Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1871-03-28 / 72. szám

A katholikus kongresszus IX. és X-ik üléséből. Ha soha nem lettünk volna meggyőződve, miszerint a kath. püspöki­ kar által felkapott , világgá dobott „autonómia" nem egyéb, mint az a szin-méz, melyet a világi katholi­­kusoknak szabad leend úgy üvegen keresztül nyalniok , a legközele­bbi két ülés szemlélete egészen alkalmas volt hogy minden kételyünk eloszoljék. Az a jóhiszemű kisebbség persze még min­dig oly illusió­ban ringatózik, mintha a püs­pökpárt szintén azt az értel­met tulajdonítaná az „autonómiának“, melyet ők — hogy t. i. a katholikus egyház honunkban nemcsak külve az államtól s egyéb felekezetek­től füg­getlenül, önalkotta törvények szerint rendez­­kedhessék és éljen, hanem benn, saját kebelé­ben is ezen új aera ismét visszaadja a két fak­tor egyenjogúságát, s az „egyház“ alatt érteni fogjuk, amit érteni kell: clerus et populus. Kevéssé ismeri az a pápista intézmény ha­gyomány­os törekvéseit, nagyon ártatlan szili­ben látja a hierarchia intentióit s fogalma sincs az önzés papi­ rabszolgáiról, aki a mai katholikus egyházban autonom gyü­lekezetet lehetőnek tart. Ad radicem securim ponite! A f. hó 26. és 27-én tartott két ülésben körülbelül minden tárgy szóba került, ami a kath. egyház kertjében „ne nyúlj hozzám“ vi­rág természettel nem bir s az úgynevezett autonómia szűk keretébe fölvehető vala. Volt szó a papi jószágok és kath. alapítványokról, melyeknek legfőbb védőjekép Barta János, alkalmasint valami káptalani bonorum di­rector, lépett sorompóba; szőnyegre került a püspöki s káptalani székek betöltése, melyet a görög egyház —­­bár katholikusnak ismer­tetik — minden egyes megyében maga eszkö­zöl; jött a tan-és nevelésügy, a kérvényezési jog, a patronátus rendezésének kérdése, sat. S az a jámbor kisebbség — bár egyik tagja, Ha­­tala P. kimondotta, miszerint a magán­érte­kezletben megkísérelt­­közeledés s találkozás­nak minden reménye füstbe ment — nem res­tell minden uj szakasznál módositványok s indítványokkal újra meg újra síkra szállni! Bartal Gy., Schwicker J., Hatala P.,Papp János óráig­ tartó indokolással fárasztják magukat — csupán azért, hogy az elnök kérdésére: elfo­gadja-e a kongressus az eredeti szerkezetet ? a püspökök az ő gyermekeikkel s aty­juk fiaival „mint egy ember“ álljanak fel, s ők (a 40 vitéz férül, ha le nem apadtak volna már annak is felére) mindannyiszor lás­sák, hogyan kell „dleum et operum perdere“! Tudhatnák régen, mit éppen tegnap mondott Pados a többség szemébe, miszerint „nem az ő argumentumaik ereje, hanem a többség dönti el a kérdést.“ Nem mondjuk ugyan, hogy szabadelvűsé­­gekkel teljesen meg volnánk elégedve , de ré­szekre mégis inkább kívánnék a győzelmet. Ámde utquid sperare contra spem? Főleg ha oly bánásmódban kell nem egyszer részesül­niük, milyenben Sennyei b. részeltete tegnap Hatalát, amire oly méltán vágta vissza több finomsággal, mint Sennyeié volt.Gajzágó misze­rint hiába hordja száján Sennyei ő excellentiája, hogy a kongresszusban minden tag egy jogkör­rel, egy szabályzat szerint ül, miután az a hang, melylyel ő excellenciája él, lelkének egészen más érzelmeiről tanúskodik. Már az igaz, hogy b. Sennyei Pálnak sokat fog köszönhetni — a püspöki kar! Amit mi nem bánnánk, sőt becsülni is tudnánk benne, ha saját szájából nem hallottuk volna, hogy biz ő csupán „a nép fékentartása tekintetéből“ kar­doskodik úgy a kath. egyház érdekeinek vé­delmében. Hanem hát mit törődik azzal ez a földi ja­vakat, fényes palotáit, kincseit, politikai jogait túl nem becsülő, hanem csakis és egyes egyedül lelki joghatóságára féltékeny s jámbor hívei­nek ragaszkodásával táplálkozó püspöki­ kar: akárki, akármilyen lelkületű ember akár­mily eszközökké! védje valójában védelemre szorult ügyeket — csak megvédje?! Miért­ ne fogadnák köszönettel Sennyei b. ingyen szolgálatát, mikor szép pénzért kellett már nem egyszer az újabb időkben embereket bérelni föl,hogy írjanak sok­ mindent s legutóbb „Értesitőt“,melynek élére állították ama meg­­nevezhetlen triumvirátust s ebben azon — mégis megnevezem — Kecskeméthyt, kit leg­­kevésbbé sem geni­oz, hogy most annak a Jé­zus Krisztusnak álljon szolgálatába, még pedig a legultramontánabb táborban, kit alig két hó­napja „a polgári körben“ tartott felolvasásán épenugy ledorongolt, mint Mózest, Confuciust, Mahomedet s több ilyen vallás-fabrikátort. No de­­­finis sanctificat .... 10-et Sztelo kapott. Az egyházkerületben 144 anyaegyház és gymnasium után az absolut többség 73 szavazat; igy tehát új választás szüksége fenn nem forogván, Zsedényi főfel­ügyelő a szava­­tok újbóli összeszámítása, to­vábbá a megválasztott superintendens kihirde­tése és megesketése végett i. é. június első nap­jára Nyíregyházára hívta meg az egyházkerü­leti gyűlést. — Modern vandalism t­­v czim alatt a Sz. H. írja : Tápé, mint tudjuk, legrégibb köz­ségek egyike Csongrád várm­egy­ében, s temp­lomának hajója szintén igen régi, hihetőleg a XIII. XIV. századbeli építmény. E hajó bel­sejében a 12 apostolt ábrázoló freskó (falfest­mény) létezéséről értesült e sorok író­ja ; ki­rándult tehát a helyszínére, s aki tudja, mily nevezetes tünemény műemléke­ben szegény hazánkban a falfestmény, s mily buzgón gon­doskodnak annak fentartásáról, az képes fel­fogni meglepetését, midőn arról értesült, hogy tavaly e falfestmény bemeszeltetett, nem tud­juk, ki és miért rendeld el a bemeszeltetést, de miután Tápé községnek Szeged város a föl­desura és egyházának kegyura, annyi igaz, hogy Sz­eged várost terheli a felelősség e mű­emlék megsemmisítésért. — Kolozsvárról Bukarestbe, hova eddig csak Pesten át lehetett táviratokat küldeni, most Szebenen, Brassón át egyenes távirdai összeköttetés készül. — A Berettyó vize ismét ijesztő módon növekedvén a környéket ismét árvízzel fenye­geti. — Szegeden is négy napi esőzés folytán a viz a város utczáin emelkedett. Két ház a fel­ső városon összeomlott. (Ingből: (Tiszt. szerkesztő úr! az ungvári­csapi vasúti földmunkálat foganatba vétetett, hol a munkás osztály kezdetben szép számmal képviselve volt de napról napra keresbedik, holott még a szőlős kertekben, valamint a me­zei munkálat, sem kezdődött meg , hanem en­nek egyedüli oka az , hogy a munkáltató közegek, a megalkudott bért a munkásoktól egy részben levonják. Itt az egyes földbirtokos osztály érzi súlyát kétszeresen, e vasúti szárnyvonalnak, mely egy tagban lévő földbirtokát ketté metszi, és besze­­geléseket hagy maga után, mely a czélirányos használatra alkalmatlan, s azért ki nem sajá­­títtatik, sőt még az sem fizettetik ki rögtönö­­sen, mely már a földbirtokosnak tényleges használatába sincs. Történik még itt az is, hogy a közlekedési utakról a vidéki lakosokat leszorítják, mivel a vasút kedvéért más közlekedési utak vetet­tek fel, melyek még ki sincsenek jelölve, nem a­hogy az illető társulat a tervezett utat rend­behozva átadni a forgalomnak; sőt ennek­­ el­lenére a régit is a földmunkálatba felvéteti, és járhatatlanná teszi, s a közlekedést egészen háttérbe szorítja. Ez már nagy áldozat, ha a vasút közérdek úgy a vidék mint az egyesek érdeke is nem mellőzhető. A szerződés azt igényli, hogy az elvett föld használata készpénzzel azonnal, még pedig egyszerre nem részletenként, kifize­tendő legyen s csak igy fogja a társulat az egyes érdekeket kellően bizalomra bírni. Fekésházy Lajos, Országgyűlés. A képv­iselőh­áz 320. ülése már ez. 28-án d. e. 9 órakor. Elnök: Som­sich Pál. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Széll Kálmán Gödöllő város kérvényét mu­tatja be egy járásbiróság felállítása iránt. Perczel István Tolna megye Gyönk közsé­gének hasonló kérvényét. Váradi Gábor Marmaros megyei község hasonló kérvényét. Vidacs János több ferencz- és józsefvárosi polgár kérvényét mutatja be, melyben a kor­mányt arra utasíttatni kérik, hogy a lánczhídon kívül elébb az alsó híd építtessék ki. Hodossin József a következő interpellációt intézi a pénzügyminiszterhez: A napi­lapokból olvastam, hogy valami brassói görögök, kik magokat „görök compa­­niá“-nak nevezik s kik brassói belvár­osi „szent háromságról“czimzett görög román keleti egy­ház vagyonát kényök kedvök szerint kezelik, azt önkényileg maguknak vindi­álják és usur­­pálják, az úrbéri kárpótlás alkalmából az álla­mot tetemesen s igen érzékenyen megkárosí­tották volna ; miután Brancovanu herczeg ál­tal nevezett egyháznak adományozott Poiána és Sambata nevű két község után járuló 20,000 frt kárpótlási dij helyett 40,000 forintot, s s igy kétszer sőt négyszer annyi összeget vet­tek fel, mint hason körülmények közt kapott. Brassó községe, 24 falu után 150,000 frt kár­­pótlást kapván csak, vagy a száraz nemzet, mely 25 falu után, vagy is az Úgyneve­zett „hét szék bírák jószágai“ után csak 95.000 forint kárpótlást kapott. Mondatik, hogy az államnak ily tetemes összegben lett megkárositás­ának eszközlője egy Veres neveze­tű ügyvéd lenne, ki azon összegből honorarium fejében 30.000 forintot kapott volna fentebb említett görögöktől, s ki néhány évtől fogva már eme görögöktől s tulajdonképen az általok önkényileg kezelt fentebb is megnevezett egy­ház vagyonából naponta 20 frtnyi napdijat húz, főként azért, hogy a románok és görögök közt fennforgó „Sz-háromságról“ czimzett egyházi viszályban a közvéleményt minden uton és mó­don a görögök részére nyerje meg. Mondatik azon kívü­l és biztos tudomásom van arról, hogy a 400.900 fit­yi kárpótlás iránti ügy, a minisztériumnál elintézés végett függő­ben van. Mindezeknél fogva kérdem a pénz­ügyminiszter urat, k­ör Van-e a miniszter úr­nak személyesen tudomása ezen ügyről? Ha igen, 2-or Szándékozik-e, és minő intézkedése­ket szándékozik tenni a miniszter úr az iránt, hogy az állam ne károsittassék­ meg,­­ vagy ha már megkárosíttatott volna, hogy a szenve­dett kár az államnak visszafordíttassék ? Lázár Ádám pedig az erdélyi részek köz­lekedési viszonyainak tárgyában a következő határozati javaslatot nyújtja be: Miután a közlekedési miniszter úr az 1871. költségvetése és jelentése rendén az erdélyi részekbeli küküllőmegyei Balázsfalva-balavá­sári útépítésről mi említé­st sem tett, és erről csakis az állandó pénzügyi bizottság jelenté­sében rendkívüli szükséglet a 11. lapján fordul elő egy mat évi határozatnak megújí­tása a­nélkül, hogy a képv.­ház ez iránt ezen alkalommal tüzetesen intézkedett volna. Miután továbbá ezen útvonalnak figyelmen kívü­l hagyása azon kiválóan bor és gabona­termelő vidéknek és így a gazdászati érde­keknek nagy hátrányára történnék, azon kívü­l hogy épen ezen tervezett útvonalak vannak hivatva egyfelől a székely­földdel, más­felől pedig a vasúthálózattal szükséges összekötte­tést eszközölni és fentartani. Mondja ki a képviselőház ismételve hatá­rozatiig a közmunka és közlekedési miniszter ur újból utasíttatik, hogy az 1870 január 31. 1218. sz. alatt kelt határozat értelmében a Küküllő megyei balásfalva-balavásári utak iránt indokolt javaslatát a jövő évi költség­­vetéssel egyetemben saját felelősége terhe a­­latt előterjeszteni kötelességének ismerje. Kinyomatik s a képviselők közt szétosz­­tatik. Halász Boldizsár azon indítványt teszi a napirendre nézve, hogy a vadászati törvény a hűbéri viszonyokra vonatkozók közöl első­sor­ban tárgyaltassék. Ezután megtörténik a szavazás a 25-ös bi­zottság tagjaira. Nyári­ Gyula dr, a főrendiház jegyzője át­hozza a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét. Tudo­másul vétetik. Ezzel a ház napirendre tért. Az 50. §. marad. Az 51 §-nál felszólal Madarász József figyelmezteti a minisztert az e §. által bekövetkezhető rendetlenségekre, így a választás a községekben a szolgabirák önkényének lesz kitéve. Mocsonyi Sándor osztja Madarász aggodal­mait s azt javasolja, hogy a választási idő meg­határozásával a képviselőtestület bizassék meg. Nehrebeczky S. a szerkezet elfogadását ajálja. El is fogadtatik. Az 52. §-nál Körmendy Sándornak módosítványa van. Az 52. §. 2. kikezdése végére teendő. S a pecsétnyomót ő­­zet alatt tartja, t. i. azon bi­zottság , mely bizottság a szavazati czédulákat lepecsételi. Nincs gondoskodva ar­ról a szövegben, kinek kezén legyen a pe­­csétnyomó, s így visszaélés történhetnék az­zal. Azt hiszem, módosítványom ellen kifogás nem lehet. Nyáry Pál felvilágosítást kér a minisz­tertől az iránt, mit jelent e­b-ban a bizalm­i férfiak kifejezése? Tóth Vilmos kijelenti, hogy ezeket maguk a pártok választják.A § elfogadtatik. Hasonlag az 53. § is. Az 54. §-nál Körmendy Sándor módosítványt ad be, mely igy szól: az 54-ik § 2-ik és 3-ik bekezdése helyett következő szerkezet teendő. Elnökét valamint tollvivőjét előadóját az igazoló bizottmány maga rá­.ASztjs (Felkiáltások : maradjon a szerkezet.) Madarász József csupán arra kívánja figyel­meztetni a jobboldalt hogy ha megmarad a szer­kezet, akkor a községekben súrlódás esetén a szolgabirói többség dönt. Pártolja a módosít­­ványt. A többség a §-t elfogadj . Az 59. § nál Pécss Tamás a köv. módosítást ajánlja. „A szakasz 3. bekezdése kihagyatván he­lyébe tétessék: Az elnök mind a rendes, mind a rendkívüli közgyűlés határnapjáról s az azo­kon felveendő tárgyaikról a képviselő testület tagjait legalább 24 órával a gyűlés előtt min­dig értesíteni tartozik.“ A rendes gyűléseken azonban az elnök által kitűzetteken kívül más tárgyak is vétethetnek tanácskozás alá s a gyűlés egyes tagjai által önálló indítványok is létethetnek. Ily önálló indítványok azonban csak legalább 24 óra köz­bejöttével vétethetnek tárgyalás alá. Körmendy Sándornak is van ugyanc §-ra a köv. módosítványa: az 59 § 2-ik kikezdése 3-ik sorában olvasható „rendkívüli közgyűlés“ után teendő „s fontos esetekben oly nagy gyű­lés is, melyben a község minden birtokos tagja részt vehet“ A harmadik kikezdés 2-ik sorá­ban „a képviselő testület“ szavak után „s a nagy­gyűlés“ teendő. Tóth V. Sajnálja de az egyiket rém fogad­hatja el. Tisza K. ajánlja Péchy módosítványát. Tóth Vilmos nem bánja, ha e módosítás szellemében 24 óra közbeesésével indítvány adassék be. Péchy Tamás ezt elfogadja. Várady Gábor úgy látja, hogy a miniszter ez óhaja megnehezíti a tanácskozmányt. Patrubány Gergely fölöslegesnek találja az indítványt. Nyáry Pál határozat­­hozatalát sürgeti. Csannóy Sándor: Én azon oknál fogva, mert tudjuk azt, miszerint a községekben az ülések rendesen a szünnapokban szoktak meg­tartatni, vagy vasárnapi napokon, ezért kíván­­nám, hogy e szó „legalább“ 24 órai időköz elé tétessék. A szerkezet e kis módosításssal elfogadta­tott. A módosítvány azonban elejtetett. A 60 §. marad. A 61. §-nál. Ghyczy Kálmán így kívánná a szerkezetet módosítani: „A közgyűléseken az elöljáróság tagjai közül csak a polgármester, biró, jegyző rendőrkapitány, tanácsnok, ügyész, árvaszéki ülnök, pénztárnok, számvevő, közgyám, orvos és mérnök bv- szavazattal és mindenik csak olyan ügyekben, mely­ek által személyileg ér­dekelve nincs. Elfogadtatik. A 62 § nál Halász Boldizsár indítványozza­ e szó után : a gyűlést e szavak tétessenek : „a képviselőtes­tület kívánságához képest!“ A szerkezet elfogadtatik. Mintatá­­z József ugyane­s második bekez­déséhez hol az ülések bezárásáról van szó, he­lyesebbnek tartaná, ha az elnök egymaga nem határozna ez iránt, hanem legalább a képvise­lőtestülettel egyetértőleg. A többség a szerkezetet elfogadja. A 63. §. V­árady Gábor lényegtelen mó­dosításával elfogadtatott. A 64. §. marad. A 65-nél Németh Albert a következő bővítést ajálja : A községi elöljáróság áll, kis községben a­­ bíróból és törvénybiróból legalább két tanács­beliből és legfőlebb 6 tanácsbeliből; nagy községekben a biróból és törvénybiróból lega­lább 4 tanácsbeliből és legfőlebb 10 tanácsbe­liből. Nehrb­ecky S. kéri a szerkezet megha­gyását. . . Ormós Sándor kéri a házat, vonja be az aljegyzőket is az elöljáróság keretébe. Szontagh Pál e czélból helyesebbnek ta­lálná a jegyző szót többes számban használni. Simonyi Ernő nem bánja akárhogy dönt­sék el a dolgot, csak a szöveg legyen világos. Németh Albert javaslata mindenesetre hatá­rozottabb, amennyiben a maximumot megha­tározza. Ő egyébiránt Ormos javaslatát is el­fogadhatónak tartja. Majoros István osztja az előtte szólók ál­tal kifejezett arra, hogy maga a község hatá­rozza meg tisztviselőinek számát. Azért e mó­dosítványt adja be : a községek vagy kiterjedésük és népessé­gük arány­ának szükségéhez képest tisztvise­lőinek számát szaporítják. Gonda László a következő módosítványt ad­ja be: a 65. §. utolsó sorában e szavak után „helyi igények szerint a tétessék : „tekintettel a jelen­t. czikk. 22. §-án elsorolt községi jogokra és teendőkre és azok közül kiválóan az 1868. 38. t. sz. 116 és 122 §§-nak érvényesítése czél­­jából rendszeresitendő más tisztviselők.“ Tóth Vilmos kijelenti, hogy Szontagh és Ormos módosítványait elfogadja. Németh Albert csak azt a kérdést intézi a miniszterhez : várjon ha a község főbírója meg­betegszik, vagy elhal, ki fogja képviselni. Tóth Vilmos a legidősebb tanácsnok, Ti­za K. Ormós és Csanády indítványai mellett részben a Németh Albertet is elfogadás végett ajánlja a háznak. Egyúttal pedig a kö­vetkező összegezett indítványt terjeszti be, a 65. §. Így állna: „A községi elöljáróság áll kis községekben a biróból, helyet esőből (másod vagy törvénybiróból) és legalább két tanácsbeliből (eskü­­t, hites) és körjegyzőből.“ Ez volna az első. A 2-ik kikezdés így volna : „Nagy községekben a biróból és helyetteséből (másod vagy törvénybíróból) és legalább négy tanácsbeliből, pénztárnokból, községi jegyző­ből, illetőleg jegyzőkből, közgyámból, és a­hol van, a rendes községi orvosból.“ Az utolsó be­kezdés pedig maradna a­mint van azon hozzá­tétellel, hogy „főjegyző, rendes jegyzők, fő­ügyész, rendes ügyészek.“ Erre mind a hárman visszavonják módosít­­ványaikat. Tisza módosítványa elfogadtatik. A kisebbségi különvélemény előadója a 66 . § helyett az eredeti 55 §-t ajálja. Szavazásnál , a szerkezet 99 szóval 85 ellenében elfogadtatik. A 67. §-ra Bér­­ez Ferencz a köv. módosítványt teszi. A 2-ik és 3-ik bekezdés helyett tétessék: Nagy és kis községekben a jegy­ző illetőleg a jegyzők, a körjegyző és községi orvos. Az utolsó bekezdés l-ső és 2-ik sorában ezen sza­vak helyett tanácsbeliek (hites esküdtek) té­tessék : „elöljáróknak.“ Az egész szöveg következő lenne: Rendes fizetést húz: Nagy és kis közsé­­­­gekben a jegyző illetőleg a körjegyző Rende­zett tanácsú városokban az elöljárosság a ke­zelő és segéd személyzet valamennyi rendes tagja. A fizetést, valamint az esetleges napdíjak mennyiségét a község szabályrendelettel álla­pítja meg. Kis és nagy községekben az elöljáróknak általában adassék-e fizetés? és mennyi ? Tekintettel az eddigi szokásra a község va­gyoni viszonyaira és az elöljárók elfoglaltatá­­sára, a fentebbi §-ban érintett szabály­rende­letben maguk a községek állapítják meg. Tisza K. szeretné hallani e tárgyban a mi­niszter véleményét különben ajálja e módosít­ványt : „Az első §-án vagy a 67. § elején igy kel­lene lenni: rendes fizetést húz a kis község körjegyzője, nagy községben a községi jegyző illetőleg jegyző s ott hol van, községi rendes orvos, a többi azután kimaradna. Az utolsó alineában nem lehet azután azt mondani, hogy vájjon az elöljárók kapnak-e fizetést vagy nem, ezt a község fogja elhatározni, mert az elöljáróságnak tagja az orvos és jegyző is. Hanem meg kell nevezni hogy arról váljon a bírónak, helyettesének, a pénztárnoknak, köz­gyámnak, tanácsbelieknek adassék-e és mennyi fizetés, a község fog határozni. Tóth Vilmos elfogadja Tisza módosítvá­nyát. A módosítvány tehát elfogadtatik. A 68. §-nál Horváth Sándor a következő módosítvá­­nyokat teszi: A községek rendezéséről szóló törvényjavaslat 68-ik §-ához. Az első alinea kihagyatván tétessék he­lyébe : „A polgármester évi fizetését maga a község állapítja meg a törvényhatóság jóváhagyása mellett.“ A 3-ik alinea után a következő szöveg té­tessék : „A jelen törvény kihirdetése előtt megálla­pított fizetéseket alább szállítani nem lehet. Kivételnek e tekintetben csak akkor lehet he­lye, ha az illető község túlterheltetését kimu­tatja s ha a leszállítást a törvényhatóság hely­ben hagyja. Az elaggott jegyzők s jegyzők öz­­vegyei és árvái sorsának biztosításáról segély és nyugdíj­pénztárak, vagy gyámintézetek felállítása által a törvényhatóságok szabály­­rendeletileg tartoznak intézkedni.“ Körmendy Sándor a Horváth módosítvá­­nyának első részét elfogadja és óhajtaná azt nem csak a polgármesternek, hanem a köz­­ségi jegyzők fizetésére is kiterjeszteni, de an­nak a jegyzői nyugdíjakat érintő részét nem, mert jobban szeretné, ha az illető községi jegyzők e tárgyban maguk intézkednének. Simonyi Lajos dr. Horváth S. módosítvá­nyát helyeseknek tartja. Ho­r­mán Vincze rövid indokolással bead­ja a következő módosítványt: módosítvány a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat 68-ik §-ához. A harmadik bekezdésben 300 frt helyett tétessék 500 frt. Deák Ferencz 300 frt minimumot igen ke­vésnek, az 500 frtot pedig nagynak tartja. Ajánlja a 400 frtot ! Tóth Vilmos Horváth módosítványának első részét nem fogadja el. A jegyzői fizetés 400 frt minimumához hozzájárul. Tisza Kálmán a Horváth módosítványának első részét is elfogadja. A jegyzői fizetés 400 frtnyi minimumát is elfogadja, de azt némely helyütt terhesnek tartja a községre nézve. Bogdanovits Willibald elfogadja Deák F. módosítványát. Jámbor Pál pártolja Horváth módosítvá­nyait. Szavazásnál Horváth S. módosítványai el­fogadtatnak. A 69. §-nál Koós József a köv. módosítványt ajálja: a 69. §. második bekezdésének 6-ik sorá­ban „képviselőtestületek“ szó utá­n tétessék közbe „és a szakaszbeli közigazgatási tisztv­i­­selő.“ Körmendy Sándornak szintén van a sz­a­­kaszra módosítvá­nya. E §-ban az mondat­a, hogy azt, hogy valamely körjegyzőség a m­el­­­lett al­jegyzőt is tartson, úgy­szintén, hogy :-i körjegyző s segédjegyző,mely községben lakjék, s a szövetkezeti helységek mily mértékben járuljanak ezen fizetésekhez, a képviselő tes­tületek meghallgatása mellett stb. az alist­án határozza meg. Ezt szóló nem tartja czéleze­­r­esnek. , Módosítvány a következő. Módosítvány a 69. §-hoz: a második kikezdés ezen kitételén kezdve „képviselőtestületek “ kihagyandó és ez teendő : „a szövetkezeti községek határozzák meg.“ A többség elfogadván a szöveget, Kör­mén­dy módosítványa elesik, Koós Józsefé­­pe­dig elfogadtatik. A 71. §-nál Simonyi Lajos dr. beterjeszti a kisebbségi különvéleményt, mely szerint a ház mondja ki hogy a rendezett tanácsú városok és nagy­köz­ségekben az összes elöljáróságot a választó­kö­zönség választja. (A bizottság szerkezete e fel­­­­­adatot a képviselőtestületre kívánja ruházni.) Körmendy Sándor a különvéleményt tel­­jesen­­ át­­olja,de azon hozzáadással hogy a köz­ségekben ne csupán a bírót és tanácsbeli­eket, hanem a körjegyzőt is a közönség válasz­­sza. Ez irányban módosítást ad be. Bohory Károly a törvényjavaslat intézke­dését, a rendezett tanácsosat bíró városokra nézve fölöttébb terhesnek tartja. Így megtör­ténhetik, hogy pl. Hód M. Vásárhely mint a provisórium alatt történt, kijelenteni lesz kény­telen, hogy nem akar lenni rendezett tanácsú város. Pártolja a különvéleményt. Nyáry Pál szintén. Majoros István nem bír eléggé csodálkozni azon, milyen fogalommal bírhatott az önkor­mányzatról az , aki e javaslatot készí­tette. Mert ez­által a községek jogköre nem hogy szélesíttetnék, de megszoríttatik. A nagy­községeknél megengedni az összes elöljáróság választását, a rendezett tanácsú városoknál pe­dig megszorítani, valóban különös. Ne része­süljön az adófizető polgár még a szabad tiszt­viselőválasztás jogában sem ? Egyátalában nem pártolhatja e törvényjavaslatot, mert szabad választást óhajt. Ez ingerelni fogja a népet s meg is boszulja magát. Pártolja a módosít­ványt. Csiky Sándor hasonló nézetben van. Nem lehet e pontját a tör­vényjavaslatnak elfogadni, mert az 1848. 23 és 14­­. czikkek a rendezett tanácsú városokat a választásokra nézve egyen­­joguakká tet­ték a kir. városokkal. E jogot pedig a községi törvény per­incisum elveszi s a polgárok többé nem lesznek választók,hanem a terhek megmaradnak. E szavakkal zárja be: A képviselők száma annyira le van szál­lítva, hogy egy 20—30000 polgárból álló vá­rost valóban nem képviselhet különösen a vi­­rilis szavazatok megállapítása után. Ezen vi­­rilis szavazatok által egynéhány egyén, kik castot képeznek, gyakorolja a jogokat a jog­egyenlőség megsemmitésével. Ha ez elfogad­tatik, akkor a jogegyenlőség nem egyébb mint keserű gúny. Micsoda jogegyenlőség az, ha valaki aki adót fizet, jogokat gyakorol, de a választóknak csak jámbor óhajtásaik lehetnek. Ha ezen tör­vényt meg akarják hozni, akkor jobb ha ki­mondják, hogy a miniszter legyen ellátva min­den jogokkal, a nép­ pedig viselje a terheket (Tetszés a balon). Én ezen­­. javaslatot nem fogadom el, mert átlátom, ha ily törvény elfo­gadtatik, az halva szülött lesz és azt életbe léptetni nem lehet. Tóth V. kéri a házat, fogadja el a törvény­­javaslatot eredeti szerkezetében, Brenne­berg Mór nem fogadja el a mó­dosítványt. A többségi és kisebbségi előadó ajálja a saját indítványait. Tisza László pártolja a különvéleményt. Patay István: T. ház! Én csak azért szó­lalok fel, mert most épen a jogfosztás elméjé­ről lévén szó, én szintén a jogfosztás egyik ne­mének tartom azt, hogy a jobboldal akkor, midőn előttem szóló 1. barátom felszólalt, el akarta tőle vonni a szót, azonban az elnök úr jobban értvén a ház­szabályokat, megengedte neki, hogy szólhasson. Én ily eljárást , mint mondom szintén jogfosztásnak tartok, az el­len akartam felszólalni. A­mi az előadó úr fé­lelmét illeti, hogy talán Ilódmező-Vásárhelyen 20 ezeren is fognak összejönni — én attól nem tartok, mert hiszen emlékezzünk vissza a történelemiben a Rákoson összejöttek 150.000- en felül s még­sem volt baj. Hanem én attól félek, hogy majd azok, kiket most a választási jogtól is megfosztunk, a választásoknál másként fognak részt venni. Adja Isten, hogy ez ne történjék így. Egyébiránt pártolom a módo­sítást. A név szerinti szavazás e módosítvány fölött holnap megy végbe. A 71. §-nál Győrfy Gyula indítványozza, hogy a jegyzők a 3 , illetőleg 6 évi választás alól kivétessenek. Patribán Gergely az intézkedést a községi orvosokra és mérnökökre is kiterjesztetni kí­vánja. Györfyé elfogadtatik, Patrubáné nem. A 72. §-nál Györfy Gyula a kisebbség nevében indít­ványozza, hogy valamint a nagy ügy a kis községekre nézve is mondassék ki, hogy a bí­rói hivatal vissza nem utasítható. Továbbá hogy ne csupán az alispánnak felmentő, ha­nem terhelő határozatai is fölebbezt­ethesse­­nek a törvényhozáshoz. Tóth Vilmos a nagy községekben nem Me­gyei élet. — A pozsony-nagyszombati lóvonatu vasút vasárnap tartott közgyűlésén elhatároz­tatott, hogy az 1870-ik évi tiszta nyeremény­ből, mely 19065 frt 12 fr, 15000 frt vagyis részvényenkint. 5 frt, mi 2 és fél perczent osz­talékot képez, fog kiosztatni. — A pozsony­ kerület honvéd utász­csapat ápr. 20-án Engerauban fog összeállit­­tatni 8 heti tanításra. — Az ez idei horváthországi ujonczozásról következő adatok fekszenek előttünk : Zágráb megyében a horvát honvédek közé besoroztatott 211 legény, nevezetesen 142 a gyalogsághoz, 69 a lovassághoz ; ebből a zá­grábi zászlóaljra jut 91 gyalog és 39 lovas, a verőczemegyeire 51 gyalog és 30 lovas. Sze­­rém megyében folyó hó 12-én a vukovári zász­lóaljhoz besoroztatott összesen 305 legény, és pedig­­267 a gyalogsághoz, 38 a lovassághoz. — Heven­ és .Külső Szolnok t e. me­gyék iskolatanácsa a következő elismerésre­­m­éltó határozatot hozta : Az iskolatanács tag­jai, áthatva a népnevelési ügy fontosságától, az évnegyedes gyűlésekre lemondanak az útikölt­ségről s napdíjakról, s csak egyes rendkívüli esetekben kiküldetések alkalmával óhajtják annak igénybevételét. — A pesti református egyház ápril 2-án, d. e. 11 órakor közgyűlést tartana. — A tiszai áfjpat. hi­tv. egyházker. választ m. f. h. 26-án bontotta fel Miskolczon a superinten­­densi méltóságra beküldött szavazati leveleket. 92 szavazatot Czékus, 41-et Bartholomeides, MAGYAR ÚJSÁG 1871. MÁRCZIUS 29.

Next