Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-01 / 225. szám
Dalmátország a vasuton. Az 1868. XXX. törvényczikk szerint: „Egy részről Magyarország országgyűlése, más részről Horvát-, Szlavon-Dalmátországok országgyűlése közt, a közöttök fenforgott jogi kérdések kiegyenlítése iránt közös megállapodással egyezmény jövén létre, ezen egyezmény ő császári királyi felsége által is jóváhagyva, megerősítve és szentesítve, mint Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátország közös alaptörvénye, törvénybe igtattatott.“ Ezen törvényczikk első §-sa következőleg hangzik: „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.“ Daczára ezen úgynevezett egyezménynek Dalmátország maradt ég és föld közt függve, mint volt, mert a bécsi urak szeretnek parancsolni Dalmátországban, a magyar kormánynak s törvényhozási többségének viszont fő gondja a bécsi urak kedvének kielégítése. És a bécsi urak mindig találtak híveket Dalmátországban kik azt, hogy Dalmátország a reichsrathban legyen képviselve, minden áron kierőszakolták, az egyenetlenség magvát pedig meglehetős sikerrel szórják kivált Magyarország ellenében, remélvén, hogy ily módon végre mégis csak elszakíthatják Dalmátországot Magyarországtól s társországaitól. Mindamellett is az utóbbi dalmátországi landtag többsége csak vonakodva s csak ideiglenesen küldött követet Bécsbe, kijelentvén, hogy a dalmátországi nemzeti párt Dalmátországot a háromegy királyság kiegészítő részének tekinti s ennél fogva képviseltetését a zágrábi országgyűlésen fogja keresni. Dalmátország függőben s ferde helyzetben maradásának fő oka mindenesetre a magyar kormány és törvényhozás, mely ahelyett, hogy a kellően ki nem egyenlített kérdéseket kiegyenlítve saját jogait s a már megszentesített, kihirdetett törvényeket érvényre emelte volna s a törvényhozás gondoskodásait kiterjesztette volna Dalmátországra, főkép csak a nagyhatalmi ábránd igényeinek kielégítésén, az adós újonézszolgáltatások fokozásán szorgalmatoskodott, és bár több mint 400 mértföldnyi vasutat hozott létre, ebből csak egy mértföldnyit sem juttatott Dalmátországnak, melyet pedig mostani járhatlan volta daczára is szépen ketté lehetne szelni, ha a Károlyváros és Fiume közötti magyar királyi állami vasútból egy ágazat Ostosacson, Gospicson, Kninen, Szebenicen keresztül Spalatoba vitetnék, mely vonal által, kivált ha Gracaeból egy mellékág vitetnék Zarába, Magyarország három szép tengeri kikötővel jönne kapcsolatba, hol a gabonanemüeknek, belfogyasztásra folytonosan jó keletük volna s honnan a nagyvilággal is kölcsönös csereviszonyba léphetne. Dalmátországról a német reichsrath még kevesebbé gondoskodott, mint a magyar törvényhozás, mert az osztrák alkotmányos párt abban csak ellenségét látta kivált a cattaroi események óta, melyeket pedig épen az osztrák beamter urak fejlesztettek ki. Ausztriának nincsenek is oly gyáripari s kereskedelmi érdekei, nincs semminemű jogczime arra, hogy Dalmátország részére törvényeket hozzon, vasutakat építsen, vagy annak mertem magamra; de ha a miniszter nem fogad máskép csak frakkban. — Nem fogad máskép ? Hisz itt senki sincs frakkban. — Azaz hogy velem elhitették, hogy nem fogad máskép. — Különben nagyon jól, kitünően áll, egész dandy alispán úr. — Ugyan ne csúfolódjék s kérem fogadja fel, hogy köztünk marad az egész. — Azt nem merem fogadni. Különben egy feltétel alatt. Ha eljő a photographushoz s egy példányban igy, ahogy van levéteti magát. — Kérem, hogy gondol ilyet, hisz ezt csak nem tehetem. — Én a képet nem fogom senkinek megmutatni , de ha le nem véteti magát, s én eltalálom valakinek mondani, borzasztóan nevetséges lesz a megyében, haza se jöjjön. Na aztán hosszú egyezkedés után csakugyan levétette magát az alispán. Mit csináljon most ? Az ügyész eltette a képet oly ígérettel, hogy senkinek sem mutatja meg. . . . Harmadnapra hozta a hivatalos lap a kinevezéseket. A lapok előre hirdették egy nappal, hogy holnap közöltetnek a kinevezések. Mikor a nyomdából hordták ki az újságot kora reggel, Örmény János alispán volt az első, ki egy „Közlönyt“ megkerített magának. Izgatottan olvasta végig, s a rettenetes, a másodalispán jön kinevezve. Először azt gondolta, hogy sajtóhiba, — de mégis furcsának tűnt fel előtte, hogy Örmény János helyett valaki Törvény Mihályt szedjen. Végre is megadta magát a sorsnak, és sietett az örömhírt megtelegraphirozni a másodalispánnak. Mily önzetlenség! Találkozott később megyei ismerősökkel, kik kérdezték, tudja-e ki az elnök ? közigazgatását Cisleithaniához kapcsolja s a magyar kormánynak és törvényhozásnak igen jó alkalma nyílott kivált most azon válságok közepette, melyek Ausztriát alkatelemeire oszlatják, hogy Dalmátországot valahára részesíthesse az alkotmányos élet jogaiban és jótéteményeiben a zágrábi országgyűlésen. Jó alkalma nyílott a magyar kormánynak s törvényhozásnak arra, hogy Dalmátország Magyarország s a társországok iránti közjogi viszonyait rendezze, annyival inkább, mert Horvát- Szlavonországban a közelebbi választások alkalmával a nemzeti párt jutván többségre, Dalmátország vég óhajtott kívánsága teljesült s képviselői most már szívesen jönnének a zágrábi országgyűlésre, azon kiegyenlítések tettleges kijavítása s végrehajtása végett, melyek az 1868. XXX-ban ugyan meghattak az ő beegyezésük nélkül, de ennek hiányában kellő törvényerőre nem juthattak. A magyar kormány azonban jónak látta a zágrábi országgyűlést most már harmadizben elnapolni. Miért épen most? midőn viszont Hohenwarth mindent elkövet, hogy a dalmatákat maga részére megnyerje. Most már vasutakat, viziutakat terveznek s a kikötők kiépítését ígérgetik a bécsiek Dalmátországnak, mert nagy szükség lesz az uj reichsrabban, ha ugyan létre jöhet, az 5 dalmátországi követ szavazatára. Most Dalmátország válatra jutott, miszerint vagy ide, vagy oda csatlakoznia kell. Egyrészről: A horvát nemzeti párt nyílt panaszt emel a zágrábi országgyűlés elnapoltatása miatt. „Választók ! Így szól proclamatiójuk: „Miután Dalmát- Horvát- és Szlavonországok a korona tanácsosainak törvényellenes eljárása folytán minden képviselettől megfosztva, és a tapasztalt bajoknak kitéve vannak, mi, kiket bizalmatok kitüntetett, legszentebb kötelességünknek tartjuk előttetek és az egész világ előtt ünnepélyesen kijelenteni, hogy az országgyűlés elnapolásának ártalmas következményeiért a felelősséget magunktól visszautasítjuk és azt azokra hárítjuk, kik ezen elnapolást ő felségének javasolni bátorkodtak.“ Másrészről: a Hohenwarth-féle kormány mindent elkövet, hogy Dalmátországot az uj reichsrathba bevigye. És ha beviszi, akkor Dalmátország belelép azon új szövetségbe, azon új alakzatba, melyet az uj reichsrath feladata létrehozni. . Ugyan kérdjük : Nem érezi e magát Magyarország kormánya s törvényhozási többsége kötelezve, hogy a dolgok ily fordulata közben, hogy az általa hozott törvények nyomán valahára valóban kiegyenlítse a Magyarország s társországai közt függőben maradt közjogi kérdéseket? — A magyar kölcsönre vonatkozó szerződés az illetőkkel, mint halljuk, Budán ma volt aláírandó. A pénzügyi bizottság pénteki ülésében a pénzügyi felebbezési törvényszék számára kért 27.000 forinttal foglalkozott. Minthogy ezen pénzügyi törvényszékek csak az átmeneti idö■ szakra ideiglenesen lőnek szervezve és az I. folyamodás a pénzügyi törvényszékek rendezésével az I. folyamodású székek feloszlatnak, a bi— Hogyne tudnám, hisz nekem köszönheti, hogy kinevezték. Erővel engem akartak, de jobban meggondoltam s visszavettem a folyamodásomat, s csak az ő érdekében fáradtam. Még egy hétig Pesten volt, s aztán hazament. Csodálkozott, hogy mindenki nevet, ha ránéz. Mi az oka ? Elmegy gratulálni a másodalispánhoz, s előadja, mennyit tett érdekében. — Tudom, tudom, igen lekötelezettje vagyok és az emlékét mindig zsebemben fogom hordani. — Miféle emlékét ? — Az a nagy áldozat, amit megtett, megérdemli, hogy az emlékét megtartsam. (Ezzel kivette a frakk és cylinderes arczképet.) Lám hogy érdekemben szólhasson a miniszterrel, mire nem volt képes. Igen köszönöm. De ezt már az ajtóból hallotta csak az első alispán, mert ő rohant a főügyészhez. — Nem én mutattam meg a képet, de a minap itthon feledtem a fiókom kulcsát s a feleségem szerelmes leveleket keresve, megkapta az arczképet s szaladt a szomszédokhoz vele valaki pedig a fényképésznél azonnal megrendelt 50 darabot, tudtomon kívül. Én nem vagyok hibás. Meg is van sok embernek az arczképe „van mit nevetni a városban.“ Az hirdett, hogy az alispán le akart köszönni, de a felesége mégis rábírta, hogy ne köszönjön le az alispánságról. Ez a frakkos alispán története. A baj csak az, hogy ez nem nnicum a maga nemében. Akik a miniszterek előtermeiben járkálnak, sok ilyen történetkét jegyezhetnének azon vastag kötetbe melynek czime: hivatal-vadászat. —A —a zottság e felebbviteli törvényszéket is csak még egy évig javasolja meghagyni és a fellebbezett pénzügyek a királyi táblához való utasítását indítványozza. — Ezután következik 32.400 forint a királyi főügyészek számára. Rövid vita után a legfelsőbb ügyész (6000 forint fizetés és 1000 forint lakpénz, valamint a helyettesítő fizetése (3000 forint és 500 forint lakpénz) elfogadtatott, mint a marosvásárhelyi ügyészségegész előirányzata 11,800 írttal. Az új királyi I. folyamodású törvényszékek iránti előterjesztés semmi megjegyzésre sem adott alkalmat. A budapesti 4 törvényszéknél 4 elnök, 2 alelnök, 40 biró, 20 jegyző, 24 telekkönyvvezető, 15 segédvezető, 17 járásbiró, 28 aljárásbiró, 3 kir. ügyész és 4 alügyész lesz alkalmazva. A többi 99 törvényszéknél 99 elnök, 532 bíró, 181 jegyző, 250 telekkönyvvezető, 160 segédvezető, 353 járásbíró, 457 albíró, 69 királyi ügyész és 93 alügyész lesz alkalmazandó. Ez egész személyzet a segédszemélyzettel, börtönőrökkel , orvosokkal , írnokokkal stb. együtt 7.717.820 forintot igényel évenként. Következett a vegyész műhely 2800 forinttal. A bizottság ezt egészen fölöslegesnek tartja, minthogy szükség esetén az egyetemi vegyészműhely használható, 2000 irtot ajánl. A magyar őrvidéki igazságszolgáltatás számára előirányzott 73,000 forint csak akkor fog tárgyaltatni, ha a polgárosított őrvidék iránt a közös hadüegyérséggel kötött szerződés a pénzügyi bizottság elé lesz terjesztve. A 7 fegyházra s a sajtóvétségek miatt elitéltek váczi börtönére összesen előirányzott 772,791 forint hosszabb vitára adott alkalmat. Mindenekelőtt az élelmezésben feltűnő különbség lön fölhozva, mely szerint a munkácsi fegyházban egy fegyencz napi élelmezéséért 35 kr, a vácziban 25 kr, a lipótváriban sillavárban 35 kr, a szamos-ujváriban 37 kr fizettetik, mire a miniszter azt viszonza, hogy a házi kezelést csupán a vácziban volt lehető behozni, a többi helyütt a szerződések lejártát kell bevárni. Az ottani minden vallásbeli lelkészek feltűnően magas fizetését illetőleg — mindegyik lelkész kap 800 frt fizetést s 120 forint szálláspénzt — a pénzügyi bizottság felszólítja az igazságügyminisztert, elrendelni, hogy e lelkészek a tanításban a fegyházi tanítóknak segédkezet nyújtsanak s nemcsak a vallásban, hanem a fegyenczeknek naponként az erkölcsből is oktassák. A fegyházi őrök évi 280 frt fizetésüknek 350 s 300 frtra való felemelését illetőleg, a mi minden fegyházban 2800 irtot tesz, a bizottság egy szavazattöbbséggel annak elfogadását ajánlja, ellenben az öröknek naponkénti kenyérilletményükre fizetett 742 kr. eltöröltetett. Továbbá kitűnt, hogy az 1870-iki számadás szerint az egyházi s íróeszközökre előirányzott eszköznek fele sem igényeltetik, e végett le is szállíttatott. Az illavai fegyház javítására 1870-ben 18,000 frt, 1871-ben 10,000 frt fordittatott s most, miután minden rész karban van, 12,000 frtnak kell megszavaztatni, mi iránt a pénzügyi bizottság bővebb felvilágosítást kért. A váczi politikai vétségekért elitéltek börtönéért ama városban fizetett 1300 frt magas házbér feltűnt, mi iránt az igazságügyminisztertől bővebb felvilágosítást kérene. A központi telekkönyvi hivatalra Pesten előirányzott 9700 frt független hagyatott, még annak működéséről részletesebb adatok lesznek előterjesztve. A nyugdíjakra előirányzott 500.000 frt szintén elnapoltatok, míg a számvevőszék a ház határozatának eleget teend, mely szerint az egyes tételeket azon szabályokkal hasonlítandja egybe, melyet az alsóház az alsóbb hivatalnokok nyugdíjképességét illetőleg kibocsájtott, de nem mindig tartatott figyelemben. A budapesti iskolatanács közgyűlése. Pest, szept. 29. Elnöklő Zichy Antal budapesti tanfelügyelő üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, s a gyűlést 4X/3 órakor megnyitottnak nyilvánítja. Az időközben megüresült tanácsi állomásokra megválasztottak: Lutter Nándor, Weisz Bernát, dr. Hegedűs János és Pribék Béla. Eötvös József báró özvegye, férjének elhunyta alkalmából az iskolatanács részéről neki küldött részvét iratért hálás köszönetét nyilvánítja. Az iskolatanács kebeléből alakult gazdasági bizottmánynak teendője nem lévén, megszűnik, és tagjai a többi bizottságok tagjai közé osztatnak be. A szervezett 17 tornatanítói állomás betöltése, illetőleg a tanítók kineveztetése tudomásul vétetett. Békelberg Ernő, torna-egyleti művezető, javaslatot terjeszt az iskolatanács elé a fővárosi tornatanítás érdekében, mely javaslat, vélemény és jelentéstétel végett, az elemi szakbizottságnak adatott ki. Az ismétlő- és kézimunka iskolák felállítása örvendetes tudomásul vétetett. Felolvastatik az Erzsébet árvaházi bizottság munkálata, mely szerint azon intézetbe legalább 100 növendék vétetik föl, kiknek vezetése 4 nevelőnőre bizatik. A polgári iskola 2-ik osztályának megnyitása, és az eddigi első osztályokról kiadott értesítő beküldése tudomásul vétetett. A polgári fi- és leánytanodákban újólag szervezendő ének- és szépírás tanítói állomásra beérkezett kérvények az elemi szakbizottsághoz tétettek át. Panaszkép említtetett fel néhány tanítónak azon állítólagos eljárása, miszerint ők, 4-ik osztályt végzett, kiváltkép leánynövendékeiket, a polg.iskola látogatásáról lebeszélik, és őket a 4-ik osztály ismétlésére biztatják, ha mindjárt kellő sikerrel végezték is azt. Ezen eljárás mind a szakbizottság, mind a városi tanács részéről rászaltatott. Úgy szinte a főreáltanodai tanárok hasonló eljárása is, mit Ney Ferencz igazg. ar alaptalan ráfogásnak nyilvánítván az emiatt rajta ejtett sérelem következtében iskolatanácsi tagságáról lemondott. Némelyek Ney urat a lemondás visszavonására akarták kérni, mások azonban azt ajánlották, hogy ha Ney ragaszkodik lemondásához, a városi hatóság gondoskodjék helyének betöltéséről. A tanács ez értelemben határozott. Simon Florent városi képviselő és iskolatanácsosnak a vallástanítás ellenőrzése érdekében irt és beadott indítványa Királyi Pál elnöklete alatt Simon Fl. Lutter, Békey, Peregriny és Gerlóczy tanácsosokból álló 6 tagú bizottságnak adatott ki. Az ujvásár téren 2 tanteremből és egy tanítói lakból álló iskola állíttatott fel, mely valamint a Lipótvárosi 4-ik főosztály megnyitása is, tudomásul véhetett. A budapesti iskolatanács ez év elején aziránt folyamodott a kormányhoz, hogy a népiskolai költségek födözésére némi segélyt adjon a testvérfőváros hatóságainak, annyival is inkább, minthogy itt országos érdekek forognak fenn. Ezen folyamodványra — amint tanfelügyelő úr sajnálattal jelenti — kedvezőtlen válasz érkezett. Tavaszy Endre újólag feliratot indítványoz a kormányhoz. Ballagi Mór a miniszter ezen eljárása fölött a nyilvánosság terén is rászólását fejezi ki. Pártolja Tavaszy indítványát. Csengery Antal szintén rászólását fejezi ki a miniszter eljárása felett és afelett, hogy a községek részéről kért államsegély megtagadását azzal indokolják oda fen: ne adjanak a tanítónak törvényszabta minimum fizetésnél többet, úgy nem fognak államsegélyre szorulni. Királyi Pál a budapesti iskolatanács kérvényét illetőleg, nem teheti fel sem a miniszterről, sem alárendelt hivatalnokairól, hogy ezen kérvénynek másodszori felterjesztés után sem lenne várt sikere, kellő eredménye; azért pártolja Tavaszy indítványát. — Elfogadtatik. Az elemi szakbizottság a megüresült tanítói állomások betöltése iránt tesz jelentést. A budai állomásokra jelentkezett tizenkét pályázó közül kineveztetik: Krümmer Anna, Gyurman- Fellegi Irma és Grün József. — Pestre 23 folyamodó jelentkezett, kik közül kineveztetnek : Kovács Sarolta, Dobocsányi Emma, Csuka Ilka, Angletta Róza, Zveni Irma, Pária Irma, Finta Teréz, Sziksz Irma és Pick Ludovika. Jövő alkalomra ajánltatnak: özv. Máltás Viktória, Maczinger Lujza, Schwendter Paula, Ráda Ilona és Leitner Cecilia. A női kézi munkák tanítására számos jelentkező közül kineveztetett 25 tanítónő, kik szakképzettségüket okmányilag beigazolták. A tanítóknak évenkénti elhelyezése Békey Imre tanácsnokra lévén bizva, az a szakbizottsági tagok és igazgató tanítókkal egyetértve elkészíté s beterjesztő az elhelyezési névlajstromot az iskolatanácsnak jóváhagyás végett. Az iskolatanács minden változtatás nélkül elfogadta és megerősíte azt. A budai tanítók elhelyezése a budai tanácstagokra bízatott, Peregriny elnöklete alatt. A tanítóknyugdíjazására visszatartandó 2% iránt a minisztériumtól érkezett rendeletet jelent be elnök úr, mit az iskolatanács tudomásul vesz. Érdekes és heves vitára adott alkalmat a miniszternek azon eljárása, miszerint a budapesti iskolatanácsi tagoknak 1870-re járandott díjait minden indokolás nélkül megtagadta, és csak az 1871-re járandó csekély 135 frtot szavazta meg. Tanhoffer erélyesen tiltakozik a miniszer ezen eljárása ellen és kívánja, sőt ha kell per útján is (nagy derültség és helyeslés mindenfelől) kész lesz követelni tagsági díjának kifizetését a múlt évre is, a nélkül azonban, hogy ezáltal előbb adott szavát visszavonná, és újra kilenti, miszerint arról az iskolaalap javára szívesen lemond. — Felírat fog e tárgyban a kormányhoz intéztetni. Felolvastatnak az ismétlő iskolai osztályok vezetésével megbízott tanítók nevei. — számra 49. — A szükséghez képest még 11 fog kineveztetni. Tavaszy azokat is alkalmaztatni kéri, kik nem képesek ugyan szakképzettségüket okmánynyal igazolni, de 10—15 év óta kitűnő sikerrel működtek, s ez által a szülők teljes megelégedését érdemelték ki. Ballagi a rendszabályokra és a pályázati hirdeményekben kijelölt kellékre hivatkozik. — Különben oda utalja ezen nőket, hogy szerezzék meg pár hónap múlva ők is a szükséges okmányt. — A tanács ez értelemben határozott. Havas Ignácz a városligeti munkatanitónő részére naponta 20—20 kvnyi pótlék megszavazásának kérelmezését indítványozza a városi tanácsnál, minek kieszközlése végett Békey tanácsnok kéretett fel. Elfogadtatott. Elnök a két főváros hatóságaihoz folyamodványt adni indítványoz az iránt,hogy a szegényebb sorsú tanulók ingyen tanszerekkel láttassanak el. Barczen Gábor, a pestvárosi fiárvaház igazgató tanítója és gondnoka az iránt ad be kérvényt, hogy fizetése a többi igazgató tanítók fizetésével egyenlősittessék. Kérelme méltányos lévén, pártolólag terjesztetik a városi tanács elé. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést 7 óa órakor feloszlatta, egyetlen Fiumén kívül, több városnak nem leend hasznára a horvát tengermelléken, több vasút vagy nem épül, mint az eszék-sziszekkárolyvárosi, illetőleg a novogradiska-brodmitrovicai és varasd-zapreski, vagy ha épül is, nem oly irányban, mint ahogy azt a nemzet kívánná. Továbbá azt is kiemeli, hogy a pesti országgyűlésen Horvátországot — példátlan eset a parlamentáris életben! — oly egyének képviselik, kik már közel egy éve nem élvezik a nemzetnek bizalmát, s megbízó leveleik is lejártak. Az országgyőlés elnapoltatván, 1871-ben nem lesz képes a múlt év számadásait átnézni, a költségvetést a jövő évre elkészíteni, a jelen kormány fölött ítéletet mondani, s a sok bajnak orvoslásáról gondoskodni. A hosszú nyilatkozattételnek zárpontjai a következőkép hangzanak: „Miután Dalmatia, Horvátország és Szlavónia királyságok a korona tanácsosainak törvényellenes eljárása által, minden egyéb törvényes képviselettől meg vannak fosztva, szent kötelességünknek tartjuk előttetek és az egész világ előtt kinyilatkoztatni, hogy az országgyűlés elnapolása folytán háramlandó következményekérti felelősséget visszautasítjuk, s azokra hárítjuk, kik annak elnapolását ő felségének, a mi királyunknak, ajánlani merészkedtek. Amennyiben a korona tanácsai azt gondolnák, hogy az országgyűlés elnapolásával, avagy feloszlásával időt nyerve, elvégre is sikerülene nekik titeket más útra téríteni, mint a melyen álltatok akkor, midőn bennünket meg választottatok. — Tőletek függ mindannyiszor határozottan és nyíltan kijelenteni, miszerint ezen királyságnak népe, szentül tisztelve úgy saját, mint bárki másnak jogait, s minden ha törvény utján haladva, már rég elhatározá magában erősen, ő felségének a mi királyunknak védszárnyai alatt szabadon és önállóan élni, s nincs mód és eset reá, hogy ezen szent czélját megváltoztatná.“ A mi bennünket illet, fogadjátok ünnepélyes nyilatkozatunkat, hogy nincs hatalom, mely bennünket azon czéltól elvonna, mely után ti vágyódtok, reméljük tehát, hogy a három egy királyság népe, ő felsége által ünnepélyesen elismert annyi érdemekért, oly lealacsonyító módon fosztassék meg továbbra is jogaitól és az alkotmányos élet jótéteményeitől.“ Zágráb, 1871. sept. hó 20-án. MAGYAR ÚJSÁG 1871. OCTOBER 1. A horvát nemzeti párt tiltakozása. A zágrábi „U b z or“ lapja élén 54 nemzeti párti képviselő által aláirt s a választókhoz intézett nyilatkozatot, illetőleg a zágrábi országgyűlés ujabbi elnapolása miatt emelt tiltakozást közöl, mely mindenek előtt az 1868. évi kiegyezést rothadtnak nevezi, s mint ilyent is több pontjában megsértettnek állítja, s panaszkép kiemeli, hogy az 1869. évben egy a Zágrábban emelendő és alapítandó egyetem tekintetében hozott törvény mindekkoráig nem lett végrehajtva, a vasút, melyet a magyar kormány és most épít, Károlyvárosból az úgynevezett „magyar Fiuméba“, úgy van tervezve, hogy az KÜLFÖLD. A lausannei békekongressusból. A Lausanneban tartott béké-s szabadságliga ez évi kongressusán több tag nem jelenvén meg, ezt írásban tudatták s ezek közül leginkább figyelemre méltó Gambetta s Mazzini, melyek a „Frankfurter Ztg.“ szerint igy szólnak Paris, szept. 9. Barátságos meghívásukat megkaptam, mely szerint e hó 25-én a nemzetközi béké s szabadságliga kongressusán jelentek meg. Rokonszenvük e nyilatkozata által nagyon megtiszteltetve érzem magamat s sürgős teendőim akadályoznak, miszerint meghívásuknak nem tehetek eleget. De azon őszinteséggel, melyet nemes érdemű emberek irányában mindig nyilvánítani kell, megjegyzem: ezt csak fele részben sajnálom. Kosmopolitikus eszmék s elveknek soha sem voltam túlbuzgó hive. Daczára bizonyos fény s csillogó oldalaknak van bennök némi eszményiség. Azt hiszem, hogy föhatása abban van, annak híveiből kiirtani vagy legalább meggyengiteni a hazaszeretetet s polgári kötelességeik felelősségét. Hazánk jelenlegi állapotában azonban minden attól függ, hogy a kedélyek most inkább mint valaha ismét a nemzeti odaadás eszméihez csatlakozzanak s erkölcsi erejüket a franczia eszmében újra föltalálják. Sokkal inkább szeretem hazámat, minthogy jólétének s erejének egy részét oly rendszernek áldozzam föl, mely lehet magasztos, de talán inkább csak annak látszik. Fogadja stb. Gambetta Leona Mazzini ezeket irja: „Nagy köszönettel tartozom svájczi barátimnak a meghívásért, melyet közvetítésük folytán hozzám juttattak. Oly okok, melyek távol vannak minden politikától, akadályoznak engem a kongressusban részt venni. De mit is csinálnék én ott ? Az iránt önök sem kételkedhetnek, hogy a liga bírja rokonszenvemet. Béke, szabadság, szövetség — ez új korszakunk formája, azon eszme, melyet mi — önök épen úgy mint mi — követünk. De nem arról van szó. Csupán az eszközök jönnek tekintetbe, melyek által legfőbb czélunkat elérhetjük. E pontot illetőleg nem értünk egyet. Önök azt hiszik, hogy azt békés apostoloskodásuk által érhetik el; én is ezt kívánom, de nem remélem. Ha csupán azért lenne is, mert Európa térképe tekintettel a szláv elemre megváltoztatott, mert a köztársasági berendezés a kihalt helyébe lép, ama tekintélylyé lett tündér helyébe kell lépnie, melyet monarchiának neveznek. Az igazságosan szerzett jogok megsértése, a múltba visszamenés, a társadalom örök alapelveinek szétrombolása nélkül, a tulajdonnak a jövő munkájában kell eltűnni, a tőke s munka benső egyesülésének a munkás osztályt azon igényektől, a félt bizonytalanság s rikítón föltűnő egyenetlenségtől meg kell szabadítania, mely ma még létezik. Ez csak egy nagy európai háború által lesz elérhetővé. Feladatunk abban áll, azon közbeneső falat, mely bennünket attól elválaszt, a mennyire lehet megrövidíteni s a szomorú s kételyes átmeneti korszakot befejezni, mely elerőtlenítve s corrumpálva hat. A harcz ily módon legkevésbé fog fájó lenni, a legrövidebb s utolsó leend. Nekem kötelességem, szent s erős kezdeményezést a népnél keresni. Barátimmal, amennyire ezt erőm engedi, azon dolgozom, az elemeket a vallás által megtisztított cselekvésre öszpontosítani. Ez rájuk nézve annyit tesz: Utaink még ma egymás mellett haladnak. Mazzini.“ Az olasz sajtóból. Említve volt, hogy az olasz lapok mennyire kelnek a francziák ellen. Erre vonatkozólag közöljük egy főpapnak panaszát, mely sok tekintetben mulatságos is, ugyanis egy Pecci nevű püspök a „l'echo de Rome“nak a szent szívhez