Magyar Ujság, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)

1871-05-23 / 117. szám

elfajultak. És e nagy testületet csak ön­maga, annak szelleme ölh­eti el — vagy tarthatja fen ezer viszály közt is. Mikor, minő körülmények közt volt erő­sebb s hatalmasabb a köznemzeti szellem ellenei irányában ? Itt nem fejtegethetjük. Annyi azonban bizonyos, hogy­ több s hatalmasabb ellenei soha nem voltak mint most és bármily erős legyen e nemzettest­nek legalább egy része, annál gyengébb s olvadékonyabbá lett annak másik része, mely az osztrák-magyar közös ügyet saját ügyeivé tette. Nagyon nőtt, fejlődött irodalmunk­-, a közelebbi két évtized alatt, de még sok­kal nagyobbat nőtt s nagyobbra "fejlő­dött Magyarországon s a magyar koro­­natartomány­okban a német irodalom." Mennyiben szerepel a tények ily saj­nos fordultában a nemzettest elgyen­gülése vagy az elnemzetietlenedés szel­lemének megerősít­­és­e? Mennyi­ben szerepelnek e fordulatban az anya­gi nyomások: Ausztria s a német elem előnyös állásának tiszteletben tartása s Magyarország az „összbirodalom“ alkotó részévé keblezése ? Most nem feszegetjük. Lett légyen elég a tényállást, el­nyomatásunk mérvét megérinteni, s fi­gyelmeztetni a nemzetet, miszerint a tény­állás megváltoztatása tulajdonkép ön­magától függ. Nemzeti létünk támogatása nemcsak a tudósokra, hanem minden honpolgárra nézve hazafias kötelesség. És ha e kö­telességet kevesebben fogják elhanya­golni s többen beváltják mint eddig, akkor a tények állása okvetlen jobbra fog fordulni.­­ A képviselőhöz IV-ik osztálya május hó 23-án (kedden) d. e. 10 órakor illést tart. tárgy: a gömöri és első magyar gácsországi vasutak ki­építése iránt, úgy a vízszabályozási társulatokról szóló és gátrendőri törvényjavaslatok. A képviselőhöt 9-dik osztálya május hó 23-án d­­e­ 10 órakor ülést tart. Horváth Boldizsár helye még nincs betöltve. A „Reform“ ugyan biztatja a közönséget, hogy történt már végmegállapodás a jelöltre nézve, csak hogy ő (a „Reform“) nincs még fel­hatalmazva annak megnevezésére. A „Pesti Napló“ elég szerénytelenül fölfedezi a titkot s kijelenti, hogy: „a nagy ismeretlen Or­’­dódy Pál.“ Nem tudjuk, mennyiben van a „Pesti Napl­ó“ jól vagy roszul értesítve; annyit azon­ban be kell vallanunk, hogy a „nagy isme­re­tl­e­n“ féle epithetont igen jól alkalmazta Ordódy Pálra. Mi azonban úgy értesültünk, hogy az igaz­ságügyén jelölt Bittó István, Giardinetto, többségnek tűnt elő. Tehát kérem a tisztelt ol­vasót legyen szíves az itt jelzett sajtóhibát saját példányában utólagosan helyreigazítani. .•­: # * * Megragadom ezen alkalmat annak megjegy­zésére is, hogy minapi calculusomból kifelejtet­tem a 196 szavazati jegy között talált három üres jegyet, minélfogva az általam mathematice kiszámított 57-ből le kell még vonni hármat, s így a végeredmény az, hogy az új delegatió tulajdonképen 54, azaz ötvennégy o. é. uaffitti képviselő által, választatott meg. Tallán Náczi. . Rák­ó­cz­y János, orsz. képviselő, kijelenteti általunk, hogy a delegátió választáskor szintén kinyilatkoztatta hogy „nem választ“. Neve tehát csak tévedésből maradt­ ki. Legelőször is tisztelettel fölkérem a „Magyar Újság“ érdemes correctorát, fordítson jövőben több gondot az én giardinettóimra, különösen amikor száz­ak fordulnak elő bennük. Utolsó calculusom ugyanis a delegátusok választásairól, mely sok fejtörésembe került, egyetlen sajtóhiba által egészen tönkre té­tetett. It* Az alapszám, melyből kiindultam 433 volt, t. i. a magyar képviselőház 433 tagja, mely kö­zül csak 196 szavazott a delegátiókra, s azért jegyzé meg helyesen Simonyi Ernő, hogy a képviselők többsége, azaz 237 tag nem válasz­tott. A szedő a 4 helyébe a 3-at tette, azaz 433 helyett 343-at s így a 196 kisebbség helyett szerkesztett, ezenkívül egy kötet egészben ké­szül megjelenni. Egyéb munkássága bírála­tokra, véleményadásokra szorítkozott. A nagy szótár nyomatása a VI. kötet I. füzetének vége felé jár. A történelmi bizottság folytatta a kútfők nyomozását, ezek másoltatását és kiadását. Megjelentek a Monumenták négy, a Török-ma­­gyarkori emlékek egy kötetei. Sajtó alatt há­rom kötet Történelmi tár, a Monumenták nyolcz kötete. Részben már csak néhány év híján, ké­szek : a Török-magyarkori emlékek egy kötete, és egy, sok kötetű­ gyűjteménynek, a II. Rákóczy Ferencz levéltárának két kötete. Kutfőnyomozások s másoltatások különösen, a velenczei, nápolyi, s itthon a budai kamarai és vörösvári gr. Erdődy-féle levéltárban történ-­­tek. — Velenczében az egykori titkos tanács hazánkra vonatkozó végzései, — Nápolyban a­ levéltár Anjoui Regestár s a Nemzeti könyvtár, — szolgáltattak gazdag történeti anyagokat; mig a budai levéltárban Wenczel, Frankl és Thaly tagok búvárkodnak; s a vörösvári Rá­kóczy levéltárnak Csengery Antal által megkez­dett másoltatását jelenleg szintén Thaly folytatja. Végre megindult régi országgyűléseink em­lékeinek nyomozása és másolása is, melyek a Monumenták harmadik osztályának tárgyát teszik. Az archaeologiai bizottság örvendetes tény­ként jegyzi föl a régészeti tudomány, a kutatá­sok és gyűjtések iránti kedvnek folytonos növe­kedését, mely szerint máris bizton állíthatja, hogy az archaeologia hazánkban elég erős lábon áll arra, hogy azt a műveltebb osztály egyik kedvenc­ tudományának elismerve, haladását jövőre is remélhessük. Ezt leginkább az „Ar­chaeologiai Értesítődnek köszönhetni, mely minden oldalon méltánylással találkozik. Az olvasó közönséggel való levelezés, jelentés, vé­leményadás múlt évben tetemesen szaporodott, miután majd minden postával újabb buzgó — részben magas állású — tagok lépnek a bizott­ság munkásai sorába. KÜLFÖLD. A párisi fölkelés. Egy angol tudósító levelében a következőket olvassuk: Páris, máj. 17-én. Úgy látszik, hogy a tegnapi hihetlen ese­mény ellenhatást fog szülni. Nem öltött ugyan m­eg külsőleg alakot, mert nem mernek mozdul­ni , de a boulevardokon mindenütt csoportok ál­lanak, s daczos arczvonásokkal suttogva beszél­getnek és ez zárt ajtók mögött a bosszút állási vágyakodás jellegét ölte fel. A ledőlt szobor körül csak nagyon kevés nép látható. Az emberek látszólag szégyenük magukat közelebb menni és kik ott voltak lár­mázva távoztak. Mindig több alapot nyer azon érzet, hogy a község ügye szégyen arra nézve, ki azt viseli, és ezen eszme, ha egyszer elterjedt, a sértett hiúságnál fogva, mely érzet a franczia fajnál nagy hatalom­mal bir, — roppant befolyást fog gyakorolni és számos szökést eredménye­zem­. Két zászlóaljt említenek, melyek tegnap éjjel az engedelmet megtagadták, egy másik a pépi­­ntéze barracksban van bezárva, mert a nemzet­őrök szökései és elrejtődzései mindig sűrűbbek lesznek. A házmotozások, a férfivadászat az utczá­­kon és az uj rendelet, mely mindenkit igazolási jegy felvételére késztet, mind oly intézkedések, illetvek a község elleni gyűlöletet nagyobbítják ugyan, de mégis csak 300 akaratlan katonát szerzettek. Az oszlop lerombolása a mérsékelt lakosság gyűlöletét még jobban növelni fogja; azon inge­rültség, melyet többeknél észrevenni volt al­kalmam, bizonyítja ez állításom helyességét. De mindez meg sem mutatja azt, hogy a Ver­sailles iránti rokonszenv visszatérne. A nép el­ismeri, hogy a községnek tönkre kell jutnia és a törvényes kormánynak némely változásokon kell keresztülmennie. A sánczokon belül maradt Páris, úgy hiszem, a győztes versaillesiakat bizalmatlansággal és gyűlölettel fogja fo­gadni. A két párt közti eltérés oly nagy lett már, hogy azt a legszabadelvűbb intéz­kedések sem egyenlíthetik ki. A munkás la­kosság tiszteletre méltóbb részének lecsillapítá­sára, hogy azt a törvényesség útjára visszaté­rítsék és bizalmát megnyerjék, a legtágabb köz­hatósági jogokat kell engedniük és a járadékok, számlák és napi díjak kérdését, melyek mind a pénzkérdések sorába tartoznak, oly módon kell .­kiegyenlíteni, hogy a népet élte fenntartására képesítsék. Nem ismételhetem elég gyakran a minden­­rendű emberekkel való társalgásokból­­folyó azon meggyőződésemet, hogy az egész fölkelés alatt az önérdek nagyobb befolyást gyakorolt a népre mint­ mind azon poltikai okok, melyeket oly hangosan hirdettek. Ezeket néhány heves­vérű buzdította föl, de a nép legnagyobb részé­nél csak mentségül és köpenyegül szolgáltak azon reménynek, hogy a felkelés eredménye a párisiaknak anyagi előnyöket fog nyújtani és a munkásokat, a boltosokat gazdagítani fogja. A jövő attól függ, hogyan fogja a kormány e ne­hézségeket megoldani. A­mint már jelentem, a montmartrei ágyú­­ütegek péntek éjjel kezdtek ismét tüzelni, de más­nap az ágyúzással felhagytak, mert az csak a szövetséges csapatoknak és a clichyi A bizottság ismételve indítványozta az or­szágos archaeológiai bizottság szervezését, az ez iránti törvényjavaslat kebléből került ki; közbenjárásával fog a lőcsei és lébenyi templom s a visegrádi rom megóvatni; ő tett lépéseket a szepesi vár fölmérése, egy komáromi régiség­tár felállítása, valamint egy műutaztatás iránt külföldre. Rajzokból,­­ faduczokból, térképekből álló gyűjteményét vétel útján folyvást gyarapitá, s közbenjárt aziránt, hogy az általa rendezett ása­tások eredményei a nemzeti múzeumba kerül­jenek.­­ A bizottság eszközlésével utaztak Trenszl­­mann és Römer tagok ; ásatásokat Haynald ér­sek, b. Nyáry Jenő, Varsányi és Toltiny János urak létettek. Megjelent „közleményeiből“ a VII. kötet 2. füzete, a 3. sajtó alatt. A „Régészeti Emlékeid­ből“,az I. k. 2. füzete. „Értesítőjéből“ az egész IV. kötet. A statistikai és nemzetgazdasági bizottság „Közleményeinek“ VII. kötete 1. és 2. füzetét bocsátotta ki, melyben önálló czikkek : Wenin­­ger Vinczétől: Az osztrák-magyar monarchia államháztartása e század első felében; Keleti Ká­­rolytól : Nézetek a statistika tudományos állá­sáról ; Mailekovics Sándortól: A tőzsde és az állam; Barsi Józseftől: A ma­gyar-horvát tenger­part hajóforgalma 1868-ban. A bizottság feladatául jutott a lefolyt évben Wodianer Albert ösztöndij - pályázatát eszkö­zölni , s a jelentkezett 23 folyamodó igényeit megvizsgálva, közülök Dobner Rezső urat vá­lasztotta és küldötte ki, s ez jelenleg Lipcsében folytatja nemzetgazdasági tanulmányait. A mathem. és természettudományi bizottság „Közleményei“ VI. VII. és VIII. kötetének szá­mait rövid időn egyszerre teszi közzé, valamint intézkedett aziránt is, hogy Schulzer J. megvett nagy gombászati munkájából a kiválóbb fajok Kalchbrenner K.­­. .­­.. szerkesztésében világot lássanak. Az országos meteorológiai intézet felállítása határ melletti párisi lakosoknak ártott. A tüzé­rek, midőn az ágyukhoz mentek mindnyájan tiszteikkel együtt annyira részegek voltak, hogy más kívánságuk nem volt,mint hogy több liqueurt kapjanak. Az ágyúzást kellemes időtöltésnek tartották. Midőn a tüzérek az ütegekhez jöttek, bort kívántak, de nem volt senki, ki azt meg­fizette volna ; arra egyikök felkiált: „Mondok önöknek valamit, látják ott azt a fehér házat és mögötte a nyárfát — két litrebe fogadok, hogy két lövéssel ledöntöm.“ — „Jól van!“ mond egy másik. A két lövés egymás után következett és eltalálta a feh­ér­ házat, — melynek fedelét leszakította és az anyja mellett fekvő gyermeket megölte. „Én öt litret teszek — mond egy más tüzér — hogy én azt a másik fehér házat, mely a verés mellett áll, lerontom.“ Azon „másik fehér házban“ azonban volt egy községi csapat, saját ágyúi által ostromoltatva, 6 nemzetőr­­ön megsebesítve és megölve. A kö­zelfekvő fehér házak mind czéltáblákat használ­tattak, minthogy a tüzérek fogadásaik közben mindig jobban ittak. Végre hét órakor reggel a mulatság által fenyegetett szakaszok panasz­kodtak, minek következtében az ágyúzás be­szüntetett. Minthogy a község ezen esetet eltit­kolja, nem tudjuk biztosan, ez alkalommal hány ember öletett meg és hogyan büntették meg a gyilkosokat. Mind­az, a­mi erre vonatkozólag a nyilvánosságba jött, az az ütegparancsnok je­lentése, hogy ő nem volt ott és hogy így őt „a tüzelés hibás voltáért“ a felelősséggel nem terhelhetik. A második ostrom kezdete óta az életszerek előbbi áruk felével megdrágultak. Mindennemű sütőszerek, de különösen a faszén ára roppantul felszállt; a közönséges szükségletek és házon kívü­l használandó szerek, sőt még a gyógysze­rek is sokkal drágábbak mint tavai voltak. — Tegnap egy beteg számára szamártejet akar­tam venni; sok fáradság után találhattam csak nőstény szamarat és akkor tudtam meg, hogy egy csupor szamártej ára 2 és fél frank, míg taval egy frankkal fizettem. Mindamellett még mindent lehet kapni, ha az ember megfizeti, és így még nincs szükség élelmiszerekben és nem látni még embercsopor­tokat a sütők műhelyei előtt. De a magas árak miatt mindenki csak a legszükségesebbek be­szerzésére van utalva, mert ha még lehetséges is volna Párisban a fényűzés egy neme, senki nem volna képes azt megfizetni.Az újságokon ki­vül semmit sem vesznek. A könyvkereskedések nagyobb része be vannak csukva, és minthogy a munka nem hoz hasznot, ember kezeket igénylő rendeletek teljesületlenek maradnak. Képkere­tet akartam csináltatni, de a­hova jöttem, min­denütt azt felelték : „Nagyon szívesen megcsi­náljuk az ostrom után, ha segédeink visszajön-­ nek dolgozni. Az eszközök, melyekhez azon reményben nyúlnak, hogy az embervadászokat kijátszák, valóban eredetiek. Ma reggel egy barátommal voltam, midőn épen azon utczában férfiakat ke­restek. Szolgája, ki hadkötelezett volt a háztető ablakon keresztül a tetőre ment, hol addig ma­radt egy kémény mögött mig a szomszéd házá­ból az ő házukba keltek. Ekkor az épen meg­vizsgált házba, hol addig maradt elrejtve, mig az utczából egészen távoztak. Egy másik, eset­ben egy fiatal lufiról beszéltek, hogy az ágyba feküdt és szakácsa a motozóknak azt mondta, hogy ura a legnagyobb mértékben, himlőben szenved, és hogy ez állapota kiállhatatlan bl­zt okoz. Idegen menlevelek kikölcsönzése általá­nos, főkép olyanoknál, kiknek Párisból okvet­lenül ki kell menniük, sőt a község által kiadott menleveleket is többen használják, minthogy a piaczra jövő asszonyok ismét előhozzák. De a legjobb eszme azon férfiúé volt, ki az ,­északi vas irt tudóházáh­oz ment mellénye körül veres övvel és kezében nagy levelet tartva,mely a st.-denisi porosz tábornokhoz volt czimezve. Fennhangon kérdezősködött az őrt álló tiszt után, kihez parancsoló hangon így szólt: Hívja elő embereit és válasszon ki egyet, ki németül beszél, ez azután vigye el ezen a hadügyi meg­bízottól a sz­denisi porosz tábornokhoz intézett levelet rendeltetési helyére. Szerencsétlenségére azonban a katonák egyike sem tudott németül beszélni. Arra a vörös övű ember borzasztóan kezdett káromkodni és a császárságot az elmu­lasztott népnevelés miatt kárhoztatni, míg végre nagy nehezen rá szánta magát, hogy maga vi­szi el a levelet. Minthogy Pascal Grousset várni fog, mondá a tisztnek, küldjön valakit a quai d’or­­sayra,hogy őt arról értesítse,hogy magam voltam iránt tett lépéseit siker koronázván, miután ez intézet mondhatni a bizottság kebeléből sarjadz­­va, múlt évi május óta fenáll: a bizottság teen­dői ez ügy körül oly sokban, mint azelőtt, meg­szűntek. Honunk természettudományi átvizsgálása érdekében több­nemű utazást és kutatást esz­közölt. Frivaldszky Imre hazánk keleti szomszédsá­gában, Törökországban gyűjtött állattani tár­gyakat, de fájdalom, az eredmény összeírását már be nem végezhette. Dr. Feuchtinger Sándor a Csajkátok kerületébe s Toron­tálba tett nö­vénytani kirándulásé; Kriesch János Felső-Ma­­gyarországba, a halak és hüllők tanulmányozása végett; Szabó József a Mátrában s a feldunai trachyt szorosban folytatja geológiai­­ tanulmá­­­­nyait. Kutatást rendezett a bizottság Élesd mel­lett, az igriczi barlangban: vajon itt az ősember maradványai a negyedkori állatok tetemeivel együtt előfordulnak-e mint Európa több nyu­­gati országaiban? Az eredmény széles­ körben érdeket fog gerjeszteni. Jutalmat az akadémia ez év folytán egyszer ítélt oda: a gr. Tefeld-pályázaton díjnyertes mű­nek, Szigligeti Ede „Udvari bolond“ czimű vig­­játékának. A többi pályázat eredménye még ez ülésben ki fog hirdettetni. Az akadémia egyéb munkássága köréből érintem még eszközlését annak, hogy a párisi nemzetközi méter congressusra magyar tudósok küldettek; a gr. Karácsonyi pályázatnak, az alapító beleegyeztével oly módon rendezését, hogy sikeretlen pályázatok esetében a drámai elmélet ügye mozdittassék elő jutalommal; az Edl és Holzer-alapitványból egy orvosi s egy technikai ösztöndíjasnak kiküldését; egy utazó­nak a rokon nyelvek tanulmánya végett keletre küldése iránti, a magyar királyi kormány hoz­­zájárultával immár sikerülő törekvéseket; s egy országos Eötvös-emlék létesítésére Pestvá­ KRÓNIKA. Pest, május 22. — Andrássy Gyula gróf a ma reggeli vo­nattal haza, Bécsbe utazott. — Bir. Wesselényi József képviselő el­jegyezte magának gr. Mikó Imre volt közleke­­désügy miniszter leányát.­­ Az olasz opera tagjai szombat este Gounod „F­au­st“-jával tettek kísérletet, mely azonban balul ütött ki, daczára annak hogy Me­­dini mint Mephisto jeles, Pandolfini mint Valen­tin kitűnő. De Biancolini kisasszony Margitja egy mértföldnyi távolságban áll attól az ideális alaktól, kit a Faust költője megteremteni akart. Először már külalakja merev ellenkezője annak, aminek lennie kellene, de másodszor a hangre­­giszerében otthonos átmenet sokkal kirívóbb, hogy sem élvezhető lenne. Siebel kedves szere­pét ezúttal Widmar Katicza­k, a conservatoriumi növendék énekelte kissé hatástalanul, de üde friss hangon, szabatos vétellel, a­mi nem közön­séges reményre jogosít. A ház — szombat lévén — kivételesen egészen megtelt. — Miután ez alkalmasint sokakat fog érde­kelni, megjegyezzük, hogy a tavalyi akadémiai pályázatból több jutalom kiadatlan maradt, s így ezek jövőre új pályázatra adatnak ki. Pá­lyázni lehet a Telek­y-féle drámai jutalomért tiszta vígjátékokkal. Kívántatik elbeszélő költemény a magyar történelem köréből, 200 arany jutalomért 1872-re komoly drámai művek pályáznak, az 1870-ben visszatartott Karácso­nyi féle 400 darab arany felsőbb vígjátékra tű­zetik ki. A Karácsonyi-féle rendes jutalomért az idén verses bohózatok pályáznak. A művek be­adási határideje 1871. decz. 31. A pályaművek idegen kézzel leírva, könyvezve és lapszámozva adandók­ be. — Rosz próféták voltak azok, kik azt jö­­vendölgették, hogy a nemzeti szính­áz cassája igen keservesen fogja megérezni az olasz idény deficitjét. A tényekből ítélve ez nem­­úgy van, mert különben az igazgató úr nem fogta volna lelkiismeretével összeegyeztethetőnek találni, hogy Neszveda kisasszony fizetését, aki minden két hónapban egyszer szokott énekelni, 2500 írtról — 4000-re emelje. — Az apáczák templomából a ma esti májusi ájtatosság alatt Sz. nevű hirlapirót, ki a prédikáczió alatt magának jegyzeteket készit­­getett, e miatt keletkezett szóváltás után ki­utasították.­­ A tanulógyermekek öngyilkossági kí­sérletei az utóbbi időkben megdöbbentőleg is­métlődnek. Legutóbb M. M. mérnök 13 éves fia ugrott egy budai gőzösről a Dunába, de a rögtön utánasietett matrózok megmentették az életnek. — A vidéki színészetet rendező kormány­tanács tegnap zárta alakuló gyűlését; elnök lett Ribáry minisztertanácsos; alelnökök Várady Gábor és Feleki; jegyzők: Paulay Ede és Szi­geti Imre ; titkár: Bulyovszky Gyula. — A nemzeti színház műsora 1871. máj. hó 22-től, 1871. máj. hó 29-ig következő: Szerda 24. „Az álló emberek.“ Péntek 26. „Fenn az ernyő, nincsen kas.“ Vasárnap 28. Szünnap. A hét többi napjait az olasz opera tölti ki. — Pest város tiszti főorvosának hiva­talos közegészségügyi jelentéséből april havá­­ros felhívása után megalakított akad. bizott­ságot. Az akadémia kiadványai ez évben mintegy 60 kötetet s kisebb-nagyobb füzetet tesznek, melyek sorozata a kiosztott jelentében olvas­ható. Könyvtára nemcsak magánosok ajándé­kai, hanem száznál több külföldi tudományos in­tézettel folytatott csereviszony s az országos 5000 írt segélyből vétel útján is gyarapodott. Kézirat és műtárgyak ajándékozói közül ki kell emelnünk Szirmay Ödön országos képviselő urat, ki másfélszázat haladó Tököly-Rákóczi­­féle oklevéllel s a Rómában időzött magyar fő­papságot, mely az ottani Mátyás-kodexek be­­cses­ lapjai fényképalbumával kedveskedett. A hazafiak alapítványokban s kegyes hagyo­mányokban folyvást nyilatkozó részvétét a ki­osztott pénztári jelentés mutatja ; elég legyen itt fölemlíteni azon 15,000 és ismét 5000 fo­rint országos segélyt, melyet a m­agy. királyi kormány múlt évben a történelmi s archaeolo­giai bizottságok rendelkezése alá bocsátani ke­gyeskedett. Halál által, némely előbbi évhez képest, nem annyira igen számos, mint súlyos veszteségek érték a lefolyt évben tudományos intézetünket. Az I. osztály 1870. jan. 2-án, Engel József lev. tagjától, a hírneves történetíró fiától fosztatott meg, kitől leginkább a magyar hangtan kifejté­sére irányzott tanulmányai után gazdag eredmé­nyeket várni volt jogosítva. Jul. 22-én Batthyány Fülöp herczeg, igazgató tag s a nagy alapítók egyike szenderült jólétre; aug. 15-én Podhradcz­­ky József, a II. oszt. rendes tagja, történetünk kútfőinek gondos gyűjtője, nyomozója és több mással mint Hartvick, Kézai, budai krónika ki­adója költözött el. October 19-én Frivaldszky Imre, III. osztálybeli rendes tag, vive sírba azon koszorút, melylyel most egy éve az akadémia „Jellemző Adatok Magyarország Faunájához“ czimű nagyobb munkáját kitüntette; benne az állattan több, mint félszázados fáradhatlan bú­vára hunyván el. Márczius 19-én a tudós világ illetőleg kivesszük a következő hivatalos ada­tokat. Az egész városban valamennyi gyógyinté­zetben meghalt összesen 689, tehát 9-el több, mint márczius hóban. Finomü 417, nőnemű 251. Született összesen 783, fiú 403, leány 380. Eb­ből törvénytelen 262. Házasságra lépett 150 pár. — Nemzeti színház. Kevés jó népszínmű darabunk van s igy ezekből egyet-egyet csak vasárnap láthatunk. Tegnap „A csikós“ ada­tott. Szigligetinek ez kétségkívül egyik legjobb népszínműve s a közönségnek kedvencz darabja, minek világos jele az, hogy tegnap ismét telt ház előtt adatott. Az előadás azonban nem volt egészen kielégítő. Blahané Rózsi szerepében teg­nap játszott másodszor a nemzeti színházban. Első s második föllépte közt nagy a különbség. Úgy látszik, a sajtó elismerő fogadása nagy ha­tással volt reá, s azt hiszi, hogy azzal minden meg van nyerve s igy tegnap nem is igen igye­kezett ama inkább buzdító tetszés nyilatkozato­kat újabban megérdemelni. Rózsi, szerepét el­­ejté s csakis énekével idézett elő hatást. Szépen éneklé az „Erdő erdő“ s „Sir az egyik szemem“ dalokat. Zajos taps volt a jutalom az érzéssel telt énekért. Különben minél több érzés s meleg­séget igyekezték játékában mutatni. Tamási sok eredetiséggel adta a csikósbojtárt s egy két dalt szépen énekelt. A csikós szerepét Réthy eltalált vonásokkal játszotta s eredeti játékáért kitapsoltatott. Megemlítjük még Benköt, ki a parasztgazda szerepét sok bensőséggel játszá. A többi szereplőkről nincs mint mondanunk, mert úgy látszik, hogy a népszínművekben nem igen szeretnek játszani. — Ez­úttal nem hall­gathatjuk el, hogy föl ne említsük, miszerint a nemzeti színház igazgatósága nem tudna-e va­lami módot találni arra nézve, hogy újabb szín­művek színre hozatalával a népdalok gyöngyei színpadunkon bemutattassanak ? MAGYAR ÚJSÁG, 1871. MÁJUS 23. kénytelen a levelet St. Denisre vinni, és hogy 5 óra tájban vissza jövök. Ezután méltóságteljesen közeledett a vonathoz,melybe a jelenlevők tiszte­letteljes köszöntései közt lépett be,és igy sikerült Párisból elszöknie. Midőn a szövetséges előőr­sök mellett elrobogott, a vonatból csak veres övét lehetett az ablakon keresztül látni. Kivonat a hivatalos lapból. Felmentés. A király gr. Festetics Györgyöt sa­ját kérelmére miniszteri állásától fölmentette. Kineve­ztetés. A király b. Wenckheim Bélát személye körüli miniszternek nevezt­ük­. Kitüntetések. Koromlai Schey Fülöp vasme­gyei földbirtokosnak emberbaráti czélok s a közérde­kek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a másodosztályú vaskorona-rend díjmentesen — és Hoch Tamás zágrábmegyei volt csend- és előfogati biztos­nak közel negyvenévi szolgálati ideje alatt tanúsított buzgalmáért a koronás ezüst érdemkereszt adományoz­tatok. Alapszabályok jóváhagyása. A Slo­­m­onna városában alakult „Felső-zempléni önsegélyző-, hitel- és takarék-egylet“,továbbá a szatmár-németii ke­reskedelmi csarnok, a budakesz-budai társaskocsi-rész­­vénytársulat és a marczali takarékpénztár-részvénytár­­sulatnak alapszabályai a földmű-, ipar- és keresk. m. k. minisztérium által jóváhagyattak. Tarka levelek, T. szerkesztő ur! Örömmel vettem észre leg­utóbb a magyar hírlapirodalom feljajdulásaiból, hogy a sajtó munkásai végre komolyan elha­tározták irtó háborút intézni a fővárosi germani­­zátorok ellen s gátat vetni e veszedelmes irány­zat elé. Hogy e harcz nem lesz eredménytelen — tények bizonyítják. Íme a „Fehér hattyú“ ven­déglőse a lapok felszólalásai következtében már felfestette a n­émet mellé a magyar föliratot is. Csak üldözzék az e fajta embereket rendszere­sen, vegyék csak rendre azon szállodákat, ven­déglőket és kávéházakat, ahol kizárólag német feliratok igazítják útba a magyar vendéget, né­met pinczérek szolgálják német étlappal, akik német czégjegyeket faggatnak a boros palac­­­kokra , s csak mondogassák örökké a vidéki közönségnek, hogy ez német vendéglő, ide ne szállj ha Pestre jösz, hanem­ menj oda meg oda, ahol magyarul beszélnek veled — és foga­dom, rövid idő alatt meglesz az üdvös ered­mény. Mert az mégis csak borzasztó, hogy a ma­gyar ember Magyarország fővárosában kényte­len legyen azokhoz alkalmazkodni, akik zsírján híznak és pénzén gazdagodnak. Íme itt van például Pesten az „egyleti bank“. Van két czimertáblája. A német ki van függeszt­ve óriási táblán a hatvani főutczára, a magyar el van dugva a szomszédos keskeny magyar utczára. Menjenek csak e tözsgyökeres ma­gyar polgárok által alapított intézetbe — német annak egész belszerkezete, német eredetiben vezettetnek a bank jegyzőkönyvei stb. Ott van a Beleznay kertben az a hirhedett magyar P­a­rragh Gábor, akinek körülbelül először jött az a jó gondolata, hogy magyar dal­társaságot létesítsen. Magázlámpák és­­ transpa­­rentek mellett hirdeti, hogy nála van a „ J. Neu­manns Singspielhalle“-ja. Ott van a Sch­lick-féle vasöntő részvénytár­saság. Évenként sok százezer darab boltozat hordó vasat készít, s valamennyire ékes ákom­­­bákommal festeti e szavakat: „­Schlick’sehe Eisengiesserei Act. G.“ Ott van az Illmer és Zeillinger-féle új étte­rem a „Hungária“ részvény szállodában, felsze-Haidinger Vilmost, a bécsi geológiai intézet ny­u­galmazott igazgatóját, s benne akadémiánk is külső­ tagját, vesztette,­ míg legközelebb, e hó 9-én Érdy János II. osztálybeli rendes tag, mi­nőségben akadémiánknak csaknem alapítása óta, a történet- és régiség-nyomozó téren neve­zetes munkája, az érdi hun sírok felfedezője, több jeles munkák közt a „Num­mi Transylvaniae“ írója, 12-én pedig Zterschel János, a nagyhírű csillagtudós, fia a még nagyobb hírű Sterschel Vilmosnak, akadémiánknak is külső tagja távo­zott el a halandóság útján. De ha elszámlált veteránjainkra nézve a megválás keserűségét enyhíti némileg emberi sorsunk közös érzete, a­mennyiben földi korunk véghatárát megközelítve, léptek át az enyészetbe: mit szóljak ama legna­gyobb fájdalomról,­melyet meg nem érintettem, hogyan említsem e nevet, melyet tőlem, mint az év krónikásától e teremben minden arcz, minden kebel számon kérni látszik, a február 2-dikán élni — nem, csak közöttünk lenni meg­szűnt báró Eötvös József elnökünk nevét ? Avagy megkísérthetem-e, e hivatalos vázlatkörében, jel­lemezni akarni benne az állam- és hazafit, a költőt és tudóst, az emberek és emberiség kö­­keblű barátját? Nem­­ elég legyen nekem, itteni minőségemben a dicsőült minden nemes tulajdonainak csupán forrására mutatnom, mely e két szóban kifejezhető : magasztos eszményi­­ség és szerető szív. Ez immár a végenyészeté, s s a hozzá kapcsolva volt szivek, mint elhalt növény testvérszálai, fájdalmasan csügged­tek vissza: eszményisége felragyog s biztor­sitást nyújt az emberiségnek, hogy a­mig oly­ irányú szellemek születnek — s adja isten, szülessenek minden korban ! —­ mint Etvös, ad­dig az anyag és erőszak diadalán s nemünk jö­­­­vőjén — daczára az előadásom kezdetén érintett kórjelenségnek — kétségbe esnünk nem kell. Elveszthetünk egyeseket, nagyokat, pótolhatla­­nokat, kikkel nagy tettek egész sora száll sírba, de Eötvös sírjából egy szellem sugárzik fel, mely arra készt: elmélkedjünk s emelkedjünk!

Next