Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-01 / 75. szám
75-ik szám. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bementetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lpót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP EJSSaSS3E5S5!C3!E325S^SSiStraH5SS!E3KE£l«.'J!,S!SEE^3!SESB^5S!BJ!SS3Saf'3asSR5iff3B Szombaton, 1871. ápril 1. V. évfolyam. Előfizetésiér: Vidékre postán vagy helyben házhordva. Egész évre . . . .20 frt — kr. Félévre...................10 „ -- „ Negyedévre . . .5 Egy Intinpra . . . . .,70 „ ügyes számára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyirttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. T. Előfizetőinkhez! Ez az első szám, mely lapunknak saját nyomdájából került ki, és a saját kiadóhivatalunkból küldetett meg t. előfizetőinknek. Előnyös volt-e e változás és mennyiben, — ezt t. olvasóink önmaguk ítélhetik meg legjobban. Ha többet nem tehettünk, szíveskedjenek a kezdet természetszerű nehézségeinek betudni. E számunk révén egyúttal első is az évnegyedben, tisztelettel felkérjük közönségünket az előfizetési megrendelésnek minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Egész évre .... 20 frt. — kr. Fél évre............10 ,, — ,, Negyed évre (apr —jun.) 5 „ — „ Egy hóra............1 „ 70 „ •JSNST Az előfizetési pénzeket kérjük a ,,Magyar Ujság kiadóhivatalához“ Pestre, lipót utcza 11. szám alá intézni. “HÍG A „Magyar Újság szerkesztőkiadóhivatala. A „Magyar Újság“ hirdetési ügyében. Másnemű teendőim által túlságosan igénybe vétetvén, alólirt, a „Magyar Újság“ hirdetéseinek kezelését e becses lap kiadóhivatalának visszaadtam s teljes tisztelettel felkérem tisztelt ügyfeleimet, hogy megrendeléseiket f. év április 1-től fogva a „Magyar Újság“ kiadó hivatalába“ (Pest, Lipót-utcza 11. sz.) szíveskedjenek utasítani. Pesten, 1871. márcz. 31-én. Az első magyar hirdetési ügynökség nevében : Neumann B. A fentebbi nyilatkozat alapján e lap hirdetési rovata ezentúl kizárólag alálírt kiadóhivatal és ennek megbízottjai által kezeltetvén bizalommal fordul a kereskedelmi és iparkörökhöz azon ígéret mellett, miszerint a rovat minél csinosabb kiállítására ezentúl a lehető legnagyobb gond fog fordíttatni. A hirdetési árak a lap homlokán olvashatók. Nagyobb szerződéseknél kivételes árak szabatnak. A kiadó hivatal, Adakozás. Érmihályfalva mezőváros polgárai újólag 14 frt 70 krt küldöttek be szerkesztőségünkhöz Csanády Sándor orsz. képviselő úr által a franczia sebesültek javára. Pest, márczius 31. Párisban a legnagyobb fejetlenség uralkodik. Tényleg két kormány van: a központi bizottságs a köztársasági föderátió, létezését mindkettő az által bizonyítja, hogy a másiknak képviselőit elfogatja. A fölkeltők közt a legnagyobb egyenetlenség uralkodik. A megválasztott községtanácsosok közül többen beadták lemondásukat. A község utolsó ülése nagyon zajos volt. Tirard a pártok kiegyezése ügyében fényes beszédet mondott, emiatt elfogták s vád alá helyezték. Különben a város nyugodt s csak a közlekedést akadályozó torlaszok lerontása körül lehet nagyobb bámész csoportokat látni. A kormány azonban nem felejtkezik meg megtenni a védelmi intézkedéseket, hogy a versaillesi kormány készületlenül ne találja őket. A város nagy részben visszanyerte előbbi kinézését. A boltok nyitvák, a kávéházak túltömvék. A boulevardok mindannyira telvék sétálókkal, hogy alig lehet járni. Politizáló csoportokat nem igen lehet látni, a vitatkozások is sokkal nyugodtabban folynak, mint máskor. A „Paris Journal“ a központi bizottság eddigi kiadásait 3 millió francra, a népdüh áldozatait 33-ra teszi. A nemzetőrség tüzércsapata feloszlatott, a cukorgyárak munkásai ismét megkezdték a munkát, de készen vannak szükség esetén ismét fegyvert fogni. A bank a nemzetőrök által van körülvéve. A nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésében a következő indítványt terjesztették be. A nemzetgyűlés el van határozva a legmesszebb terjedő közigazgatási decentralisatiót behozni s a politikai egységet fentartani. — Thiers mondja .A német csapatok kivonulása a párisi mozgalmak miatt kevés időre elhalasztatott, sőt a német csapatok is nyertek erősbítést. A lázadók felelősek azért, hogy a németek kivonulása Párisiból késleltetett. Thiers mondja: a foglyok hazaszállítása ismét megkezdődött s a németekkel egyezmény történt arra nézve, hogy ha ellenségeskedés tör ki, ez csak is a lázadók terhére rovassék. A versaillesi kormány még mindig habozik. A Páris ellen intézendő támadást Barral fogja vezetni, ki Vincy helyett a hadsereg főparancsnokává neveztetett ki. A st.etiennei és charettei lázadás elnyomásának hírére 8000 bretagnei a versaillesi kormány rendelkezése alá bocsátá magát. A „Cri du Peuple“ a fölkelők programját a következő szavakban foglalja össze: „A község eszméje, mely után a 12. század óta törekedtünk, s melyet az erkölcs, a jog s a tudomány helyesel, végre 1871. márczius 18-án diadalmaskodott. Vele politikai formakép a köztársaság van összekötve, mely egyedül fér össze a szabadsággal, s a népsouverainitással. A legteljesebb szabadság a beszélésre, írásra, öszszegyülésre s egyesülésre. Az egyén tisztelete s a gondolat sérthetlensége. Az átalános szavazatjog souverainitása, mely mindig ura marad önmagának, s mely mindig összehívható s kimondhatja akaratát. A választás elve minden tisztviselőre s hatóságra. A képviselők felelőssége s igy folytonos letehetőségük. Az imperativ mandátum, mely a képviselő meghatalmazását s küldetését pontosan körülírja és meghatározza.“ A fölkelők, úgy látszik, azon elveket csak hangoztatni, de megtartani nem tudják. A nemzetközi munkás-egylet kijelenti hogy a legújabb párisi eseményekben nincsen része. Valótlan mintha a központi bizottság új zászlóaljakat szándékoznék fölállítani. Genfi tudósítások szerint a lyoni község tanácsa, Jean erődbe menekült. A brüsseli békeértekezlet a párisi események miatt üléseit fölfüggeszté, míg a rend helyre nem áll. Az első ülésen, mely a belga külügyi hivatalban tartatott, jelen volt: Németország részéről de Balán úr, brüsseli német követ, Harry d’ Arnim gr., római német követ, Quadt-Wickradt Isny gróf, a háború előtt Bajorország rendkívüli követe s minisztere Páriában, d’Uexküli gr. Württemberg követség tanácsos, Francziaország részéről: Baude báró franczia követ Brüsselben, de Goulard nemzetgyűlési képviselő mint meghatalmazottak és de Clerque, továbbá Coutrelaine tbk. mint biztosok. A megbízottak mellé több titkár és attacké van rendelve. A „Prov. Porr.“ a porosz pénzügyi állapotokról terjedelmes fejtegetésbe bocsátkozik, s kimutatja, hogy a hosszas háború daczára 1870. évben 6 millió többletet mutat föl a pénzügyi kezelés. Ez azután oly eredmény, melyet a békének örvendett országok méltán irigyelhetnek. Románia. Az egyesült dunai fejedelemségben mindinkább viharos parlamenti viták s belmozgalmak keletkeznek, melyek könyilyen előidézhetik a trónüresedést. A török kormány érezvén saját gyengeségét Románia irányában, már régóta segélyül hívta ennek főbb kérdései elintézéséhez Európa úgynevezett nagyhatalmait vagyis kabinetjeit, kik mindig szívesen avatkoznak be a világ bármely ügyeibe, és szívesebben sepergetnek s rendezgetnek más országokban minden főbb kérdést, mint otthon. Románia legfőbb ügyei a török kormány tehetlensége, s a nagyhatalmú kabinetek beavatkozása nyomán még módban oda jutottak, miszerint azok eldöntésében az ország képviseletével egyenlő jogot gyakorolt egyrészt a török kormány, és gyakoroltak másrészt a nagyhatalmiságok követei a párisi értekezleteken. Az 1856-diki párisi szerződés egyik pontjában megállapíttatott, hogy az egyesült fejedelemségek végleges szervezése az értekezleti hatalmak egyesült biztosítása alá helyeztetik. Ennélfogva előbb a testvérországok egyesülésére, azután a kospodári trón betöltésére, s később a trónörökösödési kérdések elintézésére nézve egyenlő hatalmat gyakoroltak a párisi értekezlet emberei a török kormánynyal és magával a parlamenttel, sőt 1866-ban a török kormány legalább elvben kivívta a parlament ellenében az ú. n. conferentia számára azon furcsa jogot, miszerint a fejedelem választása ne a parlamenttől, hanem a conferentiától függjön. Ennyi szakács természetesen elsózta a levest, annyira hogy ezen háromféle főhatalom egyenjogos intézkedése óta Romániából mit sem hallunk mást, mint kormányválságot, parlamenti válságokat, viharos, zavaros üléseket, néplázadást stb. És egyrészt a török kormánynak, másrészt a román kormányférfiak egy részének, t. i. a fejedelem híveinek most is legfőbb gondjuk egyik nagyhatalomtól a másikhoz futni, s azt fölkérni a „rend“ föntartására, a „forradalom“ megelőzésére stb., szóval a beavatkozásra. Tág tért nyit Románia eme ferde helyzete a kabineti cselszövényeknek, titkolódzásoknak és titkos szerződéseknek, az eddigi szerződések alapján, melyet, azonban az idők viharos járása nagyon megviselt, s kivált a franczia nemzet óriási vesztesége nagyon meggyengített, mert ennek legkevesebbé lehet most kedve vezérszerepet vinni Románia ügyei rendezésében. Szerintünk nem is lehet joga bármely nagyhatalomnak arra hogy egy bármely kis ország kabineti válságaiba, parlamenti mozgalmaiba s belső ügyeibe avatkozzék. Minden kis- és nagyhatalomnak elég baj a maga baja, s maga körében is nehéz feladat egyetértést tartania és teljes lehetlenség megannyi ellenkező nézetű s érdekli hatalmiság közt egyetértésre csak gondolni is. A német birodalmi gyűlés szép jó példával megy elől a be nem avatkozás hangoztatásával legalább elvben, midőn Vilmos császárhoz intézett első, és így programmszerű föliratában ezeket mondja: „Francziaország nehéz szenvedései, melyek a háború bajóin messze haladnak, megerősítik azon gyakran, de soha büntetlenül félre nem ismert igazságot, hogy a műveit nemzetek kötelékében élő még leghatalmasabb nemzeteket is csak benső életük teljes kifejtésében való bölcs önkorlátolás menti meg nehéz bonyodalmaktól. „Németország is hajdan, midőn uralkodói idegen származatú hagyományait követte, más népek életébe való keveredés által kapta meg felbomlása első csíráját. Az új birodalom, a nemzet legsajátabb szellemének szülötte, csak védelemre szánt, csak a béke műveinek folytonos szaporítására van irányozva. „Idegen népekkeli érintkezésben Németország polgárai számára nem követel többet, mint azon tiszteletet mindenütt, melyet jog és szokás nyújtanak, és távol ellen vagy rokonszenvtől: minden nemzetnek az egységet és saját ügyeinek rendezését szabadságára hagyja. A más népek benső viszonyaiba való beleelegyedés napjai, úgy reméljük, semmi ürügy alatt és semmi alakban vissza nem fognak térni.Ezáhajtandó, hogy az új német császárság elismerje és kövesse ezen programmot Románia irányában. Ha Németország követi, bizonyára követni fogják a többi nagyhatalmak is, részint elvből, részint kényszerűségből, mint követi p. o. Francziaország, melynek kabinetje első szerepet vitt a Romániát illető conferentiázásban. És ha a mostani Európa nagyhatalmai eltűrték hogy a párisi szerződés azon pontjait, melyek létesítését Sebastopolnál több százezer ember élete árán vásárolták meg, Gorcsakoff önkényesen megváltoztassa a szabad kereskedelem s a népjogok ellenében, ideje hogy elnézzék az ő beavatkozásukat biztosító pontok megváltozását is a népjogok, a belső önkormányzat érdekében. Ideje, hogy óvakodjanak a kabinetek a más népek életmozgalmainak vezetésébe keveredéstől, s megengedjék valahára minden nemzetnek azt, hogy saját ügyeit maga vezesse s intézze el. A közelebbi londoni conferentia ezen szent elv ellenében jegyzőkönyvileg kijelentette hogy az európai nagyhatalmak ezután nem fogják egyoldalúlag megváltoztatni az együttesen aláírt szerződéseket, s így természetes hogy e conferentia hívei mindent elkövetnek arra, hogy a Dunafejedelemség jogügyeit ismét a conferentia elé vigyék, a beavatkozás elvét hangoztassák s érvényre emeljék. Melyikkel fog tartani, melyik elvet fogja követni a „magyar-osztrák“ közösügyes külügyérség ? Ezt daczára a közelebb tett több rendbeli interpellátióknak, és a „véres könyv“-ben hangoztatott őszinteségnek, legkevesebbé sem tudhatjuk. Ez a mi csodálatos külügyérségünk, úgy látjuk, békét s barátságot ígér jobbra s balra, holott jól tudhatná, hogy ha ellenkezésbe jönnetalán Románia vagy Szerb-Bolgár stb. ország a török kormánypárttal, a mindenfelé osztogatott barátságot végre egyik féltől mégis meg kell vonnia. Ezért nem volt jó soha és nem helyeselhető soha a beavatkozás, a barátság és követelés mindenfelé osztogatott politikája. A szigorú semlegesség politikáját még inkább érdekünkben áll Románia vagy a török birodalom irányában megóvni, mint a nyugati hatalmak párbajában, s így még inkább érdekelne tudnunk : minő eljárást követ a közösügyes külügyérség a napról napra élesebbé váló mozgalmak, válságok és beállható szakadások irányában? A baranyai és tolna megyei képviselők ma d.u. 4 órakor magánértekezletet tartanának az országház társalkodó termében. Te Deum laudamus! A kath. autonómiai congressus tegnap befejezvén a 27-es bizottság munkálata fölött hosszabb idő óta folytatott részletes vitát, és megválasztván ama 12 tagú küldöttséget, melynek feladata lesz a munkálatot ő figének beterjeszteni, az ellenzék egy tagjának óvása és kölcsönösen alkalmazott udvarias bókolások közt elnapolta magát. A világ pedig ismét gazdagabb lett egy tapasztalattal, s ez az, hogy létező jogok flagráns megsértésével transactiót létrehozni akarni oly hiú törekvés, mint amilyet a szent irás a homoktalajra való építés hóbortjával oly találón jellemez. Midőn ugyane congressus először öszszejött a múzeum díszteremében, volt alkalmunk kifejezést adni abbeli meggyőződésünknek , hogy e congressus már alkotásának igazságtalan módjában rejti lehetetlenségét, és hogy épen a hierarchia magatartásának merevségében van a garantia arra nézve, hogy azon retrogad lépés, melyet a hatalombitorlás törvényesítésével keresztülvinni akar, hajótörést fog szenvedni a közvélemény szikláján. Mert „autonómiát“ hangoztatni, abrogálni akarni az államnak törvényben gyökerező befolyását a magyar egyház ügyeire — és ugyanakkor jogátruházás helyett minden befolyásból kizárni akarni a katholikus hitegyetemet , tehát akarni létesíteni „kath. önkormányzat“ czime alatt hierarchiai absolutismust, — egy nagy absurdum , melytől félni gyengeség, s melynek fontosságot tulajdonítani akarni fölösleges lenne. E lap olvasóinak alkalom nyuttatott a 27-es bizottság egészben elfogadott munkálatával megismerkedni; e munkálat annyira leplezetlenül magán hordja a hierarchiai absolutismus jellegét, hogy önmagában fölment bennünket a kommentálás kötelessége alól. E szerint minden hatalom összpontosíttatnék a püspöki kar kezében, mely ismét szerves összeköttetésbe jönne a csalhatatlan, s ekkép a lelkiismeret fölött is korlátlanul rendelkező pápával; a roppant egyházi vagyon s az alapok tovább is a püspöki karnak kezében maradnának ellenőrzés nélkül; az alsó papság helyzete javulás helyett csak roszabbulna, a hívők befolyása az egyházi ügyekbe pedig egy csapással lehetetleníttetnék. Ily munkálatot pedig lehet a Parlamentarismus elkerülésével egyének által aláíratni, de azt várni, vagy csak remélni is, hogy ily „fából vaskarikának“ életbeléptetéséhez a kormány és országgyűlés, mely elé ez ügyeket megoldatlanul helyezte az 1848-i törvényhozás, járulni fog, nevetséges lenne. Az 1848. XX. t. sz. 3. §-a lehet rész, elhibázott, olyan is, de törvény, melyet alkalmazni és korrigálni kell, de melynek alkotmányellenes megkerültetését sem a kormánynak , sem a törvényhozásnak tűrni nem szabad. E törvénycikk pedig csupán javaslattételi hatáskört ad a congressusnak, de intézkedési jogot nem, ezért mi tagadjuk, hogy a kath. congressus munkálatát az országgyűlésen kívül bárki jogosítva lenne érvényesen és kötelezőleg szentesíteni. Átalában a dolog egymásutánja nem az, melyet a főpapság megállapítani akar. Nézetünk és a dolog természete szerint első feladat a teljes vallásszabadság kimondása és törvényszerű biztosítása. Másodszor kimondása azon elvnek, hogy egyházi és iskolai szükségleteire fedezetet az államtól semminemű vallás felekezet nem kap. Ennek kapcsában az úgynevezett „kath. egyházi vagyon“ kérdésének rendezése, s bizonyos mérvben saecularisatiója. S csak erre következnék a logikai egymásután szerint a kath. egyház autonóm szervezetének megállapítása, melyet, ha már e nagy elvi kérdések megoldottak, zavartalanul elintézhet úgy a katholikus, mint a többi hitközség. Ez a dolog rendje, s minden más, ezzel ellenkező czéltalan kóborlás a tervek tág mezőjén. A kath. congressus üléseinek befejeztekor lehetetlen néhány szóval meg nem emlékeznünk azon szomorú és nevetséges szerepről, melyet a congressusi kisebbség, az u. n. ellenzék játszott. Ha már a közöny lehetetlenné tette a szoros pártalakulást s a kisebbségi elemek különbözősége egy közös és legalább nagyjából elfogadható programoi megállapítását — számolniok kellett volna erőikkel, s ha már a győzelem kilátása eltűnt is a láthatárról, legalább az a 14 ember ne hajolt volna meg, a fungált többség határozata előtt, hanem kifejtve a szabadelvűség követelményeit, melyekkel a többség homlokegyenest ellentétbe helyezkedett a közérzületre alapított nagyszerű tiltakozással hagyta volna oda a congressus termét. De ezt a kisebbség nemcsak nem tette, sőt hozzájárult ahhoz, hogy két vezértagja, Bartal György és Horváth Döme a 12. és küldöttségbe is beválasztassék! S ezek ugyanazon küldöttség fejei, mely előtt Simor János himeretlen gúnnyal kijelentette, hogy kankozik .Pápáján belül las Te DemilauM 'jt .Birós László, Giaudmetto. ■°--vrmiWi]iartfaa Bittó István, gömöri Szontágh Pál, Zichy Manó, Horváth Döme, Wodianer b., Kemény b. Wahrmann, Eördögh, Érkövi, Németh Albert, Mikó gr., Popovics , Ivácskovics, Pejachevich, Somssich és Matkovich képviselő urak együttes levélben tudatják velem, miszerint ők egyenként és insolidum tiltakoznak a kopasz gyűlés határozata ellen, minthogy világos jogosultságuk daczára ki lettek zárva a tanácskozmányból. Sajnálom e kis incidenst, de a dolog immár megtörtént, tehát kérem a fent dicsért tisztelt urakat, érjék be azzal hogy neveiket itt szépen kitettem.* * * Pauler Tivadar ma egy kis bakot lőtt, mintegy foglalóul azon nagyobb bakok fejében, melyeket ő excellentiája jövőben lőni szándékozik. Ugyanis nem ismerve a ház szabályait, módosítványt adott be, melyet aztán Pidszky Ferencznek kellett magáévá tenni, minthogy a képviselőházban csakis képviselő nyújthat be módosítványt, Pauler pedig mindeddig csak inspe képviselő. Meg is látszott a miniszter úr arczkifejezésén a bámészkodás a felett, hogy még most is, a megyei és községi törvények megszavaztatása után, létezik Magyarországon valami amihez egy miniszternek joga nincs! Magam is bámulok rajta.* * * A katholikus congressus határtalan időre elnapolta magát. Mondják hogy Szilágyi Virgil aki ott rettenesen el volt foglalva, fel szándékozik használni e szünidőt arra hogy végre valahára számot adjon a közönségnek azon 3000 forintról melyet magának előlegesen codificált. * Egy fontos kérdés merült fel az úgynevezett honvédelmi minisztériumban. Elláttassanak-e a honvédzászlóaljak zenekarral, igen vagy nems that is the question ! A „Reform“ szerint egyelőre csak kettő engedélyeztetett; a „Pesti Napló“ szerint a honvédzászlóaljak ebbeli kérése egyenesen megtagadtatok. A „Hon“ azt kérdi, hogy hát a két, ellenkező hír közül melyik az igaz ? Én abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy neki e kérdésre válaszolhassak. A dolog úgy történt. Két honvédkerületi parancsnok megígérte, hogy mindig csak a Gotterhaltot fogja huzatni. Erre Andrássy rögtön rámondá az igent. Ennek hallattára eljöttek a többi parancsnokok bevallván, hogy ők a Kossuth-indulót fogják huzatni. Akkor dühbe jött Andrássy s azt határozta, hogy ne legyen semmiféle zenekara a honvédségnek, hanem hát tánczoljon úgy , mint majd neki a közös ügyes banda hegedül.* * * A honvédelmi miniszterről szólva nem hagyhatom emlitetlenül azon örvendetes hirt, mely szerint ő, Andrássy Gyula gróf, azon szándékát nyilvánította volna bizalmas körben : ama 83.000 forintot melyet véres verejtékkel a sugárútnak eladatott telkeken nyert, a honvédmenház javára felajánlani. Nem kételkedem benne miszerint a nemes gróf sietni fog e szép szándékát végre is hajtani.* * * A Pesti Naplóról, az a furcsa hir kering, hogy ellenzéki lappá akar átváltozni, minthogy munkatársai egymásután ministeri hivatalnokokká neveztetnek ki. Mások szerint a Deákpárt e főközlönye végkép meg fog szűnni s beleolvadni Kákay heti krónikájába vagy a Borsszem Jankóba. Én inkább azt hiszem, hogy a kormány ez utóbbi két lap munkatársait is kinevezendi ministeriális hivatalnokoknak. S ki fogja csinálni ezentúl a jobboldali lapokat ? Hát azok akik eddig csinálták : a miniszeriális hivatalnokok. Talián Náczi.