Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-22 / 243. szám
243-ik szám. Vasárnap, 1871. october 22. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem »«latnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési év: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Előfizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR ÚJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, oktober 21. Ha azt mondjuk, hogy Bécsben konfusio uralkodik, úgy a helyzetet a legtalálóbban ecseteltük. Volt már minisztertanács akárhány, megtartatott a nagy minisztertanács is s a válság mégis függőben hagyatott, a mi arra mutat, hogy a válság által előidézett zavar oly nagyszerű lehet, miszerint azzal még csak elbánni sem tudnak. A sokszor emlegetett nagy minisztertanács négy óra húszan át tartott. Az uralkodó elnökölt. Jelen voltak: Beust, Khun, Lónyay, közös miniszterek; Andrássy, Wenckheim, Hohenwarth, Schaffte, Jirecek, Hahietinek. A cseheknek adandó választóirat tárgyaltatott, mely az országgyűlést határozottan szólítja föl a reichsrathba való választásokra s melyben az mondatik, hogy követeléseiket a reichsrathban érvényesítsék. A miniszteri értekezletek ma folytattatnak s délután ismét az uralkodó elnöklete alatt nagy minisztertanács volt tartandó. A csehekkel az alkudozások fonalát nem akarják megszakítani, s oly válaszleiratot szándékoznak, mely semminek sem praejudikálna. Emellett a legellentétesebb hírek gomba módra teremnek Bécs levegőjében. Az egyik azt állítja, hogy az összes minisztérium leköszön, a másik szerint mindegyik helyén marad. A kérdést úgy vélik megoldani, hogy az egész ügyet a reichsrathra bízzák, bánjék el vele az. Különben pedig Prágában egy nap sem múlik el a nélkül, hogy két három lapot le ne foglaljanak. Francziaországban nemcsak a katona körökben, de általában nagy elégületlenséget keltett a katonai rangfokozatok megvizsgálására kiküldött bizottság működésével, így a tehetséges Cremer tábornokot a bábom előtti rangfokára, kapitánynyá degradálta, Nansouty tábornoki, ki Sedannál egy merész lovassági támadással áttörte a poroszok sorait és megmenekült, már a háború előtt nyert tábornoki rangjától megfosztotta. Ezentúl azon tiszteket is szigorúan megbünteté, kik a németektől becsületszavuk megszegésével elszöktek s hazájok védelmében adott szavuk daczára résztvettek. Ezen szigor jogosult lenne, ha minden becsületszegőt egyenlően büntetne. De mig például Ducrot reactionarius érzelmei folytán büntetlenül hagyatik s rangját és méltóságát is megtartja, addig Barral tábornok, ki adott szava folytán a poroszok ellen aktív szolgálatba nem lépett, s a grenoblei parancsnokságot csak azon feltétel alatt fogadta el, hogy azt a poroszok közeledtekor letehesse, vizsgálat alá helyeztetett. Ezen tények kétségkívülivé teszik, hogy a nemzetgyűlés bizottsága nem a tisztikar becsületét akarja megóvni, hanem egyedül a köztársasági elemeket iparkodik a hadseregből kiküszöbölni. Napoleon bg tegnap Marseilleba érkezett s Ajaccioba utazik. Korsikai hírek szerint ott teljes csend uralkodik. Léon Say és Vautrain tegnap este elhagyták Londont, hogy Párisba visszatérjenek. Léon Say a délkeleti vasutak egy küldöttségét fogadván, kijelenté, hogy az útlevelek kérdése iránt még tanácskozások folynak, s hogy az ez iránt most fennálló rendelkezések csak ideiglenesek, s hogy a jelenlegi rendszernek nemsokára vége lesz. Granville lord tegnap Manchesterben részt vett a reformegylet klubjának lakomáján. A lord ezen alkalommal beszédet tartott, melyben a lefolyt ülésszakban végzett munkákat összegezte, s a külviszonyokat is érintette ; különösen hangsúlyozta pedig az Amerika és Anglia közt fennálló barátságos viszonyt. Az angol munkások s toryk közti szövetkezés valótlannak bizonyul. Stafford Northcote, Derby és Disraely alatt indiai miniszter, kijelenti az „Exeter Gaz.“-ben, hogy: „A nemesek közül senki sem írta alá a közlött resolutiókat, sem pedig ki nem nyilatkoztatta, hogy azokkal egyetért, úgyszintén nem tartatott meeting köztök és a munkások valamely tanácsa vagy testülete között. Minden, ami történt, abból áll, hogy néhány páir és parlamenti tag késznek nyilatkozott oly legislatív kérdéseket barátságosan megoldani, melyek a munkásosztályok jóllétét illetik.“ Angliában a német trónbeszéd kedvezően fogadtatott. „Feltűnő tény — így iz a „Times“ — hogy a háború által keletkezett egység tartósságot igér. Amalganisatia még nem jött létre, de több a szövetségnél. — A szellem, mely Bajorország hadseregét egyesíti a porosz királyéval, a czél elérése után nem tűnt el. A hét havi bábom által nemcsak politikai egység, hanem a nemzeti törekvések és érzelmek egysége sokkal nagyobb mérvben éretett el, mint a megelőző 50 évi okoskodás által. Tartományi féltékenység és theologiai apathiák megkapták halálos döfésüket és senki sem fogja kétségbe vonni, ki nemzeti törekvéseket képes megítélni, hogy a német nemzet elfogadta az egység elvét a porosz ház elnöksége alatt, s hogy a mozgalom mindinkább a fusióra van irányozva. Oroszországban a német trónbeszéd kedvezőtlenül fogadtatott. — Sértőnek találták, — hogy az Oroszországgal való barátságos viszony a trónbeszédben csak a második helyen van említve. Rómában az apostolzárdában tűz ütött ki, mely a portikus feletti emeletet elpusztítá; a templom megmentetett , emberélet nem veszett el. A romániai kormány a Strussberg féle vasutak részére igazgatótanácsot állított fel, mely Stirbey herczeg, Oreszcu senator és Torceauna mérnökből áll. A sultán volt hadügyminisztert, a volt rendőrminisztert és volt saját titkárát Cyprus szigetére száműzte. Mint beszélik a Scheich-Islam is száműzetetthoz, hogy a legfelsőbb jóváhagyást előlegesen kinyerje, de eloszlatott némely,,átléphetlek" akadályt, mely az egyezkedésre egyaránt hajlandó feleket a reichsrathba beviszi, természetesen azon reményben, hogy ott visszafoglalja, mit most feladott. Ily akadály volt osztrák-német szempontból az, hogy a cseh államjogi ellenzék az 1867-iki osztrák-német-magyar egyezséget ez előtt el nem ismerte, most pedig hajlandó elismerni jogosultnak vagy legalább érvényesnek a kikötött időtartamig 1876-ig, s ennélfogva a csonka „reichsrath“-tal ezelőtt nem akart, most pedig hajlandó külcsönös tanácskozásra s illetőleg szerződésre lépni. Ily akadály volt cseh állami s nemzetiségi szempontból, hogy az osztrák kormány ezelőtt nem, most pedig már elismerte Venczel koronája jogait. Ezelőtt el nem ismerte, most pedig már hajlandó elismerni Csehország önállási jogosultságát, természetesen, csupán azon korlátokig, melyek a birodalmi egység kötelékeit meg nem lazítják. A cseh államjogi ellenzék vezérférfiai körvonalazták azon önállási tért, melyet elérni óhajtanak és jogosultnak tartanak. Az osztrák centralisták visszaborzadtak, ettől oly mérvben, mikép idegennek tartanák az osztrák-német elemet Ausztriában, ha a csehek s aztán, mivel ez tulajdonkép csak kezdeményezése Ausztria átalakításának, a lengyelek, aztán a szlovének, tyroliak, ruthének, dalmaták stb. egyaránt elérnek. A cseh alattvalók azonban szintén idegennek éreznék magukat Ausztriában, ha az általuk körvonalzott önállási vagy különállási tért el nem foglalhatnák. Minde mellett is az osztrák, tehát nem „német“ és nem „magyar“ (bár tulajdonkép mégis német és magyar) államférfiak nem tartják lehetlennek az osztrák és cseh kérdések lényegesbjeinek elintézését, az ad hoc reichsrabban, holott itt egyszerűen centrálisaimról s decentralisatioról van szó, melyek egyikét vagy másikát teljes mértékben el kell fogadniok, ha e két egymással ellentétes kormányzati rendszertől egy újabb erőszakkal egyesített monstrumot nem akarnak létrehozni. Nem tartják pedig lehetlennek az osztrák államférfiak a lényeges kérdések megoldását sem, főkép azon szerencsétlen kényszerhelyzetük miatt, miszerint azt már világosan látják, hogy a mostani Ausztriát a nemzetiségek kielégítése nélkül kormányozni nem lehet, de viszont nem lesz lehető kormányozni az újonnan alakítandott Ausztriát sem: az osztrák német elem kielégítése vagy legalább megnyugtatása nélkül. Már hogy kellően indokolva van-e eme kényszerhelyzet által a kiegyezés lehetőségének reménye, azt itt nem feszegetjük. Annyi bizonyos, hogy részükről okosabbat nem tehetnek, mint a„ qui habet tempus, habet vitam “-féle paradoxont genek iránt érdekeltséggel viseltetik, kik ide rabolni jöttek, különösen pedig ezen asszony iránt, kiről nem sok jót tehetni föl, mivel a katonákat követte. Bátyám hidegen hallgatá, s végre felelé: — Richter úr, midőn emberi kötelességet teljesítek, nem kérdem az emberektől hogy honnan valók? Azt hiszik-e, amit én? Gazdagok-e, vagy szegények ? Visszaadják-e azt, amit nekik adok? Én követem szivem sugallatát s egyébre nem gondolok. Legyen e nő franczia vagy német, republikánus eszméi vannak-e vagy nem, saját akaratából követte-e a katonákat, vagy a szükség kényszeríté rá, az nekem mindegy. Láttam, hogy közel van a halálhoz, kötelességem volt életét megmenteni, és most kötelességem isten kegyelmével tovább folytatni azt, amit magamra vállaltam. Ami önt illeti, Richter úr, tudom, hogy önző, kegyed nem szereti embertársait, s ahelyett, hogy nekik szolgálatot tegyen, igyekszik személyes hasznot húzni tőlük. Ez az alapja az ön nézeteinek. És minthogy az ilyen véleményekért haragszom, kérem önt, hogy többé hozzám be ne tegye a lábát. Bátyám kinyitá az ajtót s mielőtt Richter uram felkelhetett volna,udvariasan megfogá karját s az udvaron kitevé. A vakondász, Koffel és én jelen voltunk, s Jakab nagybátyám ez alkalommali nyíltságán igen csodálkoztam, mert soha nem láttuk valamt nyugottabb és határozottabbnak. Ő csak a vakondászt és Koffelt tarta meg barátokul, mindenik sorba virasztott a hölgy mellett, a mi őket nem gátla napi teendőikben. Ettől fogva a csönd nálunk ismét helyreállt. Hát egy reggel, midőn felébredtem, láttam, hogy a tél beköszöntött, fehér világossága megállamtanilag alkalmazni, mert bizony, elnehezült az idők viharos járása régi Ausztria felett oly mérvben, miszerint azt csak fentartani is a legnagyobb erőfeszítésébe kerül: az osztrák-német elemnek. Pedig épen ezen elem volt az, mely a múlt századokban az „uralkodó vallás“ palástja alatt, azóta az uralkodó nemzetiség előjogainál fogva annyi s oly nemű visszaéléseket követett el a többi nemzetiségek irányában, miszerint csak önmaguknak s kormánypolitikájuknak tulajdoníthatják, ha azokat maguktól s egymástól elidegenítették. Az osztrák-német elem s az osztrák kabinet politika nyomása idézte elő s fokozta mostani mérvére az önállás vagy különállás óhaját, mert bármennyi panasz létetett, bár mennyi törvény hozatott az egyes visszaélések meggátlására, mely már 20 év előtt pátensekben s törvényczikkekben a főszerepet játszá a közéletben, az csak jámbor óhaj marad. Az osztrák-német elem tehát most csak magának tulajdoníthatja, ha az általa kormányzott, s minden oldalról kizsákmányolt elemek már oly mérvű önállást, vagy elszigeteltséget óhajtanak elnyerni, mely a birodalom egységét kockáztathatná, sőt az egész Ausztriát alkatelemeire oszlathatná. Ausztriát, az osztrák államadósságot, az osztrák hadsereget 3—4 s több részre oszolva látni , melyben a különféle nemzetiségek talán nem is a mostani adós ujon azilletéki arány szerint vennének részt. Ausztriát 17 féle alkotmánynyal 17 állam gyanánt kormányozni, — úgy hogy az megszűnnék oly egységes állam lenni, minővel a Deák-párt az 1867-diki egyezményt kötötte. Ausztria egységes bankját, s bécsi kereskedelmi politikáját megoszolva látni a többi „tartományokkal és néptörzsekkel“ — ez oly irtózatos gondolat az osztrák centralisták előtt, mely bennük azonnal a kivándorlás kedvét ébreszti fel. S az egyezkedő félnek, s mindazon egyezkedő feleknek, kik a csehosztrák egyezség netalán leendő megkötésekor a cseh jogalapra kívánnak állani, ily mérvű önállást, a mostani tisztán,,osztrák“ azaz nemzetiség nélküli párt sem igér és nem óhajt, holott, végre is csak ez leendőne a decentralisátió elvének teljes keresztülvitele. Viszont a teljes centralisatió keresztülviteléről már az osztrák-német alkotmányba párt is lemondott, — bár az 1867-iki osztrák-magyar kiegyezés alkalmával is nyíltan kimondták a centralisták, hogy ők ezt csak kényszerhelyezetből, csak mint oly tényt fogadják el, melynek az alkotmány korlátain belül használható eszközökkel leendő megváltoztatására mindent el fognak követni. Az érdekek természetes ellentétes állása szerint tehát, bár most egyik s másik egyezkedő fél tetemes áldozatokat nyújt a végképeni felbomlás tovahalasztása végett, a tulajdonképeni kiegyezés, miszerint mindenik fél a másik sérelme töltő kis szobámat, nagy hópelyhek szállingóztak le az égből ezer és ezerenkint, s ablakom előtt keringtek. Künn csend uralgott, egy lélek sem járt az utczán, mindenki behúzta az ajtaját, a tyúkok hallgatának, a kutyák házikóik belsejéből kandikáltak ki, s a szomszéd bokrokban a zöldikék dideregvén felborzolt tollaik között, a nyomor azon panaszos hangját zöngték, melynek csak tavaszkor van vége. Én párnámra könyökölve káprázó szemekkel néztem kis ablakom párkányán a felhalmozott havat, mindent magam elé képzeltem és úja látom az elmúlt teleket is: nagy kemenezénket, esténkint a padozaton ide-oda lebegő világát, körülte a meggörhedve pipázó vakondászt, Koffelt és Jakab bátyát, a mint közömbös dolgokról beszéltek. Hallám a csöndben, hogy dong a Lizi kerekes guzsalya, mint egy pillangó gyapotos szárnyai, s lába miként jelöli mértékét a panasznak, melyet a tűzhely közepén a nyers töke énekel. — Azután odakünn elképzeltem a sikanyókat a folyón, a szánkázási kirándulásokat, a hógolyókkal a csatázást, a kitörő nevetéseket, az összetört és leeső ablakot, a folyosó mélyéből kiáltozó öreg nagyanyót, s a nyakaszakadtában futó csapatot. Mindez egy másodpercz alatt eszembe jutott, s félg szomorúan,félig elégedetten mondom: „Ez a tél! Végre azt gondolom, hogy jó volna a tűzhelylyel szemben ülni, rántás leves elé, miként azt Lizi készité, kiugrottam ágyamból s dideregve gyorsan felöltöztem. Mire a nélkül, hogy mellényem második ujjának felhúzásával vesztegettem volna az időt, lerohantam a lépcsőn, hengeredve mint egy golyóbis. Lizi a folyosót söpöré. A konyhaajtó nyitva nélkül teljesen megnyerhesse azt, mire hátsó gondolataiban törekszik, és oly távol van, mint volt 10 nap vagy 10 év előtt, annyival inkább most az osztráknémet elem nem képes lemondani mesterségesen szerzett vívmányairól, előnyéről, előjogairól, melyeknek hatalmát s vagyonosságát köszönheti. Mindemellett is ám várjuk el a leiratot, melyet talán már táviratunk is meghoz a prágai landtagból. Nem lehetetlen, hogy a centralisátió és a decentralisátió töredékeiből alkotandó s netalán évenkint újra meg újra alakítandó alkotmányszörny épen oly könnyedén túl él 10—20 évet, mint túlélt eddig az absolut uralom a Bach és Schmerlig kormányzat alatt, majdnem évenkint új alakot öltve. Az egyezkedők időt nyernek. És hol van az megírva, hogy ennek az egyezkedésnek épen a jelen évben kellene bevégződnie ? — A pénzügyi bizottság okt. 20-iki ülését az államjószágok előirányzatának tárgyalásával kezdte. A rendes bevételek 72-re 4.661,812 frt. A bérleti hátralék 71-ben a rendes bevételek közé vezetett, 72-re azonban a rendkívüli közé. Jelenleg az összes rendes és rendkívüli bevétel 5.360,128 frt. A kiadások e czimnél 2.519,047 fttal vannak előirányozva. A bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy az államjószágok tiszta jövedelme a múlt évihez képest tetemes növekedést mutat fel. Ugyanis 71-re 2.430.000 frt volt a tiszta jövedelem, 72-re pedig 2.602,743 frt mutatkozik, a bérleti hátralékoknak, mint a rendkívüli bevételeknek és a beruházásoknak mint a rendkívüli kiadások hozzáadása nélkül. Ezekkel együtt az összes jövedelem 2.841,081 frt. A bizottság miután részletesen átvizsgálta, az előirányzatot megszavazta. Az állam erdek 72-re előirányoztatott mint rendes bevétel 10.182,454 frt, 71-ben 5.256,206 frt volt. Rendes kiadás 72-re 7,166,909 ft, 71-ben 5,247,244 frt volt. A tiszta jövedelem 72-re 356,397 frt, 71-ben pedig 8,965 ft volt, s e szerint e feltűnően nagy jövedelemből 345,241 ft a határőrvidék tiszta jövedelmére esik, és így a magyar államerdőség 2,711,123 ft tiszta jövedelmet mutat fel. A múlt évihez képest mutatkozó nagy jövedelem-emelkedésnek oka, az erdők nagyobb, az erdészeti szabályok megtartása mellett, kihasználásával, a faárak emelkedésében és leginkább abban fekszik, hogy a múlt években befektetett beruházások ma már értékesíthetők és főleg a haszonfának jelenleg nagy mérvben jól értékesítése lehetséges. A rendes bevételek és kiadások megszavaztattak, a rendkívüliek azonban, melyek beruházásokra igen nagy összeget képviselnek, később fognak tárgyaltatni. A bányászat és pénzverés címénél a pénzügyminiszter előadta, hogy a bányászatra vonatkozó, a múlt évben hozott határozatoknak eleget tett s az ez iránti előterjesztését előterjesztette, melyet a bizottság jelentésénél fel fog használni. Ezután kezdi meg a czim részletes átvizsgálását és a vasművekig haladt tárgyalásában. TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regényes korrajz. — Az első franczia köztársaság idejéből. Irta Erkmann-Chatrian. (Folytatás. S amig Lizi tányérait mosta vagy a húsos fazékba nézett, végig kellett hallgatni fecsegéseiket, látni kellett megérkezésöket, furcsa bókjaikat és kellemes oldal-hajlongásaikat. — Szerencsés jó napot Lizi kisasszony. Mily régen nem láttuk! — Ah! Ursula kisasszony! Uram istenem! mily örömet szerez kegyed nekem! Ugyan üljön le Ursula kisasszony ! — Oh! kegyed igen jó, igen jó, Lizi kisaszszony . . . Nemde szép idő van ma reggel ? — Igen, Ursula kisasszony, igen szép idő... ez felette kedvez a csuznak. — Felette pompás, és a náthának is. — Ah! igen, s minden betegségnek. Hogyan van a tiszteletes úr csuza, Ursula kisaszszony ? — Ej ! Uram istenem! amint lehet ? Majd egyik, majd a másik oldalon. Tegnap a vállában, ma házában utazik. Mindig szenvedő, mindig szenvedő! — Ah! kétségbe esem miatta . . . kétségbeesem! — De most jut eszembe, Lizi kisasszony. Az osztrák államférfiak s a cseh államjogi ellenzék közt eddig létezett ellentétek, a közelebbi titkos alkudozások s tanácskozások következtében csakugyan megkeveskedtek némely nem épen jelentéktelen pontra, követelményre és illetőleg engedményre nézve, mert tény, hogy létrejött egy oly javaslat vagy javaslati alap,melyet mindkét fél elfogadott egyezkedési alapul. Engedett egyik s engedett másik fél annyit, mennyi ugyan nem elegendő ahkegyed azt fogja mondani, hogy én kiváncsi vagyok, pedig az egész falu arról beszél: a kegyetek franczia dámája mindig beteg? — Ah! Ursula kisasszony, ne beszéljen arról , volt ám bezzeg nekünk olyan éjszakánk !... — Lehetséges! Hogyan, ez a szegény aszszonyság nincs jobban? Mit mond ön? S kezeiket összecsapták, s résztvevő tekintettel forgatták szemeiket, fejeiket lógatván. Nagybátyám azt gondolta, hogy ez nemsokára véget fog érni, midőn ezen emberek kíváncsisága ki lesz elégítve és első két nap nem szólt semmit. De látván, hogy ez elhúzódik, egy reggel, midőn a franczia nőnek igen nagy láza volt, hevesen a konyhába lépett, s rosz kedvűen mondá ezen véneknek: — Mit akarnak itt ? Mért nem maradnak otthon ? Nincs dolguk odahaza ? Pirulniok kellene, hogy életöket fecsegéssel töltik el, mint a vén szarkák, s nagy dámákat játszanak, holott csak szolgálok! Ez nevetséges és engem nagyon untat. — De, mondá egyikök, én egy fazék tejet vettem. — Hát két óra szükséges egy fazék tej megvásárlására? felesé nagybátyám, igazán haragosan. Lizi add oda az ő fazék tejét, hogy menjen el a többiekkel együtt. Egészen kifáradtam ezek miatt. Többé nem tűröm, hogy utánam kémkedjenek, s hogy rólam hamis híreket hordjanak és hogy azt mindenütt elhíreszteljék. — Hordják el magukat, s többet ide ne jöjjenek! A komaasszonyok megszégyenülve elkullogtak. E napon, még egy nagy vitatkozása volt nagybátyámnak. Richter úr azt merte neki mondani, hogy nem helyesen cselekszik, mivel ides volt, s daczára a kazánhorog körül tánczoló jó tűznek, nem késtem bemenni a szobába. Jakab bátyám egy látogatásból tért haza, rókával bélelt nagy kabátja és vidra süvege a falra voltak akasztva, s nagy bagama csizmái a tűz mellett voltak felállítva. Egy-egy kis pohárka cseresznye pálinkát ittak ketten a vakondászszal, ki ez éjjel virasztott. Mindkettő jó hangulatban látszott lenni. — Tehát vakondász, mondá nagybátyám,az éj jól múlt el ? — Igen jól, mind aludtunk, a nő az ágyban, én a karszékben, s a kutya a függönyök alatt. Senki se mozdult. Ma reggel, kinyitván az ablakot, láttam, hogy minden olyan fehér, mint a bohócz, midőn lisztes zsákjából kijő. Mindez zaj nélkül történt. S amint az ablakot kinyitottam, látom, hogy ön már az utczát járja. — Kedvem jött önnek jó reggelt kívánni,de a nő még aludt, s nem akartam fölébreszteni. — Nagyon jól tette. Egészségére, vakondász! — Az önére, doktor úr! Kis poharaikat egy hajtással kiüliték s mosolygva visszatették az asztalra. — Minden jól megy, véve föl a szót nagybátyám, a seb összeforr, a láz csökkenik; de az erő hiányzik még, a szegény lény sok vért vesztett. De végre ez is meg fog jönni. Én a kemencze mellé ültem, a kutya kijött a fülkéből, s nagybátyámnak hízelkedett, ki őt nézvén mondá: — Milyen jó állat, lássa vakondász, nem mondanák, hogy bennünket megért ? Nem látszik-e ma vigabbnak ? Soha ki nem megy az eszemből, hogy ezen állatok a dolgokat jól megértik, s ha kevesebb ítélettel is bírnak nálunknál, gyakran több szivök van. Az osztrák-cseh kérdés.