Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1871-09-19 / 214. szám

214-ik szám. Kedd, 1871. szeptember 19. V. évfolyam. Kiadó-h­ivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi Iroda, Lipót utcza 11. szám, földszint.­lve intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre .... 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. E­lőfizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadó­hivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben pos­tautalvány­nyal eszközölhetni. Adakozások.*) A „munkás mozgalom“ czimén elfogott egyének nyomorban sínylődő csa­ládjaik javára: Áthozatal............................. Budáról: Kovács József ur ivén . . . ■ 7 „ 60 „ Pálmay Lipót ur ivén . . . • 11 „­­ „ Bogisich Ferencz ur ivén . . • 1 „ 40 „ Bogisich Károly ur inén . . • 10 „­­ „ Összesen . . 389 frt 64 kr. A Budavár ostrománál 1849. május hó 21-én elvérzett, s a Buda krisztinavárosi sirkertbe­n nyugvó honvédek síremlékére vettük a „Pécsi polgári olvasó kör“-ből a következő adakozásokat: Nagy Ferencz 2 frt, Kis József 1 frt, Sin­k­ay János 1 frt, Bubreg Ferencz 1 frt, Piribauer János 1 frt, Kontz György 1 frt, Cséfay Imre 1 frt, Mathievics Ist­ván 20 kr, Dekleva Ferencz 50 kr, Finta István 50 kr, Szemányi János 1 frt, Simonfay János 1 frt, Bogovits Antal 1 frt, Obetkó Zsigmond 50 kr, Dunst Pál 50 kr, Lohr Ignácz 50 kr, Babócsay Pál 1 frt, Dénes György 1 frt, Bognár Jósze­f 1 frt, Balogh Károly 1 frt, Simony Péter 1 frt, Szondy Alajos 50 kr, Szives Ignácz 1 frt, Dobos István 30 kr, Farkas István ügyvéd 1 frt, Zavaros Péter ügyvéd 1 frt, Blauhorn Antal 1 frt, Pehm Gábor 1 frt, Szakácsy Dániel képviselő 1 frt, Vajda János 2 frt. Van­­szesen 28 frt. 20 kr. Pest, szeptember 16. Francziaország alkotmányos gépezete, a nemzetgyűlés tegnap óta szünetel. Utolsó mű­ködése az Arnim gróffal, mint Bismarck helyet­tesével kötött szerződés helybenhagyása volt, mely szerint a franczia részről teendő adóen­­gedményekért Németország négy kerületből ki­vonja seregeit s a megszálló sereg számát 50.000 emberre szállítja alá. A háború történetének íróihoz most Bordoune thnok, Garibaldi hadsegéde szegődött. A vos­­ges-i hadsereg működéséről irt munkát, mely­ben konstatálja, hogy e sereg vereségét Gam­­betta határozatlansága okozta, mert az előnyo­mulást nem merte elrendelni, és ezért úgy Cam­­briel tábornok , mint Grégg polgári ügynök lemondottak. Garibaldit védi azon igazságtalan vád ellen, mintha a jezsuitákat önkényesen űzte volna ki. Mert ezt a polgári hatóság útján, elő­­leges értesítés és szabad útlevél mellett tette, miután a jezsuiták a szószékről izgattak a gari­­baldisták ellen, és titkon Svájczon át értesíték a poroszokat a hadak állásáról. A communisták megkegyelmezése tárgyában Gambetta, Brisson és Louis Blanc­s társaik a nemzetgyűlésnek előterjesztést tettek, melyben meleg szavakkal védik a 3500 fogoly ügyét s végül következő törvényjavaslatot ajánlott elfo­gadásra : 1-fő czikk. Az egy év óta Párisban vagy a megyékben elitélt vagy perbefogott po­litikai bűnösöknek ezennel kegyelem adatik. 2-dik czikk: a jelen amnestia nem terjed azok­ra, a kik 1) A nevezett bűntetteken kívül nem politikai tettekért fogságba vitettek vagy na­gyobb büntetésre ítéltettek; 2) a kik már bevá­*) Az egyes adakozók neveit térszü­ke miatt ki nem tehetjük. Szerk.­doltatva a vizsgálat folytán gyújtogatás, orgyil­kosság avagy bármily más nem politikai bűn vagy vétségből vádolva, avagy azért elmarasz­talva vannak. Politikai tárgy hiányában Angolország­ban most a munkáskérdés van napirenden. Tá­virataink jelentést tettek a new­castle-i mun­­kás-strikeról, mely ritka nagy mérvet öltött s már nyolcz hét óta tart, de a többi szén- és vas­telepben megindult munkásmozgalom is nagy­ban megérdemli a figyelmet. Déli és északi Staffordshire-ban, nem különben Fireshire-ban a munkások újabb követelésekkel álltak elő, déli-Wales gyári munkásai pedig most gyű­lé­­seznek, hogy tíz perczentnyi díjfelemelés köve­telésében megállapodjanak. A strike szellem­e nem csak az angol mun­kások között kísért, hanem megszállta az osztrák alkotmányhíveket is. A lin­zi, laibachi és brünni „németek“ tiltakozását a prágaiak strike-ja követé, mely a zűrzavart még lehetőleg növelte. Csehország német kép­viselői tiltakoztak a cseh államjog ellen s ez iránt előterjesztést tettek a cseh országgyűlés­nek. „A legmagasabb leiratban — így hangzik az előterjesztés többek közt — az alkotmány­­jog formális tagadása mellett a kormánynak azon álláspontja van elfoglalva,a­ mely nem fog­lalja magában ezen jogalapnak ama tiszta el­ismerését, melyet oly kormánytól, mely közre­működésünket az államjogi kérdéseknél igény­be veszi — kívánni lehet. Ki van ugyan nyilat­koztatva abban, hogy azon kötelezettségek to­vábbra is kötelezők, melyeket ő felsége többi királyságai és tartományai irányában az 1860., okt. 20-ki diploma, valamint az 1861. febr 26-ki, és 1867. decz. 21-ki alaptörvények, s végre a magyar királyságnak adott királyi es­kü által elismert. De épen ezen nyilatkozat vonja ki a cseh királyságot az alkotmány ke­retéből, a­mennyiben az utóbbi a legmagasabb leirat szerint erre vonatkozólag nem, hanem már csak a többi királyságokra és tartomá­nyokra tekintetik kötelezőnek és ez által egy­idejűleg a cseh királyság és polgárainak alkot­mányosan megszerzett jogai megtagadtalak. Mi nem adhatjuk segédkezünket oly politiká­hoz, mely tiszta osztrák meggyőződéseinkkel, nemzeti érzületeinkkel s érdekeinkkel, végre legszentebb kötelességeinkkel ellenmondásban áll. Azért kényszerülve érezzük magunkat, a landtag további tárgyalásain részt nem venni. Az osztrák kormány magatartásáról e té­nyekkel szemben nem sok hallatszik. Kormány­párti lapok szerint Hohenwarth kész a tények­kel számolni s nyugodtan tűri a németek kilépé­sét, miután a landtagok azért nem lesznek hatá­rozatképtelenek. Spanyolországból egy Isabella és Montpensier bg közötti fusióról írnak. E szerint Alfonso herczeg nőül fogja venni Montpensier egyik leányát, s Alfonso kiskorúsága alatt Mont­­pensier lenne a régens, vagy legalább annak tekintetnék — elvben. A d­á­n országgyűlés október 2-ára hivatott össze. Mexikóból jelentik, hogy Juarez ismét két évre a köztársaság elnökévé választatott. A 48-as kör f. hó 20-án délután 6 órakor értekezletet tart saját he­lyiségeiben. sáfárkodása után immár úgy közeledünk az egyensúly felé, hogy a mérleg­nek egyik serpenyőjében 157.636,451 frt lebeg bevétel gyanánt, holott a má­sik, a kiadások serpenyőjében 239,624,827 frt nehezedik. Látni fogja, hogy hitelünk immár annyira fejlődött, miszerint 22.125.000 forintnyi szükségletünk kölcsön útján le­endő fedezése czéljából 30 millió forint­ról szóló kötelezvényt kell alá­írnunk! Látni fogja, hogy a rendes és rendkí­vüli bevételek s hitelműveletek daczára 52.590,883 forintnyi deficittel kecsegtet a kedves pénzügyminiszter úr, s bizonyo­sak vagyunk benne, hogy e tekintetben ad abundantiam beváltandja ígéretét. Ha aztán meggondoljuk, hogy e defi­cit Salzburg után, azaz a fennen hiresz­­telt béke­politika s a nagyhatalmak egy­­­­más iránti csodálatos benső barátsága kö­zepette állapittatik meg, s egy oly termés után, mint a jelen évi — akkor könnyen elképzelheti mindenki, milyen haladá­sokat fogunk tenni majd jövőre. S meg fogja azt szavazni a mi tör­vényhozásunk , illetőleg törvényhozási többségünk ? Hogy is nem van-e példa rá, hogy a kormánynak bármely javaslatára „nem“-et mondott volna? S milyen törvényhozás fogja ezen a nép vállaira rótt borzasztó terhet megsza­vazni ? Olyan, mely tudja hogy a béké­s háború kérdése nem tőle függ, hogy a békét a törvényhozás minden erőlködése daczára megzavarhatja egy vagy más ál­lamférfi valamely meggondolatlan nyilat­kozata, ígérete, fenyegetése vagy épen ki­hívó magatartása, holott oly törvényhozás, mely azért ült egybe, hogy az absolut osztrák kormány által fehatalmazott ter­heket kevesbítse, s a kiadásokat a bevé­telekkel egyensúlyba olvassza, meg nem­­szavazhatja a­nélkül, hogy a törvényho­zás tekintélyét meg ne csorbítaná. Meg nem szavazhatja a­nélkül, hogy a törvény­­hozás méltányos és igazságos voltához kötött bizalmat alapjában meg ne ren­dítené. Ugyan mit mondott volna a magyar királyi kormány például a „kiegyezke­­­­dés“ napjaiban, ha valaki azt merte volna állítani, hogy az u. n. alkotmányos parla­mentáris magyar kormány sokkal drá­gább leend és nagyobb deficitet fog csi­nálni, mint minőket csinált az osztrák ab­solut kormány. Mit mondtak volna a mindenáron egyez­­kedők oly „gyanúsításra,“ ha valaki állította volna, hogy a magyar parlamen­táris kormány meg fogja hagyni, meg­fogja tartani mindazon monopóliumokat, melyeket az osztrák absolut kormány behozott, sőt emelni fogja azok súlyát, azok nyomását nemzetgazdaságunk moz­galmainak megbénítására ? Az osztrák nagyhatalmiság óriási kö­vetelései rendes alakot öltöttek, rendes kiadásaink fősorozatait teszik. Ezekre nem mondja, s a jelen közös ügyes álla­potban nem is mondhatja a pénzügyér : tessék kitörölni, ha látja a törvényhozás, hogy elbírni nem lehet. Saját kiadásaink pedig rendkívüli kiadásokká devalváltat­­tak, s Fiume kikötője vagy a munkába vett vasutak kiépítésére azt mondja a pénzügyér, hogy ezek egyensúlyba hoza­tala önmagunktól függ. Innen magyarázható aztán, hogy a rendkívüli szükségletek összege 75 mill. 530,348 frtra megy, s 46,128,913 frt de­ficittel szerepel államháztartásunkban a legbékésebb idők közepette. A rendkívüli kiadások jelentékenyebb tételei: A Pesten építendő fővám­hivatal és raktára 800,000 frt; az államjószá­goknál építkezésekre s befektetésekre 459,978 frt; az államerdőknél 1.964,887 frt; a bányáknál 1.832,947 frt; vasút­­kamatokra 10 millió frt; a ferencz­­csatornára 500,000 frt; útépítés 1,802,449 vízépítész, 645,530; a gömöri vasu­­takra 4 millió; a kincstári uradalmak és bányászat érdekében építendő mellékvas­­utakra 2.481,141 frt; a budapesti Duna­­part szabályozása 2.060,000 frt; a fiumei kikötő építése 2.500,000 frt; károlyvá­­rosi vonal építése 10 millió; a m­ északi vasút salgótarján-rutkai része 7.296,151 frt; a hatvan-miskolczi vonal 3.089,570 frt; a fiumei pályaudvar 1.500,000 frt; a budapesti összekötő vasút 1.500,000 frt; a pest-salgótarjáni vasút helyreállítása 1.105,997 frt; más beruházások a vasutak üzletemelésére 3.173,850 frt stb. stb. Vannak a rendkívüli kiadások közt tételek, melyekre elmondhatjuk, ezek már a mostani kormány bűnei, melyeket el lehetett volna kerülni mint szintén azon hitelműveleteket, melyek a drága vasúti kölcsönök következtében most már mellőz­­hetlenekké váltak. De átalában ide sorol­­vák a valódi termékenyítő kiadások, melyek legalább idővel meghozhatják kamatjaikat. Midőn tehát a pénzügyér a kiadások és bevételek helyreállítása vé­get ezekre utal, azt csak gúnynak nevez­hetjük. Átalában az 1872-ki költségvetés is magán hordja a többiek főjellegét, misze­rint ezekben Magyarország mint Ausztria kapcsolt s illetőleg alávetett kiegészítő része szerepel. Ennek megszavazása által mint említők ismét közelebb viendi a tör­vényhozás Magyarországot a teljes pénz­ügyi bukáshoz s aláássa saját tekintélyét és a hozzá még csatlakozható bizalmat kivált azon többség, mely eddigelé min­dig azt hangoztatta, hogy ő menti meg (a kefejogok nagy részének feláldozása árán) az országot, legalább anyagi érde­keinkre nézve. — A képviselőház pénzügyi bizottsága, miután szombaton Csengery Antalt választó elnökévé, ma d. e. ülést tartott. Ebben a költ­ségvetésről részletes előterjesztések létettek, s az a megállapodás történt, hogy a bizottság a kölcsön­javaslat tárgyalását fogja a háznak ajánlani. balróli előleges felvilágosítás nélkül a törvény­­hozás által kellőleg elintézhetőnek nem tartja. A jegybank tárgyában kiküldött országos bizottság köztudomás szerint oda volt utasítva, hogy véleményt adjon az iránt: minő törvény­hozási intézkedések létesítendők a jegybank­­ügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom bizto­sítása mellett a hazai hitel önálló, szilárd ala­pokon feküdjék.“ A bizottság, mondja ezikkíró, „ezen feladata csupán egy részének s ennek is csak részben fe­lelt meg.“ Véleményt mond arról hogy a pénzfor­galom hazánkban mikép biztosíttathatnék 1876. évig, ha t. i. a pénzügyminiszter az osztrák n. bankkal egyezkednék s a bank törvénytelen t­zelmét Magyarországra nézve törvényesnek is­merné el. A bizottság ezen javaslatára igen szépen és helyesen mondja ezikkiró: „Ha a törvényhozás az országos bizottság javaslata szerint, ezúttal bizonyos engedmények kikötése mellett, — habár csak az 1876. esz­tendő végéig — az osztrák­ nemzeti bank sza­badalmát elismervén, a magyar korona orszá­gaiban törvényesítené, és jövőre egyebet semmit nem határozna: ez elismerés által is már oly kényszer­állást teremtene mag­ának, melyből a kibontakozás, a jegybankügy iránti szabad rendel­kezésre való átlépés, sokkal nehe­zebb lenne, mint a­milyen az most, mi­dőn az osztrák­ nemzeti bank szabadalma ideig­lenesen sem lévén törvényesítve, a jegybank­­ügyről az ország jogi tekintetben teljesen sza­bad kézzel rendelkezhetik.“ Örömmel látjuk tehát, hogy az osztrák nem­zeti bankkal kötendő bárminemű szövetség el­len, ezikkiró szinte oly határozottan küzd, mint tette eddig s tenni fogja ezután is a M. Újság, teljesen osztván azon meggyőződést, hogy ezál­tal az osztrák u. bank által szőtt kötelékekből kibontakozás csak nehezbíttetnék. A jegybank ügy önálló berendezésére vonat­kozólag ezikkiró a következőket mondja: „Azon kérdésre, hogy a jegybank-ügy ren­dezésénél hazánkban az engedélyezési vagy szabad bankrendszer követtessék-e ? s az első esetben csak egy jegybank vagy több ily bank is engedélyeztessék-e ? részemről csak annyit nyilváníthatok, hogy elméletileg a törvények által átalánosan megszabott korlátok és eljárási módozatok között akadálytalanul mozgó szabad bankrendszert vélem legjobbnak; e rendszert hatalmas fegyvernek tekintem azon akadályok legyőzésére, melyekkel a nemzeteknek földmive­­lésük, iparuk, kereskedelmük, szóval anyagi jólétük fejlesztésében rendszerint küzdeniük kell; czélnak tartom azt, a­melynek elérésére az államnak törekednie kell; de tekintve hon­polgáraink nagy zömének a pénz- és hitelü­gyek­­beli járatlanságát; anyagi erőnk, tehetségünk idegenek általi épen emiatt könnyen lehetséges, s eddig is már gyakran megtörtént kiaknáztatásá­­nak veszélyeit, tekintve iparunk, kereskedésünk fejletlen állapotát és megszokását pénzügyek­ben az állami gyámságnak, melynek rögtönös megszüntetése polgárainkat könnyen káros té­vedésekbe vezethetné: nem merném most még a szabad bankrendszer hatal­mas, de kétélű fegyverét kezébe adni e bou polgárainak, s azért ez idő szerint az engedélyezési rendszert vé­lem követendőnek, s kezdetben csak egy köz­ponti jegybankot tartok az országban szétszó­randó számos fiók kíséretében, különös tisztelet­tettel Horvát-Szlavonországokra, felállítandó­­nak; de az ügy további fejlődését a jövőnek tartván fel, nem helyeselhetném, ha az állam, főleg véglegesen, vagy csak igen hosszú időre is most már előre olyképen kötné meg kezét, hogy több jegybankot akkor is, ha azt a köz­érdek megkívánandja, ne engedélyezhessen, vagy a szabad bankrendszerre még idővel se térhessen át.“ Czikkiró tehát egyelőre az engedélyezési rendszert véli követendőnek, mintegy átmene­­telkép a szabad bankrendszer politikájához. Itt nem értünk teljesen egyet czikkiróval, mert arra nézve, hogy elég erősek, elég értel­berő helységbeli bizonyos Wögerer revü zse­léi­, egyáltalában rosz hírben álló egyén, 1866- ban rablógyilkossággal vádolva, a bécs-ujhelyi kerületi törvényszék sorompója elé állíttatott, a hol is ugyanazon év junius 21-dikén — a gyilkosság történése idejébeni hollétét kimu­tatni nem tudván, s egyéb körülmények is ellene szólván , 20 évi nehéz várfogságra ítéltetett, mely ítélet után Wögerer, a kiszabott bünte­tés kiállása végett Karthausba vitetett. Múlt évi november 5-én, S­e­­­z­e­r Domokos lelkész, a bécs-ujhelyi kerületi törvényszéknek azon jelentést téve , hogy Fuchs Ferencz volt zsandár halálágyán ama gyilkosság elkövető­jének vallja magát, mi is az azonnali megindított vizsgálatból határozottan valónak bizonyult. Ki­tűnt mellesleg, hogy épen Fuchs volt az a csend­őr, ki abban az időben Wögerert a gyilkossággal gyanúsítván­y elfogta. Wögerer ezek után tehát négy évig bünte­­lenü­l szenvedett volna a fogságban, ha azon időközben — holléte kimutathatása végett — egy betöréssel párosult lopást nem vallott volna be, melyet ő épen azon az éjen, mikor a gyil­kosság történt, a Heinfeldi templomban vitt volna véghez. Ez eset az előleges vizsgálatból teljes igaznak látszott, és most megtörtént azon ritkán előforduló eset, hogy Wögerer a börtön­ből azonnal kibocsáttatott, de a templomrablás miatti új ítélethozatal végett ismét a bécs-ujhelyi kerületi törvényszéknek adatott át, mely őt a kiállott 4 év beleszámításával 6 évi börtönre ítélte. A valódi gyilkos Fuchs Ferencz múlt évi november 22-én meghalván, a földi igazságszol­gáltatás kezéből menekült. Kevienesi: Két ítélet. ii. (Vége.) Ismét eltelt két év s a fen elbeszélt történet már majdnem egészen feledésbe ment, midőn V. . . város lakossága egy uj esemény folytán ismét a legnagyobb izgatottságban volt. Egy h­áz épülésénél ugyanis egy fal össze­dőlvén, számos kőmivest és napszámost részint egészen agyonütött, részint súlyosan megsebesí­tett. Ezen utóbbiak közt volt egy Horn nevű napszámos is, ki oly súlyos sérüléseket szenve­dett, hogy fölgyógyulásához többé semmi re­mény sem volt. Az orvosok megmenthetlennek nyilvániták. Mindamellett tovább élt, mintsem hitték volna, egy belső küzdelem nyomai valának rajta ész­revehetők s úgy látszott,mintha e miatt nem tud­na megválni az élettől. Végre az utolsó szentség felvevése vé­get papot kért. Ez csakhamar megjelen­vén nála, kinyilatkoztatá előtte , misze­rint lelkiismeretét súlyos bű­ntett terheli. — A lelki pásztor azon fölszólitására , misze­rint lelki nyugalma végett vesse le arról ezen nyomasztó terhet, bevallá, hogy pár évvel azelőtt ő (Horn) gyilkolta meg az erdőben Gerlach ga­bonakereskedőt, s Grobe Vilmos, kinek ama gyilkosság miatt kell a fenyítőházban tölteni ifjú életét, egészen ártatlan. „Abban az időben — úgymond Horn — egé­szen foglalkozásaibul voltam, s véletlen ju­tottam annak tudomására, hogy Gerlach még az nap késő estéjén az erdőn keresztül menend, azonnal felkelt bennem a gondolat, útját állani, a miért is idején az erdőbe siettem ; csak oda érve jutott eszemben, hogy semmi eszközöm, melylyel a gyilkosságot elkövethetném, azért tehát a fejszét keresendő Grobe fakamrájába lopództam, a­hol azt csekély keresés után meg is találtam. A helyiségről pontos ismeretem volt, miután fél évig mint szolga Grobe szolgálatá­ban állottam. A kutya mely szintén akkor is szokott helyén a kamara előtt feküdt, felismert s azért minden nesz nélkül mehettem be és ki a kamarából. A fejszét magamhoz vévén, avval kezemben az erdő közepe táján az út mellett elrejtőzve lestem a gabnakereskedő jöttét; az nem sokára oda érvén, kiugrottam rejtekhelyem­ből s egy hatalmas ütéssel földre tem­tem. Mint reménytettem volt, Gerlach sok pénzt hozott magával. Tárczáját és óráját egy odvas fába dugtam, a fejszét elvetettem magamtól. Hogy valamikép el ne áruljam magam, csak igen mértékletesen mertem a pénzzel élni ; az órát nem hogy eladni — de még az odvas fából sem mertem ki­venni soha. Midőn Grohe és fiai el­fogattak, lelkiismeretem mindenesetre hangosan kezdett ellenem szólani, de utóvégre mégis ör­vendtem , hogy a gyanú másokra fordult. De a sírba nem bírtam magammal vinni bűnös titko­mat, nem akarván, miszerint egy ártatlannak, halálom után is én helyettem kelljen szen­vedni.“ Ezen vallomás egészen váratlanul jött. A pap azonnal megteve a hatóságnak erről a je­lentést, és Horn még élt addig, míg azt a ható­ságtól kiküldöttek elő ismételhette és megerősít­hette. Egyszersmind a rendőrség az erdőben a Horn által jelzett odvas fa után fürkészett, melyet megtalálván , abban csakugyan a meggyilkolttól elrabolt óra és tárcza megta­láltattak. Grobe Vilmos büntetlenül lett elitéltetése Fölött ezek után semmi kétség sem foroghatván fenn többé, a hatóság sietett még az­nap visz­­szaadni neki a már körülbelül harmadfél év előtt elvesztett szabadságot. V . . . lakosságára ezen esemény mély be­nyomást tön. Groheék elfogatásakor sokan dicsekedtek éles elméjükkel, bölcs előrelátásuk­kal és ime most világosan kiderült, hogy vakok voltak , sokan elégedetlenek voltak az esküdt­szék határozatával, mely szerint csak Vilmos ítéltetett el, és az öreg Grobhe és Henrik fia ál­tala nem vétkeseknek nyilváníttatván, szabadon bocsáttattak — és ime most beláthatták, hogy az egynek elítélésénél is mily nagy tévedés történt. Vilmos kiszabadulása után azon tervét hal­latván, miszerint mihelyt egy kis pénzt kereshet, övéit Amerikába akarja követni, számos polgár egyesült, hogy összegyű­jtsék a pénzt s egyéb­féléket, melyek ily hosszú út megtevéséhez szük­ségeltetnek. Vilmos e könyöradományokat vo­nakodott elfogadni, mert daczos — és mondhatni — szilárd akarata a hosszú fogságban sem töre­tett meg. „Elfogadom mégis — monda végre az ado­­mányzók sok unszolására — elfogadom, hogy minél előbb távozhassam innét, mert ha még A „Hon“ és „Elenőr“ közelebbi száma „Né­zetek a bankügy­i valuta rendezéséről“ czím alatt, névaláírás nélkül, de hihetőleg Ghyczy Kálmán tollából kezd egy czikksorozatot köz­eszmecsere végett, mert a nagyfontosságú ügyet mint mondja kimerítő eszmecsere és minden el­sóká itt időzöm, talán még igazán gonosztevővé leendek. Keblemben nagyon érzem az ösztönt, boszut állani azokon, kik által a fegyházba vet­tettem, holott ártatlan voltam s a legszentebb igazat beszéltem. A fenyitő házban vad gondo­latok támadnak az ember lelkében, főképen ha tudja, hogy büntelenül kell abba­­n szenvednie.“ A bírói tévedhetés kimutatására befejezésül felhozzuk még a következő nem­rég egy német lap­ban olvasott s alsó Ausztriában történt eseményt. Nem mulaszthatjuk azonban kijelenteni, mi­szerint mi az­által, hogy a bírói tévedhetés kimutatására törekszünk,korántsem azt akarjuk, hogy a bíró tévedés eshetősége miatt talán ne is ítéljen , mi a bírói tévedhetést csak megdönthetően érvül akarjuk használni a halál­büntetés eltörlésére. Mert ha már elég sajnos és az illetőnek egész további életfolyására sze­rencsétlenül kiható egy ártatlannak csak fog­ságra elítéltetése is, mely pedig, kiderülvén az igazság a vélt bűnös szabadon bocsáttatásával némileg jóvá tehető, mennyivel fájdalmasabb te­hát, ha ily esetben a vélt bűnösök egy többé legkevésbbé sem jóvá tehető ítélet lett végre­hajtva ! Hogy a bírák az ilyenféle eseteknél a kétségkívül bekövetkezendő lelki mardosás alól felmentessenek, javítsuk börtönrendszerünket a szükséges kényszermunkaházak felállításával, hogy így a bűnös a reá adott büntetés idejének kiállása alatt is szolgálatot tegyen a társada­lomnak, de töröljük el a halálbüntetést, mely, mint már azt hisszük eléggé kimutattuk, sem jo­gos, sem a czélnak megfelelő nem lehet. Az említett esemény következő: Alsó-Ausz­triában, a pottensteini járáshoz tartozó Krem­ A jövő év költségei. Haladunk. Ezt többé senki kétségbe nem von­hatja. Ha azonban netalán akadna mégis va­laki széles e hazában, ki ez örvendeztető’ tényről nem akarna tökéletesen meggyő­ződve lenni: az olvassa el a pénzügymi­niszter által előterjesztett 1872-ki költ­ségvetést s látni fogja, mily óriási léptek­kel haladunk — a végbukás felé. Látni fogja, hogy bölcseink rövid évi A bankügy s a valuta rendezése.

Next