Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-01 / 200. szám
200-ik szám. Péntek, 1871. szeptember 1. V. évfolyam Kiadó-hivatal, Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utczai l. szám, földszint. Ive intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra . . . 1 ,70 , Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, augusztus 31. A franczia kormányválság békés után közeledik kifejlődése felé, s nagyobb részt már le is zajlott.'A nemzetgyűlés tegnapi üléséről egy rövid távirat érkezett, mely szerint Vitet jelentvén, hogy a bizottság Dufaure indítványát elfogadta, Dufaure miniszter kinyilatkoztatta, hogy az ekkér módosított javaslatba a kormány is beleegyezik. Ezzel az általános vita befejeztetett s a módosítvány, mely a nemzetgyűlésnek alkotmányozóvá nyilatkoztatása ellen beadatott, el lett vetve. Azon tétel ellen, mely a gyűlés alkotmányozó hatalmát proklamálja, Gambetta erélyesen szólt, de 433 szavazattal 227 ellenében leszavaztatott. Mindinkább nagyobb mérvet ölt az izgatás főleg vidéken, a nemzetgyűlés feloszlatása mellett. A vidéki lapok közül tizenkilenc küzd mellette. A hadisarczból a harmadik fél milliárd lefizetését tegnap fejezték be. A franczia hadsereg újjászervezése gyorsan halad előre. Néhány nap múlva a mérnökkar megkezdi tevékenységét a batilloni magaslatokon, hol a Vanves erőd helyén más nemű erődítmények fognak emeltetni. A Bretagneba két táborkari tiszt küldetett ki, hogy Rennes város közelében helyet keressenek erődített tábor számára. Továbbá nagy erélylyel dolgoznak azon erődítményeken, melyek Bourgest első rangú fegyverhelylyé s Francziaország nagy fegyvertárává átalakítani vannak hivatva. Neverst, melynek topographiai fekvése igen fontos, szintén hatalmasan erősítik. A tornászak a jövőben nagy gondot fognak a hadseregben fordítani, hogy a katonákat minden fáradság és erőfeszítés elviselésére szoktassák. Egy londoni távirat szerint a királynő veszélyesen megbetegedett. Montpensier hytel a madridi „Pofit“ a vizsgálóbíróhoz intézett egy levelet közöl, melyben a herczeg csodálkozását fejezi ki, hogy tanúskodást követelnek tőle a Prim-féle gyilkolási perben. Ő az idézés kézbesítése idején nem volt hon, de késznek nyilatkozik tanúságot tenni, ha az illetékes spanyol hatóság Francziaországban hallgatja ki, ahol neki beteg gyermeke miatt tartózkodnia kell. Ha Eaux Bomrest elhagyja, értesíteni fogja a párisi spanyol követséget tartózkodása helyéről. A német birodalmi tanács valószínűleg szeptember közepe felé fog egybegyűlni. Lajthántól az úgynevezett bizalmi férfiak választása már több helyen megejtetett. Két helyen az alkotmánytól pártiak győztek. Csehország fővárosában nagybirtokosi értekezletek folynak. Rieger és Palaczki is beérkeztek, mert a declaránsok is gyűlésezni fognak. A cseh-német pártgyűlésre meghivattak az öszszes német követek, valamennyi német polgármester és a kerületi tanácsok elnökei. Mint beszélik, a cseh értekezlet a következő követelésekben állapodott meg: a helytartóság egy országos minisztériummá változik át, ennek négy osztálya lesz: igazságügy, belügy, oktatás és országos pénzügy. A reichsrathban kizárólag az alkotmány-revisió czéljából jelennek meg a csehek. A kormányjavaslatok, melyek a cseh országgyűlés számára kidolgoztattak, elkészültek, s Neupauer helytartósági tanácsos s most ideiglenes vezető, ki e czélból Bécsben időzött most instructiókkal visszatér Prágába. Zichy Antal — az úttörő. Tegnapi számunkban bonczolgattuk egy kissé Zichy A. úr újabb elaboratumát dogmatikus oldaláról. Most veszszük a mi derék in cognito-munkatársunknak alább olvasható czikkét, mely ugyane kérdésnek politikai oldaláról rántja le a lepelt. A czikk így szól: Kezdi a szeg kiütni fejét a zsákból. Mi írtuk volt legelőször a „Magyar Újság“ augusztus 24-iki számában, hogy jól értesült körökből úgy vagyunk informálva, miszerint a kormány tekintettel a küszöbön levő választásokra, szemet hunyva tűri a főpapok jogtapadó garázdálkodásait. (A „Szabad Egyház,“ csak más vagy harmad nap hozta szintén e szomorú hírt.) Az egész sajtó átvette e hírünket s a jobboldali lapok: „Pesti Napló,“ „Reform,“ e feltevés ellen is a leghevesebben keltek: kis nem akartak igazat adni nekünk s egyszerűen portmanoeuvrenek tekintették az egész közleményt. Tudjuk, hogy aki sárgaságban van — sárgának néz mindent, — de most meg kell, hogy hajoljanak a „tények logicája“ előtt. A „Pesti Napló“ szerdai számában Zichy Antal tanfelügyelő ír az új dogmáról. Ha Zichy Antal nem volna tanfelügyelő, ha Zichy Antal nem állana oly közel a kormányhoz, egyszerűen egyéni meggyőződésnek tekintenek egész czikkét, — de így úgy nézzük Zichy Antal urat, mint a kormány előőrsét és kiküldöttét, hogy egyengesse Pauler miniszternek az utat, úgy nézzük az előadottakat, mint félhivatalos jeléggel bírókat, úgy mint melyek arra vannak szánva, hogy a közönséggel megbarátkoztassák azt az eszmét, hogy a kormány csak kötelességét teszi akkor, amidőn nem akar beavatkozni a főpapok önkényű, alávaló törvényszegő eljárásába, a csalatkozhatlansági dogmának kihirdetését illetőleg. Azt írja Zichy Antal, hogy itt sem az iskolatanácsoknak, sem a kegyuraknak, sem a kormánynak nincsen jogában fellépni a dogma kihirdetése és tanítása ellen, mert máskép megcsorbítjuk azt az elvet: „szabad egyház szabad államban“. Ez az egyik argumentuma. Nagyon könnyű halomra dönteni. Mit mond a „jus piaceti ?“ — Minden, — a katholikusokat illető — s Rómából eredő közleménynek, vagy dogmának, kihirdetése, vagy tanítása az osztrák-magyar államban, mindaddig tilos, mig a király, illetőleg a kormány engedélye meg nem nyeretett. Tehát, amig a „jus piaceti“ fenáll, addig a hangzatos frázisok köpenye alá rejteni a főpapok törvényfelforgató vakmerőségeit, — szemtelenül nevetséges. — A törvényszegésre az igaz — és jogosság bélyegét nyomni, — a kormánytól is törvényszegés. — A törvényt hatályon kívül helyezni, az illető factorok (képviselőim és fejedelem) közreműködése nélkül; — ez oly tény, mely a legzsarnokibb absolutisticus kormányra is a legundokabb megvetés bélyegét nyomja. — És ha akad olyan szerencsétlen, aki e bélyeget le akarná törölni, az magát bélyegzi meg. És megadta-e a magyar kormány az engedélyt, hogy a csalatkozhatlansági dogma kihirdettessék és taníttassák ? Nem Pauler miniszter maga mondta a főpapok eljárását törvénytaposásnak , nem ő mondta, hogy a „törvény szigorát fogja alkalmazni.“ A képviselőháznak ígérte ezt, — de úgy látszik, hogy csak ígérni van hősies bátorsága, de szavát beváltani nincs önállósága, erélye és akarata. Egy pár hóval ezelőtt a kormány mi mellettünk, az igazság és törvényesség mellett látszott állam; de jellemző, hogy a kormány, ha „tempóra mutantur, mutatur in illis.“ A bizonyosság már kézzelfogható, hogy a törvény csúfos mellőzésével szövetkezik a kormány — a magyar püspökkökel. — Megbotránkozásunk és rászólásunk kimondására, nem találunk eléggé sújtó kifejezést. A jog és törvénytiprás oly eclatáns példája van készülőben, mely ha csakugyan foganatosíttatik, azt kell, hogy mondja rá az egész világ, hogy a magyar kormányból kihalt az igazságnak érzéke is. És ez ítéletet nagyhangú, üres szóhalmazzal elütni, hiú törekvés. Hiába mondja Zichy Antal, hogy a „Szabad egyház, szabad államban“, továbbá a lelkiismeret szabadságának elvei nem engedik a kormány interveniálását. Sysiphusi munka erről meggyőzni a közönséget,— mert igaz néven fogja az szólítani a gyermeket s azt fogja mondani , hogy a kormány, a bukástóli félelmében kész minden elemmel szövetkezni. Ha nincs ereje magát fentartani, legyen bá-b atorsága becsületesen megbukni. A lovagias legyőzöttel kezet szorit a győző;) 5— de a jogbitorlást — megveti a nemzet. .. Megköveteljük a kormánytól, hogy pillanatnyi önérdekéért, beláthatlan veszedelmeknek és vallási háborúknak ne tegye ki a nemzetet. A tűzzel, melyet eloltania kellene, ne égesse fel az igazság templomát, mert a felbőszült elemek a lángok martalékául vethetik őt is. És ahelyett, hogy önkényü eljárásával megbarátkoztatni akarná a nemzetet, helyesebben teszi, ha a főpapsággali sincerizálással felhagy és éltet lehel a törvény holt betűibe s a lázadókat nem öleli keblére — hogy lázadónak ne látszassák; — hanem bánjék el velük úgy,mint lázadókkal és tanítsa őket a törvény tiszteletére. Mi lesz akkor, ha egy-egy kaszt kénye szerint űzheti gazdálkodásait az országban ? Mi lesz akkor, ha a kormány maga veszi védpalástja szárnyai alá a törvényszegők légióját? Ha alkotmányos országnak csúfolják e hazát, tartassák meg a legelső kelléket: a törvényt. — Azt írja Zichy A. hogy az iskolatanácsok és kegyuraknak nincs joguk fellépni a dogma kihirdetése és tanítása ellen. Igaz, — mert a kormánynak kellene, hogy megtegye kötelességét, és ha ezt tenné, akkor nem volna kénytelve senki arra, hogy saját hatáskörében tiltakozzék az ily nyilvános lázadás ellen. És jegyezze meg Zichy Antal úr, hogy Ő a rosz ügynek még roszabb prókátorául szegődött , — mert a midőn az iskolatanácsok, a kegyurak és az egész sajtó ellen veszi védelme alá a főpapságot, akkor — bátran mondhatjuk, — hogy az egész nemzet szemébe veti a jogtalanság védelmének keztyűjét és az egész nemzet érzülete ellen harczolni, nem tudjuk, szolgaiság kell-e több, vagy együgyű sép azért otromba bátorság. Szeretjük különben úgy tekinteni e czikkét, mint mely azért íratott, hadd lássa meg a kormány, várjon minő hatást szül a nemzetnél és a sajtóban. Ha igy volna, akkor javasoljuk, hogy változtassa meg botrányos tervét s gondoljon a jezsuita mondásra: si fecisti — nega. Tagadja szándékát s az igazság megbillent serpenyőjéjében állítsa vissza az egyensúlyt. Büntesse a lázadókat és tényekkel cáfoljon meg bennünket. De ha meg akar maradni terve mellett, akkor megvárjuk az egész magyar sajtótól, tehát a „Pesti Napló“ és „Reform“-tól is, hogy nem fog fordítani a köpenyegen; de ami ellen erélyesen ki tudott kelni akkor, midőn csak hírek szállingóztak, ellene lesz akkor is, midőn majd a tények beszélnek. Ennyi méltóság és önérzetet felteszünk az egész sajtóról s meg fogja látni akkor az Andrássy-kormány, hogy bizonyosabb-e a bukása, ha a főpapok törvényszegése mellett, vagy ellene lesz. A nemzet pedig tanulhat és tanuljon is e tényből és elmélkedhetik fölötte, hogy minő kezekben van letéve az ország sorsa. És ébredjen önállóságra a nemzet s ha a kormány önérdekét elég vakmerő és gyáva elébe tenni az igazságnak, a nemzet tegye elébe az igazságot a kormánynak. „Ki vihart vet, békét nem arat“ jegyezze meg a kormány s ha már elvetette, fojtsa el csirájában — ez a mi tanácsunk. F. Gy. Hogyan gazdálkodunk ? A mostani „nyomtatási vásár“ alatt mindennek inkább bővében voltunk mintsem a búza, rozs stb.-féle nyomtatványoknak — Pesten. A gyori iparczikkek vásárában pedig Erdély, Szlavonország, a Határőrség sőt a bánság is — távolléte által tűnt fel. Pedig kivált Erdély méltóságos urai szeretik a pesti, bécsi s kivált párisi czikkeket: a bánságiaknak meg van hozzá pénzük, midőn „jó termés“ van. De most mikép eme legjelentékenyebb fővárosi vásár mutatta: egyiknek sem volt módjában a bevásárlás. Terményre s iparczikkre nézve egyaránt rosz vásár volt tehát annyival inkább, mert a vidéki nagyobb vásárlók most már nem állanak meg Pesten, hanem mennek az ipartelepekhez Bécsbe, Brünnbe stb. s csak visszafüvet néznek be Pesten, hogy itt is vásároljanak valamely külföldi czikket, mely a pesti kereskedők „nyakán maradt“. Csak a „fényűzési czikkeknek“ van jó kerete, mert erre van pénz, kivált mióta a német s cseh beamterek helyett magyar „urak“ hivataloskodnak. De a hivatalnok urak és a hadseregek pénzéből még nem gazdagodott meg soha egy ország sem, mert ezek fogyasztása nem „értékesítés“ hanem valódi fogyasztás — mi az országba mit sem hoz be. Pest-Buda városa pedig mint látjuk: daczára a sugárút s körút munkába vételének és daczára mindenféle építkezésének s szép kirakatainak „mellőztetik“, mert a nagyban vásárlókat nem a sugárutak s körutak, nem az építmények s kirakatok, hanem a gyártelepek vonják magukhoz. Ezek képezik a valódi fővárosiasság alapját, nem a czifra lakházak, kórházak, egyházak s kaszárnyák. És átviteli ponttá válik Buda-Pest városa bár Babylonná építsük ki, még a magyarországi terményekre nézve is, ha ezek számára lerakóhelyeket, kikötőt, dockot, sylosokat stb. nem építünk. Mert építik már mindezeket Bécsben s a külföldi vevő sokkal nagyobb készletben és választékban fogja találni (ha azok készen leendenek) a magyar bort, búzát, gyapjút stb. (Kár hogy a dohányt ide nem tehetjük) Bécsben, mintsem Pesten, így megy vagyis igy áll a mi gazdaságunk a kereskedelem terén. Pedig majdnem mindnyájan gazdálkodunk. Gazdálkodik nálunk a vallás és közoktatási, a földmivelési miniszter s még inkább a pénzügyminiszter; gazdálkodik e két utóbbi összesen 3.500.566 hold földön. Gazdálkodik a közös hadügyminiszter 1.194.300 hold földön. Gazdálkodik a főpapság és alpapság, az érsek, püspök, prépost és plébános, sőt a kántor és néptanító is: gazdálkodnak összesen legalább oly területen mint a 3—4 miniszter együttvéve. Aztán gazdálkodik a birtokos közönség bár nagyrészt pappá, prókátorrá volt képezve s többet tanult Görögországról és Rómáról, többet tanult a latin nyelvből, mintsem Magyarországról vagy a nemzetgazdaság tudományából. Gazdálkodik a faluban, vagy a fővárosban, vagy Bécsben, vagy a külföldön, vagy a fürdőhelyeken „száz mérföldre“ gazdaságától a nagybirtokos „virilis“ szavazatképes úr. És gazdálkodnak még a mesteremberek is hacsak szerit tehetik: természetesen saját mesterségük rovására. így történik aztán, hogy majdnem mindnyájan gazdálkodván, mégis igen kevesen gazdálkodnak a szó teljes értelmében s összes hazai termésünk felényire sem megy, mint Anglia termelése hasonló területen, melyet pedig nem vesznek par excellence gazdálkodó országnak, mint nevezik Magyarországot — világszerte. Tehát nagyon is sokan gazdálkodunk, nagyon is sokan fáradozunk és mégis nagyon kevés eredményt mutatunk fel, anynyira, hogy mi tűrés-tagadás, ime, a császárok barátsága vagyis találkozása időszakában, béke idején, vásáraink közepette az ínség és szükség, a nélkülözés és eladósulás ütögeti ki fejét — országszerte. Még a hires gazdag városok is eladásainak, melyek birtoka jóval nagyobb volt egy-egy német herczegségnél (8— 10—16 négyszög mértföld). És elnehezült bennök a polgárok sorsa a nagy adófizetés miatt, holott ezelőtt épen a várostól kaptak „jövedelmet“. Hát a magyar majorsági nagy és kisebb birtokokat ki tudná megmondani hány száz millió adósság terheli. Szólnak a telekkönyvek. Szólnak a B. p. k. árverési rovatai pár száz forintért ezreket s pár ezer forintért tízezreket érő birtokokat üttetvén dobra az ügyvédek. (!) Ily gazdálkodáshoz oly luxuriósus államháztartás, minőket a magyar országgyűlési többség szokott megszavazni, nagyrészt a bécsiek javára! Ez már több a fényűzésnél. Talán elég sok arra is, hogy valahára kijózanítsa a jobboldalt a mindent megszavazás lázrohamából. Lónyay Menyhért maga is elbámult, midőn látta, hogy a kezelése alá adott 2.002.490 hold jövedelme még csak fél forintot sem tesz holdankint: az adó 398,945 forint s a tiszta jövedelem 690,375 forint volt. Foltozgatta, de — nem lehet mindent egyszerre s azon tanácscsal lépett vissza, hogy „takaréknak adjunk“. Az alapítványi jószágok jövedelme 2 frt 30—40 krról 10 írtra is felemelkedik, mi azt mutatja hogy a közoktatási miniszter jobb gazda az állam vagyonában, mintsem a lelki dolgokban. Hát Kulin hadügyér? Messze távol áll még a pénzügyér megett is s ha valamit elad, utólagos jóváhagyás mellett, azt a „hadügy“ nyeli el békeidőben is. Az államvagyonok 28—30 milliónyi jövedelméből 24—25 azok kezelésére fordittatik s marad 2—31/2 millió évenkint. És végre is, ha még a nagyhatalmú, az állam jövedelmében gazdálkodó száz és száz millió hitel felett rendelkező 3—4 rendbeli minisztérium ily eredményekkel gazdálkodik: ugyan mit kívánhatnak az egyes gazdáktól? És ha mindnyájan csak így gazdálkodunk — s jobban nem gazdálkodhatunk (?) hogyan kívánja a kormány hogy háztartásunkban mégis luxust űzzünk? Miért nem látunk inkább gazdaságunk rendezéséhez ?! Íme most például az alföld javarésze elsült, nincs módunkban megöntözni s a növényzetet életre hívni. Pár hó múlva talán az esőzések s tavaszkor a vizáradások ellen emelünk panaszt — melyeket szintén megfékezhetnénk mint az aszályt ... ha minduntalan a legmagasb osztrák politikával nem volna bajunk. Ha országgyűlés elején nem az volna a törvényhozás első feladata, hogy szavazzon meg vagy 200,000,000 forintot — nagyrészt Bécs számára. Pedig ha ez így megszavaztatik, akkor már csakugyan nem lehet erőnk jobban gazdálkodni, adott alkalmat. E műveknek az évkönyvbe való fölvétele elhatároztatott. Ezután több orvosi munkát osztatván ki a jelenvoltak közt, a helybeli kórházak és egyéb intézetek megszemlélése végett, hogy azokról a szakgyűlés utolsó ülésén jelentés tétessék, egy bizottság küldetett ki. Az ásvány-, föld- és vegytani szakosztály Szarka Jánost elnöknek, Trajanovits Ágostont s Hámory Lajost jegyzőknek választó, mindenekelőtt indítványoztatott, hogy Arad város nevezetességei tudományos szempontból megszemléltessenek. Hegedűs Lajos indítványozza a hasonszenvészet öndispensatiójának szabályozását s megszorítását. A szakgyűlés határozata szerint a már e tárgyban a kormányhoz felterjesztett kérvény a hazánkban a közegészségügy általános rendezése tekintetéből megsürgettessék. Következtek az értekezések. Houchard József a „varagyai“ kutatás alatt lévő kőszéntelep földismei viszonyáról, — Trajánovits Ágoston „a Bihar- és Békésmegyék véghatárán érintkező Sarkad város és vidéke földtalajáról és kutvizéröl“ értekezik. Ez értekezések fölvétele az évkönyvbe elhatároztatott. Az állat- és növénytani szakosztályban elnöknek Petrovics Gyula, jegyzőnek Staub Mór választatott. Fölolvastatik a földmivelés, ipar s kereskedelmi minisztérium leirata, melyben Hevesmegye s a Jászkerület gazdasági egyesület által az azon vidéken a vetésekben pusztító férgek elpusztítására vonatkozólag tett kérdés megvitatására szólittatik föl. Az osztály közvetlenül nem felelhet, mivel a pusztító rovarokból példányok nem küldettek be, de a közülés elé terjesztendő jelentésében véleményét e kérdésről részletesen kifejtendő. Csató János czélszerűnek tartja a kormányt fölszólítani az iránt, hogy az éneklő- és általában a rovarevő madarakat védelem alá vegye s ezek kipusztítását ha kell szigorú rendszabályok által is igyekezzék megakadályozni. Szóló ez iránt a közelebbi ülésen indítványt fog benyújtani. Dr. Török József előadja „Debreczen rovar faunája“ körül tett búvárlatainak eredményét. Fölolvasása a „Debreczen vidékén tenyésző félröptüekről“ szólt; dr. Feichtinger Sándor „némely új s kevésbbé ismert növényről“ értekezett. Ez értekezések az évkönyvbe felvétetni ajánltatnak. Petrovics Gyula a természettudományi értnagygyűlések feladatáról mondja el véleményét s a külföldön hasonló alkalomkor sikerrel alkalmazott intézmény behozatalát javasolja. E szerint a nagygyűlés előtt mindenkinek szabad volna a központi bizottságoz oly kérdéseket beküldeni, miknek eldöntését vagy megvitatását valamelyik szakosztálytól lehet várni. Ez indítvány a zárkörülésen szóba fog hozatni. Természettani s régészeti szakosztály elnökül Montedégói Albert Ferenczet, jegyzőknek Sidy Nándort s Klein Edét választó. Értekezést csupán dr. Arányi Lajos tartott, szólván a hajdankori építészetről, mely az évkönyvbe fölvétetni határoztatott. Brassóványi Antal sándorházi plébános s Füredi László több régi érmeket mutattak be, miket a nemzeti múzeumnak ajándékoztak. A társadalmi szakosztály megválasztván Kubinyi Ágostont elnöknek s Vadnay Károlyt jegyzőnek, az osztály az elnök indítványára négy bizottmányra oszlott, u. m. I. az erkölcsiség terjesztésére, nevelésügy, gyermekóvodák és vasárnapi iskolák; II. a lelenczházak, bölcsődék, elhagyottak vagy koldusok ápolása s árvaházak ; III. a temetők, gyermekkertek, uszodák, tornászat, házak s udvarok tisztán tartása; IV. börtönök, dologházak, tűzoltó-egyletek ügyében kiküldendő bizottságokra. Kubinyi Ágoston, „Urfiaink nevelése e század elején és most“ czimü felolvasást tartott, mely az évkönyvbe felvétetni határoztatott. A gazdászati, állatgyógyászati és műipari szakosztály elnöknek Nagy Sándor megyei alispánt, jegyzőnek Rochel Károlyt választó. Elnök a város kifejlett műipara, gyárai megszemlélését indítványozza. Rochel Károly Arad megye borászatáról értekezik, Lukácsy Sándor „a kertiparnak mint az őstermelés legbelterjesebb művelés ágának befolyásáról a nemzetgazdászatra“ czimű értekezést olvassa föl s ez értekezések az évkönyvbe fölvétetni határoztatnak. Ez rövid s hü vázlata a szakosztályok első ülésében történteknek. A múlt hétfőn este a népkertben a honvédválasztmány által a természetvizsgálók tiszteletére s a rokkant honvédek javára rendezett táncz mulatság, a mint azt előre is gyanítani lehetett, mind azt felül múlta, a mit Arad városa eddigelé e tekintetben látott. A természetvizsgálók meg voltak lepve az oly nagyszámú természetes üde szépségű hölgykoszoru láttára s sokan közülök megfelejtkeztek az égi csillagokról, midőn ez alkalommal oly sok kifürkészhetetlen csillagot láttak ragyogni. A tánczmulatság után a tiszta jövedelem, mint hallom, körülbelül 5—600 frtot tesz. Mily különös játéka vagy talán inkább gunyja a sorsnak! 22 év előtt e honvédek közül egyik-másik tán épen itt Aradon jutott azon állapotba, hogy a mások vigsága után befolyt fillérek enyhítsék szomorú sorsát. Tegnap megnéztem azt a helyet, honnan a 13 magyar tábornok utolján látta a körülötte elterülő tájt. Szentelt föld ez, mely a tollnak nem, de csak a gondolatnak enged szabad röptét, ki e helyet felkeresi. Csak néhány percz letelte után kezdi szemünk észre venni,mintha valami hiányoznék s minél inkább meggyőződünk, hogy nincs az, amit keresünk, pir futja el arczunkat. Sokan ezt a bánat pírjának veszik. A magyar orvosok és természetvizsgálók XV. nagygyűlése. in: Arad, aug. 30. A szakosztályok tegnap kezdték meg működésüket. Hogy a természetvizsgálók által rendezett nagygyűlések rendeltetésüknek mennyiben felelnek meg s úgy a tudomány fejlesztése, valamint az azon vidék ismertetése tekintetében, hol az évi nagygyűlés tartatik, csakugyan hasznos szolgálat létezik-e, az leginkább a szakosztályokban folyt előadásokból tűnik ki. Összesen van 6 szakosztály, melyeknek tagjai tegnap reggel 9 órakor a kitűzött helyiségekben összejővén, az elnök s jegyző választással megalakultak. Az orvos-, sebész-, élet-, bűnczés államorvostani szakosztály elnöke dr. Aradi István, jegyzők dr. Hamary Dániel s dr. Varga Géza. A szakosztály megállapítván ügyrendjét, következtek a tagok által bejelentett előadások. Ezek sorát dr. Rózsay József a „végbél fekélyesedés után“ czímű értekezésével és egy„villa mérgezési“ eset tárgyalásával nyitotta meg. Ezt követték a következő előadások: dr. Kátay Gábor „Gyulával eszközölt szándékos önmérgezésnek sikeresen gyógykezelt esete“, — dr. Lux Jakab „epehólyag sipolyon át kiürített epekövekről“, — dr. Kövessy Ferencz „a magzat agyvizkórjáról“ s dr. Hamary Dániel „állgörcs és dermedés kedélykóros egyénen“. Ez érdekes tárgyú s szabatosan kidolgozott művek figyelmet keltettek s különösen az utóbbi hosszabb érdekes vitára