Magyar Ujság, 1871. augusztus (5. évfolyam, 174-199. szám)

1871-08-02 / 175. szám

175-ik szám. V. évfolyam. Szerda, 1871. augusztus 2. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-h­ivatal, Lipót­ utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Fdőfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva. Egész évre . . . .20 frt — kr. Félévre....................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra . . . 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 1 kr. Bélyegdij minden hirdetésért Kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Adakozások: A „munkás mozgalom“ szintén elfo­gott egyének a nyomorban sínylődő csa­ládjai javára: Áthozatal..................... 225 frt GO kr.*) és.....................10 frank Nyitra-Ujlakról: Egey Mariska .... 1 frt — kr. ......................Macharich Alajos ur .... — n 6O „ A „Minerva“ nyomdából Czukelter F. ur ivén­ 3 fit 90 kr. Ehhez járultak: Czukelter Ferencz . . . 50 kr. Hafner Alex..................... • 50 „ Fadljevics N. P. . . . • 40 „ N. N................................. • 40 „ Kesztler Sándor . . . . 30 „ Krall Józsi..................... . 30 „ Schwiegrath Lajos . . . 30 „ Petritsch Osk.................. • 20 „ Gorsky Zsigru................. . 20 „ Zbrozek Casimir . . . • 20 „ Baumann Ford. . . . • 20 „ Walecsky József . . . • 20 „ Dvorzsák J..................... • 16 „ Boretzky J....................... • 10 „ Főösszeg..................... 231 frt —­kr. és 10 frank. Pest, augusztus 1. Ki lesz a miniszter? Ez a kérdés hallható a versaillesi politikai körökben, miután Favre lemondása elfogadtatott. Némelyek szerint Th­iers egyszerű ügyvezetővel szándékszik megelégedni s ideiglenesen maga lenne a kü­lügyek élén,­­ minthogy eddig úgy is ezt téve. Mások szerint a külügyi tárczára legtöbb kilátása Broglie her­­czegnek van. A hadi törvényszékek működésének meg­kezdése egyik napról a másikra halasztatik. Az elhalasztást most azzal indokolják, hogy újabb elfogatások nagy nehézségeket okoznak. Most már a hadügyminiszter is megsokalta a dolgot s a nemzetgyűlés tegnapi ülésében tör­vényjavaslatot terjesztett elő, hogy a fölkelők ellen folyamatba tett vizsgálatok siettessenek. A gyűlés a törvényjavaslatot sürgősnek mondá ki. Az elfogatásoknak se vége se hosszú s ha a vizsgálat addig nem fog megkezdetni, mig a gyanúba vettek mind el nem fogatnak, sok eze­­ren hónapokon át meg lesznek fosztva szabad­ságuktól. Az angol lapok azt ajánlják a franczia kormánynak, hogy a főbb vétkeseket ítéljék el, a többieket pedig bocsássák szabadon. Trockiu a katonai előléptetésre vonatkozó törvényjavaslatot már előterjeszte. A „Moniteur“ azt állítja, hogy az olasz kor­mány kötelező egyezményre lépett az iránt, mi­szerint tiszteletben tartja a Francziaország ol­talma alatt álló római vallásos intézeteket, és tovább is megadja nekik azon szabadalmakat, melyeket századok óta élveztek. A hadsereg újjászervezése ügyében kiküldött bizottság a védtörvényjavaslat alapelveit hat pontból álló munkálatban állapíta meg, mely így hangzik: 1. czikk. Minden franczia személyesen katonaköteles. 2. ez. A franczia hadseregben sem pénz- sem toborzási jutalmak nem léteznek. *) Nem 227 frt CO kr, mert a 174. számban Békésről hibásan áll 3 frt, 2 frt helyett. A HULLÁMOK KÖZT. Regény két kötetben. Irta CSENGEY GUSZTÁV. — Második kötet. . . (23. folytatás.) Farkas elbeszélt életéből barátjának annyit, amennyit szabad volt elbeszélnie, azután áttért jelenlegi tervére. — Barátom! megengeded hogy elhallgassak oly titkokat, melyek először nem enyémek, ha­nem hazáméi, másodszor melyek téged ugy sem érdekelnek, de melyeket meg sem értenél. — Ej Farkas ! talán azt gondolod, hogy az én szivemnek rész zárja van? Ne tarts ettől. Igaz hogy szeles hóbortos franczia vagyok, sze­retek kötekedni és lenézem az egész világot; de ha barátomnak más ember vagyok, barátomért tudok önfeláldozó lenni és hallgatni mint a sir. — Tudom. De minthogy franczia vagy, tud­nod kell hogy vannak helyzetek, midőn még jó barátaink előtt is hallgatnunk kell és ez a lova­giasság titka, melyet nő bizott ránk. Ismered gróf Heldenburg leányát, akihez épen készülsz ? — Aha! — No jó. Ne feszegessük hát ezt. A nő titka szent előttem. Hát mennyit és mit kö­zölhetsz velem ? — Nagyon keveset, de annyit mégis, hogy megértheted helyzetemet és segédkezet nyújt­hatsz. — Halljuk. — Nekem holnap okvetetlen hangversenyt kell adnom. Ez titkos rendez-vous, de én honvéd vagyok, Malviné pedig osztrák tábornok leánya. Nekem okvetetlen a grófhölgy salonába kell be­jutnom, ezt Ő így akarja, magam sem tudom, miért? mert máskor sokkal egyszerűbben szok­tunk találkozni. Hogy tehát a tábornok házába juthassak és Malvine-nal bujkálás nélkül és gya­­nutlanul beszélhessek, elővettem szülész mester­ségemet és a te alakodba bújtam. — Teringettél, ez nyaktörő vállalat. — Ellen nem; ez a leggyanútlanabb mód, a művészet a leghatalmasabb varázsó, mi elvakít szivet és szemet. — De akkor hát minek hívtatok engem? — Smidt erőszakolta ki. De azt hittük s le veled következtében hihettük is, hogy nem jösz el. — Annál roszabb lett volna. Smidt engem jól ismer s minthogy egyszer jó fővel bruder­­schaftot ittam vele, szeret dicsekedni barátsá­gommal. Különben derék jó czimbora. Tudod-e, hogy bajba keveredtél volna? Smidttel szemben hasztalan minden ügyességed; ha külsőleg el­ámítod is, a múltak emlegetése tőrbe ejt. Smidt kérdezhetett volna olyasmit, amire te nem felel­hetsz, mert nem ismered együttlétünk esemé­nyeit s szereplőit. — Malviné gondoskodott erről is.Smidt a holnapi hangversenyen nem lesz jelen. Malviné elküldeti őt korán reggel hadi ügyekben. Ez már ki van csinálva. Smidt dühös lesz, de menni fog a felsőbb parancs következtében s esze ágában sem lesz, hogy ez Malviné műve. — Ördöngös egy pár! No ez a leány épen neked való feleség lesz. — Hagyjuk ezt, barátom! — Jó jó, ne komorodjál el! Nem kutatom a viszonyt, mi e nőhöz köt, de lelkemre mondom, a leány érdekel, alig várom, hogy megismerhes­sem. Vagy visszaküldesz Bécsbe és felveszed újra a lakomat? Ebbe is bele­nyugszom. Úgy sem igen nagy kedvem volt az osztrák tisztek­nek muzsikálni. Nem rokonszenvezem e szabad­ság-elnyomókkal. — Köszönöm, barátom ! e mondás szívedből jött. — Jó, jó, ne érzelegjünk most. Hát vissza­menjek ? — Nem. Ez már lehetetlen, mert e fogadóból Biedersohn nem mehet két felé, ez nyakamat szegné. Különben jobb hogy itt vagy, a terv még jobban sikerül. Együtt megyünk, én mint inasod. A hangversenyig magad szerepelsz. Ak­kor szállásunkra megysz, mely természetesen nem a fogadóban lesz, bezárod az ajtód és lefek­szel. Én pedig muzsikálok helyetted és a közön­séggel együtt elmegyek a tábornok estélyére. A­­ lámpafény csal, téged közelebbről senki sem fog ismerni, a csalódás tökéletes lesz. Különben sem kell valami nagy változtatást véghez vinni a rezomon, szemeink egyenlően feketék, orrunk teljesen egyezik, szájamat pedig oly ügyesen tudom a tied szerint mozgatni, vonogatni, han­godat, modorodat oly tökéletesen elsajátítottam még Párisban, hogy a cserét senki sem veheti észre. Csupán szőke parókámat kell ügyesen al­kalmaznom, hogy felvehessen t­alakodat, ez pe­dig annál tökéletesebben fog sikerülni, miután előttem lesz az élő minta. Gyanakodó szem nem fog vizsgálni, tehát bizonyosra játszom, bátran elmehetek az estélyre, Malvine-nal végezek, éjfél után aztán kilopódzkodom, ha másként nem le­het, levágom a húrokat és elmegyek más hege­dűért. Akkor te felkelsz, elmegysz az estélyre, már akkor mindenki félmámoros lesz a bortól, annál kevésbé vehetik tehát észre az új cserét, elmondok neked mindent, amiről beszélgettünk, hogy zavarba ne jöhess, különben tetesd magad mámorosnak, az legjobb lesz, mulass velük, ameddig kedved tartja, még Smidtet is bevárha­tod , én pedig az éjjel visszamegyek táboromba. Biedersohn inasának könnyű lesz odább állni. Te gondolj ki valami okot távozásomra. — Hahaha! ez felséges, ez isteni tréfa! — Farkas, csókolni való ficzkó vagy. No erre a hangversenyre kiváncsi vagyok. — Még egyet, hogy el ne felejtsem: Malfíne engem csak a „Villám“ néven ismer. Valódi ne­vemet ne említsd előtte. A pinczér lehordta a terítéket, ők pedig még azután sokáig beszélgettek. Tisztába hozták a tervet a legapróbb részletekig. Közel volt éjfél, midőn végre lefeküdtek. A hangverseny. Másnap szépen elkezdték a szereplést. Az igazi Biedersohn bemutatta magát Hel­­denburgéknál és az nagyon jól volt, mert Smidt még akkor nem utazott el s azzal vigasztalta magát eltávozása alkalmával, hogy ha már nem lehet jelen a hangversenyen, legalább beszélhe­tett művész barátjával. Abban persze senki sem ütközhetett meg, hogy a művész először inasát küldé el Malvinné­­hoz megérkezését bejelenteni. Malviné mindenről értesítve jön. Eljött az este. A fogadó nagy terme egészen megtelt, többnyire katonatisztekkel. Malviné kö­rülnézett a közönségen. Egyszerre elsötétült arcza: két idegen tisztet látott ott, kiket alkal­masint a hangverseny híre csalt ide, mert nem tartoztak atyja seregéhez. Malvinét kellemetle­nül lepte meg e két vendég, egyik azért, mert szerette őt, másik mert gyűlölte. Az, aki sze­rette, egy délezeg előkelő ezredes volt, a másik volt Bergmann Károly, a horvát bán volt had­segéde, most már őrnagy egy hadosztálynál, mely Erdély felé táborozott. Ide küldetett Smidt, bizonyosan tőle tudta meg Károly a hangver­senyt, Malviné pedig épen nem sejté, hogy Berg­mann ennél a hadosztálynál szolgál. Ösztön­­szerű balsejtelem szállta meg, tudta hogy ez embertől félni kell s ez csak fokozta szivében a halálos gyűlöletet, melynek valódi okát köny­­nyen kitalálhatjuk, ha tudjuk, hogy Farkas Malvinénak múltjából elbeszélt annyit, a meny­nyire ez Károly életével összefüggésben volt. Malviné gyűlölte Károlyt, mert kedvesének régi vetélytársa, ellensége volt, féltette Farkast. A művész kilépett az emelvényre és játszani kezdett. Csak úgy ömlöttek elő húrjai alól a gyönyörű dallamok, melyeknek elősorolásával nem akarjuk fárasztani olvasóinkat, sőt meg­váltjuk, hogy a programmra már nem emlék­szünk, csak annyit tudunk, hogy a tisztek kü­lönös szeszélyből egy két magyar darabot is akartak hallani, miután a művész ismeretes volt arról, hogy 1847-ben Pesten idézése alkalmával igen megkedvelte a magyar népdallamokat s néhány ily darabot Bécsben játszott is; vagy talán azért, hogy annál inkább kitűnjék a mű­vészi darabok harmóniája mellett a barbár ma­gyar zenének tökéletlensége? . . . Elég az hozzá, a közönség tombolt és „csárdás“-t kiálto­zott, a kezdeményező maga Heldenburg volt, ki nagyon jól ismerte a magyar dallamok báját. A művész meghajolt a közönség kívánsága előtt és valami régi mélabús dallamot kezdett el játszani . . . Alig zendültek meg az első han­gok, a két idegen tiszt meglepetve emelkedett föl ülésén; egy pillanatra mindketten megdöb­benve néztek egymásra, azután feszült figyelem­mel hallgatták a művész játékát, melynek bája fölülmúlta az eddig eljátszott darabok szépségeit. A művész szemei és öntudata elől elveszett a közönség... Ráfekteté arczát a hegedűre és játszott, játszott oly elragadóan, hogy fölül­múlta önmagát, játszott szívből, lélekből, úgy a­hogy csak magyar zengheti bűvösbájos nó­­táit... Az alakos megfeledkezett szerepéről és elárulta magát... Bergmann zártszéke épen az idegen ezre­desé mellett volt, kényelmesen hajolhatott tehát annak füléhez és senki sem hallotta, mikor e szavakat súgta neki: — Nem emlékszik ön ezredes úr, hogy mi e dallamot már hallottuk valahol? — Meglehet Ön magyarországi, én pedig sokáig tartózkodtam Magyarországon. Ez a „Cserebogár“ dallam. — Mi különöst talál ön ebben ? Pedig az ezredes jól érte a czélzást, csak­hogy most nem akarta érteni. — Különöst ? nem a dallamban találok én különöst, hanem az előadásban. Az ezredes ta­lán már sokat elfeledett abból, mit egykor mint őrnagy örökre emlékezetesnek talált, hanem e nótát még sem feledhető el, mert az egy szép asszony nótája volt. Az ezredes hidegen nézett Bergmann sze­mébe. — Még ebben sem látok semmi különöst. — Még abban sem, hogy ezt a nótát ily mo­dorban, ily szívbe hízelgő szenvedélyes ábránd­dal csak egy ember tudta eljátszani?... Nem emlékszik reá? Ön ugyan e játékot csak egy­szer hallotta attól az embertől, de akkor még nem volt önnek e sebhely homlokán. — Őrnagy! — felelt az ezredes élesen, — ha tetszik, e­ sebhelyet az ön homlokára máso­lom le, hogy ne legyen kénytelen az én homlo­komon oly emlékeket tanulmányozni, melyekre nem örömest gondolok. Az őrnagy egy szót sem szólt többet. (Folyt, köv.) 3. sz. Húsztól egész negyven éves koráig min­den franczia, ki nem minden katonai szolgálatra képtelennek lett kinyilatkoztatva, a törvény mérve szerint a rendes hadseregbe vagy a tar­talékokba sorozható. 4. ez. A helyettesítés eltö­röltetik. A szolgálat alól való felmentések a tör­vény által megszabott határok közt, de nem mint a szolgálattóli végleges felszabadítás enge­délyezhetők. 5. ez. A zászló alatt álló katonák semmiesetre sem vehetnek részt bárminemű sza­vazásban. 6. ez. A rendes hadseregen s a tarta­lékokon kívül más szervezett rendes sereg nem létezhetik. Az algíri lázadásról külföldi lapokban azt olvassuk, hogy arra az arabokat a boszu sar­kalta, miután az algíri lakosság megesküdött, hogy a Francziaországban elesettekért boszut állnak. Algírban a köztársaságot minden roszszal ugyanazonosnak tartják. Madridban az új minisztérium július 24-k­én tette le esküjét. Miután Sagasta és Malcampo nem fogadták el a nekik kínált tárczákat, a ca­binet a következő tagokból áll: Manuel Ruiz Zorilla (elnökség és belügy), Fernando Fernan­dez de Cordova tábornok (hadü­gy és ideiglene­sen külügy) Eugenio Monteno Rioz (igazságügy) Sarvando Ruiz Gomez (pénzügy), Santiago Diego Nadrazo (közlekedés és közmunkák), José Ma­ria Beranger altengernagy (tengerészet,) Tomas Maria Mosquera (gyarmatok). Az „I mp a r c i a 1“ jelenti, hogy a radikálisok küzdeni fognak a nemzetközi munkásegylet t­zelmei ellen, de határozottan megc­áfolja hogy ezen egylet tagjai bármi törvénytelen módon üldöztettek volna. E lap hozzáteszi, hogy ily üldözés a praeventív rendszerhez való visszaté­rés nélkül nem is lehetséges és teljesen ellenkez­nék az 1869-ks alkotmánynyal. A Vatikánban a dolgok különös fordulatot vettek s a franczia kormányról nagyon kedve­zően nyilatkoznak Antonelli az ottani franczia követ előtt ez irányban nagyon kedvezően nyi­latkozott s több a nemzetgyűlés tagjának szóló levél elküldésére kérte föl, miután ily után biz­tosabban jutnak az illetőkhöz. Az „Opinione“ közzéteszi az okmányt, a pápai adósság elvállalásáról 36 millió lire erejéig. Londonban tegnap a hydeparkban Arthur herczeg civillistája ügyében meeting tartatott, mely alkalommal igen heves beszédek tartot­tak. A ma estére a Trafalgare squarere kitűzött meeting a rendőrség által betiltatott. Odger munkás vezető több másokkal egyetértve nép­­gyű­lést fog egybehívni. A máltai kormányzó kérvényt küldött a pá­pának, melyben kérik a pápát, hogy Halfába jöjjön. Az angol parlament septemberig folytatja üléseit. Bothwell amerikai pénzügyminiszter rende­lete folytán augusztusban 5 millió államkötelez­vény fog beváltatni és 7 millió arany fog ki­adatni.­­ A new-yorki személyszállító gőzösön történt robbanás alkalmával 50 egyén veszte el életét, 150 pedig megsebesült. Az orosz c­ár egy ukázban elrendeli, hogy az Orosz-Lengyelországból, valamint a biroda­lom többi részeiből visszatérő emigránsokkal azon határozatok értelmében kell eljárni, melyek 1830-ban a lengyel fölkelés után hozattak, az illetékes törvényszékek elé fognak állíttatni s azok ítélete a császár elé terjesztetik. Berlini hírek szerint a finnlandi püspök teg­nap a templomban kihirdetteté dr. Wollmann felett a nagy egyházi átkot. Nagyon sűrűn Beust és Bismarck találkozása. A különböző államokat vezénylő vagy kormányzó államférfiak, fejedelmek, sőt még­ a császárok találkozása is mai világban már nem oly nagy esemény minő volt a múlt időkben. — Nem azért, mintha most nem ők intéznének el m­in­­­­dent épen úgy mint a múltban, hanem­­ csak azért, mert immár megszűnt minden kíváncsiság ily találkozások czé­l­­jára nézve. Tapasztalásból immár min­denki tudja, hogy ott nem a népek érde­keivel szoktak foglalkozni, hanem a tró­nok, a koronahatalom érdekeinek oly találkozása az, mely egymás támogatá­sára utalja még azon férfiakat is, kik a világ színpadján mint gladiátorok, mint , kibékíthetlen ellenségek állanak egymás­sal szemben, mint például Heust és Bis­marck — vagy épen Gortsakoff. Egyik legnevezetesebb találkozás leend­ő napokban, ha ugyan a német po­litikai lapok minduntalan találgató s mind­untalan variált kire valósul, Németország s Ausztria császárainak találkozása G a­ 81 e in­b­an, mely alkalommal, mondjuk, Beust és Bismarck egymással szem­től szemben leendnek, sőt emelni fogja e jelenet fontosságát Hohen­war­th­ és An­dr­á­s­s­y miniszterelnökök találko­zása is. Az államférfiak, mint más halandók találkozásánál természetesen első feladat az önérdekek kielégítése, a. m. a trónok erősbitése, a korona s kormány­hatalom mindinkább terjesztése vagy szilárdítása — amennyiben lehet: „egymás sérelme nélkül,a­mi pedig nem lehetlenség. Már e század elején az akkori érte­kezletek alkalmával Metternich hg. több ízben szőnyegre hozta s hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy Európa fejedel­mei, uralkodói, kormányzói s vezérszereplő államférfiai egymást megértsék és köl­csönösen támogassák. És azt hisszük csa­latkoznak azok, kik a találkozás vagy nem találkozásból rokon vagy ellenszen­vet, a nézetek s törekvések öszhangzását vagy összeütközését következtetnék, leg­alább a trónok, a koronajogok, a kor­mányhatalom stb. fényének s jogköré­nek terjesztésére és szilárdítására nézve. Mostanában az államférfiak legalább eme szempontból kiválólag támogatják egymást s az osztrák államférfiak legke­vesebb szemrehányást sem érdemelnek elvtársaiktól, mintha valaha szem elől té­vesztették volna e czélokat, vagy neta­lán a legnehezebb események közt a leg­válságosabb időpontokban csak egy szó­val is feladtak volna valamicskét azon térből, azon hatalomkörből, melyet koro­najognak, a koronát illető fénynek, tekin­télynek, hatalomnak neveznek, kivált Ma­gyarország irányában. Midőn például 1848-ik év végén Hüb­ner Sándor úr azon okmányokat fogal­mazná, melyekben Ferdinánd „ausztriai császár“ trónjáról, Ferencz Károly főher­­czeg pedig: „az ő utána trónöröklésre hivatott Utódoknak javára“ ezen előjogá­ról lemond, szigorúan szem előtt tartotta a század elején felvett azon jogfogalma­kat, miszerint az „ausztriai császárság“ oly ezim, mely Ausztria s Magyarország minden részeit, tartományait magában foglalja s az említett okmányokban Ma­gyarország egy szóval sem fordul elő külön, hanem együttesen „alatta értve“ u. m. „az ausztriai császárság s minden ez alatt egyesült királyságok és bármi néven nevezendő koronaországok“ — mint szintén: „az ausztriai császárság s minden ez alatt egyesült királyságok és bármi néven nevezendő koronaorszá­gok stb. Továbbá például az 1861-ki juh 2-án kelt leiratban olvassuk: Miután az orszá­gosan egy­begy­ült főrendek és képvise­lők sz.­Iván hava 30-án kelt legmagasb leiratunkban hozzájuk intézett abbeli fel­szólításunknak, mely szerint a hozzánk intézett legalázatosabb felirat oly alak­ban előterjesztendő vola, hogy annak elfogadhatása az általunk bármely megtámadás ellen mindig meg­­ő­r­z­e­n­d­ő korona méltóságával és ural­kodói öröklött jogainkkal megegyeztet­hető legyen, köteles készséggel megfelelni es nem mulasztották stb. örvendezésünkre szolgál élénk óhaj­tásunk s adott ígéretünkhöz képest az említett feliratban foglalt nagy fontos­ságú kérdések iránt őszintén nyilat­kozhatui, stb. miszerint a legnagyobb fontosságú s élénken óhajtott tárgyalá­sokhoz sem szólott hozzá a korona, míg az oly „alakban“ nem intéztetett fel, mi­n­t a korona „mindig megőrzendő’­ mél­tósága, természetesen az udvari hagyo­mányos fogalmak szerint, igényel. És át­­ában bármit beszéljenek a mé­zes madz’­vezetők vagy készítők, annyi bizonyos hogy Európában a csá­szári koronák soha nem örvendhettek nagyobb fénynek és hatalomnak, soha sem rendelkeztek annyi pénz és fegyve­res erő és annyi legális parlamenti tevé­kenység­ felett mint most. Felülről jön minden élet, minden mozzanat, mit dön­tőnek nevezhetünk s a parlamenti többsé­gek nem annyira a népek s nemzetek kí­vánalmainak mint inkább a koronák s kormányok hatalmának s tekintélyének érvényre emelésében s fentartásában fá­radoznak, így állván a dolgok, épen nem me­­részlünk valami nagy jelentőségű politi­kai fordulatot, elvváltozást, valamely nagy jelentőségű állami átalakulásokat t. i. tu­lajdonítani Beust és Bismarck úr találko­zásának, még az esetben sem, ha netalán Gorcsakoff úr is megjelennék Gasteinban. Legalább Európa államaira, Magyaror­szág közjogi s nemzetközi viszonyaira nézve nem, mert hiszen nézeteik a leg­főbb dolgokban mégis találkoznak. Sőt oly status­ quo, mint mint em­lítők, Európa császárságaira nézve a je­lenlegi állapot, már alig hagyott fel va­lami kívánnivalót. Talán: Francziaország császári trón­jának betöltése? Ez lehet kérdés, társalgás tárgya Ga­steinban is, de e kérdésben a döntő szó Francziaországot önmagát illeti. S remél­jük, Francziaország népei eleget okultak a múlt nyár óta a saját fejükön történt eseményekből. Francziaország császári trónjának be­töltése kétségkívül még inkább megszi­lárditaná a mostani trónok fényét és ha­talmát. Ez azonban ez idő szerint elin­tézhetlen kérdés lévén: elég leend Beust és Bismarck uraknak ha Gasteinban ki okoskodhatják, hogy a status-quo-t Francziaország nélkül is miképen tartsál, fenn s szilárdítsák meg egyik s másik császárságban a­nélkül, hogy megsérte­nék az orosz vagy török császárság érde­keit. Kubínyi Lajos. — A „Pesti Napló“ arról értesít, az új ma­gyar kölcsön iránt a szerződés jul. 29-én este aláíratott, a törvényhozás jogainak fentartásá­val. A kölcsön 20 millió tallér vagyis 30 millió ezüst millió frtot tesz. A consortium, mely a köl­csönt elvállalta, áll a magyar földhiteltársaság­, a franco-magyar, a franco-osztrák bankból a Men­delsolm ház, a­­berliner Handelsgesellschaft, az F. Martin Magnus, Rob. Warschauer, a Gbr. Schickler házakból. A szerződés feltételei, a ki­bocsátandó árfolyam s az aláírási feltételek még egyelőre titokban tartatnak A szerződés értelmében a kormány a kibocsátási nyereség­ben is részesül.­­ A szerb kongressus 42 szóval 20 ellené­ben elhatározta, hogy a pátriárkát meg fogja választani. Jön mostanában ez átok, de ugy látszik hogy hatása épen semmi sincsen. Bécsi lapok tudósításai szerint Hohenwart a nyár folytán egy kis röpiraton dolgozik, mely az „Alkotmányiul párt és a Hohenwart-minisz­­térium“ czim alatt jelen meg és mely az alkot­mányiul párt kibékítésére czéloz. A cseh ki­egyezési tárgyalások megindíttattak.

Next