Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-19 / 214. szám
214-ik szám. Kedd, 1871. szeptember 19. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi Iroda, Lipót utcza 11. szám, földszint.lve intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .... 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Előfizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Adakozások.*) A „munkás mozgalom“ czimén elfogott egyének nyomorban sínylődő családjaik javára: Áthozatal............................. Budáról: Kovács József ur ivén . . . ■ 7 „ 60 „ Pálmay Lipót ur ivén . . . • 11 „ „ Bogisich Ferencz ur ivén . . • 1 „ 40 „ Bogisich Károly ur inén . . • 10 „ „ Összesen . . 389 frt 64 kr. A Budavár ostrománál 1849. május hó 21-én elvérzett, s a Buda krisztinavárosi sirkertben nyugvó honvédek síremlékére vettük a „Pécsi polgári olvasó kör“-ből a következő adakozásokat: Nagy Ferencz 2 frt, Kis József 1 frt, Sinkay János 1 frt, Bubreg Ferencz 1 frt, Piribauer János 1 frt, Kontz György 1 frt, Cséfay Imre 1 frt, Mathievics István 20 kr, Dekleva Ferencz 50 kr, Finta István 50 kr, Szemányi János 1 frt, Simonfay János 1 frt, Bogovits Antal 1 frt, Obetkó Zsigmond 50 kr, Dunst Pál 50 kr, Lohr Ignácz 50 kr, Babócsay Pál 1 frt, Dénes György 1 frt, Bognár Jószef 1 frt, Balogh Károly 1 frt, Simony Péter 1 frt, Szondy Alajos 50 kr, Szives Ignácz 1 frt, Dobos István 30 kr, Farkas István ügyvéd 1 frt, Zavaros Péter ügyvéd 1 frt, Blauhorn Antal 1 frt, Pehm Gábor 1 frt, Szakácsy Dániel képviselő 1 frt, Vajda János 2 frt. Vanszesen 28 frt. 20 kr. Pest, szeptember 16. Francziaország alkotmányos gépezete, a nemzetgyűlés tegnap óta szünetel. Utolsó működése az Arnim gróffal, mint Bismarck helyettesével kötött szerződés helybenhagyása volt, mely szerint a franczia részről teendő adóengedményekért Németország négy kerületből kivonja seregeit s a megszálló sereg számát 50.000 emberre szállítja alá. A háború történetének íróihoz most Bordoune thnok, Garibaldi hadsegéde szegődött. A vosges-i hadsereg működéséről irt munkát, melyben konstatálja, hogy e sereg vereségét Gambetta határozatlansága okozta, mert az előnyomulást nem merte elrendelni, és ezért úgy Cambriel tábornok , mint Grégg polgári ügynök lemondottak. Garibaldit védi azon igazságtalan vád ellen, mintha a jezsuitákat önkényesen űzte volna ki. Mert ezt a polgári hatóság útján, előleges értesítés és szabad útlevél mellett tette, miután a jezsuiták a szószékről izgattak a garibaldisták ellen, és titkon Svájczon át értesíték a poroszokat a hadak állásáról. A communisták megkegyelmezése tárgyában Gambetta, Brisson és Louis Blancs társaik a nemzetgyűlésnek előterjesztést tettek, melyben meleg szavakkal védik a 3500 fogoly ügyét s végül következő törvényjavaslatot ajánlott elfogadásra : 1-fő czikk. Az egy év óta Párisban vagy a megyékben elitélt vagy perbefogott politikai bűnösöknek ezennel kegyelem adatik. 2-dik czikk: a jelen amnestia nem terjed azokra, a kik 1) A nevezett bűntetteken kívül nem politikai tettekért fogságba vitettek vagy nagyobb büntetésre ítéltettek; 2) a kik már bevá*) Az egyes adakozók neveit térszüke miatt ki nem tehetjük. Szerk.doltatva a vizsgálat folytán gyújtogatás, orgyilkosság avagy bármily más nem politikai bűn vagy vétségből vádolva, avagy azért elmarasztalva vannak. Politikai tárgy hiányában Angolországban most a munkáskérdés van napirenden. Távirataink jelentést tettek a newcastle-i munkás-strikeról, mely ritka nagy mérvet öltött s már nyolcz hét óta tart, de a többi szén- és vastelepben megindult munkásmozgalom is nagyban megérdemli a figyelmet. Déli és északi Staffordshire-ban, nem különben Fireshire-ban a munkások újabb követelésekkel álltak elő, déli-Wales gyári munkásai pedig most gyűléseznek, hogy tíz perczentnyi díjfelemelés követelésében megállapodjanak. A strike szelleme nem csak az angol munkások között kísért, hanem megszállta az osztrák alkotmányhíveket is. A linzi, laibachi és brünni „németek“ tiltakozását a prágaiak strike-ja követé, mely a zűrzavart még lehetőleg növelte. Csehország német képviselői tiltakoztak a cseh államjog ellen s ez iránt előterjesztést tettek a cseh országgyűlésnek. „A legmagasabb leiratban — így hangzik az előterjesztés többek közt — az alkotmányjog formális tagadása mellett a kormánynak azon álláspontja van elfoglalva,a mely nem foglalja magában ezen jogalapnak ama tiszta elismerését, melyet oly kormánytól, mely közreműködésünket az államjogi kérdéseknél igénybe veszi — kívánni lehet. Ki van ugyan nyilatkoztatva abban, hogy azon kötelezettségek továbbra is kötelezők, melyeket ő felsége többi királyságai és tartományai irányában az 1860., okt. 20-ki diploma, valamint az 1861. febr 26-ki, és 1867. decz. 21-ki alaptörvények, s végre a magyar királyságnak adott királyi eskü által elismert. De épen ezen nyilatkozat vonja ki a cseh királyságot az alkotmány keretéből, amennyiben az utóbbi a legmagasabb leirat szerint erre vonatkozólag nem, hanem már csak a többi királyságokra és tartományokra tekintetik kötelezőnek és ez által egyidejűleg a cseh királyság és polgárainak alkotmányosan megszerzett jogai megtagadtalak. Mi nem adhatjuk segédkezünket oly politikához, mely tiszta osztrák meggyőződéseinkkel, nemzeti érzületeinkkel s érdekeinkkel, végre legszentebb kötelességeinkkel ellenmondásban áll. Azért kényszerülve érezzük magunkat, a landtag további tárgyalásain részt nem venni. Az osztrák kormány magatartásáról e tényekkel szemben nem sok hallatszik. Kormánypárti lapok szerint Hohenwarth kész a tényekkel számolni s nyugodtan tűri a németek kilépését, miután a landtagok azért nem lesznek határozatképtelenek. Spanyolországból egy Isabella és Montpensier bg közötti fusióról írnak. E szerint Alfonso herczeg nőül fogja venni Montpensier egyik leányát, s Alfonso kiskorúsága alatt Montpensier lenne a régens, vagy legalább annak tekintetnék — elvben. A dán országgyűlés október 2-ára hivatott össze. Mexikóból jelentik, hogy Juarez ismét két évre a köztársaság elnökévé választatott. A 48-as kör f. hó 20-án délután 6 órakor értekezletet tart saját helyiségeiben. sáfárkodása után immár úgy közeledünk az egyensúly felé, hogy a mérlegnek egyik serpenyőjében 157.636,451 frt lebeg bevétel gyanánt, holott a másik, a kiadások serpenyőjében 239,624,827 frt nehezedik. Látni fogja, hogy hitelünk immár annyira fejlődött, miszerint 22.125.000 forintnyi szükségletünk kölcsön útján leendő fedezése czéljából 30 millió forintról szóló kötelezvényt kell aláírnunk! Látni fogja, hogy a rendes és rendkívüli bevételek s hitelműveletek daczára 52.590,883 forintnyi deficittel kecsegtet a kedves pénzügyminiszter úr, s bizonyosak vagyunk benne, hogy e tekintetben ad abundantiam beváltandja ígéretét. Ha aztán meggondoljuk, hogy e deficit Salzburg után, azaz a fennen hiresztelt békepolitika s a nagyhatalmak egymás iránti csodálatos benső barátsága közepette állapittatik meg, s egy oly termés után, mint a jelen évi — akkor könnyen elképzelheti mindenki, milyen haladásokat fogunk tenni majd jövőre. S meg fogja azt szavazni a mi törvényhozásunk , illetőleg törvényhozási többségünk ? Hogy is nem van-e példa rá, hogy a kormánynak bármely javaslatára „nem“-et mondott volna? S milyen törvényhozás fogja ezen a nép vállaira rótt borzasztó terhet megszavazni ? Olyan, mely tudja hogy a békés háború kérdése nem tőle függ, hogy a békét a törvényhozás minden erőlködése daczára megzavarhatja egy vagy más államférfi valamely meggondolatlan nyilatkozata, ígérete, fenyegetése vagy épen kihívó magatartása, holott oly törvényhozás, mely azért ült egybe, hogy az absolut osztrák kormány által fehatalmazott terheket kevesbítse, s a kiadásokat a bevételekkel egyensúlyba olvassza, meg nemszavazhatja anélkül, hogy a törvényhozás tekintélyét meg ne csorbítaná. Meg nem szavazhatja anélkül, hogy a törvényhozás méltányos és igazságos voltához kötött bizalmat alapjában meg ne rendítené. Ugyan mit mondott volna a magyar királyi kormány például a „kiegyezkedés“ napjaiban, ha valaki azt merte volna állítani, hogy az u. n. alkotmányos parlamentáris magyar kormány sokkal drágább leend és nagyobb deficitet fog csinálni, mint minőket csinált az osztrák absolut kormány. Mit mondtak volna a mindenáron egyezkedők oly „gyanúsításra,“ ha valaki állította volna, hogy a magyar parlamentáris kormány meg fogja hagyni, megfogja tartani mindazon monopóliumokat, melyeket az osztrák absolut kormány behozott, sőt emelni fogja azok súlyát, azok nyomását nemzetgazdaságunk mozgalmainak megbénítására ? Az osztrák nagyhatalmiság óriási követelései rendes alakot öltöttek, rendes kiadásaink fősorozatait teszik. Ezekre nem mondja, s a jelen közös ügyes állapotban nem is mondhatja a pénzügyér : tessék kitörölni, ha látja a törvényhozás, hogy elbírni nem lehet. Saját kiadásaink pedig rendkívüli kiadásokká devalváltattak, s Fiume kikötője vagy a munkába vett vasutak kiépítésére azt mondja a pénzügyér, hogy ezek egyensúlyba hozatala önmagunktól függ. Innen magyarázható aztán, hogy a rendkívüli szükségletek összege 75 mill. 530,348 frtra megy, s 46,128,913 frt deficittel szerepel államháztartásunkban a legbékésebb idők közepette. A rendkívüli kiadások jelentékenyebb tételei: A Pesten építendő fővámhivatal és raktára 800,000 frt; az államjószágoknál építkezésekre s befektetésekre 459,978 frt; az államerdőknél 1.964,887 frt; a bányáknál 1.832,947 frt; vasútkamatokra 10 millió frt; a ferenczcsatornára 500,000 frt; útépítés 1,802,449 vízépítész, 645,530; a gömöri vasutakra 4 millió; a kincstári uradalmak és bányászat érdekében építendő mellékvasutakra 2.481,141 frt; a budapesti Dunapart szabályozása 2.060,000 frt; a fiumei kikötő építése 2.500,000 frt; károlyvárosi vonal építése 10 millió; a m északi vasút salgótarján-rutkai része 7.296,151 frt; a hatvan-miskolczi vonal 3.089,570 frt; a fiumei pályaudvar 1.500,000 frt; a budapesti összekötő vasút 1.500,000 frt; a pest-salgótarjáni vasút helyreállítása 1.105,997 frt; más beruházások a vasutak üzletemelésére 3.173,850 frt stb. stb. Vannak a rendkívüli kiadások közt tételek, melyekre elmondhatjuk, ezek már a mostani kormány bűnei, melyeket el lehetett volna kerülni mint szintén azon hitelműveleteket, melyek a drága vasúti kölcsönök következtében most már mellőzhetlenekké váltak. De átalában ide sorolvák a valódi termékenyítő kiadások, melyek legalább idővel meghozhatják kamatjaikat. Midőn tehát a pénzügyér a kiadások és bevételek helyreállítása véget ezekre utal, azt csak gúnynak nevezhetjük. Átalában az 1872-ki költségvetés is magán hordja a többiek főjellegét, miszerint ezekben Magyarország mint Ausztria kapcsolt s illetőleg alávetett kiegészítő része szerepel. Ennek megszavazása által mint említők ismét közelebb viendi a törvényhozás Magyarországot a teljes pénzügyi bukáshoz s aláássa saját tekintélyét és a hozzá még csatlakozható bizalmat kivált azon többség, mely eddigelé mindig azt hangoztatta, hogy ő menti meg (a kefejogok nagy részének feláldozása árán) az országot, legalább anyagi érdekeinkre nézve. — A képviselőház pénzügyi bizottsága, miután szombaton Csengery Antalt választó elnökévé, ma d. e. ülést tartott. Ebben a költségvetésről részletes előterjesztések létettek, s az a megállapodás történt, hogy a bizottság a kölcsönjavaslat tárgyalását fogja a háznak ajánlani. balróli előleges felvilágosítás nélkül a törvényhozás által kellőleg elintézhetőnek nem tartja. A jegybank tárgyában kiküldött országos bizottság köztudomás szerint oda volt utasítva, hogy véleményt adjon az iránt: minő törvényhozási intézkedések létesítendők a jegybankügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett a hazai hitel önálló, szilárd alapokon feküdjék.“ A bizottság, mondja ezikkíró, „ezen feladata csupán egy részének s ennek is csak részben felelt meg.“ Véleményt mond arról hogy a pénzforgalom hazánkban mikép biztosíttathatnék 1876. évig, ha t. i. a pénzügyminiszter az osztrák n. bankkal egyezkednék s a bank törvénytelen tzelmét Magyarországra nézve törvényesnek ismerné el. A bizottság ezen javaslatára igen szépen és helyesen mondja ezikkiró: „Ha a törvényhozás az országos bizottság javaslata szerint, ezúttal bizonyos engedmények kikötése mellett, — habár csak az 1876. esztendő végéig — az osztrák nemzeti bank szabadalmát elismervén, a magyar korona országaiban törvényesítené, és jövőre egyebet semmit nem határozna: ez elismerés által is már oly kényszerállást teremtene magának, melyből a kibontakozás, a jegybankügy iránti szabad rendelkezésre való átlépés, sokkal nehezebb lenne, mint amilyen az most, midőn az osztrák nemzeti bank szabadalma ideiglenesen sem lévén törvényesítve, a jegybankügyről az ország jogi tekintetben teljesen szabad kézzel rendelkezhetik.“ Örömmel látjuk tehát, hogy az osztrák nemzeti bankkal kötendő bárminemű szövetség ellen, ezikkiró szinte oly határozottan küzd, mint tette eddig s tenni fogja ezután is a M. Újság, teljesen osztván azon meggyőződést, hogy ezáltal az osztrák u. bank által szőtt kötelékekből kibontakozás csak nehezbíttetnék. A jegybank ügy önálló berendezésére vonatkozólag ezikkiró a következőket mondja: „Azon kérdésre, hogy a jegybank-ügy rendezésénél hazánkban az engedélyezési vagy szabad bankrendszer követtessék-e ? s az első esetben csak egy jegybank vagy több ily bank is engedélyeztessék-e ? részemről csak annyit nyilváníthatok, hogy elméletileg a törvények által átalánosan megszabott korlátok és eljárási módozatok között akadálytalanul mozgó szabad bankrendszert vélem legjobbnak; e rendszert hatalmas fegyvernek tekintem azon akadályok legyőzésére, melyekkel a nemzeteknek földmivelésük, iparuk, kereskedelmük, szóval anyagi jólétük fejlesztésében rendszerint küzdeniük kell; czélnak tartom azt, amelynek elérésére az államnak törekednie kell; de tekintve honpolgáraink nagy zömének a pénz- és hitelügyekbeli járatlanságát; anyagi erőnk, tehetségünk idegenek általi épen emiatt könnyen lehetséges, s eddig is már gyakran megtörtént kiaknáztatásának veszélyeit, tekintve iparunk, kereskedésünk fejletlen állapotát és megszokását pénzügyekben az állami gyámságnak, melynek rögtönös megszüntetése polgárainkat könnyen káros tévedésekbe vezethetné: nem merném most még a szabad bankrendszer hatalmas, de kétélű fegyverét kezébe adni e bou polgárainak, s azért ez idő szerint az engedélyezési rendszert vélem követendőnek, s kezdetben csak egy központi jegybankot tartok az országban szétszórandó számos fiók kíséretében, különös tisztelettettel Horvát-Szlavonországokra, felállítandónak; de az ügy további fejlődését a jövőnek tartván fel, nem helyeselhetném, ha az állam, főleg véglegesen, vagy csak igen hosszú időre is most már előre olyképen kötné meg kezét, hogy több jegybankot akkor is, ha azt a közérdek megkívánandja, ne engedélyezhessen, vagy a szabad bankrendszerre még idővel se térhessen át.“ Czikkiró tehát egyelőre az engedélyezési rendszert véli követendőnek, mintegy átmenetelkép a szabad bankrendszer politikájához. Itt nem értünk teljesen egyet czikkiróval, mert arra nézve, hogy elég erősek, elég értelberő helységbeli bizonyos Wögerer revü zseléi, egyáltalában rosz hírben álló egyén, 1866- ban rablógyilkossággal vádolva, a bécs-ujhelyi kerületi törvényszék sorompója elé állíttatott, a hol is ugyanazon év junius 21-dikén — a gyilkosság történése idejébeni hollétét kimutatni nem tudván, s egyéb körülmények is ellene szólván , 20 évi nehéz várfogságra ítéltetett, mely ítélet után Wögerer, a kiszabott büntetés kiállása végett Karthausba vitetett. Múlt évi november 5-én, Sezer Domokos lelkész, a bécs-ujhelyi kerületi törvényszéknek azon jelentést téve , hogy Fuchs Ferencz volt zsandár halálágyán ama gyilkosság elkövetőjének vallja magát, mi is az azonnali megindított vizsgálatból határozottan valónak bizonyult. Kitűnt mellesleg, hogy épen Fuchs volt az a csendőr, ki abban az időben Wögerert a gyilkossággal gyanúsítvány elfogta. Wögerer ezek után tehát négy évig büntelenül szenvedett volna a fogságban, ha azon időközben — holléte kimutathatása végett — egy betöréssel párosult lopást nem vallott volna be, melyet ő épen azon az éjen, mikor a gyilkosság történt, a Heinfeldi templomban vitt volna véghez. Ez eset az előleges vizsgálatból teljes igaznak látszott, és most megtörtént azon ritkán előforduló eset, hogy Wögerer a börtönből azonnal kibocsáttatott, de a templomrablás miatti új ítélethozatal végett ismét a bécs-ujhelyi kerületi törvényszéknek adatott át, mely őt a kiállott 4 év beleszámításával 6 évi börtönre ítélte. A valódi gyilkos Fuchs Ferencz múlt évi november 22-én meghalván, a földi igazságszolgáltatás kezéből menekült. Kevienesi: Két ítélet. ii. (Vége.) Ismét eltelt két év s a fen elbeszélt történet már majdnem egészen feledésbe ment, midőn V. . . város lakossága egy uj esemény folytán ismét a legnagyobb izgatottságban volt. Egy ház épülésénél ugyanis egy fal összedőlvén, számos kőmivest és napszámost részint egészen agyonütött, részint súlyosan megsebesített. Ezen utóbbiak közt volt egy Horn nevű napszámos is, ki oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy fölgyógyulásához többé semmi remény sem volt. Az orvosok megmenthetlennek nyilvániták. Mindamellett tovább élt, mintsem hitték volna, egy belső küzdelem nyomai valának rajta észrevehetők s úgy látszott,mintha e miatt nem tudna megválni az élettől. Végre az utolsó szentség felvevése véget papot kért. Ez csakhamar megjelenvén nála, kinyilatkoztatá előtte , miszerint lelkiismeretét súlyos bűntett terheli. — A lelki pásztor azon fölszólitására , miszerint lelki nyugalma végett vesse le arról ezen nyomasztó terhet, bevallá, hogy pár évvel azelőtt ő (Horn) gyilkolta meg az erdőben Gerlach gabonakereskedőt, s Grobe Vilmos, kinek ama gyilkosság miatt kell a fenyítőházban tölteni ifjú életét, egészen ártatlan. „Abban az időben — úgymond Horn — egészen foglalkozásaibul voltam, s véletlen jutottam annak tudomására, hogy Gerlach még az nap késő estéjén az erdőn keresztül menend, azonnal felkelt bennem a gondolat, útját állani, a miért is idején az erdőbe siettem ; csak oda érve jutott eszemben, hogy semmi eszközöm, melylyel a gyilkosságot elkövethetném, azért tehát a fejszét keresendő Grobe fakamrájába lopództam, ahol azt csekély keresés után meg is találtam. A helyiségről pontos ismeretem volt, miután fél évig mint szolga Grobe szolgálatában állottam. A kutya mely szintén akkor is szokott helyén a kamara előtt feküdt, felismert s azért minden nesz nélkül mehettem be és ki a kamarából. A fejszét magamhoz vévén, avval kezemben az erdő közepe táján az út mellett elrejtőzve lestem a gabnakereskedő jöttét; az nem sokára oda érvén, kiugrottam rejtekhelyemből s egy hatalmas ütéssel földre temtem. Mint reménytettem volt, Gerlach sok pénzt hozott magával. Tárczáját és óráját egy odvas fába dugtam, a fejszét elvetettem magamtól. Hogy valamikép el ne áruljam magam, csak igen mértékletesen mertem a pénzzel élni ; az órát nem hogy eladni — de még az odvas fából sem mertem kivenni soha. Midőn Grohe és fiai elfogattak, lelkiismeretem mindenesetre hangosan kezdett ellenem szólani, de utóvégre mégis örvendtem , hogy a gyanú másokra fordult. De a sírba nem bírtam magammal vinni bűnös titkomat, nem akarván, miszerint egy ártatlannak, halálom után is én helyettem kelljen szenvedni.“ Ezen vallomás egészen váratlanul jött. A pap azonnal megteve a hatóságnak erről a jelentést, és Horn még élt addig, míg azt a hatóságtól kiküldöttek elő ismételhette és megerősíthette. Egyszersmind a rendőrség az erdőben a Horn által jelzett odvas fa után fürkészett, melyet megtalálván , abban csakugyan a meggyilkolttól elrabolt óra és tárcza megtaláltattak. Grobe Vilmos büntetlenül lett elitéltetése Fölött ezek után semmi kétség sem foroghatván fenn többé, a hatóság sietett még aznap viszszaadni neki a már körülbelül harmadfél év előtt elvesztett szabadságot. V . . . lakosságára ezen esemény mély benyomást tön. Groheék elfogatásakor sokan dicsekedtek éles elméjükkel, bölcs előrelátásukkal és ime most világosan kiderült, hogy vakok voltak , sokan elégedetlenek voltak az esküdtszék határozatával, mely szerint csak Vilmos ítéltetett el, és az öreg Grobhe és Henrik fia általa nem vétkeseknek nyilváníttatván, szabadon bocsáttattak — és ime most beláthatták, hogy az egynek elítélésénél is mily nagy tévedés történt. Vilmos kiszabadulása után azon tervét hallatván, miszerint mihelyt egy kis pénzt kereshet, övéit Amerikába akarja követni, számos polgár egyesült, hogy összegyűjtsék a pénzt s egyébféléket, melyek ily hosszú út megtevéséhez szükségeltetnek. Vilmos e könyöradományokat vonakodott elfogadni, mert daczos — és mondhatni — szilárd akarata a hosszú fogságban sem töretett meg. „Elfogadom mégis — monda végre az adományzók sok unszolására — elfogadom, hogy minél előbb távozhassam innét, mert ha még A „Hon“ és „Elenőr“ közelebbi száma „Nézetek a bankügyi valuta rendezéséről“ czím alatt, névaláírás nélkül, de hihetőleg Ghyczy Kálmán tollából kezd egy czikksorozatot közeszmecsere végett, mert a nagyfontosságú ügyet mint mondja kimerítő eszmecsere és minden elsóká itt időzöm, talán még igazán gonosztevővé leendek. Keblemben nagyon érzem az ösztönt, boszut állani azokon, kik által a fegyházba vettettem, holott ártatlan voltam s a legszentebb igazat beszéltem. A fenyitő házban vad gondolatok támadnak az ember lelkében, főképen ha tudja, hogy büntelenül kell abban szenvednie.“ A bírói tévedhetés kimutatására befejezésül felhozzuk még a következő nemrég egy német lapban olvasott s alsó Ausztriában történt eseményt. Nem mulaszthatjuk azonban kijelenteni, miszerint mi azáltal, hogy a bírói tévedhetés kimutatására törekszünk,korántsem azt akarjuk, hogy a bíró tévedés eshetősége miatt talán ne is ítéljen , mi a bírói tévedhetést csak megdönthetően érvül akarjuk használni a halálbüntetés eltörlésére. Mert ha már elég sajnos és az illetőnek egész további életfolyására szerencsétlenül kiható egy ártatlannak csak fogságra elítéltetése is, mely pedig, kiderülvén az igazság a vélt bűnös szabadon bocsáttatásával némileg jóvá tehető, mennyivel fájdalmasabb tehát, ha ily esetben a vélt bűnösök egy többé legkevésbbé sem jóvá tehető ítélet lett végrehajtva ! Hogy a bírák az ilyenféle eseteknél a kétségkívül bekövetkezendő lelki mardosás alól felmentessenek, javítsuk börtönrendszerünket a szükséges kényszermunkaházak felállításával, hogy így a bűnös a reá adott büntetés idejének kiállása alatt is szolgálatot tegyen a társadalomnak, de töröljük el a halálbüntetést, mely, mint már azt hisszük eléggé kimutattuk, sem jogos, sem a czélnak megfelelő nem lehet. Az említett esemény következő: Alsó-Ausztriában, a pottensteini járáshoz tartozó Krem A jövő év költségei. Haladunk. Ezt többé senki kétségbe nem vonhatja. Ha azonban netalán akadna mégis valaki széles e hazában, ki ez örvendeztető’ tényről nem akarna tökéletesen meggyőződve lenni: az olvassa el a pénzügyminiszter által előterjesztett 1872-ki költségvetést s látni fogja, mily óriási léptekkel haladunk — a végbukás felé. Látni fogja, hogy bölcseink rövid évi A bankügy s a valuta rendezése.