Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1871-11-22 / 268. szám

nak kérelmére tartja meg a jövő választások előestéig? Azon helyzetben vagyunk, hogy az ellenzék e híreszteléseit teljesen alaptalanoknak jelent­hetjük ki. Deák Ferencznek állítólagos visz­­szalépéséről senki sem tud semmit, sőt bizalmas barátai positíve állítják, hogy Deák el van ha­tározva a jövő választásoknál újra föllépni, s hogy a közelebbi változások Deákra oly hatással nincsenek, s ő a jelenlegi miniszterelnökkel oly viszonyban sincsen, min­t a „M. Újság“­tán óhajtana, mutatja azon tény, hogy Lónyay úr. a nagy hazafit mostani gyön­­gélkedése alatt is naponként meg-meglátogatja s vele értekezik. Viszhangok Kossuth leveleire. „Ellenőr“ mai vonatkozólag Legelőször is fölemlítjük, hogy az számában e tárgyra egy igen nevezetes czikk jelent meg, melynek alap eszméje az, hogy Kossuth Lajos „jöjjön haza.“ E czikkre külön fogunk reflectálni. Most csak foly­tatjuk a czikkek idézését chronologikus rendben.— A „Pester Lloyd“ nov. 13-ai számában Kossuth második leveléről szólva, azt a fölfede­zést teszi, hogy az emberi jogok terén újabba­kat mutat föl. Sajnálatát fejezvén ki azon tétel következtében, miszerint a közös ügyek hazánk természetes­­ történeti jogaival ellentétben áll­­ván, a fölfedezés csak most létetett, s Magyar­ország csak ezután nyerheti meg azon szövetsé­gest , melyet a veleszületett államjog eszméje nyújt. Szerinte, ha ezt előbb tudjuk, számos vi­szály elkerülhető lett volna. Az oroszok beavat­kozása bizonyára nem következik be, ha Kos­suth a veleszületett államjog elméletével áll elő. Az említett lap azon véleményben van, hogy ezután nem kell alkotmány, sem politikai bizto­síték. A „P. Lloyd“ szerint Kossuth e levelében mint állambölcsész mutatja be magát, s mint ilyen támadja meg Ausztro-Magyarország alkot­mányát. Az állambölcsész a veleszületett jogot fedezi föl, mely pedig bölcsészetileg tekintve, valódi képtelenség,történeti és természeti jogok­ról beszélni, melyek mindegyike veleszületett legy­en. — A franczia bölcsészek nem is szóltak történeti jogokról, mert ezeket az emberi jogok voltak háttérbe szorítandók. E tétel foly­tán minden positiv törvény s jog ingadozóvá lesz, s anarchia következik be. A nemzetiségek kibékítése a Deákpárt pro­­grammjában is benne van, e tekintetben az idé­zett lap szerint Kossuth sem mond újat, vala­mint a horvát zavarok megszüntetésében sem. Horvátország elzárását illetőleg nem hiszi, hogy ezt Kossuth komolyan véli, mert ez­által vége lenne a zavaroknak, de Horvátországtól is megszabadulnánk. Különben az egész levélre vonatkozólag azt tartja, hogy sok ellenmondást tartalmaz s e vé­gett Kossuth fejtegetése oda sorolható, miről Seneka azt mondja: „Unusquisque mavult cre­dere quam judicare.“ A „Reform“ a második levél végére ezt a megjegyzést téve: „Nem szándékozunk ez alkalommal Kossuth dialektikájával megküzdeni. Elégségesnek tart­juk, ha tanácsadásainak politikai hibáira uta­lunk. Abból, hogy helyteleníti a közös ügyeket és a cseh javaslatok ellen történt beavatkozást, s hogy helyesli a personális uniót, Kossuth azon következtetésre jut, hogy az országgyűlés avat­kozzék be, nem gyakorlati módon, hanem pusz­tán erkölcsi hatású resolutióval a csehek mellett a magyar kormány ellen. Szereznénk-e így ba­rátokat ? Aztán követeli, hogy revidiáljuk a nemzetiségi törvényt, azaz ingassuk közjogun­kat, lázítsuk az államkapcsot és adjunk fegy­vert ki nem elégíthető ellenségeink kezébe; végre ajánlja, hogy bontsuk föl a horvát uniót, melynek föntartására maga Kossuth „mondhat­­lan becset helyez“, és segítsük hatalomba azon horvát pártot, melynek czélja nem Magyar- és nem Horvátország, hanem Délszlávia. S mindezt mi okból? Csak azért, mert különben a csehek ránk megharagusznak“. Ugyancsak a „R e f o r m“ a harmadik leve­let a következő okoskodással toldja meg: „1. Kossuth egészen önkényesen teszi fel, mit fogna az osztrák-német felelni, ha megkér­­deztetnék, autonómiát akar-e vagy centralisatiót ? Ezen népnek mind­azon része, mely a födera­­lismus ellen volt, tényleg megképeztetett , meg­képeztetett pedig úgy, hogy előbb a választási törvény Hohenward gróf törekvéseire nézve ked­vezően interpretáltatott. És ime a tisztán német tartományok korábbi nyilatkozata ez interpretá­­ció után csak egyetlenegy szavazattal sem vál­tozott, s ma is, mint régebben, ellenzik azzal, a­lyet Kossuth önkényesen tulajdonít neki meg­­kérdeztetés esetében. 2. Midőn Kossuth Lajos Csehországról be­szél, teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Cseh­ország lakosságának két ötöde a legnagyobb elszántsággal küzd a három ötöd cseh lakosság aspirácziói ellen. A cseh aspirácziók létesítése csak a két ötöd németség teljesen erőszakos el­nyomásával gondolható. Ez sem a „Freiheit“, sem a „Recht“ nem lenne. 3. Világos, hogy akár­melyik félnek teljes kielégítése csak a másik teljes elnyomásával eszközölhető. Nem következik-e ebből kettő? Először az, hogy — ha Berlinben számítanak Ausztriának belviszályai következtében várható fölbomlására — Poroszország mindig talál elé­gedetlen elemet, melyre támaszkodhatik a hatá­rokon belül, akár a német, akár a cseh elégít­­tessék is ki.­­ Másodszor az, hogy sem a cseh, sem a német kielégítés nem, hanem a méltányos kompromissum vezethet csak czélra. 4. Kossuth L. egy önző próféta kárörömével „szándékozik“ megélni az osztrák birodalom „de profundisát“. Szívünk mélyéből kívánunk neki hosszú életet, de nem merjük hinni, hogy oly hosszút érjen, mely még ezt az utolsó örömét is megteremte neki.“ Az új szerkesztő rövideden oda nyilatkozik, hogy híven fog ragaszkodni az „Albina“ eddigi programmjához és következetesen fog küzdeni azon elvek érvényesítésére, melyek diadalmától függ a közös haza jóléte, mely csakis a teljes nemzeti jogegyenlőség alapján biztosítható. Ugyan e lap Lónyai gr. miniszterel­nöknek az országgyűlés előtti bemutattatásáról szólván, megjegyzi, hogy nem fejtett ki egy uj programmot, „de hogy is lehetne új program­mal előlépni — mond az „Albina“ — akkor, midőn ő felsége Andrássy grt. volt miniszter­el­nököt nagyon is bőségesen halmozza el köszö­nettel s elismeréssel a kiküzdött nagy és sikeres eredmények folytán.“ „A­mit az új gróf és miniszter­elnök Lónyai mondott, hogy nem történt semmi változás, csak — a vezérben, a mennyiben Andrássy gróf át­költözött Bécsbe, ő pedig lejött Pestre, az állam élén, — azt az egész világ előre tudta.“ „És mi mégis azt hiszszük“ — folytatja az említett román lap, — „hiszszük Lónyai iránti tiszteletből is, hogy valami, — talán nagy vál­tozásnak — be kell következni — az irányban is. Ugyan­is mi jól tudjuk, hogy — a­mily hiá­nyosan ismerte Andrássy grt az országot és annak valódi állapotát, émo­ly kimerítően ismeri azt Lónyai gróf; ő jól tudja, hogy az or­szágnak megelégedése és boldogsága nem egyébb mint­­ egy nagy hazugság, és annyi belátást és becsületességet feltételeznünk kell az új mi­niszter­elnökről, miszerint ő minden esetre tudni fogja, mit jelent az, folytonos hazugságokkal traktálni a népeket. Andrássy grf politikája el­vesztette minden hitelét a népek előtt, Lónyai grf pedig nem az az ember, ki a hitelvesztése­ket utánozná. — Ezt jól megjegyezzük.“ „Az új miniszter­elnök egy helyütt nagyon is nehéz hangnyomatékkal beszélt, t. i. midőn azt mondá, hogy a majoritás kötelessége támo­gatni a minisztériumot az eddigi irányban — nemcsak mint eddig, hanem az új választások által szerzendő megkettőztetett erővel.“ „A kormány­elnöknek ezen nyilatkozata — megrázkódtatta a jobb­oldalt, mert ez akármely rövidlátó legyen, jól tudja és érzi, hogy a nép megelégedése csak ámítás, és jól tudja hogy — egy rókának csak egy bőre van. A baloldalon pedig ezen nyilatkozat kihívásnak, egy merész pöffeszkedésnek tekintették s következőleg — felette rész néven vették.“ „A nemzetiségekről pedig, az ország valódi többségéről“ — mond az „Albina“ — semmi említés nem létetett, és ezen körülmény, szokás szerint, oda magyaráztatik, hogy az ország va­lódi többsége ezután is letiportatni fog! — Ré­szünkről azt hiszszük, hogy Lónyai­éri az új pálya kezdetén nem is beszélhetett másképen. Következőleg mi bevárjuk tetteit, s azok szerint ítélendjük meg működését. Román lapszemle. Az „Albina“ helybeli román lap legköze­lebb egy kis szerkesztőségi válságon ment ke­resztül, a­mennyiben a lap eddigi szerkesztője, B­a­b­e­s­­­u Vincze, megtartván a politikai erényletet, a szerkesztőséget Grozescu ultán, ismert román fiatal írónak adta át. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, nov. 21. A képviselőház ma is az ipartörvényjavas­lattal foglalkozott, melynek tiz szakasza, 73—83 állapíttatott meg. Hosszú, sőt mondhatni kelle­ténél hosszabb vita csak a 77. §. körül fejlődött ki, melynek a társulati alapszabályok fölter­jesztésére vonatkozó része, méltán nagy ellen­kezésre talált. A szakasz végzetes rendeletére nézve, mely az iparszabadságot és a társulási jogot egyaránt veszélyezteti, Iványi, Madarász és Mukics Ernő adtak be javaslatokat, de vé­gül C­s­i­k­y Sándor összfoglaló módosítását tették magukévá. A többség azonban 123 sza­vazattal 98 ellenében a miniszteri önkénynek ajtót nyitott a törvényben s ezen az Al­m­á­s­s­y indítványára elfogadott uj szakasz csak keve­set segít. A képviselőház ülése: Nov. 20. d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést, bemutatja Szathmár megye feliratát a köztör­vényhatóságok közigazgatási költségei iránt, to­vábbá Molnár Antal és Mándi Béla, képviselői választásukról szóló jegyzőkönyvét. Helfy Ignácz beadja Giovanni Veronese tengerparti lakos kérvényét,ki 1869-ben feljelen­tette a kormánynak a visszaéléseket, melyek a fiumei kikötő és indóház építésénél történtek és melyek által az állam naponkint mintegy 1000 frt kárt szenvedett. Akkori pénzügyminisz­ter Lónyay tíz perczentnyi jutalmat ígért neki a kincstárra háramolható haszonról és bizottságot küldött ki , melynek munkálatából kiderült, hogy az állam 98,600 frtnyi kárt szenvedett már addig is. Kérvényező több ízben sürgette a neki ígért összeget, de hasztalan és ezért a képviselőháztól kéri az ügy megvizsgálását. — Szóló e kérvény átadásával egyszersmind indít­ványozza, hogy a pénzügyminiszter utasíttassék minden ez ügyre vonatkozó okmányt a ház elé terjeszteni. Elnök : a kérvény a kérvénybizottsághoz utasíttatik, mely az ügyet megvizsgálván, meg­hallgatja Helly felvilágosítását és a minisztertől el fogja kérni az okmányokat. Madarász József következő interpellációt intéz az igazságügyminiszterhez: „Tekintve azt, hogy azon képviselők, a kik törvényszéki elnökökké, királyi ügyészekké kine­veztetvén , e kineveztetést vagy vissza nem uta­sítják, vagy képviselői állásokról le nem mon­danak, mind a képviselőház, mind választóke­rületük irányában alkotmányellenes bűnt követ­nek el, — azon okokból tehát,hogy az ily egyé­nek iránt, mind választókerületeik tájékozva lehessenek, mind a képviselőház az alkotmányos elveket megóva határozhasson, — a követ­kező kérdéseket intézem az igazságügyi minisz­ter úrhoz: 1- er. Van-e tudomása miniszter úrnak arról, hogy Binder Lajos és több országos képviselők a törvényszéki elnöki és királyi ügyészi hivata­­talokra leendő kineveztetés végett folyamodtak. 2- or. Kik azon egyének, a­kik az országos képviselők közül törvényszéki elnökökül és kirá­lyi ügyészekül kineveztettek — és mikor nevez­tettek ki? 3- or. Nevezett Binder Lajos, s a többi orszá­gos képviselőkből kinevezett törvényszéki elnö­kökké kinevezett egyénekhez elküldettek-e a törvényszéki ülnökségekre, járásbíróságokra pá­lyázók folyamodásai előterjesztés végett, és mi­kor ? Elfogadták-e azokat ? Tettek-e előterjesz­téseket ? átalában mint miniszteri biztosok mű­­ködtek-e és mióta a törvényszéki elnökökké ki­nevezett azon országos képviselők,kik képviselői állásukról még le nem mondottak.“ Közöltetni fog a miniszterrel. Madarász József még a ház elnökéhez kénytelen egy kérdést intézni. A volt miniszter­­elnök Andrássy Gyula gróf a képviselői állással összeférhetlen hivatalban van. Kérdi tehát, hogy már beküldte-e lemondását a képviselőségről. Elnök úgy tudja, hogy a volt miniszter­­elnök a napokban érkezett Pestre itteni dolgait rendezni. Napirend: az ipartörvényjavaslat folytató­lagos tárgyalása. A 73. és 74. §§. változatlanul elfogadtatnak. A 75. §-ban, mely igy szól: „Az iparhatóság köteles a gyárakat kikül­döttje által időnként megszemléltetni s a tör­vény rendeleteinek megtartásáról meggyőződést szerezni.“ Gonda László az „időnként“ helyett „éven­ként két- három ízben“ szavakat kíván tétetni, minek ellenében Érkövy Adolf, bizottsági elő­adó a szöveg megtartását ajánlja. Marad a szöveg. A 76. §. észrevétel nélkül megszavaztatik. A 67-ikre nézve, mely igy hangzik: „Minden ipartársulatnak alapszabályokkal kell bírnia, melyeket az alakulás előtt az illető törvényhatóság utján a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi miniszternek bemutatni köteles. Az alapszabályokba felveendők a társulat­ba való belépés feltételei, melyek közt azonban iparbeli vizsgának letétele helyt nem foglalhat, a tagok jogai és kötelességei a tagok járulé­kainak kulcsa s az elmulasztott fizetés követ­kezményei, a társulat feloszlatásának esetei, továbbá a kilépés feltételei, a társulati elöljáró­ságnak mikénti összeállítása és hatásköre, vég­re a társulati vagyonnak kezelési módját sza­bályozó határozmányok.“ Irányi Dániel módosítást ajánl, mely sze­rint az alapszabályok ne legyenek a miniszté­riumhoz felterj­esztendők, miután a felügyeleti jog e korlátozást nem követeli. Indítványozza, hogy az első kikezdés második sorában előfor­duló azon szótól „melyeket“ a kikezdés végéig kihagyandó. Fest Imre ellenzi a módosítást, míg Vá­­rady Gábor a második bekezdésre tesz módo­sítást. Majoros István pártolja Irányi módosítá­sát. Madarász József pedig azon esetre, ha e módosítvány elvettetnék, ajánlja, hogy a máso­dik sorban az „alakulás előtt“ szavak helyett „alakulás után“, továbbá a 4. sorban „kereske­delmi miniszternek“ helyett „tudomás végett be­jelenteni köteles.“ Almássy Sándor szintén Irányi javaslatát pártolja, el nem fogadása esetében pedig Mada­rászét ajánlja. Szlávy József kereskedelmi miniszter nem fogadja el sem Irányi sem Madarász indítvá­nyait, hanem járul Váradiéhoz. Simonyi Ernő szerint e szakaszok, ha így fogadtatnak el, és nem az ajánlott módosítások szerint, — megc­áfolják az első szakaszban mondottakat, — mely szerint: az ipar szabad. Azt mondja a miniszter úr, hogy ha az alakulás után jelentetnek be az alapszabályok, akkor el volna tévesztve a czél, mert a miniszter nem láthatná, mi van az alapszabályokban, mielőtt az megalakult. Szóló ne­v tudja, mért akarják látni, mi van az alapszabályokban. Mivel azon egyetlenegy legitimus ok, amiért a kormány kí­vánhatja, hogy tudja, mi történik az iparvilág­ban, ez a statistikai adatok gyűjtése.­­ Ez az egyetlen törvényes ok. Ha a ház úgy fogadja el ezen §-t, amint az itt van, akkor egészen a kor­mány önkényétől fog feltételeztetni az iparnak létrejövetele vagy megalakulása, mert ha ezek kénytelenek felterjeszteni, úgy mint ezen §-ban van, az alapszabályokat, akkor hol van itt a garancia, hogy a miniszter kénytelen az alap­szabályokat helybenhagyni, s ha azokban tör­vénytelenség nincsen, kénytelen azt 10 esztendő után is visszaküldeni ? Így az ipartársulatok alakulása egészen a miniszter kényétől függ. Szóló az egész szakasz kihagyása mellett van, hanem, mivel e czélnak Irányi módosítása is megfelel, ezt pártolja. Nehrebeczky Sándor Várady módosításá­val a szövegre szavaz Mukics Ernő indítványozza, hogy az „ala­kulás előtt“ szavak helyett tétessék „az alakuló gyűlésből.“ Stanescu Imre Debredeczky érveit c­áfolja és Irányi módosításához járul. Mert ha a 77. §. értelmében az alapszabályok felterjesztetnek, akkor fel van jogosítva az illető miniszter azo­kon változtatások tételét kívánni s igy azokat visszautasítani. Ezáltal a megalakulás csak hú­zódik és a magán­személyek közös czéljának elérése csak akadályoztatik." Tisza Kálmán itt a társulási jog kérdését látja érintve, nem pedig az iparszabadságét. Nem tartja concessio-rendszernek, hogy csak bizonyos feltételek alatt társulhasson mindenki egyaránt. (Simonyi Ernő közbeszól: a rendőr államban) így intézkedés nélkül nincs bizton­ságban az állam. E szempontból a szöveget fo­gadja el Mukics módosítványával. Patay István nem csodálkozik Nebredeczky beszédén, mert ő a kormánynak eféle atyásko­­dását megszokta. A miniszter okoskodásában a legfőbb argumentum az volt, hogy azért kívánja a megalakulás előtt az alapszabályokat bemutat­­tatni, nehogy törvénytelenség foglaltassák azok­ban. Hiszen azt azután is megteheti. Szóló tehát Irányi módosítványát pártolja. Helfy Ignácz elismeri, hogy administratív tekintetében jó ha a kormány tudja, mily alapszabályokon alakult meg valamely tár­sulat. Nebrebeczki igen őszintén kijelen­tette, hogy itt nem iparról van szó, mert meg­engedik az embernek, hogy bárminő iparüzletet nyisson, hanem társulásról. Tehát a kormány nyomást akar ezáltal a társulási jogra gyako­rolni, ezt akarja megszorítani, és így a kérdés többé nem iparkérdés, hanem tisztán alkotmányos kérdéssé vált. Mindenki tudja, hogy az alkotmányos életnek alapja, főoszlopa a társulási szabadság, a társulási szellem, Nehrebeczky véleményében pedig, úgy látszik osztozik a miniszter is, mert különben nem ra­gaszkodnék ahoz, hogy az alapszabályok az alakulás előtt terjesztessenek föl. E rendelkezés tehát csak arra c­éloz, hogy azzal a társulási jogot kényekedve szerint megszoríthassa, erre pedig szóló nem adhatja szavazatát. De ez nem engedhető meg egy más igen fontos okból sem, mert nem vizsgálva,mennyi igaz van az egyes tár­sulatokról szárnyalt hírekben, mindenesetre meg van a lehetőség, hogy két társulat egyidejűleg ter­jesztvén fel alapszabályait,az egyiknek a jóváha­gyás előbb érkezik le mint a másiknak s ekkor ha nem is való,azt mondhatják, hogy a kormány ezt kedvezményben akarta részesíteni. Ennek meggátlása a kormánynak is, melynek erkölcsi­­ségében szóló nem akar kételkedni, érdekében áll. Iványi javaslatát pártolja. Hoffmann Pál a beadott módosítások kö­zül csak a Váradyét fogadhatja el. Lázár Ádám az eddigi vitából nem tud­hatta meg, miért kívánja a kormány a felter­jesztést, tudomás vétel vagy helybenhagyás vé­­gett-e? Ez mindenesetre csak a miniszteri min­denhatóság megalapítása végett történhetik. De nem látja át, hogy a kormány részéről minő kétkedés férhet azon esethez, hogy ha alkotmá­nyos úton, lehetőleg szabad szellemben egy tör­vény megalkottatik, hogy azon törvényt az ipar­társulatok megszeghessék akkor, midőn más­felől a kormány maga kívánja, hogy egészen nyitva tarthassa az utat, hogy szabadon és bün­tetlenül megszeghesse a törvényt. Sokkal több szabadelvűséget tesz fel az ipartársulatokról, hogy sem az alkotmányos törvényt megszegjék, hanem azt hiszi, ezen passus által csupán a kormány akarja mindenhatóságát biztosítani az ipartársulatokra nézve is. Hoffman érveit és hivatkozását Svájczra c­áfolva, szóló Irá­nyi módosítását pártolja. Csernátony Lajos szintén nem helyesli, hogy a társulati alapszabályok helybenhagyá­sától tétessék függővé a társulatok megalaku­lása. Nem hiszi egyébiránt, hogy a kormány azon eszméből indul ki, hogy mindenben beavat­­kozhassék. E törvény előmunkálataiból kitű­nik, hogy pártkülönbség nélkül akarta a tör­vény megalkotását. Czéliránytalan tehát a poli­tika terére vinni a kérdést. Kállay Ödön Irányi javaslatát pártolja, de elállna tőle, ha valaki bebizonyíthatná, hogy a kormány által sürgetett felügyelet szüksé­ges. Ez csak egyesek jogait csorbíthatná. A­mi azt illeti, hogy a kormánynak a társulatok, az egyesületekről ismeretének kell lenni, és nála tudomásul a társulatokat be kell jelenteni, azt nem tagadta senki; de a tapasztalat bennünket arra tanít, hogy ha azon bejelentés az alakulás előtt történik, akkor nagy kárral és hátránynyal jár mind az ipartársulat mind az egyesületekre nézve (igaz! úgy van­ a szélső hal felöl) arra kell tehát a tapasztalás után törekednünk, hogy a minisztérium ne akadályozhassa meg azon társulatok mielőbbi alakulását, és azért köve­teljük, hogy a bejelentés az alakulás után tör­ténjék. Horn Ede, Hoffman és Csernátony szavaira reflektálva fejti ki nézeteit, melyek oda irányul­nak, hogy a szöveg Mukics módosításával elfo­gadandó. Csiky Sándor abban a meggyőződésben lévén, hogy a társulatok feletti felügyeleti jog „jure eminentis potestatis“ a kormánynak tu­lajdona, neki felügyeleti jogot kell és lehet ad­ni, és ha nem gyakorolná, az esetben lételének nem lehetne meg a kívánt sikere. Gyakorolja ezt tehát e téren, ügyeljen fel, de a honpolgárok javának előmozdítására irány­zott törekvést tetszése szerint ne gátolja. Esze­rint ezen két eszmét elérhetőnek tartja, olykép, hogy e pont maradjon meg ugyan amint feltéve van, azonban a 77-ik §. második sorában e sza­vak helyett „az alakulás előtt“ tétessék „az alakuló gyűlésből“ kell felterjeszteni, a 4-dik sorban e szó után „miniszternek“ tétessék „tu­domás végett.“ Ha e két szó bele­igtattatik, az iparszabadságot biztosító törvény nem lesz gúny, hanem valóságot foglal magában és emellett a kormánynak felügyeleti joga is épségben ma­radna. Irányi Dániel és Madarász József Csiky indítványát elfogadva, visszaveszik módosítá­saikat. Szlávy József miniszter el nem fogadja azt hogy az alapszabályok pusztán „tudomás végett“ terjesztessenek fel. A kormány, ha rendben van­nak az alapszabályok úgyis visszaküldi azo­kat, egyszerűen láttamozva. (Helfy Ignácz köz­be­szól: Mennyi idő alatt?) A további megnyug­tatást nem tartja szükségesnek ; ha azonban va­laki oly kifejezést talál, mely megnyugtató, szí­vesen hozzá­járul. Miletics Szvetozár a miniszter beszédére csak annyit akar megjegyezni, hogy egy újvi­déki ipartársulatnak alapszabályai, már három év óta várják a megerősítést vagy tudomásul­vételt. Györfy Gyula csak azt kívánja megjegyez­ni, hogy e szakaszra nézve, már a bizottságban létezett módosítás, ha tehát a szöveg megtar­tatnék, e pontot a jobboldal saját dicsőségei kö­zé sorolhatja. Érkövy Adolf előadó a szerkezet mellett szól, a­mi Simonyi Ernőt szavai félremagya­rázása miatt felszólalásra készüi. Ghiczy Kálmán rövid indokolással Csiky módosítása mellett nyilatkozik. Miután Mukics Ernő Csiky módosítását pártolja,az övét visszavonta,névszerinti szavazás történt a szakasz első bekezdésére. 123. a bi­zottsági szerkezet mellett és 98 ellene szavazott. A második bekezdésre nézve elfogadtatott Vá­rady módosítványa. Almássy Sándor, miután e szakaszban ek­­kép lett elfogadva, következő módosítást ajánl új szakaszszal: A miniszter tartozik a felterjesz­tett alapszabályokat a benyújtástól számítandó 36 nap alatt netáni törvényes észrevételeivel együtt a hatóság útján a társulatnak visszakül­deni, a­mit ha a miniszter elmulaszt, a társulat működését megkezdheti“. Szlávy József miniszter hajlandó is, nem is e módosítás elfogadására és scupulusait adja elő a 30 napra nézve. Irányi Dániel: most midőn a széhek fel­oszlattak, hosszabb idő is engedhető a miniszté­riumnak, hanem jövőre a harminc­ napnál hosz­­szabb határidő ne engedtessék. Tisza Kálmán következő szöveget ajánl: „Ha a bentartott alapszabályok a törvényes szabványoknak megfelelnek, azok ellen kifogás nem tehető. Ha a törvény életbeléptetésétől szá­mított első évben alakuló társulatok alapszabá­lyaira nézve 3 hó alatt, a később alakultakra nézve pedig 30 nap alatt észrevétel nem létezik, a társulat alapszabályai értelmében megalakul­hat.“ Ezt elfogadja Almássy Sándor is, Ma­darász József pedig a 77. §. harmadik bekez­désének ajánlja. Deáky Lajos az első bekezdés után látja helyén. A módosítás új §-nak fogadtatik el, mire a 78. észrevétel nélkül megszavaztatik. A 79-nél, mely igy szól: „Ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető, valaminthogy a belépés sem tagadható meg oly iparostól, ki az alap­szabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes. A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó javadalmakra és társulati vagyonra igényt nem tarthat.“ Simonyi Ernő e szakaszból csak az első mondatot kívánja megtartatni, a többit a „va­laminthogy“ szótól végig pedig kihagyatni. Szlávy miniszter ellenzi Stanescu Imre pár­tolja a módosítást. Deáky Lajos. A 79. §. II. bekezdését kiha­­gyandónak indítványozza,­­ mert ha a társu­latba való lépés az iparostól meg nem tagadtat­­hatik, a kilépést se lehet következetesen akadá­lyozni, s ha e miatt a kilépő ipartársulati java­dalma és vagyona vesztésére ítéltetnék, akkor még piaczi áruló színhelyét is elvesztené. Mátyus Arisztid a szöveg mellett szól. A többség a szöveget megtartja s elfogadja a 80. és 81. §-ra is, a 82-ikra nézve Várady Gábornak, a 83-ikra pedig Madarász József­nek egy-egy lényegtelen módosítása fogadta­tott el. Ezzel az ülés végetért. A tárgyalás folytatása holnapra tűzetett ki. Az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése az 1872. évi államköltségvetés tárgyában. (Folytatás.) Az 1872-ik évi költségvetési előirányzat mind a kiadások, mind a bevételekre nézve nevezete­sen nagyobb minden eddigi költségvetésnél. Annak megítélésére nézve, mennyibben vál­tozott az ország pénzügyi helyzete az eddigi költségvetések által, az államháztartásnak azon képe, melyet az 1872. évi költségvetés elénk tükröz, különbözik-e és mennyiben attól, melyet az eddigi költségvetések elénk tártak? ezen költségvetésnek az előző évekkel való összeha­sonlítása adja a legbiztosabb tájékozást. Ha összehasonlítjuk azt az előző évek költ­ségvetéseivel a következő eredményekre jutunk. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az 1868, 1869 és 1870. évi előirányzatokra nézve azon felosztás leszen felveendő, mely az 1871-ik évi költségvetésben létetett, mert csak úgy lesznek azon alapra fektetve, me­lyen az 1871 és 1872-ik évi előirányzatok készültek. A rendes és rendkívüli kiadások közül t. i. a hitel és pénztárműveleti kiadások mint földte­­hermentesitési járulék stb. kiválasztandók ; ezen­kívül az 1868. évi előirányzat nettó budget lévén, bruttó budgetté volt átdolgozandó, az 1868. év­bek csak rendes előirányzatát veszi fel a bizott­ság az összehasonlításba. Ezek szerint 1868, 1869 és 1870-ben az azon években megszavazott póthitelekkel együtt igy állott az előirányzat. E szerint az 1872. évi hiány a rendes bevé­telek és kiadások közt az 1868-ik évi hiánynál kisebb......................................... 216,223 forinttal. Az 1872-ik évi összes hiány az 1869-ik évnél nagyobb......................................... 2.929,600 írttal, az 1870. évinél nagyobb . 2.001,319 írttal, az 1871. évinél nagyobb . . 21.683,977 forinttal. Miután azonban az 1872. költségvetésben a vasúti építkezésekre, a vasúti kamatbiztosítás és államsegélyezésre, a fiumei kikötő építésére elő­irányzott összegek, melyek 1871-ben és az előbbi években részint a vasúti kölcsönből, részint ingó államvagyon értékesítéséből fedeztettek, ezen rendkívüli bevételi forrásokból fedezést többé már nem találnak. Ezen oly jelentékeny különb­séget okozó körülmény a költségvetések össze­hasonlításánál számba nem veendő. Az 1872. évi kölségvetésnek az előző évi előirányzatokkal összehasonlításából csak úgy vonhatók le a kö­vetkeztetések, csak akkor és úgy lehet az 1872. évi hiányok emelkedésére nézve ítéletet monda­ni, csak úgy lehet az 1872. évi államháztartás pénzügyi helyzetét az előző évek pénzügyi hely­zetével összemérni, ha 1872-re azon költsége­ket, melyek természetüknél fogva eddig soha az államnak sem rendes, de még nem is rendkívüli jövedelmi forrásaiból nem fedeztettek, hanem tőkefogyasztás vagy kölcsön által fedeztettek, az ¥ c N fc fi ■« h ■rt '0 H H 1872 a p. n. bizottság javaslata szerint 155,595.125 152,895.848 2,699.277 70,673.829 32,729.288 1 37,914.541 59,248.911 57,648.390 1,600.521 42,244.339 1871 150,433.961 145,911.241 4,522.720 45,780.505 44, 04.443 1,776.062 20,560.362 1870 146,808.574 131,998.354 14,810.220 44,319.805 36,541.505 7,778.300 15,447.500 15,793.000 345.500 22,243.020­­ 1869 . 136,615.339­­ 132,030.600 4.584.739 33.791.206 25.241.206 855.000 15.589.000 15.509.000 80.000 13.214.739 8981 127.796.500 124.881.000 2,915.100 1 1 11 1 w aj *03 r°cö­­■ .3 aj M rO so so aj aj fl a aj ‚u Pi Ph * .3 © -S ■S.3 $ 'S rO T3 te t* ri 3 a a aj aj aj oj · • 3* * • 5*« o g N OS .-g a -cS • 13 •£ TS , te * -a ® ■© 'S as 3 ® « ► © S " © •a . -1 iS >> H Jg a? aj © ® ~ © QV N r-H SO OJ SO EhO <s 3 MAGYAR ÚJSÁG. NOVEMBER 22, 1871.

Next