Magyar Ujság, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-23 / 117. szám
elfajultak. És e nagy testületet csak önmaga, annak szelleme ölheti el — vagy tarthatja fen ezer viszály közt is. Mikor, minő körülmények közt volt erősebb s hatalmasabb a köznemzeti szellem ellenei irányában ? Itt nem fejtegethetjük. Annyi azonban bizonyos, hogy több s hatalmasabb ellenei soha nem voltak mint most és bármily erős legyen e nemzettestnek legalább egy része, annál gyengébb s olvadékonyabbá lett annak másik része, mely az osztrák-magyar közös ügyet saját ügyeivé tette. Nagyon nőtt, fejlődött irodalmunk-, a közelebbi két évtized alatt, de még sokkal nagyobbat nőtt s nagyobbra "fejlődött Magyarországon s a magyar koronatartományokban a német irodalom." Mennyiben szerepel a tények ily sajnos fordultában a nemzettest elgyengülése vagy az elnemzetietlenedés szellemének megerősítése? Mennyiben szerepelnek e fordulatban az anyagi nyomások: Ausztria s a német elem előnyös állásának tiszteletben tartása s Magyarország az „összbirodalom“ alkotó részévé keblezése ? Most nem feszegetjük. Lett légyen elég a tényállást, elnyomatásunk mérvét megérinteni, s figyelmeztetni a nemzetet, miszerint a tényállás megváltoztatása tulajdonkép önmagától függ. Nemzeti létünk támogatása nemcsak a tudósokra, hanem minden honpolgárra nézve hazafias kötelesség. És ha e kötelességet kevesebben fogják elhanyagolni s többen beváltják mint eddig, akkor a tények állása okvetlen jobbra fog fordulni. A képviselőhöz IV-ik osztálya május hó 23-án (kedden) d. e. 10 órakor illést tart. tárgy: a gömöri és első magyar gácsországi vasutak kiépítése iránt, úgy a vízszabályozási társulatokról szóló és gátrendőri törvényjavaslatok. A képviselőhöt 9-dik osztálya május hó 23-án de 10 órakor ülést tart. Horváth Boldizsár helye még nincs betöltve. A „Reform“ ugyan biztatja a közönséget, hogy történt már végmegállapodás a jelöltre nézve, csak hogy ő (a „Reform“) nincs még felhatalmazva annak megnevezésére. A „Pesti Napló“ elég szerénytelenül fölfedezi a titkot s kijelenti, hogy: „a nagy ismeretlen Or’dódy Pál.“ Nem tudjuk, mennyiben van a „Pesti Napló“ jól vagy roszul értesítve; annyit azonban be kell vallanunk, hogy a „nagy ismeretlen“ féle epithetont igen jól alkalmazta Ordódy Pálra. Mi azonban úgy értesültünk, hogy az igazságügyén jelölt Bittó István, Giardinetto, többségnek tűnt elő. Tehát kérem a tisztelt olvasót legyen szíves az itt jelzett sajtóhibát saját példányában utólagosan helyreigazítani. .•: # * * Megragadom ezen alkalmat annak megjegyzésére is, hogy minapi calculusomból kifelejtettem a 196 szavazati jegy között talált három üres jegyet, minélfogva az általam mathematice kiszámított 57-ből le kell még vonni hármat, s így a végeredmény az, hogy az új delegatió tulajdonképen 54, azaz ötvennégy o. é. uaffitti képviselő által, választatott meg. Tallán Náczi. . Rákóczy János, orsz. képviselő, kijelenteti általunk, hogy a delegátió választáskor szintén kinyilatkoztatta hogy „nem választ“. Neve tehát csak tévedésből maradt ki. Legelőször is tisztelettel fölkérem a „Magyar Újság“ érdemes correctorát, fordítson jövőben több gondot az én giardinettóimra, különösen amikor százak fordulnak elő bennük. Utolsó calculusom ugyanis a delegátusok választásairól, mely sok fejtörésembe került, egyetlen sajtóhiba által egészen tönkre tétetett. It* Az alapszám, melyből kiindultam 433 volt, t. i. a magyar képviselőház 433 tagja, mely közül csak 196 szavazott a delegátiókra, s azért jegyzé meg helyesen Simonyi Ernő, hogy a képviselők többsége, azaz 237 tag nem választott. A szedő a 4 helyébe a 3-at tette, azaz 433 helyett 343-at s így a 196 kisebbség helyett szerkesztett, ezenkívül egy kötet egészben készül megjelenni. Egyéb munkássága bírálatokra, véleményadásokra szorítkozott. A nagy szótár nyomatása a VI. kötet I. füzetének vége felé jár. A történelmi bizottság folytatta a kútfők nyomozását, ezek másoltatását és kiadását. Megjelentek a Monumenták négy, a Török-magyarkori emlékek egy kötetei. Sajtó alatt három kötet Történelmi tár, a Monumenták nyolcz kötete. Részben már csak néhány év híján, készek : a Török-magyarkori emlékek egy kötete, és egy, sok kötetű gyűjteménynek, a II. Rákóczy Ferencz levéltárának két kötete. Kutfőnyomozások s másoltatások különösen, a velenczei, nápolyi, s itthon a budai kamarai és vörösvári gr. Erdődy-féle levéltárban történ-tek. — Velenczében az egykori titkos tanács hazánkra vonatkozó végzései, — Nápolyban a levéltár Anjoui Regestár s a Nemzeti könyvtár, — szolgáltattak gazdag történeti anyagokat; mig a budai levéltárban Wenczel, Frankl és Thaly tagok búvárkodnak; s a vörösvári Rákóczy levéltárnak Csengery Antal által megkezdett másoltatását jelenleg szintén Thaly folytatja. Végre megindult régi országgyűléseink emlékeinek nyomozása és másolása is, melyek a Monumenták harmadik osztályának tárgyát teszik. Az archaeologiai bizottság örvendetes tényként jegyzi föl a régészeti tudomány, a kutatások és gyűjtések iránti kedvnek folytonos növekedését, mely szerint máris bizton állíthatja, hogy az archaeologia hazánkban elég erős lábon áll arra, hogy azt a műveltebb osztály egyik kedvenc tudományának elismerve, haladását jövőre is remélhessük. Ezt leginkább az „Archaeologiai Értesítődnek köszönhetni, mely minden oldalon méltánylással találkozik. Az olvasó közönséggel való levelezés, jelentés, véleményadás múlt évben tetemesen szaporodott, miután majd minden postával újabb buzgó — részben magas állású — tagok lépnek a bizottság munkásai sorába. KÜLFÖLD. A párisi fölkelés. Egy angol tudósító levelében a következőket olvassuk: Páris, máj. 17-én. Úgy látszik, hogy a tegnapi hihetlen esemény ellenhatást fog szülni. Nem öltött ugyan meg külsőleg alakot, mert nem mernek mozdulni , de a boulevardokon mindenütt csoportok állanak, s daczos arczvonásokkal suttogva beszélgetnek és ez zárt ajtók mögött a bosszút állási vágyakodás jellegét ölte fel. A ledőlt szobor körül csak nagyon kevés nép látható. Az emberek látszólag szégyenük magukat közelebb menni és kik ott voltak lármázva távoztak. Mindig több alapot nyer azon érzet, hogy a község ügye szégyen arra nézve, ki azt viseli, és ezen eszme, ha egyszer elterjedt, a sértett hiúságnál fogva, mely érzet a franczia fajnál nagy hatalommal bir, — roppant befolyást fog gyakorolni és számos szökést eredményezem. Két zászlóaljt említenek, melyek tegnap éjjel az engedelmet megtagadták, egy másik a pépintéze barracksban van bezárva, mert a nemzetőrök szökései és elrejtődzései mindig sűrűbbek lesznek. A házmotozások, a férfivadászat az utczákon és az uj rendelet, mely mindenkit igazolási jegy felvételére késztet, mind oly intézkedések, illetvek a község elleni gyűlöletet nagyobbítják ugyan, de mégis csak 300 akaratlan katonát szerzettek. Az oszlop lerombolása a mérsékelt lakosság gyűlöletét még jobban növelni fogja; azon ingerültség, melyet többeknél észrevenni volt alkalmam, bizonyítja ez állításom helyességét. De mindez meg sem mutatja azt, hogy a Versailles iránti rokonszenv visszatérne. A nép elismeri, hogy a községnek tönkre kell jutnia és a törvényes kormánynak némely változásokon kell keresztülmennie. A sánczokon belül maradt Páris, úgy hiszem, a győztes versaillesiakat bizalmatlansággal és gyűlölettel fogja fogadni. A két párt közti eltérés oly nagy lett már, hogy azt a legszabadelvűbb intézkedések sem egyenlíthetik ki. A munkás lakosság tiszteletre méltóbb részének lecsillapítására, hogy azt a törvényesség útjára visszatérítsék és bizalmát megnyerjék, a legtágabb közhatósági jogokat kell engedniük és a járadékok, számlák és napi díjak kérdését, melyek mind a pénzkérdések sorába tartoznak, oly módon kell .kiegyenlíteni, hogy a népet élte fenntartására képesítsék. Nem ismételhetem elég gyakran a mindenrendű emberekkel való társalgásokbólfolyó azon meggyőződésemet, hogy az egész fölkelés alatt az önérdek nagyobb befolyást gyakorolt a népre mint mind azon poltikai okok, melyeket oly hangosan hirdettek. Ezeket néhány hevesvérű buzdította föl, de a nép legnagyobb részénél csak mentségül és köpenyegül szolgáltak azon reménynek, hogy a felkelés eredménye a párisiaknak anyagi előnyöket fog nyújtani és a munkásokat, a boltosokat gazdagítani fogja. A jövő attól függ, hogyan fogja a kormány e nehézségeket megoldani. Amint már jelentem, a montmartrei ágyúütegek péntek éjjel kezdtek ismét tüzelni, de másnap az ágyúzással felhagytak, mert az csak a szövetséges csapatoknak és a clichyi A bizottság ismételve indítványozta az országos archaeológiai bizottság szervezését, az ez iránti törvényjavaslat kebléből került ki; közbenjárásával fog a lőcsei és lébenyi templom s a visegrádi rom megóvatni; ő tett lépéseket a szepesi vár fölmérése, egy komáromi régiségtár felállítása, valamint egy műutaztatás iránt külföldre. Rajzokból, faduczokból, térképekből álló gyűjteményét vétel útján folyvást gyarapitá, s közbenjárt aziránt, hogy az általa rendezett ásatások eredményei a nemzeti múzeumba kerüljenek. A bizottság eszközlésével utaztak Trenszlmann és Römer tagok ; ásatásokat Haynald érsek, b. Nyáry Jenő, Varsányi és Toltiny János urak létettek. Megjelent „közleményeiből“ a VII. kötet 2. füzete, a 3. sajtó alatt. A „Régészeti Emlékeidből“,az I. k. 2. füzete. „Értesítőjéből“ az egész IV. kötet. A statistikai és nemzetgazdasági bizottság „Közleményeinek“ VII. kötete 1. és 2. füzetét bocsátotta ki, melyben önálló czikkek : Weninger Vinczétől: Az osztrák-magyar monarchia államháztartása e század első felében; Keleti Károlytól : Nézetek a statistika tudományos állásáról ; Mailekovics Sándortól: A tőzsde és az állam; Barsi Józseftől: A magyar-horvát tengerpart hajóforgalma 1868-ban. A bizottság feladatául jutott a lefolyt évben Wodianer Albert ösztöndij - pályázatát eszközölni , s a jelentkezett 23 folyamodó igényeit megvizsgálva, közülök Dobner Rezső urat választotta és küldötte ki, s ez jelenleg Lipcsében folytatja nemzetgazdasági tanulmányait. A mathem. és természettudományi bizottság „Közleményei“ VI. VII. és VIII. kötetének számait rövid időn egyszerre teszi közzé, valamint intézkedett aziránt is, hogy Schulzer J. megvett nagy gombászati munkájából a kiválóbb fajok Kalchbrenner K.. ... szerkesztésében világot lássanak. Az országos meteorológiai intézet felállítása határ melletti párisi lakosoknak ártott. A tüzérek, midőn az ágyukhoz mentek mindnyájan tiszteikkel együtt annyira részegek voltak, hogy más kívánságuk nem volt,mint hogy több liqueurt kapjanak. Az ágyúzást kellemes időtöltésnek tartották. Midőn a tüzérek az ütegekhez jöttek, bort kívántak, de nem volt senki, ki azt megfizette volna ; arra egyikök felkiált: „Mondok önöknek valamit, látják ott azt a fehér házat és mögötte a nyárfát — két litrebe fogadok, hogy két lövéssel ledöntöm.“ — „Jól van!“ mond egy másik. A két lövés egymás után következett és eltalálta a fehér házat, — melynek fedelét leszakította és az anyja mellett fekvő gyermeket megölte. „Én öt litret teszek — mond egy más tüzér — hogy én azt a másik fehér házat, mely a verés mellett áll, lerontom.“ Azon „másik fehér házban“ azonban volt egy községi csapat, saját ágyúi által ostromoltatva, 6 nemzetőrön megsebesítve és megölve. A közelfekvő fehér házak mind czéltáblákat használtattak, minthogy a tüzérek fogadásaik közben mindig jobban ittak. Végre hét órakor reggel a mulatság által fenyegetett szakaszok panaszkodtak, minek következtében az ágyúzás beszüntetett. Minthogy a község ezen esetet eltitkolja, nem tudjuk biztosan, ez alkalommal hány ember öletett meg és hogyan büntették meg a gyilkosokat. Mindaz, ami erre vonatkozólag a nyilvánosságba jött, az az ütegparancsnok jelentése, hogy ő nem volt ott és hogy így őt „a tüzelés hibás voltáért“ a felelősséggel nem terhelhetik. A második ostrom kezdete óta az életszerek előbbi áruk felével megdrágultak. Mindennemű sütőszerek, de különösen a faszén ára roppantul felszállt; a közönséges szükségletek és házon kívül használandó szerek, sőt még a gyógyszerek is sokkal drágábbak mint tavai voltak. — Tegnap egy beteg számára szamártejet akartam venni; sok fáradság után találhattam csak nőstény szamarat és akkor tudtam meg, hogy egy csupor szamártej ára 2 és fél frank, míg taval egy frankkal fizettem. Mindamellett még mindent lehet kapni, ha az ember megfizeti, és így még nincs szükség élelmiszerekben és nem látni még embercsoportokat a sütők műhelyei előtt. De a magas árak miatt mindenki csak a legszükségesebbek beszerzésére van utalva, mert ha még lehetséges is volna Párisban a fényűzés egy neme, senki nem volna képes azt megfizetni.Az újságokon kivül semmit sem vesznek. A könyvkereskedések nagyobb része be vannak csukva, és minthogy a munka nem hoz hasznot, ember kezeket igénylő rendeletek teljesületlenek maradnak. Képkeretet akartam csináltatni, de ahova jöttem, mindenütt azt felelték : „Nagyon szívesen megcsináljuk az ostrom után, ha segédeink visszajön- nek dolgozni. Az eszközök, melyekhez azon reményben nyúlnak, hogy az embervadászokat kijátszák, valóban eredetiek. Ma reggel egy barátommal voltam, midőn épen azon utczában férfiakat kerestek. Szolgája, ki hadkötelezett volt a háztető ablakon keresztül a tetőre ment, hol addig maradt egy kémény mögött mig a szomszéd házából az ő házukba keltek. Ekkor az épen megvizsgált házba, hol addig maradt elrejtve, mig az utczából egészen távoztak. Egy másik, esetben egy fiatal lufiról beszéltek, hogy az ágyba feküdt és szakácsa a motozóknak azt mondta, hogy ura a legnagyobb mértékben, himlőben szenved, és hogy ez állapota kiállhatatlan blzt okoz. Idegen menlevelek kikölcsönzése általános, főkép olyanoknál, kiknek Párisból okvetlenül ki kell menniük, sőt a község által kiadott menleveleket is többen használják, minthogy a piaczra jövő asszonyok ismét előhozzák. De a legjobb eszme azon férfiúé volt, ki az ,északi vas irt tudóházához ment mellénye körül veres övvel és kezében nagy levelet tartva,mely a st.-denisi porosz tábornokhoz volt czimezve. Fennhangon kérdezősködött az őrt álló tiszt után, kihez parancsoló hangon így szólt: Hívja elő embereit és válasszon ki egyet, ki németül beszél, ez azután vigye el ezen a hadügyi megbízottól a szdenisi porosz tábornokhoz intézett levelet rendeltetési helyére. Szerencsétlenségére azonban a katonák egyike sem tudott németül beszélni. Arra a vörös övű ember borzasztóan kezdett káromkodni és a császárságot az elmulasztott népnevelés miatt kárhoztatni, míg végre nagy nehezen rá szánta magát, hogy maga viszi el a levelet. Minthogy Pascal Grousset várni fog, mondá a tisztnek, küldjön valakit a quai d’orsayra,hogy őt arról értesítse,hogy magam voltam iránt tett lépéseit siker koronázván, miután ez intézet mondhatni a bizottság kebeléből sarjadzva, múlt évi május óta fenáll: a bizottság teendői ez ügy körül oly sokban, mint azelőtt, megszűntek. Honunk természettudományi átvizsgálása érdekében többnemű utazást és kutatást eszközölt. Frivaldszky Imre hazánk keleti szomszédságában, Törökországban gyűjtött állattani tárgyakat, de fájdalom, az eredmény összeírását már be nem végezhette. Dr. Feuchtinger Sándor a Csajkátok kerületébe s Torontálba tett növénytani kirándulásé; Kriesch János Felső-Magyarországba, a halak és hüllők tanulmányozása végett; Szabó József a Mátrában s a feldunai trachyt szorosban folytatja geológiai tanulmányait. Kutatást rendezett a bizottság Élesd mellett, az igriczi barlangban: vajon itt az ősember maradványai a negyedkori állatok tetemeivel együtt előfordulnak-e mint Európa több nyugati országaiban? Az eredmény széles körben érdeket fog gerjeszteni. Jutalmat az akadémia ez év folytán egyszer ítélt oda: a gr. Tefeld-pályázaton díjnyertes műnek, Szigligeti Ede „Udvari bolond“ czimű vigjátékának. A többi pályázat eredménye még ez ülésben ki fog hirdettetni. Az akadémia egyéb munkássága köréből érintem még eszközlését annak, hogy a párisi nemzetközi méter congressusra magyar tudósok küldettek; a gr. Karácsonyi pályázatnak, az alapító beleegyeztével oly módon rendezését, hogy sikeretlen pályázatok esetében a drámai elmélet ügye mozdittassék elő jutalommal; az Edl és Holzer-alapitványból egy orvosi s egy technikai ösztöndíjasnak kiküldését; egy utazónak a rokon nyelvek tanulmánya végett keletre küldése iránti, a magyar királyi kormány hozzájárultával immár sikerülő törekvéseket; s egy országos Eötvös-emlék létesítésére Pestvá KRÓNIKA. Pest, május 22. — Andrássy Gyula gróf a ma reggeli vonattal haza, Bécsbe utazott. — Bir. Wesselényi József képviselő eljegyezte magának gr. Mikó Imre volt közlekedésügy miniszter leányát. Az olasz opera tagjai szombat este Gounod „Faust“-jával tettek kísérletet, mely azonban balul ütött ki, daczára annak hogy Medini mint Mephisto jeles, Pandolfini mint Valentin kitűnő. De Biancolini kisasszony Margitja egy mértföldnyi távolságban áll attól az ideális alaktól, kit a Faust költője megteremteni akart. Először már külalakja merev ellenkezője annak, aminek lennie kellene, de másodszor a hangregiszerében otthonos átmenet sokkal kirívóbb, hogy sem élvezhető lenne. Siebel kedves szerepét ezúttal Widmar Katiczak, a conservatoriumi növendék énekelte kissé hatástalanul, de üde friss hangon, szabatos vétellel, ami nem közönséges reményre jogosít. A ház — szombat lévén — kivételesen egészen megtelt. — Miután ez alkalmasint sokakat fog érdekelni, megjegyezzük, hogy a tavalyi akadémiai pályázatból több jutalom kiadatlan maradt, s így ezek jövőre új pályázatra adatnak ki. Pályázni lehet a Teleky-féle drámai jutalomért tiszta vígjátékokkal. Kívántatik elbeszélő költemény a magyar történelem köréből, 200 arany jutalomért 1872-re komoly drámai művek pályáznak, az 1870-ben visszatartott Karácsonyi féle 400 darab arany felsőbb vígjátékra tűzetik ki. A Karácsonyi-féle rendes jutalomért az idén verses bohózatok pályáznak. A művek beadási határideje 1871. decz. 31. A pályaművek idegen kézzel leírva, könyvezve és lapszámozva adandók be. — Rosz próféták voltak azok, kik azt jövendölgették, hogy a nemzeti színház cassája igen keservesen fogja megérezni az olasz idény deficitjét. A tényekből ítélve ez nemúgy van, mert különben az igazgató úr nem fogta volna lelkiismeretével összeegyeztethetőnek találni, hogy Neszveda kisasszony fizetését, aki minden két hónapban egyszer szokott énekelni, 2500 írtról — 4000-re emelje. — Az apáczák templomából a ma esti májusi ájtatosság alatt Sz. nevű hirlapirót, ki a prédikáczió alatt magának jegyzeteket készitgetett, e miatt keletkezett szóváltás után kiutasították. A tanulógyermekek öngyilkossági kísérletei az utóbbi időkben megdöbbentőleg ismétlődnek. Legutóbb M. M. mérnök 13 éves fia ugrott egy budai gőzösről a Dunába, de a rögtön utánasietett matrózok megmentették az életnek. — A vidéki színészetet rendező kormánytanács tegnap zárta alakuló gyűlését; elnök lett Ribáry minisztertanácsos; alelnökök Várady Gábor és Feleki; jegyzők: Paulay Ede és Szigeti Imre ; titkár: Bulyovszky Gyula. — A nemzeti színház műsora 1871. máj. hó 22-től, 1871. máj. hó 29-ig következő: Szerda 24. „Az álló emberek.“ Péntek 26. „Fenn az ernyő, nincsen kas.“ Vasárnap 28. Szünnap. A hét többi napjait az olasz opera tölti ki. — Pest város tiszti főorvosának hivatalos közegészségügyi jelentéséből april haváros felhívása után megalakított akad. bizottságot. Az akadémia kiadványai ez évben mintegy 60 kötetet s kisebb-nagyobb füzetet tesznek, melyek sorozata a kiosztott jelentében olvasható. Könyvtára nemcsak magánosok ajándékai, hanem száznál több külföldi tudományos intézettel folytatott csereviszony s az országos 5000 írt segélyből vétel útján is gyarapodott. Kézirat és műtárgyak ajándékozói közül ki kell emelnünk Szirmay Ödön országos képviselő urat, ki másfélszázat haladó Tököly-Rákócziféle oklevéllel s a Rómában időzött magyar főpapságot, mely az ottani Mátyás-kodexek becses lapjai fényképalbumával kedveskedett. A hazafiak alapítványokban s kegyes hagyományokban folyvást nyilatkozó részvétét a kiosztott pénztári jelentés mutatja ; elég legyen itt fölemlíteni azon 15,000 és ismét 5000 forint országos segélyt, melyet a magy. királyi kormány múlt évben a történelmi s archaeologiai bizottságok rendelkezése alá bocsátani kegyeskedett. Halál által, némely előbbi évhez képest, nem annyira igen számos, mint súlyos veszteségek érték a lefolyt évben tudományos intézetünket. Az I. osztály 1870. jan. 2-án, Engel József lev. tagjától, a hírneves történetíró fiától fosztatott meg, kitől leginkább a magyar hangtan kifejtésére irányzott tanulmányai után gazdag eredményeket várni volt jogosítva. Jul. 22-én Batthyány Fülöp herczeg, igazgató tag s a nagy alapítók egyike szenderült jólétre; aug. 15-én Podhradczky József, a II. oszt. rendes tagja, történetünk kútfőinek gondos gyűjtője, nyomozója és több mással mint Hartvick, Kézai, budai krónika kiadója költözött el. October 19-én Frivaldszky Imre, III. osztálybeli rendes tag, vive sírba azon koszorút, melylyel most egy éve az akadémia „Jellemző Adatok Magyarország Faunájához“ czimű nagyobb munkáját kitüntette; benne az állattan több, mint félszázados fáradhatlan búvára hunyván el. Márczius 19-én a tudós világ illetőleg kivesszük a következő hivatalos adatokat. Az egész városban valamennyi gyógyintézetben meghalt összesen 689, tehát 9-el több, mint márczius hóban. Finomü 417, nőnemű 251. Született összesen 783, fiú 403, leány 380. Ebből törvénytelen 262. Házasságra lépett 150 pár. — Nemzeti színház. Kevés jó népszínmű darabunk van s igy ezekből egyet-egyet csak vasárnap láthatunk. Tegnap „A csikós“ adatott. Szigligetinek ez kétségkívül egyik legjobb népszínműve s a közönségnek kedvencz darabja, minek világos jele az, hogy tegnap ismét telt ház előtt adatott. Az előadás azonban nem volt egészen kielégítő. Blahané Rózsi szerepében tegnap játszott másodszor a nemzeti színházban. Első s második föllépte közt nagy a különbség. Úgy látszik, a sajtó elismerő fogadása nagy hatással volt reá, s azt hiszi, hogy azzal minden meg van nyerve s igy tegnap nem is igen igyekezett ama inkább buzdító tetszés nyilatkozatokat újabban megérdemelni. Rózsi, szerepét elejté s csakis énekével idézett elő hatást. Szépen éneklé az „Erdő erdő“ s „Sir az egyik szemem“ dalokat. Zajos taps volt a jutalom az érzéssel telt énekért. Különben minél több érzés s melegséget igyekezték játékában mutatni. Tamási sok eredetiséggel adta a csikósbojtárt s egy két dalt szépen énekelt. A csikós szerepét Réthy eltalált vonásokkal játszotta s eredeti játékáért kitapsoltatott. Megemlítjük még Benköt, ki a parasztgazda szerepét sok bensőséggel játszá. A többi szereplőkről nincs mint mondanunk, mert úgy látszik, hogy a népszínművekben nem igen szeretnek játszani. — Ezúttal nem hallgathatjuk el, hogy föl ne említsük, miszerint a nemzeti színház igazgatósága nem tudna-e valami módot találni arra nézve, hogy újabb színművek színre hozatalával a népdalok gyöngyei színpadunkon bemutattassanak ? MAGYAR ÚJSÁG, 1871. MÁJUS 23. kénytelen a levelet St. Denisre vinni, és hogy 5 óra tájban vissza jövök. Ezután méltóságteljesen közeledett a vonathoz,melybe a jelenlevők tiszteletteljes köszöntései közt lépett be,és igy sikerült Párisból elszöknie. Midőn a szövetséges előőrsök mellett elrobogott, a vonatból csak veres övét lehetett az ablakon keresztül látni. Kivonat a hivatalos lapból. Felmentés. A király gr. Festetics Györgyöt saját kérelmére miniszteri állásától fölmentette. Kineveztetés. A király b. Wenckheim Bélát személye körüli miniszternek neveztük. Kitüntetések. Koromlai Schey Fülöp vasmegyei földbirtokosnak emberbaráti czélok s a közérdekek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a másodosztályú vaskorona-rend díjmentesen — és Hoch Tamás zágrábmegyei volt csend- és előfogati biztosnak közel negyvenévi szolgálati ideje alatt tanúsított buzgalmáért a koronás ezüst érdemkereszt adományoztatok. Alapszabályok jóváhagyása. A Slomonna városában alakult „Felső-zempléni önsegélyző-, hitel- és takarék-egylet“,továbbá a szatmár-németii kereskedelmi csarnok, a budakesz-budai társaskocsi-részvénytársulat és a marczali takarékpénztár-részvénytársulatnak alapszabályai a földmű-, ipar- és keresk. m. k. minisztérium által jóváhagyattak. Tarka levelek, T. szerkesztő ur! Örömmel vettem észre legutóbb a magyar hírlapirodalom feljajdulásaiból, hogy a sajtó munkásai végre komolyan elhatározták irtó háborút intézni a fővárosi germanizátorok ellen s gátat vetni e veszedelmes irányzat elé. Hogy e harcz nem lesz eredménytelen — tények bizonyítják. Íme a „Fehér hattyú“ vendéglőse a lapok felszólalásai következtében már felfestette a német mellé a magyar föliratot is. Csak üldözzék az e fajta embereket rendszeresen, vegyék csak rendre azon szállodákat, vendéglőket és kávéházakat, ahol kizárólag német feliratok igazítják útba a magyar vendéget, német pinczérek szolgálják német étlappal, akik német czégjegyeket faggatnak a boros palackokra , s csak mondogassák örökké a vidéki közönségnek, hogy ez német vendéglő, ide ne szállj ha Pestre jösz, hanem menj oda meg oda, ahol magyarul beszélnek veled — és fogadom, rövid idő alatt meglesz az üdvös eredmény. Mert az mégis csak borzasztó, hogy a magyar ember Magyarország fővárosában kénytelen legyen azokhoz alkalmazkodni, akik zsírján híznak és pénzén gazdagodnak. Íme itt van például Pesten az „egyleti bank“. Van két czimertáblája. A német ki van függesztve óriási táblán a hatvani főutczára, a magyar el van dugva a szomszédos keskeny magyar utczára. Menjenek csak e tözsgyökeres magyar polgárok által alapított intézetbe — német annak egész belszerkezete, német eredetiben vezettetnek a bank jegyzőkönyvei stb. Ott van a Beleznay kertben az a hirhedett magyar Parragh Gábor, akinek körülbelül először jött az a jó gondolata, hogy magyar daltársaságot létesítsen. Magázlámpák és transparentek mellett hirdeti, hogy nála van a „ J. Neumanns Singspielhalle“-ja. Ott van a Schlick-féle vasöntő részvénytársaság. Évenként sok százezer darab boltozat hordó vasat készít, s valamennyire ékes ákombákommal festeti e szavakat: „Schlick’sehe Eisengiesserei Act. G.“ Ott van az Illmer és Zeillinger-féle új étterem a „Hungária“ részvény szállodában, felsze-Haidinger Vilmost, a bécsi geológiai intézet nyugalmazott igazgatóját, s benne akadémiánk is külső tagját, vesztette, míg legközelebb, e hó 9-én Érdy János II. osztálybeli rendes tag, minőségben akadémiánknak csaknem alapítása óta, a történet- és régiség-nyomozó téren nevezetes munkája, az érdi hun sírok felfedezője, több jeles munkák közt a „Nummi Transylvaniae“ írója, 12-én pedig Zterschel János, a nagyhírű csillagtudós, fia a még nagyobb hírű Sterschel Vilmosnak, akadémiánknak is külső tagja távozott el a halandóság útján. De ha elszámlált veteránjainkra nézve a megválás keserűségét enyhíti némileg emberi sorsunk közös érzete, amennyiben földi korunk véghatárát megközelítve, léptek át az enyészetbe: mit szóljak ama legnagyobb fájdalomról,melyet meg nem érintettem, hogyan említsem e nevet, melyet tőlem, mint az év krónikásától e teremben minden arcz, minden kebel számon kérni látszik, a február 2-dikán élni — nem, csak közöttünk lenni megszűnt báró Eötvös József elnökünk nevét ? Avagy megkísérthetem-e, e hivatalos vázlatkörében, jellemezni akarni benne az állam- és hazafit, a költőt és tudóst, az emberek és emberiség kökeblű barátját? Nem elég legyen nekem, itteni minőségemben a dicsőült minden nemes tulajdonainak csupán forrására mutatnom, mely e két szóban kifejezhető : magasztos eszményiség és szerető szív. Ez immár a végenyészeté, s s a hozzá kapcsolva volt szivek, mint elhalt növény testvérszálai, fájdalmasan csüggedtek vissza: eszményisége felragyog s biztorsitást nyújt az emberiségnek, hogy amig oly irányú szellemek születnek — s adja isten, szülessenek minden korban ! — mint Etvös, addig az anyag és erőszak diadalán s nemünk jövőjén — daczára az előadásom kezdetén érintett kórjelenségnek — kétségbe esnünk nem kell. Elveszthetünk egyeseket, nagyokat, pótolhatlanokat, kikkel nagy tettek egész sora száll sírba, de Eötvös sírjából egy szellem sugárzik fel, mely arra készt: elmélkedjünk s emelkedjünk!