Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-12 / 208. szám
208-ik szám. Kedd, 1871. szeptember 12. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bémentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre .... 20 fit — kr. Félévre . . . . . 10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára ti kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszöriné.' b kr. bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szeptember 11. A mai nap a külpolitikára nézve a szélcsend napja. Tengerén a táviratok egyetlenegy új hullámot sem jeleznek s a lapokban a múlt hét utóbbi eseményei képezik a fejtegetések tárgyát s ezek között a salzburgi értekezletek még mindig első sorban állanak. A franczia nemzetgyűlés Ravillel indítványát tárgyalta s a status quo fentartására czélzó határozatával csak szaporította azon kérdések számát, melyeknek végeldöntése iránt csak jövő napokban fognak intézkedni. Hanem a vita befejezése nem volt alkalmas arra, hogy a versailles-i urak népszerűségét a párisiak szemében emelje s nem különben folyton növekvőben van a nemzetgyűlés ellen intézett agitátio vidéken is, különösen délen, hol a nagyobb városok úgyszólván kivétel nélkül ellene vannak. A communista vádlottak közül nemsokára Rochefort pere kerül a versaillesi haditörvényszék elé. Az ellene emelt vádak: 1. Egy felfüggesztett lap kiadása. 2. A csend megzavarására alkalmas álhírek terjesztése. 3. Izgatás polgárháborúra, öldöklésre és pusztításra. 4. Részes a magánvagyon pusztítására czélzó izgatásban. 5. Részes a templomok kirablásában. 6. Részes gyilkossági izgatásban. Bazaine Versaillesban van s miután Thiersre hosszabban értekezett, megjelent már az enquete-bizottság előtt is, melynek előbb hadsegéde által részletes jelentést nyujtatott át. Ő a kevés kérdésre, melyeket a bizottság ülésében hozzá intéztek, csak röviden válaszolt. Thiers maga folyvást kedvezőleg nyilatkozott Bazaineről, s a különböző tábornokok is, kik azelőtt hevesen kikeltek a tábornagy ellen, most nagyon óvatosan és tartózkodólag bírálgatják eljárását, sőt több oldalról lehet hallani, hogy a metzi férfiút a bizottság igazolja vagy legalább fölmenti, s végre talán még a hadseregben parancsnokságot is kap. Egyébiránt Bazaine vallomásai semmi újat sem tartalmaztak. Al német kormány mindinkább határozottabban lép fel a klerikálisok ellen. Meggyőződvén hogy az izgatottság, mely Elszászban néhány hét óta ismét uralkodik, leginkább a papság által idéztetett föl, következő kibocsátványt tett közzé: a császári kormány eddig gyakorolt szelídsége ki van merítve, s el van határozva, az uralgó üzelmeknek véglegesen véget vetni. Teljesen biztos tudósítások nyomán tudja, hogy a kath papság legfőbb tényezője az elszászi izgatásoknak, mely nemcsak a magánbeszélgetések alkalmával agitál a fennálló rend ellen, hanem nyilvánosan a templomokban is izgatja a lakosságot. E szerint a császári kormány a jövőben a kath. papságot úgy nyilvános, mint magánnyilatkozataiban szigorúan ellenőrizteti, s az illetők ellen a törvény teljes szigorával fel fog lépni. Ezen kibocsátvány az összes papsággal közlendő. Pétervárott e ha 3dikán mondták ki a Netschafeff-perben elfogott harmadik vádlott csoport felett az ítéletet. Közülük Alexandrowski Warwara halálra ítéltetett, Libhutin hadnagy 16 s Teyls tanuló pedig 4 havi fogságra. A többi tíz, köztük három nő, felmentetett. A salzburgi történtekhez a bécsi „Abendpost,“ a hivatalos lap esti lapja hosszas hallgatás után most a maga részéről is hozzászól. Nem lesz érdektelen megtudni, mivel hitegeti a jámbor olvasót: — Nem ide tartozik — úgymond — a két monarcha találkozásának politikai fontosságát közelebbről méltányolni, de ha azon különös okból, melylyel a két felség az első találkozáskor üdvözlé egymást, szabad valamit következtetni: az az Auszria-Magyarország és az új német birodalom közti teljes egyetértés. E tekintetben minden kétely teljesen ki van zárva és azt még inkább kizárja az a kiváló kegy, melylyel Ferencz József és Vilmos császár a vezér államférfiakat külcsönösen kitüntették, így bizonyára figyelemre méltó, hogy Ferencz József császár a német császár lakásán tartott cerclében Bismarck herczeggel különösen kegyesen beszélt, míg Vilmos császár, miután megérkezte után azonnal üdvözlő Beust grófot, ugyanazon cerclében, újra szívélyesen üdvözlé őt, miben részesültek Nohenwarth és Andrássy gróf miniszterelnökök is. Konstantinápolyból sürgönyzik,hogy Server Effendi basává és külügyminiszterré neveztetett ki. — Az albániai lázadás úgy látszik még most sincs leverve, mert folyton uj csapatokat szállítanak oda. Magyarok Amerikában. *) New-York, 1871. augusztus. Hazánkfiainak társulása és egyesülése a külföldön mindenesetre a legszebb bizonyítéka annak, hogy nemzetünkben is meg van a társulási szellem, s hogy érezzük annak szükségét, mikép nemcsak önmagunkért, de egymásért is kell tennünk valamit. Az utóbbi évek e tekintetben igen kedvező eredményt mutatnak fel azon mozgalmakról, melyek a társulás terén hazánkban történnek, de örvendetesebb tapasztalni azt, hogy külföldön élő magyar ifjúságunk sem maradt hátra e tekintetben, hanem a nemzetiség fenntartása, s jótékonysági és művelődési czélok által buzdíttatva, a külföldön egyleteket alapított, hol az újonnan érkezett és rendesen tapasztalatlan ifjú szíves fogadtatást, utasításokat és, ha épen kell, segélyt is találhat. A külföldi magyar egyletekkel hosszabb idő óta levelezésben lévén, az amerikai continenset illetőleg csak egy, a new-yorki magyar egylet jött tudomásomra. Képzelhető, mennyire megörültem, midőn kutatásaim folytán sikerült megtudnom, hogy Észak-Amerikában nem egy, hanem öt magyar egylet áll fenn jelenleg. Ide nem számítva a megszűnt „Magyar ápoló egyletet,“ és a buenos-ayresi magyar-osztrák olvasókört, mely utóbbiról azonban egy év óta hírt nem hall) Ez érdekes közleményt a „Vasárnapi Újság“ legutóbbi számából veszszük át, na láttam, és igy ezekkel együtt Amerikában nem kevesebb, mint 7 magyar egyletet alapítottak hazánkfiai. De lássuk ezeknek kissé részletes ismertetését, mely sorozatnál az alapítási idő szolgáljon zsinórmértékül. Az első magyar egylet Amerikában New- Yorkban 1852-ik év november havában alakult. Freund F. honfitársunk elnöklete s „Magyar beteg ápoló czim alatt. Czélja volt menekült hazánkfiait szükség és betegség esetén az egyleti pénztár erejéhez képest segélyezni és gyámolitani. Alaptőkéje 115 dollár volt. Tagja lehetett minden magyar, sőt oly külföldi is, ki a magyar ügy mellett tettlegesen részt vett. Belépti dij 50 cent, a havi dij 25 centre határoztatott. Segélyezésben csak az részesült, ki már hat hétig tagja volt az egyletnek. Különösen hangzanak az egyleti jegyzőnek, Kornis Károlynak következő szavai, melyekkel azokat akará belépésre buzdítni, kik vagy még be nem léptek, vagy belépni nem akartak: „Méltán mind saját önmaga, mind pedig honfitársai ellen való megbocsáthatlan bűn részese gyanánt tekinthető az olyan, aki mindamellett is, hogy ezt tenni módjában áll, e most említett jótékony egyletbe való lépést teljesíteni elmulasztja.“ Volt ez egyletnek fiók pénztára is, melyből oly honfiak kaptak segélyt, kiknek helyzetük nem engedé meg még a fentebbi csekély összeg kiadását sem. E fiók pénztár vagyona sokáig 8 dollár volt, mit az itt még most is oly jó emlékezetben élő hazánkfia László Károly gyarapítótt némileg adakozásával. Sem az alapszabályok egy példányát, sem a tagok névsorát nem sikerült megkapnom ; ez utóbbiak hihetőleg azok lehettek, kiknek neveit e közleményeim első czikkében felsoroltam. A második magyar egylet, a Clevelandi magyar segélyző egylet. Alakult Clevelandban, Ohio államban (1863. okt. 5-én.) Czélja a szükségben levő tagtársakat betegség esetén segélyezni, kiterjesztvén azonban segélyezését oly honfitársakra is, kik épen nem tagjai az egyletnek. Halál esetén az illető tag özvegye 100, és minden egyes gyermeke az elhaltnak 10 dollár jutalékban részesül. Van azonkívül özvegy- és árvapénztára is, melybe minden tag negyedévenként 35 centet fizet. Ami mint amerikai egyletnél különös az hogy 1. 35 cent dijt negyedévenként nem előre, hanem utólagosan fizetik. A tisztviselők és tagok az elmaradásért 50 centil egész 5 dollárig terjedő büntetést fizetnek. Ez egylet tagjai leginkább magyar izraeliták lévén, előre is gyaníthatjuk, hogy hivatalos nyelvük a német, sőt ezt alapszabályilag egyszer és mindenkorra elhatározták. Ez egyrel több hazai lapot is tart, a többi közt hallom, a „Vasárnapi Ujság“-ot is. Összes vagyona a legutóbbi kimutatás szerint 9743 dollár 25 cent. Az árvapénztár alaptőkéje 248 dollár 98 cent. Tagjainak száma jelenleg 100. Elnök : Sempliner S. Alelnök Goldner E. Titkár: Guttmann S. Pénzügyi titkár : Heilprin Lajos. Pénztárnok : Sempliner H. Bizottmányi tagok : Dr. Horwitz J. és Lewis L. A harmadik magyar egylet 1865-ik év tavaszán alakult New-Yorkban, czime : „Első magyar beteg és segélyző egylet.“ Czélját eléggé megmagyarázza czíme. Tagjainak száma megoldás kulcsa — a múltra fátyolt vetve, a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatot, haladék nélkül törvény erejére emeltetné s avval természetesen a kir. tetszvényjogot eltemetné ? Elismerem hogy alkalmasint az lenne az első következménye hogy valamennyi püspök forma szerint kihirdetné a csalhatlansági dogmát. Hát aztán ? Ez, mondjátok, nem csak iszonyú bolondság, de veszedelmes is annyiban, amennyiben a csalhatlan pápa — különösen ha a placetum végkép el lesz törölve — újabb bolondságokat hirdethet, sőt — s ebben fekszik a veszedelem — oly rendeleteket is küldhet dogmatikus tanítások leple alatt, amelyek az állam czéljaival ellenkeznek. 150—170 közt váltakozik. Alaptőkéje 3000 dolláron felül áll, sőt mi több, van már tulajdon temetkezési helye is. Az egyleli tagok beléptükkor okmányt kapnak, melynek egyik oldalán Kolumbus, másikán egy bajuszát pedrőgatyás gulyás-bojtár diszlik, nem tudva, miképen jutott ő Kolumbus szomszédságába. Felettük a magyar és amerikai lobogó van alkalmazva az illető czimerekkel együtt. A szöveg három nyelven van fogalmazva, melyek közül a magyar az első; de hogy mily nyelvészeti tökélylyel, elég lesz a sok közül megemlítenem, hogy „New-York State- et, tartomány, illetőleg állam helyett „tartalom“nak fordította egy új magyar hazánkfia, úgy hogy akaratlanul is mosolyogni kell, midőn olvassuk: „New-York tartalomi jegyző“ stb. Be is látta az egylet bizottmánya e kirívó hiányokat, és most, már készen van az új okmány, melyen egy általam kölcsönzött „Pannónia“ foglalja el az okmány homlokzatát a két haza czímerével, s ügyesen alkalmazott lobogóikkal együtt. A csikós bojtár és Kolumbus is elmaradt ezúttal, s helyüket csinos díszítmények foglalják el. A ■ magyar szöveget is hiány nélkül alkalmazták. Elnöke ez egyletnek: Goldstein Fülöp ; alelnök : Berg Lajos; titkár: Teschner Farkas; a halotti bizottmány elnöke : Braun Mór. Alapszabályai s hivatalos nyelve ennek is német. Évenként tánczvigalmat rendez, melyen a csárdás soha sem hiányzik, csak az a kár, hogy a gépies cseh zenészek e magyar dallamokat nem félékből, hanem csak kótákból játszszák. E mulatságokra rendesen meghívják a most következő new-yorki magyar egyletet is. A „New-yorki magyar egylet“, mely valóban minden izében magyar, 1865-ik év okt. hó Egy zalamegyei nő 5 forint kíséretében a következő sorokat intézi hozzánk. Óhajtjuk, hogy nemes szavai viszhangra találjanak honleányaink kebelében. 14-én alakult, Zágonyi Károly elnöklete alatt, Eisler Mór orvos hazánkfia lakásán (9-ik utcza 226-ik szám). Az alapszabály készítő bizottmány állott Eisler Mór, Heilprin Mihály és Rózsafi Mátyás hazánkfiaiból. Elnökei az egyletnek következők valónak : Perczel Miklós, ki 1866. ápril 7-én tartott rendkívüli közgyűlésben indítványozó Deák Ferenczhez feliratot intézni, mit a gyűlés csak azon esetben fogadott el, hogy az „a baloldal szellemében történjék.“ A felirat László Károly indítványára a jegyzőkönyvbe is felvétetett. — Harmadik elnök volt: Hamar Sándor; negyedik Benyitzky Kornél; ötödik Black Dávid; 6-dik Csermelyi József; 7-ik Zsulánszky László. Az egylet akkori jóltevői közt találjuk László Károly, Heilprin Mihály, Xántus, Doleschal, Kiss, Rózsafi, stb. neveit. Tagjainak száma a százat meghaladta. Ugyanezen egylet birtokába ment át a fentebb említett betegápoló-egylet vagyona, mely 180 dollárt meghaladott. Ez egylet az utóbbi időben némi hanyatlásnak indult, mi annyival inkább sajnálatra méltó, mivel ez volt az egyedüli egylet, melyben a magyar elem valóban képviselve volt. 1870-ik év július 6-án tartott közgyűlésen Záhonyi Gyula egy indítványt olvasott föl az egylet átalakulását illetőleg, mit a tagok helyesléssel fogadtak. Kineveztetett egy: Záhonyi Gyula, Wochenberger Nándor és Glosz Sándor tagokból álló bizottmány, kik a reform és alapszabály tervezeteket elkészítvén, azt a gyűlésnek benyújtották. Ezen időponttól kezdve az egylet ismét virágzásnak indult, a tagok szaporodtak, úgy hogy ma már a 60-at meghaladják. Tisztelet- A 48-as kör f. hó 14-én reggeli 9 órakor értekezletet tart saját helyiségeiben. A pápai csalítatlanság és az állam. Régóta készülök e tárgyról írni s igen sajnálom, hogy eddig nem tettem, tulajdonképen nem tehettem. *) Sajnálom azért, mert a kérdés igen fontos s a közvélemény, nézetem szerint, hibás irányba tereltetik. Ilyen esetben pedig polgárnak közbe nem szólni a kötelességmulasztás. Egy józan észt kigúnyoló, a századot, melyben élünk, vakmerően kihívó új hitágazat alkottatott Rómában: a pápai csalítatlanság. A legőszintébb katholikus hívek megbotránkoztak a jezsuiták eme oktalan újításán, a politikus világ Európaszerte aggodalomba esett annak lehető következései miatt, s az államférfiak gondolkozni, tanácskozni kezdtek a teendők felett. Magyarországon sokan azon hitben éltek eleinte, hogy a veszélyesnek tartott hitelv nem fog kihirdettetni nálunk, részint azért, mert a magyar főpapok, kettő kivételével, Rómában is ellene voltak, részint, mert a kihirdetés a kir. tetszvénytől föltételeztetik, a melyet pedig a kormány nem volt hajlandó megadni. Csalódtak. Két főpap közzétette a csalhatlansági tant. A törvénynek, helyesebben törvényes gyakorlatnak ily megsértése kemény felszólalásra szolgáltatott okot a sajtónak. A lapok pártkülönbség nélkül sürgették a kormányt, hogy a vakmerő főpapokkal a törvény szigorát éreztesse s a veszedelmes tan hirdetését akadályoztassa meg hazánkban. Hasonló vélemény nyilvánult magában az országos képviselőházban, mikor Simonyi Ernő barátom interpellációjára a vallás és közoktatási miniszter azt felelte, hogy a székesfehérvári püspök ellen —a nyitrairól akkor nem volt szó — a csalhatlansági dogmának a kormány engedelme nélkül lett közzététele miatt a törvényes eljárást meg fogja indítani. A miniszter nyilatkozata általános tetszés közt vétetett tudomásul. Azóta uj tények még jobban ingerel-ték föl a közönség kedélyét. *) Barátunk több hétig gyöngélkedett. Szerk. Tizenhárom főpap, — élükön a prímás — s igy egynek — a kalocsai érseknek — kivételével, valamennyi érsek és püspök (a szepesi csak azóta foglalván el székét) utólagos hozzájárulását tudatta a pápával az előbb ellenzett dogmákhoz s ezt—legalább a kassairól bizonyosan tudom — köz- és magántudomás végett (pro publica et privata notitia) a megyebeli papságnak megküldötte. Sőt, egyik, — meglehet, többen — a tanítóknak is meghagyta, hogy az uj hitelvet az iskolákban is tanítsák. Ezen új tények mondom egyrészt, másfelől a kormány tétlensége még a székesfehérvári püspökkel szemben is, aki ellen pedig ünnepélyesen megígérte, hogy fog törvényesen eljárni, olajat öntöttek a tűzre s most már nem csak a hírlapok, hanem egyes városok képviselőtestületei is unszolják a minisztériumot cselekvésre, részint pedig maguk gondoskodnak óvszerekről. A helyzet véleményem szerint igen komoly. Valúton állunk. Egyik felül a törvényes eljárás, másik felől az elnézés útja áll előttünk. Mind a kettőnek fontos következései lehetnek az országra nézve. Vizsgáljuk meg tehát nyugodtan, melyik itt a jobbik a kettő közül. Lebegjen szemeink előtt egyfelől a törvény, másfelől a vallásszabadság s a haza belnyugodalma. Ne vezessen elhatározásunkban semmi szenvedély, s fontoljuk meg jól annak következményeit. Quidquid agis, prudenter agas, et respire ii nem. Kétséget nem szenved, hogy a pápai bullát királyi engedelem nélkül kihirdetett főpapok ellen van joga a kormánynak törvényesen eljárni; csak az a kérdés először, mi az a törvényes eljárás, másodszor, tanácsos-e azt követni ? Nem alapulván írott törvényen, de csupán gyakorlaton a királyi tetszvényjog, hiába keresnek törvénykönyvünkben akár a követendő eljárást, akár a megszabandó büntetést. Egyikre úgy, mint a másikra nézve csak gyakorlatra lehet hivatkozni. Ez pedig tudtommal abból áll, hogy a kormány a daczoló főpapot rendelet által a javadalmaktól megfosztja. De ezen a múlt században követett eljárás véleményem szerint ma nem ismételhető. Alkotmányos országban bírói ítélet nélkül senkit sem szabad akár személyes szabadságától, akár javai élvezésétől megfosztani. Bíró elé kell vinni tehát a dolgot. De ki legyen a bíró s mi legyen a büntetés ? Nálam a törvénykönyvben jártasabbakra bízom annak eldöntését, vájjon lehetne-e ez esetben illetékes bírót találni; én az okoskodás tovább fűzése kedvéért felteszem nemcsak azt, hogy van ilyen bíró, de azt is, hogy ez a javadalom elvesztését mondaná ki itéletileg a placetumot megvető főpapokra. Mi történnék akkor ? Nem lévén megfosztva egyházi hatóságától — s ettől talán bajos is lenne őt megfosztani a jelen esetben — azt akár valamely zárdából, akár más házból folytatná a főpap, ha megtakarított pénze nincs, püspök-filléreket szedvén a hívektől, vagy püspök társai s talán a katholikus casino gazdag tagjai által segélyeztetvén. — Az uj dogmát pedig hirdetné mint eleddig, sőt talán még nagyobb buzgalommal. S ha meghalna s a kormány uj püspököt akarna nevezni Helyébe , a pápa , kitől annak meg- s erősítése függ, bizonyosan ahhoz kötné megegyezését, hogy az új püspök a csalóhatatlanságot elismerje, mit ha a kor-mány meg nem engedne, a praeconisation elis a megye püspök nélkül maradna. Pedig tudjuk, vannak egyházi functiók, amelyeket a pápa által megerősített püspök végezhet, csupán. Hát ha még nem csak a placetumot egyszerűen megvetett két püspök, hanem a többi, számra 13 főpap ellen is hasonló eljárást akarna követni a kormány, nem azért ugyan hogy hozzájárultak a dogmához — mert hisz ezt aligha lehetne a placetum megsértésének keresztelni — hanem hogy a placetum kijátszásával, az iskolákban rendelték el taníttatni az uj hitágazatot? Utoljára valamennyi püspök ki lenne űzve jószágából — a mi ugyan nem nagy szerencsétlenség lenne az egy házra, föltéve hogy a jószágok jövedelmei annak és a nevelésnek czéljaira fordittatnának — de a mi — ha a mostani püspökök elhalnak s a pápa az újakat csak az infallibilitás elismerése mellett akarná megerősíteni, a kormány pedig csak a nélkül kinevezni — elvégre is nagy zavarra s bonyodalomra vezetne, a mely — bonyodalom — ha csak a jövő pápa, illetőleg egy uj általános zsinat a szóban levő hitelvtől el nem áll, — amit talán nem is tehet többé — alighanem a világi hatalom engedésével fogna végződni. A pápa haragját, átkait nem is veszem számba, pedig annyi bizonyos hogy az s ezek ugyan el nem maradnának. /"Immár most nézzük mi következnék abból, ha a kormány sem a tizenhárom utóbbi, sem az első két főpap ellen nem lépne fel büntetőleg, hanem . . . s ez a ! Ami az elsőt, t. i. azt illeti, hogy az infallibilitás bolondság, az igaz, s igen sajnálatos hogy találkozott hatszáz egynéhány főpap, aki, ahelyett hogy másképen gondoskodott volna a reá hízott nyáj üdvösségéről, ily esztelenséget gondolt ki vagy adta hozzá megegyezését, s vállalkozik annak terjesztésére. De hát az állam vizsgálja-e meg, ha váljon valamely hitágazat észszerű-e vagy sem? Nem tagadása lenne-e ez gyakorlatilag a vallásszabadság elvének? Az állam csak azt nem tűrheti hogy vallás ürügye alatt az ország törvényei megtámadtassanak, s magát akárki polgári kötelességeinek teljesítése alól fölmentse. Ha netalán a csalhatatlan pápa, noha csalhatatlansága csupán hittani dolgokra terjed ki, ezeknek köpönyege alatt az ország polgári törvényei ellen izgatni akarna, s a püspökök ilynemű rendeleteit is végrehajtanák, akkor igenis beáll az eset, ahol az ily főpapok ellen a törvények egész szigorát lehet és kell is alkalmazni, megfosztva őket nem csak javadalmaik haszonvételétől, de ha kell, szabadságuktól is, mint akármily közönséges embert. De azért, mert az infallibilitás folytán ily esetek felmerülhetnek, az infallibilitást magát nem engedni kihirdettetni, én sem szükségesnek, sem a vallásszabadság elvével megegyezőnek nem tartom. S Amerikában bizonyosan senkinek sem is jut eszébe a kihirdetés megakadályozását indítványozni. Ha a magyar kormány a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatot, mely évek óta készen van, annak idején felvetette s törvény erejére emeltette volna, most nem lenne zavarban az iránt, mit tegyen , sújtsa-e vájjon az engedetlen püspököket a placetum megvetéséért, vagy pedig tűrje hogy a fennálló törvény s a kormány tekintélye semmibe se vétessék, így bosszulja meg magát rajta az ő rövidlátása, s igy fogja magát megboszulni egyéb mulasztás is amit elkövet. De miután már benne van a hínárban s illetőleg az ő mulasztása miatt benne vagyunk mindnyájan, akik a világi államot képezzük, nem marad, véleményem szerint egyéb hátra, mint nem üldözni a placetum ellen vétett főpapokat, hanem haladék nélkül megalkotva a vallásszabadsági törvényt, várni, hogy miképen fog majd élni a maga új hatalmával ; pápa, egyik kezünkben a hitszabadság zászlóját lobogtatva, a másikban pedig az igazság fegyverét tartva a polgári törvények, a polgári társaság uraiméra, Irányi Dániel. A két elfelejtett sir.