Magyar Ujság, 1871. augusztus (5. évfolyam, 174-199. szám)
1871-08-02 / 175. szám
175-ik szám. V. évfolyam. Szerda, 1871. augusztus 2. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Fdőfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . .20 frt — kr. Félévre....................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra . . . 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 1 kr. Bélyegdij minden hirdetésért Külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Adakozások: A „munkás mozgalom“ szintén elfogott egyének a nyomorban sínylődő családjai javára: Áthozatal..................... 225 frt GO kr.*) és.....................10 frank Nyitra-Ujlakról: Egey Mariska .... 1 frt — kr. ......................Macharich Alajos ur .... — n 6O „ A „Minerva“ nyomdából Czukelter F. ur ivén 3 fit 90 kr. Ehhez járultak: Czukelter Ferencz . . . 50 kr. Hafner Alex..................... • 50 „ Fadljevics N. P. . . . • 40 „ N. N................................. • 40 „ Kesztler Sándor . . . . 30 „ Krall Józsi..................... . 30 „ Schwiegrath Lajos . . . 30 „ Petritsch Osk.................. • 20 „ Gorsky Zsigru................. . 20 „ Zbrozek Casimir . . . • 20 „ Baumann Ford. . . . • 20 „ Walecsky József . . . • 20 „ Dvorzsák J..................... • 16 „ Boretzky J....................... • 10 „ Főösszeg..................... 231 frt —kr. és 10 frank. Pest, augusztus 1. Ki lesz a miniszter? Ez a kérdés hallható a versaillesi politikai körökben, miután Favre lemondása elfogadtatott. Némelyek szerint Thiers egyszerű ügyvezetővel szándékszik megelégedni s ideiglenesen maga lenne a külügyek élén, minthogy eddig úgy is ezt téve. Mások szerint a külügyi tárczára legtöbb kilátása Broglie herczegnek van. A hadi törvényszékek működésének megkezdése egyik napról a másikra halasztatik. Az elhalasztást most azzal indokolják, hogy újabb elfogatások nagy nehézségeket okoznak. Most már a hadügyminiszter is megsokalta a dolgot s a nemzetgyűlés tegnapi ülésében törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy a fölkelők ellen folyamatba tett vizsgálatok siettessenek. A gyűlés a törvényjavaslatot sürgősnek mondá ki. Az elfogatásoknak se vége se hosszú s ha a vizsgálat addig nem fog megkezdetni, mig a gyanúba vettek mind el nem fogatnak, sok ezeren hónapokon át meg lesznek fosztva szabadságuktól. Az angol lapok azt ajánlják a franczia kormánynak, hogy a főbb vétkeseket ítéljék el, a többieket pedig bocsássák szabadon. Trockiu a katonai előléptetésre vonatkozó törvényjavaslatot már előterjeszte. A „Moniteur“ azt állítja, hogy az olasz kormány kötelező egyezményre lépett az iránt, miszerint tiszteletben tartja a Francziaország oltalma alatt álló római vallásos intézeteket, és tovább is megadja nekik azon szabadalmakat, melyeket századok óta élveztek. A hadsereg újjászervezése ügyében kiküldött bizottság a védtörvényjavaslat alapelveit hat pontból álló munkálatban állapíta meg, mely így hangzik: 1. czikk. Minden franczia személyesen katonaköteles. 2. ez. A franczia hadseregben sem pénz- sem toborzási jutalmak nem léteznek. *) Nem 227 frt CO kr, mert a 174. számban Békésről hibásan áll 3 frt, 2 frt helyett. A HULLÁMOK KÖZT. Regény két kötetben. Irta CSENGEY GUSZTÁV. — Második kötet. . . (23. folytatás.) Farkas elbeszélt életéből barátjának annyit, amennyit szabad volt elbeszélnie, azután áttért jelenlegi tervére. — Barátom! megengeded hogy elhallgassak oly titkokat, melyek először nem enyémek, hanem hazáméi, másodszor melyek téged ugy sem érdekelnek, de melyeket meg sem értenél. — Ej Farkas ! talán azt gondolod, hogy az én szivemnek rész zárja van? Ne tarts ettől. Igaz hogy szeles hóbortos franczia vagyok, szeretek kötekedni és lenézem az egész világot; de ha barátomnak más ember vagyok, barátomért tudok önfeláldozó lenni és hallgatni mint a sir. — Tudom. De minthogy franczia vagy, tudnod kell hogy vannak helyzetek, midőn még jó barátaink előtt is hallgatnunk kell és ez a lovagiasság titka, melyet nő bizott ránk. Ismered gróf Heldenburg leányát, akihez épen készülsz ? — Aha! — No jó. Ne feszegessük hát ezt. A nő titka szent előttem. Hát mennyit és mit közölhetsz velem ? — Nagyon keveset, de annyit mégis, hogy megértheted helyzetemet és segédkezet nyújthatsz. — Halljuk. — Nekem holnap okvetetlen hangversenyt kell adnom. Ez titkos rendez-vous, de én honvéd vagyok, Malviné pedig osztrák tábornok leánya. Nekem okvetetlen a grófhölgy salonába kell bejutnom, ezt Ő így akarja, magam sem tudom, miért? mert máskor sokkal egyszerűbben szoktunk találkozni. Hogy tehát a tábornok házába juthassak és Malvine-nal bujkálás nélkül és gyanutlanul beszélhessek, elővettem szülész mesterségemet és a te alakodba bújtam. — Teringettél, ez nyaktörő vállalat. — Ellen nem; ez a leggyanútlanabb mód, a művészet a leghatalmasabb varázsó, mi elvakít szivet és szemet. — De akkor hát minek hívtatok engem? — Smidt erőszakolta ki. De azt hittük s le veled következtében hihettük is, hogy nem jösz el. — Annál roszabb lett volna. Smidt engem jól ismer s minthogy egyszer jó fővel bruderschaftot ittam vele, szeret dicsekedni barátságommal. Különben derék jó czimbora. Tudod-e, hogy bajba keveredtél volna? Smidttel szemben hasztalan minden ügyességed; ha külsőleg elámítod is, a múltak emlegetése tőrbe ejt. Smidt kérdezhetett volna olyasmit, amire te nem felelhetsz, mert nem ismered együttlétünk eseményeit s szereplőit. — Malviné gondoskodott erről is.Smidt a holnapi hangversenyen nem lesz jelen. Malviné elküldeti őt korán reggel hadi ügyekben. Ez már ki van csinálva. Smidt dühös lesz, de menni fog a felsőbb parancs következtében s esze ágában sem lesz, hogy ez Malviné műve. — Ördöngös egy pár! No ez a leány épen neked való feleség lesz. — Hagyjuk ezt, barátom! — Jó jó, ne komorodjál el! Nem kutatom a viszonyt, mi e nőhöz köt, de lelkemre mondom, a leány érdekel, alig várom, hogy megismerhessem. Vagy visszaküldesz Bécsbe és felveszed újra a lakomat? Ebbe is belenyugszom. Úgy sem igen nagy kedvem volt az osztrák tiszteknek muzsikálni. Nem rokonszenvezem e szabadság-elnyomókkal. — Köszönöm, barátom ! e mondás szívedből jött. — Jó, jó, ne érzelegjünk most. Hát visszamenjek ? — Nem. Ez már lehetetlen, mert e fogadóból Biedersohn nem mehet két felé, ez nyakamat szegné. Különben jobb hogy itt vagy, a terv még jobban sikerül. Együtt megyünk, én mint inasod. A hangversenyig magad szerepelsz. Akkor szállásunkra megysz, mely természetesen nem a fogadóban lesz, bezárod az ajtód és lefekszel. Én pedig muzsikálok helyetted és a közönséggel együtt elmegyek a tábornok estélyére. A lámpafény csal, téged közelebbről senki sem fog ismerni, a csalódás tökéletes lesz. Különben sem kell valami nagy változtatást véghez vinni a rezomon, szemeink egyenlően feketék, orrunk teljesen egyezik, szájamat pedig oly ügyesen tudom a tied szerint mozgatni, vonogatni, hangodat, modorodat oly tökéletesen elsajátítottam még Párisban, hogy a cserét senki sem veheti észre. Csupán szőke parókámat kell ügyesen alkalmaznom, hogy felvehessen talakodat, ez pedig annál tökéletesebben fog sikerülni, miután előttem lesz az élő minta. Gyanakodó szem nem fog vizsgálni, tehát bizonyosra játszom, bátran elmehetek az estélyre, Malvine-nal végezek, éjfél után aztán kilopódzkodom, ha másként nem lehet, levágom a húrokat és elmegyek más hegedűért. Akkor te felkelsz, elmegysz az estélyre, már akkor mindenki félmámoros lesz a bortól, annál kevésbé vehetik tehát észre az új cserét, elmondok neked mindent, amiről beszélgettünk, hogy zavarba ne jöhess, különben tetesd magad mámorosnak, az legjobb lesz, mulass velük, ameddig kedved tartja, még Smidtet is bevárhatod , én pedig az éjjel visszamegyek táboromba. Biedersohn inasának könnyű lesz odább állni. Te gondolj ki valami okot távozásomra. — Hahaha! ez felséges, ez isteni tréfa! — Farkas, csókolni való ficzkó vagy. No erre a hangversenyre kiváncsi vagyok. — Még egyet, hogy el ne felejtsem: Malfíne engem csak a „Villám“ néven ismer. Valódi nevemet ne említsd előtte. A pinczér lehordta a terítéket, ők pedig még azután sokáig beszélgettek. Tisztába hozták a tervet a legapróbb részletekig. Közel volt éjfél, midőn végre lefeküdtek. A hangverseny. Másnap szépen elkezdték a szereplést. Az igazi Biedersohn bemutatta magát Heldenburgéknál és az nagyon jól volt, mert Smidt még akkor nem utazott el s azzal vigasztalta magát eltávozása alkalmával, hogy ha már nem lehet jelen a hangversenyen, legalább beszélhetett művész barátjával. Abban persze senki sem ütközhetett meg, hogy a művész először inasát küldé el Malvinnéhoz megérkezését bejelenteni. Malviné mindenről értesítve jön. Eljött az este. A fogadó nagy terme egészen megtelt, többnyire katonatisztekkel. Malviné körülnézett a közönségen. Egyszerre elsötétült arcza: két idegen tisztet látott ott, kiket alkalmasint a hangverseny híre csalt ide, mert nem tartoztak atyja seregéhez. Malvinét kellemetlenül lepte meg e két vendég, egyik azért, mert szerette őt, másik mert gyűlölte. Az, aki szerette, egy délezeg előkelő ezredes volt, a másik volt Bergmann Károly, a horvát bán volt hadsegéde, most már őrnagy egy hadosztálynál, mely Erdély felé táborozott. Ide küldetett Smidt, bizonyosan tőle tudta meg Károly a hangversenyt, Malviné pedig épen nem sejté, hogy Bergmann ennél a hadosztálynál szolgál. Ösztönszerű balsejtelem szállta meg, tudta hogy ez embertől félni kell s ez csak fokozta szivében a halálos gyűlöletet, melynek valódi okát könynyen kitalálhatjuk, ha tudjuk, hogy Farkas Malvinénak múltjából elbeszélt annyit, a menynyire ez Károly életével összefüggésben volt. Malviné gyűlölte Károlyt, mert kedvesének régi vetélytársa, ellensége volt, féltette Farkast. A művész kilépett az emelvényre és játszani kezdett. Csak úgy ömlöttek elő húrjai alól a gyönyörű dallamok, melyeknek elősorolásával nem akarjuk fárasztani olvasóinkat, sőt megváltjuk, hogy a programmra már nem emlékszünk, csak annyit tudunk, hogy a tisztek különös szeszélyből egy két magyar darabot is akartak hallani, miután a művész ismeretes volt arról, hogy 1847-ben Pesten idézése alkalmával igen megkedvelte a magyar népdallamokat s néhány ily darabot Bécsben játszott is; vagy talán azért, hogy annál inkább kitűnjék a művészi darabok harmóniája mellett a barbár magyar zenének tökéletlensége? . . . Elég az hozzá, a közönség tombolt és „csárdás“-t kiáltozott, a kezdeményező maga Heldenburg volt, ki nagyon jól ismerte a magyar dallamok báját. A művész meghajolt a közönség kívánsága előtt és valami régi mélabús dallamot kezdett el játszani . . . Alig zendültek meg az első hangok, a két idegen tiszt meglepetve emelkedett föl ülésén; egy pillanatra mindketten megdöbbenve néztek egymásra, azután feszült figyelemmel hallgatták a művész játékát, melynek bája fölülmúlta az eddig eljátszott darabok szépségeit. A művész szemei és öntudata elől elveszett a közönség... Ráfekteté arczát a hegedűre és játszott, játszott oly elragadóan, hogy fölülmúlta önmagát, játszott szívből, lélekből, úgy ahogy csak magyar zengheti bűvösbájos nótáit... Az alakos megfeledkezett szerepéről és elárulta magát... Bergmann zártszéke épen az idegen ezredesé mellett volt, kényelmesen hajolhatott tehát annak füléhez és senki sem hallotta, mikor e szavakat súgta neki: — Nem emlékszik ön ezredes úr, hogy mi e dallamot már hallottuk valahol? — Meglehet Ön magyarországi, én pedig sokáig tartózkodtam Magyarországon. Ez a „Cserebogár“ dallam. — Mi különöst talál ön ebben ? Pedig az ezredes jól érte a czélzást, csakhogy most nem akarta érteni. — Különöst ? nem a dallamban találok én különöst, hanem az előadásban. Az ezredes talán már sokat elfeledett abból, mit egykor mint őrnagy örökre emlékezetesnek talált, hanem e nótát még sem feledhető el, mert az egy szép asszony nótája volt. Az ezredes hidegen nézett Bergmann szemébe. — Még ebben sem látok semmi különöst. — Még abban sem, hogy ezt a nótát ily modorban, ily szívbe hízelgő szenvedélyes ábránddal csak egy ember tudta eljátszani?... Nem emlékszik reá? Ön ugyan e játékot csak egyszer hallotta attól az embertől, de akkor még nem volt önnek e sebhely homlokán. — Őrnagy! — felelt az ezredes élesen, — ha tetszik, e sebhelyet az ön homlokára másolom le, hogy ne legyen kénytelen az én homlokomon oly emlékeket tanulmányozni, melyekre nem örömest gondolok. Az őrnagy egy szót sem szólt többet. (Folyt, köv.) 3. sz. Húsztól egész negyven éves koráig minden franczia, ki nem minden katonai szolgálatra képtelennek lett kinyilatkoztatva, a törvény mérve szerint a rendes hadseregbe vagy a tartalékokba sorozható. 4. ez. A helyettesítés eltöröltetik. A szolgálat alól való felmentések a törvény által megszabott határok közt, de nem mint a szolgálattóli végleges felszabadítás engedélyezhetők. 5. ez. A zászló alatt álló katonák semmiesetre sem vehetnek részt bárminemű szavazásban. 6. ez. A rendes hadseregen s a tartalékokon kívül más szervezett rendes sereg nem létezhetik. Az algíri lázadásról külföldi lapokban azt olvassuk, hogy arra az arabokat a boszu sarkalta, miután az algíri lakosság megesküdött, hogy a Francziaországban elesettekért boszut állnak. Algírban a köztársaságot minden roszszal ugyanazonosnak tartják. Madridban az új minisztérium július 24-kén tette le esküjét. Miután Sagasta és Malcampo nem fogadták el a nekik kínált tárczákat, a cabinet a következő tagokból áll: Manuel Ruiz Zorilla (elnökség és belügy), Fernando Fernandez de Cordova tábornok (hadügy és ideiglenesen külügy) Eugenio Monteno Rioz (igazságügy) Sarvando Ruiz Gomez (pénzügy), Santiago Diego Nadrazo (közlekedés és közmunkák), José Maria Beranger altengernagy (tengerészet,) Tomas Maria Mosquera (gyarmatok). Az „I mp a r c i a 1“ jelenti, hogy a radikálisok küzdeni fognak a nemzetközi munkásegylet tzelmei ellen, de határozottan megcáfolja hogy ezen egylet tagjai bármi törvénytelen módon üldöztettek volna. E lap hozzáteszi, hogy ily üldözés a praeventív rendszerhez való visszatérés nélkül nem is lehetséges és teljesen ellenkeznék az 1869-ks alkotmánynyal. A Vatikánban a dolgok különös fordulatot vettek s a franczia kormányról nagyon kedvezően nyilatkoznak Antonelli az ottani franczia követ előtt ez irányban nagyon kedvezően nyilatkozott s több a nemzetgyűlés tagjának szóló levél elküldésére kérte föl, miután ily után biztosabban jutnak az illetőkhöz. Az „Opinione“ közzéteszi az okmányt, a pápai adósság elvállalásáról 36 millió lire erejéig. Londonban tegnap a hydeparkban Arthur herczeg civillistája ügyében meeting tartatott, mely alkalommal igen heves beszédek tartottak. A ma estére a Trafalgare squarere kitűzött meeting a rendőrség által betiltatott. Odger munkás vezető több másokkal egyetértve népgyűlést fog egybehívni. A máltai kormányzó kérvényt küldött a pápának, melyben kérik a pápát, hogy Halfába jöjjön. Az angol parlament septemberig folytatja üléseit. Bothwell amerikai pénzügyminiszter rendelete folytán augusztusban 5 millió államkötelezvény fog beváltatni és 7 millió arany fog kiadatni. A new-yorki személyszállító gőzösön történt robbanás alkalmával 50 egyén veszte el életét, 150 pedig megsebesült. Az orosz cár egy ukázban elrendeli, hogy az Orosz-Lengyelországból, valamint a birodalom többi részeiből visszatérő emigránsokkal azon határozatok értelmében kell eljárni, melyek 1830-ban a lengyel fölkelés után hozattak, az illetékes törvényszékek elé fognak állíttatni s azok ítélete a császár elé terjesztetik. Berlini hírek szerint a finnlandi püspök tegnap a templomban kihirdetteté dr. Wollmann felett a nagy egyházi átkot. Nagyon sűrűn Beust és Bismarck találkozása. A különböző államokat vezénylő vagy kormányzó államférfiak, fejedelmek, sőt még a császárok találkozása is mai világban már nem oly nagy esemény minő volt a múlt időkben. — Nem azért, mintha most nem ők intéznének el mindent épen úgy mint a múltban, hanem csak azért, mert immár megszűnt minden kíváncsiság ily találkozások czéljára nézve. Tapasztalásból immár mindenki tudja, hogy ott nem a népek érdekeivel szoktak foglalkozni, hanem a trónok, a koronahatalom érdekeinek oly találkozása az, mely egymás támogatására utalja még azon férfiakat is, kik a világ színpadján mint gladiátorok, mint , kibékíthetlen ellenségek állanak egymással szemben, mint például Heust és Bismarck — vagy épen Gortsakoff. Egyik legnevezetesebb találkozás leendő napokban, ha ugyan a német politikai lapok minduntalan találgató s minduntalan variált kire valósul, Németország s Ausztria császárainak találkozása G a 81 e inban, mely alkalommal, mondjuk, Beust és Bismarck egymással szemtől szemben leendnek, sőt emelni fogja e jelenet fontosságát Hohenwarth és Andrássy miniszterelnökök találkozása is. Az államférfiak, mint más halandók találkozásánál természetesen első feladat az önérdekek kielégítése, a. m. a trónok erősbitése, a korona s kormányhatalom mindinkább terjesztése vagy szilárdítása — amennyiben lehet: „egymás sérelme nélkül,ami pedig nem lehetlenség. Már e század elején az akkori értekezletek alkalmával Metternich hg. több ízben szőnyegre hozta s hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Európa fejedelmei, uralkodói, kormányzói s vezérszereplő államférfiai egymást megértsék és kölcsönösen támogassák. És azt hisszük csalatkoznak azok, kik a találkozás vagy nem találkozásból rokon vagy ellenszenvet, a nézetek s törekvések öszhangzását vagy összeütközését következtetnék, legalább a trónok, a koronajogok, a kormányhatalom stb. fényének s jogkörének terjesztésére és szilárdítására nézve. Mostanában az államférfiak legalább eme szempontból kiválólag támogatják egymást s az osztrák államférfiak legkevesebb szemrehányást sem érdemelnek elvtársaiktól, mintha valaha szem elől tévesztették volna e czélokat, vagy netalán a legnehezebb események közt a legválságosabb időpontokban csak egy szóval is feladtak volna valamicskét azon térből, azon hatalomkörből, melyet koronajognak, a koronát illető fénynek, tekintélynek, hatalomnak neveznek, kivált Magyarország irányában. Midőn például 1848-ik év végén Hübner Sándor úr azon okmányokat fogalmazná, melyekben Ferdinánd „ausztriai császár“ trónjáról, Ferencz Károly főherczeg pedig: „az ő utána trónöröklésre hivatott Utódoknak javára“ ezen előjogáról lemond, szigorúan szem előtt tartotta a század elején felvett azon jogfogalmakat, miszerint az „ausztriai császárság“ oly ezim, mely Ausztria s Magyarország minden részeit, tartományait magában foglalja s az említett okmányokban Magyarország egy szóval sem fordul elő külön, hanem együttesen „alatta értve“ u. m. „az ausztriai császárság s minden ez alatt egyesült királyságok és bármi néven nevezendő koronaországok“ — mint szintén: „az ausztriai császárság s minden ez alatt egyesült királyságok és bármi néven nevezendő koronaországok stb. Továbbá például az 1861-ki juh 2-án kelt leiratban olvassuk: Miután az országosan egybegyült főrendek és képviselők sz.Iván hava 30-án kelt legmagasb leiratunkban hozzájuk intézett abbeli felszólításunknak, mely szerint a hozzánk intézett legalázatosabb felirat oly alakban előterjesztendő vola, hogy annak elfogadhatása az általunk bármely megtámadás ellen mindig megőrzendő korona méltóságával és uralkodói öröklött jogainkkal megegyeztethető legyen, köteles készséggel megfelelni es nem mulasztották stb. örvendezésünkre szolgál élénk óhajtásunk s adott ígéretünkhöz képest az említett feliratban foglalt nagy fontosságú kérdések iránt őszintén nyilatkozhatui, stb. miszerint a legnagyobb fontosságú s élénken óhajtott tárgyalásokhoz sem szólott hozzá a korona, míg az oly „alakban“ nem intéztetett fel, mint a korona „mindig megőrzendő’ méltósága, természetesen az udvari hagyományos fogalmak szerint, igényel. És átában bármit beszéljenek a mézes madz’vezetők vagy készítők, annyi bizonyos hogy Európában a császári koronák soha nem örvendhettek nagyobb fénynek és hatalomnak, soha sem rendelkeztek annyi pénz és fegyveres erő és annyi legális parlamenti tevékenység felett mint most. Felülről jön minden élet, minden mozzanat, mit döntőnek nevezhetünk s a parlamenti többségek nem annyira a népek s nemzetek kívánalmainak mint inkább a koronák s kormányok hatalmának s tekintélyének érvényre emelésében s fentartásában fáradoznak, így állván a dolgok, épen nem merészlünk valami nagy jelentőségű politikai fordulatot, elvváltozást, valamely nagy jelentőségű állami átalakulásokat t. i. tulajdonítani Beust és Bismarck úr találkozásának, még az esetben sem, ha netalán Gorcsakoff úr is megjelennék Gasteinban. Legalább Európa államaira, Magyarország közjogi s nemzetközi viszonyaira nézve nem, mert hiszen nézeteik a legfőbb dolgokban mégis találkoznak. Sőt oly status quo, mint mint említők, Európa császárságaira nézve a jelenlegi állapot, már alig hagyott fel valami kívánnivalót. Talán: Francziaország császári trónjának betöltése? Ez lehet kérdés, társalgás tárgya Gasteinban is, de e kérdésben a döntő szó Francziaországot önmagát illeti. S reméljük, Francziaország népei eleget okultak a múlt nyár óta a saját fejükön történt eseményekből. Francziaország császári trónjának betöltése kétségkívül még inkább megszilárditaná a mostani trónok fényét és hatalmát. Ez azonban ez idő szerint elintézhetlen kérdés lévén: elég leend Beust és Bismarck uraknak ha Gasteinban ki okoskodhatják, hogy a status-quo-t Francziaország nélkül is miképen tartsál, fenn s szilárdítsák meg egyik s másik császárságban anélkül, hogy megsértenék az orosz vagy török császárság érdekeit. Kubínyi Lajos. — A „Pesti Napló“ arról értesít, az új magyar kölcsön iránt a szerződés jul. 29-én este aláíratott, a törvényhozás jogainak fentartásával. A kölcsön 20 millió tallér vagyis 30 millió ezüst millió frtot tesz. A consortium, mely a kölcsönt elvállalta, áll a magyar földhiteltársaság, a franco-magyar, a franco-osztrák bankból a Mendelsolm ház, aberliner Handelsgesellschaft, az F. Martin Magnus, Rob. Warschauer, a Gbr. Schickler házakból. A szerződés feltételei, a kibocsátandó árfolyam s az aláírási feltételek még egyelőre titokban tartatnak A szerződés értelmében a kormány a kibocsátási nyereségben is részesül. A szerb kongressus 42 szóval 20 ellenében elhatározta, hogy a pátriárkát meg fogja választani. Jön mostanában ez átok, de ugy látszik hogy hatása épen semmi sincsen. Bécsi lapok tudósításai szerint Hohenwart a nyár folytán egy kis röpiraton dolgozik, mely az „Alkotmányiul párt és a Hohenwart-minisztérium“ czim alatt jelen meg és mely az alkotmányiul párt kibékítésére czéloz. A cseh kiegyezési tárgyalások megindíttattak.