Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1871-11-01 / 251. szám
hozott a közlekedés és forgalom hiányaira vonatkozó határozatnak elégtétessék, és mily eredményre vezettek? A miniszter jelentette 1-ször hogy e vasutak közlekedéséről és forgalmáról szólójavaslat feletti érdemleges tárgyalás jelenleg foly és legközelebb elkészül. 2-or a miniszter a vasúttársaságokat felszólította, hogy teherszállító kocsijaikat mielőbb szaporítsák, mely felszóllítás következtében az osztrák vaspálya társaság kijelentette, hogy 3000 teherkocsit megrendel, melyekből 1000 már ez év végén használatba fog vétetni. A tiszai vasúttársaság 500 teher kocsit rendelt meg. — A kormány még 210 szén szállító kocsi beszerzésére szólitotta fel. Továbbá az osztrák vasúttársaság a vácz-marcheggi második vágány kiépítésére késznek nyilatkozott és azt már tettleg meg is kezdte, úgy hogy egyes szakaszok kivételével a második vágány legközelebb el fog készülni. A vasútépítési szükséglet 2. tételének részletei: Új vonalak tanulmányozására és vonalozási munkálatokra 50.000 frt, a Károlyvárosi vonal építésére személyzet és kezelési költségekkel 10 millió frt. A bizottság felhívására kijelentette, hogy ezen vonal építési szerződését mielőbb a ház elé fogja terjeszteni. A magyar északi vasút Salgótarján-rutkai részének építésére végrészletenként 7,296,151 frt, a hatvan jászberény-szolnoki rész építésének befejezésére 3,089,670 frt, a zólyom-beszterczebányai vonal építésére végrészletenként 450,000 frt, és a fiumei pályaudvar építésére 1,500,000 frt, az előirányzat szerint szavaztattak meg. — A budapesti összekötő vasút, építésére 1,500,000 forint van előirányozva. — A bizottság ezen tétel tárgyalását felfüggesztette, mert míg ezen tárgy végleg el nem döntetik, bármily szükséges is az összekötő vasút kiépítése, a bizottság azt tárgyalás alá nem vehette. Beruházások az államvasutaknál, az államvasút pest-salgótarjáni szakasznak helyreállítására, az átvételbő származó követelések kiegyenlítésére és üzleti eszközök beszerzésére 1,105,907 ft, az államvasutaknál forgalom emelkedése folytán szükségessé vált beruházásokra előirányzott 3,173,950 frtnyi összegből a bizottság a pesti pályaudvar kiterjesztésére felvett 446,400 frtot kiválasztotta miután ezen pályaudvar kiépítése szoros összeköttetésben lévén az összekötő vasúttal,azt azon időre halasztotta, midőn az előbbi elintéztetett. A fennmaradt 327,000 frtot a bizottság egészen törölte és utasította a minisztert, hogy csak oly beruházásokat eszközöljön, melyek jelenleg okvetlen szükségesek, a halaszthatók pedig elhalasztassanak.Forgalmi eszközök,műszerek és tartalék készletek beszerzésére előirányzott 462,380 főt változatlanul fogadtatott el. A délután 5 órakor tartott ülésben a bizottság az államvasutak valamint a gép- és kocsigyár költségeit részletesen átvizsgálta és az előirányzott 2,573,570 frtot megszavazta. A fedezetet 4,549,740 írttal a költségvetésbe beállította. Okt 30-án tartott ülésben az állami számvevőszék költségvetését vette tárgyalás alá. A bizottság ugyanazon okokból, melyeknél fogva az 1871. évi költségvetés tárgyalásánál a számvevőszék részére a költségek részletes megállapítása helyett csak átalánynak megszavazása ajánltatott, ezúttal is átalányképen 150.000 frtot hoz javaslatba, annál is inkább, miután a számvevőszék végleges rendezésének a törvényben kijelölt határidő már nincs messze. A bizottság egyúttal a számvevőszék elnökével, ki személyesen jelen volt, közölte a költségvetés tárgyalásánál hozott azon határozatokat, melyek őreá nézve érdekkel bírnak. A fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzó és személyzetének költségei ugyanazon összegekben állapíttatott meg, mint 1871-ben, összesen 30,470 frt, a törvénykezési provisorium költségeire pedig 54,650 frt. A királyi udvvartartás költségei 3.650,000 frttal és a királyi kabinetiroda szükséglete 61.395 főt az előirányzat szerint fogadtattak el. Az országgyűlés költségeire az előirányzott 1 millió helyett csak 700.000 főt állapíttatott meg, miután 1872-ben a képviselők lakbér-illetményei csak fél évre veendők fel, a képviselők napidíjai pedig 8 hóra van az előirányzatba felvéve, és azon körülmény, hogy a jövő évi országgyűlés valószínűleg nem fog 8 hónapot igénybe venni, lehetségessé teszi a költségek leszállítását. A közösügyi kiadások a delegátív által megszavazott összegben, 25.591.214 írttal a költségvetésbe felvétetni határoztatott. A központi kormány közegeinek nyugdíjaira nézve a bizottság a nyugdíjasok jegyzékének előterjesztését kérte a pénzügyminisztertől, egyébiránt az előirányzott 270.000 frtot megszavazta, mely 10000 írttal apadt az évben a történt halálozások folytán. Az államadóssági járulék a törvényben meghatározott összegben 32,723.000 frttal vezetett a költségvetésbe. Horvát-Szlavónország beligazgatási szükségletére 2,000.00 frt, a határőrvidék polgárosított részére 222.000 frt, és az ezután polgárosítandó Horvát-Szlavon határőrvidék beligazgatási szükséglet fejében 1.850.000 főt az előirányzat szerint szavaztattak meg. „Mi oknál fogva nem hozott indítványba az igen tiszt, belügyminisztérium Újvidék, Zombor és Szabadka városi főispánja legfelsőbb kineveztetése végett oly egyént, ki a szerb nemzetiséghez tartozik, mely nemzetiség ezen városok lakosai többségét teszi. „Mi elvek, mi törvény által jön vezéreltetve a minisztérium ezen indítvány elő terjesztésére? „Nem találja-e hogy ezáltal ki van merülve és meg van szegve az 1868-ik 44. sz. 27 §-a és miáltal igazolja e törvényellenességet ? „Szándékozik-e lépéseket tenni a törvény pótlólagos teljesítésére, valamint az illető nemzetiség ezen tekintetbeni kielégítésére ? Bethlen János gróf a királyi biztosi fogalmazók kérvényét adja be fizetés felemelés iránt. Horn Ede bemutatja a „pesti népkör“ kérvényét a főváros újjászervezése, a két főváros egyesítése s az egyesítés tényleges akadályainak elhárítása tárgyában. Mindkét kérvény a kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Huszár Imre beterjeszti a központi bizottság jelentését az úrbéri trvjavaslatra vonatkozólag. Ki fog nyomatni és feloszlatni. Elnök a következő napirendet állapítja meg: holnap és holnapután nem fog ülés tartatni, hanem pénteken ülés lesz, melyben tárgyalás alá kerül az úrbéri és irtványokról szóló törvényjavaslat. Ezek befejezése után az osztályok tárgyalás alá veendik a telepítvényekről szóló törvényjavaslatot. Ez előterjesztés elfogadtatván, az ülés fél 11 órakor oszlott el. A „Gyorspostádra tett tegnapi megjegyzéseinkre Aldor Imre úr ma hosszabb czikkben felel. Czélunk egyenesen az lévén, kimutatni, hogy a „Gyorsposta“ néma 48-as párt elveit valló közlöny, amelynek hírében sokak előtt áll, Áldor úr kifakadásaira nem válaszolunk. Ha minden áron kívánja — amint látszik is — a velünk való polémiát, ám szóljon az illem hangján s akkor bennünket készen fog találni. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest október 31. A képviselőház mai ülése a központi bizottság jelentésének beterjesztése miatt volt egybehiva. Két kérvényen kívül volt egy interpelláló is Pavlovics részéről Zombor és Szabadka egyesített városok főispánja ügyében. * A képviselőház ülése. Okt. 31. d. e. 10 órakor. Somsich Pál elnök megnyitván az ülést a jegyzőkönyv hitelesítése után Pavlovics István következő interpellációt intéz a belügyminiszterhez : A „Pesti Népkör“ kérvénye. (A fővárosok rendezése, egyesítése és a lánczhídvám megszüntetése iránt. Benyújtotta Horn Ede a képviselőház oct. 31-diki ülésében. Tisztelt képviselőház! Míg a törvényhatóságok országszerte újra szerveztetnek, ez irányban épen ott nem történik semmi, hol a fennálló szervezet legkevésbé kielégítő, ahol a közügyeket vezető testület nélkülözi a törvényesség kellékét. E kivételes helyzet Magyarország fővárosát nyűgözi. Az 1867-ben három évre megválasztott testületnek törvényes megbízatása már közel két éve, hogy lejárt; a főváros sokoldalú és nagyfontosságú ügyei egy oly testület által kezeltetnek, sokszor , nem a legczélszerűbben, mely régóta megszűnt a lakossági jogok képviselője lenni. Bárha az 1870. XLII. és 1871. XVIII. t. sz. municipalis önkormányzata iránti kívánalmainkat nagyon kevés mértékben elégítik is ki s mint alkotmányos polgárok a hiányos törvények megjavítását óhajtjuk is , de a törvényen kívül helyezett állapotot egyenesen el kell kárhoztatnunk. Hazánk kettős fővárosa pedig ily törvényen kívül helyezett állapotban teng, midőn lakossága meg van fosztva azon sarkalatos alkotmányos jogától, miszerint a közügyek mindenhol és mindenkor csak az érdekeltek szabadon megválasztott megbízottjai által kezelhetők, s csak a törvényesen kiszabott időtartam alatt. (Szükségtelen kiemelnünk, hogy e viszás helyzet még sajnosabbá és tarthatlanabbá válik azáltal, hogy a főváros érdekei nem csupán helyi természetűek, s azoknak czélszerű vezetése az egész ország érdekeire kihat, s ha valahol, úgy a főváros szervezeténél áll elénk teljes nagyságában az alkotmányos önkormányzat iránti követelés, s az újabbkori közigazgatási elvek érvényesítése. E törvényenkívüli állapot eddigelé azzal volt védelmezve, hogy a képviselőtestület választásának az új szervezet alapján kell megtörténnie. Miután azonban a törvényhozás útján megalkottatott és foganatba vétetett az ország törvényhatóságairól intézkedő törvény, behozatott a községekről szóló törvény ; s miután köztudomású dolog, hogy a megfoghatlanul legutoljára hagyott fővárosi szervező törvényjavaslat már hónapok óta készen hever, sőt félhivatalos után közzé is tétetett már, nyugtalanítólag hat reánk, annak mindekkorig, a törvényhozó testület elé be nem nyújthatása. Szorosan összefügg a fővárosok szervezetének ügyével a két főváros egyesítése. Szükségtelennek tartja hosszasan indokolni, mennyire érdekében fekszik Magyarországnak, hogy a két főváros egyesítése által egy európai színvonalon álló székvárost alakítson, központjául minden szellemi és anyagi érdekeinek, kormányzatának, kereskedelmének, nemzeti kultúrájának és jövendő törekvéseinek. Ez érdekeket felismerte már az 1848—49- diki törvényhozás , de elismerte, sőt felkarolta a jelen törvényhozás is, midőn a két főváros emelését országos áldozatokkal is gyámolítani elhatározó. Ez egyesülés tényezői a fennálló monumentális lánczhíd s az összekötő vasútvonal s építendő két új álló híd szintén. Ami pedig az egyesítést teljesen befejezné, az nem az elvben lmondás, s a kivitelnek a jövőre bizása, de a közigazgatási újjászervezés alkalmával ennek mindkét városnak egyesítése általi rögtöni behozatala lenne. Ez most közhajtás, és létesítésére soha sem esz kedvezőbb az idő és alkalom, mint midőn a Budapestre vonatkozó törvényjavaslat által mindkét főváros fennálló közhatósági szervezete megszüntettetik s újból alakittatik ; s bizonyos, hogy sokkal nehezebb leend az egyesítés a jövőben, a midőn ismét két fenálló intézmény fog az egyesítésnek akadályául jelentkezni. Ha azjjászervezés külön hajtatik végre, akkor a későbbi egyesülés csak terhesebb költségeket, nehezebb külön érdekeket és zavarokat fog előidézni a két főváros lakosságára nézve. Önként folyik ez óhajtásunkból, hogy az egyesítendő két ikerváros alkatrészei között oly mesterséges közlekedési akadály fentartása nem telyeselhető, minő a hidvám. E vámból az országnak nincs annyi bevétele, mint a mennyi kára van abból, hogy kereskedelmét megszorítja vele. Milliókra megy a forgalmi tőke,mely Budapestet elkerüli a lánczhidvám miatt. — E lánczhid az építtető részvény társulattól országos költségen váltatott meg, s így csak jogosult a közhajtás, hogy aminek megváltásához az egész ország járul, annak hasznában az egész ország részesüljön , vagy ha az ország e jövedelem forrásáról le nem mondhatna, legalább annak mérséklése által lehetővé tétessék a két párt közötti áruforgalomnak jutányosb megkönynyebbitése. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. NOVEMBER 1. Mely előre bocsátott indokok után bátorkodik a tisztelettel alálirt Pesti Népkör óhajtásait a következő pontokba terjeszteni a mélyen t. képviselő ház elé. 1- ször Szüntettessék meg mielőbb azon törvény, és alkotmányellenes állapot, miszerint a főváros ügyei és érdekei nem jogosult közegek által kezeltetnek. 2or Ha az új képviselő testület csak új szervezet alapján leend választható, szólíttassék fel a kormány a Budapest szervezését illető törvényjavaslat benyújtására, s a t. képviselőház határozza el e javaslatnak azonnali tárgyalását s ha törvénynyé válik, foganatosittassék azonnal. 3-or Az uj szervezetnél tekintse a t. képviselőház kiindulási pontnak a két főváros tényleges és nem szóbeli egyesítését, és végül határozza el az egyesítés akadályának, a lánczhídvámnak, ha lehetséges, teljes megszüntetését, vagy legalább nemzetgazdászati számítás szerinti okszerű leszállítását. Mely alázatos kérésünket előterjesztve maradunk a t. képviselőháznak Pesten, 1871. oct. 31. a „Pesti Népkör“ megbizásából tisztelő szolgái Jókai Mór a „Pesti Népkör“ elnöke, Hegedűs Sándor a „Pesti Népkör“ jegyzője. Pest város közgyűlése. — Okt. 31. — Elnöklő Gyöngyössy Alajos h. főpolgármester az ülést 4/4 órakor nyitja meg. Képviselők közép számmal voltak jelen. Elnöklő főpolgármester előterjeszti,hogy a folyó évre szolgálattétel végett kisorolt esküdtek szolgálati ideje decz. végével lejárván, 1872-ik évre az esküdtszék megújítása válik szükségessé. A szükséges munkálatok megtételére egy három tagú bizottmány küldetik ki Haris Sándor, Balassa István és Seregi Józsa képviselőkből. A belügyminisztérium értesíti Pest városát, hogy azon közgyűlési határozatának helybenhagyása mellett, mely szerint az 1872-ik évi városi költség előirányzatnak a közgyűlés elé terjesztésére decz. 1-ig a tanácsnak halasztást adott, annak felterjesztését legkésőbben decz. 31-ig elvárja. Tudomásul szolgál. Külkey Vilmos fenyitőtörvényszéki alügyész, ki fenyitő vizsgálat alá vonatván, a vád alól tényálladék hiányában felmentetett, állásába és fizetésébe való visszahelyeztetését kéri. Intézkedés végett kiadatik a tanácsnak. A kiküldött bizottmány jelentést tesz a miniszteri biztossal a városi törvényszék által kírt helyiségek iránt fenálló szerződéseknek a kormányra leendő ruházása tárgyában. A bizottmány jelentése elfogadtatván, az Eggendorferféle fegyház béréből fedezetlen maradt 2500 forintot a várs fogja viselni. Elfogadtatik Nasztl Mór képviselőnek a múlt közgyűlésben a képviselők korai eltávozása miatt függőben maradt azon indítványa, hogy az artézi kút furatási bizottmány legalább megközelítő előirányzatot mutasson be azon költségekről, melyeket az artézikus futatása még igényelni fog. Haris Sándor interpellate intéz a főpolgármesterhez az iránt, hogy a Lipótváros kupolájának beomlása okának megvizsgálására kiküldött bizottmány jelentését miért nem terjesztette még elő ? A tárgyiratok a jövő közgyűlésben be fognak mutattatni. A pesti molnárezéd azon kérvényébe, hogy a Dunaszabályozás miatt eltávolíttatni rendelt malmokért a kormánytól kárpótlást kérő lépéseit a közgyűlés pártolásába vegye, a jogügyi bizottmány a pártolást ajánlja. A btt. véleménye elfogadtatván, erről a köztek, miniszt. értesíttetni fog. Az összekötő dunai hídnak a közlekedési minisztérium által leküldött tervei megvizsgálására és véleményadására kiküldött bizottmány jelentést tesz. A biz. a Duna áthidalását a városhoz közelebbi pontra jelölő terv szerint javasolja és a vasúti sínvezetésre szükségelt városi tulajdont képező területek ingyen átengedését azon esetben javasolja, ha dockok és entropot-k a kormány által a pesti oldalon építtetnek. A személypályaudvarnak pedig a sertéskereskedő utcza elején a körútra helyezését ajánlja pártfogolni. A biz. jelentés minden pontjában változatlanul elfogadtatik. A Buda-Pesten építendő új házak községi adómentességének ügye hosszan tartó vitát keltett, melyben a hányan szóltak, ugyanannyian más-más javaslattal léptek fel, míg végtére a határozathozatalra szükséges szám elpárologván, a gyűlés a tárgy függőben tartása mellett eloszlott. Ülés vége 1/4 7 órakor. Megyei élet. Szeged város közgyűlése szept. 18-án küldte ki Dáni Ferencz főispán elnöklete alatt az 50 tagú szervező bizottságot, melynek munkálata szerint a városi bizottság tagjainak száma 280-ban állapíttatott meg, ennek fele a legtöbb adót fizetők sorából vétetvén. A legmagasabb adóösszeg 1102 forint 1 1/1 krajcrár, a legkisebb pedig 100 frt 87 kr. Kétszeresen 26 bizottsági tag adóra számíttatott. A bizottsági tagok másik fele 140, választás alá esik, e czélból a város hét választókerületosztatott fel; az összes választók száma 2966- ban állapíttatván meg,minden 22 választóra esik egy bizottsági tag. A hatósági szervezet tárgyában Szeged város az administratió minden ágára kiterjedő munkálatot készített. Hatósági jogait e szerint a város közönsége — a bizottság, polgármester, tanács, a rendőrkapitány s az árvaszék által gyakorolja, s a mellett, hogy mindezek jog- és hatásköre tüzetesen körvonalaztatotott, s a tanács mint közigazgatási első fórum öt, nevezetesen: háztartási, rendőri, pénzügyi, jogi és katonai osztályra osztatott, a tanács működésében a régi jegyzőkönyvi rendszer mellőzésével üdvös újításként az előadói (referadalis) rendszer hozatott be. Az árvaszék hatásköre tüzetesen körvonalaztatott, elnökévé a városi főjegyző egyik előadójává pedig a városi tanács jogi osztályának vezetésével megbízott tanácsnok létetett. A városi tisztikar beszámítva az árvaszéki tisztviselőket is 34, a segéd és kezelő személyzet 81, s végre a szolgák és cselédek száma 13- ban állapíttatott meg. A tisztviselők illetményeinek megállapításánál egyfelől a takarékosság, másfelől azon elv követtetett, hogy a közigazgatási tisztviselő a törvényszéki tisztviselővel mind a felelősség, mind a munka nagysága tekintetében egy vonalban állván, illetményeik is párhuzamba hozandók s ebből folyólag a polgármester fizetése 2400 frt s 300 frt átalány, a főjegyzőé 1800 frt 200 frt átalány, rendőr kapitányé 1800 frt 200 frt átalány, tanácsnoké 1500 frt 200 frt átalány, főügyészé 1800 frt 200 frt átalány, főügyészé 1800 frt 200 frt átalány, s így tovább ezen arányban állapíttattak meg. KÜLFÖLD. A palermói per. Nemrégiben említést tettünk egy viszályról, mely a palermói törvényszék s rendőrség közt felmerült. Ugyanis a nápolyi főállamügyész vádat emelt Albanese quastor ellen, miszerint az hivatalos hatalmával visszaélt s törvénytelenségeket követett el. Mielőtt a tényállás másképen mint csak általános vázlataiban köztudomásra jutott volna, a közönség s a demokratikus sajtó határozottan a törvényszék pártjára állt, mig a mérsékelt lapok s ezekkel Palermo vagyonos osztályai, megijedve azon következményektől, miket Medici tloknak, a sziget kormányzójának visszalépte a közbiztonságra nézve előidézhetne, ez ügyet mint a kir. államügyész személyes szenvedélyéből származottat igyekeztek feltüntetni. Miután azonban az államügyész vádlevele megjelent s a hivatalos hatalom megszegése következtében az Palermo utczáin nyilvánosan árultatott, az ügy egészen más fordulatot vett. Az említett esemény folytán hihetetlennek látszó tények merülnek fel, de egyszersmind megerősítik azon panaszokat, mik a független sajtó részéről a rendőri hatalom kezelése s személyzetének corruptiója ellen időről-időre hangoztatnak. A tények, mik a vádlevélben foglalvák, főbb vonásaiban a következők: 1869. decz. 11-én egy Termini nevű pár Moreale vidékéről, midőn haza ment, hat puskalövés által agyonlövetett. Az ügyész a vizsgálatot megindítja, tanukat hallgat ki, s azon meggyőződésre jut, hogy Lamantia testvérek s egy Capella nevű egyén, kik az este mint nemzetőrök rendkívüli portyázó szolgálatot tettek, voltak a gyilkosok. Erre a helység rendőrfőnökéhez fordul, hogy a gyanúsokat fogassa el, ettől azonban arról értesül, hogy a gyilkosság valószínűleg a palermói számvevő meghagyása folytán követtetett el. Forduljon tehát ehhez. Ez megtörténik, s azt a felvilágosítást nyeri, hogy Terminit a közbiztonság czéljából láb alól el kellett tenni s hogy bizonyos Lepri Péter szintén ki volt szemelve, kit azzal egyidőben kellett volna megölni. Ez azonban, sajnos, elmenekült. A számvevő azt ajánlja az ügyésznek, hogy a pert hagyja abba s miután ez utóbbi ezt tenni nem hajlandó, Floris kir. államügyész gondoskodik arról, hogy az irományok megsemmisittessenek. Az ügyész azonban a kerületéről tett évi jelentésében egy a hatóság parancsa folytán végrehajtott gyilkosságról tesz említést. Erre a vizsgálat megindittatik s erre vonatkozólag Bruno nevű testvérek vallomásai nagy fontossággal bírnak. Ezek azonban akkoriban bujdostak, mert sebesítés miatt elfogatási parancs volt ellenük kiadva, most azonban megengedtetett, hogy előjöhessenek, hogy mások ügyében vallomást tegyenek. Mielőtt azonban ezek a menlevelet megkapták volna, meggyilkoltattak, éspedig, amint a vádlevél azt bebizonyítani igyekszik, azt a palermói rendőrfőnök parancsára a csőszök követték el. E büntetlenségnek, melyet a rendőrség a gonosztevők számára biztosított, kiket ő más bűnösök ellen használt, amint az ügyész jelentésében mondja, az a következménye volt, hogy Moreale területén büntetlenségük következtében daczoltak, a törvényszéket semmibe sem vették s gonoszságaikat borzasztó mérvben szaporították. Egyike a rendőrséggel szövetségben lévőknek azt mondá egy ízben az illető hivatalnoknak : „Prätor! Ha majd hallani fogja, hogy puskalövések történnek, úgy ne legyen nyugtalan, mert ez a rendőrség érdekében történik !“ — A vádlevél még több kisebb bűntényeket is említ, hol a rendőrség a gonoszságok kiderítését megakadályozó, mert azt czéljaira használta, s követeli, hogy Albana rendőrfőnök mint orgyilkosságszerző vád alá helyeztessék. Ez utóbbi Palermóból elutazott s elrejtve tartja magát. Az államügyésznek pedig szemrehányást tesznek, hogy megszegé a hivatalos titkot s az illető irományokat a közvélemény elé terjeszté, emellett több fontos tanú vallomást megsemmisített. Albanese volt rendőrfőnök s négy társa, kik hivataluk hatalmával való visszaélése által gyilkosságokat követtettek el, felmentettek, e körülmény Palermóban roppant feltűnést keltett. Senki sem tudja , mert a mai szoczialistáknak nincsenek tantételeik. Vannak katonáik, tábornokaik és izgatóik, de apostolaik nincsenek. — írói csak tagadnak. Ezért mi nem tudjuk, a commune mit akar nekünk hozni, hanem kétségkívül tudjuk azt, hogy mit támadott az meg: czivilizácziónkat. Midőn utolsó napjaiban elégette az emlékeket, melyek Francziaországot díszesíték, de a világ tulajdonát képezték, az emberek azt hitték, hogy a kétségbeesés cselekedeteit látják. De nem így volt igaz; a lázadás csak befejezte művét, azt, mit előre akart Egyik ellenségét, az ország törvényes kormányát, nem bírta szétrontani, azért második elségének, a czivilizácziónak ártott halálos küzdelmében annyit, amennyit lehetett. Egykoron e lázadást így fogják jellemezni: „Az egy kormányhatalom volt,mely öntudatosan gyújtogatta a könyvtárakat és múzeumokat.“ Ezután szónok felsorolja a veszteségeket, s kilátásba helyezi, hogy a városháza régi alakjában, a tuileriák és a vendome-szobor fel fognak építtetni. Jövendöli, hogy néhány hónap múlva Páris régi pompájában fog újra föltámadni. — Ezután kérdi, hogy mily áldozatok árán lehet Francziaországot újra megalapítani. Francziaország helyzete nem roszabb, mint volt a Waterlooi nap után. Ebből azon reményt meríthetni, hogy most ép úgy magához fog ismét jönni, mint azon harmincz év alatt, mely az 1815-dik békét követte. Ezen időből csak a legnagyobb, és már meghalt férfiakat nevezi meg. — Nem-e birt ekkor Francziaország Írókat mint Chateaubriand, Lamennais, Lamartine ? A tudományokban itt volt Cuvier, Geoffroy, st.-Hilaire, Arago; a művészetekben Boieldieu, Hérold, Auber, Gros, Gerard, Géricault, David d’Angers, Ingres, Ary, Scheffer, Horace Vernet, Paul Delaroche, Eugen Delacroix; a bölcsészetijén Roger Collart, Jouffroy, Victor Cousin, de Maistre, de Bonald; a szónoklatban és a bíróság előtt Foy tábornok és Berrier; a hírlapirodalomban Armand Carrel; a közigazgatás és politikában Lainé, Serre, d. Louis, Villére, Martignac és Casimir Périer ? S ezen jelesek mögött nem volt-e egy forróvérű ifjúság, mely a szabadságért, az elméletért és az iskoláért lelkesült ? Francziaország küzdelem nélkül győzött s újra vezetni kezdte a világot ! Ki hitte volna ezt lehetségesnek az 1815. nov. 20-ai szerződés után ? Az emberek azt hivék, hogy az akkori nemzedék a harerok és egy hosszú diktatúra által ki van merülve. Ma hasonló állapotban vagyunk. Siratnunk kell az anyagi szerencsétlenség mellett a sok erkölcsi romot. A nagyszerű láz, mely a szellemeket férfias elhatározásokra indítja. 25 év óta mélyen lehanyatlott. A dicsőség helyébe a pénzt helyeztük, a munka helyébe a börzejátékot, a becsület és hűség helyébe az érdekek politikáját. Az iskola helyébe léptek a clubbok. Méhult és Lesueurt kitolták a dalocskák és kupiettek. Szabaddá nyilvánítók a rosz erkölcsöket, sőt dicsértük azokat; az elveszett asszonyoknak királyságot alkottunk s szemeinket gyönyörködtettük pompájukon, füleinket dorbézolásaik elbeszélésén, lelkünket bujaságukon, sziveinket üres szenvedélyeiken. A nyilvánvaló csalókat segítettük pénzügyi cseleikben, vagy legalább tapsoltunk sikerükhöz. — Elpazaroltunk mindent, mit a világ adhat: mulatságot, hírnevet, hatalmat. — Az erkölcsöt gúnyoltuk és tagadtuk. — Egyedül a sikerben hittünk, csak az élvezetet szerettük, csupán a brutális hatalmat tiszteltük. A munkát, a komoly és mély tanulmányt, nem tudó , miféle elvetélő termékenység által pótoltuk, mely szaporította a megirott munkák számát, de eltüntette a valódi műveket. Beszéltünk,mielőtt gondolkozunk, a reklámot többre becsültük a dicsőségnél, a cselekvényeket és tantételeket gyanúsítók csak azért, hogy ne kelljen azokat csodálnunk, követnünk és hinnünk, felállíuk a gyalázás rendszerét és államintézményt csináltunk a hazugságból. Nem képe ez azon társaságnak, melyhez tartozónk? Nem ez azon színjáték, melyet láttunk ? S ha ez így van, nem kell beismernünk, az utolsó órák hősei és martyrjai daczára, hogy régen Sedan előtt le voltunk győzve, mi leveretésünk okát magunkban hordoztuk. Igenis, mi majdnem ép oly bűnösek valónk, mint szerencsétlenek. Igenis, nekünk magát Francziaország lelkét kell meggyógyítanunk. Ezután Jules Simon a bátorságot kívánja föléleszteni az által, hogy Francziaország múltjából kikeresi az arany lapokat. Két napi szerencsétlenség nem képes kitörölni tíz évszázadnak művét. Végzetes volna, ha hibáink fölött ábrándban élnénk, de nem kevésbbé borzasztó lenne, ha félreismernek azon fékezhetlen életerőt, mely már e század folyamában megmentett az enyészettől, mint a mélységbe bukott vándor, ki sebei és fáradalmai daczára összes erejével oda törekszik, hogy ismét följusson a világosságra, úgy kell bíznunk szivünknek törhetlen szilárdságában. Egy erkölcsi győzelemről van szó, egy diadalról önmagunk felett. Amik voltunk azzá lehetünk, azzá kell ismét lennünk. Az utolsó négy hónap tanúsítja, hogy megtehetjük. Négy hónap előtt úgy tetszett, mintha csak arról volna szó, a lehető legméltóbban halni meg. De Istennek hála, ma ismét az a feladat: feltámadni, s egy nemzetet az egészséges emberi ész, a munka és becsületesség által újra teremteni. Simon után Mórink olvasott fel egy unalmas hosszú beszédet bizonyos Piobertákról, majd átalános taps között Legouvé lépett elő s olvasta fel mulattató: „Egy fénykép album“ czímű elmefuttatását, melyben többek között ezeket mondja: a fénykép arczunkat és egyszersmind vágyakodásunkat tükrözi vissza, miért is helyes, ha magunkat időről-időre lefényképeztetjük. Egy jó fénykép annyit ér, mint a a lelkiismeret vizsgálat alá vevése; sok oly titkot tár szemeink elé, amelyeket önmagunknak sem mertünk bevallani. Hány őszinte ötven éves ember nem szólott így magában fényképe előtt: „Nagy ég! mennyire megöregedtem, hát e ránczes arczu, bágyadt vonású úri embernek kefélgetem én szakállát naponként ? Lehetetlen ! — Mondanunk sem szükséges, hogy a közönség több ízben lelkes tapsban tört ki s Legouvé jön a nap hőse. Legouvé után erkölcsileg be volt fejezve az ülés, noha még Delaborde és Jourdain olvastak fel. Rochefort mielőtt a versaillesi börtönt elhagyná, védő ügyvédének rokonszenves elismerése jeléül a „Lanterne“ megjelent számait összegyűjtve, a következő sorok kíséretében küldé meg: Joly Albert urnak. — Engedje meg tisztelt védőm, hogy a „Lanterne“ gyűjteményét önnek A franczia akadémia üléséből, Párisban a múzsák régi helyüket elfoglalták. A franczia akadémia öt osztályának e hó 25-én Jules Simon elnöklete alatt tartott nagy gyűlése esemény volt. A köztársaság elnöke az elsők között jelent meg, s midőn kocsija háromnegyed kettőre az óraudvarba berobogott, a három szakasz republikánus őrség üdvözölte őt s megperdültek a dobok a mint Thiers az előcsarnokba lépett. Az ülés két órakor nyittatott meg. Legelőbb épett a terembe Jules Simon mint elnök, s őt követték nagy számmal az akadémikusok. — Midőn Thiers megjelent, hosszas tetszésnyilvánítás tört ki, mire Thiers észrevehető megindudulással viszonozta az üdvözletét és Dufaures Rémusat között foglalt helyet. Jelen voltak még Odilon-Barrot, St.-M.Girardin, Cuvillier Fleury, Cochin, Franck, Legouvé Ernő, Delaborde H., Morin, Jourdain, s mások s a diplomácziai testület számos tagjai. Az ülést Jules Simon nyitotta meg egy hoszszabb beszéddel, mely ma a beszéd tárgyát képezi. Miután konstatálta, hogy az öt akadémia működését az ostrom alatt is folytató, a haza gyásza miatt azonban évi ünnepély nem tartathatott, megjegyzi, hogy a párisi könyvtárak s műkincsek a németek 21 napi ostroma alatt nem szenvedtek, de sajnos, a commune idejéről ezt nem lehet mondani. — Ezután így folytatja : • „E fölkelés csak azért akarta megsemmisíteni a kormányt, hogy fölforgassa a társadalmat. Ezt bevallotta. — Mit hozott az nekünk a romok helyébe, melyeket teremteni készült?