Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1871-09-01 / 200. szám

200-ik szám. Péntek, 1871. szeptember 1. V. évfolyam Kiadó-hivatal, Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utczai l. szám, földszint. Ive intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra . . . 1 ,70 , Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, augusztus 31. A franczia kormányválság békés után köze­ledik kifejlődése felé, s nagyobb­ részt már le is zajlott.­­'A nemzetgyűlés tegnapi üléséről egy rövid távirat érkezett, mely szerint Vitet jelentvén, hogy a bizottság Dufaure indítványát elfogadta, Dufaure miniszter kinyilatkoztatta, hogy az ek­­kér módosított javaslatba a kormány is belee­gyezik. Ezzel az általános vita befejeztetett s a módosítvány, mely a nemzetgyűlésnek alkotmá­nyozóvá nyilatkoztatása ellen beadatott, el lett vetve. Azon tétel ellen, mely a gyűlés alkotmá­­nyozó hatalmát proklamálja, Gambetta erélye­sen szólt, de 433 szavazattal 227 ellenében le­szavaztatott. Mindinkább nagyobb mérvet ölt az izgatás főleg vidéken, a nemzetgyűlés feloszlatása mel­lett. A vidéki lapok közül tizenkilenc­ küzd mellette. A hadisarczból a harmadik fél milliárd lefi­zetését tegnap fejezték be. A franczia hadsereg újjászervezése gyorsan halad előre. Néhány nap múlva a mérnökkar megkezdi tevékenységét a b­atilloni magasla­tokon, hol a Vanves erőd helyén más nemű erő­dítmények fognak emeltetni. A Bretagneba két táborkari tiszt küldetett ki, hogy Rennes város közelében helyet keressenek erődített tábor szá­mára. Továbbá nagy erélylyel dolgoznak azon erődítményeken, melyek Bourgest első rangú fegyverhelylyé s Francziaország nagy fegyver­tárává átalakítani vannak hivatva. Neverst, melynek topographiai fekvése igen fontos, szin­tén hatalmasan erősítik. A tornászak­ a jövőben nagy gondot fognak a hadseregben fordítani, hogy a katonákat minden fáradság és erőfeszí­tés elviselésére szoktassák. Egy londoni távirat szerint a királynő veszé­lyesen megbetegedett. Montpensier hytel a madridi „Pofit­“ a vizs­gáló­bíróhoz intézett egy levelet közöl, melyben a herczeg csodálkozását fejezi ki, hogy tanús­kodást követelnek tőle a Prim-féle gyilkolási perben. Ő az idézés kézbesítése idején nem volt hon, de késznek nyilatkozik tanúságot tenni, ha az illetékes spanyol hatóság Francziaországban hallgatja ki, a­hol neki beteg gyermeke miatt tartózkodnia kell. Ha Eaux Bomrest elhagyja, értesíteni fogja a párisi spanyol követséget tar­tózkodása helyéről. A német birodalmi tanács valószínűleg szep­tember közepe felé fog egybegyűlni. Lajthántól az úgynevezett bizalmi férfiak választása már több helyen megejtetett. Két helyen az alkotmánytól pártiak győztek. Csehország fővárosában nagybirtokosi érte­kezletek folynak. Rieger és Palaczki is beérkez­tek, mert a declaránsok is gyűlésezni fognak. A cseh-német pártgyű­lésre meghivattak az ösz­­szes német követek, valamennyi német polgár­­mester és a kerületi tanácsok elnökei. Mint be­szélik, a cseh értekezlet a következő követelé­sekben állapodott meg: a helytartóság egy or­szágos minisztériummá változik át, ennek négy osztálya lesz: igazságügy, belügy, oktatás­ és országos pénzügy. A reichsrathban kizárólag az alkotmány-revisió czéljából jelennek meg a cse­hek.­­ A kormányjavaslatok, melyek a cseh országgyűlés számára kidolgoztattak, elkészül­tek, s Neupauer helytartósági tanácsos s most ideiglenes vezető, ki e czélból Bécsben időzött most instructiókkal visszatér Prágába. Zichy Antal — az úttörő. Tegnapi számunkban bonczolgattuk egy kissé Zichy A. úr újabb elaboratu­­mát dogmatikus oldaláról. Most vesz­­szü­k a mi derék i­n c­o­g­n­i­t­o-munka­­társunknak alább olvasható czikkét, mely ugyane kérdésnek politikai oldaláról rántja le a lepelt. A czikk így szól: Kezdi a szeg kiütni fejét a zsákból. Mi írtuk volt legelőször a „Magyar Újság“ augusztus 24-iki számában, hogy jól értesült kö­rökből úgy vagyunk informálva, miszerint a kor­mány tekintettel a küszöbön levő választásokra, szemet hunyva tűri a főpapok jogtapadó garáz­dálkodásait. (A „Szabad Egyház,“ csak más­­ vagy harmad nap hozta szintén e szomorú hírt.) Az egész sajtó átvette e hírünket s a jobb­oldali lapok: „Pesti Napló,“ „Reform,“ e fe­l­­tevés ellen is a leghevesebben keltek: kis nem akartak igazat adni nekünk s egyszerűen portmanoeuvrenek tekintették az egész közle­ményt. Tudjuk, hogy a­ki sárgaságban van — sárgának néz mindent, — de most meg kell, hogy hajoljanak a „tények logicája“ előtt. A „Pesti Napló“ szerdai számában Zichy Antal tanfelügyelő ír az új dogmáról. Ha Zichy Antal nem volna tanfelügyelő, ha Zichy Antal nem állana oly közel a kormányhoz, egy­szerűen egyéni meggyőződésnek tekintenek egész czikkét, — de így úgy nézzük Zichy An­tal urat, mint a kormány előőrsét és kiküldöt­tét, hogy egyengesse Pauler miniszternek az utat, úgy nézzük az előadottakat, mint félhiva­talos jeléggel bírókat, úgy mint melyek arra vannak szánva, hogy a közönséggel megbarát­­koztassák azt az eszmét, hogy a kormány csak kötelességét teszi akkor, amidőn nem akar be­avatkozni a főpapok önkényű, alávaló törvény­­szegő eljárásába, a csalatkozhatlansági dogmá­nak kihirdetését illetőleg. Azt írja Zichy Antal, hogy itt sem az isko­latanácsoknak, sem a kegyuraknak, sem a kor­mánynak nincsen jogában fellépni a dogma ki­hirdetése és tanítása ellen, mert máskép meg­csorbítjuk azt az elvet: „szabad egyház szabad államban“. Ez az egyik argumentuma. Nagyon könnyű halomra dönteni. Mit mond a „jus piaceti ?“ — Minden, — a katholikusokat illető — s Rómá­ból eredő közleménynek, vagy dogmának, kihir­detése, vagy tanítása az osztrák-magyar állam­ban, mindaddig tilos, mig a király, illetőleg a kormány engedélye meg nem nyeretett. Tehát, amig a „jus piaceti“ fenáll, addig a hangzatos frázisok köpenye alá rejteni a főpa­pok törvényfelforgató vakmerőségeit, — szem­telenül nevetséges. — A törvényszegésre az igaz — és jogosság bélyegét nyomni, — a kor­mánytól is törvényszegés. — A törvényt hatá­lyon kívül helyezni, az illető factorok (képvise­lőim és fejedelem) közreműködése nélkül; — ez oly tény, mely a legzsarnokibb absolutisticus kormányra is a legundokabb megvetés bélye­gét nyomja. — És ha akad olyan szerencsét­len, aki e bélyeget le akarná törölni, az magát bélyegzi meg. És megadta-e a magyar kormány az enge­délyt, hogy a csalatkozhatlansági dogma kihir­­dettessék és taníttassák ? Nem Pauler miniszter maga mondta a fő­papok eljárását törvénytaposásnak , nem ő mondta, hogy a „törvény szigorát fogja alkal­mazni.“ A képviselőháznak ígérte ezt, — de úgy látszik, hogy csak ígérni van hősies bátorsága, de szavát beváltani nincs önállósága, erélye és akarata. Egy pár hóval ezelőtt a kormány mi mel­lettünk, az igazság és törvényesség mellett lát­szott állam­; de jellemző, hogy a kormány, ha „tempóra mutantur, mutatur in illis.“ A bizonyosság már kézzelfogható, hogy a törvény csúfos mellőzésével szövetkezik a kor­mány — a magyar püspökkökel. — Megbotrán­kozásunk és rászólásunk kimondására, nem ta­lálunk eléggé sújtó kifejezést. A jog és törvénytiprás oly eclatáns példája van készülőben, mely ha csakugyan foganato­­síttatik, azt kell, hogy mondja rá az egész vi­lág, hogy a magyar kormányból kihalt az igaz­ságnak érzéke is. És ez ítéletet nagyhangú, üres szóhalmazzal elütni, hiú törekvés. Hiába mondja Zichy Antal, hogy a „Sza­bad egyház, szabad államban“, továbbá a lel­kiismeret szabadságának elvei nem engedik a kormány interveniálását. Sysiphusi munka er­ről meggyőzni a közönséget,— mert igaz néven fogja az szólítani a gyermeket s azt fogja mon­dani , hogy a kormány, a bukástóli félelmében kész minden elemmel szövetkezni.­­ Ha nincs ereje magát fentartani, legyen bá-b atorsága becsületesen megbukni. A lovagias legyőzöttel kezet szorit a győző;) 5— de a jogbitorlást — megveti a nemzet. .. Megköveteljük a kormánytól, hogy pillanat­nyi önérdekéért, beláthatlan veszedelmeknek és vallási háborúknak ne tegye ki a nemzetet. A tűzzel, melyet eloltania kellene, ne égesse fel az igazság templomát, mert a felbőszült ele­mek a lángok martalékául vethetik őt is. És a­helyett, hogy önkényü eljárásával meg­­barátkoztatni akarná a nemzetet, helyesebben teszi, ha a főpapsággali sincerizálással felhagy és éltet lehel a törvény holt betűibe s a lázadó­kat nem öleli keblére — hogy lázadónak ne látszassák; — hanem bánjék el velük úgy,mint lázadókkal és tanítsa őket a törvény tiszte­letére. Mi lesz akkor, ha egy-egy kaszt kénye sze­rint űzheti gazdálkodásait az országban ? Mi lesz akkor, ha a kormány maga veszi védpa­­lástja szárnyai alá a törvényszegők légióját? Ha alkotmányos országnak csúfolják e ha­zát, tartassák meg a legelső kelléket: a tör­vényt. — Azt írja Zichy A. hogy az iskola­taná­csok és kegyuraknak nincs joguk fellépni a dogma kihirdetése és tanítása ellen. Igaz, — mert a kormánynak kellene, hogy megtegye kötelességét, és ha ezt tenné, akkor nem volna kénytelve senki arra, hogy saját hatáskörében tiltakozzék az ily nyilvános lázadás ellen. És jegyezze meg Zichy Antal úr, hogy Ő a rosz ügynek még roszabb prókátorául szegődött , — mert a midőn az iskolatanácsok, a kegyurak és az egész sajtó ellen veszi védelme alá a fő­papságot, akkor — bátran mondhatjuk, — hogy az egész nemzet szemébe veti a jogtalan­ság védelmének keztyűjét és az egész nemzet érzülete ellen h­arczolni, nem tudjuk, szolgaiság kell-e több, vagy együgyű s­ép azért otromba bátorság. Szeretjük különben úgy tekinteni e czikkét, mint mely azért íratott, hadd lássa meg a kor­mány, várjon minő hatást szül a nemzetnél és a sajtóban. Ha igy volna, akkor javasoljuk, hogy vál­toztassa meg botrányos tervét s gondoljon a jezsuita mondásra: si fecisti — nega. Tagadja szándékát s az igazság megbillent serpenyőjé­­jében állítsa vissza az egyensúlyt. Büntesse a lázadókat és tényekkel c­áfoljon meg ben­nünket. De ha meg akar maradni terve mellett, ak­kor megvárjuk az egész magyar sajtótól, tehát a „Pesti Napló“ és „Reform“-tól is, hogy nem fog fordítani a köpenyegen; de ami ellen eré­lyesen ki tudott kelni akkor, midőn csak hírek szállingóztak, ellene lesz akkor is, midőn majd a tények beszélnek. Ennyi méltóság és önérze­tet felteszünk az egész sajtóról s meg fogja látni akkor az Andrássy-kormány, hogy bizo­nyosabb-e a bukása, ha a főpapok törvénysze­gése mellett, vagy ellene lesz. A nemzet pedig tanulhat és tanuljon is e tényből és elmélkedhetik fölötte, hogy minő kezekben van letéve az ország sorsa. És ébredjen önállóságra a nemzet s ha a kormány önérdekét elég vakmerő és gyáva elébe tenni az igazságnak, a nemzet tegye elébe az igazságot a kormánynak. „Ki vihart vet, békét nem arat“ jegyezze meg a kormány s ha már elvetette, fojtsa el csirájában — ez a mi tanácsunk. F. Gy. Hogyan gazdálkodunk ? A mostani „nyomtatási vásár“ alatt mindennek inkább bővében voltunk mint­sem a búza, rozs stb.-féle nyomtatványok­nak — Pesten. A gyor­i iparczikkek vásárában pe­dig Erdély, Szlavonország, a Határőrség sőt a bánság is — távolléte által tűnt fel. Pedig kivált Erdély méltóságos urai sze­retik a pesti, bécsi s kivált párisi czikke­­ket: a bánságiaknak meg van hozzá pén­zük, midőn „jó termés“ van. De most mi­kép eme legjelentékenyebb fővárosi vá­sár mutatta: egyiknek sem volt módjában a bevásárlás. Terményre s iparczikkre nézve egy­aránt rosz vásár volt teh­át annyival in­kább, mert a vidéki nagyobb vásárlók most már nem állanak meg Pesten, ha­nem mennek az ipartelepekhez Bécsbe, Brü­nnbe stb. s csak visszafüvet néznek be Pesten, hogy itt is vásároljanak vala­mely külföldi czikket, mely a pesti keres­kedők „nyakán maradt“. Csak a „fény­­űzési czikkeknek“ van jó kerete, mert erre van pénz, kivált mióta a német s cseh beam­terek helyett magyar „urak“ h­iva­­taloskodnak. De a hivatalnok urak és a hadseregek pénzéből még nem gazdagodott meg soha egy ország sem, mert ezek fogyasztása nem „értékesítés“ hanem valódi fogyasz­tás — mi az országba mit sem hoz be. Pest-Buda városa pedig mint látjuk: daczára a sugárút s körút munkába véte­lének és daczára mindenféle építkezésé­nek s szép kirakatainak „mellőztetik“, mert a nagyban vásárlókat nem a sugár­utak s körutak, nem az építmények s ki­rakatok, hanem a gyártelepek vonják magukhoz. Ezek képezik a valódi fővá­­rosiasság alapját, nem a czifra lakházak, kórházak, egyházak s kaszárnyák. És átviteli ponttá válik Buda-Pest városa bár Babylonná építsük ki, még a magyarországi terményekre nézve is, ha ezek számára lerakóhelyeket, kikötőt, dockot, sylosokat stb. nem építünk. Mert építik már mindezeket Bécsben s a kül­földi vevő sokkal nagyobb készletben és választékban fogja találni (ha azok ké­szen leendenek) a magyar bort, búzát, gyapjút stb. (Kár hogy a dohányt ide nem tehetjük) Bécsben, mintsem Pesten, így megy vagyis igy áll a mi gaz­daságunk a kereskedelem terén.­­ Pe­dig majdnem mindnyájan gazdálkodunk. Gazdálkodik nálunk a vallás és köz­oktatási, a földmivelési miniszter s még inkább a pénzügyminiszter; gazdálkodik e két utóbbi összesen 3.500.566 hold földön. Gazdálkodik a közös hadügyminisz­ter 1.194.300 hold földön. Gazdálkodik a főpapság és alpapság, az érsek, püspök, prépost és plébános, sőt a kántor és néptanító is: gazdálkod­nak összesen legalább oly területen mint a 3—4 miniszter együttvéve. Aztán gazdálkodik a birtokos közön­ség bár nagyrészt pappá, prókátorrá volt képezve s többet tanult Görögországról és Rómáról, többet tanult a latin nyelvből, mintsem Magyarországról vagy a nem­zetgazdaság tudományából. Gazdálkodik a faluban, vagy a fővárosban, vagy Bécs­ben, vagy a külföldön, vagy a fürdő­helyeken „száz mérföldre“ gazdaságától a nagybirtokos „virilis“ szavazatképes úr. És gazdálkodnak még a mesterembe­rek is hacsak szerit tehetik: természete­sen saját mesterségük rovására. így történik aztán, hogy majdnem mindnyájan gazdálkodván, mégis igen ke­vesen gazdálkodnak a szó teljes értelmé­ben s összes hazai termésünk felényire sem megy, mint Anglia termelése hasonló területen, melyet pedig nem vesznek par excellence gazdálkodó országnak, mint nevezik Magyarországot — világszerte. Tehát nagyon is sokan gazdálkodunk, nagyon is sokan fáradozunk és mégis na­gyon kevés eredményt mutatunk fel, any­­nyira, hogy mi tűrés-tagadás, ime, a csá­szárok barátsága vagyis találkozása idő­szakában, béke idején, vásáraink köze­pette az ínség és szükség, a nélkülözés és eladósulás ütögeti ki fejét — ország­szerte. Még a hires gazdag városok is eladá­sainak, melyek birtoka jóval nagyobb volt egy-egy német herczegségnél (8— 10—16 négyszög mértföld). És elnehe­zült bennök a polgárok sorsa a nagy adó­fizetés miatt, holott ezelőtt épen a város­tól kaptak „jövedelmet“. Hát a magyar majorsági nagy és ki­sebb birtokokat ki tudná megmondani hány száz millió adósság terheli. Szólnak a telekkönyvek. Szólnak a B. p. k. árve­rési rovatai pár száz forintért ezreket s pár ezer forintért tízezreket érő birtoko­kat üttetvén dobra az ügy­v­é­d­e­k. (!) Ily gazdálkodáshoz oly luxuriósus államháztartás, minőket a magyar or­szággyűlési többség szokott megszavazni, nagyrészt a bécsiek javára! Ez már több a fényűzésnél. Talán elég sok arra is, hogy valahára kijózanítsa a jobboldalt a mindent megszavazás lázrohamából. Lónyay Menyhért maga is elbámult, midőn látta, hogy a kezelése alá adott 2.002.490 hold jövedelme még csak fél forintot sem tesz holdankint: az adó 398,945 forint s a tiszta jövedelem 690,375 forint volt. Foltozgatta, de — nem lehet mindent egyszerre s azon ta­nácscsal lépett vissza, hogy „takaré­knak a­dj­u­nk“. Az alapítványi jószágok jövedelme 2 frt 30—40 krról 10 írtra is felemelke­dik, mi azt mutatja hogy a közoktatási miniszter jobb gazda az állam vagyoná­ban, mintsem a lelki dolgokban. Hát Kulin hadü­gyér? Messze távol áll még a pénzügyér megett is s ha vala­mit elad, utólagos jóváhagyás mellett, azt a „hadügy“ nyeli el békeidőben is. Az államvagyonok 28—30 milliónyi jövedelméből 24—25 azok kezelésére fordittatik s marad 2—31/2 millió éven­­kint. És végre is, ha még a nagyhatalmú, az állam jövedelmében gazdálkodó száz és száz millió hitel felett rendelkező 3—4 rendbeli minisztérium ily eredményekkel gazdálkodik: ugyan mit kívánhatnak az egyes gazdáktól? És ha mindnyájan csak így gazdál­kodunk — s jobban nem gazdálkodha­tunk (?) hogyan kívánja a kormány hogy háztartásunkban mégis luxust űzzünk? Miért nem látunk inkább gazdaságunk rendezéséhez ?! Íme most például az al­föld javarésze elsült, nincs módunkban megöntözni s a növényzetet életre hívni. Pár hó múlva talán az esőzések s tavasz­kor a vizáradások ellen emelünk panaszt — melyeket szintén megfékezhetnénk mint az aszályt ... ha minduntalan a legmagasb osztrák politikával nem volna bajunk. Ha országgyűlés elején nem az volna a törvényhozás első feladata, hogy szavazzon meg vagy 200,000,000 forintot — nagyrészt Bécs számára. Pedig ha ez így megszavaztatik, ak­kor már csakugyan nem lehet erőnk job­ban gazdálkodni, adott alkalmat. E műveknek az évkönyvbe való fölvétele elhatároztatott. Ezután több orvosi munkát osztatván ki a jelenvoltak közt, a helybeli kórházak és egyéb intézetek megszemlélése végett, hogy azokról a szakgyűlés utolsó ülésén jelentés tétessék, egy bizottság küldetett ki. Az ásvány-, föld- és vegytani szakosztály Szarka Jánost elnöknek, Trajanovits Ágostont s Hámory Lajost jegyzőknek választó, mindenek­előtt indítványoztatott, hogy Arad város neveze­tességei tudományos szempontból megszemlél­tessenek. Hegedűs Lajos indítványozza a hason­­szenvészet öndispensatiójának szabályozását s megszorítását. A szakgyűlés határozata szerint a már e tárgyban a kormányhoz felterjesztett kérvény a hazánkban a közegészségügy általá­nos rendezése tekintetéből megsürgettessék. Következtek az értekezések. Houchard Jó­zsef a „varagyai“ kutatás alatt lévő kőszéntelep földismei viszonyáról, — Trajánovits Ágoston „a Bihar- és Békésmegyék véghatárán érint­kező Sarkad város és vidéke földtalajáról és kutvizéröl“ értekezik. Ez értekezések fölvétele az évkönyvbe elhatároztatott. Az állat- és növénytani szakosztályban el­nöknek Petrovics Gyula, jegyzőnek Staub Mór választatott. Fölolvastatik a földmivelés, ipar s kereskedelmi minisztérium leirata, melyben He­vesmegye s a Jászkerület gazdasági egyesület által az azon vidéken a vetésekben pusztító fér­gek elpusztítására vonatkozólag tett kérdés meg­vitatására szólittatik föl.­­ Az osztály közvet­lenül nem felelhet, mivel a pusztító rovarokból példányok nem küldettek be, de a közülés elé terjesztendő jelentésében véleményét e kérdés­ről részletesen kifejtendő. Csató János czélszerűnek tartja a kormányt fölszólítani az iránt, hogy az éneklő- és általá­ban a rovarevő madarakat védelem alá vegye s ezek kipusztítását ha kell szigorú rendszabályok által is igyekezzék megakadályozni. Szóló ez iránt a közelebbi ülésen indítványt fog be­nyújtani. Dr. Török József előadja „Debreczen rovar faunája“ körül tett búvárlatainak eredményét. Fölolvasása a „Debreczen vidékén tenyésző félröptüekről“ szólt; dr. Feichtinger Sándor „némely új s kevésbbé ismert növényről“ érte­kezett. Ez értekezések az évkönyvbe felvétetni ajánltatnak. Petrovics Gyula a természettudományi ért­­nagygyűlések feladatáról mondja el véleményét s a külföldön hasonló alkalomkor sikerrel alkal­mazott intézmény behozatalát javasolja. E sze­rint a nagygyűlés előtt mindenkinek szabad volna a központi bizottságoz oly kérdéseket be­küldeni, miknek eldöntését vagy megvitatását valamelyik szakosztálytól lehet várni. Ez indít­vány a zárkörülésen szóba fog hozatni. Természettani s régészeti szakosztály elnö­kül Montedégói Albert Ferenczet, jegyzőknek Sidy Nándort s Klein Edét választó. Értekezést csupán dr. Arányi Lajos tartott, szólván a h­ajdankori építészetről, mely az év­könyvbe fölvétetni határoztatott. Brassóványi Antal sándorházi plébános s Füredi László több régi érmeket mutattak be, mi­ket a nemzeti múzeumnak ajándékoztak. A társadalmi szakosztály megválasztván Ku­­binyi Ágostont elnöknek s Vadnay Károlyt jegy­zőnek, az osztály az elnök indítványára négy bizottmányra oszlott, u. m. I. az erkölcsiség ter­jesztésére, nevelésügy, gyermekóvodák és va­sárnapi iskolák; II. a lelenczházak, bölcsődék, elhagyottak vagy koldusok ápolása s árvahá­zak ; III. a temetők, gyermekkertek, uszodák, tornászat, házak s udvarok tisztán tartása; IV. börtönök, dologházak, tűzoltó-egyletek ügyében kiküldendő bizottságokra. Kubinyi Ágoston, „Urfiaink nevelése e szá­zad elején és most“ czimü felolvasást tartott, mely az évkönyvbe felvétetni határoztatott. A gazdászati, állatgyógyászati és műipari szakosztály elnöknek Nagy Sándor megyei alis­pánt, jegyzőnek Rochel Károlyt választó. Elnök a város kifejlett műipara, gyárai meg­szemlélését indítványozza. Rochel Károly Arad megye borászatáról ér­tekezik, Lukácsy Sándor „a kertiparnak mint az őstermelés legbelterjesebb művelés ágának befolyásáról a nemzetgazdászatra“ czimű érte­kezést olvassa föl s ez értekezések az évkönyvbe fölvétetni határoztatnak. Ez rövid s hü vázlata a szakosztályok első ülésében történteknek. A múlt hétfőn este a népkertben a honvéd­választmány által a természet­vizsgálók tiszte­letére s a rokkant honvédek javára rendezett táncz mulatság, a mint azt előre is gyanítani le­hetett, mind azt felül múlta, a mit Arad városa eddigelé e tekintetben látott. A természetvizs­gálók meg voltak lepve az oly nagyszámú ter­mészetes üde szépségű hölgykoszoru láttára s sokan közülök megfelejtkeztek az égi csilla­gokról, midőn ez alkalommal oly sok kifürkész­hetetlen csillagot láttak ragyogni. A tánczmu­­latság után a tiszta jövedelem, mint hallom, kö­rülbelül 5—600 frtot tesz. Mily különös játéka vagy talán inkább gunyja a sorsnak! 22 év előtt e honvédek közül egyik-másik tán épen itt Aradon jutott azon állapotba, hogy a mások vigsága után befolyt fillérek enyhítsék szomorú sorsát. Tegnap megnéztem azt a helyet, honnan a 13 magyar tábornok utolján látta a körülötte elterülő tájt. Szentelt föld ez, mely a tollnak nem, de csak a gondolatnak enged szabad röp­tét, ki e helyet felkeresi. Csak néhány percz le­telte után kezdi szemünk észre venni,­­mintha valami hiányoznék s minél inkább meggyőző­dünk, hogy nincs az, amit keresünk, pir futja el arczunkat. Sokan ezt a bánat pírjának veszik. A magyar orvosok és természetvizsgá­­lók XV. nagygyűlése. in: Arad, aug. 30. A szakosztályok tegnap kezdték meg műkö­désüket. Hogy a természetvizsgálók által rende­zett nagygyűlések rendeltetésüknek mennyiben felelnek meg s úgy a tudomány fejlesztése, va­lamint az azon vidék ismertetése tekintetében, hol az évi nagygyűlés tartatik, csakugyan hasz­nos szolgálat létezik-e, az leginkább a szakosz­tályokban folyt előadásokból tűnik ki. Összesen van 6 szakosztály, melyeknek tag­jai tegnap reggel 9 órakor a kitűzött helyisé­gekben összejővén, az elnök s jegyző választás­sal megalakultak. Az orvos-, sebész-, élet-, bűncz­és államorvostani szakosztály elnöke dr. Aradi István, jegyzők dr. Hamary Dániel s dr. Varga Géza. A szakosztály megállapítván ügyrendjét, kö­vetkeztek a tagok által bejelentett előadások. Ezek sorát dr. Rózsay József a „végbél fekélyese­­dés után“ czímű értekezésével és egy„villa mérge­zési“ eset tárgyalásával nyitotta meg. Ezt követ­ték a következő előadások: dr. Kátay Gábor „Gyulával eszközölt szándékos önmérgezésnek sikeresen gyógykezelt esete“, — dr. Lux Jakab „epehólyag sipolyon át kiürített epekövekről“, — dr. Kövessy Ferencz „a magzat agyvizkór­­járól“ s dr. Hamary Dániel „állgörcs és dermedés kedélykóros egyénen“. Ez érdekes tárgyú s sza­batosan kidolgozott művek figyelmet keltettek s különösen az utóbbi hosszabb érdekes vitára

Next