Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1871-11-22 / 268. szám
nak kérelmére tartja meg a jövő választások előestéig? Azon helyzetben vagyunk, hogy az ellenzék e híreszteléseit teljesen alaptalanoknak jelenthetjük ki. Deák Ferencznek állítólagos viszszalépéséről senki sem tud semmit, sőt bizalmas barátai positíve állítják, hogy Deák el van határozva a jövő választásoknál újra föllépni, s hogy a közelebbi változások Deákra oly hatással nincsenek, s ő a jelenlegi miniszterelnökkel oly viszonyban sincsen, mint a „M. Újság“tán óhajtana, mutatja azon tény, hogy Lónyay úr. a nagy hazafit mostani gyöngélkedése alatt is naponként meg-meglátogatja s vele értekezik. Viszhangok Kossuth leveleire. „Ellenőr“ mai vonatkozólag Legelőször is fölemlítjük, hogy az számában e tárgyra egy igen nevezetes czikk jelent meg, melynek alap eszméje az, hogy Kossuth Lajos „jöjjön haza.“ E czikkre külön fogunk reflectálni. Most csak folytatjuk a czikkek idézését chronologikus rendben.— A „Pester Lloyd“ nov. 13-ai számában Kossuth második leveléről szólva, azt a fölfedezést teszi, hogy az emberi jogok terén újabbakat mutat föl. Sajnálatát fejezvén ki azon tétel következtében, miszerint a közös ügyek hazánk természetes történeti jogaival ellentétben állván, a fölfedezés csak most létetett, s Magyarország csak ezután nyerheti meg azon szövetségest , melyet a veleszületett államjog eszméje nyújt. Szerinte, ha ezt előbb tudjuk, számos viszály elkerülhető lett volna. Az oroszok beavatkozása bizonyára nem következik be, ha Kossuth a veleszületett államjog elméletével áll elő. Az említett lap azon véleményben van, hogy ezután nem kell alkotmány, sem politikai biztosíték. A „P. Lloyd“ szerint Kossuth e levelében mint állambölcsész mutatja be magát, s mint ilyen támadja meg Ausztro-Magyarország alkotmányát. Az állambölcsész a veleszületett jogot fedezi föl, mely pedig bölcsészetileg tekintve, valódi képtelenség,történeti és természeti jogokról beszélni, melyek mindegyike veleszületett legyen. — A franczia bölcsészek nem is szóltak történeti jogokról, mert ezeket az emberi jogok voltak háttérbe szorítandók. E tétel folytán minden positiv törvény s jog ingadozóvá lesz, s anarchia következik be. A nemzetiségek kibékítése a Deákpárt programmjában is benne van, e tekintetben az idézett lap szerint Kossuth sem mond újat, valamint a horvát zavarok megszüntetésében sem. Horvátország elzárását illetőleg nem hiszi, hogy ezt Kossuth komolyan véli, mert ezáltal vége lenne a zavaroknak, de Horvátországtól is megszabadulnánk. Különben az egész levélre vonatkozólag azt tartja, hogy sok ellenmondást tartalmaz s e végett Kossuth fejtegetése oda sorolható, miről Seneka azt mondja: „Unusquisque mavult credere quam judicare.“ A „Reform“ a második levél végére ezt a megjegyzést téve: „Nem szándékozunk ez alkalommal Kossuth dialektikájával megküzdeni. Elégségesnek tartjuk, ha tanácsadásainak politikai hibáira utalunk. Abból, hogy helyteleníti a közös ügyeket és a cseh javaslatok ellen történt beavatkozást, s hogy helyesli a personális uniót, Kossuth azon következtetésre jut, hogy az országgyűlés avatkozzék be, nem gyakorlati módon, hanem pusztán erkölcsi hatású resolutióval a csehek mellett a magyar kormány ellen. Szereznénk-e így barátokat ? Aztán követeli, hogy revidiáljuk a nemzetiségi törvényt, azaz ingassuk közjogunkat, lázítsuk az államkapcsot és adjunk fegyvert ki nem elégíthető ellenségeink kezébe; végre ajánlja, hogy bontsuk föl a horvát uniót, melynek föntartására maga Kossuth „mondhatlan becset helyez“, és segítsük hatalomba azon horvát pártot, melynek czélja nem Magyar- és nem Horvátország, hanem Délszlávia. S mindezt mi okból? Csak azért, mert különben a csehek ránk megharagusznak“. Ugyancsak a „R e f o r m“ a harmadik levelet a következő okoskodással toldja meg: „1. Kossuth egészen önkényesen teszi fel, mit fogna az osztrák-német felelni, ha megkérdeztetnék, autonómiát akar-e vagy centralisatiót ? Ezen népnek mindazon része, mely a föderalismus ellen volt, tényleg megképeztetett , megképeztetett pedig úgy, hogy előbb a választási törvény Hohenward gróf törekvéseire nézve kedvezően interpretáltatott. És ime a tisztán német tartományok korábbi nyilatkozata ez interpretáció után csak egyetlenegy szavazattal sem változott, s ma is, mint régebben, ellenzik azzal, alyet Kossuth önkényesen tulajdonít neki megkérdeztetés esetében. 2. Midőn Kossuth Lajos Csehországról beszél, teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Csehország lakosságának két ötöde a legnagyobb elszántsággal küzd a három ötöd cseh lakosság aspirácziói ellen. A cseh aspirácziók létesítése csak a két ötöd németség teljesen erőszakos elnyomásával gondolható. Ez sem a „Freiheit“, sem a „Recht“ nem lenne. 3. Világos, hogy akármelyik félnek teljes kielégítése csak a másik teljes elnyomásával eszközölhető. Nem következik-e ebből kettő? Először az, hogy — ha Berlinben számítanak Ausztriának belviszályai következtében várható fölbomlására — Poroszország mindig talál elégedetlen elemet, melyre támaszkodhatik a határokon belül, akár a német, akár a cseh elégíttessék is ki. Másodszor az, hogy sem a cseh, sem a német kielégítés nem, hanem a méltányos kompromissum vezethet csak czélra. 4. Kossuth L. egy önző próféta kárörömével „szándékozik“ megélni az osztrák birodalom „de profundisát“. Szívünk mélyéből kívánunk neki hosszú életet, de nem merjük hinni, hogy oly hosszút érjen, mely még ezt az utolsó örömét is megteremte neki.“ Az új szerkesztő rövideden oda nyilatkozik, hogy híven fog ragaszkodni az „Albina“ eddigi programmjához és következetesen fog küzdeni azon elvek érvényesítésére, melyek diadalmától függ a közös haza jóléte, mely csakis a teljes nemzeti jogegyenlőség alapján biztosítható. Ugyan e lap Lónyai gr. miniszterelnöknek az országgyűlés előtti bemutattatásáról szólván, megjegyzi, hogy nem fejtett ki egy uj programmot, „de hogy is lehetne új programmal előlépni — mond az „Albina“ — akkor, midőn ő felsége Andrássy grt. volt miniszterelnököt nagyon is bőségesen halmozza el köszönettel s elismeréssel a kiküzdött nagy és sikeres eredmények folytán.“ „Amit az új gróf és miniszterelnök Lónyai mondott, hogy nem történt semmi változás, csak — a vezérben, a mennyiben Andrássy gróf átköltözött Bécsbe, ő pedig lejött Pestre, az állam élén, — azt az egész világ előre tudta.“ „És mi mégis azt hiszszük“ — folytatja az említett román lap, — „hiszszük Lónyai iránti tiszteletből is, hogy valami, — talán nagy változásnak — be kell következni — az irányban is. Ugyanis mi jól tudjuk, hogy — amily hiányosan ismerte Andrássy grt az országot és annak valódi állapotát, émoly kimerítően ismeri azt Lónyai gróf; ő jól tudja, hogy az országnak megelégedése és boldogsága nem egyébb mint egy nagy hazugság, és annyi belátást és becsületességet feltételeznünk kell az új miniszterelnökről, miszerint ő minden esetre tudni fogja, mit jelent az, folytonos hazugságokkal traktálni a népeket. Andrássy grf politikája elvesztette minden hitelét a népek előtt, Lónyai grf pedig nem az az ember, ki a hitelvesztéseket utánozná. — Ezt jól megjegyezzük.“ „Az új miniszterelnök egy helyütt nagyon is nehéz hangnyomatékkal beszélt, t. i. midőn azt mondá, hogy a majoritás kötelessége támogatni a minisztériumot az eddigi irányban — nemcsak mint eddig, hanem az új választások által szerzendő megkettőztetett erővel.“ „A kormányelnöknek ezen nyilatkozata — megrázkódtatta a jobboldalt, mert ez akármely rövidlátó legyen, jól tudja és érzi, hogy a nép megelégedése csak ámítás, és jól tudja hogy — egy rókának csak egy bőre van. A baloldalon pedig ezen nyilatkozat kihívásnak, egy merész pöffeszkedésnek tekintették s következőleg — felette rész néven vették.“ „A nemzetiségekről pedig, az ország valódi többségéről“ — mond az „Albina“ — semmi említés nem létetett, és ezen körülmény, szokás szerint, oda magyaráztatik, hogy az ország valódi többsége ezután is letiportatni fog! — Részünkről azt hiszszük, hogy Lónyaiéri az új pálya kezdetén nem is beszélhetett másképen. Következőleg mi bevárjuk tetteit, s azok szerint ítélendjük meg működését. Román lapszemle. Az „Albina“ helybeli román lap legközelebb egy kis szerkesztőségi válságon ment keresztül, amennyiben a lap eddigi szerkesztője, Babesu Vincze, megtartván a politikai erényletet, a szerkesztőséget Grozescu ultán, ismert román fiatal írónak adta át. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, nov. 21. A képviselőház ma is az ipartörvényjavaslattal foglalkozott, melynek tiz szakasza, 73—83 állapíttatott meg. Hosszú, sőt mondhatni kelleténél hosszabb vita csak a 77. §. körül fejlődött ki, melynek a társulati alapszabályok fölterjesztésére vonatkozó része, méltán nagy ellenkezésre talált. A szakasz végzetes rendeletére nézve, mely az iparszabadságot és a társulási jogot egyaránt veszélyezteti, Iványi, Madarász és Mukics Ernő adtak be javaslatokat, de végül Csiky Sándor összfoglaló módosítását tették magukévá. A többség azonban 123 szavazattal 98 ellenében a miniszteri önkénynek ajtót nyitott a törvényben s ezen az Almássy indítványára elfogadott uj szakasz csak keveset segít. A képviselőház ülése: Nov. 20. d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést, bemutatja Szathmár megye feliratát a köztörvényhatóságok közigazgatási költségei iránt, továbbá Molnár Antal és Mándi Béla, képviselői választásukról szóló jegyzőkönyvét. Helfy Ignácz beadja Giovanni Veronese tengerparti lakos kérvényét,ki 1869-ben feljelentette a kormánynak a visszaéléseket, melyek a fiumei kikötő és indóház építésénél történtek és melyek által az állam naponkint mintegy 1000 frt kárt szenvedett. Akkori pénzügyminiszter Lónyay tíz perczentnyi jutalmat ígért neki a kincstárra háramolható haszonról és bizottságot küldött ki , melynek munkálatából kiderült, hogy az állam 98,600 frtnyi kárt szenvedett már addig is. Kérvényező több ízben sürgette a neki ígért összeget, de hasztalan és ezért a képviselőháztól kéri az ügy megvizsgálását. — Szóló e kérvény átadásával egyszersmind indítványozza, hogy a pénzügyminiszter utasíttassék minden ez ügyre vonatkozó okmányt a ház elé terjeszteni. Elnök : a kérvény a kérvénybizottsághoz utasíttatik, mely az ügyet megvizsgálván, meghallgatja Helly felvilágosítását és a minisztertől el fogja kérni az okmányokat. Madarász József következő interpellációt intéz az igazságügyminiszterhez: „Tekintve azt, hogy azon képviselők, a kik törvényszéki elnökökké, királyi ügyészekké kineveztetvén , e kineveztetést vagy vissza nem utasítják, vagy képviselői állásokról le nem mondanak, mind a képviselőház, mind választókerületük irányában alkotmányellenes bűnt követnek el, — azon okokból tehát,hogy az ily egyének iránt, mind választókerületeik tájékozva lehessenek, mind a képviselőház az alkotmányos elveket megóva határozhasson, — a következő kérdéseket intézem az igazságügyi miniszter úrhoz: 1- er. Van-e tudomása miniszter úrnak arról, hogy Binder Lajos és több országos képviselők a törvényszéki elnöki és királyi ügyészi hivatatalokra leendő kineveztetés végett folyamodtak. 2- or. Kik azon egyének, akik az országos képviselők közül törvényszéki elnökökül és királyi ügyészekül kineveztettek — és mikor neveztettek ki? 3- or. Nevezett Binder Lajos, s a többi országos képviselőkből kinevezett törvényszéki elnökökké kinevezett egyénekhez elküldettek-e a törvényszéki ülnökségekre, járásbíróságokra pályázók folyamodásai előterjesztés végett, és mikor ? Elfogadták-e azokat ? Tettek-e előterjesztéseket ? átalában mint miniszteri biztosok működtek-e és mióta a törvényszéki elnökökké kinevezett azon országos képviselők,kik képviselői állásukról még le nem mondottak.“ Közöltetni fog a miniszterrel. Madarász József még a ház elnökéhez kénytelen egy kérdést intézni. A volt miniszterelnök Andrássy Gyula gróf a képviselői állással összeférhetlen hivatalban van. Kérdi tehát, hogy már beküldte-e lemondását a képviselőségről. Elnök úgy tudja, hogy a volt miniszterelnök a napokban érkezett Pestre itteni dolgait rendezni. Napirend: az ipartörvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A 73. és 74. §§. változatlanul elfogadtatnak. A 75. §-ban, mely igy szól: „Az iparhatóság köteles a gyárakat kiküldöttje által időnként megszemléltetni s a törvény rendeleteinek megtartásáról meggyőződést szerezni.“ Gonda László az „időnként“ helyett „évenként két- három ízben“ szavakat kíván tétetni, minek ellenében Érkövy Adolf, bizottsági előadó a szöveg megtartását ajánlja. Marad a szöveg. A 76. §. észrevétel nélkül megszavaztatik. A 67-ikre nézve, mely igy hangzik: „Minden ipartársulatnak alapszabályokkal kell bírnia, melyeket az alakulás előtt az illető törvényhatóság utján a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi miniszternek bemutatni köteles. Az alapszabályokba felveendők a társulatba való belépés feltételei, melyek közt azonban iparbeli vizsgának letétele helyt nem foglalhat, a tagok jogai és kötelességei a tagok járulékainak kulcsa s az elmulasztott fizetés következményei, a társulat feloszlatásának esetei, továbbá a kilépés feltételei, a társulati elöljáróságnak mikénti összeállítása és hatásköre, végre a társulati vagyonnak kezelési módját szabályozó határozmányok.“ Irányi Dániel módosítást ajánl, mely szerint az alapszabályok ne legyenek a minisztériumhoz felterjesztendők, miután a felügyeleti jog e korlátozást nem követeli. Indítványozza, hogy az első kikezdés második sorában előforduló azon szótól „melyeket“ a kikezdés végéig kihagyandó. Fest Imre ellenzi a módosítást, míg Várady Gábor a második bekezdésre tesz módosítást. Majoros István pártolja Irányi módosítását. Madarász József pedig azon esetre, ha e módosítvány elvettetnék, ajánlja, hogy a második sorban az „alakulás előtt“ szavak helyett „alakulás után“, továbbá a 4. sorban „kereskedelmi miniszternek“ helyett „tudomás végett bejelenteni köteles.“ Almássy Sándor szintén Irányi javaslatát pártolja, el nem fogadása esetében pedig Madarászét ajánlja. Szlávy József kereskedelmi miniszter nem fogadja el sem Irányi sem Madarász indítványait, hanem járul Váradiéhoz. Simonyi Ernő szerint e szakaszok, ha így fogadtatnak el, és nem az ajánlott módosítások szerint, — megcáfolják az első szakaszban mondottakat, — mely szerint: az ipar szabad. Azt mondja a miniszter úr, hogy ha az alakulás után jelentetnek be az alapszabályok, akkor el volna tévesztve a czél, mert a miniszter nem láthatná, mi van az alapszabályokban, mielőtt az megalakult. Szóló nev tudja, mért akarják látni, mi van az alapszabályokban. Mivel azon egyetlenegy legitimus ok, amiért a kormány kívánhatja, hogy tudja, mi történik az iparvilágban, ez a statistikai adatok gyűjtése. Ez az egyetlen törvényes ok. Ha a ház úgy fogadja el ezen §-t, amint az itt van, akkor egészen a kormány önkényétől fog feltételeztetni az iparnak létrejövetele vagy megalakulása, mert ha ezek kénytelenek felterjeszteni, úgy mint ezen §-ban van, az alapszabályokat, akkor hol van itt a garancia, hogy a miniszter kénytelen az alapszabályokat helybenhagyni, s ha azokban törvénytelenség nincsen, kénytelen azt 10 esztendő után is visszaküldeni ? Így az ipartársulatok alakulása egészen a miniszter kényétől függ. Szóló az egész szakasz kihagyása mellett van, hanem, mivel e czélnak Irányi módosítása is megfelel, ezt pártolja. Nehrebeczky Sándor Várady módosításával a szövegre szavaz Mukics Ernő indítványozza, hogy az „alakulás előtt“ szavak helyett tétessék „az alakuló gyűlésből.“ Stanescu Imre Debredeczky érveit cáfolja és Irányi módosításához járul. Mert ha a 77. §. értelmében az alapszabályok felterjesztetnek, akkor fel van jogosítva az illető miniszter azokon változtatások tételét kívánni s igy azokat visszautasítani. Ezáltal a megalakulás csak húzódik és a magánszemélyek közös czéljának elérése csak akadályoztatik." Tisza Kálmán itt a társulási jog kérdését látja érintve, nem pedig az iparszabadságét. Nem tartja concessio-rendszernek, hogy csak bizonyos feltételek alatt társulhasson mindenki egyaránt. (Simonyi Ernő közbeszól: a rendőr államban) így intézkedés nélkül nincs biztonságban az állam. E szempontból a szöveget fogadja el Mukics módosítványával. Patay István nem csodálkozik Nebredeczky beszédén, mert ő a kormánynak eféle atyáskodását megszokta. A miniszter okoskodásában a legfőbb argumentum az volt, hogy azért kívánja a megalakulás előtt az alapszabályokat bemutattatni, nehogy törvénytelenség foglaltassák azokban. Hiszen azt azután is megteheti. Szóló tehát Irányi módosítványát pártolja. Helfy Ignácz elismeri, hogy administratív tekintetében jó ha a kormány tudja, mily alapszabályokon alakult meg valamely társulat. Nebrebeczki igen őszintén kijelentette, hogy itt nem iparról van szó, mert megengedik az embernek, hogy bárminő iparüzletet nyisson, hanem társulásról. Tehát a kormány nyomást akar ezáltal a társulási jogra gyakorolni, ezt akarja megszorítani, és így a kérdés többé nem iparkérdés, hanem tisztán alkotmányos kérdéssé vált. Mindenki tudja, hogy az alkotmányos életnek alapja, főoszlopa a társulási szabadság, a társulási szellem, Nehrebeczky véleményében pedig, úgy látszik osztozik a miniszter is, mert különben nem ragaszkodnék ahoz, hogy az alapszabályok az alakulás előtt terjesztessenek föl. E rendelkezés tehát csak arra céloz, hogy azzal a társulási jogot kényekedve szerint megszoríthassa, erre pedig szóló nem adhatja szavazatát. De ez nem engedhető meg egy más igen fontos okból sem, mert nem vizsgálva,mennyi igaz van az egyes társulatokról szárnyalt hírekben, mindenesetre meg van a lehetőség, hogy két társulat egyidejűleg terjesztvén fel alapszabályait,az egyiknek a jóváhagyás előbb érkezik le mint a másiknak s ekkor ha nem is való,azt mondhatják, hogy a kormány ezt kedvezményben akarta részesíteni. Ennek meggátlása a kormánynak is, melynek erkölcsiségében szóló nem akar kételkedni, érdekében áll. Iványi javaslatát pártolja. Hoffmann Pál a beadott módosítások közül csak a Váradyét fogadhatja el. Lázár Ádám az eddigi vitából nem tudhatta meg, miért kívánja a kormány a felterjesztést, tudomás vétel vagy helybenhagyás végett-e? Ez mindenesetre csak a miniszteri mindenhatóság megalapítása végett történhetik. De nem látja át, hogy a kormány részéről minő kétkedés férhet azon esethez, hogy ha alkotmányos úton, lehetőleg szabad szellemben egy törvény megalkottatik, hogy azon törvényt az ipartársulatok megszeghessék akkor, midőn másfelől a kormány maga kívánja, hogy egészen nyitva tarthassa az utat, hogy szabadon és büntetlenül megszeghesse a törvényt. Sokkal több szabadelvűséget tesz fel az ipartársulatokról, hogy sem az alkotmányos törvényt megszegjék, hanem azt hiszi, ezen passus által csupán a kormány akarja mindenhatóságát biztosítani az ipartársulatokra nézve is. Hoffman érveit és hivatkozását Svájczra cáfolva, szóló Irányi módosítását pártolja. Csernátony Lajos szintén nem helyesli, hogy a társulati alapszabályok helybenhagyásától tétessék függővé a társulatok megalakulása. Nem hiszi egyébiránt, hogy a kormány azon eszméből indul ki, hogy mindenben beavatkozhassék. E törvény előmunkálataiból kitűnik, hogy pártkülönbség nélkül akarta a törvény megalkotását. Czéliránytalan tehát a politika terére vinni a kérdést. Kállay Ödön Irányi javaslatát pártolja, de elállna tőle, ha valaki bebizonyíthatná, hogy a kormány által sürgetett felügyelet szükséges. Ez csak egyesek jogait csorbíthatná. Ami azt illeti, hogy a kormánynak a társulatok, az egyesületekről ismeretének kell lenni, és nála tudomásul a társulatokat be kell jelenteni, azt nem tagadta senki; de a tapasztalat bennünket arra tanít, hogy ha azon bejelentés az alakulás előtt történik, akkor nagy kárral és hátránynyal jár mind az ipartársulat mind az egyesületekre nézve (igaz! úgy van a szélső hal felöl) arra kell tehát a tapasztalás után törekednünk, hogy a minisztérium ne akadályozhassa meg azon társulatok mielőbbi alakulását, és azért követeljük, hogy a bejelentés az alakulás után történjék. Horn Ede, Hoffman és Csernátony szavaira reflektálva fejti ki nézeteit, melyek oda irányulnak, hogy a szöveg Mukics módosításával elfogadandó. Csiky Sándor abban a meggyőződésben lévén, hogy a társulatok feletti felügyeleti jog „jure eminentis potestatis“ a kormánynak tulajdona, neki felügyeleti jogot kell és lehet adni, és ha nem gyakorolná, az esetben lételének nem lehetne meg a kívánt sikere. Gyakorolja ezt tehát e téren, ügyeljen fel, de a honpolgárok javának előmozdítására irányzott törekvést tetszése szerint ne gátolja. Eszerint ezen két eszmét elérhetőnek tartja, olykép, hogy e pont maradjon meg ugyan amint feltéve van, azonban a 77-ik §. második sorában e szavak helyett „az alakulás előtt“ tétessék „az alakuló gyűlésből“ kell felterjeszteni, a 4-dik sorban e szó után „miniszternek“ tétessék „tudomás végett.“ Ha e két szó beleigtattatik, az iparszabadságot biztosító törvény nem lesz gúny, hanem valóságot foglal magában és emellett a kormánynak felügyeleti joga is épségben maradna. Irányi Dániel és Madarász József Csiky indítványát elfogadva, visszaveszik módosításaikat. Szlávy József miniszter el nem fogadja azt hogy az alapszabályok pusztán „tudomás végett“ terjesztessenek fel. A kormány, ha rendben vannak az alapszabályok úgyis visszaküldi azokat, egyszerűen láttamozva. (Helfy Ignácz közbeszól: Mennyi idő alatt?) A további megnyugtatást nem tartja szükségesnek ; ha azonban valaki oly kifejezést talál, mely megnyugtató, szívesen hozzájárul. Miletics Szvetozár a miniszter beszédére csak annyit akar megjegyezni, hogy egy újvidéki ipartársulatnak alapszabályai, már három év óta várják a megerősítést vagy tudomásulvételt. Györfy Gyula csak azt kívánja megjegyezni, hogy e szakaszra nézve, már a bizottságban létezett módosítás, ha tehát a szöveg megtartatnék, e pontot a jobboldal saját dicsőségei közé sorolhatja. Érkövy Adolf előadó a szerkezet mellett szól, ami Simonyi Ernőt szavai félremagyarázása miatt felszólalásra készüi. Ghiczy Kálmán rövid indokolással Csiky módosítása mellett nyilatkozik. Miután Mukics Ernő Csiky módosítását pártolja,az övét visszavonta,névszerinti szavazás történt a szakasz első bekezdésére. 123. a bizottsági szerkezet mellett és 98 ellene szavazott. A második bekezdésre nézve elfogadtatott Várady módosítványa. Almássy Sándor, miután e szakaszban ekkép lett elfogadva, következő módosítást ajánl új szakaszszal: A miniszter tartozik a felterjesztett alapszabályokat a benyújtástól számítandó 36 nap alatt netáni törvényes észrevételeivel együtt a hatóság útján a társulatnak visszaküldeni, amit ha a miniszter elmulaszt, a társulat működését megkezdheti“. Szlávy József miniszter hajlandó is, nem is e módosítás elfogadására és scupulusait adja elő a 30 napra nézve. Irányi Dániel: most midőn a széhek feloszlattak, hosszabb idő is engedhető a minisztériumnak, hanem jövőre a harminc napnál hoszszabb határidő ne engedtessék. Tisza Kálmán következő szöveget ajánl: „Ha a bentartott alapszabályok a törvényes szabványoknak megfelelnek, azok ellen kifogás nem tehető. Ha a törvény életbeléptetésétől számított első évben alakuló társulatok alapszabályaira nézve 3 hó alatt, a később alakultakra nézve pedig 30 nap alatt észrevétel nem létezik, a társulat alapszabályai értelmében megalakulhat.“ Ezt elfogadja Almássy Sándor is, Madarász József pedig a 77. §. harmadik bekezdésének ajánlja. Deáky Lajos az első bekezdés után látja helyén. A módosítás új §-nak fogadtatik el, mire a 78. észrevétel nélkül megszavaztatik. A 79-nél, mely igy szól: „Ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető, valaminthogy a belépés sem tagadható meg oly iparostól, ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes. A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó javadalmakra és társulati vagyonra igényt nem tarthat.“ Simonyi Ernő e szakaszból csak az első mondatot kívánja megtartatni, a többit a „valaminthogy“ szótól végig pedig kihagyatni. Szlávy miniszter ellenzi Stanescu Imre pártolja a módosítást. Deáky Lajos. A 79. §. II. bekezdését kihagyandónak indítványozza, mert ha a társulatba való lépés az iparostól meg nem tagadtathatik, a kilépést se lehet következetesen akadályozni, s ha e miatt a kilépő ipartársulati javadalma és vagyona vesztésére ítéltetnék, akkor még piaczi áruló színhelyét is elvesztené. Mátyus Arisztid a szöveg mellett szól. A többség a szöveget megtartja s elfogadja a 80. és 81. §-ra is, a 82-ikra nézve Várady Gábornak, a 83-ikra pedig Madarász Józsefnek egy-egy lényegtelen módosítása fogadtatott el. Ezzel az ülés végetért. A tárgyalás folytatása holnapra tűzetett ki. Az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése az 1872. évi államköltségvetés tárgyában. (Folytatás.) Az 1872-ik évi költségvetési előirányzat mind a kiadások, mind a bevételekre nézve nevezetesen nagyobb minden eddigi költségvetésnél. Annak megítélésére nézve, mennyibben változott az ország pénzügyi helyzete az eddigi költségvetések által, az államháztartásnak azon képe, melyet az 1872. évi költségvetés elénk tükröz, különbözik-e és mennyiben attól, melyet az eddigi költségvetések elénk tártak? ezen költségvetésnek az előző évekkel való összehasonlítása adja a legbiztosabb tájékozást. Ha összehasonlítjuk azt az előző évek költségvetéseivel a következő eredményekre jutunk. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az 1868, 1869 és 1870. évi előirányzatokra nézve azon felosztás leszen felveendő, mely az 1871-ik évi költségvetésben létetett, mert csak úgy lesznek azon alapra fektetve, melyen az 1871 és 1872-ik évi előirányzatok készültek. A rendes és rendkívüli kiadások közül t. i. a hitel és pénztárműveleti kiadások mint földtehermentesitési járulék stb. kiválasztandók ; ezenkívül az 1868. évi előirányzat nettó budget lévén, bruttó budgetté volt átdolgozandó, az 1868. évbek csak rendes előirányzatát veszi fel a bizottság az összehasonlításba. Ezek szerint 1868, 1869 és 1870-ben az azon években megszavazott póthitelekkel együtt igy állott az előirányzat. E szerint az 1872. évi hiány a rendes bevételek és kiadások közt az 1868-ik évi hiánynál kisebb......................................... 216,223 forinttal. Az 1872-ik évi összes hiány az 1869-ik évnél nagyobb......................................... 2.929,600 írttal, az 1870. évinél nagyobb . 2.001,319 írttal, az 1871. évinél nagyobb . . 21.683,977 forinttal. Miután azonban az 1872. költségvetésben a vasúti építkezésekre, a vasúti kamatbiztosítás és államsegélyezésre, a fiumei kikötő építésére előirányzott összegek, melyek 1871-ben és az előbbi években részint a vasúti kölcsönből, részint ingó államvagyon értékesítéséből fedeztettek, ezen rendkívüli bevételi forrásokból fedezést többé már nem találnak. Ezen oly jelentékeny különbséget okozó körülmény a költségvetések összehasonlításánál számba nem veendő. Az 1872. évi kölségvetésnek az előző évi előirányzatokkal összehasonlításából csak úgy vonhatók le a következtetések, csak akkor és úgy lehet az 1872. évi hiányok emelkedésére nézve ítéletet mondani, csak úgy lehet az 1872. évi államháztartás pénzügyi helyzetét az előző évek pénzügyi helyzetével összemérni, ha 1872-re azon költségeket, melyek természetüknél fogva eddig soha az államnak sem rendes, de még nem is rendkívüli jövedelmi forrásaiból nem fedeztettek, hanem tőkefogyasztás vagy kölcsön által fedeztettek, az ¥ c N fc fi ■« h ■rt '0 H H 1872 a p. n. bizottság javaslata szerint 155,595.125 152,895.848 2,699.277 70,673.829 32,729.288 1 37,914.541 59,248.911 57,648.390 1,600.521 42,244.339 1871 150,433.961 145,911.241 4,522.720 45,780.505 44, 04.443 1,776.062 20,560.362 1870 146,808.574 131,998.354 14,810.220 44,319.805 36,541.505 7,778.300 15,447.500 15,793.000 345.500 22,243.020 1869 . 136,615.339 132,030.600 4.584.739 33.791.206 25.241.206 855.000 15.589.000 15.509.000 80.000 13.214.739 8981 127.796.500 124.881.000 2,915.100 1 1 11 1 w aj *03 r°cö■ .3 aj M rO so so aj aj fl a aj ‚u Pi Ph * .3 © -S ■S.3 $ 'S rO T3 te t* ri 3 a a aj aj aj oj · • 3* * • 5*« o g N OS .-g a -cS • 13 •£ TS , te * -a ® ■© 'S as 3 ® « ► © S " © •a . -1 iS >> H Jg a? aj © ® ~ © QV N r-H SO OJ SO EhO <s 3 MAGYAR ÚJSÁG. NOVEMBER 22, 1871.