Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-01 / 75. szám

75-ik szám. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bem­entetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-h­ivatal: Lpót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m­. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP EJSSaSS3E5S5!C3!E325S^SSiStraH5SS!E3KE£l«.'J!,S!SEE^3!SESB^5S!BJ!SS3Saf'3asSR5iff3B Szombaton, 1871. ápril 1. V. évfolyam. Előfizetésiér: Vidékre postán vagy helyben ház­hordva. Egész évre . . . .20 frt — kr. Félévre...................10 „ -- „ Negyedévre . . .5 Egy Intinpra . . . . .,70 „ ügyes szám­ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petit sor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­­­lön 30 kr. Nyirttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. T. Előfizetőin­kh­ez! Ez az első szám, mely lapunknak sa­ját nyomdájából került ki, és a saját kiadóhivatalunkból küldetett meg t. elő­fizetőinknek. Előnyös volt-e e változás és mennyi­ben, — ezt t. olvasóink önmaguk ítélhe­tik meg legjobban. Ha többet nem tehet­tünk, szíveskedjenek a kezdet természet­­szerű nehézségeinek betudni. E számunk révén egyúttal első is az évnegyedben, tisztelettel felkérjük közön­ségünket az előfizetési megrendelésnek minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Egész évre .... 20 frt. — kr. Fél évre............10 ,, — ,, Negyed évre (apr —jun.) 5 „ — „ Egy hóra............1 „ 70 „ •JSNST Az előfizetési pénzeket kérjük a ,,M­agya­r U­j­s­á­g kiadóhivatalához“ Pestre, lipót utcza 11. szám alá in­tézni. “HÍG A „Magyar Újság­ szerkesztő­­kiadóh­ivatala. A „M­agyar Újság“ hirdetési ügyében. Másnemű teendőim által túlságosan igénybe vétetvén, alólirt, a „Magyar Újság“ hirdetései­nek kezelését e becses lap kiadóhivatalának visszaadtam s teljes tisztelettel felkérem tisztelt ügyfeleimet, hogy megrendeléseiket f. év ápril­is 1-től fogva a „Magyar Újság“ kiadó hi­vatalába“ (Pest, Lipót-utcza 11. sz.) szíves­kedjenek utasítani. Pesten, 1871. márcz. 31-én. Az első magyar hirdetési ügynökség nevében : Neumann B. A fentebbi nyilatkozat alapján e lap hirdetési rovata ezentúl kizárólag alálírt kiadóhivatal és ennek megbízott­jai által kezeltetvén bizalommal fordul a kereskedelmi és iparkörökhöz azon ígé­ret mellett, miszerint a rovat minél csi­nosabb kiállítására ezentúl a lehető leg­nagyobb gond fog fordíttatni. A hirde­­tési árak a lap homlokán olvashatók. Nagyobb szerződéseknél kivételes árak szabatnak. A kiadó hivatal, Adakozás. Érmihályfalva mezőváros polgárai újólag 14 frt 70 krt küldöttek be szerkesztős­égünkhöz Csa­­nády Sándor orsz. képviselő úr által a franczia sebesültek javára. Pest, márczius 31. Párisban a legnagyobb fejetlenség uralko­dik. Tényleg két kormány van: a központi bi­zottság­­s a köztársasági föderátió, létezését mindkettő az által bizonyítja, hogy a másiknak képviselőit elfogatja. A fölkeltők közt a legnagyobb egyenetlen­ség uralkodik. A megválasztott községtanácso­sok közül többen beadták lemondásukat. A község utolsó ülése nagyon zajos volt. Tirard a pártok kiegyezése ügyében fényes beszédet mondott, emiatt elfogták s vád alá helyezték. Különben a város nyugodt s csak a közleke­dést akadályozó torlaszok lerontása körül lehet nagyobb bámész csoportokat látni. A kormány azonban nem felejtkezik meg megtenni a védelmi intézkedéseket, hogy a versaillesi kormány ké­születlenül ne találja őket. A város nagy részben visszanyerte előbbi kinézését. A boltok nyitvák, a kávéházak túl­­tömvék. A boulevardok mind­annyira telvék sétálókkal, hogy alig lehet járni. Politizáló cso­portokat nem igen lehet látni, a vitatkozások is sokkal nyugodtabban folynak, mint máskor. A „Paris Journal“ a központi bizottság ed­digi kiadásait 3 millió francra, a népdüh áldo­zatait 33-ra teszi.­­ A nemzetőrség tüzércsa­pata feloszlatott, a c­ukorgyárak munkásai ismét megkezdték a munkát, de készen vannak szükség esetén ismét fegyvert fogni. A bank a nemzetőrök által van körül­véve. A nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésében a kö­vetkező indítványt terjesztették be. A nemzet­gyűlés el van határozva a legmesszebb terjedő közigazgatási decentralisatiót behozni s a poli­tikai egységet fentartani. — Thiers mondja .­­A német csapatok kivonulása a párisi mozgal­mak miatt kevés időre elhalasztatott, sőt a német csapatok is nyertek erősbítést. A lázadók felelősek azért, hogy a németek kivonulása Pá­risiból késleltetett. Thiers mondja: a foglyok hazaszállítása ismét megkezdődött s a németek­kel egyezmény történt arra nézve, hogy ha ellen­ségeskedés tör ki, ez csak is a lázadók terhére rovassék. A versaillesi kormány még mindig habozik. A Páris ellen intézendő támadást Barral fogja vezetni, ki Vincy helyett a hadsereg főparancs­nokává neveztetett ki. A st.­etiennei és charettei lázadás elnyomá­sának hírére 8000 bretagnei a versaillesi kor­mány rendelkezése alá bocsátá magát. A „Cri du P­euple“ a fölkelők programj­át a következő szavakban foglalja össze: „A község eszméje, mely után a 12. század óta törekedtünk, s melyet az erkölcs, a jog s a tudomány helyesel, végre 1871. márczius 18-án diadalmaskodott. Vele politikai formakép a köztársaság van összekötve, mely egyedül fér össze a szabadsággal, s a népsouverainitással. A legteljesebb szabadság a beszélésre, írásra, ösz­­szegyülésre s egyesülésre. Az egyén tisztelete s a gondolat sérthetlensége. Az átalános szavazat­jog souverainitása, mely mindig ura marad ön­magának, s mely mindig összehívható s kimond­hatja akaratát. A választás elve minden tiszt­viselőre s hatóságra. A képviselők felelőssége s igy folytonos letehetőségük. Az imperativ mandá­tum, mely a képviselő meghatalmazását s kül­detését pontosan körülírja és meghatározza.“ A fölkelők, úgy látszik, azon elveket csak hangoz­tatni, de megtartani nem tudják. A nemzetközi munkás-egylet kijelenti hogy a legújabb párisi eseményekben nincsen ré­sze. Valótlan mintha a központi bizottság új zászlóaljakat szándékoznék fölállítani. Genfi tu­dósítások szerint a lyoni község tanács­a, Jean erődbe menekült. A brüsseli béke­értekezlet a párisi esemé­nyek miatt üléseit fölfü­ggeszté, m­íg a rend helyre nem áll. Az első ülésen, mely a belga külügyi hivatalban tartatott, jelen volt: Német­ország részéről de Balán úr, brüsseli német kö­vet, Harry d’ Arnim gr., római német követ, Quadt-Wickradt Isny gróf, a háború előtt Bajorország rendkívüli követe s minisztere Pá­riában, d’Uexküli gr. Württemberg­ követség­ tanácsos, Francziaország részéről: Baude báró franczia követ Brüsselben, de Goulard nemzetgyűlési képviselő mint meghatalmazottak és de Clerque, továbbá Coutrelaine tbk. mint biztosok. A megbízottak mellé több titkár és attacké van rendelve. A „Prov. Porr.“ a porosz pénzügyi állapo­tokról terjedelmes fejtegetésbe bocsátkozik, s ki­mutatja, hogy a hosszas háború daczára 1870. évben 6 millió többletet mutat föl a pénzügyi kezelés. Ez azután oly eredmény, melyet a bé­kének örvendett országok méltán irigyelhetnek. Románia. Az egyesült dunai fejedelemségben mindinkább viharos parlamenti viták s belmozgalm­ak keletkeznek, melyek köny­­ilyen előidézhetik a trónüresedést. A török kormány érezvén saját gyen­geségét Románia irányában, már régóta segélyül hívta ennek főbb kérdései elin­tézéséhez Európa úgynevezett nagyhatal­mait vagyis kabinetjeit, kik mindig szí­vesen avatkoznak be a világ bármely ügyeibe, és szívesebben sepergetnek s rendezgetnek más országokban minden főbb kérdést, mint otthon. Románia legfőbb ügyei a török kor­mány tehetlensége, s a nagyhatalmú ka­binetek beavatkozása nyomán még­­ mód­ban oda jutottak, miszerint azok eldönté­sében az ország képviseletével egyenlő jogot gyakorolt egyrészt a török kor­mány, és gyakoroltak másrészt a nagy­­hatalmiságok követei a párisi értekezle­teken. Az 1856-diki párisi szerződés egyik pontjában megállapíttatott, hogy az egyesült fejedelemségek végleges szerve­zése az értekezleti hatalmak egyesült biz­tosítása alá helyeztetik. Ennélfogva előbb a testvér­országok egyesülésére, azután a k­ospodári trón be­töltésére, s később a trónörökösödési kér­dések elintézésére nézve egyenlő hatal­mat gyakoroltak a párisi értekezlet em­berei a török kormánynyal és magával a parlamenttel, sőt 1866-ban a török kor­mány legalább elvben kivívta a parla­ment ellenében az ú. n. conferentia szá­mára azon furcsa jogot, miszerint a feje­delem v­álasztása ne a parlamenttől, ha­nem a conferentiától függjön. Ennyi szakács természetesen elsózta a levest, annyira hogy ezen három­féle főhatalom egyenjogos intézkedése óta Romániából mit sem hallunk mást, mint kormányválságot, parlamenti válságokat, viharos, zavaros üléseket, néplázadást stb. És egyrészt a török kormánynak, másrészt a román kormányférfiak egy ré­­szének, t. i. a fejedelem híveinek most is legfőbb gondjuk egyik nagyhatalomtól a másikhoz futni, s azt fölkérni a „rend“ föntartására, a „forradalom“ megelőzésére stb., szóval a beavatkozásra. Tág tért nyit Románia eme ferde helyzete a kabineti cselszövényeknek, titkolódzásoknak és titkos­ szerződések­nek, az eddigi szerződések alapján, me­lyet, azonban az idők viharos járása na­gyon megviselt, s kivált a franczia nem­zet óriási vesztesége nagyon meggyen­gített, mert ennek legkevesebbé lehet most kedve vezérszerepet vinni Románia ügyei rendezésében. Szerintünk nem is lehet joga bármely nagyhatalomnak arra hogy egy bármely kis ország kabineti válságaiba, parla­menti mozgalmaiba s belső ügyeibe avat­kozzék. Minden kis- és nagyhatalomnak elég baj a maga baja, s maga körében is nehéz feladat egyetértést tartania és teljes le­­hetlenség megannyi ellenkező nézetű s érdekli hatalmiság közt egyetértésre csak gondolni is. A német birodalmi gyűlés szép jó példával megy elől a be nem avatkozás hangoztatásával legalább elvben, midőn Vilmos császárhoz intézett első, é­s így programmszerű föliratában ezeket mondja: „Francziaország nehéz szenvedései, melyek a háború bajóin messze haladnak, megerősítik azon gyakran, de soha büntetlenül félre nem is­mert igazságot, hogy a műveit nemzetek kötelé­kében élő még leghatalmasabb nemzete­ket is csak benső életük teljes kifejtésé­ben való bölcs önkorlátolás menti meg ne­héz bonyodalmaktól. „Németország is hajdan, midőn uralkodói idegen származatú hagyományait követte, más népek életébe való keveredés által kapta meg felbomlása első csíráját. Az új biro­dalom, a nemzet legsajátabb szellemének szülötte, csak védelemre szánt, csak a béke műveinek folytonos szaporítására van irányozva. „Idegen népekkeli érintkezésben Németor­szág polgárai számára nem követel többet, mint azon tiszteletet mindenütt, melyet jog és szokás nyújtanak, és távol ellen­ vagy rokonszenvtől: minden nemzetnek az egységet és saját ügyeinek rendezését szabadságára hagyja. A más népek benső viszonyaiba való beleelegyedés napjai, úgy reméljük, semmi ürügy alatt és semmi alakban vissza nem fog­nak térni.E­záhajtandó, hogy az új német császár­ság elismerje és kövesse ezen program­­mot Románia irányában. Ha Németország követi, bizonyára követni fogják a többi nagyhatalmak is, részint elvből, részint kényszerűségből, mint követi p. o. Fran­­cziaország, melynek kabinetje első szere­pet vitt a Romániát illető conferentiá­­zásban. És ha a mostani Európa nagyhatal­mai eltűrték hogy a párisi szerződés azon pontjait, melyek létesítését Sebastopolnál több százezer ember élete árán vásárolták meg, Gorcsakoff önkényesen megváltoz­tassa a szabad kereskedelem s a népjogok ellenében, ideje hogy elnézzék az ő be­avatkozásukat biztosító pontok megválto­zását is a népjogok, a belső önkormány­zat érdekében. Ideje, hogy óvakodjanak a kabinetek a más népek életmozgalmai­nak vezetésébe keveredéstől, s megenged­jék valahára minden nemzetnek azt,­­ hogy saját ügyeit maga vezesse s intéz­ze el. A közelebbi londoni conferentia ezen szent elv ellenében jegyzőkönyvileg ki­jelentette hogy az európai nagyhatal­mak ezután nem fogják egyoldalúlag megváltoztatni az együttesen aláírt szerződéseket, s így természetes hogy e conferentia hívei mindent elkövetnek arra, hogy a Dunafejedelemség jog­ügyeit ismét a conferentia elé vigyék, a beavatkozás elvét hangoztassák s ér­vényre emeljék. Melyikkel fog tartani, melyik el­vet fogja követni a „magyar-osztrák“ közösügyes k­ül­ügy­érség ? Ezt daczára a közelebb tett több rendbeli interpellá­­tióknak, és a „véres könyv“-ben han­goztatott őszinteségnek, legkevesebbé sem tudhatjuk. Ez a mi csodálatos külügyérsé­­gü­nk, úgy látjuk, békét s barátságot ígér jobbra s balra, holott jól tudhatná, hogy ha ellenkezésbe jön­netalán Románia vagy Szerb-Bolgár stb. ország a török kormánypárttal, a mindenfelé osztogatott barátságot végre egyik féltől még­is meg kell vonnia. Ezért nem volt jó soha és nem he­lyeselhető soha a beavatkozás, a barát­ság és követelés mindenfelé osztogatott politikája. A szigorú semlegesség politikáját még inkább érdekünkben áll Románia vagy a török birodalom irányában meg­óvni, mint a nyugati hatalmak párbajá­ban, s így még inkább érdekelne tud­nunk : minő eljárást követ a közösügyes kü­lügyérség a napról napra élesebbé váló mozgalmak, válságok és beállható szakadások irányában? A baranyai és tolna megyei képviselők ma d.u. 4 órakor magán­értekezletet tartanának az or­szágház társalkodó termében. Te Deum laudamus! A kath. autonómiai congressus tegnap befejezvén a 27-es bizottság munkálata fölött hosszabb idő óta folytatott részletes vitát, és megválasztván ama 12 tagú kül­döttséget, melynek feladata lesz a mun­kálatot ő figének beterjeszteni, az ellenzék egy tagjának óvása és kölcsönösen alkal­mazott udvarias bókolások közt elnapolta magát. A világ pedig ismét gazdagabb lett egy tapasztalattal, s ez az, hogy létező jogok flagráns megsértésével transactiót létrehozni akarni oly hiú törekvés, mint a­milyet a szent irás a homok­talajra való építés hóbortjával oly találón jellemez. Midőn ugyane congressus először ösz­­szejött a múzeum díszteremében, volt al­kalmunk kifejezést adni abbeli meggyő­ződésünknek , hogy e congressus már alkotásának igazságtalan módjában rejti lehetetlenségét, és hogy épen a hierarchia magatartásának merevségében van a ga­­rantia arra nézve, hogy azon retrogad lépés, melyet a hatalombitorlás törvénye­­sítésével keresztülvinni akar, hajótörést fog szenvedni a közvélemény szikláján. Mert „autonómiát“ hangoztatni, abro­­gálni akarni az államnak törvényben gyö­kerező befolyását a magyar egyház ügyei­re — és ugyanakkor jogátruházás he­lyett minden befolyásból kizárni akarni a katholikus hitegyetemet , tehát akarni létesíteni „kath. önkormányzat“ czime alatt hierarchiai absolutismust, — egy nagy absurdum , melytől félni gyenge­ség, s melynek fontosságot tulajdonítani akarni fölösleges lenne. E lap olvasóinak alkalom nyuttatott a 27-es bizottság egészben elfogadott mun­kálatával megismerkedni; e munkálat annyira leplezetlenül magán hordja a hierarchiai absolutismus jellegét, hogy önmagában fölment bennünket a kommen­­tálás kötelessége alól. E szerint minden hatalom összponto­­síttatnék a püspöki kar kezében, mely ismét szerves összeköttetésbe jönne a csalhatatlan, s ekkép a lelkiismeret fölött is korlátlanul rendelkező pápával; a roppant egyházi vagyon s az alapok tovább is a püspöki karnak kezében maradnának ellenőrzés nélkül; az alsó papság helyzete javulás helyett csak roszabbulna, a hívők befolyása az egyházi ügyekbe pedig egy csapással lehetetleníttetnék. Ily munkálatot pedig lehet a Parla­mentarismus elkerülésével egyének által aláíratni, de azt várni, vagy csak remélni is, hogy ily „fából vaskarikának“ életbe­léptetéséhez a kormány és országgyűlés, mely elé ez ügyeket megoldatlanul he­lyezte az 1848-i törvényhozás, járulni fog, nevetséges lenne. Az 1848. XX. t. sz. 3. §-a lehet rész, elhibázott, olyan is, de törvény, melyet al­kalmazni és korrigálni kell, de melynek alkotmányellenes megkerültetését sem a kormánynak , sem a törvényhozásnak tűrni nem szabad. E törvényc­ikk pedig csupán j­avaslattételi hatáskört ad a congressusnak, de i­n­t­é­z­k­e­d­é­s­i j­o­­g­o­t nem, ezért mi tagadjuk, hogy a kath. congressus munkálatát az országgyűlésen kívül bárki jogosítva lenne érvényesen és kötelezőleg szentesíteni. Átalában a dolog egymásutánja nem az, melyet a főpapság megállapítani akar. Nézetünk és a dolog természete szerint első feladat a teljes vallás­szabad­ság kimondása és törvényszerű bizto­sítása. Másodszor kimondása azon elvnek, hogy egyházi és iskolai szükségleteire fedezetet az államtól semminemű val­lás felekezet nem kap. Ennek kapcsában az úgynevezett „kath. egyházi vagyon“ kérdésének rendezése, s bizonyos mérvben saecularisatiója. S csak erre következnék a logikai egy­másután szerint a kath. egyház auto­nóm szervezetének megállapítása, me­lyet, ha már e nagy elvi kérdések meg­oldottak, zavartalanul elintézhet úgy a katholikus, mint a többi hitközség. Ez a dolog rendje, s minden más, ezzel ellenkező czéltalan kóborlás a ter­vek tág mezőjén. A kath­. congressus üléseinek befe­­jeztekor lehetetlen néhány szóval meg nem emlékeznünk azon szomorú és ne­vetséges szerepről, melyet a congres­­susi kisebbség, az u. n. ellenzék játszott. Ha már a közöny lehetetlenné tette a szoros pártalakulást s a kisebbségi elemek különbözősége egy közös és leg­alább nagyjából elfogadható programoi megállapítását — számolniok kellett volna erőikkel, s ha már a győzelem kilátása eltűnt is a láthatárról, legalább az a 14 ember ne hajolt volna meg, a fungált többség határozata előtt, hanem kifejtve a szabadelvűség követelményeit, melyek­kel a többség homlokegyenest ellen­tétbe helyezkedett a közérzületre ala­pított nagyszerű tiltakozással hagyta vol­na oda a congressus termét. De ezt a kisebbség nemcsak nem tette, sőt hozzájárult ahhoz, hogy két vezértagja, Bartal György és Horváth Döme a 12. és küldöttségbe is bevá­­lasztassék! S ezek ugyanazon küldöttség fejei, mely előtt Simor János himeretlen gún­­nyal kijelentette, hogy ka­nkozik­ .P­á­páján belül las Te Dem­ilauM 'jt .Bir­­ós László, Giaudmetto. ■°--vrmiWi]iartfaa Bittó István, gömöri Szontágh Pál, Zichy Manó, Horváth Döme, Wodianer b., Kemény b. Wahrmann, Eördögh, Érkövi, Németh Albert, Mikó gr., Popovics , Ivácskovics, Pejachevich, Somssich és Matkovich képviselő urak együt­tes levélben tudatják velem, miszerint ők egyenként és in­solidum tiltakoznak a kopasz gyűlés határozata ellen, minthogy világos jogo­sultságuk daczára ki lettek zárva a tanácskoz­­mányból. Sajnálom e kis incidenst, de a dolog immár megtörtént, tehát kérem a fent dicsért tisztelt urakat, érjék­ be azzal hogy neveiket itt szépen kitettem.* * * Pauler Tivadar ma egy kis bakot lőtt, mint­egy foglalóul azon nagyobb bakok fejében, me­lyeket ő excellentiája jövőben lőni szándékozik. Ugyanis nem ismerve a ház szabályait, módosít­ványt adott be, melyet aztán Pidszky Ferencz­­nek kellett magáévá tenni, minthogy a képvise­­lőházban csakis képviselő nyújthat be módosít­ványt, Pauler pedig mindeddig csak in­spe kép­viselő. Meg is látszott a miniszter úr arczkifejezésén a bámészkodás a felett, hogy még most is, a me­gyei és községi törvények megszavaztatása után, létezik Magyarországon valami amihez egy­ miniszternek joga nincs! Magam is bámulok rajta.* * * A katholikus congressus határtalan időre el­napolta magát. Mondják hogy Szilágyi Virgil aki ott rettenesen el volt foglalva, fel szándéko­zik használni e szünidőt arra hogy végre vala­hára számot adjon a közönségnek azon 3000 forintról melyet magának előlegesen codificált. * Egy fontos kérdés merült fel az úgynevezett honvédelmi minisztériumban. Elláttassanak-e a honvédzászlóaljak zenekarral, igen vagy nems that is the question ! A „Reform“ szerint egyelőre csak kettő en­gedélyeztetett; a „Pesti Napló“ szerint a hon­védzászlóaljak ebbeli kérése egyenesen megta­gadtatok. A „Hon“ azt kérdi, hogy hát a két, ellen­kező hír közül melyik az igaz ? Én abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy neki e kérdésre válaszolhassak. A dolog úgy történt. Két honvédkerületi pa­rancsnok­ megígérte, hogy mindig csak a Gott­­erhaltot fogja huzatni. Erre Andrássy rögtön rámondá az igent. Ennek hallattára eljöttek a többi parancsnokok bevallván, hogy ők a Kos­­suth-indulót fogják huzatni. Akkor dühbe jött Andrássy s azt határozta, hogy ne legyen sem­miféle zenekara a honvédségnek, hanem hát tánczoljon úgy , mint majd neki a közös ügyes banda hegedül.* * * A honvédelmi miniszterről szólva nem hagy­hatom emlitetlenü­l azon örvendetes hirt, mely szerint ő, Andrássy Gyula gróf, azon szándékát nyilvánította volna bizalmas körben : ama 83.000 forintot melyet véres verejtékkel a sugár­útnak eladatott telkeken nyert, a honvédmen­­ház javára felajánlani. Nem kételkedem benne miszerint a nemes gróf sietni fog e szép szándé­kát végre is hajtani.* * * A Pesti Naplóról, az a furcsa hir kering, hogy ellenzéki lappá akar átváltozni, minthogy mun­katársai egymásután­ ministeri hivatalnokokká neveztetnek ki. Mások szerint a Deákpárt e főközlönye vég­kép meg fog szűnni s beleolvadni Kákay heti krónikájába vagy a Borsszem Jankóba. Én inkább azt hiszem, hogy a kormány ez utóbbi két lap munkatársait is kinevezendi minis­­teriális hivatalnokoknak. S ki fogja csinálni ezentúl a jobboldali la­pokat ? Hát azok akik eddig csinálták : a minisze­riális hivatalnokok. Talián Náczi.

Next