Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1871-10-01 / 225. szám

Dalmátország a vasuton. Az 1868. XXX. törvényczikk szerint: „Egy részről Magyarország országgyű­lése, más részről Horvát-, Szlavon-Dal­­mátországok országgyűlése közt, a közöt­­tök fenforgott jogi kérdések kiegyenlítése iránt közös megállapodással egyezmény jövén létre, ezen egyezmény ő császári királyi felsége által is jóváhagyva, meg­erősítve és szentesítve, mint Magyaror­szág s Horvát-, Szlavón- és Dalmátor­szág közös alaptörvénye, törvénybe igtat­­tatott.“ Ezen törvényczikk első §-sa követke­zőleg hangzik: „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képez­nek, mind az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más or­szágok irányában.“ Daczára ezen úgynevezett egyez­ménynek Dalmátország maradt ég és föld közt függve, mint volt, mert a bécsi urak szeretnek parancsolni Dalmátországban, a magyar kormánynak s törvényhozási többségének viszont fő gondja a bécsi urak kedvének kielégítése. És a bécsi urak mindig találtak híveket Dalmátországban kik azt, hogy Dalmátország a reichsrath­­ban legyen képviselve, minden áron ki­erőszakolták, az egyenetlenség magvát pedig meglehetős sikerrel szórják kivált Magyarország ellenében, remélvén, hogy ily módon végre mégis csak elszakíthat­ják Dalmátországot Magyarországtól s társországaitól. Mindamellett is az utóbbi dalmátor­­szági landtag többsége csak vonakodva s csak ideiglenesen küldött követet Bécsbe, kijelentvén, hogy a dalmátországi nem­zeti párt Dalmátországot a háromegy ki­rályság kiegészítő részének tekinti s en­nél fogva képviseltetését a zágrábi or­szággyűlésen fogja keresni. Dalmátország függőben s ferde hely­zetben maradásának fő oka mindenesetre a magyar kormány és törvényhozás, mely a­helyett, hogy a kellően ki nem egyen­lített kérdéseket kiegyenlítve saját jogait s a már megszentesített, kihirdetett tör­vényeket érvényre emelte volna s a tör­vényhozás gondoskodásait kiterjesztette volna Dalmátországra, főkép csak a nagy­hatalmi ábránd igényeinek kielégítésén, az adó­s újonézszolgáltatások fokozásán szorgalmatoskodott, és bár több mint 400 mértföldnyi vasutat hozott létre, eb­ből csak egy mértföldnyit sem juttatott Dalmátországnak, melyet pedig mostani járhatlan volta daczára is szépen ketté lehetne szelni, ha a Károlyváros és Fiu­me közötti magyar királyi állami vasút­ból egy ágazat Ostosacson, Gospicson, Kninen, Szebenicen keresztül Spalatoba vitetnék, mely vonal által, kivált ha Gra­­caeból egy mellékág vitetnék Zarába, Magyarország három szép tengeri kikö­tővel jönne kapcsolatba, hol a gabonane­­müeknek, belfogyasztásra folytonosan jó keletük volna s honnan a nagyvilággal is kölcsönös csereviszonyba léphetne. Dalmátországról a német reichsrath még kevesebbé gondoskodott, mint a ma­gyar törvényhozás, mert az osztrák al­kotmányos párt abban csak ellenségét látta kivált a cattaroi események óta, melyeket pedig épen az osztrák beamter urak fejlesztettek ki. Ausztriának nincse­nek is oly gyáripari s kereskedelmi érde­kei, nincs semminemű jogczime arra, hogy Dalmátország részére törvényeket hozzon, vasutakat építsen, vagy annak mertem magamra; de ha a miniszter nem fogad máskép csak frakkban. — Nem fogad máskép ? Hisz itt senki sincs frakkban. — Azaz hogy velem elhitették, hogy nem fogad máskép. — Különben nagyon jól, kitünően áll, egész dandy alispán úr. — Ugyan ne csúfolódjék s kérem fogadja fel, hogy köztünk marad az egész. — Azt nem merem fogadni. Különben egy feltétel alatt. Ha eljő a photographushoz s egy példányban igy, a­hogy van levéteti magát. — Kérem, hogy gondol ilyet, hisz ezt csak nem tehetem. — Én a képet nem fogom senkinek megmu­tatni , de ha le nem véteti magát, s én eltalálom valakinek mondani, borzasztóan nevetséges lesz a megyében, haza se jöjjön. Na aztán hosszú egyezkedés után csak­ugyan levétette magát az alispán. Mit csináljon most ? Az ügyész eltette a képet oly ígérettel, hogy senkinek sem mutatja meg. . . . Harmadnapra hozta a hivatalos lap a kinevezéseket. A lapok előre hirdették egy nap­pal, hogy holnap közöltetnek a kinevezések. Mikor a nyomdából hordták ki az újságot kora reggel, Örmény János alispán volt az első, ki egy „Közlönyt“ megkerített magának. Izgatottan olvasta végig, s a rettenetes, a másodalispán jön kinevezve. Először azt gondolta, hogy sajtóhiba, — de mégis furcsának tűnt fel előtte, hogy Örmény János helyett valaki Törvény Mihályt szedjen. Végre is megadta magát a sorsnak, és sietett az örömhírt megtelegraphirozni a másodalispánnak. Mily önzetlenség! Találkozott később megyei ismerősökkel, kik kérdezték, tudja-e ki az elnök ? közigazgatását Cisleithaniához kapcsolja s a magyar kormánynak és törvényho­zásnak igen jó alkalma nyílott kivált most azon válságok közepette, melyek Ausztriát alkatelemeire oszlatják, hogy Dalmátországot valahára részesíthesse az alkotmányos élet jogaiban és jótéte­ményeiben a zágrábi országgyűlésen. Jó alkalma nyílott a magyar kor­mánynak s törvényhozásnak arra, hogy Dalmátország Magyarország s a társor­szágok iránti közjogi viszonyait rendezze, annyival inkább, mert Horvát- Szlavon­­országban a közelebbi választások alkal­mával a nemzeti párt jutván többségre, Dalmátország vég óhajtott kívánsága tel­jesült s képviselői most már szívesen jön­nének a zágrábi országgyűlésre, azon kiegyenlítések tettleges kijavítása s végrehajtása végett, melyek az 1868. XXX-ban ugyan megh­attak az ő be­­egyezésük nélkül, de ennek hiányában kellő törvényerőre nem juthattak. A magyar kormány azonban jónak látta a zágrábi országgyűlést most már harmadizben elnapolni. Miért épen most? midőn viszont Ho­­henwarth mindent elkövet, hogy a dal­matákat maga részére megnyerje. Most már vasutakat, viziutakat terveznek s a kikötők kiépítését ígérgetik a bécsiek Dalmátországnak, mert nagy szükség lesz az uj reichsrab­ban, ha ugyan létre jöhet, az 5 dalmátországi követ szava­zatára. Most Dalmátország válatra jutott, mi­szerint vagy ide, vagy oda csatlakoznia kell. Egyrészről: A horvát nemzeti párt nyílt panaszt emel a zágrábi országgyűlés elnapolta­­tása miatt. „Választók ! Így szól procla­­matiójuk: „Miután Dalmát- Horvát- és Szlavon­­országok a korona tanácsosainak tör­vényellenes eljárása folytán minden kép­viselettől megfosztva, és a tapasztalt ba­joknak kitéve vannak, mi, kiket bizalma­tok kitüntetett, legszentebb kötelességünk­nek tartjuk előttetek és az egész világ előtt ünnepélyesen kijelenteni, hogy az országgyűlés elnapolásának ártalmas kö­vetkezményeiért a felelősséget magunk­tól visszautasítjuk és azt azokra hárít­juk, kik ezen elnapolást ő felségének ja­vasolni bátorkodtak.“ Másrészről: a Hohenwarth-féle kor­mány mindent elkövet, hogy Dalmátor­szágot az uj reichsrathba bevigye. És ha beviszi, akkor Dalmátország bele­lép azon új szövetségbe, azon új alakzat­ba, melyet az uj reichsrath feladata létre­hozni. . Ugyan kérdjük : Nem érezi e magát Magyarország kormánya s törvényho­zási többsége kötelezve, hogy a dolgok ily fordulata közben, hogy az általa ho­zott törvények nyomán valahára való­ban kiegyenlítse a Magyarország s társországai közt függőben maradt köz­jogi kérdéseket? — A magyar kölcsönre vonatkozó szer­ződés az illetőkkel, mint halljuk, Budán ma volt aláírandó. A pénzügyi bizottság pénteki ülésében a pénzügyi felebbezési törvényszék számára kért 27.000 forinttal foglalkozott.­­ Minthogy ezen pénzügyi törvényszékek csak az átmeneti idö­­■ szakra ideiglenesen lőnek szervezve és az I. fo­lyamodás a pénzügyi törvényszékek rendezésével az I. folyamodású székek feloszlatnak, a bi­— Hogyne tudnám, hisz nekem köszönheti, hogy kinevezték. Erővel engem akartak, de jobban meggondoltam s visszavettem a folya­modásomat, s csak az ő érdekében fáradtam. Még egy hétig Pesten volt, s aztán hazament. Csodálkozott, hogy mindenki nevet, ha ránéz. Mi az oka ? Elmegy gratulálni a másodalispánhoz, s elő­adja, mennyit tett érdekében. — Tudom, tudom, igen lekötelezettje va­gyok és az emlékét mindig zsebemben fogom hordani. — Miféle emlékét ? — Az a nagy áldozat, a­mit megtett, meg­érdemli, hogy az emlékét megtartsam. (Ezzel ki­vette a frakk és cylinderes arczképet.) Lám hogy érdekemben szólhasson a miniszterrel, mire nem volt képes. Igen köszönöm. De ezt már az ajtóból hallotta csak az első alispán, mert ő rohant a főügyészhez. — Nem én mutattam meg a képet, de a mi­nap itthon feledtem a fiókom kulcsát s a felesé­gem szerelmes leveleket keresve, megkapta az arczképet s szaladt a szomszédokhoz vele valaki pedig a fényképésznél azonnal megrendelt 50 darabot, tudtomon kívül. Én nem vagyok hibás. Meg is van sok embernek az arczkép­e „van mit nevetni a városban.“ Az hirdett, hogy az alispán le akart köszönni, de a felesége mégis rábírta, hogy ne köszönjön le az alispánságról. Ez a frakkos alispán története. A baj csak az, hogy ez nem n­n­i­c­u­m a maga nemében. Akik a miniszterek előtermeiben járkálnak, sok ilyen történetkét jegyezhetnének azon vastag kötetbe melynek czime: hivatal-vadászat. —A —a­­ zottság e felebbviteli törvényszéket is csak még egy évig javasolja meghagyni és a fellebbezett pénzügyek a királyi táblához való utasítását in­dítványozza. — Ezután következik 32.400 fo­rint a királyi főügyészek számára. Rövid vita után a legfelsőbb ügyész (6000 forint fizetés és 1000 forint lakpénz,­ valamint a helyettesítő fi­zetése (3000 forint és 500 forint lakpénz) elfo­gadtatott, mint a maros­vásárhelyi ügyészség­­egész előirányzata 11,800 írttal. Az új királyi I. folyamodású törvényszékek iránti előterjesztés semmi megjegyzésre sem adott alkalmat. A buda­pesti 4 törvényszéknél 4 elnök, 2 al­­elnök, 40 biró, 20 jegyző, 24 telekkönyvvezető, 15 segédvezető, 1­7 járásbiró, 28 aljárásbiró, 3 kir. ügyész és 4 alügyész lesz alkal­mazva. A többi 99 törvényszéknél 99 elnök, 532 bíró, 181 jegyző, 250 telekkönyvvezető, 160 segédvezető, 353 járásbíró, 457 albíró, 69 ki­rályi ügyész és 93 alügyész lesz alkalma­zandó. Ez egész személyzet a segédszemélyzettel, börtönőrökkel , orvosokkal , írnokokkal stb. együtt 7.717.820 forintot igényel évenként. Következett a vegyész műhely 2800 forint­tal. A bizottság ezt egészen fölöslegesnek tartja, minthogy szükség esetén az egyetemi vegyész­­műhely használható, 2000 irtot ajánl. A magyar őrvidéki igazságszolgáltatás szá­mára előirányzott 73,000 forint csak akkor fog tárgy­altatni, ha a polgárosított őrvidék iránt a közös h­adüegyérséggel kötött szerződés a pénz­ügyi bizottság elé lesz terjesztve. A 7 fegyházra s a sajtóvétségek miatt elitéltek váczi börtönére összesen előirányzott 772,791 forint hosszabb vitára adott alkalmat. Mindenekelőtt az élelme­zésben feltűnő különbség lön fölhozva, mely sze­rint a munkácsi fegyházban egy fegyencz napi élelmezéséért 35 kr, a vácziban 25 kr, a lipót­­váriban s­illavárban 35 kr, a szamos-ujváriban 37 kr fizettetik, mire a miniszter azt viszonza, hogy a házi kezelést csupán a vácziban volt le­hető behozni, a többi helyütt a szerződések le­jártát kell bevárni. Az ottani minden vallásbeli lelkészek feltű­nően magas fizetését illetőleg — mindegyik lel­kész kap 800 frt fizetést s 120 forint szállás­pénzt — a pénzügyi bizottság felszólítja az igaz­ságügyminisztert, elrendelni, hogy e lelkészek a tanításban a fegyházi tanítóknak segédkezet nyújtsanak s nemcsak a vallásban, hanem a fegyenczeknek naponként az erkölcsből is ok­tassák. A fegyházi őrök évi 280 frt fizetésüknek 350 s 300 frtra való felemelését illetőleg, a mi minden fegyházban 2800 irtot tesz, a bizottság egy szavazattöbbséggel annak elfogadását ajánlja, ellenben az öröknek naponkénti kenyér­illetményükre fizetett 742 kr. eltöröltetett. To­vábbá kitűnt, hogy az 1870-iki számadás szerint az egyházi s íróeszközökre előirányzott eszköz­nek fele sem igényeltetik, e végett le is szállít­tatott. Az illavai fegyház javítására 1870-ben 18,000 frt, 1871-ben 10,000 frt fordittatott s most, miután minden rész karban van, 12,000 frtnak kell megszavaztatni, mi iránt a pénzügyi bizottság bővebb felvilágosítást kért. A váczi politikai vétségekért elitéltek börtönéért ama városban fizetett 1300 frt magas házbér feltűnt, mi iránt az igazságügyminisztertől bővebb felvi­lágosítást kérene. A központi telekkönyvi hiva­talra Pesten előirányzott 9700 frt független ha­gyatott, még annak működéséről részletesebb adatok lesznek előterjesztve. A nyugdíjakra elő­irányzott 500.000 frt szintén elnapoltatok, míg a számvevőszék a ház határozatának eleget teend, mely szerint az egyes tételeket azon sza­bályokkal hasonlítandja egybe, melyet az alsó­ház az alsóbb hivatalnokok nyugdí­jképességét illetőleg kibocsájtott, de nem mindig tartatott figyelemben. A buda­pesti iskolatanács közgyűlése. Pest, szept. 29. Elnöklő Zichy Antal buda­pesti tanfelügyelő üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, s a gyűlést 4X/3 órakor megnyitottnak nyilvá­nítja. Az időközben megüresült tanácsi állomá­sokra megválasztottak: Lutter Nándor, Weisz Bernát, dr. Hegedűs János és Pribék Béla. Eötvös József báró özvegye, férjének el­hunyta alkalmából az iskolatanács részéről neki küldött részvét iratért hálás köszönetét nyilvá­nítja. Az iskolatanács kebeléből alakult gazda­sági bizottmánynak teendője nem lévén, meg­szűnik, és tagjai a többi bizottságok tagjai közé osztatnak be. A szervezett 17 tornatanítói állomás betöl­tése, illetőleg a tanítók kineveztetése tudomásul vétetett. Békelberg Ernő, torna-egyleti művezető, ja­vaslatot terjeszt az iskolatanács elé a fővárosi tornatanítás érdekében, mely javaslat, vélemé­ny és jelentéstétel végett, az elemi szakbizottság­nak adatott ki. Az ismétlő- és kézimunka iskolák felállítása örvendetes tudomásul vétetett. Felolvastatik az Erzsébet árvaházi bizottság munkálata, mely szerint azon intézetbe legalább 100 növendék vétetik föl, kiknek vezetése 4 ne­velőnőre bizatik. A polgári iskola 2-ik osztályának megnyitása, és az eddigi első osztályokról kiadott értesítő beküldése tudomásul vétetett. A polgári fi- és leánytanodákban újólag szer­vezendő ének- és szépírás tanítói állomásra be­érkezett kérvények az elemi szakbizottsághoz tétettek át. Panaszkép említtetett fel néhány tanítónak azon állítólagos eljárása, miszerint ők, 4-ik osz­tályt végzett, kiváltkép leánynövendékeiket, a polg.­iskola látogatásáról lebeszélik, és őket a 4-ik osztály ismétlésére biztatják, ha mindjárt kellő sikerrel végezték is azt.­­ Ezen eljárás mind a szakbizottság, mind a városi tanács ré­széről rászaltatott. Úgy szinte a főreáltanodai tanárok hasonló elj­árása is, mit Ney Ferencz igazg. ar alaptalan ráfogásnak nyilvánítván az emiatt rajta ejtett sérelem következtében iskola­tanácsi tagságáról lemondott. Némelyek Ney urat a lemondás visszavonására akarták kérni, mások azonban azt ajánlották, hogy ha Ney ra­gaszkodik lemondásához, a városi hatóság gon­doskodjék helyének betöltéséről. A tanács ez ér­telemben határozott. Simon Florent városi képviselő és iskolata­­nácsosnak a vallás­tanítás ellenőrzése érdeké­ben irt és beadott indítványa Királyi Pál elnök­lete alatt Simon Fl. Lutter, Békey, Peregriny és Gerlóczy tanácsosokból álló 6 tagú bizottságnak adatott ki. Az uj­vásár téren 2 tanteremből és egy ta­nítói lakból álló iskola állíttatott fel, mely vala­mint a Lipótvárosi 4-ik főosztály megnyitása is, tudomásul véhetett. A buda­pesti iskolatanács ez év elején az­iránt folyamodott a kormányhoz, hogy a nép­isko­­lai költségek födözésére némi segélyt adjon a test­vérfőváros hatóságainak, annyival is inkább, minthogy itt országos érdekek forognak fenn. Ezen folyamodványra — a­mint tanfelügyelő úr sajnálattal jelenti — kedvezőtlen válasz ér­kezett. Tavaszy Endre újólag feliratot indít­ványoz a kormányhoz. Ballagi Mór a miniszter ezen eljárása fölött a nyilvánosság terén is rászólását fejezi ki. Pártolja Tavaszy indítványát. Csengery Antal szintén rászólását fe­jezi ki a miniszter eljárása felett és afelett, hogy a községek részéről kért államsegély meg­tagadását azzal indokolják oda fen: ne adja­nak a tanítónak törvényszabta minimum fizetés­nél többet, úgy nem fognak államsegélyre szo­rulni. Királyi Pál a budapesti iskolatanács kérvényét illetőleg, nem teheti fel sem a minisz­terről, sem alárendelt hivatalnokairól, hogy ezen kérvénynek másodszori felterjesztés után sem lenne várt sikere, kellő eredménye; azért pártolja Tavaszy indítványát. — Elfogadtatik. Az elemi szakbizottság a megüresült tanítói állomások betöltése iránt tesz jelentést. A bu­dai állomásokra jelentkezett tizenkét pályázó közül kineveztetik: Krümmer Anna, Gyurman- Fellegi Irma és Grün József. — Pestre 23 fo­lyamodó jelentkezett, kik közül kineveztetnek : Kovács Sarolta, Dobocsányi Emma, Csuka Il­ka, Angletta Róza, Zveni Irma, Pária Irma, Finta Teréz, Sziksz Irma és Pick Ludovika. Jövő alkalomra ajánltatnak: özv. Máltás V­ik­­tória, Maczinger Lujza, Schwendter Paula, Ráda Ilona és Leitner Cecilia. A női kézi munkák tanítására számos jelentkező közül kineveztetett 25 tanítónő, kik szakképzettségüket okmányilag beigazolták. A tanítóknak évenkénti elhelyezése Békey Imre tanácsnokra lévén bizva, az a szakbizott­sági tagok és igazgató tanítókkal egyetértve el­­készíté s beterjesztő az elhelyezési névlajstromot az iskolatanácsnak jóváhagyás végett. Az isko­latanács minden változtatás nélkül elfogadta és megerősíte azt. A budai tanítók elhelyezése a budai tanács­tagokra bízatott, Peregriny elnöklete alatt. A tanítók­­nyugdíjazására visszatartandó 2% iránt a minisztériumtól érkezett rendeletet je­lent be elnök úr, mit az iskolatanács tudomásul vesz. Érdekes és heves vitára adott alkalmat a miniszternek azon eljárása, miszerint a buda­pesti iskolatanácsi tagoknak 1870-re járandott díjait minden indokolás nélkül megtagadta, és csak az 1871-re járandó csekély 135 frtot sza­vazta meg. Tanhoffer erélyesen tiltakozik a miniszer ezen eljárása ellen és kívánja, sőt ha kell per útján is (nagy derültség és helyeslés mindenfe­lől) kész lesz követelni tagsági díjának kifizeté­sét a múlt évre is, a nélkül azonban, hogy ezál­tal előbb adott szavát visszavonná, és újra ki­lenti, miszerint arról az iskola­alap javára szí­vesen lemond. — Felírat fog e tárgyban a kor­mányhoz intéztetni. Felolvastatnak az ismétlő iskolai osztályok vezetésével megbízott tanítók nevei. — számra 49. — A szükséghez képest még 11 fog kine­veztetni. Tavaszy azokat is alkalmaztatni kéri, kik nem képesek ugyan szakképzettségüket ok­mánynyal igazolni, de 10—15 év óta kitűnő si­kerrel működtek, s ez által a szülők teljes megelégedését érdemelték ki. Ballagi a rendszabályokra és a pályázati hirdeményekben kijelölt kellékre hivatkozik. — Különben oda utalja ezen nőket, hogy sze­rezzék meg pár hónap múlva ők is a szüksé­ges okmányt. — A tanács ez értelemben hatá­rozott. Havas Ignácz a városligeti munkatanitónő részére naponta 20—20 kvnyi pótlék megsza­vazásának kérelmezését indítványozza a városi tanácsnál, minek kieszközlése végett Békey ta­nácsnok kéretett fel. Elfogadtatott. Elnök a két főváros hatóságaihoz folya­modványt adni indítványoz az iránt,hogy a sze­gényebb sorsú tanulók ingyen tanszerekkel lát­tassanak el. Barczen Gábor, a pestvárosi fiárvaház igaz­gató tanítója és gondnoka az iránt ad be kér­vényt, hogy fizetése a többi igazgató tanítók fi­zetésével egyenlősittessék. Kérelme méltányos lévén, pártolólag terjesz­tetik a városi tanács elé. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést 7 ó­a órakor feloszlatta, egyetlen Fiumén kívül, több városnak nem leend hasznára a horvát tengermelléken, több vasút vagy nem épül, mint az eszék-sziszek­­károlyvárosi, illetőleg a novo­gradiska-brod­­mitrovicai és varasd-zapresk­i, vagy ha épül is, nem oly irányban, mint a­hogy azt a nemzet kívánná. Továbbá azt is kiemeli, hogy a pesti országgyűlésen Horvátországot — példátlan eset a parlamentáris életben! — oly egyének képviselik, kik már közel egy éve nem élvezik a nemzetnek bizalmát, s megbízó leveleik is lejártak. Az országgyőlés elnapoltatván, 1871-ben nem lesz képes a múlt év számadásait átnézni, a költségvetést a jövő évre elkészíteni, a jelen kormány fölött ítéletet mondani, s a sok bajnak orvoslásáról gondoskodni. A hosszú nyilatkozattételnek zárpontja­i a következőkép hangzanak: „Miután Dalmatia, Horvátország és Szlavó­nia királyságok a korona tanácsosainak tör­vényellenes eljárása által, minden egyéb törvé­nyes képviselettől meg vannak fosztva, szent kötelességünknek tartjuk előttetek és az egész világ előtt kinyilatkoztatni, hogy az országgyű­lés elnapolása folytán háramlandó következmé­­nyekérti felelősséget visszautasítjuk, s azokra hárítjuk, kik annak elnapolását ő felségé­nek, a mi királyunknak, ajánlani merész­kedtek. A­mennyiben a korona tanácsai azt gon­dolnák, hogy az országgyűlés elnapolásával, avagy feloszlásával időt nyerve, elvégre is si­­kerü­lene nekik titeket más útra téríteni, mint a melyen álltatok akkor, midőn bennünket meg választottatok. — Tőletek függ mindannyiszor határozottan és nyíltan kijelenteni, miszerin­t ezen királyságnak népe, szentül tisztelve úgy saját, mint bárki másnak jogait, s minden ha törvény utján haladva, már rég elhatározá ma­gában erősen, ő felségének a mi királyunknak védszárnyai alatt szabadon és önállóan élni, s nincs mód és eset reá, hogy ezen szent czélját megváltoztatná.“ A mi bennünket illet, fogadjátok ünnepé­lyes nyilatkozatunkat, hogy nincs hatalom, mely bennünket azon czéltól elvonna, mely után ti vágyódtok, reméljük tehát, hogy a három egy királyság népe, ő felsége által ünnepélye­sen elismert annyi érdemekért, oly lealacsonyító módon fosztassék meg továbbra is jogaitól és az alkotmányos élet jótéteményeitől.“ Zágráb, 1871. sept. hó 20-án. MAGYAR ÚJSÁG 1871. OCTOBER 1. A horvát nemzeti párt tiltakozása. A zágrábi „U b z o­r“ lapja élén 54 nemzeti párti képviselő által aláirt s a választókhoz in­tézett nyilatkozatot, illetőleg a zágrábi ország­gyűlés ujabbi elnapolása miatt emelt tiltakozást közöl, mely mindenek előtt az 1868. évi kiegye­zést rothadtnak nevezi, s mint ilyent is több pontjában megsértettnek állítja, s panaszkép kiemeli, hogy az 1869. évben egy a Zágrábban emelendő és alapítandó egyetem tekintetében hozott törvény mindekkoráig nem lett végre­hajtva, a vasút, melyet a magyar kormány és most épít, Károlyvárosból az úgynevezett „ma­­­gyar Fiuméba“, úgy van tervezve, hogy az KÜLFÖLD. A lausannei békekongressusból. A Lausanneban tartott béké-­s szabadság­liga ez évi kongressusán több tag nem jelenvén meg, ezt írásban tudatták s ezek közül leginkább figyelemre méltó Gambetta s Mazzini, melyek a „Frankfurter Ztg.“ szerint igy szólnak Paris, szept. 9. Barátságos meghívásukat megkaptam, mely szerint e hó 25-én a nemzetközi béké s szabad­ságliga kongressusán jelentek meg. Rokonszen­­vük e nyilatkozata által nagyon megtiszteltetve érzem magamat s sürgős teendőim akadályoz­nak, miszerint meghívásuknak nem tehetek ele­get. De azon őszinteséggel, melyet nemes ér­demű emberek irányában mindig nyilvánítani kell, megjegyzem: ezt csak fele részben sajná­lom. Kosmopolitikus eszmék s elveknek soha sem voltam túlbuzgó hive. Daczára bizonyos fény s csillogó oldalaknak van bennök némi esz­­ményiség. Azt hiszem, hogy föhatása abban van, annak híveiből kiirtani vagy legalább meggyen­­giteni a hazaszeretetet s polgári kötelességeik felelősségét. Hazánk jelenlegi állapotában azon­ban minden attól függ, hogy a kedélyek most inkább mint valaha ismét a nemzeti odaadás eszméihez csatlakozzanak s erkölcsi erejüket a franczia eszmében újra föltalálják. Sokkal in­kább szeretem hazámat, minthogy jólétének s erejének egy részét oly rendszernek áldozzam föl, mely lehet magasztos, de talán inkább csak annak látszik. Fogadja stb. Gambetta Leon­a Mazzini ezeket irja: „Nagy köszönettel tartozom svájczi bará­timnak a meghívásért, melyet közvetítésük foly­tán hozzám juttattak. Oly okok, melyek távol vannak minden politikától, akadályoznak en­gem a kongressusban részt venni. De mit is csi­nálnék én ott ? Az iránt önök s­em kételkedhet­nek, hogy a liga bírja rokonszenvemet. Béke, szabadság, szövetség — ez új korszakunk for­mája, azon eszme, melyet mi — önök épen úgy mint mi — követünk. De nem arról van szó. Csupán az eszközök jönnek tekintetbe, melyek által legfőbb czélunkat elérhetjük. E pontot il­letőleg nem értünk egyet. Önök azt hiszik, hogy azt békés apostoloskodásuk által érhetik el; én is ezt kívánom, de nem remélem. Ha csupán azért lenne is, mert Európa térképe tekintettel a szláv elemre megváltoztatott, mert a köztár­sasági berendezés a kihalt helyébe lép, ama te­­kintélylyé lett tündér helyébe kell lépnie, me­lyet monarchiának neveznek. Az igazságosan szerzett jogok megsértése, a múltba visszame­­nés, a társadalom örök alapelveinek szétrom­­bolása nélkül, a tulajdonnak a jövő munkájában kell eltűnni, a tőke s munka benső egyesülésé­nek a munkás osztályt azon igényektől, a félt bizonytalanság s rikítón föltűnő egyenetlenség­től meg kell szabadítania, mely ma még létezik. Ez csak egy nagy európai háború által lesz el­érhetővé. Feladatunk abban áll, azon közbeneső falat, mely bennünket attól elválaszt, a mennyi­re lehet megrövidíteni s a szomorú s kételyes átmeneti korszakot befejezni, mely elerőtlenítve s corrumpálva hat. A harcz ily módon legke­vésbé fog fájó lenni, a legrövidebb s utolsó le­end. Nekem kötelességem, szent s erős kezde­­ményezést a népnél keresni. Barátimmal, a­­mennyire ezt erőm engedi, azon dolgozom, az elemeket a vallás által megtisztított cselekvésre öszpontosítani. Ez rájuk nézve annyit tesz: Utaink még ma egymás mellett haladnak. Mazzini.“ Az olasz sajtóból. Említve volt, hogy az olasz lapok mennyire kelnek a francziák ellen. Erre vonatkozólag kö­zöljük egy főpapnak panaszát, mely sok tekin­tetben mulatságos is, ugyanis egy Pecci nevű püspök a „l'echo de Rome“nak a szent szívhez

Next