Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-26 / 220. szám
nem mindenki mondja, hogy nagyon fontos dologról van szó, másként nem is tartanának ülést oly rendkívüli időben t. i. vasárnap és este! hiszen csak nem komédiánsok a képviselők ! Egy jó barátom pláne azt sejti, hogy valami függetlenségi nyilatkozatról van szó. Isten tudja mily érdekes dolgokat beszélt volna még nekem az a jó öreg úr, ha abban a perczben az elnök meg nem szólal, megértetvén az editoriummal, miszerint az ülésnek egyedüli czélja a kölcsöntörvény harmadik felolvasása. — Hát mégis csak komédia! — mormogá az öreg ur s indult kifelé s utána az egész közönség. Bizony csak komédia az egész! Talján Náczi. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Szept. 24. d. u. 0 órakor. Elnök: Somsich Pál. Jegyzők Széll K, Parcsetics, Mihályi és Jámbor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Papp József törvényjavaslatot terjeszt be a háznak, mely szerint Kövárvidékén egy kir. törvényszék fölállítása iránt a minisztérium fölhatalmaztatik. Ki fog nyomatni és a képviselők közt kiosztatni. Horn Ede. Egy interpellációt vagyok szerencsés az igazságügyminiszter úrhoz intézni és annak indokolása helyett csak a tényállást fogom előadni. A tényállás pedig, mely az interpelatiót okozza, következő: Két évve ezelőtt történt, hogy egy bosniai kereskedő itt bepereltetett három váltóért, melyeket annak idején nem fizetett. A tárgyalásra kitűzött napon sem jelenvén meg, az itteni váltótörvényszék által elítéltetett. Az ítélet leküldetett a magyar osztrák consulatushoz Bosniába és a vádlott vagyis az elítélt egy ürügy alatt, — az egész ürügy az volt, hogy ő a kiállítót ismeri, de forgatót nem — megtagadta a fizetést. Azt kívánták tőle, hogy hajtsa végre az ítéletet, de erre az mondatott, hogy ez lehetetlen, mivel Magyar és Törökország közt nem létezik olyan szerződés, vagy az ilyen szerződésen alapuló viszonyosság, mely megengedné, hogy az itt kimondott ítélet a consulatus által végrehajtassák. Az illető kereskedő azt hiszi, s nagyon jogosultan , hogy ez, ha a dolog így áll, nagy kárára van a Magyar és a Törökország közti kereskedelemnek , mert a mai világban nem lehet semmiképen a kereskedelmet mindig készpénzzel űzni, hanem váltót kell elfogadni, s ha a magyarországi kereskedőnek nincs semmi biztosítéka arról, hogy a váltó meg fog fizettetni, akkor nekünk úgyszólván, semmi kereskedelmünk nem lehet többé Törökországgal. Hozzáteszik az illetők még azt is, hogy daczára annak, hogy ily szerződés talán nem létezik, mégis sokszor történt diplomatikai interventió útján vagy máskép, hogy az ily ítéletek mégis végrehajtottak. Részemről szintén osztozom azon véleményben, hogy nagy kárára volna a magyar kereskedelemnek, ha a felől nem gondoskodnánk, s hogy olyan időben, mikor Siámmal, Chinával és Japánnal kötünk kereskedelmi szerződéseket, s Magyarországnak kereskedelmét ez országokkal mindenkép kifejleszteni törekedünk. Igazságos és nagyon szükséges volna a felől is gondoskodni, hogy kereskedelmünk Törökországgal egészen biztosítva legyen. (Helyesli.) E czélból bátor vagyok a következő interpellate intézni a tiszt, igazságügy miniszter úrhoz ,olvassa az interpellate. Először: van-e tudomása arról, hogy a Törökországban működő magyar-osztrák consulatus végrehajthatatlanoknak mondja a török alattvalók ellen honi törvényhatóságaink által magyar polgárok érdekében hozott ítéleteket. Másodszor ha van, szándékozik-e szerződés útján vagy máskép véget vetni e helyzetnek, mely Magyarország és Törökország közti kereskedelemnek kifejlődését nagyon nehezíti ? Elnök: Az illető miniszter úrnak ki fog adatni. Szontagh Pál (göm.) beadja Torna- és Abaujmegye több bányavárosának kérvényét, melyben Rozsnyón egy bányabiróság felállítását kérik. — A kérvényi bizottsághoz utasittatik, Váltunk lefelé a hajóra, hogy fáradt lábainknak e terített asztalok mellett megadjuk a kellő pihenést, kiszáradt torkainknak pedig a borkenőcsöt. III. rész. Az ebéd. Mit írhatnánk róla mást, minthogy elég jó és elég drága ebéd volt, melyet egész sor toaszt fűszerezett. Gazdag nyári eső alakjában hullott a jó kívánat a fiatal lelkű ősz tudós, Henszlman fejére, kit még e nagy dicsősége közepett sem jellemezhetne jobban semmi sem, mint az a toasztja, melyet ebéd alatt elmondott s melyet egy éber gyorsíró vendégtárs szívességéből ime itt közlünk. Vegyünk kezünkbe hosszú olvasót, s hasonlítsuk pátereit és aveit a történelem rendes sorozatos dolgok folyamához, a credokat pedig csomó-és fénypontjaihoz: ekkor Visegrád hazánknak oly olvasója, melyben az Anjouk és Mátyás alatt két főeredőt imádkoztak le, melyen tehát történelmünk fénypontjait olvashatjuk. E eredők után ismét a sorozatos páterek és avekhez érünk, sóvárogva u megváltozott eredők után; de azért a mindennapiságot sem szabad elvétnünk, lenéznünk , mert: „non possumus omnes esse Cicerones, Maares“ magyarul: nem ehetjük meg mind a borsót és maronit; legjobb esetben a mindennapit parentálnunk szabad, de ezt ne tegyük akadémikus módra, mely szerint a parentáló eldődit mindig portentum és lumen mundi gyanánt szokta tekinteni sajnálkozva, hogy az elhunyt nem élhetett örökké s nem vezethetett bennünket tovább is lámpája lidércz fényénél a mocsárba; legyünk tehát igazságosak, és ne kívánjunk egyebet történészeinktől sem, mint hogy ne csak az okmányok holt betűi fölött, hanem a valóságos világító lámpa, minő a visegrádi emlék is, tekintetbevételével okoskodjanak , mert az emlékek vlágánál meglepjük őseinket sajátságos magánéletük mozzanataiban, palotában vagy kunyhóban, ingben vagy panyókában, dísztermekben vagy legtitkosabb utaikon, hová Kottannerné a reszelőt dobta, miután sikerült a koronát elcsenni, s ittperasso Ez után felolvastatván harmadszor a 30 millió államkölcsönről szóló tvjavaslat, a többség által elfogadtatott. Más tárgy napirenden nem lévén, elnök hétfő d. e. 10 órára hirdet ülést, a jelen ülést pedig fél 7 órakor oszlatja el. A képviselőház ülése szept. 25. Elnök Somsich Pál 10 óra után nyitja meg az ülést. Jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen van Bittó, Pauler, Szlávy. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesittetik. Elnök bejelenti Abauj megye feliratát a megyei költségekre vonatkozólag; Hont megye feliratát az 1870. 47. t. sz. 91. §-a módosítása tárgyában; Heves megye feliratát, melyben hagyatéki tárgyalásokat közigazgatási utonell elintéztetni; ugyancsak Hevesmegye a megyei rendőrséget újabb törvény által kéri szabályoztatok Végül szintén Heves megyének feliratát, melyben Somkuton királyi törvényszéket kér felállítani. Vidacs János benyújtja a pesti kpti postakezelők kérvényét, melyben lakbérük mielőbbi felemeltetését, úgyszintén terhes és nagy felelősséggel járó hivataluk tekintetbe vételével fizetésük magasabb illetékbe való helyeztetését kérik. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Flathy György Korponán megválasztott képviselő bemutatja megbízó levelét. (Éljenzés.) Az igazoló bizottsághoz utasíttatik. Benedek Gyula határozati javaslatot ad be, melyben az igazságügyért oda utasíttatni indítványozza, hogy a királyföldön és kapcsolt részekben levő úrbéri viszonyokra vonatkozólag még ez ülésszak alatt terjeszszen be tvjavaslatot, s addig az e tárgyú és természetű perek, legyenek bármily stádiumban, függesztessenek fel.— Ki fog nyomatni. Ürményi Miksa bemutatja a kérvényi bizottságnak sorjegyzékét, jelentvén, hogy soron kívüli kérvények is vannak. — Ki fog nyomatni. Következik a napirenden levő tárgy: az igazságügyi póthitelről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Széll Kálmán közp.bizottsági előadónak a tvjavaslat mellett történt rövid felszólalása után, ajavaslat úgy általában,mint részleteiben minden vita nélkül elfogadtatott. A holnapi ülésben harmadszor fog felolvastatok Ezután beadatnak a szavazatok a Györffy Gyula által indítványozott és az ipar törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő 15 ös bizottságra. Az ellenzéknek következők a jelöltjei: Chorin Ferencz, Éber Nándor, Érkövy Adolf, Fálk Miksa, Györffy Gyula, Házmán Ferencz, Helfy Ignácz, Horn Ede, Korizmics László, Máttyus Arisztid, Móricz Pál, Philippovics Simon, Rannicher Jakab, Szentpály Jenő, Vidacs János. A szavazás eredménye a holnap déli 12 órakor tartandó ülésben fog kihirdettetni. Ez ülés napirendjére tűzetik ki a mai ülésben elfogadott tvjavaslat harmadszori felolvasása és a kérvényi bizottság előadója által igen sürgősnek állított két kérvény soronkívüli tárgyalása. Ülés vége d. e. 11 órakor. A második magyar jogászgyűlés A szombati ismerkedési estélylyel kezdődött, melyet Pest városa rendezett vendégei számára a redoute-ban. Második mozzanata a tegnapi teljes ülés volt. Ezt Pauler közoktatási miniszter, mint az állandó bizottság elnöke számos tag jelenlétében nyitotta meg rövid üdvözlő beszéddel, mire csakhamar az elnökválasztás ejtetett meg. Két jelölt volt: Horvát Boldizsár és Hofmann Pál s ezek közül az első 302 szavazattal 91 ellenében választatott meg. Megelőzőleg Bogsich Lajos, pestvárosi h. főbíró üdvözölte a testvérfőváros törvényhatósága nevében a jogászgyűlést. Horvát B. elfoglalva az elnöki széket köszönetet mondott az irányában nyilvánított bizalomért, s aztán röviden felsorolta a lefolyt év eredményeit a jogreform körében, és a második jogászgyűlés feladatát vázolta. Éljenzéssel fogadott beszéde után alelnökké: Gyarmathy Sámuel,a marosvásárhelyi kir. tábla ügyésze választatott, jegyzőkké pedig Ritook Zsigmond, Jakabfalvay Gyula, dr. Weisz Lajos és Kricsfalusy Vilmos neveztettek ki. A napirend második tárgya az állandó biciationem vicinitatis loci v. idearum megemlékezem Börne e mondatáról „Unser Herr Gott ist der grösste Ironiker.“ De mivel épen asztalnál ültunk, szorítkozzunk őseink evésökre vonatkozó szokásaikra. Galeotus Mátyás királyt dicséri, hogy ebédnél sohasem szennyezte be ruháit, mint tették szakálszáritó udvarnagyjai; akkortájban t. i. még az udvarnál is használták, mint a mai törökök, eleven villa gyanánt saját eleven ujjaikat. A kassai főoltár egyik képén a thütringiai landgraf, sz. Erzsébet férje, II. Fridrik császárt megvendégelvén tányér alakra vágott kenyérdarabot tesz elébe tányér gyanánt, és talán ily kenyértányér őse a mi szalonoskenyerünknek is,mindkettőről elmondhatjuk: hunczvut ki meg nem eszi tányérját. Ebből a T. P. láthatja, mily demokrata elem van a középkor királyi szokásaiban is, s hogy így a régész is maradhat demokrata, kivált ha a szalonnapiritást szereti. De miután ez így van, emlékezzünk meg demokratikailag azokról is, kik e mai mulatságunk alapkövét tették le kezök munkájával, és, mivel magunknak van jó dolgunk, gondoskodjunk, hogy nekik is jusson egy kis szalon a száraz kenyereikre. Grimnél gyönyörű mesét olvasunk. Valamely hatalmas király templomot építvén, önmagának akart föntartani minden dicsőséget, s azért halálbüntetés alatt mindenkit eltiltott az építkezéshez való hozzájárulástól, ekkor egy szegény, de jámbor özvegy szénát hintett azon ökrök elébe, melyek a templom köveit hurczolták. Ezen özvegy példáját követvén, úgy hiszem, hogy a mai mulatság felesleg jövedelmét legjobban arra fordíthatom, ha nagyrészét azon szorgalmatos napszámosok csekély jutalmazására használom, kik véres verítékkel roppant hőségben és porban, s gyakran ivóviz nélkül Visegrád fellegvárának felélesztésén dolgoztak. Emelem tehát poharamat, s valamint az egész haza, úgy különösen a Visegrádon alkalmazott szorgalmas munkás népének gyarapodására és jobblétére. A negyedik szakosztály (bírósági szervezet, polgári eljárás stb.) dr. Brode Lipót elnöklete alatt tanácskozott. Felvette dr. Környey János indítványát, mely így hangzik: „A magyar jogászgyűlés mondja ki meggyőződéseként : A közjegyzőségi kényszer mint jogtalan, majdnem a kivihetetlenségig czélszerűen mellőzendő, azaz a honosítandó közjegyzőségi törvénybe fel ne vétessék: valamely jogügylet azért érvénytelen, mert az arróli okmányt nem a közjegyző szerkesztette és hitelesítette.“ Brode mint indítványtevő újra ajánlván javaslatát az elfogadásra, utána Halmossy Endre, Manheimer László, Bogdán Lajos, Enger Tivadar, s mások szóltak a kérdéshez úgy hogy elnök a délután tartandó ülésre tűzte ki a vita folytatását. A délutáni ülésben dr. Teleszky István tett következő módosítást, mely szavazattöbbséggel el is fogadtatott. Mondja ki a jogászgyűlés, hogy a jegyzői kényszer azon értelemben, miszerint valamely jogügylet érvényessége vagy dologban jogszerzése az okiratnak közjegyzői felvétele vagy hitelesítésétől tétessék függővé, — mellőztessék. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. SZEPTEMBER 26. zottság titkárának jelentése volt az egylet pénztárát illetőleg. — E szerint a múlt év bevétele 11,090 frt 38 kr., s kiadása 10,799 frt 43 kr. volt. Az ellenőrzés ügyében rövid vita fejlődött ki, mely számvizsgáló bizottság választásával végződött, mire az alapszabályok módosításra vonatkozó indítványok kerültek tárgyalására. Ezek nagyobbrészt változatlanul elfogadtattak, s hosszabb vitát csak a 14. szakaszhoz javasolt módosítás idézett elő, de ez is a bizottság által tett szövegezésben fogadtatott el. A tanácskozási szabályok módosítására beadott indítványok vétetvén tárgyalás alá, kószább vita nélkül megszavaztattak, s ezután a szavazatszedő bizottság választatott meg Környey, Szilágyi V., Sághy, Teleszky és Brode tagokból. Következett a tizenhat indítványnak a szakosztályhoz való utasítása. Az 1, 2, 6, 10, 12, 13 és 14 számú indítványok az egyesült első és második szakosztályhoz, a 8, 9, 15 és 16 számú a harmadikhoz s végre a 3, 4, 5, 7 és 11 számi a negyedik szakosztályhoz utasittattak. Ezzel az ülés befejeztetett. Ugyanaznap délután a jogászgyülés tagjai nagy számmal mentek ki a zugligetbe, hol közebéd volt rendezve tiszteletökre. Az ebéd elég kedélyes volt s a pohárköszöntéseknek csak esti hét órára lett vége. Éltették az elnököt, a nőket, Pest városát stb. s akiknek ez alkalommal mégsem jutott ki az éltetésből, azok vigasztalódhatnak, mert a még hátralevő díszebéd és búcsú estélyén rájuk is kerül a sor. A szakosztályok ma reggel 9 órakor kezdték meg a tárgyalásaikat az egyetem jogi tantermeiben. Sok szó, kevés beszéd, ez volt nagyobbrészt a tanácskozások jelszava, noha tagadhatatlan, hogy egyesek részéről szorosan a tárgyhoz tartozó s jeles beszédeket is hallottunk. De ezek kisebbségben voltak. Az egyes üléseknek a következőkben adjuk rövid kvázlatát. Az első és második szakosztály együttesen kezdvén meg tárgyalásait, Hoffmann Pált választotta elnökévé. Tárgyalásra jött dr. Teleszky István nagyváradi ügyvéd indítványa a törvényes örökösödés törvényhozási tárgyában, mely szerint a jogászgyűlés által kimondandó legyen: 1. Hogy a törvényes örökösödés, be nem várva a magyar magánjogi törvénykönyv megalkotását és életbe léptetését, külön törvény által ideiglenesen szabályozandó. 2. Hogy a törvényes örökösödés rendje, mint az örökhagyó végrendelkezését pótló, az örökhagyó átalában védelmezett akaratának lehető érvényre emelésével, az örökség tárgyát képező vagyonok minőségének különbségeit nem tekintve, tehát öröklött és szerzett vagyonokra nézve egyformán határozandó meg. 3. Hogy a túlélő házastárs törvényes öröklési joga szinte szerzett és öröklött vagyonra való tekintet nélkül azon elv szerint állapítandó meg, miszerint minél távolabbi öröklésképes rokonokkal együttesen hivatik a túlélő házastárs az öröklésre, annál nagyobb legyen az őt illető öröklési hányad. Teleszky behatóan fejtegette az indítványa mellett szóló indokokat, amihez a maga részéről Győry Elek előadó is járult. Szóltak még mellette dr. Bozóky Lajos, dr. Sághy Gyula Vajkay Károly és Wavrik Béla, ellene pedig dr. Czenthe József, Vida Lajos, Pósfay Károly. Az indítványozó zárszava után javaslata lényegtelen módosítással elfogadta. A harmadik osztály, melynek körébe a büntetőjogi kérdések osztottak, Szentgyörgyi Imre elnöklete alatt először Boor József komáromi ügyvéd indítványát tárgyalta, mely szerint mondja ki a jogászgyűlés, „hogy a jó igazságszolgáltatás érdeke kívánja, hogy az állam önálló, felelős és hatáskörökre nézve utasítással állandó kér törvényszéki orvosok kineveztetése iránt, a bíróságokkal egyetértve rögtön gondoskodjék.“ Grosz Lajos az egészségügyi tanács véleményét adja be, mely oda megy ki, hogy az új állomások létesítését szükségesnek mondja. Indítványtevő erre hosszasan indokolja javaslatát, melyhez Csukássy Károly, Mátyus Aristid és Várady Mihály szólnak. Mátyus Aristid csak az elvet kívánván kimondatni, következő szövegezést ajánl: „mondja ki a gyűlés, hogy a jó igazságszolgáltatás kívánja, hogy mielőbb önálló és felelős törvényszéki orvosok neveztessenek ki. “ Az indítvány e szövegezéssel fogadtatott el. Második tárgy dr. Friedmann Bernhard pesti ügyvéd indiványa . Mondja ki a jogászgyűlés, hogy „politikai, és főbenjáró bűnügyekre nézve hazánkban esküdtszéki eljárás volna honosítandó“. E tárgyhoz inditvány tevén kívül, még dr. Dárday, Kormos, Jakabfalvay, dr. Erényi, Ritoók, Gyarmathy és Mátyus szóltak, a különböző oldalról világítván meg a tárgyát, mely eldöntetlen maradt. Az idő előrehaladottsága miatt ugyanis a tárgyalás folytatása a legközelebbi szűkülésre halasztatott. 't o t'tht itt 4is i rfw'ii. Egerbelgyen és Győren lakó volt székelyhus,.ár családok kérvénye, az 1849-ben elvett szolgálatbeli lovaik kártérítése, a lótáp és öltönypénz alapban lévő pénzük visszaadása tárgyában. A. B. C. D. E. E. (t. 11. 1. és K.10 drb.) melléklettel. Mélyen tisztelt képviselőház! Erdély alapjogát magában foglaló Leopoldi diploma 8-ik pontja ellenére 1762-ben a választást mellőzve Bécsből kinevezett s törvényellenesen szervezett arisztokrat bureaucratico absolutisticus főkormányszék Bukkow osztrák tábornokkal, mint kinevezett gubernátorral élén 1864-ben mint a történetből tudjuk erőhatalommal a székelyekkel felvétette a fegyvert s azokat határőr katonákká tette. Az erdélyi arisztokratico absolutismus, a sikertől elmámorodva, azután nem csak székelyföldön vagy az ország határszélén, hanem az ország közepén is, az úgynevezett „Erdélyi urak“ akarata s ajánlatára, nemes községekkel s abban lakott nemes emberekkel és erőszakkal felvétette a fegyvert. Ily után alakult volt meg a 11-ik székely határőrhuszár ezred 2-dik őrnagyi osztály, Hunyad Alsófehér- Torda megyékben és Aranyosszékben. Torda megye területén volt Egerbegy nemes városa az ő nemes lakosságával, egy hadnagygyal az élén, s ugyan e megye területéhez tartozott kiváltságos Gyéres városa teljes önkormányzattal birt törvényhatóság, az ő donatarius és privilegizált nemes lakosságával tanács és egy kapitánynyal az élén. Az oláhság lakta Mezőség szájában levő ezen két magyar község, mint a magyar elem sara szúrta a szemét az oláh jobbágyságot hová tovább és minél kiterjedtebb területen terjeszteni vágyó arisztokratiának, s a székelyföldre visszatért, az ártatlan mádéfalusiak kiontott vérétől piruló Bukkow német generált föllovagolták Egerbegy és Gyéres ellen, miszerint a fegyvert ezekkel vétetné fel, a zsarnokot nem kellett sokat ösztönözni, mind az egerbegyi mind a gyéresi nemességgel erőszakkal felvétette a fegyvert, Gyéresnek mint törvényhatóságnak kapitányát és tizenkét tanácsosát vasra verette, s a vasas németei által úgy kisértette maga elébe Egerbegyre, így lettek az egerbegyiek és gyéresiek határőr katonákká, s beosztattak a székelyhuszár ezredbe s alakították ebben a 2-ik őrnagyi 1 -sír század 1-ső szakaszát. Ezen zsarnoki tény folytonos sérelmeink tárgya volt 1848 előtt, fokozván még ezt azon tudat is, hogy egész Tordamegyében csak velünk vetették fel a fegyvert, s rajtunk töltötte boszuját az osztrák-magyar absolutismus. Az fegyver erőszakos felvétele után azonnal rászorították elődeinket, hogy a szakasz felszerelésére 65 lovat vettek s 65 huszárt az utolsó sarkantyuszegig saját erszényükből fel kellett szerelniük. És igy azon nemes birtokok, melyek épen olyan jogi természetűek voltak, mint akármelyike azoknak, melyeket a múlt században — itt Erdélyben lett grófok vagy bárók bírtak — ily teherrel terheltettek meg, s abban az időben a bevétel, öltönyszerzés és katonatartással oly nagy adó alá tétettek, a hármaskönyv 9-ik czime és a Leopoldi diploma 2-ik pontjának a nemesi jogok s birtokok biztosítására vonatkozó törvények ellenére, mint sehol Európában, se Magyar és Erdélyországban. Ezen törvénytelen cselekménynyel személy és birtokjoggal együtt és egyszerre rabszolgaságra vettettünk , s nagyobb teher alá tétettünk, mint minőben voltak bárhol itt Erdélyben a jobbágyok, minden családnak, lett légyen az csak egy férfiból álló is — egy lovat és egy huszárt kellett kiállítani s tartani, s a tényleges katonai szolgálaton kívül, tömérdek más költséges szolgálatokat kellett 60 éves koráig mindenkinek lennie. A fegyver felvétetésekor több helyen különösen a két oláh határőr gyalogezredbeliek a katonáskodásra birtokot is kaptak az osztrák erdélyi magyar államtól, még a csíki s háromszéki székelyek is bizonyos részt kaptak azért — illetőleg a katonaszolgálatért — az úgynevezett „Revindicált székely havasokból,és csak mi voltunk azok, kik ezen rendkívüli nagy teher könnyebbitésére — mit a zsarnokság ránk rakott — semmivel se segíttettünk — semmi kárpótlásban nem részeltettünk. Ezen nagy teher alatt a katona családok a sok háború miatt úgy elszegényedtek, hogy már 1815 után nem bírták a terheket hordozni, s ekkor aztán a szakasz számát 35-re leszállították s az elszegényedett családokat componálták a tehervételére illetőleg a katona állításra és tartásra. A későbbi székelyhuszár ezeredet illető határszabályok (Grenz Systema) szerint úgy jön megállapítva miszerint: ha a ló háborúban pusztulna el, úgy a kincstár egészben tartozik azt kárpótolni, — ha pedig a ló idehaza pusztult el — vagy szolgálat tehetetlenség miatt kimustráltatott, úgy a családnak kellett — régen azonnal — más lovat venni, ha pedig a három évenként tartani szokott ezeredi gyakorlat alatt (Contractio) pusztulna el a ló, úgy csak felerézben tartozik a kincstár kárpótolni. Később 1820 innét, minthogy a családok csak nem elkoldusodtak s a katonáskodás miatt birtokuk nagyobb részét mind el kellett adniok, az eddigi szabályrendelet megváltoztatott, hogy ha valamelyik családnak a lova a háborún kívül elpusztult, nem kellett tüstént lovat venni, hanem évenként a lótartásra adni rendelt 42 véka zab és 240 portio széna tavaszonként eladatott, s a pénz az ezred pénztárába a század által beküldetett — mig az a 110 port öszszegre egy könnyű lovaskatona alá való ló árára felnőtt. Ekkor a család nem adott be több pénzt, s mikor szükség volt rá, a pénz az ezered pénztárából lóvásárlásra kivétetett. Az igy befizetett pénzből lett aztán az úgynevezett „Lótáp pénz“ (Fourage geld) mely pénzösszeg folytonosan 6% kamatozott ezen alap számára — a nélkül, hogy az évi kamatok a lótáp összeghez csatoltattak volna ; nem mert a későbbi rendeletek szerint egy öltönypénztárt is állítottak fel, és ide tétettek a kamatok, s ezen kamatokon kívül még minden család egy bizonyos összeget fizetett be évenkint az öltönypénztárba — melynek czélja az volt, hogy idővel, midőn magát oda növi ki, a huszárok azon pénztárból láttassanak el katona ruházattal. Tehát volt Szepsi Gyöngyösön az ezred kezelése alatt egy lótáp pénztár (fourage Casse) és egy öltönypénztár(montur Casse) ez utóbbiba háromszéki és csiki székelyhuszárok nem fizettek be pénzt, mert a revindiált, havasok haszonbéréből bejött összegek tétettek be részükre az őket illetett arányban, s minthogy nekünk ezen havasokban részünk nem volt, azért kellett évenkint készpénzt befizetnünk, hogy abban részarányunk legyen. így állott a székely huszárezred 1848. előtt — úgy érte ezt 1848. is. A szabályrendeletek mellett minden tavaszon a lótáp és öltönypénzek az ezrednél lévő pénztárba beszállittattak, onnét ezen pénzen négy hét alatt 61t/0 kamatra kötelezvény mellett mind kiadattak, és igy 1848-ban június hóban a pénzek mind elszálva voltak, s azokból egy krajczár kárba nem mehetett, sem később abban a magyar pénzjegyek megsemmisítésével kár nem lehetett, mert az egész alapösszeg az adatok által kiállított kötelezvényekben volt a pénztárban, és ezen összegek az ötvenes években az erdélyi cs. kir. financz procurator hivatal által rajtunk, kik abból kölcsön vettünk — a kamatok kamatjának 600-tólijával együtt mind exequáltattak. Az 1848-dik évi erdélyi Ill-ik törvényczikk -nek 3. 4. és 5. §-sal tényleges szolgálatot tévő nemzetőrökké alakították át a székelyhuszár ezredet is. Az említett 5. §. ezt rendeli: „A jelen súlyos körülmények között, mivel a hon kül és belbátorsága mindenfelül fenyegettetvén, nővel az ország minden lakosai a közveszély fegyverreli meggátlására kötelesek, azért a fegyvert viselő (effectiv standbeli) székelység mint nemzetőr köteles katonai rendes fegyelem mellett katonáskodni, és a király és hon bizton számot is tart arra, hogy a hon védelme körüli kötelességét egész készséggel és buzgósággal teljesítendi, — önként értetik azonban, hogy ezen kötelezettsége jelen alakjában csakis a közelebbi közös hongyűlésnek a honvédelem tárgyában teendő intézkedéséig tartand. Mely közidőre is rendeltetik: a) „Ezen fegyveres (effectiv stand)őrség valamint szolgálata úgy gyakorlatai alkalmával is mindenkor rendes zsoldot hozand.“ E törvényczikk szerint velünk az ország szabadon rendelkezett, s mi mint hazafiak örömmel ajánlottuk fel szolgálatkészségünket. 1848. ápril havában már az oláh mozgalom miatt táborba szállottunk, s Magyarországnak a bécsi kamarilla által több oldalról megtámadott igaz joga védelmezésében a jog s önvédelmi harcz egész folyama alatt híven megmaradtunk, megvetve a német kormány minden ajánlatát, ígéretét s kecsegtetéseit — végkép elutasítva magunktól a haza vampyr természetű elleneit; s azon fegyvert, melyet a haza szent joga — az 1848-diki törvények megvédelmezésére fogtunk kezünkbe — csak az 1849-iki gyászos honárulás következtében facsarták ki kezünkből. S azért, mert az édesanya házához hívek voltunk, azok maradtunk, meg is lakoltatott az osztrák absolutismus. A világosi gyásznap után nemsokára a bécsi kormány nem csak az effectív standbeli székelyhuszárokat közülünk, hanem 40 éves koráig a családok minden férfi tagját Galicziába kísértette, s ott a Ilik nevű sorhuszár ezredbe mind besoroztatta, ha nyomorékok nem voltak, ezáltal több család tönkre jutott; itthon maradtak a szegény nők neveletlen gyermekeikkel apa nélkül, épen abban az időben, midőn a magyarpénzjegyek megsemmisítésével vagyonuk egy részét megsemmisítve látták ; mikor egy ily nagy csapás után a családokra háramlott nyomor tűrhetővé tevésére az összes családtagok szorgalmas tevékenysége igényeltetett, ily időben rabolták el az apákat, a kézfőket a szegény családok köréből, s jutottak ez által több családok oly ínségre, melyből ma sem tudnak kigázolni És ebben a legnyomoruságosabb időben tartattak a családfők családuktól távol egész az 1853-ik évig s csak ekkor bocsáttattak haza, midőn már családaik csak nem koldusbotra jutottak. Minket az első szakaszbelieket épen azon lovainkkal soroztak be 1849-ik szeptember elején a császári katonák közé, melyeket az 1848. előtt saját erszényünkből vettünk, s mint saját tulajdonunkkal a fenn idézett országos törvény szerint a haza szolgálatába léptünk. Elbocsátásunkkor kérelmeztünk a császári katonai parancsnoksághoz az ott maradott — illetőleg tőlünk ily után elvett — lovaink pénzbeli kártérítéséért, s már akkor igazunk elismertetett, s megígértetett, miszerint a pénzbeli kárpótlást meg fogjuk kapni, s ezzel az ígérettel bocsáttattunk haza. S amint haza jöttünk, megtudtuk azt is, miszerint az ezred pénztárában (Sepsi Szentgyörgyön) volt lótáp és öltönyfelszerelési pénzeink, az absolut kormány által mind elfoglaltattak s átvétettek, s kezelés végett Szebenbe vitettek s az erdélyi cs. kir. pénzügyi főigazgatóságnak átadattak. Mi mihelyt a rémuralom szelidebb alacot öltött, nem késtünk tulajdonunk követelésével fellépni — úgy a jogtalanul elvett lovaink kártérítése, mint a jogtalanul efoglalt öltöny s lótáp pénzének visszaadása tárgyában , — több versen, kérvényezve igazunkat bebizonyítva, a bécsi kormány is kénytelen volt végre igazunkat elismerni, s a főkormányszéknek 1865-ben május 2-án 12052. szám alatt költő alatt tisztelettel hiteles másolatban ide csatolt rendeletével értésünkre adatott, miszerint az általunk kiállított s tőlünk 1849. vége felé elvett szolgálati lovainkért még netán be nem jelentett kárpótlási igényeink megtevésére 1865. szept. hó vége tűzetvén ki határidőül. Mi a fennhivatott cs. k. hadügyminiszteri ápril 14-ről 882. sz. a. kelt rendeletnek eleget téve 1865. szeptember 8-án a B. alatt ide csatolt kimutatás szerint bejelentésünket a tisztség utján a főkormányszékhez megtettük, s abban kimutattuk, hogy 27 darab szolgálattevő lovunk vétetett el tőlünk a cs. k. lovas sorezred számára, s azok kárpótolandók. A mi a lótáp és öltöny felszerelési pénzalapot illeti az 1860. nov. 5-én 48356. sz. alatt kelt cs. kir. pénzügyminiszteri intézménynél