Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-27 / 247. szám
247-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Iipót utcza 11. szám, földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Péntek, 1871. October 27. V. évfolyam. Kiadó-hivatal, Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 6 „ — „ Egy hónapra ... 1 „70 . Egyes számra 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörinél 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábúpetitsor 25 kr. 500,000 ember kenyér és fedél nélkül. Olvasóink egész nagyságában ismerik azt a súlyos csapást, mely Amerika egyik leggazdagabb városát Chicagót, az ott pusztított nagy tűzvész által érte. Minden országbeli emberbarátok sietnek a megmérhetlen nyomor enyhítésére filléreikkel adózni s e kötelesség különösen háramlik reánk, a kiknek gyászos napjainkban a szabad Észak-Amerika s a sorstól most földig sújtott város a legvendégszeretőbb és legbiztosabb menhelyek egyike volt. Ne ijeszszen vissza tehetségünk kis mérve. Ha a nyomort megszüntetni nem is vagyunk képesek, rokonszenvünk és baráti érzelmeink oly jelét fogjuk legalább adni, amely hazánk és a szabad föld polgárai közt a vonzalom és barátság kapcsát szilárdítani fogja. A lapunkhoz beérkező adakozásokat az általános magyar hitelbanknak fogjuk átadni, mely azokat Mr. Jay, észak-amerikai követnek fogja kézbesítés végett átszolgáltatni. Pest, October 26. „Parancsolom !“ — igy szólt volna az osztrák császár hátat fordítva Slohenwarthnak, midőn ez a monarchának tudtára adá, hogy a memorandumban elősorolt pontok nem egyeztethetők össze azon leirattal, melylyel a cseh országgyűlés megnyittatott. Ezzel az alkudozások fonala meg lön szakítva. El volna döntve, hogy mi nem lesz , de mi fog hát történni ? A mai bécsi lapok mindegyike azt jelenti, hogy a válság a közös minisztérium javára döntetett el s a Hohenwarth-kabinet lemondása legközelebbre várható. Az alkudozásokra vonatkozólag a „Wanderer“ utóhang gyanánt jelenti, hogy a pártvezérek és Hohenwarth megegyeztek abban, hogy a válaszlóiratnak a csehek előtt a reichsrathba menetelnek útját nem szabad elzárnia. E czélból a cseh pártvezérek minden lehető engedményre készeknek nyilatkoztak, s különösen figyelembe akarták venni a Magyarország részéről nyilvánított jogos aggodalmakat, hogy a német alkotmányos párttal, annak saját terén szállhassanak szembe. Továbbá hírlik, hogy a cseh pártvezérek írásban nyilatkoztak, hogy a követelt módosítások általuk nem teljesíthetők s hogy ennek következtében haza fognak utazni. Hohenwart e nyilatkozatot tegnap nyujtá át a monarchának s az összes minisztérium nevében a lemondást benyujtá. A bécsiek e hírnek roppantul megörültek s midőn a lemondás elfogadása bettül adatik, a várost, örömük jeléül, kivilágítani szándékoznak. A hir már is több nevet említ, kik a miniszteri tárczákat lesznek elfogadandók. Miniszterelnöknek Potockij Auersperget emlegetik, miniszterek Kellersperg, Depretis, Stremayer lennének, Csehország helytartójává pedig Koller táborszernagy neveztetnék ki. Ez tehát már a hatodik minisztérium lesz, mely Beust kanczellársága alatt kormányra jut. Az új minisztérium kinevezésével azonban a zavarnak még korántsem lesz vége, erről majd gondoskodni fognak a cseh vezérek s a válaszlóiratot is úgy szándékoznak fogadni, hogy annak felolvasása után az összes képviselők lemondanak megbízatásaikról. A cseh lapok, amint a ma érkezett számokból látjuk, a történtekről a legelkeseredettebb hangon szólnak. A „Politik“ a magyar miniszterelnök beavatkozását gyalázatosságnak nevezi s a cseheknek azt a tanácsot adja, hogy hagyják el az országgyűlést s vonuljanak vissza a declaratio álláspontjára. Az említett lap haragjában még a határőrvidéki zendülést is Andrássynak tulajdonítja, hogy ő idézte volna elő. A „Politik“ e száma Prágában az Andrássy ellen intézett támadás miatt lefoglaltatott. Legközelebb egy érdekes irat fog nyilvánosságra jutni. Ugyanis az „Independ.“ Berlinből jelenti, hogy Beust emlékiratot szerkesztett az Internationalem vonatkozólag, és az valószínűleg közöltetett a berlini kabinettel. A német kormány törvényjavaslatot készít elő az Internationale-ra vonatkozólag. Rómában a napokban republikánus tüntetés volt. Több ezerre menő néptömeg azon olajfa körül csoportosult össze, mely alatt annak idejében Cairoli elesett. Ott republikánus beszédek tartottak, végül éltették Garibaldit s a consorteriára pereat-ot mondva — szétoszlottak. A királyi leirat, mely az olasz parlament 1870—71-i ülésszakát bezárja s az uj ülésszak megnyitását nov. 27-re tűzi ki, már több nap óta alá van írva. Bajorországban az egyház s állam közti viszály még egyre tart. Legközelebb egy lap azt a közleményt hozta Rómából, hogy Tautskirchen gróf (bajor római követ) Antonelli bíbornoknak azon kívánságát fejezte ki, hogy a müncheni nuntius Meglia, ki mindig a szélső emberekkel áll összeköttetésben, egy kevésbé elfogult egyéniség által váltassák fel, erre a bíbornok azt felelte, hogy a Kúria ezt annyival is inkább megteheti, mert épen a Bajorországgal való diplomatiai összeköttetés szakításán gondolkozott. Ezt a bajor külügyi hivatalban meg akarták cáfolni, a dementi már ki is volt nyomva, de maga a miniszterelnök Hegnenberg tilta le. A rajnai vaspályatársulat műhelyeiben dolgozó munkások, mintegy 1000 ember, ma beszüntették a munkát. Brasiliában, miután a senatus is elfogada a törvényjavaslatot, a rabszolgaság el fog töröltetni, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E minisztérium a közös ügyek mellett se egyik se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat stb.“ Nézzük mi történik a csehek saját landtagjukon, hol saját alkotmányos igényeikhez mért kívánalmakat terjesztenek elő, s e kívánalmakat saját fejedelmükhöz érvényesítés végett fel is küldték, saját minisztériumuk útján. A fent hivatkozott 27-ik §. értelmében, mi köze ehez a közös ügyeket vezető miniszternek? A közös miniszter részére előírt teendők között sehol sem találom azt, hogy egyik vagy másik landtag előterjesztése felett a közös miniszter határozhasson. Márpedig hogy most Beust közös külügyér befolyását Csehország kívánataival szemben érvényesíti, s így a közös ügyek tárgyát nem is képező külön kormányzati ügyre befolyást gyakorol, nemcsak nem titok többé, de sőt ország-világ szeme láttára úgy közös,mint nem közös miniszteri tanácskozások tárgyát képezik Csehország belkérdései. De még tovább megy a dolog, a nagy skapesinában Andrássy magyar miniszterelnök is részt vesz, s saját közlönyei nagy fennen hirdetik, hogy a hatalmas miniszterelnök mennyit hajlandó engedni a cseh kivánalmaknak! Ismerik-e Beust és Andrássy urak az 1867-ik évi XII-ik t.-czikkelyt, melyet ők Magyarország népeire mint kötelező törvényt kívánnak tekintetni ? Tudják-e abban fölismerni a határokat, melyek az ő útjaikat korlátozzák, vagy nem ? az az, meg akarják-e ők azt tartani maguk,vagy azt vélik, hogy másokra kötelező, de ő reájok nem, kik 800 évet szurony árnyában pihennek. Bizony az alkotmány készítés nagy mesterség. Két módja van, mint az eddigi gyakorlatokból észleljük. Az egyik a nép szelleméből, a szabadság elvein lángeszének beható sugarával irja meg, s az igaz és szent lesz a nép előtt. Ilyen az 1848-i alkotmány. A másik kívül álló érdekek alapján farag formát, s azt adja elő, hogy ijeszsze hozzá magát a nép, mint Procrustes ágyához. Ilyen a 67-es közösügy. Nincs is az 1867-ks 12-ik törvénycikknek egyéb hibája, mint hogy ki irta, elfeledte, hogy népet is kell hozzá csinálni. Vagy azt képzelte, hogy a nép majd reá csinálódik, mint okoskodott az egyszeri ember, ki gombot küldött a szabóhoz, hogy varrjon reá rokkot. Természetesen a szabó kinevette a bolondot. Napjainkban pedig nem veszszük észre, hogy az idő teszi nevetségessé ama másik félszeget ? Íme a 27-dik §, mint tétetik most Bécsben mesterségesen üres szóhalmazzá, melynek értéke nincs. Összeül kis skupcsina, nagy skupcsina, magyar miniszter, német miniszter, közös miniszter, s midőn megkészitették a hurok szálait, okvetlenül egymás szemébe kaczagva mondják, hogy mindezt a paritás hozza magával, melynek értelmében, hogy ha ő felsége többi tartományainak népei nagyon keveset vágyakodnak a szabadság után, akkor a Lajthán inneni partról kell meríteni a vizet, melylyel nyakon öntendő lesz a heves vágyakozó ; ismét a dualizmus fejében, ha netán a magyar korona népei nyitnák fel szájukat a szabadságra a Lajtha másik partján gyűrött agyaggal kell ezt betömni majd akkoron. Valót, a szív szoros értelmében vett valót írunk e sorainkkal, melynek értelmét most Bécsben készítik. Vegyük elő a hivatalos jelentéseket a folyó miniszteri tanácskozmányokról, s látni fogjuk, hogy ez mind igaz, ha a törvény szavai ellenére egyes országok belkérdései miként kerülnek közös és együttes miniszteri tanácskozmányok alá, s döntetnek el ott a nem közös ügyek tárgyát képező kormányzatt ügyek, a közös miniszterek, sőt a magyar minisztereknek is befolyásával, így most a cseh hadtagnak adandó választókrat az uralkodó elnöklete alatt tartott nagy minisztertanácsban tárgyaltatik, melynek részesei Beust, Kinin, Lónyay, Andrássy, Wenkheim,Hohenwarth, Schäffle, Jirecsek, Habietinek. És ez megy mind a 67. évi 12-dik törvényczikk keretében. Mi akadályozza többé, hogy a magyar landtagnak adandó választókat is majdan Beust, Khun, Lónyay, Andrássy, Wenkheim, Hohenwarth, Schäffle, Jirecsek, Habietinek urak társaságában készíttessék? Előttünk a 67-es művelet után ilyen látványosság nem meglepő; mi a külkérdéseken épült közös ügyes alkotmányosság természetes folyományának tartjuk azt, mely terjeszkedik beavatkozási szálaival úgy és addig, ameddig az érdek munkál ? Hol van ennek határa? Ki számolhatná ezt fel ? Tulajdonképen nincs is határa , mert felölel magában mindent. Nem is azért emlegetjük most ez épületes eredményeket, mintha valami soha nem gondolt rémletes dolgot akarnánk benne felfedezni, mert minket meg nem lepett, hanem csak egyszerűen konstatálni akarjuk a jobboldal előtt mindezt, miután híveinek úgy tüntette fel a 67-es közjogi egyezményt, mint Magyarország önállóságát s kormányzati függetlenségét a dualismusban biztositó minta-alkotmányt. Szederkényi Nándor: TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regényes korrajz. — Az első franczia köztársaság idejéből. Irta Erkmann-Chatrian. (Folytatás. Ezen jelenet mindig emlékemben lesz, a mély csend a szobában, a fali óra ketyegése, a tűz pattogása, a köztük csillagként álló gyertya; velem szemben nagybátyám a szürkés homályban ; lábaimnál Scipio, azután a vakondász jóslatos könyvére hajolva, háta megett a kis fekete ablakok, hol a hó hullott a sötétségben; mindezt újra látom, s úgy tetszik, mintha a szegény vén vakondász, és a jó Jakab bátya hangját is hallanám, pedig minketten régen sirba szálltak. Ez különös jelenet volt. — Hogyan vakondász! monda a nagybácsi, az ön korában szemüvegre van szüksége ? én azt hittem, hogy ön kitűnően lát. — Nincs szükségem közönséges dolgok olvasásakor, sem pedig arra, hogy künn használjam, felelé a vakondász; nekem jó szemeim vannak, innen is meglátom tavaszszal az Altenberg oldalán levő fákon a hernyófészket; de ön tudja, hogy ezen szemüveg a Hemingi Rosaraunda nénémé, s ez kell arra, hogy a könyvet megértsük. Némelykor megzavar, de vagy fölötte, vagy alatta olvasok, hanem fődolog, hogy orromon legyen. — Ah! az már más, egészen más, mondá nagybátyám komoly hangon ; mert neki sokkal jobb szive volt, hogysem álmélkodását ne mutatta volna a vakondásznak. A vakondász azonnal olvasni kezdett : „Anno, 1793. — A fű kiszáradt, és a virág lehullott, mivel a széi rá futt!“ — Ez azt jelenti, hogy télben vagyunk: a fű elszáradt, mert a szél futt fölötte. Bátyám megbólintá fejét, a vakondást folytatá: „A szigetek látták és félelemtől valának megszállva ; a világ sarkai megrémültek, közeledének és eljöttek.“ Ez doktor úr azt jelenti, hogy Anglia és a szigetek megijedtek a republikánusok miatt. „Közeledének s eljöttek!“ Mindenki tudja, hogy az angolok kikötöttek Belgiumban, hogy megkezdjék a franczia háborút. De hallgassa jól a regét: „Ezen időben a népek vezetői olyanok lesznek, mint a farakás közötti tűz, és mint egy fáklyakévék között, elnyelendnek jobbról-balról minden országot.“ Ekkor a vakondász felemelé ujját, s komoly tekintettel mondá: —im, ezek a királyok és császárok, kik seregeik között haladnak, kik mindent elnyelnek az országokban, melyeken áthaladnak. Szerencsétlenségünkre ismerjük ezen dolgokat, mivel láttuk , a mi szegény falunk hosszasan fog rám emlékezni. S minthogy nagybátyám nem felelt, elkezdé ! „Ezen időben, jaj a hiábavalóság pásztorának, ki elhagyandja nyáját; a kard kihulland kezéből és az ő jobb szeme egészen elhomályosuland.“ E szavakban látjuk a mainczi érseket, dajkája és öt hölgyével, ki a múlt évben Custine generális megérkezésekor megugrott. Ez az igazi hiába valóság pásztora volt, ki az egész ország botrányát csinálta: karja elszáradt, s jobb szeme elhomályosult. — De, mondá nagybátyám, gondolja meg, hogy az érsek nem volt egyedül, és hogy sok volt hozzá hasonló magaviseletü, Némethonban Francziaországban, Itáliában, mindenütt a világon. — Egy okkal több, doktor úr, felesé a vakondász, a könyv az egész világra szól, mert — mondá ujját a lapra helyezve, — „mert ezen időben, mondja az örökké való, elveszem a világról a rosz prófétákat, a csodatevőket, s a tisztátlan szellemet.“ Mit jelentsen ez, Jakab orvos, ha csak nem azon embereket, kik ok nélkül felebaráti szeretetről beszélnek, hogy pénzünket elnyerhessék, kik nem hisznek semmiben, s minket pokollal fenyegetnek; bíborba, aranyba öltözködnek, s nekünk alázatosságról beszélnek, mondván: „Adjátok el javaitokat, hogy Krisztust kövessétek !“ s gazdagságot gazdagságra halmoznak, palotáik, s zárdáikban, melyek nekünk a hitet ajánlják, s nevetnek maguk között az együgyűeken, kik őket hallgatják? . . . Nemde, ez a tisztátlansági szellem? — Igen, mondá nagybátyám, ez utálatos. — Lám, ez az ő számukra, ez minden rész pásztor számára van írva, mondá a vakondász. Azután folytatá! „Ezen időben sokaság moraja lesz a hegyeken, olyan mint egy nagy nép fölkelése, egy összegyűlt nemzet moraja. Ezt a környező népek hallgatni fogják, s minden emberi szív egygyé olvadand. S a kevélyek meg lesznek rémülve, az egész világ munkában lesz, mint az, a ki valamit teremt; a jók lángoló arczczal nézendenek egymásra; először hajlandanak nagy dolgokról beszélni: tudni fogják, hogy mind egyenlők az örökké való előtt, s hogy mindnyájan az igazságért születtünk, mint az erdő fái a világosságért!“ — Úgy van az Írva vakondász? kérdé nagybátyám. — Lássa ön maga felelé a vakondász átnyújtván a könyvet. Ekkor Jakab bátyám zavartan nézte : —■ Igen, meg van Írva, szólt halkan meg van Írva! Ah! Bár csak az örökké való ily nagy dolgokkal áraszthatná el napjainkat, örvendeztethetné meg szivünket ilyen nagy szemlével ! Hirtelen elhallgatván, s aztán mintegy megdöbbenve saját lelkesültségéről igy szólt: — Lehetséges-e, hogy az én koromban magam ennyire elérzékenyitsem ? Gyermek, valódi gyermek vagyok. Visszaadta a könyvet a vakondásznak, aki mosolyogva mondá : — Jól látom, doktor úr, hogy ön ezen mondást épen úgy érti mint én: ez a felkelő nagy nép moraja, ez Francziaország, mely az ember jogait hirdeti. — Hogyan! ön azt hiszi, hogy ez a franczia forradalmat jelenti ? kérdé nagybátyám. — Eh ! mit egyebet ? mondá a vakondász, ez tiszta mint a nap. Végre feltette szemüvegét, melyet letett, s ezeket olvasá: „Hetven hét van a bűnök összehalmozására, az egyenetlenség kiirtására, s a századok igazságának visszakozására. Azután az emberek, a vakondokok, és szárnyas egereknek vetendik ezüst bálványaikat. S több népek fogják mondani: Kovácsoljuk a kardokat irtó kapákká, és az alabárdokat sarlókká!“ Ezen helynél a vakondász rákönyökölt a könyvre, és szakállát simogatva, hátra tartott fejjel, mélyen gondolkozónak látszott. Én nem veszítettem szemeim elől, úgy tetszett, hogy különös dolgokat látok, egy ismeretlen világ lobogott kürültünk a homályban, a tűz gyenge pattogása, s a mellettem elaludt Scipio sóhajtásai, távoli hangok gyanánt zúgtak fülemben, s maga a csönd is nyugtalanított. Jakab bátyám úgy látszott visszanyerte nyugodtságát. Megtörte nagy pipáját, s egy darab papírral meggyújtá, két három bodor füstöt eregetvén lassacskán, hogy jól meggyűljön a dohány. Aztán elzárta a kupákat, s egyet sóhajtva a karszéken elnyúlt. „Az emberek elvetendik ezüst bálványaikat, folytatá a vakondász, tudniillik talléraikat, forintjaik és minden fajtája pénzeiket. A vakondokoknak fogják dobni, tudniillik a vakoknak, mert tudja doktor úr, hogy a vakond nem lát; a szerencsétlen vakok, mint Harich apó, igazi vakondokok; világos nappal is sötétben járnak, mintha a föld alatt volnának. Az emberek tehát ezen időben pénzeket a vakok és szárnyas egereknek adandják. — Szárnyas egér alatt az öreg asszonyokat kell érteni, kik többé nem dolgozhatnak, kik kopaszok, és a kandallók üregeiben tartózkodnak, Besme Krisztina módjára, kit ön olyan jól ismer mint én. Ez a szegény Krisztina annyira sovány, és oly kevés baja maradt meg, hogy őt látva mindenki azt gondolja: „Ez szárnyas egér.“ — Igen, igen, igen, mondá nagybátyám, sajágos hangon, csendesen meghajtván fejét, ez világos, vakondász, ez igen világos. Most értem az ön könyvét, ez csodálatra méltó dolog! — Az emberek tehát, a vakok és az öreg asszonyoknak fogják adni pénzüket, a könyörületesség szellemétől áthatva, folytatá a vakondász, s ez lesz a nyomor vége ezen a világon. A bécsi nagy minisztertanács. Aki az 1867-es charta bírálatát akarná megírni, annak a folyó idő nagyon megkönnyíti feladatát. Hiszen maga az idő írja e műveletnek szörnyű kritikáját , mert nincs egyébre szükség, mint egyszerűen registrálni az eseményeket, mint bírálatot, így például a felemlített közösügyes charta 27. §-a azt írja elő, hogy „egy közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek A mag csírázik. Hogy mennyire igazunk volt, midőn azt állítottuk, hogy az Andrássy politikának egyik legközvetlenebb következménye az,hogy a szláv elem a magyar nemzet ellen forduland, már is bizonyítja Hohenwarth közlönyének alábbi czikke. Az „Ó esterr. Jon r.“ a következő „Andrássy király“ feliratú czikkében ezeket írja : Tehát véget fog érni, sőt már véget is ért. Andrássy visszautazva Pestre, azt mondá, hogy nyugodtan tér haza. — Nyugtalan volt azért, mert Cislajthania nyugalmat nyerhetett volna ; ő tehát meg van nyugtatva, mert Cislajthania nem nyerhette meg nyugalmát. A mit a mi jó németeink nem éreznek, a mit a doktrináriusok agyveleje nem foghat föl, hogy t. i. a föderalismus a dualismus megbuktatása, az egységes monarchia visszaállításának kezdeményezése, a német befolyásnak,mint a kiegyeztető és közvetítő kulturelem biztosítása, az rezgi át a magyar államférfi dicsvágyának minden ízét. Nem a német ügy, nem az „alkotmányhűség“ miatt mozdult meg Andrássy; midőn a Giskra-féle emberek körül hízelegtek, nem törődött velük; nem törődik ő az innenső alkotmánynyal egy cseppet sem, olyannyira, hogy eltűri itt az absolutizmust is; ami ő rá nézve határozó volt, az a visszahatás, melyet Hohenwarth politikájának győzelme Magyarországra gyakorolt volna. Egy rendesen működő alkotmányos élet, helyreállítása Cislaibániában, kellő mértékére szállította volna le a mostani, minden reális és szellemi viszonynyal ellenkező túlsúlyt, melyet a csak parlamentarizmusának szilárdságára nézve erősebb Translajthánia bír. A birodalom innenső felében lakó szlávok kielégítése természetszerűen a túlsó szláv lakosság mozgalmát idézte volna elő , helyesen vezetve e mozgalom a túlsó alkotmányos viszonyok alkotmányos megváltoztatását eszközölhette volna; ott is a minoritás uralmának helyébe a foederativ egymás mellettiség és egymással valóság lépett volna ; egy foederativ Translattháusának csak egy lépést kellett volna tenni a foederativ Ausztria létrehozására. Abban a pillanatban, midőn a föderalistikus elv a lajthántúli viszonyokat reformálólag megváltoztatta volna, kész lett volna az összes foederatio. Mert itt és ott elismerték volna, hogy csakis a teljes foederatio adja meg a teljes jogvédelmet, minden egyes faktornak — többé nem a két résznek, hanem az összes tagoknak együttesen. Ebből egészséges állam, erős birodalom fejlődhetett volna. Hála a német doctrinái bolondságnak Andrássy nyugodtan utazott el. Az osztrák birodalom húsában benn hagyta az éket. A rövidlátód diadalmaskodhatik a pillanat győzelmében , de nem lesz több szegény „hetven hét mulv melyek nem napok, hanem hónapokból állótek, és kardjaikat „irtó kapákká“ köször..lendik, — hogy a földet műveljék s békében éljenek ! E magyarázat a vakondokok és denevérekről oly nagy nagy benyomást tett reám, hogy szemeim kimeresztve maradtak. A vakondász folytatá egyhangú olvasását, midőn az ajtó újra megnyílt. Borsódzott a hátam, a vén vak Harich és az agg Krisztina új alakjokban karon fogyást belépések, jobban meg nem rémített volna. Bámész szájjal fordítom meg fejemet, föllélekzem: a mi Koffel barátunk látogatott meg bennünket; kétszer kellett megnéznem, hogy jól megismerjem, annyira elfoglalta elmémet a vakondokok és szárnyas egerekre való gondolat. Koffel ócska között téli szürke öltönyében volt, posztó sapkája nyakacsigájára húzva,nagy félre nyomott czipőben, s a kimenetelre felhúzott ócska nemez harisnyában ; térdeit meghajtá, kezeit zsebébe tevén, mint a ki didereg; — megszámlálhatlan hópelyhek bobiták. — Jó estét orvos úr, mondá, sapkáját a pitvarban megrázván, későn érkeztem, sok ember állta utamat a „Vörös ökörnél“ és az „Arany korsónál.“ — Lépjen be, Koffel, mondá neki nagybábátyám. — Bezárta ugye a folyosó ajtót? — Igen, Jakab doktor, ne féljen semmit. Mosolyogva belépett. — Nem érkezett-e meg az újság ma reggel ? mondá. — Nem, de nincs is szükségünk reá, felelé a nagybácsi, a jó humor kissé tréfás hangnyomatával. — Itt van a vakondász könyve, — mely nekünk a jelent, a múltat és a jövőt elmondja. — Hát a mi győzelmünket is elbeszéli ? kérdé Koffel, a kemenezéhez közeledvén. Nagybátyám és a vakondász megdöbbenve néztek egymásra. — Miféle győzelem ? kérdé a vakondász. — Hé ! hát az a tegnapelőtt a Kaiserlauternnél. Másról nem is beszélnek a faluban, mint erről. Richter visszajött onnan két óra felé, a hit meghozására. Az „Arany korsónál“ már ötven palackot kiürítettek a poroszok tiszteletére; a republikánusok teljes visszavonulásban vannak !