a bordeaux-i gyülekezet közt az érintkezést fentartja. Gambetta a nyert feleletben megnyugodott. Mindenesetre föltűnő, hogy e bizottság teendője s feladata megválasztatása előtt hivatalosan nem lett megállapítva.