Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-16 / 87. szám
87-ik szám. Vasárilap, 1871. ápril 16. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi rétét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhordva . Egész évre . . . . 20 fit— kr. Félévre . . . • to „ - „ Negyedévre . • • 5 „ - „ Egy hónapra . • ■ 1 .70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára (‘«•y évre . . 20 forint —la*. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ A előfizetési pénzek A „MAGYAR ÚJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhetni. Pest, ápril 15. Paks mellett a küzdelem szünet nélkül tart. E folytonos hadakozás eléggé mutatja, hogy a két pártnál az elkeseredettség növekvőben van. Az eddigi harczokról mind Páris, mind Versaillesból ellentmondó tudósítások érkeztek, de daczára ennek annyi mint bizonyos tény tűnik ki, hogy a felkelők az utolsó harczok alatt előnyöket vívtak ki. A harcz kezdete óta a támadás főtárgya, mint fontos pont a neuilly híd volt s ez most annyi vérontás után ismét a felkelők kezében van s a versaillesi csapatok kénytelenek voltak a Szajna bal oldalára, Courbevoie felé visszavonulni. Egyúttal Dombrowski Asniéresből oly meszire nyomult előre, amint azt a Mont-Valérien megengedi. A kormánycsapatok által a déli vonal felé intézett támadás meghiúsult. Versaillesban nagy csapat összpontosítások történnek s Mac-Mahon a napokban szándékozik általános támadást intézni. Thiers nem szűnik meg azon győzelmi hírek megczáfolásával, melyet a párisi község tesz közzé. Az utóbbi tapasztalatok azonban megmutatták, hogy a czáfolatok nem sok hitelt érdemelnek. Az ágyúzás, mely kivált a maillot kapu körül tegnapelőtt egész napon át tartott, estefelé megszűnt. A községi tanács hivatalos bulletinje azt állítja, hogy minden hadállás, melyet az ellenség az előbbi napokban meghódított, vissza lett foglalva, és hogy a versaillesiak ellenállása gyenge volt. A nemzetőrség azon ezredei, melyekben a fegyelem eddig hiányos volt, új szervezést kapnak. A község kijelenti, hogy 13-tól fogva a véres lobogó az egyedüli Párisban elfogadott. A Maillot kapu a heves tüzelés által, mely ma, valamint a múlt napokon kivált az ellen központosíttatott, tökéletesen romba van lőve, mindazonáltal 3 mitrailleuse üteg által erélyesen védetik. Ezen ütegek az avenue Neuillyt tökéletesen uralják, annyira hogy a Versaillesiak csak a Neuilly várat tarthatják megszállva, míg Dombrowsky a helység többi részeinek birtokában van. A felkelők helyzete ott egyátalában oly előnyös, hogy csak a courbevoi üteg által vannak a további előnyomulásban akadályozva. Valószínű hogy a kormány csapatai Neuillyt tökéletesen el fogják hagyni. A „Times“ szerint Mac-Mahonnak terve, mely szerint Purisim benyomulni szándékozott, Versaillesból Dombrowsky felkelő vezérnek elárultatván, teljesen meghiúsult. A németek Francziaországban komolyan szándékoznak föllépni, hogy rendet csináljanak, miután a franczia területen lévő német csapatok élelmezésére kiszabott összegek nem fizettetnek a meghatározott időben, s márcz. 1-től még az első részlet sincs lefizetve. A poroszok a párisi öv felé közelebb nyomultak s több ponton ágyukat állítottak föl. A párisi községi választások 16-ra tűzettek rá. — A községtanács, mint 13-ról távirják, elvetette Thiers engesztelési ajánlatát. Rómából a húsvéti ünnepek alkalmából Írják : Róma gyászol, úgy kezdi belátni, hogy a pápai katholicismus a modern állameszmékkel összeegyeztethetetlen. Róma gyászol a kúria kicsinyes, szegényes politikája miatt, mely nemzetközi fiascójáért a hívőkön boszulja meg magát, hasonlóan a bukott komédiáshoz, ki boszújában gyermekeit veri meg. Róma gyászol, mert az egyház elvakított vezetőivel való kibékülés utolsó reménye is elveszett. A szokásos húsvéti ünnepélyesség önkényes elnyomása a szakadást a Vatikán s nemzetközt megpecsételé, majd csak akkor lehet a mostani viszony békés rendezésére gondolni, ha a mostani rendszer teljesen megbukott s szétriasztott. Jellemző a klerikális cselszövények teljes kudarcára nézve, hogy az ünnepélyes feltámadási ünnepély lehangoltsága miatt az ellenszenv sehol sem nyilvánult a kormány ellen. Olasz kormánykörökben beszélik, hogy Thiers Viktor Emmanuelnek az olasz követ,Nigra által kinyilatkoztatott kivonatára Choisenlnek az olasz udvarnál franczia követté való kineveztetésétől visszalépett. A hadügyminiszter parancsa folytán Susa várának kijavítása és felfegyverzésének 40 nap múlva befejezve kell lennie. Rómában nemzetközi távirdagyülekezet fog létesülni. Athénét olasz követnek Spinola Federico neveztetett ki. Páris és a sajtó beérhette volna azzal hogy ne az összes európai sajtót, hanem csupán csak a „Hon“-t türjessze ki az élők sorából. Mert ezen állítással a „Hon“ bebizonyítja hogy vagy nem olvasta akkor az ellenzéki lapokat vagy már elfelejtette hogy mit olvasott bennök. Alig volt ellenzéki lap Európában, mely határozottan Napóleon ellen ne lett volna, következőkép a háború ellen is, miután ezt ő indította meg. Még kevésbbé áll a franczia sajtóról az , hogy partkülönbség nélkül szórta volna a tüzet a puskaporba; a Siécle, a Temps, az Avenir National valamint a többi ellenzéki lapok az utolsó percig a lehető legerélyesebben küzdöttek a császári tendentiák ellen. Két nappal a háboruüzenet után a Siécle azt irá: „nous allons nous faire battre“ megyünk magunkat veretni. Oly tökéletesen tájékozva volt az ottani sajtó a pereznyi helyzetre nézve s oly mélyen meg volt győződve a háború igazságtalan voltáról. A második bűn melyet Jókai a sajtóra ró, az, hogy Sedan után miért nem tanácsolta a franczia nemzetnek hogy siessen helyreállítani a békét. Különös hát volt-e szüksége akkor Francziaországnak e tanácsra? Nem követte-e ezt még mielőbb valaki adta volna ? Nem kisérlett-e meg mindent Jues Favre, hogy egy tisztességes békét létrehozhasson? Természetes hogy midőn a porosz tisztességes békére nem akart ráállni, hanem ha Windischgritz feltétlen megadást követelt, akkor már szabadelvű ember nem tanácsolhatta Francziaországnak a béke megkötést mely akkor egyértelmű lett volna az önmeggyalázással. És nem is tanácsolta neki senki, kivéve — Jókai Mórt. Nem irigyeljük tőle e dicsőséget. Harmadik bűne a sajtónak, Jókai szerint , a merő tájékozatlanság azon belviszályokkal szemben melyek Francziaországban jelenleg dúlnak. S hogy bebizonyítsa a maga saját tájékozottságát , mai számában határozottan palctát tör Páris felett, mely mint mondja, fegyvert ragad att Francziaország ellen. Mi a magunk részéről határozottan visszautasítjuk a tájékozatlansági vádat. Mi határozottan kimondottuk s kimondjuk ma is véleményünket a franczia belviszályokkal szemben. Ott nem Páris és Versailles áll egymással szemben , hanem szemben áll egymással a köztársaság és a monarchia. Találjon fellépve, egy rövid ima után rajzolni kezdé az idvezült nemes pályáját, annak a hazáért lángoló felemelt lelkét kitetsző vonásiban, melyek úgy sugárzanak róla lefele, mint a magasból a saját fényükkel ragyogó csillagok, és mint a virágok kelyhein a harmat gyöngyök, melyekre a felkelő nap sugárait belövelli. Ha nem azon emberekhez tartozott, kiket az ordító habok a kormányrúdról leverve, akkor hagyják oda a hajót, midőn az lobogó vitorlákkal az egyre tolongó habok között is útját egyengetve, siet a kikötő felé, hanem igen is azok közzé számláltatott, kik a hajótörés közepette is a kormányt, és vitorla köteleket tartva daczolnak küszködve a zugó hullámokkal mindaddig, mig a föltornyosult habok a tenger örvényébe nem temetik. Az a nagy tér, és a széles fő utcza mindkét sora csak úgy zúgott a mély fájdalom busán fölszállt fájó nyögéseivel a szemeiket törlő roppant sokaságnak, elborulva mint sötét éj árnyékában, sziveik keserűségében, érzelmeik bánatában. Úgy tetszett, mintha a halni készülő hazát siratták volna. Ily halotti gyászt és pompát nem lehet felejteni soha. A gyászmenet megindult, mint rengeteg erdő lombjai, melyeket ingatni s egymásra hajtogatni kezd egy erőszakos vihar szárnyainak csattogása. A tábori zene mélabús hangját az éneklő kar szomorú öszhangzó zengése váltotta fel. A méltósággal hömpölygő Dunán a malmok elhallgattak, ormaikra feltűzött gyászlobogókkal kísérték sírjába a város, a haza s a nemzet halottját. Még az óriás Naszály is osztozott a fájdalomban, mert tetején és oldalain körös-körül a pásztorok kárászból tüzet rakva nagyszerű füst felhőt élesztenek, mely a lombok közzül egymásba folyva, majd a földszinén terült el majd megint a lenge fuvalomtól összehajtatott, nagy tömegben egyesült, és mint Ábel áldozatjának füstje felszállt a levegőbe! A kis váczi temető soha ennyi népet sirhalmai közzé nem foglalt, és soha koporsóra ott annyi kisirt szem századokon keresztül nem tekintett ; mit látva a halandó embernek, meg kellett arról győződni, hogy a szivek érzelmit soha sem központosulnak úgy össze testvéri szeretetben mint a halottak országában, mely nyugalmat ad mind a gazdagnak, mint a koldusnak ! Jókarmódot, hogy Páris biztosítékot nyerjen arra nézve hogy a Thiers féle kormány mögött nem áll a monarchia, s bizonyos lehet benne hogy Páris kapui azonnal megnyílnak. Mi nem helyeseljük a Commune egyes lépéseit, az általa felállított békefeltételeket mi sem tartjuk elfogadhatóknak ; de az indokot mely Párist ilyen állás elfoglalására birta, tökéletesen értjük, s ez indok pedig nem az melyet Jókai izgatott fantasiája lát, t. i. hogy Páris fegyvert ragad Francziaország ellen, hanem ellenkezőleg az, mert Páris félti Francziaországot. Páris nem bízik s nem bizhatik oly kormányban melynek élén egy ősz monarchista áll. Páris borzad a monarchiától. Ebben áll a titok kulcsa. Jól tudjuk hogy Jókai nem érti, nem értheti e borzadalmat, de mi igenis értjük s tökéletesen természetesnek találjuk. Tanácsolja tehát Párisnak a mérsékletet, de ne adjon neki leczkét a „hazaszeretetből.“ Helfy Ignácz. A váczi napok. — Történeti népies beszély. — Csutki Zsigmondtól. (Folytatás.) Ily túlsúlyt nyert nézetek mellett a szavazás csakugyan leszokta a megyei tisztviselőség pályájáról az éretleneket, kik épületes leczkét hallva, szomorúan távozanak el a tisztújítás színhelyéről, a nagy számmal összejött választók örömére, és óhajtásuk szerént. A váczi képviselők is járásukat illetőleg ezért érve, és a jó házigazdáktól elbuczuzva, még az nap Nagy-Körösre visszamentek, hogy igy a vasutat hamarább érve, minél előbb kedveseikkel találkozhassanak! Nagy-Körösön Csikvári, hol ifjúságának legkedvesebb napjait töltötte, ismerőseit sorjában látogatta, ezek között pedig Borotvás Lajos úr felejthetetlen családját, melynek körében feltűnve az elmúlt napok kedves emlékei, még akkor is melegiték szive érzelmeit! Ezen jó és derék magyar várost, egy időben nagy tudományu tanára Balogh Mihály következő verse felemlitésével hagyánk oda, mely azon öröm énekhez tartozik, melyet készített a nagy-körösi ref. iskola talpkövének letétele alkalmával: „Körösfánk nőjt, s tarts sokáig, A századok lefolytáig; Más fa elődbe ne hágjon, Semmi veszély ki ne vágjon. Hired legyen szerteszélylyel, Daczolhass minden veszélylyel, Senki te reád úgy ne törjön, Hogy benned össze ne törjön. Cseh, Morva, Rácz, Német, Szász, Tót, Görög s Székely mondjon rólad jót. Következő nap a kecskeméti dolgok beszélgetése közben haza értünk, hol az indóháznál, azon szomorú hírrel leptek meg bennünket: Lovász honvéd kapitány meghalt, s önre Csikvári úr nagyszerű temetés várakozik. A „Hon“ két nevezetes czikket hozott e héten a franczia ügyekről. Mind akettő Jókai tollából. S épen mert Jókai tollából folytak, szükségesnek találjuk az azokban foglalt állítások s áltanak ellen felszólalni. Alig van szó hazánkban, kinek politikai nyilatkozatait a sajtó szigorúbban tartozik ellenőrizni mint Jókaiéit, kinek szép vonzó előadása csaknem mindenkor bizton számíthat hatásra az olvasóközönségnél. Az első czikkben Jókai kiterjeszté a világból a hatodik nagyhatalmat, a sajtót, azért mert ez a lefolyt félév alatt, szerinte, teljes tehetetlenségét mutatá fel. A háború megkezdése előtt, azt állítja Jókai, az összes európai sajtó a leggyámoltalanabb tájékozatlansággal engedte a nyakunkba szakadni az eseményeket. Úgy látszott mintha mindenki örült volna hogy egy kis friss bábom által érdekesebbek lesznek a külföldi rovatok. A franczia lapok pedig épen tüzet szórtak a puskapor közé, pártkülönbség nélkül. Ez volt Jókai szerint a hatodik nagyhatalomnak első bűne. Megvalljuk hogy ezen bűnért Jókai XI. Ismét temetés. Buda várának ostroma sok édes atyának és édes anyának borított gyászfátyolt homlokára, sok kedves testvér és hét barátnak metszett mély sebet szive táblájára. A két testvér haza minden szegletében lehetett hallani a sóhajtást, melyet a májusi futalom szárnyaira véve, mindenhova elvitt magával. Az ott kapott seb félbenszakitotta Lovász honvéd kapitány úrnak is szép pályáját, kinek számára a remény, ezen hitelen barátné még számos évet ígért vala. A váczi kóroda falai közül, hova a Kmety hadtestében, mely ekkor Vácz alatt táborozott — szolgálatban levő testvére Lovász főhadnagy karjai közé kívánkozván a kérlelhetlen halál annak szerető öléből kiszakasztá, az egész város és hadtest rendkívüli fájdalmára! Debreczenbe szeretett volna visszatérni, de a komor arcza halál, Váczon fogva tartá, és a váczi lelkes urhölgyek, nők és kisasszonyoknak hagyá osztályrészül, hogy koporsója körül sírva lobogtassák gyönyörű hajfürtjeiket, és a kedves testvérnek, kinek ölelő karjai közt véglobbot vetett szép fáklyája és örökre elaludt! A kórház előtti tágas téren, egy szószék alakú magas állvány emeltetett a város elsőbb rangú polgárai és a hadtest mély gyászba borult tisztjeitől, melyet Vácz szép, szebb és legszebb leányai egymással versenyezve a gyászos tisztességtétel megadásában, virágkoszorúkkal úgy felékesítettek, hogy az úgy nézett ki mint egy Üvegház belseje. Azok a megható feliratok, részvevő szomorú versezetek, melyek hajfürtökkel valának a koszorúk közé függesztve, nyilván tolmácsolák, hogy Vácz lelkes leányai a nagyot, a nemest, az erényt, a jó hazafit, a jó polgárt, a vitéz katonát, nem csak becsülni, hanem gyászolni is tudják. Minden atya és anya az Üdvözölt honvédkapitányban fiát, minden testvér és hű barát benne testvérét és barátját siratta; s ezért az elválásnak szívre hatóbb képét, messze földön nem lehetett találni, mint azon pillanatban, melyben Lovász kapitány hamvait magában foglaló sötét koporsója vagy 20,000 főből álló gyászoló sokaság körében e ravatalra felvétetett. Csikvári a virágkoszorúkból font állványra ——MM—UM I !!■■!»■ Ta—WCB——a———8—»8——B—— Es ki valaha szemtanúja lehetett a part szélétől elindult hajónak, melyen a család egyik kedves tagja szállt messze tengerek habjaira, s ha látta és hallotta a könyöktől ázó rebegő ajakok zokogását, az ezer áldás és búcsú kendő lobogtatás közt a sebesen repülő hajó után, mindaddig mig az a sik tengeren szemünk elől eltűnik mint a nap árnyéka a sík mezőn, ha mondjuk, mindezeknek valaki szemtanúja lehetett , csakis az állíthatja gondolatban maga ebbe a kis váczi temetőben Lovász honvéd kapitány sírjától a tisztelgő népözön megválását. A tisztek, közlegények, polgárok, úrhölgyek, kisasszonyok tele marokkal hintették köröskörül a sirhalmot legszebb virágokkal, úgy hantották azt fel, azon öntudattal, hogy ha a természet virágai elshervadnak is, de az emlékezet virágai, mind örökké zöldeljenek! — Ne legyetek emberek egymás iránt hidegek és részvétlenek!“ A hős Kmety és a gyászoló testvér Csikvárihoz csatlakozva hagyáik oda a sülű könyök záporával megöntözött temetőt, melynek kapujában kezet fogva megváltak egymástól, Kmety ezen szívélyes köszönése mellett, a viszont látásig, hogy jó éjszakánk és vidám reggelünk lehessen. Egy óra alig telt el, midőn Csikvári papi diszöltönyét levetve szivarra gyújtott, csak azt vette észre, hogy ajtaja előtt, három honvéd állt meg, társaiktól következő tartalmú levéllel küldetve : Kedves Tisztelendő ur! Mélyen meg valónk hatva azon beszéd által, melylyel a honvédek nehéz, de dicső feladatát rajzolva, mindnyájunkat bátor, és el nem csüggedő kitartásra szólított fel, mondván a többek közt: a jó katonát a csatában, a litt kormányost a viharban, az erényt a szenvedésben lehet egyedül megismerni! Bármennyi szerencsétlenséggel kell is azért megküzdenünk, de minden körülmények közt hazánk szent ügyéhez híven ragaszkodva, nemes bátorsággal a legnagyobb szerepcsétlenséget is ki fogjuk tűrni, ki fogjuk szenvedni, mert hiszenség és a nyomor is ép úgy engedik tündökleni a magára, hagyatott magyart,, mint a fco- 1 rongós és az ég csillagait ? (Folytatjuk.) Ismét egyezkedünk! Bécsi lapok szerint a magyar pénzügyér azért ment most Bécsbe, mert szükségét érzi annak hogy az osztrák pénzügyérrel a bankkérdések ügyében egyezkedésre lépjen, mire mondják viszont az osztrák pénzügyér nem érez semmi szükséget. A magyar pénzügyér eme szükség érzetének oka volna az, hogy az osztrák nemzeti bank fiókjai épen nem képesek eleget tenni Magyarország ipari kereskedelmi szükségleteinek, még kevesebbé a gazdaságiaknak, mikép ezt előre is tudhattuk, az igazgatóság pedig épen nem hajlandó azokat megtölteni, míg az osztrák nemzeti bank kiváltságai a magyar törvényhozás által érvényeseknek el nem ismertetnek Magyarországra nézve. Sőt miután az osztrák nemzeti bank már oda jutott, hogy ha kiváltsági ügyei s illetőleg függő adóssága kérdései e folyó évben nem rendeztetek, vagy nem úgy rendeztetnek mikép az igazgatóság akarja, kénytelen leend az osztrák kormányt, illetőleg a reichsrathot a 80 milliónyi adósság miatt beperelni s minthogy az osztrák kormány és reichsrath soha sem volt fizetésképes, a bank is kénytelen leend eddigi tényleges bukását forma szerint is bevallani, hogy ezen bukása által Magyarországon minél nagyobb zavart idézhessen elő, szintén bécsi lapok szerint, hajlandónak látszik magyarországi fiókjaiból a pénzt kivenni s itteni nyereményeitől önmagát is végkép megfosztani. Már hogy a tények ily állása közt melyik miniszternek van inkább szüksége a kiegyezkedésre, annak megítélését nem feszegetjük. Tény hogy Magyarországnak égető szüksége van a pénzügy, a pénzrendszer vagy bankrendszer kérdéseinek megoldására, de nem a miniszterek, nem az osztrák bank és reichsrath egyezkedései nyomán, hanem önállólag a törvényhozás útján. Nem kell ahhoz valamely mély állambölcseség, hogy az ország bármely egyszerű polgára is meggyőződjék arról, miszerint az egységes bank, a kiváltságos banküzlet csak egységes államszervezetben állhat fen. Vagy Magyarországnak kellene teljesen beolvadnia Ausztriába, vagy az osztrák nemzeti banknak kell kiválnia Magyarország államéleti szervezetéből. Nem kell ahoz a bank, a pénzviszonyok mélységes tanulmányozása, miként beláthassuk hogy az egységes bankrendszer az államok összeolvasztásának egyik leghatalmasabb eszköze, melynek jogosultságát a magyar törvényhozás még a mindent felajánló kiegyezés alkalmakor sem ismerte el. Egységes bank, egységes vám , kereskedelmi testület és politika, egységes statistika a vámházak adatainak nyomán stb. nemcsak a világ előtt, nemcsak a nemzetközi viszonyokban tüntetik elő egységes államként az u. n. dualisticus ikerszülött alkotmányos országokat, hanem tényleg nagy horderővel dolgoznak arra, hogy a kabinetekben kidolgozott erőszakos egységesítés elve végre a gyakorlati életben megtestesüljön , mikép megtestesült Ausztria és Magyarország mesterséges egybenövesztése már anynyira, hogy ime a pénzügyi kérdések kellő önálló rendezését aligha lehet mindkét egybe erőszakolt „államfél“ polgárainak tetemes vesztesége nélkül megoldani Államrázkódtatásokról pénzválságokról beszélnek az osztrák és osztrák-magyar államférfiak, hacsak szóba hozatik is az osztrák nemzeti bank üzleteinek Magyarország területéről leendő kiszorítása. Pedig ennek előbb-utóbb meg kell történnie, mert egy oly bank üzlete, melynek kiváltsága van arra hogy tartozásait ne fizesse, papírjait be ne váltsa, jót nem hozhat legroszabb körülmények közt sem egy országra, mely a világ bármely piaczán kaphat jó érezpénzt nyers terményeiért, s különben is elsőrendű arany s ezüst bányákkal bir. és hol is kezdődnének tulajdonképen Az ide mellékelt csekély ajándékkal fogadja elismerésül legszivélyesebb üdvözletünket, azt tartván a halhatatlan költővel: Mind egy az áldozat, legyen nagy, legyen kicsiny, ha mindene az áldozónak! — Szives tisztelői, a Váczon táborozó honvédek. Kedves barátim! válaszoló Csikvári igen mélyen meghatva érzem magam önök elismerő sorai által, s az azokban kifejezett nemes érzelmek miatt. Én nem vártam , hogy önök így fognak nyilatkozni irányomban, mert hisz én szomorú szívvel csakis azon kötelességem teljesítettem, melylyel egy jobb sorsra méltó emberbarátom iránt tartoztam. Ezért engedjék meg önök, ha emlékül csakis a sorokat fogadom el, de az idemellékelt ajándékot viszszaküldöm azon óhajtásom mellett, vajha ez legyen utolsó, mit ily czélra felajánlani szívesek valának nagyrabecsült honvéd barátim! Fordítsák önök ezt oda, hol vele a hasznost, a jót előmozdíthatják. A küldöttek magukat meghajtva távoztak, de a levél elismerő tartalmával jelenleg is Csikvári birtokában van. XII. A muszkák. Mint szokták mondani: a szerencsétlenségnek szakadatlan lánczolata van, és mint a költő mondja: „Veszedelem jó az öröm napjára, és azt elfordítja jajra, nyavalyára.“ Örültünk mindenütt Budavára bevételének hírére, örültünk Váczon is, hol azt tömegesen megünnepeltük, de bizony nemsokára az egymás közt meghasonlott fővezérek átkos pártoskodása miatt a magyarok Istene tőlünk elfordulván, elbusulásában minden örömünket keserűségre változtató. Már július első napjaiban mintegy 100 főből álló kozák csapat Vácz alatt tábort ütött, épen azon a téren, hol Götz hadteste megveretvén, kevésbé múlt, hogy mind egy szálig el nem fogatott. Ezek a kozákok, satnya, jámbor, jó emberek lévén, bejártak a városba s őszintén elbeszélik, miszerint azért rendeltettek Vácz alá, hogy egész Nagy-Marosig kémszemlét tartva, vigyázzanak a magyar hadsereg már lefelé vonulásának mozdulataira.