Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-08 / 81. szám

községhez csatlakozott, mi azonban túlzott­nak látszik. E katonákat mindjárt az élelmezési helyre vezették, mert a­mint mondják, három nap óta semmit sem ettek, a­min kételkedni sem lehe­tett, ha valaki látta őket. Ezen hírek, a­mint a községi törzskár érté­sére estek nagy kétségbeesést okoztak és 12 zászlóaljnak mindjárt parancsoltatok, hogy az Ütközet helyére menjenek. Én magam is láttam egy szakaszt elvonulni, mely a vendome téren ment át, és ezen a demo­­kratiának nem igen kedvező negyedeken egy gyermek azt kiáltá: „Tudjátok ki kapott ve­rést ?“ Egy Versaillesből visszatérő egyén értesít, hogy Le Fle­­bik­ és Pothuan tengernagy mind­járt, a­mint az Ütközet eredményét, melylyel megelégedni látszanak, megtudták, a csata­helyre mentek hogy a segédcsapatok vezényle­tét vegyék át. Nem tudom fog-e a község Párison kívül még egy ütközetbe bocsátkozni, vagy az újon­nan mozgósított erők czélja csak a védelem. De a­mint hallom a kapuk be vannak csukva és a nyugati és saint-lazari­ társulat vonalain a köz­lekedés megszü­ntettetett. Az utolsó vonat 8 óra 25 perczkor in­dult el. Az izgalom, a­mint képzelhető, mindenütt nagy. Az elyséei mezők a szó szoros értelmében tömve vannak emberekkel és egészen feketék­nek látszanak. A tegnap említett puteauxi dolog tökéletesen igaz, és a reggeli órákban történt. Ha ma a versaillesi és a községi csapatok közt nem volt összeütközés, valószínű hogy a község újonnan választott hatalom támogatói és a bizottság hódolói közt ontatott vér. Az ellen­tét nagyon kirívó és Rochefort, ki helyzeténél fog­va mindezt nagyon jól ismeri, a „Mot d’ordre“mai számában gyanusitólag lép föl s magát a község hívének vallja. A mai „O­ffi­c­­­e­­“-ben megje­lent községi rendeletek mind csak elővigyázati szabályokat foglalnak magukban a központi bizottság netaláni támadásai ellen. Brunei tá­bornoki működésében mint egy vetélykedő ható­ságot képviselő tűnik fel. És ez volt a község elleni érvek közt a leg­nehezebb. Néhány véres jelenetet kivéve, me­lyek bizonyos pontig a megnyíló forradalom lá­zas izgatásának tulajdoníthatók, bizton lehet állítani, hogy a község semmiben sem igazolta a terrorismus előítéletét, melyet csupán neve keltett. Sőt azt is lehet mondani, hogy uralko­dása alatt a viszonyokhoz mérve a városban rend uralkodott. De a község tökéletesen tehe­tetlen, gyengítve szüntelen lemondások által, pártokra szakadva a legfeltűnőbb egyenetlensé­gek miatt és fenyegetve minden perczben azon hatalom által, melynek helyét elfoglalta és mely azt nem akarja neki átengedi. Ma már nem az, a­mi tegnap volt és holnap nem lesz az a mi ma, és így a község egy kedvelt ének dicsköré­hez hasonlít. Ha a színpadon látjuk, egészen rá biznák magunkat. Csak egy szerencsétlenség létezik, és ez az, ha valami mindig változva tű­nik föl. Önkényes tények még mindig követtetnek el. Adam úr, az első kerület maireje és aláírója lemondása folytán, különben ezeket nagy szá­muk miatt már nem is számítják, a mairie he­lyiségéből kiűzetett és bezárással fenyegett­etett. Tegnap a földhitelintézet pénztárából 40 ezer frankot vittek el. A banktól három millió­nyi kölcsön vétetett fel, és ma reggel Murat h­erczeg a rue de la rochefoucaultban fekvő pa­lotájában 200 nemzetőr oly requisitiót vitt végbe, mely a pusztításhoz hasonló. Másrészről egy Alfortból érkező egyén arról értesít, hogy kétezer porosz érkezett nevezett helységbe és hogy a poroszok Pak­s körül előbbi állásaikat foglalják el. A községi pótválasztások szerdára tűzettek ki. A köztársasági lapok irodáiban azt fontol­gatják, kell-e azokban részt venni vagy sem. Nagyon valószínű, hogy a sorshúzás fogja az urnákat helyettesíteni. De bármi történjék is, Páris sokkal inkább óhajtja a reactió, mint a versailles-i hadsereg­­győzelmét. Thiers­eszélyességét s hazafiságát senki sem vonja kétségbe, de mint bizonyosat mondhatom, hogy a nemzetgyűlés s annak több­sége százszorosan népszerűtlenebb és gyűlöl­tebb mint a község, sülni a demokratákkal, nem vettek részt a vá­lasztásban. Vigasztalásul Massachusets Aristidesének az értekezlet, és utána a senatus a választási és­ kiváltsági bizottság elnökségét ajánlá, melyet ez természetesen nem fogadott el. Íme tehát Grant elnök legmakacsabb ellen­ségének kiszolgáltatva, és minthogy a szerencse sohasem jön egyedül, egy márcz. 11-én Kings­­tonban (Jamaika) kelt távirat értesít, hogy a Tenessee fregat, melynek fedélzetén a st.-do­mingói küldöttség van, az napon Port-au-Prin­­ceből jövet, a kikötőbe evezett, hol mellékesen mondva, a biztos urak a haiti-i kormány által több mint hidegen fogadtattak. A Tenessee másnap útját az Egyesült­ Álla­mok felé (Florida) volt folytatandó. A bizottság tagjai tevékenyen foglalkoznak jelentéseik szerkesztésével mindegyik külön. Bizonyosként állíttatik, hogy mindhárman a be­­keblezés értelmében fognak nyilatkozni. Tizenharmadikán, Wilson Indiánéból hatá­rozati javaslatot adott be a képviselőházban, an­nak kijelentésére,hogy az alkotmányhoz tett 13., 14. és 15. módosítás illendőképen elfogadtattak és hogy következőleg a congressusnak joga van ennek elfogadását feliratképen a congressus elé terjeszteni. A szavazatok két­harmadrésze volt arra szükséges hogy e határozat keresztül men­jen. 185 szavazó közül 110 republikánus igennel szavazott, de 75 demokrata nemmel, és így a két­harmad nem lévén együtt a Wilson-féle ha­tározat megbukott. Másnap épen igy, de megfordított értelemben Beeknek kentucky-i demokratának törvényja­vaslatához, melynek tárgya azon politikai tila­lom megszüntetése volt, mely annyi délállami polgárra súlyosodik, Poland Vermontból módo­­sítványt adott be, mely bizonyos osztályokat kizár, és melyet Beck elfogadott. De több dél­­állami radikális, nevezetesen Elliot, délkarolinai néger képviselő, nagyobb erélylyel mint nagy­lelkűséggel megtámadta a bilit, úgy hogy daczára annak, miszerint Poland módosítványa 123 szó­val elfogadtatott 57 ellen, tehát több mint két harmadával, maga a törvényjavaslat nem kapott többet 120-nál — kik közt 76 demokrata — 82 ellen s igy kevesebbet a kétharmadnál és Wilson határozata sorsára jutott. A két párt tehát egymással keményen mér­kőzött s a csengetyühöz is kellett folyamodni. Egy senatorok és republikánus képviselők­ből vegyes értekezleten elhatároztatott, hogy egyesülni fognak Butler thuok bilije mellett, mely az Elnököt felhatalmazza , némely déli államban a közbéke helyreállítására az Egye­sült­ Államok szárazföldi és tengeri haderőit al­kalmazni, a­nélkül hogy az illető kormányzók vagy törvényhozások felszólítását bevárná. A tábornok tegnap benyújtotta bilijét, de ellensze­gültek felolvasásának, mert nem jelentette be szándékát egy nappal előbb, a­mint azt a ház­szabályok követelik. A ház elnöke támogatta ez ellenvetést és sebtiben egy határozati javaslatot szerkesztett, melyet barátjához Petershez juttatott, ki Maine-i képviselő mint ő. Utóbbi sietett elvállalni az atyaságot és azt kérte, hogy tizenhárom tagból álló bizottságra, mely a legszélesebb körű hata­lommal ruháztassék fel, bizassék a dél állami zavarok megvizsgálása, mely jelentését deczem­­ber hó folyama alatt tartozzék beadni. (Hány szegény szerecsen fog időközben ku­kluxoltatni, megöletni). Peters indítványa számára a sür­gősség kimondását kérte és meg is nyerte, és a határozat megszavaztatott 126 szóval 64 ellen. Hatvannyolc­ demokrata mellette, 13 ellene sza­vazott , és ezek okozták a győzelmet. Ezt úgy nevezhetni, hogy Butler indítványá­nak lába alól lekaszálni a füvet. Ez nagyon fel­háborodva a ház elnökének ezen roszul leplezett beavatkozása miatt, ki a Peters által benyújtott határozati javaslatban gondoskodott arról, hogy neki tartassák fel a bizottság tagjainak kineve­zése megtagadta a tizenhármas bizottságban leendő résztvételt. Peters hasonlóképen kimen­­tetését kérte. De a ház elnöke Butler tábornok nevét határozottan a lajstrom élére tette, mi­által a bizottság elnöke lett. Ő nem mentette ki ma­gát mint Peters. A tizenhárom tag közül 8 re­­publicánus, 5 demokrata. Holnapra heves összeütközést várnak a kép­viselőházban a radikálisok és a mérsékelt re­publikánusok közt, amazok Butler n emezek a ház elnöke, Blaine által lévén képviselve. A képviselőház megszavazta a sónak, kő­szénnek, b­eának és kávénak vámmentes beho­zatalát. Kérdés, követni fogja-e a Senatus e sza­badkereskedelmi szavazatban. A képviselőház által megszavazott határozat a congressusnak közvetlenül leendő elnapolása iránt deczember első hétfőjéig, 9-ikén elvet­tetett. Egy második párhuzamos határozata a kép­­viselőháznak kimondó 123 szóval 67 ellen a képviselőház elnapolását mint a tegnapi napra, de harminczkét senator 13 ellen ismét felfüg­gesztő e határozatot, melyet azonban a képvi­selőház azonnal ismét magáévá tett 117 szóval 74 ellen, de az elnapolást jövő hétfőre, e hó 20-ára határozta. Ki fog hamarább belefá­radni ? KRÓNIKA. Pest, ápril 7. — Ma nagypénteken városunk félünnepi szint öltött. A munka mindenütt szünetel, a bol­tok jobbára mind bezárt­ak s az utczákon ünnepi mezben hullámzik az ájtatoskodók tömege. Az időjárás is kedvezett a szent sir látogatóinak és a nagy stáczió utczán, mely tudvalevőleg a kál­váriához vezet, egymást érte a sok processió, melyeket díszruhába öltöztetett pestvárosi dra­­bantok vezettek. Talán jobb lett volna, ha ezek a processióban való részvétel helyett a közbiz­tonságra ügyelnek Ili­? — A következő gyászjelentést vet­tük : Schvarcz Gyula országos képviselő fájdal­mas szívvel jelenti szeretett édes­anyjának özv. Schvarcz Gyuláné Horhy Katalinnak életének 51-ik évében, f. hó 5-én reggel 71/8 órakor hos­szas szenvedés és a haldoklók szentségének föl­vétele után tüdőszélhüdésben történt elhunytak Boldogult hideg tetemei f. hó 7-én, n.­pénteken d. u. 5 órakor fognak a sóstói temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent­mise f. hó 12-én szerdán fog a Szent-Ferencziek tem­­plomában reggeli 10 órakor megtartatni. Áldás emlékére! — Hogy ma a soroksári utczában nem tör­tént emberhalál, és ha csakugyan nem történt, a gondviselés különös kegyének tulajdoníthatni csupán. A soroksári utcza tudvalevőleg a fővo­nal, melyen Pestre a legtöbb élelmi czikk szál­­littatik, s ilyenkor, milyen a mostani nagyheti vásár, a kocsik egymást érik. Növelik a kocsi­forgalmat azon gyárak és malmok is, melyek ez utcza végén feküsznek. Erre azonban a mi rendőrségünk nem szokott gondolni és épen most jutott eszébe fölszaggattatni az utcza ele­jének kövezetét, hol aztán a kocsik úgy megtor­lódtak, hogy a gyalogjáróknak sokszor egész negyedóráig kellett egy arasznyi résre lesniük, melyen átsurranhatnak. Ily jelenetnek magunk is szemtanúi voltunk, és alkalmunk nyílik con­­statálni ama véghetlen nyugalmat is, melyet az utcza végén álló constabler tanúsított. — Sétah­angverseny lesz húsvétvasárnap a redoute termeiben, még pedig olyan, melynek tiszta jövedelme a következő négy egylet közt osztatik fel: A pesti jótékony nőegylet, a ma­gyar gazdasszonyok egylete, az izraelita nőegy­let és a Rudolf-egylet. Tekintve a szép czélt s azon körülményt, hogy e napon kevés nyilvános helyeken lesz előadás e sétahangversenyt al­ál­juk a közönség figyelmébe. — A pesti népszínház most úgy látszik, Imsvétra szintén föltám­ád halottaiból. Legalább ezt következtethetni amaz értekezletekből, me­lyek kéz alatt folynak, s melyek egyike Dr. Mi­­lassiu Vilmos szállásán tartatott meg e tárgyban. A megállapodás abban történt, hogy felkérnek 12 tekintélyes férfiút, köztük Pest országgyűlési képviselőit, polgármesterét, a közmunkatanács elnökét, stb. felkérik pedig a végből, hogy ezek hívjanak össze írókból művészekből és mt­pár­­tolókból egy második gyűlést, mely e szükséges és mai körülményeink közt kötelességszerű esz­mének kiviteli módozatait megállapítsa és foga­natosítsa.­­ A magyar történelmi társulat tegnapi ülését rendkívül érdekessé tette Thaly Kálmán­nak előterjesztése a Koháry-féle és az állami levéltárban foganatosított kutatások eredményé­ről. Thaly Gyöngyösi Istvánnak, a Murányi Vénus költőjének egy eredeti eddig nem ismert levelét mutatta föl, mely amellett hogy nyelve­zetének magyaros zamatjánál fogva valóságos irodalmi kincs, érdekes világot vet több oly mozzanatra, melyet a költő életéből eddig ho­mály födött. Ő tudvalevőleg úrnőjének kegyé­ből kiesett és udvarából távozott. A „miértet“ ekkorig az irodalomtörténet nem tudta. E levél­ből kiviláglik minden. A dominus spectabilis az udvarban összeszűrte a levet valamelyik udvari kisasszonykával s e miatt esett ki a murányi Vénus gratiájából. Az érdekes és sok önkény­telen humorral irt levél e tárgy körül forog. Ugyancsak T­h­a­­­y K. egy még feltöretlen le­velet mutatott be, mely lengyel nyelven van irva. — Jókai és neje tegnap este érkeztek meg a kolozsvári szinházi ünnepélyekről Pestre. A legmelegebb fogadtatás szép emlékeit hozták magukkal haza. Tordán pl. visszautaztában ta­racklövésekkel fogadták Jókait s a város végé­nél az ottani unitárius lelkész üdvözölte. Itt meglátogatták a pesti vendégek a sóbányákat, ezután pedig a diszebédhez mentek, melyet a város rendezett Jókai tiszteletére. — Társaskocsi közlekedést létesített egy budai vállalkozó az alaguttól a városi­ ma­jorba. Nagy szükség volt rá. — A magyar tud. akadémia ünnepélyes közgyűlését május közepén fogja tartani. Eöt­vös József br. emlékünnepélye máj. 21-én kez­dődik. Az emlékbeszédet tudvalevőleg Lónyay Menyhért, az akadémia másod­elnöke tartja, s ugyancsak ez alkalomra Arany vagy Szász Ká­roly is egy költeményt, melyet a közgyűlésen elszavalni fognak.­­ A nemzeti casino jövő vasárnap f. h. 16-án délelőtti 10 órakor közgyűlést tart saját helyiségeiben. — Műkedvelői előadást rendeznek jövő kedden a pesti evang. gymnásium ifjai a város­ligeti gyermek­színházban a gymn.­segélyegylet pénztárának javára. — Az Ocskay Rudolf lemondása folytán megüresült verbói kerület képviselő székére a jobboldal Tormay Györgyöt léptette föl jelöltül. És a bal! Nem tudjuk. Átalában nagy baj, hogy a sajtót a kerületben fölmerült ellenzéki moz­galmakról az illetők azonnal tüzetesen nem ér­tesítik. — A „lissai gyözö“ T e g et h o­ff admi­­rál, miként egy Bécsből érkezett távirat jelenti, rövid betegség után meghalt.­­ A zugliget a fővárosnak eme valóságos váza és lakóinak egyetlen menhelye a por ellen egyre épül, gyarapodik s ha regényességéből az épületek által szükségelt fairtás következté­ben veszit is, barátságos külszínében nyer. A zugligeti nyárilaképítő-társaság tett ez ügyben legtöbbet, és a miként a budavárosi hatósághoz benyújtott folyamodványából látszik, még tenni is akar. — Kassayné Jászay Mari asszony mint értesülünk elhagyja a kolozsvári színházat, még pedig bizonyos szerződési differentiáls miatt. — Ajánljuk ez alkalmat Orczy báró intendáns fi­gyelmébe, ő tudja legjobban, mekkora szükség van itt egy oly drámai színésznőre, ki hivatva legyen a jövőt képviselni színházunknál. Né­­methy Irmát igen jól ismerjük. Kassainét csak fejlődésének első stádiumából ismeri a közönség s azóta miként legutóbb Jókainé is kinyilatkoz­tatta, igen sokat haladt. Léptesse föl néhány szerepben a nemzeti színpadon és ha meggyő­ződött arról, a mit mi hiszünk, szerződtesse a szépreményű tagot. — Gr­áczban múlt vasárnap tért át az evangélikus hitre Steinach Izabella grófnő és vele még két nő. Az ünnepély az evangélikus templomban tüntetésszerűleg ment végbe az ul­­tramontánok nem csekély boszúságára.­­ A szentendrei plébános a múltkori ka­tonatemetés ügyére vonatkozólag kinyilatkoz­tatja, hogy ő az érintett tüzér holttestét nem azért nem temette el, mert a 2 frt 50 krajczárt le nem fizették, hanem mert a temetéshez szük­séges halotti bizonyítványt a szerencsétlenül járt katona mellett nem állították ki. — Lukács Béla akként ünnepelte meg jegyváltását, hogy 1000 frttal az irói segély­egy­let alapitó tagjai közé lépett. — Panasz van a pestvárosi elemi iskolai tanítókra. Nevezetesen az, hogy noha az ismétlő órák szabályszerűn megállapított dija 1 fit, kö­zülük többen 2 fitot vesznek meg a szülőkön. Bé­­key tanácsnok ez iránt már jelentést is tett az iskolaszéknél. Az első kérdés mindenesetre az lenne: úgy vannak-e e tanítók díjazva, hogy önfentartásuk általa biztosittatik­? — Faigel Pál kápolnai plébános és egri kanonok f. h. 1-én Kápolnán meghalt. Egerben pedig ugyanakkor egy Váza-ezredbeli önkénytes lőtte magát agyon. — Egy igen veszedelmes betegségben szenvedő fiatal 17 éves leányt küldött fel Pestre legközelebb Nógrád megye fenyítő törvényszéke. Neve Pribalszky Anna, szarvas-gedei születésű. Betegsége, mely őt a társadalomra nézve fölöt­tébb veszélyessé teszi, a pyrománia, vagyis a gyújtogatás ellenállhatatlan szenvedélye. 17 gyujtogatási esetet vallott be, hol azonban min­dig első volt az oltók és a vagyonmentők közt s igy még csak a gyanú sem érintette, mig egy­szer tetten nem kapták. A pesti orvosok vizsgá­lat alá veszik. — Apró hírek. A budai iparbank elnö­kéül Áldásy budai főbírót választották meg. — A budai i­n­d­ó­h­ázb­an Habranek vasúti munkás vigyázatlanságból két kocsi közé ke­rülvén iszonyatos sérüléseket szenvedett. — A budapesti pinczérek segélyező-egylete egy bizottmányt küldött ki a maga kebeléből, melynek föladata gyűjtéseket eszközölni a hazai vizkárosultak javára. — A miniszterek közül a húsvéti ünnepek tartamára Lónyai Er­délybe, Andrássy pedig Miskolczra utazott. — A b­u­d­a­i­a­k szintén akarnak tüzérséget szer­vezni, s eziránt a községgel már folynak a ta­nácskozások. Minthogy Budán sok az aerariá­­lis épület, hiszik, hogy e terv kivitelében a kormány is támogatni fogja őket, még pedig egy kis nervus rerum gerendarum-mal. — A rozsny­ó­i püspöki székre, ha igaz, kitűnő ré­gészünk, jelenleg a pesti központi papnövelde igazgatója Ipolyi Arnold volna fölterjesztve. — J­ókait új parókájában Kolozsvárit fényké­pezte le először Veress fényképész. Amerikai dolgok. Az „ Indep.“ márcz. 16-áról New-Yorkból következő tudósítást hoz: A 41-dik congressus e hó 9-én tartotta utolsó ülését. Semmi közbeeső dolog nem választotta el a sírt a bölcsőtől és a 42-dik congressus közvet­lenül reá következett a 41-ikre. A Senatusban az új senatorok igazolása többféle nehézséggel járt; néhánynak válasz­tási jegyzőkönyve ideiglenesen a ház asztalára tétetett. A képviselőházban annak minden tisztvise­lője, Blainetől az elnöktől kezdve egészen a háznagyig újra megválasztatott. Az egész héten a légsúlymérő Washington­ban viharra mutatott. Először is saint domingói szélrohamunk volt, mely Sumner senatort kikapta a külügyek elnöki székéből, melyet tiz évig tar­tott elfoglalva; azután az első lökés, melyet a d­emocraták — a 42-ik congressusban lévén valami, miután a 41-ikban voltak semmi — a „szavazatok kétharmada“ rettenetes erején ej­tettek, melyet a republikánusok eddig oly diadal­­ian megvédtek; továbbá Battler bilijének meg­­bukása, melyet a Ku-Klux és egyéb déli gyilkos­bandák ellen beadott, mely bukást a demokrata ■ellenzéknek köszönhetni; végre mintegy bete­tőzéséül az épületnek, a demokrata pártnak váratlan győzelme a new-hampshirei választá­soknál, hol 1855. óta még a szép idő és eső is a radikálisok parancsa szerint volt. Sumnernek mint a külügyi bizottság elnö­kének visszahelyezése egy senatori értekezleten határoztatott el, melyen csak 5 szavazattöbbsé­get tudott összegyűjteni (26-ot 21 ellen.) A nyilvános ülésben e tárgy felett több mint viha­ros vita fejlődött ki, melyben egyik részről sem kímélték a vastag szavakat. Végre 30 repub­likánus szavazat kilencz demokrata ellen elha­tározta hogy Sumner Cameron által helyettesít­­tessék. Vércse a sas után. Ennek következté­ben 23 senátor részint elmaradás részint nem szavazás által, melyet legtöbben azzal indokol­tak hogy a republikánusok vonakodnak egye­ kivonat a hivatalos lapból. Kinevezések: Széles Dénes és Ferschin Imre pénzügyminiszteri titkárokká neveztettek ki. — D­e­ff­ne­r Antal, a m. k. vallás- és közoktatási minisztérium­hoz számtanácsossá neveztetett ki. — A m. k. pénz­ügyér a mármarosi bányaigazgatósághoz Berta Pált és R­á­c­z Györgyöt fogalmazóknak nevezte ki. Jóváhagyás. A fölesm.-, ipar- és keresk. m. kir. mi­nisztérium az „erdélyi pincze-egylet Kolozs­várit“ ez ég alatt alakult két. részvény-társulat alap­szabályait a törvényes bemutatási záradékkal ellátta. Vásáráttétel. Kar­ics a városnak megengedtetett hogy a márcziu­s 20—21-én az árvíz által meghiúsult or­szágos vásárát f. é. ápril 17. és 18-án tartsa meg. Távirdai állomások. Nagy-Szent-Miklóson és P­e­rj­a­m­o­s­o­n állami távirdák nyittattak meg és ezért az ottani vaspálya-távirda-állomásokon a magán­sürgönyök fölvétele i. é. april 15-től fogva megszü­n­­tettetik. Rögtönbiráskodási jog. A belügyminiszter a nagykikindai kerületet rablók-rablógyilkosok és gyujtogatókra nézve a rögtönbiráskodási joggal to­vábbi egy évre felruházta. MAGYAR ÚJSÁG 1871. APRIL 8. Jegyzetek a múltból. 1848. ápr. 7. Ferdinand István nádorral, tudatja hogy a Batthyány miniszterelnök által hozzá megerősítés végett felterjesztett egyéne­ket minisztereknek kinevezi, egy másik levelé­ben pedig „a nem magyar tartományok felelős minisztériumának“ abbeli kérelmére, hogy „a magyar nemzet és képviselői által mondatnék ki, miszerint az egész osztrák monarchián fekvő közös adósság igazságos arányban a magyar korona alatt levő tartományokra is átruháztas­­sék,“ sürgetőleg fölhívja a nádort, hogy bírja rá a hongyűlést arra, hogy őszintén nyilatkoztassa ki leendő részvételét a birodalom államadóssá­gaiban, például „tíz milliónyi mennyiségű éven­kénti adófizetés“ által. April 8. Az újvidéki szerbek küldöttsége az országgyűlés kerületi ülésének egy mart 27-ikén Újvidéken kelt kérelemlevelet nyújt be, mely­ben a szerbek „a magyar nemzetiséget s a ma­gyar nyelv diplomatikai méltóságát, ezek el­sőbbségét és hatalmát, minden közálladalmi és hazai viszonyokban szives készséggel elismerik “ ugyan, de viszont kívánják, hogy „az ő nemze­tiségük is elismertessék,és nyelvük szabad hasz­nálása, a maguk tulajdon ügyeiben, az egyházi szolgálatokban és azok körüli beligazgatásban törvény által megerősittessék.“ Ezenkívül óhajt­ják még egyházuk önkormányzatát és egyenjo­gúsítását, a megürült bácsi püspökség minél­­előbbi betöltetését s hova hamarább nemzeti gyülekezet tartását, szerb hazafiak hivatalra al­kalmaztatását stb. A tábla nevében Kossuth vá­laszol, kiemelvén hogy e hongyülés „minden nép­ségnek a maga nyelvét, s annak belügyeiben, egyházi dolgaiban szabad használatát tiszteli,“ s hogy a még nem teljesült kivárnatok és sérel­mek intézkedés és orvoslat végett a minisztéri­umhoz fognak utasittatni. 1849. ápr. 7. Gödöllőn Kossuth elnöklete alatt értekezlet tartatik, melyben előadva, misze­rint Ausztria a nemzettel kibékülni nem akarván, ily körülmények közt az uralkodóház a nemzet bocsánatára soha sem számolhatván, a trónon többé nem maradhat stb. Véleményében D­a­ra­ja­n­i­c­s, Klapka és Aulich osztoznak, G­ö­r­g­e­i zárkózott és hallgatag marad, négy­szem­közt azonban e tárgyban megkérdeztet­­vén, kijelenti Kossuthnak, hogy ily lépés, mely az európai egyensúlyt is megzavarná, nem lenne már jogszerű, s hogy a hadsereg legfőképen az 1848. vívmányok fentartásáért küzd, s Ferdi­nánd királyhoz még most is hű­, annyira hogy ha ez egy győzelem után a honvédek sorai elé lépne, ezek hódolatukat jelentenék a fejedelem előtt. Perczel a szerbeket Gospodinczénél a ró­mai sánczban megtámadja, melyből ezeket ki­vervén, a titteki fensikra menekülnek. April 8. Mészáros hadügyminiszter a vörös sipka viselését eltiltja azoktól, kik azt mint ki­tüntetést nyerték. Utolsó posta. Rochefort a „Mot d’Ordre“ czímű lapjában megtámadja a versaillesi kor­mányt s a többek közt ezeket mondja: „Thiers apró, minden monarchikus gyalázatosságok részese, melyek 40 év óta elkövettettek, azon volt, hogy öreg napjára gyilkos legyen. A köztársaság most alkalmat adott neki, hogy eszmé­jét valósíthassa. Kétséget nem szenve­d, hogy ez önkénykedő, mióta Páris ellen az első lövés megtörtént, törvényen kívül áll. De a nyomorult tudja meg, hogy egy város lakosságát nem oly könnyű meggyilkolni, mint a transno­­nain utcza egyik házának lakóit.“ (Garibaldi, kit nehány lakó Franczia­­országba utaztatott, napjait a legna­gyobb nyugalomban Caprerán tölti, hol legközelebb régi barátja, Avverzane tikot lányát s négy amerikai látogatót foga­dott. Garibaldi e látogatásnak nagyon örült, a­mit a szívélyes fogadtatás elég­gé tanúsított. Társalgás közben legin­kább a klerikálisok ellen kelt ki, kik szerinte okai minden rosznak, mely Európában történt s ez embereket a legerő­sebb kifejezésekkel illeté. Római klerikális körökből eredt hí­rek szerint a porta a pápától megta­gadta azon eddig gyakorolt jogot, hogy Törökországban a püspököket s patri­­archákat ezután kinevezze. TÁVIRATOK. Páris, apr. 6. A versaillesi csapatok ugy látszik a Szajna balpartja ellen tá­madást akarnak intézni és megszállták Bagneuxt. A nemzetőrök parancsot kap­tak az erődökbe visszavonulni, és vé­delmi állást foglalni. — Bergeret je­lenti : Issy és Vanvres erődök tüzelése folytán a versaillesi csapatok nincsenek többé a felkelőkre nézve veszélyes állá­sok birtokában. A versaillesiek Colom­­bes-t és Asniéres-t megszállni szándé­koznak, hol a lakosság a véres zászlót tűzte ki.­­ A forradalmi hivatalos lap megc­áfolja ama hírt, mintha a község és bizottság közt viszály tört volna ki. Páris, ápr. 6. este 10 órakor. Az ágyúzás Montrougenál és Asnières és Nanterre közt egész délután tartott; Bicéire, Jvry és Charenton szinte bele­vonattak. A versaillesi csapatok megtá­madták a neuilly-i hidat és 6 órakor az ottani torlaszt részben szétrombolták. A gennevilliersi síkon bekerített nemzető­rök hasztalan kísérletet tettek keresztül­­törni. — Párisban néhány bomba rob­bant szét. — A bizottság még mindig el­­határozottnak látszik a harcz folytatásá­ra. A békü­lékeny párt megkettőzteti erősödéseit a kibékülés létrehozására. Hírlik, hogy nagy várakozást kötnek 48­ órai fegyverszünet kötéséhez a fog­lyok kicserélésével. — A „Temps“ indít­ványt tesz Louis Blancot felhatalmazni alkudozások megkezdésére Thierssel. Az alkudozás alapja volna egy uj választási törvény is uj választások a nemzetgyű­lésbe. Versailles, apr. 6. Egy Limogesban kelt távirat a rend bekövetkező helyreál­lítására enged következtetni. Egy távirat Marseilleból jelenti, hogy a rend teljesen helyreállt és a préfet is­mét beigtattatott a prefektúrán. A nemzetgyűlés mai ülésén Billot tánok felemlíti Garibaldi egy levelét, melyben mondatott, hogy Billot a felke­lők bizalmát bírja. Billot ezen állítás ellen tiltakozik, és kijelenti, hogy so­hasem fog más tekintélyt elismerni, mint egy szabadon választottat. Bécs: A „Tagespresse“ jelentése sze­rint Madridból egy olasz hadihajó paran­csot kapott a spanyol király eshetőleg­es felvételére vitorlakészen állam­. Bécs, apr. 7. A „N. fr. Presse“ Pá­­risból 6-áról jelenti: Hir szerint állam­csíny szándékoltatik. Deleseluze, Pynt és Blanqui triumvirátust fognának ké­pezni, mely­ kibékülést akar és küldöt­teket akar Versaillesba indítani. Lyonba a párisi község küldöttei érkeztek új felkelés szervezésére, de a rendőrség nyomukba jött. Belgrád, apr. 7. „Vidovban“ azon ve­szélyeket ecsetelve, melyek a bosniai szerbeket a phanarioták rész egyházi gazdálkodásából fenyegeti, azon véle­ményt fejezi ki, hogy a kormánynak nem szabad ezen veszélyeket továbbra is fennállni hagyni; van elég hatalma, hogy magának meghallgattatást szerez­zen; a bosnya­ egyháznak nemzetivé kell lennie. Brüssel, apr. 7. Páriából sietve szö­kött apáczák a „Journal de Bruxelles“ szerint beszélik, hogy templomok kifosz­­tatnak, lelkészek elzáratnak és rutat kí­­noztatnak. A fővikárius fogoly, szintúgy valósul az érsek elfogatása. A zárdák át­­kutattatnak. Beszélik, hogy 20 jezsuita agyonlövetett. A zárdák éjjel átk­utat­tatnak. Augsburg, apr. 7. Az „Augs. Alig. Ztg.“ jelenti. Az érsek Friedrich tanár­nak tudtára adá, hogy 14 nap alatt meg kell hódolnia, különben ipso facto ki van közösítve. Hasonló jegyzéket kapott Döllinger. Felelős szerkesztő: Helfy Ignácz.

Next