Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1871-06-02 / 125. szám
125-ik szám. Péntek, 1871. junius 2. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára Pest, junius 1. Párisban megkezdték a romok elhordását. A holttesteket eltakarítják s hogy e munka minél tovább tartson, már megtétettek az előkészületek, hogy a felkelők tömegenként agyonlövettessenek. A halálra ítéltek közt az első Roehefort. Ha a párisi vörös párt terrorismust gyakorolt, úgy most azok, kik azt elnyomták, szintén terrorsmussal járnak el. Ez a fehér párt terrorismusa. Már Thierst azzal vádolják, hogy minden áron mérsékeltséget akar tanúsítani. A vörösök terrorismusától megborzadt a világ, vájjon mit fog mondani a most következőkre. Észak-Amerika is győzött, de nem életett. Ezt köztársasági kormány nem teheti. A szabad közlekedés Párissal csütörtökig, legkésőbb péntekig helyre lesz állítva. Paris egy ideig még katonai törvénykezés alatt marad. — Új lapok megjelenése az ostromállapottal járó feltételekhez van kötve. A franczia külügyminiszter tegnapelőtt egy köriratban adta tudtára a többi hatalmaknak a forradalom elnyomását, s egyúttal azt igyekszik bebizonyítani, hogy a párisi felkelők csakugyan Siffibi préfizügyminiszter az olasz kormányban azt indítványozá, hogy Thiersnek köszönet szavaztassák, mert a párisi mozgalom elnyomásával az európai államoknak tett szolgálatot. Miután a brüsseli igazság és külügyminiszter a kormány eljárását Viktor Hugóra nézve igazolták és a kiutasításokra nézve minden egyes esetben szoros előleges vizsgálatot ígértek, a kamara többsége elveti Dufuisseaux indokolt napirendjét, mely szerint a kamara sajnálatát fejezte ki Victor Hugo kiutasíttatása felett. Jules Favre kijelente, hogy Francziaországban nincsenek már német hadifoglyok, s hogy a franczia kormány kész a név s a csapattest kijelölése után az elveszetteket nyomoztatni. A belga lapok Francois Hugónak egy levelét köztik, melyből kitűnik, hogy a tüntetés Hugo Victor háza előtt komolyabb jelentőségű volt, mint eleinte gondolták. Másfél órai idő alatt három támadás intéztetett a ház ellen. Be akartak mászni a házba, kövekkel dobálták az ablakokat és fenyegető kiáltásokat hallattak. Az „Independ.“ habár határozottan rászólta Hugo felszólalását, a kiutasítás ellenében mégis pártját fogja, azt mondva, hogy egy oly országban mint Belgium, a szabad vélemény nyilvánítását nem lehet megtagadni vagy megbüntetni, habár az a közvélemény ellenére nyilatkoznék is. S nagyon különösnek találja, hogy azok az emberek, kik a szomszéd országban történteket elítélik, maguk is hasonló dolgokat visznek végbe. Az angol lapok közül a „Times“ az első, mely tiltakozik a tömeges kivégzések ellen. — Londonban a Hydeparkban legközelebb munkás meeting fog tartatni, mely az angol menedékjog mellett fog felszólalni, s a sommás kivégzéseket roszalni fogja. S várjon hány kormány fogja emberiségi szempontból e példát követni! Beust az osztrák kormány nevében szintén köszönetet mondott Thiersnek azon nagy szolgálatért, melyet a versaillesi kormány a commune elnyomásával a rend s az egész európai társadalomnak tett. Az olasz király egészségi állapota miatt le akar mondani az uralkodásról. Egyelőre azonban Rómába megy s hosszabb ideig a Quirinalban szándékozik időzni A mint Flórenczből jelentik, csakugyan való, miszerint az olasz kormány elhatározta hogy a Francziaország felé eső határt jobban megerősíti, mivel fél hogy egy későbbi franczia reactionárius kormány a pápai hatalom visszaállítására és a franczia hadi dicsőség helyreütésére háborút kezd majd Olaszország ellen. Manteuffel és Werder tábornokok követve Moltke példáját, nem fogadták el a császár által nekik ajánlott jelentékeny adományokat. Bismark adományul kapja az egy millió tallérra becsült Schwarzenberg uradalmat, melyet a lauenburgi országos képviselet a császár, mint lauenburgi herczeg számára kijelölt. Mint hírlik Bismark a lauenburgi herczegséget Poroszországgal való egyesítése után „Lauenburg herczege“ czímmel nyerendi. Spanyolországban a carlisták s köztársasági,gyesülése folytán keltett mozgalom mindinkább nagyobb mérvet ölt, melynek az a czélja, hogy a köztársaság Don Carlos elnöksége alatt megalapíttassék. Törökországi hírek szerint két hadseregnyomul Khivába és pedig Tekulajlun és Khabalán át, hogy Khivát herati és turkomanniai szövetségeseitől elvágja. A khedive Konstantinápolyba való utazása kétségessé lett. A porta túlzó követeléseiben. Combinált angol-osztrák diplomatiai közbenjárás van készülőben. A porta újból tüntetőleg fegyverkezik. Hohenwart, Schiiffle és Habietlnek osztrák miniszterek állítólag nagy rendjeleket kapnak. Megérdemlik! A kormányok, hogy hogy nem, azt nem feszegetjük: most Európaszerte oly nagy hatalomra vergődtek az országok és nemzetek ellenében, miszerint nagyrészben övék az országgyűlési többségek akarata s hatalma, mindazon korlátokon belül, melyeket a népek s nemzetek békeszeretete, türelme, alázatossága és áldozatképessége elbír. És e hatalomnál fogva kisebb-nagyobb mérvben majd mindenik kormány újabb meg újabb alkotmányreformokat emel törvénynyé, azaz kísérleteket tesz, melyek czélja tulajdonkép nem más mint ugyancsak e hatalom biztosítása, megerősítése s mindinkább kiterjesztése. A centralisatió elve tehát, ez idő szerint győzött a decentralisatió elve felett Magyarországon is. És a magyar kormány minden erejével hozzálát az experimentátiókhoz, illetőleg hatalma megörökítéséhez s kiterjesztéséhez a polgári tűzhely és szentély belsejéig. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat törvénynyé emeltetett s most már életbe kell azt léptetni ha lehet önmaguk a megyék által t. i. a megyék feladatává tétetett hogy ön jogköreiket nyirbálják meg, önmagukat rendszabályozzák meg teljesen s igy adják r . ut van, lehető leendő ez? Magyarországon ugyanis, köztudomás szerint, nagymérvű önálló hatósági életet éltek volt 48 előtt a megyék, mely életjogot a 48-ki törvények a kiváltságos osztály köréből a haza összes polgárságára volt kiterjesztendő. Ez azonban nem úgy történt. Nem létesült a 48-iki törvényhozás kivonata, törekvése, hanem az ország most ismét új meg új kísérleteknek vitetik elébe. Elsőben is a kinevezés, a közbizalom elve semmisíttetett meg. Magyarországon, megyei tisztviselőséget ezelőtt csakis a közbizalom, a jó hírnév, tevékenység, hazafias áldozatkészség útján lehetett nyerni, mit akkori tisztviselők többre becsültek az anyagi díjazásnál, s átalában az egész nemzet többre becsülte a választás útján nyert hivatalt a kormány utján nyert kineveztetésnél, melyhez épen nem szükségeltettek az említett erélyek. És a megye oly erélyesen védte az ő embereit, védte az ő jogkörét a kormányzat ellenében, miszerint ennek egyes intézkedései még az egyes tisztviselőkre vagy polgárokra vonatkozólag is kizárólag a megye hatósága után hajtottak végre sőt nem egyszer, midőn t. i. a jól értesült megye ellenében a nem jól értesült központi hatalom téves intézkedéseket küldött, azok szép tisztelettel félretétettek. A választás keretén belől természetesen történt visszaélés, mint történik bármely rendszer keretén belől s történni fog még inkább a kinevezés körében. A rendszer maga azonban t. i. a választás elve nem volt hibás, nem volt elvetendő. Sőt egyik legjobb iskola volt az arra, hogy a köztisztviselőket átalában a „jó hazafiság”, hírének elérésére ösztönözze. Az átalakulás által ezen ösztönbe leend szüntetve. Legfőbb erény az engedelmesség s feltétlen hűség leend s a megyei hatósági élet mozgalmai felülről fognak intéztetni s vezettetni. így történik aztán, hogy most már nem akkor s nem azon ügyben tartanak gyűlést amikor s amire nézve szükségesnek látják, hanem összehivatnak felsőbb rendelet folytán körülbelül ily forma körlevelek által: „A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 : XLII. t. sz. végrehajtása tárgyában az összes m. kir. minisztérium nevében f. é. május hava 15-én 12,183 sz. alatt kelt belügyminiszteri leirattal felhivatott a megye közönsége, hogy a jelzett törvény 91-ik §-ában tüzetesen körvonalazott tervezet kidolgozásával megbízandó küldöttség kirendelése czéljából közgyűlést tartson, egyúttal ezen közgyűlés határidejéül f. é. junius hava 15-ik napját tűzi, megbízván főispán ur ő méltóságát a közgyűlésnek ezen napra leendő egybehivására.“ „Ezen felsőbb rendelet folytán hivatalosan közhírré teszem, hogy a közgyűlés f. é. június 15-én, délelőtti 10 órakor fog megtartatni, és amidőn erről a bizottmányi tagokat értesíteni, és tisztelettel meghívni szerencsém van, azon biztos reményt táplálom, miszerint áthatva az átalakulás e nagy művének fontosságától, annak valósítását a közgyűlésbeni megjelenése és a tanácskozmánybani közreműködése által elősegítendő“ stb. stb. Az „átalakulás nagy műve“ tehát egy küldöttségre bizatik, mely tervet dolgoz ki a) a törvényhatóságnak (így hívják a megyét) választó kerületekre s járásokra osztásáról; b) a kerületek alakításról; c) a tisztikar, a segédkezelő és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről, a fizetések mennyiségéről stb. stb. szóval oly dolgokról melyekhez ezelőtt a törvényhozótestület is a legnagyobb kímélettel nyúlt volna. A küldöttség munkálata felett igaz hogy határozhat, de természetesen csak a legcsekélyebb jelentőségű dolgokban egy újabb közgyűlés, mert hiszen a kormányzás folyamát csak nem akaszthatja meg egy-egy megye. A megye önállása pedig mai kormánypárti fogalmak szerint nem fér össze a miniszteri felelősség elvével, mely feltétlen engedelmességet igényel s végre is a kormány és pedig az csakis azon esetben fogja jóváhagyni a munkálatot, ha az az ő nézeteinek a centralisatió elveinek megfelel. Így vagyunk, így haladunk a hirhedt átalakulás terén, amennyiben t. i. az a kormánytól függ. Már hogy mit mondanak reá majd önmaguk a tulajdonképeni megyék? Mikép fogják felvagdalni a megyék némely életereit a küldöttségek ? És mit szólnak ehez ismét a megyei gyűlések? Ezt most rém feszegethetjük. Annyi bizonyos hogy feszült figyelemmel nézi s várja ezen átalakulás mozgalmait mindenki, akit Magyarország belszervezetének sorsa s jövője érdekel. A kormány hatalmát nem korlátolja senki. Nem korlátolhatják az egyéni nézetek , de még a leghatalmasb ellenérvek sem. Hanem mégis van ami korlátolhatja. Ez a gyakorlati lehetetlenség. Éspedig ez, mikép a köztörvényhatóságok rendezési folyamának eddigi zűrzavaraiból láthatjuk, ez teljes kitűnő nagymérvben megvan. Az átalakulás eddigi folyama egy haos, melyet nem fognak rendszerbe önthetni az általa vezetett megyei gyűlések és küldöttségek. Nem látja-e ezt még most sem a kormány ? Vagy, ha netalán már belátta volna: nem tartja-e még elég idejekoránnak az experimentációk félbeszakítását? Iványi Dániel határozati javaslata a tornászat és fegyvergyakorlat tárgyában. Tekintve, hogy különösen a rövidebb szolgálati idő mellett, a leendő katonák és honvédeknek már ifjúkorukban, valamint a sorhadi s illetőleg honvédszolgálatra még vagy már nem köteles, azonban az országnak külellenség általi megtámadtatása esetén, a népfölkelésben részt venni hivatott illetőleg kívánó honpolgároknak is a tornászat és fegyverforgatásban gyakorlása kívánatos. Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy törvényjavaslatokat terjeszszen elő: 1- ször. A tornászatnak az elemi és polgári iskolákba való mielőbb behozatala : 2- szor. A középiskolákat látogató ifjaknak a tornászat s egyszersmind fegyver- s hadi gyakorlatában való kötelezett oktatása, s végre 3- szor. Önkénytes nemzetöri csapatoknak felállithatása iránt. Pesten, máj. 10-én 1871. Az indítvány kifejtése. Bármily kedvező véleménynyel legyen is valaki a közös hadsereg és honvédség harczi képességéről, lehetetlen el nem ismerni először azt hogy azok ereje csak növekednék, ha az egyik vagy másikban szolgálni hivatott ifjú már némi előkészülettel lépne be; másodszor: hogy jöhet eset, ahol, ha még oly jó és nagy lenne is a rendes haderő, az mégis a sorain kívül álló polgárok támogatására is szorulhat. Elismerte ezt maga az 1868-as törvény akkor, mikor egyfelől a tornászatot, tekintettel a katonai gyakorlatokra, az iskolába behozatni rendelte, másrészt a népfölkelés lehető igénybevételét föltételezte. S ha a tornászat az iskolákba részint már behozatott, részint annak további fejlesztése munkába vétetett, a fejlesztésnek nem csak gyorsítása, de a középiskolai ifjúságot illetőleg, fegyvergyakorlatokkal is kiegészítése kívánatos. A népfölkelésben részt venni hivatott polgárároknak leképezéséről ellenben eeddig semmi gondoskodás nem történt, holott arra várni, hogy majd akár a sorbad akár a honvédségben nyert kiképeztetés folytán az egész fegyverfogható népség fölkelés esetén jó szolgálatot tehessen, az előrelátás kötelességével alig volna megegyeztethető. Ez okok bíztak a fentebb olvasható indítványra, s miután azt hiszem, hogy azok a magok egyszerűségében is elég meggyőző erővel bírnak, szükségtelennek tartom akár tovább fejtegetni azokat, akár újakkal megtoldani. A helyett inkább a kivitel lehetőségét akarom néhány szóval bebizonyítani, s egyúttal annak módjára nézve is előadni igénytelen nézeteimet azért, hogy egyrészt a kételkedőket a terv lehetőségéről felvilágosítsam, másrészt megnyugtassam azokat, akik akár költséges volta miatt akár a belnyugalom tekintetéből aggodalommal, viseltetnének az indítvány ellen. Ami a tornászainak az elemi és középiskolákba való behozatalát, helyesebben , nagyobb mértékben elterjesztését illeti, minthogy a feladat, amint tudom, a közoktatási ministériumot is foglalkoztatja s annak megoldásán szakbizottság fáradozik, tartózkodom arról ezúttal bővebben szólani. Csupán annyit jegyzek meg, hogy az iskolatanítóknak tornaképeztetése végett az egy-két helyütt már létező torna-egyletek segélyezésén s más hasonlók alakítására adandó lendületen kívül, ott aholgy egyletek vagy nem alakulnának vagy elegendő biztosítékot nyújtani képesek nem volnának, maga az állam emeltessen mielőbb tornacsarnokokat, amelyekben a nyári szünidő alatt a környékbeli tanítók a testgyakorlásban oktatást nyervén, azt azután a maguk vezette iskolákban taníthassák. A középiskolákban azonban nem elég, hogy csak a tornászat taníttassék. Az ezeket járó ifjak már a fegyverrel való bánást s hadi gyakorlatokat is kell hogy megismerjék, a kisebbek fapuskát, a nagyobbak igazi bár könnyű tűzi fegyvert használván. Ez így van mintegy tíz év óta Olaszországban, így különösen, pedig régóta Svájczban ahol, még a tüzéri szolgálatot is megtanulják a középiskolások, lévén nekik kis ágyusok, melyet maguk húznak. Az ily gyakorlatok még egyrészt kellemes szórakozást szereznek a tanuló ifjúságnak s a testet edzik, másrészt a legjobb előiskola azok számára, akik majd védkötelezettségeket leróvni, s talán tiszti rangot viselni hivatják a rendes és honvédseregben. A költség, mely a fegyverek beszerzése, fenntartása és őrzése által az államra háromolnék, bőven megtérülne a haderő nagyobb harczképessége által. Egyébiránt a vagyonosabb ifjakat bizonyos fegyverkoptatási és tanítási díjra is lehetne szorítani, annyival inkább mert az iskolában ily módon nyert képzettség őket a tiszti rangok könnyebb elnyerhetésében is elősegítené, legyen az a sorhad vagy a honvédségnél. Áttérve már az iskolai ifjúság körén kívül eső részére a férfi népességnek, ez három osztályba sorozható. Az elsőbe esnek azon ifjak, akik, noha testi kifejlődéseknél fogva szükség esetén fegyverviselésre már alkalmasok, mint a 17—18 évesektől a 20 évesig valók, s akik az országnak külellenség általi megtámadtatása esetére annak védelmére sietni hazafiai kötelességüknek ismernek, mindamellett a katonai dolgoknak még semmi legkisebb ismeretével sem bírnak, kivéve azon keveseket, akik a középiskolákat járják s a fenntebbi terv szerint azokban már fegyvergyakorlásban is résztvettek. A második osztályba tartoznának azok, a kik a 32-ik évet már meghaladván, sem a sorhad, sem a honvédséghez többé nem tartoznak, s igy az országot pusztító háború esetén amaz első osztálybeli ifjakkal együtt, mint népfelkelés akarnának önkényt a haza és saját tűzhelyük védelmére szolgálni. Ezek az igaz, idővel — vagyis mikor majd az általános védkötelezettség folytán senki sem lesz többé a ki vagy a sorbad vagy a honvédségben nem szolgált, — mind vagy csaknem mind fegyverviselt emberek lesznek ugyan, de most még a legkevesebben dicsekedhetnek ily képességgel. Márpedig ha nem is a csatarendben való ütközés rendeltetése a felkelő népnek, az nem szenved kétséget, hogy a fegyverforgatásbani jártasság nagy előnyére van annak is. S maga a volt katona is jó ha szolgálati évein túl is gyakorolja magát előbbi mesterségében. Végre a harmadik osztályba jönnének azon férfiak, akik vagy a sorhad vagy a honvédség kötelékében állanak ugyan, de zászló alatt, tettleges szolgálatban nincsenek. Ilyenek a szabadságosok és a honvédek az év legnagyobb részében, kivéve a tettleges állományban levőket. Ezek mind nem cselekszenek, véleményem szerint, fölösleges dolgot még magukra nézve sem, ha hadimesterségöket el nem hanyagolják, a nem-katona önkénytesekre pedig nagy haszon származik abból, ha katonaviselt emberek társaságában képezhetik magukat. Annálfogva nemcsak a 20 évesnél ifjabb s a 32 évesnél idősebbeknek, hanem az imént említett katonák és honvédeknek is részvéte a fegyvergyakorlatokban kívánatosnak látszik nekem. Mindazonáltal ha ezeknek részvétele ellen — ámbár nem gondolom, hogy lehessen — katonai fegyelem szempontjából léteznék alapos kifogás, ezeket ki is lehetne hagyni. S ezek lennének azon elemek, melyekből az önkénytes nemzetőri csapatok alakulnának. Ezen magyarázat előrebocsátása után legyen szabad pontonként adni elő azon feltételeket és szabályokat, melyek alatt az ily csapatok alakulását megengedni s illetőleg előmozdítani lehetne és kellene, figyelemmel úgy a takarékosság mint a belbátorság és rend igényeire. a) önkénytes nemzetőri csapatok egyelőre csak sz. k. és rendezett tanácsú városok valamint oly községekben alakíthatók szabadon, melyeknek népessége a 3000 lelket meghaladja. b) A belépés minden feddhetlen életű hon polgárnak 17 évestől 60 éves koráig szabad, azonban legalább egy évi tartamra terjed. Azok a kik akár a sorbad akár a honvédséghez tartoznak, azon időre mikor tettleges szolgálatban nincsenek, szintén beléphetnek az önkénytes nemzetőrségbe. c) Az önkénytes nemzetőr maga látja el magát fegyverrel, — mely közönséges vadászpuska is lehet — azonban a kormány gondoskodni fog, hogy a 40 évesig való férfiak, kik katonai puskát s egyéb fegyvert venni akarnak, ilyet a kiállítási áron, s ha biztosítékot nyújtanak, legfeljebb tíz évi részletekben leendő fizetés kötelessége mellett az államtól vehessenek, az állam csupán a lőszert adván ingyen a széllövéshez. A magukat a gyakorlatokon különösen kitüntetett önkénytesek, ha az államtól vettek fegyvert, ennek árát vagy egészen, vagy csak részben visszakapják. d) Az önkénytes nemzetőrök szokott polgári öltözetüket tarthatják meg a gyakorlatok alatt is, de ha egyenruhát akarnak viselni, az 1848. nemzetőri ruhát, úgyszintén ha zászlót kívánnak használni, a magyar nemzeti zászlót tartoznak használni. e) Gyalogságon kivül lovas és tüzér s egyéb műszaki csapatok is alakudhatnak, megannyian mindennel saját költségükön tartozván ellátni magukat, úgy azonban, hogy valamint a puskát, úgy egyéb hadi eszközöket is részletfizetésre a kellő biztosíték mellett az államtól kaphassanak. f) Az önkénytes nemzetőrség maga választja tisztjeit, azokat azonban megerősítés végett az illető hatóságnak bejelenteni köteles, a parancsnokok hasonló czélból a belügyminiszternek lévén felterjesztendők a törvényhatóságok által. g) Az önkénytes nemzetőrök vasár- és ünnepnapokon tartanak gyakorlatokat saját községük határában. Ugyanazon törvényhatóságbeli több város vagy községben alakult csapatoknak gyakorlatokra való összejövetele csak az illető törvényhatóságok — több törvényhatóságokhoz tartozó csapatoknak összejövetele pedig csak a belügyminiszter engedelmével eshetik meg. h) Önkénytes nemzetőröket akár egyenkint akár csapatonként akaratuk ellenére semmiféle szolgálatra kötelezni nem lehet, azonban azok akik az államtól vettek fegyvert, háború esetén, ha maguk szolgálatot tenni nem akarnak, a fegyvert ideiglenes használatra ingyen átengedni tartoznak az államnak.) Az önkénytes nemzetőrség a polgári hatóság s illetőleg a belügyminiszter felügyelete alatt áll. Irányi Dániel, s. k. egy évre . . 20 forint — kb. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . . „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az átalakulás. Az előfizetést legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhetni. Adakozás. Marosvásárhelyről Erdélyi Lajos ur a Budavára bevételénél 1849. május 21-én elesett honvédek emlékszobrára szerkesztőségünkhöz 3 forintot küldött. „Löblich.“ Csókolni való egy miniszter az a Tóth Vilmos , midőn kardját gróf Ráday védelmére villogtatja, könyökével Szlávyt löki oldalba. Tehát a királyi biztos által felterjesztett irományok tanúbizonysága szerint Loki testvérek ellen 15 vád és ezek közt olyan is van emelve, melyben nem egyszerű lopásról hanem a királyi biztos hatáskörébe eső nagyobb dolgokról van szó. Ezen irományok tanúbizonysága szerint a Löbl-féle postán 8 sikkasztás és ezek közt egy olyan is történt, mely 997 frt „elrablásban állt“ , de az azok megvizsgálására használt „rendes közegek“ Löbl-ékkel semmire sem mentek, hanem itt is az eredményhez rendkívüli közeg, a királyi biztos buzgósága és ügyessége szükséges és mindezt az ország színe előtt a belügyér mondja el. Ugyancsak „rendes közegek“ lehettek Szlávy miniszter e közegei! Nem a helytartótanácstól hozta őket magával át a felelős kormány keretébe ? Valóban „Löblich“ postatisztek Löblék felett! De kár, hogy Tóth Vilmos mindezt akkor nem mondta el az országházban, mikor Szlávy a postai állapotok mellett tört lándzsát ! De egy kérdést teszek annak a csókolni való Tóth Vilmosnak, amely kérdésnek ő, ha horderejét jól megfontolja, gr. Ráday hatáskörének kiszélesbítésére, sőt működésének meghosszabítására nem kevés hasznát vehetné. Hallotta-e valaha akár Tóth Vilmos úr, akár más valaki az országban, hogy akár a kincstárnál, akár a közalapítványoknál, lopásról vádolt hivatalnok ellen eszközlendő vizsgálatra kiküldött „rendes közeg“, a vizsgálat által kiderítendő volt ténykörülmények elsimítása miatt valaha megfenyíttetett volna, például oly esetben, hol egy későbbi, ugyanazon ügyben egy másik kiküldött által teljesített vizsgálatból az elsimítás vétke világosan kiderült? Avagy hallotta-e valaki, hogy az olyan elsimító „rendes közeg“ vizsgálat alá került volna olyan esetben, hol az elsimított lopás később csakugyan megfenyítést vont maga után? Én a helytartótanács vagy a császári közegek idejéből ilyesmit soha nem hallottam, de hogy a kultusminisztériumnál az ilyen simító „rendes közeg“ ellen emelt vádak agyonhallgattattak, azt tapasztalatból tudom, s anélkül hogy valaha ellenmondás vagy cáfolatra találtam volna azok ellen miket nyilvános lapokban, konkrét esetek felsorolásával már többször elbeszéltem. Mit gondol Tóth Vilmos úr, nem jó volna-e azon megfizethetetlen Ügyességű és buzgóságu gróf Rádaynak mostani hatáskörét, mely a postaközegek hatáskörébe már is oly jótékonyan átjátszik, a kincstári és közalapitványi vagyon esetleges sikkasztói és ezek tetteinek elsimítóira is kiterjeszteni ?